Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. július 13. Munkásnők az Aurórában A diszpécser fürkésző szeme az automata vezérlőpult fényjelzéseit figyeli. A kigyuló sárga lámpák jelzik hogy a szalagnál ülők közül ki kér újabb munkát. A futószalag két oldalán lan vök. asszonyok, a nyírbátori Auróra Cipőipari Vállalat munkásnői ülnek. Átlagéletkoruk huszonhárom év. Ez többek közt jelenti azt is, hogy a szorgalom mellől hiányzik a gyakorlat a munkástudat, hogy a fiatal vállalatnál nem élnek az üzemi demokrácia egyébként meglevő fórumaival. A szakképzett munkásnők kis számával magyarázza Árvái Sándorné nőfelelős azt a tényt, hogy a vállalat felsőbb vezetésében nincs nő. Hétszáz dolgozóból több mint ötszáz gazdasági vezetés halogatás nélkül intézze, nő. Az alsó és középvezetésben harminckét munkásnőt találunk. A szakképzettség hiánya itt is érződik. A fiatal vállalat két, három éve végzett ifjú szakmunkásai még nem érettek a stafétabot átvételére. A felnőtteknek pedig — akik a hivatásnak választották a cipőipart, a szakmát kell megtanulni, szakmunkás-bizonyítványt kell szerezni. Nyírbátorban is el kell jutni odáig, hogy a vezető és beosztott közös ügynek fogjon fel minden üzemet és dolgozót érintő kérdést. Rendeltetésének megfelelően kell használni például a termelési tanácskozási naplót. A dolgozó ne féljen beírni bele észrevételét. A javaslatot, a panaszt, az észrevételt pedig a Ilyen például a normarendezés kérdése. Az nem megoldás, hogy a dolgozó a termék normáját akkor kapja meg, amikor az adott termék már kifutóban van. Szükséges a szóértés, az apró termelési eszközök dolgában is. Ha a dolgozó kéri, azonnal adni kell, hogy hiánya ne zavarja a termelést. Megbecsülni viszont kötelesség. A legrátermettebb tűzőnők egyike ma a 22 éves Nagy Mária. Ö a műszak egyik beugró- sa. Minden munkavüveletet tud végezni a szalag mellett. Iskolai végzettsége nyolc általános. Továbbtanulásra nem gondol; A Várnai Zseni szocialista brigádban, amelynek vezetője, ma már 3 szakmunkásnő van. Azért hangisúlyoztam, hogy „ma”, mert ma még az ügyes keze elég, de szakismerete már nem. És a továbbtanulás nem csak Nagy Mária gondja. A tanulási feltételek javításában, általában a bejáró fiatalok munka előtti és munka utáni várakozásának kulturált időtöltésében segítene az ifjúsági parlamenten már javasolt klub létrehozása. Ám a válasz közel egy éve késik A vállalat éves terve 670 ezer pár női és gyermekcipő. Forintban ez 120 millió. Zavarja a terv teljesítését a nagy női munkaerővándorlás. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy itt még nincsenek kialakult munkásdinasztiák, hogy még nincs kelLő vonzereje a cipőiparnak. Azon kell fáradozni, hogy aki egyszer bejött a gyárba, az találja is meg a számítását. Nemcsak a mennyiségi termelést, hanem a minőséget is rontja, hogy az első negyedévben például, az ötszázötven termelő munkahelyre száizharminckét női dolgozót tanítottak be. Meg lehet találni a számítást a vállalatnál, erre példák is vannk. Kutyik Lajosné 1953 óta van a szakmában. Nyírbátorba a gyár alakulásakor Budapestről jött le. Megfordult a szakma minden, területén. Ma meós. Ugyanezt bizonyltja Mihalik Károlyné betanított munkásnő esete is. Egyedül neveli három gyerekét. Igaz, egész nap ott áll a gép mellett és csiszolja a bedolgozási többletet, de az eredmény is tetemes. Minden hónapban a kétezerkétszáz forintot megkeresi. Ma még nincs szava a termelési tanácskozáson, a brigád és a röpgyűléseken. A műszaknak vége, a munkásnők kitakarítják munkahelyüket, hogy az új műszak tisztán kezdhessen. Amikor átöltözve, kicsinosítva kilépnek az utcára, senki sem mondaná meg, hogy egy műszak fáradalma lüktet erejükben. Uvegműszerek között (Hammel József felvétele) Szövőszék és Interlock A nyíregyházi gumigyár kempingüzemében megszervezték a 18 évesek munkaszalagját. A fiatalok Négyesi Józsefné irányításával már a betanulás idején fegyelmezett, szép munkát végeznek. Képen: Rákosi Ilona és Jámbor Júlia a gumimatrac készítő munkaszalag mellett. Egy éve tanulnak a modern pedagógia szinte minden követelményét kielégítő körülmények között a tanulók Nyíregyházán, a Me. ző Imre 107-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben, Könnyűipari szakmunkásokat képeznek itt 30 szakmában. Az 1974—75-ös tanévben 660 rendeskorú végzős és felnőtt tett szakmunkásvizsgát. A Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetben hatvan kötő-hurkoló, konfekció női szakmunkás vizsgázott gyakorlatból. A végzős tanulókkal, tanárokkal, oktatókkal az oktatásról, az életbe indulásról beszélgetünk. — Fiatal ez a szakma a megyében,‘‘mint ahogy nagyon fiatalok, alig múltak tizenhat évesek maguk a vizsgázó lányok is — mondja Palicz Istvánné szakoktató. Mindennek ellentétei a tanműhelyi gépek, amelyeken a leendő szakmunkások vizsgáznak. Ám ők minderről tudomást sem vesznek. Egyetlen dologra, a vizsgamunka pontos elkészítésére koncentrálnak. Fürge ujjaik között ügyesen áll össze a csípőpulóver, a hosszú gyermeknadrág. A vizsgabizottság éles szeme kell hozzá, hogy az értékelés'js mintaszerű legyén. — A kötő-urkoló szakma nem divatos szakma — állítja Antal Mária. — Sokan nem is tudják, hogy létezik. Nekem az általános iskolai osztályfőnököm beszélt róla. Nem bántam meg, hogy az Interloch speciális kötőgép és a ketliző mellett kötöttem ki. A szövés, a fonás, a himzés, a szabás-varrás mindig a sok türelmet, szakértelmet követelő munkák közé tartozott. Régen a felnövekvő nemzedékek leány tagjai édesanyjuktól lassan tanulták meg a kendertöréstől a szövőszék kezelésén át a szövésminták alakításáig a munkafolyamatokat. A textiliparban nagyfokú specializálódás ment végbe — A megye egyre jobban fejlődő szövő-, fonó, kötőipara is arra késztet — mondja Tőkés Kálmán, az intézet igazgatóhelyettese —, hogy minél több fiatalt képezzünk ki a szakmáknak. Ez két év alatt nem volt könnyű feladat. Nem, mert az iskola tanulóinak nagy része bejáró. Sok olyan otthonról hozott nézetet is hordoznak még a tanulók, amit az órákon nehéz megváltoztatni. A mai könnyűipari szakmák alapelemeivel a gyerekek a tanműhelyekben találkoznak először. A szülői házban a tanulás feltételei sem mindig biztosítottak. A szülők zöme úgy vélekedik, hogy „beadtam a gyereket az intézetbe, neveljenek belőle szakembert”. Szerencse, hogy ezt a pedagógusok és a szakoktatók is így értelmezik, és minden erejükkel azon fáradoznak, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek k; a kezeik közül. — A szakoktatómtól tanultam a legtöbbet — halljuk Gönczi Évától. — Nálunk Paszaboji vannak hagyományai a hímzésnek. A kötőhurkoló munka más, de kapcsolatban van az öltözködéssel, ezért választottam ezt a szakmát. Az utóbbi hónapokban már szalagon dok- goztam. Azt remélem, hogy a szakmunkás- vizsga után a szövetkezetben kapok munkát. Ha a műszakbeosztásom engedné, esti szakközépiskolát szeretnék végezni. A szintén most végző Badarász Mária még nem jutott el a középiskola gondolatáig. A szakmát, a munka fogásait akarja jobban elsajátítani. A szakma fogásainak a tökéletes elsajátítása ma még a lányok nagy részének problémája. Ez adódik a kétéves képzésből, fiatalságuk kevés munkatapasztalatából. Közülük többen arra nem is gondoltak, hogy mi lenne akkor, hát az ipart szövetkezet nem tudná őket foglalkoztatni. Szerencsére a kötő-hurkoló, konfekció szakmában elhelyezkedési gondok nincsenek a megyében. Nyíregyházán kívül Tiszalök, Fehérgyarmat, Mátészalka kötő-üzemei* is tárják a szakmunkásokat. És az intézet többi könnyűipari szakmájában szintén szakmunkáshiány mutatkozik. A következő tanévre az üzemek, vállalatok 1080 tanulót szerettek volj- na beiskolázni. Az intézet ezzel szemben 600 tanulót vesz fel. Az oktatási feltételek további javulását a közeljövőben épülő kétszázhelyes leánykollégium és a százöt helyes könnyűipari tanulóműhely biztosítja. Sigér Imre Á Lányok, Asszonyok júliusi száma A népszerű folyóirat júliusi számában Lendvai Vera riportját t Ivashatjuk, aki írásában portrét rajzolt Bíró Györgynéről, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének fő titkáráról. Egy másik portré Nágya Pavlovát, az ifjú és rendkívül tehetséges balerinát mutatja be. Képekben ismerkedünk meg a rövidesen Magyarországra látogató Balettminia- tür Együttessel. Szibéria olyan nagy és egyre változó földrész, hogy azt még a bennszülött szibériaiak sem ismerik. Egy távoli szibériai tájra az állandóan alakuló, változó, fejlődő Csukcsföld- re kalauzolja el az olvasót egy érdekes, színes írás. Milyen a szovjet nyugdíjrendszer? Erre válaszol a társadalombiztosítási miniszter. Az orvos tanácsai a szülőknek szólnak; hogyan előzhetik meg gyermekeiknél a bélfertőzést? A divatrovat ezúttal gyermekeknek és fiatal lányoknak szól. Kovács Margit képes riportja a Fővárosi Művelődés; Házba kalauzol el. A lap melléklete kötött és horgolt modellek képét és leírását közli. A „Mindnyájunk szakácskönyve” rovatban az olvasók ételreceptjei jelennek meg. A lakberendezési rovat a jó helykihasználáshoz ad ötleteket. Felnőtteknek és gyermekeknek szóló keresztrejtvények egészítik ki a LÁNYOK, ASSZONYOK 1975. júliusi számának mellékletét. TISZTELT ASSZONYOM! Mivel az ön kérése volt, hogy nevét ne közöljük az újságban, sőt az üggyel ne is foglalkozzunk név szerint, így tartjuk magunkat kéréséhez. Tisztelt A.! ön egyebek között megírja, hogy olvasta a Kelet-Magyarország július 2-i számában megjelent Nagycsaládosok című írásunkat Ez adta a gondolatot, hogy írjon nekünk. „Egyszer úgy gondoltam, ha már nem is vesznek észre, s nem tudják, milyen anyagi nehézséggel küzdők, én fordulok segítségért a főnökséghez, mivel már hat éve lakom albérletben.” Közi; levelében, hogy 1974 augusztusában kért segítséget ez ügyben, mert egyedül neveli két kiskorú gyermekét. „A kérésemet tudomásul vették és közölték velem, hogy semmi segítséget nem tudnak adni. És azt tanácsolták, adjam állami gondozásba a gyerekeket. Akkor egyedül jobban kapok albérletet és dolgozni is tudok.” Tisztelt Asszonyom! Ha a főnöksége ré. széről még az egyszerű segítségnyújtást is megtagadták, embertelen módon cselekedtek. Igaza volt, amikor elutasította a felajánlást, a „jótanácsot”, hogy adja állami gondozásba gyermekeit. Igaza van, amikor ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Nem hiszem, hogy a kormány arra törekszik, minél több gyerek kerüljön állami gondozásba.” Megértem felháborodását. írja: „ígéretet kaptam a tanácsnál, a lakásügyi csoportnál, de lakást nem. Nem hallgatta meg senki a panaszomat. Végül a fent említett cikk olvasása után döntöttem, hogy a szerkesztőséghez fordulok. Csupán azt szeretném tudni, mennyivel szükségesebb annak a lakás, akinek van, mint annak, aki két gyerekkel hat éve lakik albérletben.” Ez mindig konkrét körülménytől függ. Kétségtelen, hogy akadnak akik szinte esztendőről esztendőre váltogatják a lakásukat. kisebbet nagyobbra, kényelmesebbre! Be kell azonban azt is látnia, hogy a párt és a kormány határozatainak az érvényesítése révén mind több nagycsaládot juttatott lakáshoz a városi tanács. Szociálpolitikájában érvényesül a nagycsaládosok, az egyedülálló, gyerekeket nevelő szülők segítése. Következő kérdése így hangzik: „Melyik könnyebb? Két szülőnek három gyermek eltartásáról gondoskodni, vagy egy anyának két gyermeket nevelni?” Úgy gondolom, egyik sem könnyű, bár kétségtelen, hogy társ, apa nélkül a gyermeknevelés gondja nehezebb, több hárul az anya vál- laira. Éppen ezért csak elismerés illeti önt. Ezt csupán azért írja, mert „bármilyen segítség csak a családokra vonatkozik, az egyedül álló anyákra nem.” ön ezt így lát- ja-érzi. Minden bizonnyal nem ment át eléggé a köztudatban az, hogy a gyermekeit egyedül nevelő anya is családot tart, s a segítésük talán még fokozottabb figyelmet igényel. Tisztelt Asszonyom! , ön ezt írja: „A ... dolgozom és rendszerint kifelejtenek a 'nőnapi «3 anváknapi ünnepségből. Ezt csupá.a zárójelben említem, mert nem ez a lényege az életnek és a gondoskodásnak. Bár egy pár kedves szó is jól esne annak, akit amúgy se köszönt fel senki... Ha már lakást nem is, de ha erre választ kapok, én leszek a legboldogabb anya.” Ehhez nem keli kom,,.* itár! (F. K.)- éhtbe índiflák, -Specializáló* niHj “■ Köttégiyn*
