Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. július 30. Kádár János, Losonczi Pál fogadta a brit külügyminisztert Callaghan befejezte tárgyalásait és elutazott Budapestről Külpolitikai hírmagyarázónk írja: (2.) II biztonság okmányának fejezetei Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára kedden a Központi Bizottság székházában fogad­ta a hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Ja­mes Callaghant, Nagy-Bri- tannia és Észak-Irország Egyesült Királyság külügy­miniszterét. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke az Országházban fogad­ta a brit külügyminisztert. Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szintén az Országházban fogadta Ja­mes Callaghant. A szívélyes légkörű talál­kozókon véleménycserét foly­tattak a magyar—angol kap­csolatokról, az európai biz­tonság kérdéseiről és más idő­szerű nemzetközi témákról. Részt vett az eszmecseré­ken Púja Frigyes külügymi­niszter és dr. Házi Vencel, a Magyar Népköztársaság lon­doni nagykövete. Jelen volt John Wilson budapesti an­gol nagykövet is. ★ John Wilson budapesti nagykövet kedden délben díszebédet adott James Cal­laghan brit külügyminiszter tiszteletére rezidenciáján. Az Államcsíny Nigériában Nigériában államcsínyt hajtottak végre. A lagosi rá­dió bejelentette mindazt, amit ilyenkor be szokás je­lenteni, a nemzetközi közvé­lemény pedig egyelőre a szo­kásos fenntartással fogad minden hírt. Szinte az egyet­len, amit biztosan lehet tud­ni: a puccs vezetői gondosan időzítették akciójukat. Jaku- bu Gowon tábornok, az ed­digi nigériai elnök Kampalá- ban, Uganda fővárosában, az Afrikai Egységszervezet ülé­sén értesült a történtekről. A helyzet drámaisága jól érzé­kelteti, milyen rendkívüli ne­hézségekkel, a gyarmati örökség milyen koloncával küzdenek ma is a „fekete kontinens” országai. Az egyik legsúlyosabb, mindmáig jel­lemző tünet számos helyen éppen a politikai stabilitás hiánya. Az 1960 októberében füg­getlenné vált országot valaha nem véletlenül tüntették fel a térképeken „rabszolga- part”-ként, — ez a vidék volt a szégyenteljes ember­kereskedelem egyik legfőbb forrása. Ehhez már akkor is hozzájárult a törzsi megosz­tottság. A számtalan nyelv és nyelvjárás. Nem utolsósor­ban ez az a közeg amelyet sokáig jól kihasználhattak a belső és külső reakció erői, egymást követték az állam­csínyek, amíg 1966. augusztus elsején északi tisztek egy csoportja Gowon vezetésével átvette a vezetést. Gowon a győzelem után a megbékélés és a gazdaságfej­lesztés politikáját folytatta — nem kis eredményekkel. Nem sikerült azonban kiirta­nia a gyarmati korból örö­költ korrupciót. ebéden részt vett Púja Fri­gyes külügyminiszter, vala­mint a külügyminisztérium több vezető munkatársa. ★ James Callaghan, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására kétnapos hiva­talos látogatást tett Magyar- országon, kedden délután Budapestről Helsinkibe uta­zott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter­helyettes, dr. Házi Vencel, a Magyar Népköztársaság londoni nagykövete. Jelen volt John Wilson budapesti angol nagykövet, valamint Tapani Lentimen, a Finn Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. A brit külügyminiszter magyarországi tartózkodásá­ról elutazása előtt közös köz­leményt hoztak nyilvános­ságra. A két külügyminiszter be­ható eszmecserét folytatott a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság kétoldalú kapcsolatainak időszerű kér­déseiről. Üdvözölték a kap­csolatoknak az utóbbi évek­(Folytatás az 1. oldalról) sinkibe az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakaszának ülésé­re. A küldöttség tagjai: Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Púja Frigyes külügy­miniszter, Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes és Ró­nai Rudolf, a Magyar Nép- köztársaság helsinki nagykö­vete. Ä küldöttség búcsúztatásá­ra a repülőtéren megjelent Losonczi Pál, á Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Aczél György miniszterelnök-helyettes, Ap­ró Antal, az országgyűlés el­nöke, Sarlós István, a Haza­fias Népfront Országos Taná- «ának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Benkei András bel­ügyminiszter, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter és Marjai József kül- ügyminisztériumi államtitkár. Jelen volt a búcsúztatásnál Tapani Lehtinen, a Finn Köz­társaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügy­vivője. Barabás Miklós, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Kedden este 21,10 órakor (közép-európai idő szerint 20,10 órakor) szállt le Helsin­ki repülőterén a magyar kor­mány TU—134-es különgépe, amelyen a finn fővárosba ér­kezett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszán részt vevő ma­gyar küldöttség. A repülőgépből kilépő Ká­dár Jánost és a küldöttség tagjait Urho Kekkonen finn köztársasági elnök és Olavi Mattila külügyminiszter üd­vözölte. Küldöttségünk érkezését a finn televízió egyenes adás­ban közvetítette a magyar zászlóval fellobogózott repü­lőtérről. Ülést tartott a megyei NEB (Folytatás az 1. oldalról) 4 támogatás, valamint a szol­gáltatás fejlesztésére bizto­sított összegek felhasználá­sát. A bejelentésről szólva a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke elmondta: csökkennek a magánjellegű bejelentések és nem növek­szik a-közérdekű bejelenté­sek száma sem. Ez azt jelen­ti, hogy javult a tanácsok és vállalatok ügyintézése. Ked­vezőtlen, hogy a tavalyival azonos szinten van a névte­len bejelentések száma, ame­lyeknek mintegy 80 százalé­ka közérdekű bejelentés. A vizsgálatok tapasztalatai azt igazolják, hogy a bejelenté­sek nagy része helytálló, ám a munkahelyi légkör még nem minden ipari és mező- gazdasági üzemben olyan, hogy az ott dolgozók névvel ellátott bejelentést mernének tenni. A megyei NEB elnöke ezt követően válaszolt az újság­írók kérdéseire. ben történt erősödését, amely kifejezésre jutott a két or­szág minisztereinek kölcsö­nös látogatásaiban is. A két miniszter megelégedéssel nyugtázta a magyar—angol árucsere-forgalom 1974. évi növekedését. Hangsúlyozták a gazdasági, ipari és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés fontosságát, és kifejez­ték a szándékukat, hogy an­nak további fejlesztése érde­kében fognak tevékenyked­ni. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott széles körű eszmecsere során a két miniszter megelégedéssel üdvözölte az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet második szakaszá­nak befejezését, és a legfel­sőbb szintű harmadik sza­kasz összehívását. A tárgyalások és a talál­kozók szívélyes ,és konstruk­tív légkörben folytak, s hoz­zájárultak a két ország együttműködésének elmélyí­téséhez. A tárgyalások meg­erősítették, hogy a két fél nézetei számos vonatkozás­ban hasonlóak. James Callaghan külügy­miniszter hivatalos angliai látogatásra hívta meg Púja Frigyes külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Urho Kekkonen fogadta a Helsinkibe érkező Leonyid Brezsnyevet. Jellegzetesen földrészméretű feladatokat foglalnak magukban a közös érdekeltségekre számot tartó terveknek nevezett elgondolások. Néhány példát említünk. Ha Európa összefog, megoldható az ésszerű áramelosztás már csak azért is, mert az időeltolódás miatt a föld­rész különböző részén más-más időben van a csúcsfogyasztás, s így egyes országok ener­giarendszerei kiegészíthetik egymást. A nem­zetközi kereskedelem nagyarányú növekedése szükségessé teszi az összefüggő, korszerű szá­razföldi és vízi úthálózat kiépítését', nagy, kö­zös terveket dolgozhatunk ki — ezt is ajánl­ja a biztonsági értekezlet okmánya — az energia- és nyersanyagkutatásban, ami külö­nösen a kis és csekély anyagi eszközökkel rendelkező országok számára létfontosságú. Ebbe a körbe tartozik a környezetvéde­lem is. Ha arra gondolunk például, hogy Ma­gyarország folyóvizeinek 95 százaléka más or­szágok területén ered, saját példánkon is meg­érthetjük, mennyire fontos e területen a nem­zetközi együttműködés. A különböző társadalmi rendszerű álla­mok különböző területeken kialakított közös tevékenysége kölcsönhatásban van egymással. A nemzetközi gazdasági és tudományos együttműködés tovább erősíti a politikai bi­zalmat, közös érdekeltséget teremt a béke fenntartására. 3. Kölcsönös megismerés, kölcsönös bizalom Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első két szakaszában kidolgozott és Helsinkiben aláírandó okmány harmadik fe­jezete az együttműködés olyan fajtáiról szól, amelyek szellemi síkon zajlanak és az emberi kapcsolatokban nyilatkoznak meg. Nyilvánva­lóan ennek az együttműködésnek is csak az lehet a célja, hogy erősítse a bizalmat, szilár­dítsa az államok közötti kapcsolatokat, de semmi esetre sem válhat a szellemi hideghá­ború eszközévé. Más szóval: az első fejezet­ben említett alapelvek a harmadik fejezetre, a harmadik kosárra is teljes mértékben vo­natkoznak. Az okmány arra ösztönzi az aláíró fele­ket, hogy erősítsék kulturális kapcsolataikat az állami szervek, az egyéb szervezetek, a művészek, írók, a kultúra szolgálatában álló más személyek gyakoribb érintkezésével. Rendkívül fontos, hogy a népek jobban meg­ismerjék egymás kultúráját, valódi szellemi értékeit, akár irodalmi művekről, festmé­nyekről, tv-játékokról, akár filmekről van szó. E célból gyakoribbá kell tenni a cseré­ket, javítani a kulturális értékek terjesztését, hozzáférhetőségét más országokban. Fel lehet használni az ismeretcsere legkülönfélébb for­máit a kiállításoktól a vendégjátékokon át a műfordítások szaporításáig és a kooprodukció- kig. A szocialista országok szép eredményeket értek el az oktatás és a nevelés területén, de más államoknak is vannak értékes tapaszta­lataik. A ma és a jövő nemzedéke szempont­jából egyaránt fölbecsülhetetlen értékű szel­lemi beruházás tehát az oktatási tapasztala­tok cseréje. Az okmány szól az oktatással fog­lalkozó állami szervek és személyek, pedagó­gusok és diákok kapcsolatainak kiszélesítésé­ről, az ösztöndíjak szaporításáról, csereutazá­sokról. Foglalkozik az idegen nyel­vek tanulásának ösztönzésével. Ugyan­ebben a pontban szerepel a tudo­mányos ismeretek cseréje, a tudományos intézmények és a tudósok kacsolatainak fej­lesztése, a tudományos kutatások összehango­lása, a természet- és orvostudományok (neve­zetesen a civilizációs betegségek, a rák, a szív- és az érmegbetegedések, a foglalkozási ártalmak kutatása), valamint a társadalomtu­dományok területén. A harmadik kosár foglalkozik az írott és sugárzott információk cseréjének kiszélesíté­sével, amely ugyancsak a jobb megismerést és megértést kell, hogy szolgálja. Természetesen az objektív, a valósághű információk terjesz­téséről van szó! Foglalkozik ez a fejezet a filmek és a rádió útján közvetített informá­ció sűrítésével, a megfelelő szervezetek együttműködésével, az újságírók munkalehe­tőségeinek javításával. Ugyancsak e fejezetbe foglalták az emberi kapcsolatok szélesítéséről szóló passzusokat. Szó van a különböző orszá­gokban élő, de egycsaládhoz tartozók talál­kozásainak, valamint a különböző állampol­gárságú személyek házasságának megkönnyí­téséről, a családegyesítésről, általában a sze­mélyes és a szakmai utazások lehetőségeinek növeléséről, a turizmusról, a fiatalok találko­zóiról, a sportkapcsolatokról. 4. Az értekezletet követő lépések Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten kidolgozott okmány negyedik fe­jezete az értekezletet követő lépésekről intéz­kedik. Egyetlen tanácskozás nem oldhatja meg Európa valamennyi problémáját, ehhez még sok idő és valószínűleg még több érte­kezlet is kell, más intézkedésekkel és lépé­sekkel együtt. A cél: az európai kollektív biz­tonság megteremtése, tehát mindenféle nem­zetközi konfliktus lehetőségének kiküszöbölé­se és a stabil együttműködési rendszer megte­remtése. Ehhez még sokat kell tenni. Az okmány leszögezi, hogy a helsinki csúcstalálkozó után legközelebb 1977 júniusá­ban ülnek össze Belgrádban ugyanazoknak az államoknak a kormányszakértői, amelyeknek képviselői most találkoznak. Feladatuk, hogy előkészítsék a következő tanácskozást, s hogy milyen jellegűt, ezt valószínűleg akkor döntik majd el, a szükségleteknek és az adott nem­zetközi helyzetnek megfelelően. A lényeg az, hogy folytatják a most megkezdett munkát. Még néhány adat e nagyszabású és föld­részünk történetében példa nélkül álló tanács­kozásról. ty. első szakasz a harmincöt kül­ügyminiszter részvételével zajlott le öt nap alatt Helsinkiben. A második szakasz munká­jában mintegy hatszáz diplomata és szakértő vett részt, s két esztendeig dolgozott Géni­ben. Az okmány hat hivatalos nyelven készült el: angolul, franciául, németül, olaszul, oro­szul és spanyolul. Július 30-án pedig a há­rom naposra tervezett zárószakasz lebonyolí­tására, az okmány aláírására, a harmincöt or­szág legmagasabb rangú vezetőinek találkozó­jára kerül sor. Tatár Imre 25. Egyébként nagyon ki­fogtátok, ez egy olyan őrs, ahol nagyon sze­retik egymást az emberek. A főnök is nagyon menő. Meg­adja a katonának, amit meg kell adni. Csak egy bogara van, aki itt leittasodik, az jobban teszi, ha elássa ma­gát. Ebben nincs pardon. Pe­dig szőlők vannak a dombon, olyan borok a pincékben, hogy idáig lehet érezni az il­latát. No, jól van fiúk. Ha valami hézag van, csak szól­jatok, a jó öreg Samu majd besegít. Nem tudtok vala­mit? Szóltok. Jön Samu és mindent elboronál. — Suhajda, — hallom a folyosóról a szolgálatvezető hangját. — Maga két lábon járó beszélőgép. Már me­gint locsog, megint bolon- dítja a népet, a felszerelése meg szanaszéjjel, az -ágya olyan, mint a szamáról. Te­gye rendbe magát, mert menten felaprítom. — Látjátok, olyan kedves, olyan figyelmes ember — mondja elmenőben, aztán hallom, hogy csattog a fapa­pucs, fut, hogy időben meg­előzze a nagyobb érzelgést. Benn az irodában gyorsan elintézték a papírügyeket, aztán az őrnagy elvtárs be­hivatta a társalgóba az új embereket. Nyolcán vannak. Jól kiválogatták őket, ma­gas, nyakigláb gyerekek, mind városból jöttek. — Szeretnék megismer­kedni Önökkel, — szólt az őrnagy elvtárs, s leült velük szembe, az asztal elé. — Én Péter Balázs őrnagy vagyok, az önök parancsnoka mos­tantól kezdve. Katona va­gyok, több mint huszonöt esztendeje. Tíz éve ennek az őrsnek a parancsnokaként végzem a munkámat. Itt él velem az édesanyám, felesé­gem, két fiam. Szeretem a katonákat, szeretem a rendet, szeretem a vidámságot. Ma­gammal szemben támasztom a legmagasabb igényt, de igényes vagyok arra is, hogy itt mindenki pontosan tel­jesítse emberi és szolgálati kötelességeit. ­— örülnék, ha megtisz­telnének bizalmukkal, egyé­ni ügyeikben is. Nemcsak parancsnokuknak érzem ma­gamat. Ha szükséges, akkor apai felelősséget is vállalok minden itt élő katonáért. Ez már hagyomány miná- lunk, így jobban megértjük egymást,«jobban telik az idő, és tisztább lelkiismerettel al­szunk mindannyian. Kíváncsi vagyok, honnan jöttek, mivel foglalkoztak eddig, vannak-e terveik, vannak-e gondjaik. Osszunk meg mindent, jobb lesz! — Pesti vagyok. Mielőtt bevonultam, tiszviselő vol­tam. Igaz, csak egy esztendeig. — állt fel az egyik fiú, — több­időm nem volt. Leérettségiz­tem. Nem akartam tovább tanulni,, nem ment. Még nem tudom, hogyan folytatom a katonaság után. Egy biztos, rosszul kezdtem. Jobb lett volna rögtön szakmát tánul- ni, most nem fájna a fejem. Sajnos a szüleim nagyon ra­gaszkodtak az érettségi bi­zonyítványhoz. Nekem nem hiányzik. Otthon mindenem megvolt, azt hiszem, egy ki­csit elkényeztettek. Nem lesz könnyű dolgom, megszoktam a jót, a kényelmeset. Édes­anya kiszolgált, nagyanyám a fél nyugdíját rám költötte. Tipikus egyke vagyok, őr­nagy elvtárs. Azért ne tessék tőlem tartani. Megfogadtam, hogy nem lesz velem semmi baj. Amit elhatározok, vagy megígérek, azt mindig tar­tom. — Miért kellene tartanom öntől, vagy bármelyiktől? — kérdezte az őrnagy, pedig már nagyon sokszor mutat­koztak be ezekkel a szavak­kal a katonák. — ügy gondoltam, hogy szándékosan soha nem teszek semmi szabálytalant. —Nagyon jól tudom. Elég lesz azzal bajlódnia, amit szándék nélkül, gyakorlatlan­ságból elkövet. De ezekért senkit nem főzünk forró szu­rokba. A következő katona már várta, hogy szólhasson. — Őrnagy elvtárs, én meg­mondom őszintén, mérgesen jöttem el hazulról. Pokolba kí­vántam az egész katonasá­got. Azt is megmondom, mi­ért. Autószerelőnek tanul­tam. Egy éve szakmunkás vagyok. Jattal együtt megke­restem négy, négy és fél ez­ret. Kezdtem felruházkodni, tollasodni. Be kellett jönni. Két húgom van. Egyik se dolgozik még, tanulnak. Anyám otthon van, mert ar­ra a két maflára ügyelni kell, rendben kell tartani őket. A mama egyébként is olyan háziasszony típus. Csak apa keres most. Szükség lett vol­na a pénzre. — Talán volt már kinézve valaki ? Menyasszony, vagy jelölt. Gondolom, járt vala­kivel. Már elnézést, hogy ilyen egészen személyes ügyekben kérdezem. Ha gon­dolja, hogy nem tartozik rám, ne válaszoljon, vagy majd négyszemközt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom