Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

1975. július 6. KELÉ T-MAGYARORSZ ÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 AZ EMBER KÖTELESSÉ­GE GONDOLNI AZ UTÓKOR­RA, HITELES, MINDEN FON­TOS DOLOGRÓL DOKUMEN­TUMOKAT HAGYNI AZ UTÁ­NUNK KÖVETKEZŐ NEMZE­DÉKEKNEK. Ezt látjuk a tévéhíradóban, fényképen, amikor új létesítmény alapkövét helyezik el, szokás szerint egy-egy napi újságpéldány, eset­leg néhány fémpénz is bekerül a föld mélyén pihenő „palackpostába”. A jövőnek szóló üzenetek intézményes munkáját a levéltárak végzik. Szabolcs- Szatmár megyében is így van ez, több mint kétszázötven éves múltja van a levéltárnak, Azóta folyton szaporodnak a levélkötegek, melyek szakszerű elhelyezésére, feldolgozására — pincék, szűkös raktárhelyiségek után — a Benczúr téri végleges levéltári épületben nyílt lehetőség. Második éve, hogy jelentősé­gének megfelelő otthont kapott a megyei le­véltár, s így vált lehetővé, hogy évtizedek, év­századok még ismeretlen foltjai megvilágo­sodjanak. Vs jes megőrzésével. Bármennyire is a doku­mentumoké a döntő szó és szerep a levéltá­rakban, nem mellék, hanem főalak marad továbbra is az ember, a levéltáros, aki gon­dozza, rendszerezi, feldolgozza, hozzáférhető- '] vé teszi a múlt dokumentumait és a jövő századnak is dolgozik. Munkáját nem a jelen­kor, hanem a jövő minősíti és honorálja, természetesen szellemileg. Mindenki segíthet Pótolhatatlan iratok Dr. Balogh István kandidátus, a levéltár nyugalmazott igazgatója, jelénleg szakta­nácsadó, egy beszélgetés során Semberger Ferencre hivatkozva érzékeltettemennyire a távoli jövőnek dolgozik a levéltáros, meny­nyire kevésbé látványos ez a munka. Sem­berger Ferencről alig tudunk valamit, mégis ami a legtöbb: ő alapozta meg kétszáz évvel ezelőtt megyénkben a levéltárat. Neki kö­szönhető, hogy az akkor gondosan számba- vett és elrakott iratcsomók, korabeli birtok­levelek, peres iratok, a legkülönbözőbb írásos dokumentumok a ma embere szá­mára is értékes és érdekes forrásul szolgál­nak a múltban való barangolásban, a tudomá­nyos, feltáró, kutatómunkában. A nagy elődök nyomdokain haladva gya­rapította a szabolcsi levéltár értékeit, tett so­kat a korszerű levéltári munka megszervezé­sében dp. Balogh István, akitől — a nem lé­tező — stafétabotot július 1-én vette át az új" igazgató, dr-. Gyarmati Zsigmond, a vásá- rosnaményi gimnázium volt történelem sza­kos tanára, több tudományos jellegű dolgozat „gazdája”, fáradhatatlan honismereti szak­ember. Papír helyett mikrofilm? Nem túlzás azt mondani, a levéltár mun­kája a nap minden percével, órájával egyre ne­hezebbé válik. Jelenleg is magas hegyet kitevő óriási mennyiségű iratmennyiséget őriznek, rendszereznek, tesznek hozzáférhetővé a hon­ismereti gyűjtők, tudományos kutatók, nem ritkán saját családfájukat kereső magánér­deklődők igényeinek. S az iratcsomók állan­dóan nőnek: már az 1960-as keltezésű köz- igazgatási iratok is helyet követelnek ma­guknak, nagy gond a raktározás, elhelyezés, megoldásra vár egyes anyagok mikrofilmes megőrzése. Ezekben a hónapokban kerül­nek „levéltári korba” a megye régi földhi­vatali iratai, melyek értékes adatokat tar­talmaznak Szabolcs agrártörténelméhez. Az élet követeli, hogy korszerűbbé váljék a le­véltári anyagok kezelése, a helyszűke miatt előtérbe kerüljenek a mikrofilmes és más tá­rolási módok, természetesen a hitelesség tel­Zelk Zoltán: Győzelem Ha átgázolva a tengereken, az öregség csuszamlós földrészét megtalálod, visszanézve, látod az ifjúság fölbokrétázott csillagok alatt, mindig zöld északokban járva, zsákmánnyal megrakott napokkal is kudarc kudarc kudarc — megöregedni: az a győzelem. Mégis, a levéltáros nemcsak a jövő. ha- j nem a ma emberéhez is szól. Nem csak úgy, hogy igényli a sokoldalú segítséget, a törté- i;l netileg fontos iratok megmentésében, a le­véltár részére való ajándékozásban. A levél- f tárnak hármas funkciója van: a közigazga­tási iratfeldolgozás, tárolás, amely a ké­sőbbi korban a megye településfejlődéséről, 1 történetéről mond el értékes adatokat. A második szerep: a tudományos gyűjtő, fel­dolgozó és honismereti munka elősegítése. Sokat tehet a levéltár azért, hogy tovább nő- | vekedjék a megyében élő több mint tízezer s értelmiségi alkotókedve, a jelenleginél töb- . ben gazdagítsák megyénk és az ország szel- ■ lemi kincsestárát. Harmadik feladata a le- ., véltárnak igen sajátos: a közművelődés se­gítése a rokon kulturális intézményekkel közösen. Különösen a szülőföld megszeretteté­sére, aszocialista hazafiságra, és nemzetközi- 1) ségre nevelésben vannak nagy lehetőségek a levéltári munka során. így dolgozik a le­véltár egyszerre a jelennek és a jövőnek, g szinte láthatatlanul, látványosság nélkül, de | maradandó szellemi értékeket teremtve az i embernek. Páll Géza Űj könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között első helyen kell említenünk A szocialista for­radalomért című kötetet, amely a magyar forradalmi munkásmozgalom 325 kiemelkedő harcosának portréját ismerteti. Lenin a mun­kásosztály történelmi szerepéről a címe A. A. Matyugin tanulmánykötetének. A Watergate- ügy és ami mögötte van a címe Vajda Péter kötetének. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó új­donságai között találjuk Illés Sándor köny­vét; a Bakonyi legények Sobri Jóska regényes életet ismerteti, Benkő Sándor illusztrációival. Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök című regényét Szinnai Tivadar dolgozta át az ifjú­ság számára; a könyv a Delfin-sorozatban je­lent meg. Meséket, verseket, kitalálós játéko­kat közöl — Réber László kedves illusztrációi­val — Végh György könyve. A Nyugalmazott Elefánt Ur Birodalma. Az Utazz velünk! la­pozókönyv verseit Varga Katalin írta, rajzait Kondor Lajos készítette; az Éhes vagyok! la­pozókönyv szövegét Mosonyi Aliz írta, míg az illusztráció Heinzelmann Emma munkája. A Kozmosz-könyvek is új kötettel gazdagodtak: P. G. Wodehouse: Hübele Sámuel című regé­nyével. A Szépirodalmi Könyvkiadó Illyés Gyula munkái 11. és 12. köteteként megjelentette a -költő tanulmányainak két vaskos kötetét; az Iránytűvel illuszrációit Borsos Miklós készítet­I " te. Mesterházi Lajos cikkeinek, tanulmányai­nak kötete a Szólni szólítatlap. Hámori Ottó regénye a Fogd kézzel a halaf. Kertész Ákos regénye, a Sikátor második kiadásban látott napvilágot, ez alkalommal a népszerű Szép- irodalmi Zsebkönyvtárban. A Diákkönyvtár új kötete Mikszáth Kálmán elbeszéléseiből kö­zöl válogatást, Tót atyafiak címmel. Az Európa Könyvkiadó i a Századunk mesterei sorozatban megjelentette Thomas Mann válogatott elbeszéléseinek kötetét. Az ÍEurópa-zsebkönyvek sorozatában látott napvi­lágot — immár harmadik kiadásban — Dá­niel Keyes nálunk is népszerű regénye, a Vi­rágot Algernonnak. Manuel Hűig új regényé­nek címe: Rúzsos kis ajkak. A Janus-köny- vek sorozatában látott napvilágot — párhu­zamosan az eredeti angol szöveggel, mellette a magyar fordítással — Ernest Hemingway világhírű regénye, Az öreg halász és a ten­ger. (Ottlik Géza fordításában.) A Századok — emberek sorozat új kötete Kásimir Ed- jschmid Simon Bolivárról szóló történelmi re­génye, A szabadító. Második, átdolgozott ki­adásában jelent meg ölvedi Ignác és Száva Péter kétkötetes műve, A második világhá­ború képei 1939—1945. Magyar—csehszlovák közös kiadásban látott napvilágot — a pozso­nyi Madách Kiadóval együttes gondozásban — Jan Otcen^sek nagy nemzetközi sikert ara­tott regénye, a Rómeó, Júlia és a sötétség. (KS> alakivei meg kell osztanom 29 év­nyi életem néhány legkeserve­sebb óráját, ameddig egy szolid tízéves érettségi találkozó tart­hat. Édesanyámnak azért nem számolha­tok be az ott támadt csömörömről, mert a teljes igazság érdekében nem hallgathat­nám el, hogy már harmadik gimnazista ókoromban szeretőm volt... Meg aztán a lányt, Tinkát, édesanyám is jól ismeri. Nemcsak onnan, hogy lépcső­házi szomszédságban laktunk Tinkáékkal. Még a gimnáziumban is mindig egy osz­tályba kerültem össze a lánnyal, s így aka­ratlanul is többet tudott róla, mint a ház­ban lakó, hasonló korú többi lányról. A fi­gyelmét még az is növelte, hogy Tinka szü­lei már régebben elváltak, és édesanyám sajnálta az apa nélkül nevelkedő lányt. Mondhatnám úgy is, árvának tartotta. És jóllehet, az érettségit követő nyáron Miskolcra költöztünk, elsősorban miattam, mert csak ott tanulhattam tovább, miután a pesti műegyetemről helyhiány következ­tében kiszorultam, édesanyám változatla­nul sopánkodott Tinka sorsán. Ha valami­ért Pestre utazott, mindig hozott valami hírt a lányról. Először azt, hogy az egyete­mi fölvétele elutasítását hiába fellebbezte meg, majd azt, hogy elhelyezkedett egy vállalat könyvelésében és arra törekszik, hogy a vállalat ajánlásával legalább az egyetem esti tagozatán tanulhasson. így értesültem arról is, hogy a következő tan­évben sikerült Tinkának bejutni az esti tagozatra; hogy eredményesen vizsgázik; hogy közben meg-megemelik a fizetését és már sokkal, de sokkal jobb körülmények között élnek az anyjával, mint amikor a szomszédságukban laktunk. Én mindig megjegyzés nélkül hallgat­tam a Tinkáról mondottakat. Legfeljebb bólogattam rá, nehogy anyámnak föltűnjön, mennyire nem érdekel Tinka életének ala­kulása. Egyébként a többi osztálytársaimé­ra se voltam kíváncsi. A csalódottság és szégyenkezés okozta ezt, amiért közülük csak egyedül én kényszerültem a vidéken tanulás számkivetettségére. De a Tinka sorsa iránti közönyössége­met a meggyűlölése is táplálta. Nem tud­tam neki megbocsátani, hogy majdnem egy évig következetesen, tudatosan kiját­szott. A gyűlöletemet az se változtatta meg, hogy valójában nem voltam szerelmes Tinkába. Csak róla hittem, hogy szerelmes belém. Mert mi másért lett volna a szere­tőm egy egész napos, Visegrádra és kör­nyékére tett iskolai kirándulás alkalmá­ból? Egyébként nem voltunk már kez­dők. .. Most se tudnék mást mondani, mint azt, határtalanul büszke lettem arra, hogy Tinka nemcsak ellenállást nem tanúsított, hanem szinte ő kezdeményezte viszonyun­kat. Ezt a hiedelmemet az is erősítette, hogy Tinka volt az, aki a pihenésre lehe- veredett osztályfőnökünk és osztálytársa­ink háta mögött ügyesen elcsalt egy kis erdei, külön bóklászásra... Lehet-e édesebb és izgalmasabb közös titka egy lánynnak és fiúnak annál, ami akkor közöttünk kezdődött? Hát még a folytatása! De már otthon, Tinkáék laká­sának zavartalan kényelmében, amikor a mamája második műszakban dolgozott és miénk volt az egész délután. Csak arra kel­lett vigyáznunk, nehogy a házbeliek be- és kilopakodásaimat meglássák. És arra köny- nyű volt vigyázni. Ismétlem, határtalanul büszke voltam arra, hogy Tinka a szeretőm. Minden fiúnál klasszabbnak éreztem magam. Nem is tud­tam volna mással megmagyarázni, hogy hó­napok óta kitart mellettem. De még másért is büszke voltam: az osztályunkban Tinka volt az egyetlen lány, akinek minden fiú csapta a szelet. Még azok is, akikről tud­tam, hogy melyik lánnyal van szerelmi vi­szonyuk. De Tinkának csak én kellek — hittem én —, egyedül csak én, míg a töb­biekkel pusztán azért kacérkodik, hogy el­terelje rólunk az esetleges gyanúsítást. Óriásit tévedtem, Tinka nem falazásból kacérkodott másokkal. Ezt két fiú össze- verekedéséből tudtam meg, amikor szétvá­lasztva őket, megkérdeztem, mi bajuk tá­madt egymással? Bár ne kérdeztem vol­na... Csaba azért ment neki Ernőnek, mert az „fölcsalta” hozzájuk Tinkát és „erőszak- ! kai leteperte”... Ernő csak az erőszakossá­got tagadta, mondván, hogy ha Csaba nem ; hiszi és meri, kérdezze meg Tinkától, igaz-e az erőszakos leteperés? Csalódottságom indulatában, magamat vigasztalni, majdnem elhencegtem nekik, hogy Tinka már közel egy éve a szeretőm — mit verekedtek össze miatta? — de mert velem egyidőben nekik is lefeküdt, : hát inkább hallgattam róla. Még aznap, a tanítás után hazafelé I menve, minden bevezetés nélkül, felelős­ségre vontam Tinkát: — Mondd, kisasszony, Csabán és Ernőn • kívül még kivel osztozkodtam rajtad? Tinka nem döbbent meg, nem vörösöd.ött el, csak a meglepődéstől egy pillanatra ; megtorpant a járdán. — Semmi közöd hozzá! — mondta az­tán nyersen. — Nem fogadtam neked örök hűséget. És ha engem nem izgatott, hogy j te még melyik lánnyal... Szóval, téged se érdekeljenek az én... — Akkor menj a francba!... — vágtam közbe, és durván löktem is rajta. Ha nem utcán vagyunk, talán még pofon is vágtam volna, annyira földühített, hogy egyáltalán nem mentegetőzött, sőt még neki állt fel­jebb. így ért véget a viszonyom Tinkával... A megsértett önérzet addig nem ha­gyott nyugton, amíg ki nem derítettem, kik még Tinka fiúi. Az eredmény elképesztett. Az osztályunk tizenkét fiúja közül kilenc­nek lefeküdt. A Tinka iránt támadt gyűlöletem oly nagy volt, hogy az érettségi bankett végén még egy kurta búcsúkézfogásra se érdeme­sítettem. Szeszes tobzódásunkban aligha tűnhetett föl bárkinek is. Talán még Tin­kának se, annyira körülnyüzsögték a fi­úk. .. Az érettségi utáni éveimről csak any- nyit, hogy az egyetem elvégzése után, ki­tüntetésként, ösztöndíjjal Szovjetunióba küldtek, egy kutatóintézetbe, mérnöki ké­pesítésem tudományos szintű gyarapításá­ra. Három év múlva tértem haza, s mint ahogy édesanyám büszke is rám érte, ál­modni sem mert nagyszerű állásba he­lyeztek el. Azonban az emberi révbe érésem küz­delmes sikerei se koptatták el a Tinka el­leni haragomat. Még a tízéves érettségi ta­lálkozó meghívója feletti öröm se nyomta el; azért mohó kíváncsiság támadt bennem Tinka iránt: miként alakulhatott az élete, mivé vagy kivé formálta érzelmi ingatag- sága? A kívánságomra megszédítő választ kaptam. Már majdnem teljes létszámban együtt Toltunk, kiegészítve vagy másfél tu­cat férjjel és néhány feleséggel, és zsiva- jogva örvendeztünk és csodálkoztunk egy­más karrierjén, illetve lemaradottságán, amikor megérkezett a matematikát tanított osztályfőnökünk, a szenvtelen beszédmo­dorú, korán megkopaszodott Bartos tanár úr, aki mindössze tizenhat évvel idősebb csak nálunk, mégis oly lassúdad a mozgá­sa, járása és oly lötyögősek a ruhái, mint az öregembereknek. S Bartos tanár úr nem egyedül jött, Tinka feszített mellette, kicsit húsosabban, mint gimnazista korában. Büszkén mo­solygott a lelkes ovációzás alatt. Nekem rögtön föltűnt, hogy nem lép hozzá senki megölelni, megcsókolni... A következő percben megértettem a tartózkodást. — Engem rendkívül feszélyezne — szólt a tanár jír derűsen —, ha azért, mert Tinka a feleségem, nem az osztálytársu­kat... Bartos tanár úr befejező szavait már nem értettem a harsány éljen i-ektől. Meg­rökönyödésemben jóformán észre sem vet­tem, hogyan sodródtam én is Bartos tanár úr elé, parolázni vele. De arra már ma­gamhoz tértem, amikor Tinka szorongatta a kezemet. — Kimondhatatlanul örülök, hogy te is itt vagy — mondta halkan, és megcsó­kolt. Tinka váratlan csókja nemhogy kien­gesztelt volna, inkább viszolygást keltett bennem. És Bartos tanár úr miatt, akit hir­telen megsajnáltam, s még jobban, amikor elhelyezkedtünk az E-alakban összetolt asztalok körül, és láttam, hallottam, mily elégedetten, mondhatnám: büszkén élvezi a hízelgő gratulációkat házasságához... De Bartos tanár úréhoz hasonló büsz­keséget láttam Tinka arcán is. El kell is­mernem, asszonyi érettségével valósággal kivált a sok fiatal nő közül; ez fejeződött ki a fiuk egymásra licitáló bókjaiban is. Még a mellettem ülő, sánta Werner Tibi se állta szó nélkül. — Micsoda pompás asszony lett Tin- kából! — mondta nekem, s talán azért, mert észrevette szótlanságomat. — Bartos tanár úr nem hiába matematikus, a nő­sülés feladványát remekül óldotta meg — tette hozzá heherészve, tetszelegve a „be­mondásán”. Tulajdonképpen Werner Tibi megjegy­zése eszméltetett rá, hogy mi nemcsak érettségi találkozót tartunk, hanem sereg­szemlét is, diákköri szeretőink szemléjét, ahol Tinkát illeti az elsőség pálmája, ami­ért a kilenc fiú sorozatát végül Bartos ta­nár úrral tetézte meg; és méltán büszkél­kedhetnek a fiúk is, hogy többszörösen megelőzték Tinkánál a most hetykén mo­solygó osztályfőnök urat, de ugyanezért vi­gyoroghatnak jó néhány jelenlévő férjen is; mintahogy- a lányok fele is kuncoghat a fiúk feleségén... — Rajtam viszont nem röhöghetnek, mert én nőtlen vagyok r— gondoltam elé­gedetten, de a következő pillanatban mégis rámtört a csömör: megundorodtam az érettségi találkozótól, a magát fitogtató Tinkától, a lányok ölére és mellére emlé­kező fiúktól, a fiúkra cinkosan víborászó lányoktól, de a kopasz Bartos tanár úr „megdicsőülésétől” is, miközben fogalma se lehetett arról, hogy hajdani tanítványai­nak nagy része milyen idiótának tartja... Alig bírtam kivárni a nohárvtüs 'intők­kel meg-megszakított vacsorázás vegét: az asztalnál ülés rendjének megbomlását. Úgy álltam föl, hogy előbb — szándékom álcá­zására — megkérdeztem Werner Tibit, merre van a WC, aztán föltűnés nélkül arra osontam ki az étteremből, és egyene­sen hazamentem. X;X; X ;• •; XyX* v >.*X 1 X\ I* y X I; yiy’. •! ;• X !• y X;!; y* !• yX*X Xyl; ;l y* \ X X X !;; •X’X'XwX’X'XvX’XyXyXvXvXvX'X'XjXjXyíyXvXiXvXiXxXyXx^ X-X-X»X‘X»X*X»Xv.sv.*.\v.v.v.\v.v.,.v.yi^v.y.y.*.v.y.y.y.y.y.y.y.y.y.y.y.y.y.y*y.y*\v*vxv*x*v*v*v*:­Érettségi találkozó Földeák János:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom