Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

2 KELET-MAGYAR0RS2ÁG 1975. július 31. Hat gyerekkel nem könnyű HONISMERETI NYÁRI EGYETEM * A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán Háror.i pici gyerekük volt, amikor rájuk rontott az árvíz. Ezen a helyen állt a kis ház. ahol most a még befejezetlen új. Csakhogy azóta meg há­rom gyerek született. Egyik kicsi, a másik piri. Mint az orgonasípok. S Vineze János, az apa még most is csak alig harminc esztendős. Sok gonddal, hat gyerekkel nem köny- nyű. Méhtelek vége. Kossuth ut­ca 15. Félig bepucolt ház néz a sáros útra. Előtte rozoga drótkerítés, s belül zsibongó kislibák, csivitelő csirkék se­rege. Az árvíz óta*a házfel­járó lépcsőzete, korlátja sem készült el teljesen. Hátul az udvarban seregnyi aprójó­szág. Nagy a család, egy a kereső, pótolni kell a ház kö­rüli jövedelemből. ÁRVÍZI LAKÁS Sz/—3-as árvízi lakás. Két szoba, konyha. Vineze János és családja él-lakik itt. ök vannak nyolcán. Ideiglene­sen itt él velük a nővére és gyermekei is. Tizenkettőn. Szegényes környezet. Egyik szoba tele fekvőhelyekkel. A másikban tv-készülék. Nem az övéké. Hozta a sógornő. A díványon egyik kislány fek­szik. Most érkezett haza nem régen az iskolából. Lázas, be­teg. Itt a szobában ülünk le. Vineze János rágyújt, mun­kára készül a tsz-be. Olyan távol vannak a világ sodrásától, hogy innen még ha panaszkodna sem halla­nák messzire. De nem pa­naszkodtak eddig hivatalos helyen. Pedig szólhattak vol­na, segítségért tarthatták volna a markukat, mint nagycsalád. Panaszolja a vé­konyka asszony, hogy szűkö­sen élnek. Látni is. A gyere­keken alig van ruha. — Erre már nem jut *— így a fiatalasszony. — Anyu- kámék szoktak küldeni, meg a testvéreim. Nekik is van gyerekük, s amit kinőnek azt megkapják az enyéim. Eny- riyi száj szinte mindig éhes, s adni kell, főzni mindennap valamit. Egyedül hoz a házhoz pénzt Vineze János. Legtöbb­ször a felesége veszi fel. ß érház. Este. Tizenegy után. A környéken csend. Az utolsó tévék is kimúltak. A család lefe­küdt. Meleg van, kegyet­lenül. Forgolódnak az ágy­ban. Aztán egy kapucsapás. Durrr! Nótázva kocog vala­ki felfelé a lépcsőn. Sej az- idesanyám ... Nem túl han­gos. De borízű. Kicsit. A csendben minden nesz hallik. Kulcscsörgés. Kapa­rászás a zár körül. Tipikus. Aztán csikorgás. Durrr! ha­zaért. Léptek. Ki-be. Cipős kopogás. Konyha. Most a fürdőbe megy. Vízcsobogás. Ki. Be. A házaspár minden lépést nyomon tud követni. Lehuppannak fent. Aztán némi csend. Üjra léptek. Egy szék felborul. Kihúzza a pasi a rökát. Csikorog. Nyiii! Le­csapódik. Bumm. Latolgat­ják: lefekszik már? Vagy még nem? Kimegy. Bejön. Aztán két perc csend. Aztán egy koppanás. Kopp. — Lehúzta a cipőjét. — Az egyiket. Most különösen, hogy haza­jött á méhteleki Uj Élet Tsz- be dolgozni. Ez év február­jáig Zajtán a keverőüzemben dolgozott. Oda járt át. — Ott zsákoltam. Rettentő $ehéz munka. Havonta 2500 —3000-et kerestem. Nem bír­tam már. Itthon az állatte­nyésztésben dolgozom, a te­henészetben a hízómarhák mellett. Jobb is itt, könnyebb is ez a munka, a lábom visz- eres, a cipekedést már nem bírtam. És itt is megvan any- nyi, amennyit a keverőüzem­ben kerestem. ZSÁKKAL IS ELFOGYNA... Ilyen nagy családban zsákkal is elfogyna a pénz. S kétszer indultak az élet­nek. — Ami ennek a háznak a helyén volt, a régi lakást 10 ezer forintért vettük. Úgy kuporgattuk rá a pénzt meg­vonva a szánktól is. A há­rom gyermekhez most még három született. így már na­gyon nehéz — magyarázza az asszonyka. Kettő jár iskolába. Gyuszi másodikos, Jancsi elsős. A többiek még kisebbek. — Ezektől mozdulni sem lehet — nyit be a másik szo­bába, s mutatja Vinczéné az ott kuporgó csöppségeket, a nyolchónapos Attilát és a többieket. Fiatal mama otthon hat gyerekkel. Mos, főz, takarít, ellátja a jószágot. Évente egy kismalacnyira telik csak. Most még ezt sem tudták megvenni. A ház még befe­jezetlen. Hiányzik a