Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

1975. július 12. KELE'i MAGYARORSZÁG 7 Szülők fóruma Miért kínozzam? Miért kínozzam? — kérdezte a szülő, amikor meg­kérdeztem tőle, gyermeke gyakorolja-e nyáron a ta­nultakat. Igaz is. Miért kínozni a gyermeket, akinek most egy feladata van: erőt gyűjteni a következő tan­évre. De vajon okos dolog-e a teljes munkátlanság? Vajon főleg a nyaralásra szánt időben nem szükséges az ismétlés? A sok kérdésre az egyértelmű válasz: az okos szü­lő vagy nagyszülő sok olyan módot tud kitalálni, amely szinte észrevétlen gyakoroltat. Vegyük talán a legki­sebbek, az elsős, másodikos gyermekek esetét. A levél­írás az egyik eszköz, hogy írassunk. Nagymamának, névnapra, a szünidőben nyaralásról sok alkalom kínál­kozik, amikor az írással éppen ismerkedő gyermeket jó kedvvel ültethetünk a papír mellé. De a nagyobbak­nak se árt, ha ezt az illemet is szolgáló eszközt rákény- szerítjük. A számoláshoz viszont jó lehetőség a bolt. Adjuk a pénzt, és kérjük az elszámolást, előre is ké, szítheti a gyermek a kalkulációt. Vagyis összead, kD von, szoroz, annak rendje és módja szerint. A legkézenfekvőbb azonban minden korosztálynak az olvastatás. Nincs mindig strand vagy foci, ugrókö­tél vagy labda. Az üresjáratok, a rossz időjárás idősza­kában a leghívebb barát a könyv. Ne legyen ez tan­könyv. Lehet mesés- vagy verseskönyv, de lehet jó fo­lyóirat, képeslap, tudományos újság és így tovább. Te­hát indirekt módon tudjuk a nagyobbakat is arra szo­rítani,^ hogy kapcsolatban maradjanak az ismeretek­kel, sőt; újabbakkal gyarapítsák azokat. Nem kidobott pénz tehát, ha szülők a nyári időszakra előfizetnek né­hány olyan újságra, ami oktat, szórakoztat. És hogy teljes legyen a sor, vegyük ide a keresztrejtvényt is Óhatatlan, hogy a fiatal fejtés közben kézbe ne ve­gyen egy lexikont, térképet, ami így tanít, oktat. . ,;?y 'e“et a kínzásból örömet varázsolni, így válik a ..J.a.t.e!íc 1S munkává, a munka pedig játékossá. De a szülői lelemeny meg sok mindent kitalálhat. Lehet búz- di am a gyermeket, hogy például a megyénkben nya- alo lengyel vagy NDK-beli pajtásokkal való beszálge- íer fLde.keben nyelvet tanuljanak, szovjet pajtásaiknak levetet írjanak, vagyis aktív gyakorlással mélyítsék tu­dásukat. Ebben van öröm bőven, ki nem használni ok­talanság lenne. ...M.int minden ilyen és hasonló esetben azonban szükséges, hogy a felnőttek a gyermeket ne kénysze­rítsek. Legyen mindig a meggyőzés az az út, amely rá­vezeti a fiatalt arra, hogy az ilyen elfoglaltság nem kenyszeruseg hanem haszon. Nagyon fontos, hogy a mUc0ifne,CHk a, leheutöséSet teremtse meg a nyári hasz­nos elfoglaltsághoz, hanem módot találjon annak el- lenorzesere is. Ez azonban sose legyen számonkérés A barati beszelgetesek, az együttes élmények lehetnek a legjobb módszerek. Vagyis hallgassuk figyelemmel a meset olvaso gyermek szövegét, legyünk'társa a rejt­vény fejtésben, olvassuk el a megírt levelet, vagy előtte beszeljük meg stílusát, tartalmát, érdeklődjünk mi úi- sgg az újságokban. Így válik1 a gyermek nyári szelle­mi elfoglaltsaga derűs, örömteli eseménnyé. Mindez nem könnyű, tény, a szülőtől is figyelmet kíván. De meg kell tenni, hiszen a nevelők tapasztala­ta, hogy a nyári vakáció okozta kiesések miatt, főleg az alsó osztályokban, heteket kell eltölteni azzal, hogy az elmúlt tanév ismereteit felelevenítsék. Mindez pedig időveszteség, és a gyermek látja a kárát. Nem öncél ez tehát, hanem a tudás „karbantartása”, a gyermek ér­deke. És valljuk be, minden szülőnek öröm, ha látja, gyermeke nem válik szellemi restté, tartós igény alakul ki benne a tudás megszerzése és megtartása iránt. Bürget Lajos Három törpe Pilinkéző hó zizeg halkan milyen tündéri ez a dallam. Három szakállas fürge törpe szedi lábát, megy az erdőbe. A vállukon fűrész és fejsze himbálódzik hintázva, lengve. Ez a három aprócska ember miért siet ily igyekezettel? Talpuk alatt süpped a lágy hó. Barátjuk nekik a favágó, aki fát vág a csodaszépen csillogó jégzúzmarás télben. Hét gyermekének s a beteg asszonynak keres kenyeret. Ebédje kukorica-görhe. Neki segít a három törpe. Segítenek vágni a fát, hadd melegedjen a világ, mert nincs annál semmi se szebb, mint segíteni, ahol lehet. Ölbey Irén GYERMEKEKNEK Miért dőlt össze a nyuszi házikója Az erdőben már minden állatnak volt saját házikója, kunyhója vagy viskója. Csak Nyúlanyónak és Nyúlapónak nem volt. Pedig egyre gyak­rabban figyelmeztették a többiek, hogy jó lenne, ha minél előbb nekilátnának egy kis kunyhó építéséhez, mert a nyár nem tart örök­ké, és ha beköszönt az esős ősz, és a zord tél, bizony nem tudnak hol meghúzód­ni, ázhatnak, fázhatnak és még el is pusztulhatnak. Nyusziék hallgattak a jó­szóra, és nekifogtak egy ta­karos kis házikó építéséhez. Naphosszat hordták a ro­zsét, köveket, leveleket. Vé­gül elkészültek. Még a ház körüli tisztogatást is gondo­san elvégezték. A szemetet összeseperték és elhordták. Csupán a házikóhoz vezető úton maradt egy jókora szik­ladarab. — Jöjj — mondta Nyúl- anyó — gördítsük el az út­ról, hogy ne legyen htunk­ban. — Most nincs kedvem, fá­radt vagyok! Majd egyszer!. — mondta Nyúlapó, — fe­küdjön ott ahol van, engem nem zavar. Ha valakinek út­jában áll, kerülje ki! így a jókora szikla ottma­radt az úton. Egyszer Nyúlapó fürge léptekkel tartott hazafelé a mezőről. A kő eszébe sem jutott és egyszercsak — bumm! megbotlott a kőben és orrabukott. — Látod, mi lett a követ­kezménye, ugye megmond­tam, — szidalmazta Nyúl- anyó Nyúlapót, — jöjj és távolítsuk el a követ az út­ról. — Nem fogok vele hu- zakodni — mondta harago­san Nyúlapó, — nincs ked­vem. Másnap Nytjlanyó jött ha­za az úton egy fazék forró káposztalevessel. Már mesz- sziről látta, hogy Nyúlapó ül az asztalnál és türelmetlenül dobol kanalával a tányéron. Meggyorsította lépteit, sőt futásnak eredt, az úton fek­vő kőről elfeledkezett, meg­botlott és a finom káposzta­leves az utolsó cseppig ki­ömlött. Sőt még le is forráz­ta magát. — Látod, milyen csapás ért — vetette szemére Nyúl­apónak — jöjj és most már végre távolítsuk el azt a bajt okozó követ az útról. — Nem, hozzá se nyúlok — mondta Nyúlapó. A kőről mindketten meg­feledkeztek! Egyik nap nyusziék ven­dégségbe hívták öreg barát­jukat Mackót. Sütöttek, főz­tek, hogy illően megvendé­geljék tekintélyes vendégü­ket. Kimentek a házuk elé, hogy ott várják be szeretett barátjukat. Már messziről látták, mennyire igyekszik Mackó az úton, maga előtt tartva egy hatalmas mézes- bödönt. Amikor Mackó ész­revette őket, meggyorsította lépteit, nem nézett maga elé és ekkor — bumm! megbot­lott a kőben. Átbukott rajta, kettőt-hármat bukfencezett és nagy lendülettel berepült egyenesen nyusziék házikó­jába. Az édes mézzel teli bődön darabokra tört. Az egész nyuszilak pillanatok alatt összedőlt. Lassan feltá- pászkodott a medve, két mancsába fogta fejét. Ami­kor Nyúlanyó és Nyúlapó látta mi történt, keservesen zokogni kezdtek és jajgat­tak. De ki tehet erről? Szlovákból átdolgozta: Dr. Papp Sándorné Vérszomjas apróságok Gyerekek, bizonyára járta­tok már az Allatkertben és láttátok ott a tigriseket, pár­ducokat, oroszlánokat. Ha so­káig ácsorogtatok ketreceik előtt és egy kis szerencsétek is volt, talán megfigyelhette, tek őket akkor is, amikor, valószínűleg unalmukban, egy-egy hatalmasat ásítottak. Ilyenkor lehet jól látni hosz- szú, erős fogaikat, melyekkel az ápolók által adott nagy da­rab húsokat ie könyedén .szét­marcangolják. A tigris és az oroszlán nagy testű, hatalmas ragado­zók, illő tehát, hogy nagy fo­gaik is legyének.’De azt már bizonyára nem tudjátok, hogy vannak kicsiny, azt is mond­hatnánk parányi emlősálla­tok is, amelyek fogazata — persze csak testnagyságukhoz képest — sokkal nagyobb és félelmetesebb, mint a leg­erősebb berberoroszláné. Ezek az egérnél is kisebb állatkák a cickányok. Tudományos ne­vük szerint rovarevők, de tu­lajdonképpen miniatűr kis ragadozók. Hosszú hegyes or­ruk, majdnem hogy ormái- nyuk van, mellyel örökösen eleség után kutatnak, szima­tolnak. De nem apró rnagocs. kákát, diót és mogyorót esz. nek, hanem élő állatokat, ro­varokat, férgeket, csigáikat zsákmányolnak. Vannak közöttük tiszta fe­hér fogúak és vannak olya­nok is, amelyeknél a fogak hegyi része szép piros színű. Ha nagyító alatt nézegetünk egy-.ilyen cickányállkapcsot, fogsoruk valóban félelmetes­nek látszik. Jaj annak a cse­rebogárnak, szöcskének, sás­kának, de még a kisebb ege­reknek is, melyekbe beleha­rapnak. A ' cickányok hazánkban mindenütt előfordulnak, er­dőn, mezőn, vizek környékén egyáránt megtalálhatjuk őket. Nem csak éjszaka, nappal is portyáznak a fű között és a bokrok alján. Biztosan ti is hallottátok már az árokpart­ról, vagy a patak mentén a fű közül jellegzetes cincogá­sukat. Talán'egérnek vélté­tek, pedig azok bizony cická­nyok voltak. Nagyon érdekes az a mód, ahogy a cickánymama először, viszi kicsinyeit a szabadba. Mintha egy kis karaván vo. nulna végig a fű között. Az egyik fióka az anyja farká­ba kapaszkodik, a második az ő farkincáját fogja és így to­vább mind az öt-hat apróság. Szépen körbejárják otthonuk környékét, így „kéz a kézben” ismerkednek füvekkel, kövek­kel, fa törzsekkel., Mindent alaposan megszaglásznak és ezeket a szagokat gondosan „elraktározzák” maguknak, hogy legközelebb már azon­nal ráismerjenek, tudják, hogy hol vannak. Ilyen gon­dos „előtanulmányok” után néhány nap múlva már min­den nehézség nélkül megta­lálják a hazafelé vezető utat. S. E. Kedves pajtások! Leveleitek sok okos ötletet adtak nekem, így a mostanit is egy mátészalkai pajtás kér. dése alapján fogalmazom. Arról érdeklődik, hogy vajon az erdőkben, mezőkön kirán­duló pajtások hogyan tudnak egymásnak üzenni akkor, ha távol vannak egymástól. Nos, ez érdekes dolog, s talán egy olyan példával kezdem, ame­lyet a Sziklás Hegység kör­nyékén tanultam meg. Na. gyón messze voltak az indián felderítők, akiktől azt vár­tuk, hogy a bölénycsorda út­járól tudósítsanak. Okos Kígyó nyugodtan ült és várt. Szeme messzire nézett, és én csak csodáltam rendíthetetlensé- gét. Amikor sürgettem,, mikor indulunk, csak annyit mon­dott: — Majd beszél a hegy. Fejével odaintett egy nagyon távoli csúcs felé. Másnap reggel magához intett: „— Kétszer száz bö­lény vonul. Testvégem ké­szüljön az útra.” Hogy hon­nan tudta? Nos, a távoli hegycsúcson felfelé szállt a füst. Mégpedig hol több, hol kevesebb. Az ott lévő nyom­olvasók küldték az üzenetet. Nedves fából raktak tüzet, és pokrócukkal hol eltakarták a füstöt, hol többet engedtek fel. így aztán az ismerős jel­ből megtudhattuk, milyen va­dászatra számíthatunk. Vagyis a füst lehet jó jeladó. Ti, akiknek van már jó sí­potok, tudtok jeleket továb­bítani azzal is. Bizony okos dolog a morzézás, ehhez ha­sonló jeladást már az indiá­nok is ismertek. De az sem buta dolog, ha valaki tükör­rel tud morzézni.. Persze ez csak akkor megy, ha erős napfény van, és akinek üzen. tek, szintén egy hegyen tar­tózkodik. De mennyi más le­hetőség is van még. Minden­ki ismeri azt, hogy az úton, Úttörő­posta amelyen Valad, ágakat tör meg, így jelzi az utána jövők­nek az útvonalat. Le lehet rakni út jeleket is, ezek jól tá­jékoztatnak, de bizony előfor­dulhat, hogy valaki felszedi, Vagy éppen nem jó szándék­kal ellenkező, vagy rossz irányba átrendezi. Okos do­log tehát, ha egy-egy őrs, másokkal megbeszélve egyezményesen . kidolgoz olyan jeleket, amelyek elve­zetnek olyan helyre, ahol le­vél vagy éppen egy térkép- vázlat tartalmazza az üzene­tet. Hogy miért van erre szük­ség? Nos, ti úgy hívjátok ha­dijáték, s milyen jó, hog> csak játék!, azt a remek szó. rakozást, amely próbára te. szi ügyességeteket. Szükség van ilyenkor arra, hogy lehe­tőleg csendesen, mások elő rejtetten tudjatok érintkezn szövetségeseitekkel. Sok egyé­ni lelemény egészítheti ki az én javaslataimat. Azt nem is mondom, hogy a nagy kiabá­lás, hahózás nem segít, sőt csak rontja az erdő hangula­tát, riasztja a vadat, vagyis nem méltó az úttörőhöz, ak; nagyon szereti a természetet Lehetnek az ismert terepen néma postaládátok faoduk ahoim levelet rejthettek sziklák, kis barlangok, ahol az üzenet megtalálható. He nagyobbak lesztek, biztos megismerkedtek azzal a gép­pel, amiről én csak hallottam ami a levegő hullámain to­vábbítja a jeleket, és úgy hív ják, rádió. Legyetek addig i‘ ötletesek, és nagyon szeret­ném, ha beszámolnátok ne­kem arról a vakáció végén milyen módon tudtatok hí reket továbbítani Bahasaitok nak. milyen ügvesen használ tátoik tanácsaimat. Addig is jó kirándulásokat kíván min den úttörőnek az öreg pajtás Bőrharisnya TÖRD A FEIEDÍ Vízszintes: 1. Beles. 6. Bánat. 7. Nagy magyar költő. 8. Dúdoló szótag. 9. Némán rájön! 11. Fial. 12. Nyílászáró szerke­zet. 14. Körmölök. 16. Meg­fejtendő. 18. Európai nép. 20. Időjelző szerkezet. 21. Lángol. 22. Régi súlymér­ték. 24. A bánat. 25. ősi fegyver. 27. Óvatos, figyel­mes. 28. Névelővel, üdítő főzet. 29. Megfejtendő. Függőleges: 1 ..........., bújj zöld ág. 2. Kicsinyítő képző. 3. Állam­nak fizetendő százalék. 4. Kétjegyű mássalhangzó. 5. Hirtelen párolgó. 6. Megfej­tendő. 10. NTC. 11. Vércsa­tornája. 13. Ácsi! 14. Ilona beceneve. 15. Erszényes ál­lat (második négyzetben két betű). 17. Pusztít. 19. Start. 21. Mint a vízszintes 27. 23. Tej betűi keverve. 24. ABE 26. Azonos betűk. 27. Sér­tetlen. Megfejtendő: Dél-amerikai államok (vízszintes 16, 29, függ. 6). Múlt heti megfejtés: — INDIA — THAIFÖLD — KÍNA — Könyvjutalmat nyertek: Varga Judit Kótaj, Pálo- yics Ilona Bököny, Pethő Mária Aranyosapáti, Biri Mihály és Mária Nagyha­lász és Pálházi Judit Nyír­egyháza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom