Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. július 29. Meg kell szilárdítani a forradalom vívmányait Goncalves miniszterelnök a portugál helyzetről Külpolitikai hírmagyarázónk írja: (1.) II biztonság okmányának fejezetei Július 30-án Helsinkiben harminchárom európai és a két észak-amerikai állam leg­magasabb rangú vezetői ülnek össze a finn fővárosban. Aláírják azt a több mint száz­oldalas okmányt, amelynek elkészítésében 1973 júliusában a harmincöt külgyminiszter megegyezett a helsinki találkozóján. (Ez volt az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet első szakasza); mintegy hatszáz dip­lomata és szakértő készítette el két esztendei munkával Genf ben az okmányt (ez volt a második szakasz); és most a vezetők aláírá­sukkal szentesítik, ez az európai konferencia harmadik, zárószakasza. Az okmány négy fő fejezetből áll, az értekezlet négy napirendi pontjának — Helsinki és Genf nem hivatalos diplomáciai nyelvén a négy kosárnak — meg­felelően. A következőkben összefoglaljuk a négy fejezet tartalmát. 1. Az európai biztonság alapelvei Az első fejezet az európai biztonság lé­nyegének meghatározásával foglalkozik. Ez az okmány magja, ez önti szavakba az álla­mok együttélését szabályozó tíz alapelvet. Azért alapvetőek ezek az elvek, mert ha min­denki hozzájuk igazodik, úgy valamennyi ál­lam biztonságban érezheti magát, nő az egy­más iránti bizalom, és ezzel létrejönnek az együttműködés kiterjesztésének feltételei. Az első alapelv az államok önállóságát szögezi le. Kimondja, hogy minden ország szuverén — tehát független —•, határain be­lül maga dönt ügyeiről, és ezt a szuverenitást mások kötelesek tiszteletben tartani. A má­sodik alapelv voltaképpen ezt a tiszteletben tartást fejezi ki, amikor kimondja, hogy az okmány aláírói vállalják: nem alkalmaznak erőszakot más államokkal szemben és nem is fenyegetnek erőszak alkalmazásával. A biz­tonság érzetéhez döntő mértékben hozzátar­tozik a határok sérthetetlensége. Ez a tétel már azért is fontos, mert a határreviziós igé­nyek szolgáltattak ürügyet a második világ­háború kirobbantásához, s a háború utáni helyzet stabilitásához elengedhetetlenül hoz­zátartozik, hogy mindenki tiszteletben tartsa — a részben új — európai határokat. Hasonló tartalma van a negyedik elvnek, amely az ál­lamok területi egységének tiszteletéről szól. Mindezekből logikusan következik az ötö­dik elv, amelyben azt vállalják a résztvevők, hogy vitáikat csak békés eszközökkel oldják meg. Erőszakkal, nyomással, vagy más köz­vetett eszközökkel időnként megkísérelheti egy állam, hogy rákényszerítse akaratát a má­sikra, ez azonban összeegjteztethetetlen a bé­kés egymás mellett éléssel: a következő elv tehát kimondja a mások belügyeibe való be­avatkozás tilalmát. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását is leszögezték. Ebbe beleértendő a gondolat-, a lelkiismeret-, a vallásgyakorlás és a meg­győződés szabadsága. Miután az alá- és fölérehdelés a nemzet­közi kapcsolatokban megengedhetetlen, az elvek kimondják a népek egyenjogúságát és azt az elidegeníthetetlen jogukat, hogy ren­delkezzenek sorsukkal. A nemzetközi sajtó által „tízparancsolatnak” is nevezett tételsor azonban nemcsak azt sorolja fel, amit nem teszünk, vagy amit tiszteletben kell tartani, hanem cselekvésre késztet és ezzel már előre­mutat a következő fejezetekre: ösztönzi az államok közötti együttműködést. A tizedik alapelv végül azt húzza alá, hogy a résztve­vők jóhiszeműen teljesítik nemzetközi köte­lezettségeiket, egyebek között tehát az eddig aláírt megállapodásaikat. Az első napirendi pont részeként tárgyal­ták a bizalomnövelő katonai jellegű intézke­déseket is. Úgy döntöttek, hogy önkéntes ala­pon előre értesítik egymást nagy hadgyakor­lataikról, nehogy ezek a csapatmozgások alap­talan félelmet, aggodalmat okozzanak mások­ban. 2. Együttélés es egyuttmukoaes A második fejezet az 'együttműködés igen fontos területét fogja át: a gazdaságot, a mű­szaki tudományokat és a környezetvédelmet. Nyilvánvaló, hogy e területeken a nemzetközi csere akkor szélesedhet, akkor válhat tartós­sá. gördülékennyé, ha az államok között meg­van a kellő bizalom, az a biztonságérzet, amelyet, az első fejezetben olvasható elvek megtartása hoz létre. (A nemzetközi feszült­ség viszont szükségszerűen csökkenti a keres­kedelmi forgalmat és korlátozza a gazdasági együttműködést.) Az e fejezetben foglaltak tehát arra sar­kallják az aláírókat, hogy szélesítsék, lendít­sék fel együttműködésüket az említett vonat­kozásokban. A kereskedelemről szóló bekez­dések legfontosabb része az, amely a hátrá­nyos megkülönböztetések, a diszkriminációk kiküszöbölésének lehetőségeiről és a legna­gyobb kedvezményes elbánás elvének alkalma­zásáról szól. Enélkül kölcsönösen előnyös hosszútávú együttműködés elképzelhetetlen. Az ipari kooperációról szóló passzus a viszonylag új együttműködési forma alkalma­zására ösztönöz. Az ipari vállalatok közös te­vékenysége igen sok előnnyel jár: növeli a kereskedelmi lehetőségeket, csökkenti a költ­ségeket, segíti a műszaki haladást, lehetővé teszi a termékekben való fizetést és kölcsö­nös érdekeltségeket teremt a termelésben. Manapság, amikor a tudomány közvetlen termelőerővé vált, igen nagy jelentősége van a tudományos, a technológiai és a műszaki kutatások összehangolásának. így a legkölt­ségesebb tudományos feladatok is viszonylag gyorsan és olcsón megoldhatók, eredményeik mindenki számára könnyebben elérhetővé válnak. E témával is foglalkozik a második fejezet. (Folytatjuk) A portugáliai feszült poli­tikai légkörben vasárnap két fontos helyzetelemzés látott napvilágot Lisszabonban: az egyik Vasco Goncalves mi­niszterelnöktől származik, aki az INTERSINDICAL szakszervezeti szövetség első kongresszusán szólalt fel, a másik pedig a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bi­zottságától. Goncalves tábornok — a Fegyveres Erők Mozgalma legfelsőbb forradalmi taná­csa újonnan létrehozott há­romtagú vezetőségének tagja — egyórás beszédében leszö­gezte : „Ahhoz, hogy előrelépjünk forradalmunkban, meg kell szilárdítanunk eddigi vívmá­nyait és ki kell szélesítenünk híveinek táborát. A munkás- mozgalom erőteljes fellendí­tése, az osztályöntudat elmé­lyítése nélkül nem tudunk eleget tenni a portugál nép szép reményeinek.” „A forradalom élcsapata sem szigetelődhet el a szocia­lizmus építésében, szövetsé­gesekre van szüksége. Nem léphetünk tovább a szocializ­mus felé vezető úton anélkül, hogy a dolgozók ne kapcso­lódnának be szervesen az él­csapat harcába — hangsú­lyozta Goncalves, majd rá­mutatott: A fő ellenség az állami monopolkapitalizmusnak azok a csoportjai, amelyek­nek hatalmi helyzetét még nem rombolták szét, azok az erők, amelyek meg akarják bontani az MFA egységét, hiszen az MFA „nagy szál­ka” mind a portugál, mind a nemzetközi tőkés körök szemében. Ugyanezek az erők arra törekszenek, hogy megosszák a munkásosz­tályt, „szembeállítsák velünk a kispolgárságot és a közép­rétegeket, kihasználva azo­kat a tényleges társadalmi- gazdasági nehézségeket, amelyeken keresztül me­gyünk”^ Goncalves tábornok kije­lentette, hogy azonnal olyan, gazdasági intézkedéseket kell hozni, amelyekkel felkarol­hatják azoknak a rétegeknek a törekvéseit, amelyeket a forradalmi erőknek meg kell nyerniök szövetségesüknek. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának va­sárnap kiadott nyilatkozata — GoncalVes beszédéhez ha­sonlóan — kiemelten foglal­kozik a demokratikus, népi erők egysége megszilárdítá­sának szükségességével. „Sürgetően fontos, hogy megerősítsük a munkásosz­tály és a dolgozó tömegek egységét, minden igazi de­mokrata, mindenekelőtt a kommunisták és a szocialis­ták, a katolikus és a nem katolikus emberek együtt­működését. Sürgősen meg kell teremteni a forradalmi erők egységét, meg kell erő­síteni a fegyveres erők for­radalmi összetartását.” A párt vezetői úgy látják, hogy a politikai válságot az eddigi vívmányok alátá­masztásával, nem pedig fel­adásukkal lehet megoldani. Sürgetik az állami szektor (Folytatás az 1. oldalról) MOSZKVA: Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának veze­tésével hétfőn Moszkvából Helsinkibe utazott a Szovjetu­nió küldöttsége, hogy részt vegyen az európai biztonsági értekezlet zárószakaszán. A delegáció tagjai: Andrej Gromiko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re (a küldöttség helyettes ve­zetője), Konsztantyin Cser- nyenko, az SZKP Központi Bizottságának tagja és Anato- lij Kovaljov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese. A pályaudvaron Leonyid Brezsnyevet és a küldöttség tagjait az SZKP és a szovjet kormány vezetői búcsúztat­ták. PRÁGA: A CSKP KB el­nöksége és a csehszlovák kor­mány Gustav Husákot, a CSKP KB főtitkárát, köztár­sasági elnököt nevezte ki az európa biztonsági és együtt­működési értekezlet harmadik szakaszán részt vevő csehszlo­vák küldöttség élére. A dele­kibŐvítését, és azt, hogy osz- szák szét a földbirtokokat azok között, akik a földet megművelik. A PKP nyilatkozatában náci típusú akcióknak neve­zik a kommunisták és más demokraták ellen sorozato­san intézett támadásokat, fi­zikai terrort, a pártházak felgyújtását, tönkretevését. A párt szerint a július 18-a óta végbemenő reakciós of- fenzívát „illegálisan működő ellenforradalmi központ irá­nyítja”. A március 11-i puccshoz hasonló helyzetet akarnak teremteni és „újabb fasiszta diktatúrába akarják taszítani az országot”. A PB felhívja a figyelmet arra, hogy a reakció támadásának meghiúsításában nemcsak a dolgozó osztályok, hanem a monopóliumokkal szemben álló középrétegek is érde­keltek. gáció tagjai: Lubomir Strou- gal, a CSKP KB elnökségének tagja, miniszterelnök, Bohus- lav Chnoupek, — a Közpon­ti Bizottság tagja, külügymi­niszter és Oldrich Pavlovsky, Csehszlovákia helsinki nagy­követe. NICOSIA: Makariosz cip­rusi elnök hétfőn Helsinkibe repült, hogy részt vegyen az európai biztonsági értekezlet zárószakaszán. A ciprusi tö­rök közösség emiatt megtor­lással fenyegetőzik és diplo­máciai források szerint nem lehet kizárni annak lehetősé­gét sem, hogy egyoldalúan függetlenné nyilvánítják febr. 13-án kikiáltott „szövetségi államukat”. Mint ismeretes, a ciprusi török vezetők ellen­zik, hogy Makariosz egymaga képviselje a szigetországot a helsinki csúcstalálkozón. VATIKÁNVÁROS: Agosti- no Casaroli.érsek, az egyházi közügyek tanácsának titkára képviseli a Vatikánt Helsin­kiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszán: de sehova nem köti le ma­gát. Farsangi mulatság is volt a faluban, tízen kinn voltak. Jó lehetett, mert nagyon vi­dáman, énekelve, és vala­mennyien józanon tértek ha­za. ' Meghívót kaptunk Maróti- éktól. Csik András őrveze­tő, Takács Lajos őrvezető^ Suhajda István határőr, meg én. Együtt mentünk az er­dészház felé. Suhajda állí­tólag azért került a szórás­ba, mert gitározással felhív­ta magára Zsuzsa valame­lyik barátnőjének a figyel­mét. Lányok is jöttek a vá­rosból, néhány civil fickó is jelen volt a születésnapi ösz- szejövetelen. Zsuzsa, meg az apja, Zoltán bácsi fogadott bennünket. Tegez mindany- nyionkat. Nem tartom ezt ki­vetnivalónak, úgy tekint ránk, mintha a fiai lennénk. Igaz is. Naponta találkozunk vele az erdőben. Sokszor kér­jük őt apróbb-nagyobb szí­vességekre. De sok fiút meg­tanított már arra, hogyan kell bánni a fákkal, virágok­kal, hogyan kell eligazodni az erdőben. András itthon van. Zoli bá­csi is megölelte, megcsókol­ta, Zsuzsa a nyakába ugrott. No, gondoltam, ezen már elég feszesen szőrül a hurok. Igaz, mutatós, szép kis hu­rok! Mert ennek a Zsuzsá­nak olyan kiállása van, hogy megakad rajta a szem. Gyö­nyörű fekete haja, nagy bar­na szeme, fehér, finom bőre. Talán még akkor is nevet, vagy mosolyog, amikor al­szik. Mindez hagyján. Tele van szeretettel, jóhiszemű­séggel. Segítőkész, figyel­mes kis ember. Igaza van Andrásnak, ha beleszeretett, és feleségül akarja venni. A házimulatság remek volt. Zsuzsa sziporkázott. Lát­szott, ki akar tenni magáért. A civil fiúk inkább a kato­nákkal beszélgettek, mert izgatta őket, mi lesz jövőre, hogyan áll majd rajtuk a mundér, amit már talán ké­szítenek ís számukra. Suhaj­da is megtalálta a beosztá­sát, megállás nélkül pengeti a gitárt. Ezt legalább érti. Nekem tetszik, mert a ki­egyezéstől napjainkig is­mert, örökzöldnek, vagy li­monádé zöldnek tartott me­lódiák felhangzanak ujjai alól. Végre égy tette, amit nem kell kijavítani. Termé­szetesen olyan pózt vág hoz­zá, mintha legalább Liszt Ferenc lenne. Végre felbontják a pezs­gőt. Nem szoktam inni, de err« már vártam. Nagyon kí­váncsi vagyok, hogy András hogyan köszönti fel a lányt. Úgy illik, hogy a kiválasztott fiú legyen az első. — Abban a reményben kí­vánok sok boldogságot, hogy jövő ilyenkor két okunk le­gyen ismét összejönni. — Igen, — nevet kicsit meghatottan, és mesterkélten Zsuzsa, mert az orrára van írva, hogy legszívesebben bőgne egy kicsit