kerítés, az ablakok festésre várnak, árválkodik a fürdőszoba. Hat kicsi várja. És fizetni kell, mert így il­lik, az árvíz után épült ház­ra. A fizetésének 33 százalé­kát fogják le. Ez az Sz/—3- as lakás 150 ezer forintba Koppanás Várnak. De elindul. Egy zoknis, egy cipős. Aztán csend. A második koppanás nem jön. Pedig csak a fél ci­pőjét húzta le. A másik raj­ta van. Egészen biztos. A fe­leség: — Mikor húzza már le?! A férj: — Biztos le fog­ja. Nem húzza. Egyre idege­sebbek. Miért nem húzza már azt a hétszentségit! Huzza már! De csend van. — Csak nincs valami ba­ja? — Szerinted hol van? — Az ágya mellett. Ott koppant. Autó se jár. Légy se züm­mög. Síri a csend. De a kop­panás nem jön. Levette és le­tette? Nem. Még egy cipő­nek koppania kell. — Menj fel. — Még nem. került. 130 ezerig kamatmen­tes. — Mikor, hogy keres, any- nyit vonnak. Ha metszett, akkor ezerrel is többet, mert többet keresett. A családnak nem sokkal jutott több. Áp­rilis gyenge hónap volt — mondja az asszonyka. Ha az 1600 forint családi pótlékot nem kapnám, nem is tudom mi lenne velünk. A FÉRJEM LEBESZÉLT Kérdezem, kértek-e már valakitől, valamelyik hivata­los szervezettől segítséget? Nem, dehogy kértek. Eszük­be sem jutott. Meg félnek is. Attól tart Vineze, hogy ak­kor nem lenne az övé, csa­ládjáé a ház. Mi lenne ezek­kel az apró emberkékkel. Tanácstalan most is. A fele­sége is. Ki tudná, hogy len­ne jobb"? — Én már akartam írni valahová, hiyatalnak, de a férjem lebeszélt — említi Vinczéné. Férje hallgat. Végül meg­szólal. — Talán az segítene raj­tunk, ha csökkentenék a visszafizetést. Most 25 év alatt kell kifizetni, vagy ha ezt meghosszabbítanák 30 esztendőre. Talán ez lenne a legnagyobb könnyítés. Talán. Tízezret összekuporgattak. Lakást vettek. Elvitte az ár­víz három gyerek feje felől. Most új lakás van, de hat gyerek. És ezek nőnek, nö­vekednek. így már nehéz. Vineze alig várja, hogy a most legnagyobb kilenc esz­tendős munkára fogható le­gyen. Abban reménykedik, ha ezek is keresnek majd. Farkas Kálmán Fél óra. Még egy negyed. Koppanás nincs. — Menj. — Megyek. Pongyola. Papucs. Lépcsőn fel. Tétovázás. Aztán csenget. Egy kicsit. Semmi. Nagyob­bat. Semmi. Hosszan. Mo- corgás. Ajtónyitás. Álomtól ködös szem. Réveteg nézés. Férj szemlél. Tetőtől. Talpig. Igen. A fél lábon cipő. A fe­lén zokni. Csíkos. — Az istenért, húzza le a cipőjét uram! — Mit? Ja. A cipőmet. Miért? Értem. Jó. Lehúzta. Az ajtóban. Csen­desen. — Ne így. Várja meg, míg lemegyek. Ejtse le, hogy kop- panjon. egtörtént. Koppant. Fellélegeztek. Most mär jó. Lent elalsza­nak. Fent a félcipős még cso­dálkozik. Delirium? Álmodik? Miért. Aztán elalszik. Sem­mi.. Csak a falak. Vagy csak álom volt? (bürget) Augusztus 4-től 15-ig Nyír­egyházán első alkalommal rendezik meg a Honismereti Nyári Egyetemet a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács, a Hazafias Népfront és a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében és tá­mogatásával. A nyári egye­tem színhelye a Bessenyei György Tanárképző- Főiskola. Augusztus 4-én délelőtt ér­keznek a résztvevők, délután 4-kor kerül sor az ünnepélyes megnyitóra, majd városnézés következik. Este Nyíregyhá­A megyei élelmiszer kis­kereskedelmi vállalatnál kaptuk a tájékoztatást a Nyíregyháza város központ­jában, a Zrínyi Ilona utcában megnyíló új szakboltról, a Tejbárról. A tejipari vállalattal együttműködve indul az új vállalkozás, melynek célja, hogy a városi és a vidéki la­kosság a mai igényeknek megfelelő, korszerű ellátás­ban részesüljön. A Tejbár alapterülete 150 négyzetméter és a hűtőap­parátusa 3000 liter. A Tejbár lesz a város legnagyobb és legkorszerűbb szakboltja, ahol a vásárlók a tej és tej­termékeken kívül meleg ká­vét, kakaót, • péksüteményt, cukrászsüteményt, presszó­kávét, főtt virslit, kolbászt, grillcsirkét és üdítő, vala­mint turmix italokat vásárol­za történetéről, fejlődéséről, mai helyzetéről hangzik el előadás, melyet filmvetítés követ. A nyári egyetem program­jában előadás hangzik el az interetnikus kapcsolatokról a kelet-európai népek folklórjá­ban, a bokortanyák népéről, a magyar néprajzi atlasz munkálatainak eredményiről, a tájhoz kötöttség és az egye­temesség kapcsolatáról az iro­dalomban, a magyar városok történeti fejlődéséről, osz­tálytagozódásáról, a helyne­hatnak, fogyaszthatnak. A Tejbár reggel 6-tól este 6-ig tart nyitva. F. P. SZEREL A MEDICOR Kilenc vállalat kötött szo­cialista szerződést arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, ez év november 7-re átad­ják rendeltetésének az új kisvárdai kórházat. Az épü­letek átadása után most már a szerelőké a szó. Teljes ké­szültséggel dolgozik már a MEDICOR Művek is, hogy az orvosi műszerek, beren­dezések, s a hozzájuk tarto­zó vezetékek szerelését mi­előbb, a vállalásoknak meg­felelően elvégezze. vek szerepéről a tájtörténet feltárásában. Helyet kapott az augusztus 15-én befejező­dő nyári egyetem programjá­ban olyan előadás is, mint Krúdy és a Nyírség, Irodal­mi hagyománykutatás Sza- bolcs-Szatmár megyében és az egyetemes irodalmi kul­túra, Szabolcs-Szatmár jele­ne és jövője. Filmvetítések, kirándulások teszik változa­tossá az ország több vidéké­ről hallgatókat fogadó nyári egyetem programját. Munkáslakás? 1973. január 1-én lépett életbe a kormányhatározat, mely szerint a vállalatok, gyárak részére lehetőséget adnak, hogy munkáslakást vásároljanak az OTP-től a fizikai munkásoknak. A Taurus nyíregyházi gumigyárában száztízen ad­ták be lakáskérelmüket, s kö­zülük az üzemi négyszög ti­zenöt főt javasolt. Az OTP-től azonban csak tizennégy lakást kapott a gyár. A továbbterjesztő az üzemi négyszög által javasol­tak közül egy munkáscsalá­dot kihagyott, — a családfő villanyszerelő és egy gyerek­kel albérletben lakik — hol­ott a lakásra felterjesztett nevek között nőtlen és ad­minisztrátor is van. Felvetődik a kérdés: mi­lyen elv alapján hagyott ki a munkáslakás-akcióból ép­pen munkást az üzemi négy­szög javaslatából az, aki a névsort az OTP-hez felter­jesztette? N. B. A SZABADTÉRI FIDELIO Ezúttal az ország legkü­lönbözőbb vidékeiről ér­kezett tízezer fiatal rész­vétele avatta ünnepivé a Szegedi Ünnepi Hetek hét­végi programját:' karne­váli felvonulás, ifjúsági nagygyűlés, s a Fidelio szabadtéri premierje, fia­talokkal a lelátón. A fel­újított szabadtéri játékok történetében először ke­rült színre Beethoven al­kotása. Aligha tévedünk: hazánk felszabadulásának évfordulóját nehéz mél­tóbb színházi ünneppel tenni emlékezetessé ennél a szabadságoperánál. Még- sincs kockázat nélkül a vállalkozás, hiszen a mű vizuális értelemben stati­kus, a játékok hagyomá­nyos színpadi eszközeire, a zászlós tömegjelenetek­re, hatásos tablókra csu­pán a finálé nyújt lehető­séget. Az előadás rende­zője, Szinetár Miklós is nagy kísérletnek tartotta, melynek eredménye — a közönség fogadtatása — csak később regisztrálható. — A teret beborító bör­tönmonstrumon belül tör­ténik minden — magya­rázta a rendező. — A börtönjelleget hangsúlyoz­zuk, mint az elnyomás jel­képét, miként Beethoven operája sem a konkrét cselekményt elaprózva, annak kibocsátásán épít­kezik, hanem a szimbólu­mot ragadja meg, az el­Tömcgjelenet a 2. felvonásból. nyomás kontrasztjából föl­mutatva az emberi bol­dogság szédítő mámorát, a szabadságot. Az opera jel- képrendszere sugallja, hogy nyissunk teret a né­ző fantáziájának: a bör­tönlakók számokat visel­nek, mint egykor a hitle­rista haláltáborokban, vagy mint ma, például Chilében. Felszabadulási évfordu­lóra a Fidelio magyar nyelvű előadásban került a dómszínpadra. Vaszy Viktor vezényletével, főbb szerepeiben Horváth Esz­terrel, Simándy Józseffel, Faragó Andrással, Gregor Józseffel. Szöveg: Nikolcnyi Ist­ván, kép: Enyedi Zoltán. M Augusz.us első napjaiban nyílik Tejbár a belvárosban VINCZE JÁNOS MÉHTELEK, Kossuth utca 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom