Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. július 8. ROKONSZENVUTAZÁS GANDHI ASSZONY­HOZ. Indira Gandhi miniszterelnök asszony üd­vözli azokat a parasztokat, akik a környező álla­mokból Üj-Delhibe utaztak, annak kifejezésére, hogy támogatják a kormányfő politikai és gaz­dasági intézkedéseit. (Telefoto — AP—MTI— KS) Indiából jelentjük Lemondott az argentin kormány Az argentin kormány hét­főre virradó éjszaka benyúj­totta lemondását, mindössze néhány órával az előtt, hogy reggel kezdetét vette az Ar­gentin Általános Munkásszö­vetség, az ország legnagyobb szakszervezeti központja ál­tal meghirdetett 48 órás álta­lános sztrájk. Hivatalos köz­lemény szerint a lelépésnek az a célja, hogy Isabel Pe­rónnak szabad kezet biztosít­sanak és az elnökasszony hozzáláthasson az országban kialakult súlyos belpolitikai helyzet rendezéséhez. Az Argentin Általános Munkásszövetség vezetősége hétfőn reggel közölte, hogy a kormány kollektív lemon­dása nem változtat a helyze­ten és a sztrájkfelhívás to­vábbra is érvényes. A sztrájkfelhívást péntek este hozták nyilvánosságra, miután zsákutcába jutottak a szakszervezetek és Isabel Pe­rón elnökasszony tárgyalá­sai. A kormány korábban ér­vénytelenítette a már aláírt kollektív munkaszerződése­ket és nem járult hozzá az általa megígért béremelések­hez. Tudományos kutatómunka a Szaljut—4-en A Szaljut—4 tudományos orbitális állomás a program­nak megfelelően végzi mun­káját. A vasárnapra virradó éj­szakát a személyzet műszaki és tudományos kísérleteknek szentelte. A kozmonauták — Pjotr Klimuk és Vitalij Sze- vasztyjanov — ellenőrizték a berendezéseket, a különböző fényviszonyok közepette a tá­joló rendszer tökéletesített műszereit. Az autonóm navigációs rendszer tökéletesítése céljá­ból éjszakai felvételeket ké­szítettek a Holdról. Napköz­ben kutatták a földfelszín és a légkör által visszavert napsugarak polarizációját. A következő napot, amely hétfőn moszkvai idő szerint 10 órakor (magyar idő sze­rint 12 órakor) ért véget, a program szerint pihenéssel töltötték volna. Az űrhajó­sok azonban saját kérésükre újabb kísérleteket végeztek a felhőzet kutatására. Az űrállomás fedélzeti rendszerei szabályosan mű­ködnek. A kozmanauták egészségi állapota jó. A Szal­jut—4 személyzete folytatja munkáját. Pham Van Dong levele Hanoiban nyilvánosságra hozták Pham Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnö­kének ahhoz az amerikai képviselőcsoporthoz intézett levelét, amely a Vietnamban eltűnt amerikaiak kérdésével foglalkozik. A levél rámutat, hogy a párizsi egyezmény aláírása u^án, szigorúan az egyezmény értelmében, a VDK kormá­nya visszaadta az amerikai kormánynak mindazokat a katonai és polgári személye­ket, akik foglyul estek a vi­etnami háború során. Ezenkí­vül lehetővé tette, hogy az elesett amerikai pilóták tete­mét hazaszállítsák, továbbá megkezdte az eltűntek felku­tatását is. A párizsi egyez­mény ezekre a kérdé­sekre vonatkozó 8. cikkelyé­nek teljesítése során azonban nehézségek merültek fel. A nehézségeket az okozta, hogy az amerikai kormány a dél­vietnami belúgyekbe való katonai beavatkozás folyta­tásával megszegte a párizsi egyezményt. Most, amikor a háború be­fejeződött, és a béke helyre­állt egész Vietnamban, a 'VDK kormánya kész tárgya- ■ lásokat kezdeni az amerikai kormánnyal, hogy mielőbb megoldjuk mindazokat a há­ború utáni kérdéseket, ame­lyek Vietnamot és az Egye­sült Államokat érintik. AZ INTEGRÁCIÓ JEGYÉBEN Bővül a magyar-bolgár gazdasági együttműködés A magyar—bolgár gazdasági kapcsolatok eredményei mind jelentősebbek. A hosszú lejá­ratú államközi megállapodás alapján a most folyamatban lévő ötéves tervidőszakban mintegy 470 millió rubeles áruforgalmat bonyolít le a két ország, 65 százalékkal többet, mint az előző öt év­ben. Az árucsere növekedésé­nél nem kevésbé fontos a külkereskedelmünk struktú­rájában végbemenő változás, amely a két ország iparoso­dását és egész gazdasági éle­tének korszerűsödését jelzi. Az 1971—75 közötti szállítá­soknak felét már a gépipari termékek alkotják. A gépi be­rendezéseknek mintegy 80 százalékát sokoldalú KGST, illetve kétoldalú szakosítási és kooperációs megállapodá­sok alapján szállítja Bulgá­ria. Ilyen szerződéses alapon vá­sárolunk bolgár szállítógépe­ket, számítástechnikai beren­dezéseket, mezőgazdasági és élelmiszeripari gépeket, vasú­ti teherkocsikat. A magyar exportcikkek közül főként a híradástechnikai berendezé­sek, számítástechnikai gé­pek, Diesel-mozdonyok, alu­míniumipari termékeit __és gyógyszerek szállítása alap­szik hosszabb távú megálla­podásokon. Országaink együttműködé­sében igen jelentősek az olyan vállalkozások, mint az Int- ranszmas, amelynek létreho­zásában éppen tíz évvel ez­előtt állapodott meg a két or­szág. A másik közös vállalat — a zöldség, gyümölcs, sző­lő termesztésének és betaka­rításának gépesítését szolgáló Agromasz — szintén bebi­zonyította életképességét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy megalakulása óta bekapcsolódott a közös válla­lat munkájába a Szovjetunió és az NDK is. A gazdasági együttműködés korszerű formáját jelenti a bulgáriai Devna vegyipari építkezés is, amelyben beru­házási javak szállításával ha­zánk is részt vesz, s ellenté­telként Bulgária az itt épült gyár termékeivel, kalcinált szódával fizet. Jelentősen bővült a szako­sítás és a kooperáció a két or­szág elektronikai és elektro­technikai iparában, az emelő­szállító gépek gyártásában, valamint a közúti járműipar­ban. Hosszabb távon az együt- működés újabb területekre is kiterjed. A magyar és bolgár tervhivatalok, ágazati minisz­tériumok, főhatóságok a vál­1975. július 9-én nyílik Budapesten, a nemzetközi vásár A-pavilonjában és a körötte lévő szabadtéri területen a bolgár nemzeti kiállítás. Ez alkalomból a bolgár népgazdaság néhány híres, a nemzetközi piacokon is keresett termékével ismertetjük meg az olvasót. Képünkön: a Balcancar Vállalat konténerra­kodó berendezése. A Bulgar traktor (oldalirányban mozgó présekkel) a mezőgazdasági gépgyártás egyik korszerű újdon­sága. I 6. Ez a gondolat átsegített en­gem minden megalázáson. Nem vettem fel sem a köly­kök bosszantásait, sem a fel­nőttek lökdöséseit. Még az sem idegesített, hogy az is­kolamester négernek tekin­tett. A padban egyedül ül­tem. így cseperedtem fel. Ki­jártam a nyolc osztályt. Az­tán elmentem summásnak, kisbéresnek, részesaratónak, pályamunkásnak. Emberek közé kerültem, mégis mindig egyedül álltam a világban. Közben azért dédelgettem magamban a régi vágyat, hogy egyszer csendőr lesz be­lőlem. — A csendőrökről annyi borzalmasat olvastam — szóltam közbe. — Én tapasztaltam is. Eb­ben az egyetlen hitben, re­ményemben is akkorát csa­lódtam, hogy elegem lett. So­ha nem felejtettem el. A vasútnál dolgoztunk. Berety- tyóújfalu közelében raktunk le egy kitérő vágányt. A kö­zelben egy árva tanya sem volt. Kppár, satnya akácerdő mellett tanyáztunk. Egy ko­szos vagonban volt a szállá­sunk. Szalmán aludtunk, ki­mustrált katonai gulyáságyú­ban hoztak ennivalót. Babot, krumplit ettünk felváltva. Nagyon vegyes társaság ve­rődött össze. Voltak közöt­tünk öreg vasutasok, akik ér­tették a krampácsolás forté­lyait. Volt egy csomó gyerek­ember. Olyan tizenöt-tizenhat évesek. Nem mentek sokra velünk, mert inkább a játé­kon járt az eszünk. Nem cso­da, mert azzal a nehéz csá­kánnyal, bizony nem volt gyerekjáték. Öklömnyi köve­ket kellett a csákány tompa végével a talpfák és a sínek alá tömöríteni. Fogása volt ennek. Egymással szemben álltunk, ritmusra kellett dol­gozni, nehogy egymást ver­jük kupán a szerszámmal. Nagyon nyuzgák voltunk még ezekhez a nehéz szerszámok­hoz. Mit lehetett tenni? Enni kellett, élni kellett. A sze­gény ember ahhoz nyúlt, ami­hez hozzáengedték. Néha foglyokat is hoztak. Öt­ven, száz, kétszáz is volt egy csapatban. Oroszok, ukránok, ázsiaiak. Tábori csendőrök kísérték őket. Külön ettek, külön dolgoztak. Nekünk még szólni sem lehetett hozzájuk. Nagyon lehangoló látvány volt. Gépiesen dolgoztak, fel sem néztek. Néha énekeltek. Szomorú, mélabús dalokat. Én gyerekésszel csak annyit fogtam fel az egészből, hogy nagyon elkeseredett embe­rek, nagyon árvák lehetnek. — Közöttünk is voltak em­berek, akik szinte senkivel sem beszéltek. Ha felügyelő, vagy ellenőr érkezett Újfa­luból, akkor ők rendszerint elhúzódtak az erdőszélbe, vagy beletemetkeztek a mun­kába. Mi gyerekek, nem gya­nakodtunk, nem kerestük az okát, miért ilyen maguknak- valók. Az öregebbek meg biztosan tudták, hogy milyen okuk van a félrehúzódásra. Aztán megtudtuk mi is. Egy HanmoBMOi napon, szemerkélő esőben, csípős hidegben, négy csend­őr érkezett lóháton, összete­reltek bennünket. Az az is­merős tiszthelyettes, egy vész­tői ember, vezette őket. Most egészen más volt. Mintha ki­fordították volna. Eltorzult arccal kiabált. — Emberek. Mindenki ké­szítse elő a személyazonossá­gi lapját, katonakönyvét. Mozgás, mert közétek löve­tek. — Sorba állítottak, lökdös- tek, taszigáltak bennünket. Még a gyerekeket is úgy ál­lították, mintha katonák len­nének. Megnézték a papíro­kat. Két embernek nem volt semmilyen írása. Elkezdték verni őket. Puskatussal, lo­vagló náddal, kézzel. Négy csendőr két embert. — Észrevett engem a tiszt- helyettes. — Mit keresel itt, Balázs? — Itt dolgozom, tiszthe­lyettes úr. Kell a pénz! — Jó helyre jöttél, te is olyan gazember leszel, mint ezek a hazaárulók. „Abban a fattyú véredben van a láza­dás! — ordított, és úgy ké­pen vágott, hogy menten fel­buktam. Még véreztem is.” — A tőlünk pár száz mé­terre dolgozó foglyok abba­hagyták a munkát. Megindul­tak felénk, vagy inkább a snaamonnni csendőrök felé. Lassan, hang nélkül jöttek. Kezükben volt a csákány, a lapát, a vasdo­rongok, amikkel a síneket lökdösték tovább. A tábori csendőrök, akik azokra vi­gyáztak, ugyancsak ordítoz­tak, fenyegetőztek. Paprikás volt a hangulat. A foglyok nyilván védeni akartak ben­nünket. Egyszer aztán vala­melyik csendőr lőtt egyet. Lövöldözés, verekedés lett a vége. Két foglyot agyonlőt­tek, egy csendőrt agyonver­tek. Másnap mindenkit ki­hallgattak. Még minket is faggattak, meg pofoztak. Tő­lünk elvitték az emberek fe­lét. Sas-behívóval, munka- szolgálatra vezényelték őket. Nagyon kevesen jöttek visz- sza közülük. A foglyokat is kicserélték. Másik transzport jött. Ugyanolyan szótlan, szomorú, keserű emberek voltak. Szólni sem mertünk egymáshoz. Naponta jöttek a csendőrök, aztán meg német tisztek látogattak oda autó­val. Ordítoztak, magyaráztak. Nekünk csak a pályafelügye­lő mondta, hogy nagyon fon­tos ez a vasút. Berettyóújfa­luból Szeghalomra vezet majd, s ez főleg a németek­nek sürgős. (Folytatjuk) lalatok közreműködésével el­végezték a népgazdasági ter­vek koordinációjának lezárá­sához szükséges munkálato­kat. A tervegyeztetés ered­ményeként az 1976—80-as időszakban a két ország gaz­dasági együttműködése tovább bővül. Az áruforgalom körül­belül 45 százalékkal lesz magasabb, mint az idén zá­ródó tervidőszakban. A gép­ipari termékek részaránya a kölcsönös szállításokban eléri a 65 százalékot, ezen belül különösen olyan szakosított termékek árucseréje növek­szik, mint az emelő- és szál­lító-, a szervezéstechnikai be­rendezéseké, a háztartási gé­peké, és a közúti járműveké. Bővült Bulgária szakosodása a magyar igényeknek megfe­lelő cigaretta gyártásában. A két ország kohó- és gép­ipari minisztériuma, továbbá külkereskedelmi minisztériu­ma gondoskodik arról, hogy az illetékes egyesülések, vál­lalatok 1975 második felében írják alá a gyártásszakosítási szerződést különféle szer­számgépek Bulgáriában és köszörűszerszámok Magyar- országon és Bulgáriában tör­ténő gyártására. A tervkoor­dináció eredményeit figyelem­be véve még ebben az évben aláírják az 1976—80-as idő­szakra szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást is a két ország között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom