Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. július 11. MONGÓLIÁI RIPORT Magasabbra mint a sas. Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság bu­dapesti nagykövete a mon­gol népi forradalom 54. év­fordulója alkalmából csü­törtökön fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Pullai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Borbándi János, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, Czi- nege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter, dr. Polinszky Ká­roly oktatási miniszter, Mar­jai József külügyi államtit­kár, s a politikai, a gazdasá­gi, a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja is. telezettség. Az eltérés csupán az, hogy nem a miniszterel­nököt, nem a párt első titká­rát szolgálom, hanem azokat az embereket, akik őket is megválasztották erre a poszt­ra. Maga ismeri az édesanyá­mat, igaz? Néha még kisé­tál az udvarra. Beteg, öreg, megrokkant asszony. Öt szol­gálom meg a maga édesap­ját, meg az öccsét, azt az álomszuszékot. Van még egy nagyon fontos, alapvető el­térés. A janicsár nem tudta, honnét jött, kitől származott, mi meg tudjuk, ezer szál köt hozzájuk, akik bennünket küldtek. Ami pedig az aláza­tot illeti, én soha ember előtt nem hajtottam fejet, nem görbítettem meg a gerince­met. Még egyszer sem látta, hogy akár a szememet is le­sütöttem volna valaki előtt. Én az ügyet szolgálom, s az ügy iránt van bennem alá­zat. Szolgálni, szolgálatot tel­jesíteni, csak alázattal lehet. „Luis Corvalán rendkívüli fizikai fájdalmak között gyöt­rődik. A kiújult gyomoríeké. lye mellett insorvadás és kö­tőhártya-gyulladás is megtá­madta. A junta megtagadott tőle minden orvosi segítsé­get” — hangsúlyozza a Chi­lei Kommunista Párt havan­nai propagandabizottságá­nak szerdán este nyilvános­ságra hozott dokumentuma. A nyilatkozat Alejandro Jili- berto szemtanúra, a szocialis­ta párt főtitkárhelyettesére hivatkozik, aki szintén a Trés Alamos koncentrációs táborban volt fogva több hó­napon át, ugyanott, ahol a kommunista párt főtitkárát is őrzik. Jiliberto, aki néhány napja szabadult és elhagyhatta az országot, elmondotta, hogy Luis Corvalán a lágerben so­kat szenved. Ezekben a he­tekben a hőmérséklet fagy­pont alá süllyedt. A tábor parancsnoka, Conrado Pa­checo (aki tavaly' Puduchual város közelében személyesen lőtt agyon több parasztem­bert) azonban megtiltotta, hogy a párt főtitkára meleg takarót kapjon. — A tábor többi lakóihoz A Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács szerda délutántól csütörtök reggelig tartott tanácskozásán úgy döntött, hpgy a Republica című újság irányításával egy adminisztratív bizottsá­got bíz meg. Az erről kiadott közlemény hangsúlyozza: a tanács változatlanul a gaz­dasági harcot tekinti a -for­radalom elsődleges felada­Még valami, hiszek is abban, amit szolgálok! — Hogyan lehet az: van­nak még olyan tisztek is, akik nem egészen felké­szültek, műveltek, vagy hoz­záértők. Hangjuk, modoruk, hozzáállásuk egy kicsit ér­des, vagy durva. — Értem, mit kérdez, Pusztai tizedes, — nevetett akkor az őrnagy, s kisegített. — Most egv kicsit finom volt, nagyon pallérozottan fogal­mazott. Nos, nevezzük nevén a gyereket. Vannak a kato­nák között olyan fiúk, akik azt hiszikf hogy ők már na­gyon okosak, nagyon művel­tek, nagyon járatosak a vi­lág dolgaiban. Igaz, sokkal többet tudnak a világról, meg a tudományokból, mint a mi időnkben tudtak a ha­sonló korú fiúk. Jobban hoz­záférnek Heinéhez, Molié- re-hez, Madách-hoz, mint annak idején mi. Többen fi­togtatják is egv kicsit ezt a jártasságot. Közülük valók — közölte Jiliberto — az egyik őr segítségével torvá." Ián üzenetet juttatott el, amelyben további kitartásra szólítja fel őket. „A zsarnok­ság már nem tarthatja ma­gát sokáig — üzente a párt főtitkára —, a nép szívébő! nem lehet kitörölni az Allen- de-éveket. Bennünket elpusz­títhatnak, a mi harcunk ak_ kor is győzedelmeskedik.” A több, mint 21 hónapja fogva tartott Corvalán egész­sége annyira leromlott, hogy most már hetente csak egy­szer viszik sétára. Carmen Castilla asszony, a baloldali forradalmi mozga­lom (MIR) hősi halált halt főtitkárának közvetlen mun­katársa, aki szerdán érkezett Havannába, újságíróknak el mondotta, hogy ez év elején mellette lőtték szitává Miguel Enriquezt, amikor több hóna­pi keresés után rátaláltak rejtekhelyére. MáT az első lövések végeztek a közismert ifjúsági vezetővel, de a hóhé­rok biztosak akartak lenni dolgukban. Carmen Castilla hangsúlyozta, hogy a kom­munista part az illegalitásban újjászervezte sorait, és a chi­lei ellenállás élére állt. tának és elítél bizonyos sze­mélyeket, akik más felada­tokat helyeznek előtérbe. Megfigyelők szerint a forra­dalmi tanácsnak ez a bírá­lata a szocialista párt veze­tőjének, Mario Soaresnek szól, aki nyilatkozatában más kérdéseknek, mint pél­dául a sajtószabadságnak próbált elsőbbséget biztosí­tani. azok, akik aztán könnyen ki­bökik egy kevéssé finomko­dó tisztre, öreg tiszthelyet­tesre, hogy bunkó! Jól mond­tam, ugye? Azt mondják rá­juk, vagy ránk, bunkó! Mondják ezt akkor is, ha még nem láttak laktanyát belülről, s hallomásaik alap­ján idő előtt ítélkeznek. Könnyen ráragad ez egy- egy elöljáróra, akkor is, ha a katonai rend érdekében egy kicsit keményebben utasítja a rendre, a fegyelemre a ka­tonákat. Nálunk ez még soha nem volt téma, — próbáltam ele­jét venni, egy kicsit szé­gyenkezve, kényelmetlen helyzetben magyarázkodni. — Nem kell magyarázkod­nia, utóvégre eszmecserét folytatunk csupán, és nem udvarolunk. Nos, vannak gondjaink egymással. A mi korosztályunk másként star­tolt, másféle útipoggyásszal indult neki az életnek. Pél­Ötvcnnégy esztendő­vel ezelőtt, 1921. július 11-én győzött a mongol népi forradalom. Ebből az alkalomból közöljük a szerző mongóliai ri­portját. Danhanból a főváros felé az egyetlen jobbminőségű út átszeli a pusztát, Mongólia hatalmas kiterjedésű állat- tenyésztő vidékét. Hegyes, dombos a táj, patakok, ki­sebb folyók völgyében ro­bog a gépkocsi, órákon át. A mezőkön juhnyájak, méne­sek, hosszúgyapjas, jámbor jakok, lomha tevék legel­nek. Mögöttük a lovas pászto­rok. Magányos sasok kísérik a nyájat, szemérmetlenül le- szállnak az út mentén, szár­nyukat széttárva, felváltva emelgetik lábukat —, a hí­res sastáncot járják... Itthon, még indulás előtt egy Mongóliában jártas is­merősöm mondotta: — A pusztai ember, a pásztor életvitele évszáza­dok alatt alig változott... Le­gelteti az állatokat. Szabad tér veszi körül. Felül a lo­vára, vágtat kedve szerint. Maga ura az életének: be­vág egy követ a bokorba, el- talál egy vadkecskét és megvan az élelme. Ha tovább hajtja a nyájat jó legelőre, viszi magával a jurtát. Sajá­tos az életritmusa. Ismeret­len előtte a mai, modern kor szervezettsége, fegyelme, hi­szen legfeljebb a jurta kö­rüli munkát végzi el, — reggel megfeji a tehenet, arébb pányvázza a lovat, fel­ügyel a jószágra... ... Most itt a mongol pusz­tán, a helyszínen a kísérőnk.: M. Docs, a mongol mezőgaz­daság jó ismerője ugyan­csak csóválja a fejét hallot­takon: — Ez mind így igaz — mondja. — És mégis túl idil­likus a kép. Egy régi mon­gol közmondás felteszi a kérdést, hogy „törhet-e ma­gasabbra a sasnál a parányi ember?” — de a puszta fiá­nak, a pásztornak nagyon is a földön kell megkapasz­kodni, harcolni a természet erőivel. És elmagyarázza a követ­kezőket: — A nomád nem szeret nomadizálni. hanem erre kényszerül. Meg kell küzdeni az időjárással. Mert igaz, hogy itt a természet igen bő kezű, de ajándékát nem oszt­ja olcsón. Mongólia éghaj­lata zordabb, mint Magyar- országé. Hegyes-dombos, al­földje sincs, — a legalacso­nyabb sík vidék 1000 méter­re fekszik a tengerszínt fe­lett — a rövid, forró nyár után szeptemberben már fagy. A levegő nyáron pára­mentes, kevés az eső. Télen kegyetlen a hideg, gyakori a mínusz 45—50 Celsius fok. — A vándorló állattenyész­tés: vándorlás a dúsabb le­gelő, a víz után. Nyáron a nagy hőségben kiszárad a legelő, elapad a víz. Ez űzi­'mmmm __ikaaiaaMp dául én. Mióta az eszemet tu­dom, mióta anyámra emlék­szem, mindig dolgoztam, mindig kellett valamit ten­nem azért, hogy a betevő fa­latom biztosítva legyen. Dolgozni, küzdeni, hadakoz­ni kellett. Mikor ülhettem volna le spanyol etikát ta­nulni, francia nyelvleckére, görög-római filológiát tanul­mányozni, mikor járhattam volna Disc Jockey klubba, hogy csak legalább felületes rálátásom lehessen a világ könnyűzenei termésére. A maga édesapja vajon járha­tott-e olasz nyelvórára? Biz­tosan nem járhatott, mert, az­zal volt elfoglalva, hogy megteremtse a hatalmat, megerősítse a munkások uralmát. Tudja, mit csinál­tak az akkori fiatalok a fal­vakban? Bádogozták a templom tornyát, falakat raktak, hogy a gyerekek is­kolába mehessenek, elmen­tek ' önkéntes brigádokba, amelyek vasutakat építettek hajtja tovább a pásztorokat. A tél még kegyetlenebb: a szabadban, szélvédett szaka­dékokban, szurdokok enyhé­jében telel a jószág, mert kevés a „hasan”, a teleltető karám. Kevés a téli takar­mány is: a birkák a fagyos hókéreg, a „dzut” alól ka- pargatják a csenevész kóro­kat és a száraz füvet. — Az állathullás ilyenkor igen magas, néha katasztro­fális méreteket ölt. Felje­gyezték, hogy például 1944- ben szinte tragikus volt, — tíz esztendő kellett a kikeve­réséhez. S akkor — 1954—55 telén — megint végigsöpört az országon a tragikus vész. Nem egy ajmakban (megyé­ben) 250—300 000 állat pusz­tult el. — A megmaradó állomány a téli hónapokban saját sú­lyának mintegy 25—30 száza­lékát — a hiányos táplálko­zás miatt — feléli. Aligha­nem ez a világ legdrágább fűtőanyaga, amikor az állat, testhőmérsékletének , fenn­tartására, saját '. szöveteit égeti el, Szakemberek hozzá­vetőleges szá'rnítása. szerint a súlycsökkenés égy-egy télen 70 000 tonna színhusnak, il­letve zsiradéknak felel meg. Meghökkentő adatok. Mel­lettük csupán: áz a vigaszta­ló, hogy ez ázoSt állapot las­san eltűnőben van: Évről évre zsugorodik és helyébe kialakul az új életforma. A nomadizálás, a „mongol nép korbácsa” —, ahogy maguk a mongolok nevezik — egyre kevésbé sújtja a parasztsá­got. Ebben az ötéves tervben különösen nagy figyelmet fordítanak az állattenyész­tés korszerűsítésére. Komp­lex feladat ez: az állatállo­mánnyal együtt kívánják fejleszteni a takarrhánybá- zist, a vízgazdálkodást és a teleltető telepeket. ' Az országban 19 vállalat, üzemegység foglalkozik ve­gyes takarmány és különböző tápanyagok, koncentrátu- mok előállításával. Magyar szakemberek az elmúlt öt esztendő alatt összesen 420 kutat helyeztek üzembe, amely rendkívül jelentős a településfejlesztés és az ál­lattenyésztés szempontjából. A kutak üzembe helyezésé­vel 300 ezer hektáron tették biztonságosabbá a legelők öntözését, több település és nagyszámú állatállomány ivóvíz-ellátását. A fedett karámok, telelte­tő szállások építése jó ütemben halad. Jelenleg már 43,8 ezer fedett karám van, amely 9 millió 700 ezer anyaállat befogadására al­kalmas. Egy év alatt újabb 3890 fedett karámot építet­tek (további 1,8 millió állat teleltetésére) és mintegy 682,7 ezer ezer tonna szénát takarítottak be. Az eredmény? Tavaly, egyetlen év alatt az állatállomány 7,9 millió­val gyarapodott. Az elhullás 28 százalékkal csökkent! Hegedűs Ferenc újjá. Kevés idő maradt arra, hogy a sok tudományból a lehető legtöbbet magukbá szippantsák. Annak az álom­szuszék öccsének már sem­mi más dolga nem lenne. Miért nem csinálja? Talán azért, mert lehet? . — Úgy gondolja, őrnagy elvtárs, hogy most, a mi kor­osztályunk hálával tartozik az előzőnek. Hiszen, ha jól értettem, akkor ez annyit je­lent, hogy a mai középnem­zedék kikaparta nekünk a gesztenyét, s ézért térdet-fe- jet hajtsunk! —■ Nem így mondtam, és nem is így gondoltam. Csu­pán arról van szó, hogy megértsék ezt, történelmi helyzetként fogják fel, hasz­nálják ki okosan ezeket a le­hetőségeket. Nekem is van egy fiam, igaz, csak most megy középiskolába. (Folytatjuk) 9. — Keményen kérdezett, keményen válaszolók. Iga­za van. Teljes, feltétlen elkö­Magyar vezetők üdvözlő távirata Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából JUMZSAGIJN CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének. ZSAMBIN BATMÖNH elvtársnak, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének Ulánbátor Kedves Elvtársak! A. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsá­gának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksé­gének, minisztertanácsának és a testvéri mongol népnek nagy nemzeti ünnepük, a népi forradalom győzelmének 54. évfor­dulója alkalmából. A népi forradalom történelmi jelentőségű győzelme óta a mongol dolgozó nép kipróbált élcsapata, a Mongol Népi For­radalmi Párt vezetésével, kiemelkedő eredményeket ért el hazája társadalmának, gazdasági és kulturális életének fej­lesztésében, a szocialista társadalom építésében. A szocialista közösség tagjaként folytatott következetes, az emberiség bé­kéjét és biztonságát szolgáló külpolitikájával a Mongol Nép- köztársaság nagy nemzetközi elismerést és tekintélyt vívott ki. A magyar nép őszintén örül azoknak a nagy eredmények­nek, amelyeket a testvéri mongol nép hazája felvirágoztatásá­ban és a nemzetközi életben elért. Országaink között a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein ala­puló testvéri barátság és sokoldalú együttműködés alakult ki, amelynek eredményei nagyban hozzájárulnak a két ország szocialista építőmunkájához, az egész szocialista közösség erő­södéséhez. Nemzeti ünnepük alkalmából kívánjuk, érjenek el to­vábbi sikereket pártjuk XVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a szocializmus építésében. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, kormányaink, népeink testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése a jövőben is tovább erősödik és fejlődik a szocialista közösség egységének erősítéséért, a nem­zetközi béke és biztonság megszilárdításáért folytatott közös harcban. Budapest, 1975. július 10. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Fogadás a mongol nemzeti ünnep alkalmából Kovaljov külügyminiszter-helyettes, az euró­pai biztonsági értekezleten részt vevő szovjet és Ilonicmi, a konferencia finn delegációjának ve­zetője rövid megbeszélést tart a tanácskozások szünetében Genfben. (Kelet-M agyarország te- lefoto) Veszélyben Luis Corvalán élete Portugáliai helyzetkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom