Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-24 / 198. szám

1975. augusztus 24. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 VnsHRnnpi IVIeiiékiet Hazánk és megyénk legkeletibb részén, Rozsály környékén sosem szerették a tétlenséget, generá­ciók nevelték és nevelik egymást munkára, a munkaszeretetére. Kérges, szikár kezek formálták és for­málják a patakokkal, erekkel behálózott földet, s a falvakat. Igazolják ezt azok a sorok is, amelyek Ro- zály helytörténeti összefoglalójában olvashatók: „Kisközség az Éger és a Sár csatorna mellett. Az utak 4 felől szelik át a községet. A bronzkorban öntőműhelyek voltak itt... A felszabadulás után a nagycsa­ládosok általában 10 hold földet kaptak.” Már a bronzkorban is olyan emberek laktak a környéken, akik nem üzleteléssel, hanem nehéz, kétkezi munkával keresték kenyerüket. A tsz-ek megalakulásával, a rohamos gépesítéssel nemcsak könnyebb, de kevesebb is lett a munka a környéken. 1973-ban hat községet csatoltak Rozsályhoz: Garbolcot, Kishódost, Nagyhódost, Méhteleket, Tisztaberekét és Zajtát. Rozsály székhellyel megalakult a „hetek” tanácsa, amely munkalehetőséget is teremtett és újabb mun­kalehetőségek megteremtésén fáradozik. hogy a háziipari szövetkezet Rozsályban hoz­zon létre egy bedolgozó üzemet. Ez járható út, de egyelőre nem tud megfelelő helyiséget adni a tanács. December 5 még messze van, bizonyára kedvező lesz a függetlenített veze­tők beszámolója... Simon Attila párttitkár azt mondja, hogy különböző pártfórumokon is foglalkoz­tak az új munkalehetőségekkel. Szerinte az idénymunkáknál a tsz-ekben nem munkaerő­fölösleg van, hanem éppen hiány. Persze ez nem zárja ki azt, hogy állandó munkalehe­tőséget kell teremteni a nőknek is. Lengyel Árpádné,, a Hazafias Népfront garbóiéi tit­kára szintén arról számol be, hogy a nép­front is napirenden tartja a nők foglalkoz­tatását. Javaslatokkal és propagandamunká­val segítik a tanácsot és a tsz-eket. Ez év január 1-én a garbóiéi tsz beolvadt a méh- teleki tsz-be, s a nagyobb, a korszerűbb me­zőgazdasági üzemben több munkája lett a garbóiéi asszonyoknak is. Említést érdemel és enyhíti a gondokat, hogy a hét község ud­varai hosszú kertekkel folytatódnak, s a gondoskodás, a növények áDolása munkaigé­nyes ugyanakkor jövedelmező az asszo­nyoknak, Jól megterem itt a kukorica, ami biztosíték arra, hogy virágozzék a háztáji ál­lattenyésztés. A háziasszonyoknak, pontosab­ban a háztartásbelieknek a leszerződött álla­tok munkát és pénzt jelentenek. Mit hoz a jövő, a „hetek” vezetői ho­gyan kívánják gyarapítani a munkalehetősé­geket, s ezzel együtt a jövedelmeket? A ro­zsályi tsz a jövőben — kettős céllal — még több zöldséget kíván termeszteni, az egyik cél aí, hogy több legyen a jellegzetes női munka. Nemrég telepítettek 25 hektár megy- gyet (óriási terület ez), csemegének, befőtt­nek valót. Három-négy év múlva termőre fordulnak a fák, lesz mit szedni és csoma­golni. Tíz hektár köszmétét is ültettek a hármas határ közelében, ez a terület pár év múlva szintén apró gyümölcsöt hoz. A gon­dozás és a betakarítás rengeteg munkával és remélhetőleg nem kis jövedelemmel jár majd. A vezetőségnek van egy elképzelése a munka és a jövedelem további növelésére. Zajtán van egy korszerű hűtőtároló, nincs teljesen kihasználva. Megtoldják egy épület­tel és konzervüzemet hoznak létre. Lehet, hogy pár év múlva finom befőtt kerül majd asztalunkra — Zajtáról. A jövőbe mutató, biztató felfedezés, hogy kiaknázatlan kincset rejt magában a rozsályi határ. Szakemberek állapították meg, hogy 250 hektárnyi területen értékes építőanyag, sóder található. A sóderréteg átlagos mélysé­ge másfél méter, alatta több méter mélység­ben szintén hasznosítható kavics jelent ér­téket. Itt a nyékládházihoz hasonló bányát lehetne nyitni. A felfedezésről tud az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a debreceni házgyár, a megyei tanács és an­nak járási hivatala. A tervezések, az előké­születek megkezdődtek. Minden remény meg­van arra. hogy néhány év múlva a hét köz­ségben szűkül az ingázók köre. A bánya is munkát ad. Teremtő munkát. Nábrádi Lajos Fotók: Gaál Béla özv. Gönye Béláné lakását szépíti. Megyénk tájain lalta a drága szállítást, így nem született meg a várva várt eredmény, a vállalkozást feloszlatták. A másik akciót — szintén a nők érdekében — a rozsályi tsz-ben- kezdemé­nyezték. Gombatermesztő üzemet hoztak létre, amely ma már csak látványos fény­képen tekinthető meg. A két kezdeményezés a bonyolult üzleti világban akadt el, a meg­valósítás nem az itteniek lelkesedésén és munkáján múlott. A közlekedés teszi* lehetővé, hogy tágul­jon a kör, hogy munkát kapjon az is, aki helyben nem talál. Helyben nem, de Szat- márban igen. Azokra gondolunk, akik ggy napra sem tudják, vagy nem akarják nélkü­lözni családjukat, ök naponta ingáznak. Ho­gyan, mivel? A térség közlekedése javult, persze jobb is lehetne. Reggelente Rozsály- ból Csenger felé egy, Fehérgyarmat felé két autóbusz indul. A fehérgyarmati HÖDIKÖT autóbusza Tisztaberekét összeköti a műszak­váltásokkal. Hogy miért nem jön keletebbre a busz. arról később szólunk. Busszal egyéb­Rózsa Gáborné kiméri a tésztát. A z eredmények, a biztató tervek természetesen nem csupán a ta­nács vezetőinek és a tanács aktivistáinak köszönhetők. A párt, a tanács, a HNF és a tsz-ek összehangolt munkája viszi előbbre az ügyeket. Az elmúlt években a hetek cent­rumában jó néhány új létesítmény tette kul­turáltabbá, kényelmesebbé az életet, s ezek a létesítmények jó néhány embernek mun­kát és biztos megélhetést is nyújtanak. Szebb, vonzóbb a falukép az új gyógyszer- tárral, az új iskolával, a szolgáltatóházzal, egy új sütőüzemről is beszámolhat a króni­kás. A hét keleti község jelképesen is, a szó szoros értelmében is megteremtette ma­gának a kenyerét: a felsorolt községeket a márciusban átadott üzem látja el friss ke­nyérrel. Az üzemben huszonöt embert állí­tottak az egyik legfontosabb munka folya­matos elvégzésére. A szolgáltatóüzemben tíz ember keresi kenyerét, a Fehérgyarmati Víz­gazdálkodási Társulat húsz embernek adott munkát, a GFV zajtai keverőüzemében ál­landó jelleggel ötven—hatvan környékbeli ember dolgozik. Ami a munkalehetőségeket illeti, me­gyénknek már nem ez a legszegényebb tá­ja. És még több munkalehetőség lenne itt, ha két fáradozás nem bizonyult volna med­dőnek. Az egyik, sok reményt tápláló kez­deményezésre Varga Jenő tanácstitkár em­lékezik — nem szívesen. Emlékezésének lé­nyege a következő: árvíz után a Vöröske­reszt 50 varrógépet ajándékozott a méhtele- ki lányoknak, asszonyoknak. A Fehérgyar­mati Ruhaipari Szövetkezet alapanyaggal, ta­náccsal és bérrel látta el a lelkes, de kissé tétova ujju lányokat és asszonyokat. A mun­ka ment, csak a szállítás akadozott: sem az ipari szövetkezet, sem a helyi tsz nem vál­A „HETEK“ TANÁCSA keztek. A 4200 lakosú körzetben ez nem sok.. A kíváncsi felmérők azt is megkérdezték, hogy hányán mennének naponta a fehér- gyarmati HÓDIKÖT-be. Az ötven jelentkező közül mindössze kettő lenne hajlandó na­ponta a ruhaüzembe ingázni. Ezért közleke­dik a bérelt autóbusz mindössze Tisztabere­kig. A zajtai és a rozsályi asszonyok elzár­kózása különösen érthető: a délutáni mű­szak után, éjjel hosszú az út hazáig. Még busszal is. A tanács tenni akar valamit, mert nem is ötven emberről, hanem ötven család­ról van szó. Papp Árpád tanácselnök egy vb- ülés jegyzőkönyvét veszi elő, amelyben egye­bek között ez olvasható: „Utasítja a végre­hajtó bizottság a függetlenített vezetőit, hogy az illetékesekkel a kapcsolatot vegyék fel és keressék annak lehetőségét, hogy az igazga­tási területünkön ipari, vagy bedolgozó üzem létesüljön. Határidő 1975. december 5.” A ha­tározat a nők érdekében született. Hogy kik az „illetékesek”, azt nem nevezte meg a vb, mert mindenki illetékes, aki legalább ötven asszonynak munkát tud adni. A függetlení­tett tanácsi vezetők illetékesnek találták a járási hivatalt és segítségét kérték, így a já­rási hivatalban is foglalkoznak az ötven je­lentkező kérésével. A későbbi ipartelepítés — főleg az egyműszakos üzem — megold­hatja a gondokat. Próbálkoznak azzal is, Rozsályi pillanatkép. ként kevesen ingáznak a szatmári centru­mokba. Vonattal többen. A zajtai és a ga- csályi vasútállomás reggel és este munká­soktól válik „zsúfolttá”. Az ingázók köre tovább bővül Özdig. Budapestig, vagy még tovább. Azt mondják, van aki haragból választott távoli munkahe­lyet, van aki „világot” akar látni, megint mások képességük, vagy képzettségük miatt keltek hosszú, vándorútra. A tisztaberekiek közül jó néhányan eg/ leninvárosi munka­helyen találták meg számításukat. Többen megjegyzik, hogy milyen jó nekik, hiszen újabban a vállalati autóbusz hétvégeken egészen a lakásukig viszi őket. Erre a busz­ra még többen is „felférnének” — csak ne lenne olyan messze Leninváros. Rozsályból Özdra ingáznak a Fehér testvérek, indokuk az, hogy sokat keresnek. Ugyancsak innen ingázik Pest környékére Bíró Gyula, akinek a felesége hét gyermekkel „maradt itthon”, persze már majdnem valamennyi gyermek segíti a takaros ház fenntartását. Gyula bá­csi 9 éve ingázik a vasútépítőkhöz, hét vé­gén ingyenjeggyel utazik haza, jól keres szereti munkáját. Legidősebb fia egy vác, vállalatnál dolgozik és Bíró néni szerint ha­vonta kétezren felül ad haza a családi kasz- szába. A helyi tsz-ben dolgozó két Bíró gye­rek valamivel kétezren alul keres, ez a ma­gyarázata annak, hogy a legidősebb fiú nem jön haza. Akikben mélyebben él a honvágy, azok hazajönnek. Az ország legnagyobb építőipari vállalatától, a híres 43-asoktól éppen a na­pokban jött haza végleg Lukács Zoltán se­gédmunkás. A méhteleki fiatalember július 23-a óta a GFV zajtai keverőüzemében dol­gozik, lapátol, zsákol. Mint mondja, a távoli munkahelyen 3100 forint volt az átlagkere­sete és itt is ennyit ígérnek neki. Nem is az anyagiak miatt tette le a „vándorbotot”, ha­nem a szülői szeretet és tisztelet miatt. Ha­zajött, hogy mindennap otthon legyen a szü­leinél. A hagyományok és a természet adta le­hetőségek miatt a férfiaknak könnyebb útra kelni, könnyebb helyet változtatni. A nők foglalkoztatása ebben a térségben is gondot jelent, az asszonyok egy részének nem tud­nak állandó munkát adni. A tanács a hét községben nemrégiben felmérést végzett: hány leány és asszony vállalna helyben ipa­ri. vagy iparszerű munkát. Ötvenen jelent­Zajtán Kiss Pál és Kucsera András a diódarás zsákokat mozgatja. A 8 tantermes új iskola Rozsályban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom