Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-27 / 200. szám
1975. augusztus 27. KELET-M AG YA RORSZÁG 3 Gazdaságunk alapvető tényezője A HARMINC ÉV ELŐTTI ESEMÉNYNEK — 1945. augusztus 27-én Magyarország árucsere-forgalmi megállapodást kötött a Szovjetunióval — az a gazdaságtörténeti jelentősége, hogy a megállapodás aláírásával megszűnt az alig felszabadult ország külgazdasági elszigeteltsége, megkezdődött a romokban heverő gazdaság újjáépítéséhez nélkülözhetetlen külkereskedelmi kapcsolatok kiépítése. Ma már csak az ötven- hatvanévesek, a korabeli események részesei tudják, hogy külgazdasági elszigeteltségünk megszüntetése — ez a korrekt és rideg fogalmazás — annak idején a túlélést jelentette népünk számára. Hadd érzékeltessük egyetlen adattal a gazdaság bénultságát: a felszabadulást követő első hónapokban annyi villamos energia sem állt rendelkezésre, mint amennyit ma a közvilágítás egyetlen éjszaka elfogyaszt. Mai mértékkel mérve csekély az az árumennyiség, amelyet 1945 augusztusát követő hónapokban a Szovjetunióból importáltunk, ám annak mindegyik tétele — nyerspamut, vasérc, kősó, faszén, 1946-ban pedig ezeken kívül: koksz, nyersfémek, gyapjú, finomított cukor, gépjárműalváz, szén, nyers kaucsuk, szóda, azbeszt — aranynál többet ért, lehetővé tette a termelés újraindítását, az újjáépítés munka- és termelőeszközeinek előállítását. S minthogy akkor mindennek a közlekedés helyreállítása volt a feltétele, hadd emlékeztessünk a szovjet hadsereg műszaki-technikai segítségnyújtására a hidak újjáépítésében, az első új híd, a Kossuth-híd példátlanul gyors megalkotásában. KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATAINK 'napjainkban minden kontinensre kiterjednek, gazdasági partnereink száma jóval több, mint 100, az árucsere-forgalom értéke pedig az 1945. évi alig 4 millió pengőről 300 milliárd forintot meghaladó összegre nőtt. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink minden vonatkozásban — a partnerek száma, a forgalom mennyisége, az együttműködés módszere, formája — fejlődtek. Am 1945-öt 1975-tel összekötő három évtizedet a fejlődés és változások közepette is az jellemzi, hogy Magyar- ország első számú kereskedelmi-gazdasági partnere a Szovjetunió. S ebben a tekintetben nemcsak az a perdöntő, hogy nemzetközi árucsere- forgalmunk egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A magyar—szovjet gazdasági együttműködés — az 1945-ös szerény keretek között is — a magyar gazdaság alapvető folyamataihoz és feladataihoz kapcsolódik. Gazdasági együttműködésünk másik csomópontját a hazai gazdaságfejlesztés mindenkori konkrét céljai alkotják. Ha gondolatban áttekintjük az ipar- és gazdaságfejlesztés elmúlt évtizedeit, a fejlesztések kronologikus sorrendjét — jelképesen : kohászat, gépipar, vegyipar, alumínium-feldolgozás, petrolkémia, a lakásépítés iparosítása, a vasút dieselesítése, a mezőgazdaság gépesítése .— és szám- bavesszük a megvalósítást szolgáló beruházásokat, szembe tűnik, hogy azok mindegyikében szerepe van a magyar—szovjet gazdasági együttműködésnek, amely tervidőszakról tervidőszakra szervesen kapcsolódott gazdaságfejlesztési céljainkhoz, hozzájárult azok megvalósításához. A HARMINC ÉV ELŐTTI SZERÉNY — de akkor az életet, az újjáépítést és a termelést elindító — magyar—szovjet árucsere-forgalmi együttműködés napjainkig a két ország termelőerőinek széles területen történő, integrációs jellegű, összekapcsolódásáig fejlődött, nemcsak villamos és csővezetékek — olaj-, gáz- és etilénvezetékek, hanem a termelési kooperációk, gyártmányszakosítások sokasodó szálai fűzik egymáshoz gazdaságainkat, a magyar és a szovjet vállalatokat. Történelmi tanulság és tapasztalat, hogy a magyar gazdaság fejlődésének alapvető tényezője a magyar— szovjet gazdasági együttműködés. G. I. Már éppen lefekvéshez '* készültem, igaz még csak nyolc óra, de nem tudok tovább fennmaradni. Reggelenként bezzeg már négy órakor felébredek. Ha hiszi, ha nem, ma reggel is már fél ötkor olvastam. Mióta élek munkásszállón? Már húsz éve, amióta a Szabolcs megyei építőknél dolgozom. Vállaj, ahol a család él, messze van, csak hétvégeken járok haza. Most meg ráadásul, csak egyedül vagyok a szobában, két szobatársam beteg. Sokan kérdezik, nem unalmas egyedül? De hát mindig van mivel eltölteni az időt. Esténként olvasok, tv-t nézek, igaz az utóbbit egyre ritkábban. Bizony, több mint húsz éve, hogy eljöttem otthonról dolgozni. Mikor megnősültem, az ötvenes évek elején nem találtam a családhoz közel munkát. Nyíregyházára jöttem, itt tanultam ki a kőműves szakmát és itt maradtam. A brigádban vagyunk egy páran, akik több mint tizenöt éve együtt' dolgozunk, Márton Ferenc már húsz éve vezetője a brigádnak. Most kaptuk meg az Aranykoszorús brigád címet. Én is megkaptam már négyszer a Kiváló dolgozó jelvényt és a vele járó jutalmat. Igaz, nekem nem sok maradt belőle, nálunk ugyanis az a szokás, hogy a jutalmat szétosztjuk Munkásszállón Szatmár Bútorgyár Mátészalka Veszteséggel zárta az év első felét a megye legnagyobb tanácsi iparvállalata, a Szatmár Bútorgyár. A tervezett négy és fél milliós nyereség helyett 1,3 millió forint a gyár vesztesége, a termelés több, mint 10 millióval maradt el a tervezettől. — A lemaradásunk áprilisban volt a legnagyobb — mondja Kun István igazgató. — Ekkor tetőzött 22 Tnillió- val. Akkor bizony elég kilátástalannak látszott a gyár helyzete. Azóta többen megkongatták a gyár fölött a vészharangot. Említették a székes- fehérvári példát, ahol a gyári vezetésnek „beletört a bicskája” a nagy beruházásba. Mátészalkán pedig hasonló nagyságú gyárat építettek — ezért a párhuzam. Ha az okokat vizsgáljuk, akkor szintén sok hasonlóságot lehet felfedezni. Hiába készültek évek óta nagy szorgalommal az új gyár indítására, a „lépésváltás” nem sikerült a terveknek megfelelően. Benne van ebben az is, hogy nagy volt az ugrás, a termelést háromszorosára kellett növelni. A sok új munkás nehezen szokott bele a gyári rendbe, ez is bizonytalanná tette a termelést. Nagyobb méretek — Volt olyan — emlékezik az igazgató —, hogy fizetés után egy-egy brigád fele is hiányzott. Ezt semmiféle szervezéssel nem lehetett pótolni. A nagyobb méreteknek megfelelően változott a vállalati szervezeti felépítés. Az önállósággal viszont nem mindegyik középvezető tudott élni. Könnyebben adtak, nehezebben fegyelmeztek. A Jármi úti telepen például az időbérben utalványozott bár 17 munkás foglalkoztatásának felelt meg egy hónapban, holott ennek az ötödé lehetett az az állásidő, amikor indokolt volt-eltekinteni a normától. a brigádtagok között. Régi törvény ez nálunk. A húsz év alatt milyen építkezéseken dolgoztam? Azt nem is lehet felsorolni. Itt Nyíregyházán dolgoztunk a legtöbbet, részt vettünk a régi irodaház építésén, nyolc évig dolgoztunk az Arany János utcán, legutóbb pedig az új nyomdát építettük. Nálunk is sok hasznos gép van, nekünk sem kell már kézzel keverni a sódert, a maltert, a házgyári építkezés is egyre jobban elterjed. De még így is kevés fiatal jön kőművesnek. A mi brigádunkban is alig van huszonöt éven aluli. Ha egy fiatal hozzánk kerül, a legtöbb esetben néhány hónap után más munkahelyet keres. Azt mondják, ők még fiatalok, kereshetik a helyüket. Mi idősebbek azonban maradunk. Annyira megszoktuk már egymást, nem is tudnánk más munkahelyet elképzelni. Nekem is lenne már Vállajhoz közelebb munka, de most kezdjek mindent elölről. Én már innen akarok nyugdíjba menni. Az viszont igaz, mi idősebbek is egyre igényesebbek vagyunk. Ezelőtt, ha két kiló szalonnát - hétfőn elhoztam, csütörtökön már nem volt belőle. Most meg két hónapig is eltart. Bizony, a család nehezen " szokta meg, hogy csak vendég vagyok otthon. Azt hiszem, inkább beletörődtek. Péntek este érkezem, hétfőn reggel megyek. Néha még szombat, vasárnap sem vagyok otthon. A rokonoknak, ismerősöknek segítek házat építeni, kerítést állítani. Meg aztán ott van a nyakunkon a kert, a feleségem háztájija. Mindig van mit csinálni. No dehát rajtam nem fog ki a munka, csak egészség legyen... Elmondta: Freund Vendel Lejegyezte: Balogh Géza Jelenleg a tervezett kapacitás 70 százalékánál tart a gyár, ugyanakkor egyes költségek — mint a fenntartás, az általános kiadások — már a teljes termelési szinten vannak. Ez az, amire nem számított így a vállalat vezetése, s ami mindenképpen a veszteséghez vezetett. — Vagyis a jövedelmezőség egyetlen feltétele, hogy növekedjék a termelés — fogalmazza meg az igazgató. Lassította az irányítás hatékonyságát az első hónapokban, hogy több áttételen keresztül, többnyire csak utólag vehette észre a vezetés a gondokat. Hozzájárult ehhez bizonyos túlszervezettség is. Májustól napi egymillió Az okok feltárása mellett azonban gyors intézkedésekre volt szükség. Szervezők járták be a gyárat, több javaslatot tettek, amellyel ütemesebbé válit a termelés. A munkásokkal termelési tanácskozásokon beszélték meg a tennivalókat, kérték a segítségüket, hasznosították azokat a felajánlásokat, amelyeket a jobb munka érdekében tettek. Az eredmények nem maradtak el. Májustól az új csarnokban sikerült állandósítani a napi egymillió forint értékű termelést. Ha ezt az ütemet tartani tudják — egyedül az anyaghiány, vagy más külső körülmények akadályozhatnák — .akkor már szeptember végére behozzák a lemaradást, ezután már terv' szerint termelhetnek. — Éves szinten minden realitása megvan a tervteljesítésnek, ezért nem módosítottunk menetközben — mondja az igazgató. — Egyedül az éven belüli ütemezés nem úgy alakult, ahogy terveztük. A veszteség „forrásaiÁ ;// Ez azonban több gondot hozott magával. Egyrészt nagyon megemelkedtek a készletek, hiszen az alapanyagokból több, a tervezett termelésnek megfelelően érkezett, a feldolgozás viszont késett. Másrészt pénzügyi nehézségekkel is szembe kellett nézni a vállalatnak, átmeneti bankhitelre volt szükség, hogy a gazdálkodás zavartalanul folyjék. A veszteséghez az is hozzájárult, hogy az első fél évben a tervezettnél többen dolgoztak a bútorgyárban, mégis kevesebbet termeltek az előKészülnek a szekrénylapok a Szatmár Bútorgyár olasz automata gépsorán. (Elek Emil felv.) irányzottnál. A 400 új munkás betanítása szintén többletköltségbe került. Most- már lassan kialakul az a munkásgárda — a régi dolgozók mellett — akikre számítani lehet, s azoktól, akik a gyári fegyelmet nem akarták megszokni már megváltak. A normáknál bizonyos szigorításokat hajtottak végre, amit indokol, hogy a begyakorlottság növekedésével többet tudnak termelni a brigádok, mint korábban. A cél, hogy elérjék a műszaki normát, amelyet a gépek termelőképessége határoz meg. Á folyamat kedvező A különböző céljutalmakkal, az átlagtól lazább normákkal viszont előfordult, hogy egy-egy régi dolgozó 6 —7 ezer forintot vitt haza egy hónapban. A keresetek ilyen emelkedése — mivel nincsen mögötte többletteljesítmény —• nyilván nem indokolt. Ezt meg kell érteniük a munkásoknak is, amikor a következő hónapokban nagyobb teljesítményt követelnek tőlük azonos fizetésért. — E pillanatban nem lehet helyzetet értékelni, csak folyamatot, az pedig kedvező — összegezi Kun István, értékelve az eddig végzett munkát és a következő hónapok várható eredményeit. S ha a következő hónapokat jól zárják, akkor mind jobban eltávolodnak a szakadék széléről, a Szatmár Bútorgyár is az egyik, a kezdeti nehézségek után jól üzemelő vállalattá válik, amelyik tovább fejlődhet, visszafizetve a gyárépítésre kapott milliókat. Lányi Botond Szolnok megyei képzőművészek tárlata Nyíregyházán, a városi művelődési központ kiállítótermében augusztu-s 27-én délután háromkor kiállítás nyílik a Szolnok megyében élő képzőművészek munkáiból. A kollektív tárlaton tizenhat festő- és három szobrászművész mutatkozik be a szabolcsi közönségnek. A szeptember 7-ig nyitva tartó, festményekből, grafikákból, akvarellekből, kisplasztikákból és szobrokból álló kiállítást Sipos Károly, a Szolnok megyei tanács elnökhelyettese nyitja meg. Meditáció 1. Dühösen Ez mégis csak szemtelenség! Az ember végigloholja a napot, belefárad a kis bosszúságokba, majd hazatér, hogy elbújjon a zaj, a lárma elől. Amikor nyugovóra térne, gépek búgnak fel az ablaka alatt. Történik mindez este tíz után, amikor az ember már lábujjhegyen jár a'lakásban, hogy fel ne riassza a csöppséget. Zúg a ze- tor, robajjal fortyog a bitumen a gépszerű üstben, fel-felbőg a kiszolgáló teherautó. Szerszámok koppannak, hangos kiáltások verődnek visz- sza a szemközti épületről. Miért nem lehet ezt nappal végezni ? Bizonyára szorít a határidő, hát nyomás túlórában! Lakna csak itt, Jósavárosban a bitumenezők igazgatója! Akkor bizonyára nem zavarnák az álmát! 2. Csendesebben Többen kikönyökölünk az ablakpárkányon, s figyeljük a fejleményeket. A zetor ráfordul fényével a piacra, úgy világít a munkásoknak. Talicskákból felcsap a gőz, megfeszülnek az izmok. Féltérdre ereszkedik néhány ember, kezében a simítóval és keni a forró masszát. Csendben dolgoznak, csak az üst fortyog, s az eső szemerkél valamelyest. Éjszakai műszak. A bitumenezők megállás nélkül teszik dolgukat, s amikor kis szünetet tartanak, oldalt leülnek a rönkre, kibontják táskájukat, és szalonnáznak. Mindez éjfél után van már, amikor lassan kihunynak az utolsó fények is a lakásokban. Aztán folytatják kivilá- gos-kivirradtig. 3. Következtetés Reggel, amikor kinézünk ismét az ablakon, a jósavárosi iskola udvarán nagy darabon feketénk az elkészült bitumen. Sportpálya lesz, sima, akár az asztallap. Nézzük az elkészült munkát, s már fogytán a dühünk. Közeleg szeptember elseje, a tanévnyitás, amikor benépesül az iskola és udvara. Nemrég még homokhalmok voltak itt, a gyerekeket ki sem engedték erre a területre. Most lesz hol hancurozni, lesz hol megtartani a tornaórát. A csöppség is felébredt, jóízűen fogyasztja reggelijét. Már kevésbé haragszom az igazgatóra, akinek éjjel még a szemébe mondtam volna, hogy miféle munkaszervezés ez'. Most már inkább arra gondolok, hogy az éjszaka nyugtalanabb volt ugyan az álmunk, de nyugodtabbak lesznek az elkövetkező évek, amikor a mostani apróságok ezen az éjszakai műszakban készült modern iskolaudvaron kergetik majd a labdát, fogócskáznak, örülnek az életnek. A. s. Távolodni a szakadék szélétől