örömében. — Jövő ilyenkor legyetek itt ismét, akkor tartjuk az el­jegyzésünket. Anyu és apu már mindenbe beleegyezett, igaz — nézett az anyjára Zsuzsa, csak aztán ölelte meg Andrást. A születésnapi mulatság, az eljegyzés bejelentése né­hány napig beszédtéma volt az őrsön. Suhajdát néhányan kioktatták, hogy nem kell mindent ellocsogni. Takács­nak azt Vágták a fejéhez, hogy nőgyűlölő, mert ott volt hat lány, neki egyikkel sem volt szava, helyette Zoli bácsit untatta a vadászkalandjai- val. Nekem is adtak némi eligazítást, amiért nem'hív- tam meg a lányokat a mi zenei klubunkba. Csakha­mar csend lett, teltek a szol­gálat egyforma, látszatra nyugalmas napjai. Egyálta­lán van itt nyugalom? Kihozták az őrsre a tava­szi zsongást. Csupa félénk, szótlan, esetlen mélák. Egye­lőre leültettük őket a kis parkba, a hálószobák ablakai alá. Előbb a bürokrácia. A kísérők átadják a névsort, minősítési lapokat, anyag, ruha, élelmezési ellátmány papírokat. A parancsnok elv­társ elégedett, végre teljes a létszám. A szolgálatvezető vakaródzik. Nem szereti, ha nagyon zsúfoltak a hálókör­letek. Nehezebben lehet taka­rítani, nehéz a zavartalan pi­henést biztosítani, időbe te­lik, amíg elciönlik, ki, rrelyik rajba, melyik szobába köl­tözzön. Látom a sorsomat. A kö­vetkező napokban annyit gyalogolunk, mint az Abebe Bikila. Már ma mehetek, és körüludvarolhatom Zoli bá­csit. A terület bejárásához őt is hívjuk. Jó ez, mert egy- szuszra azt is megtanulják az új emberek, mit találnak a környéken, mire kell vigyáz­ni, mit lehet igazán megsze­retni a Leshegy erdeiben, Zoli bácsi ért hozzá. Úgy be­szél az erdőről, mintha, vala­mennyi fa, bokor egy-egy ember lenne. Mintha az erdő vadjai személyes jó barátai lennének. Csalódtam volna, ha nem Suhajda veszi észre először az új embereket. Már közöt­tük van. — Itt maradtok? — Igen, — felelték szűk­szavúan. — Állandóan? — Amíg haza nem külde­nek — nevet az egyik ka­tona. — Örülj neki, hogy idejöt­tél, és nem valami gyúró­deszka telepre. Van neked fogalmad, hogy milyen gyö­nyörű ez a vidék? Ne félj, ez riém egyhangú, nem unal­mas, mint a síkság. Öregem, itt van erdő, vad szőlő, bar­lang. S méghozzá milyen barlang! Tele van denevér­rel. Mi már felderítettük a barátommal, Gerswinnel. Fa- ludinak hívják, de itt min­denki csak ezen a becenéven szólítja. Engem Suhajdának hívnak, de Samunak becéz­nek. Egyszer valaki elkoty- tyantotta, hogy a művészne­vem hajdanán Sam Forster volt, most már az isten sem mossa le rólam. (Folytatjuk) 24. — Az irigység beszél be­lőletek. Többet is ér az a lány egy bajusznál. Más is mehetett volna utána, szabad volt, de mától kezdve úgy nézzetek rá, hogy a védel­mem alatt áll. — A menyasszonyod lett? — kérdezte Golubics és kisé­tált a sorból. — Még nem, de annak te­kintem. Tudjátok meg, hogy piszkok vagytok. Igazán le­hetne bennetek annyi intelli­gencia, hogy nem túrkáltok más érzelmeiben. — Vannak érzelmeid — vi­sított Suhajda. — Nem vagyok fából, nem vagyok olyan faragatlan, mint egyesek! Az őrnagy elvtárs ott állt az ablakban. Kivárta, hogy véget érjen Balogh vessző­futása. Megérdemli, maga kereste. Úgy tűnik, nem bán­ja, ellenkezőleg, még büszke is. Azóta a kocsiban a mű­szerfalon hordja postás Ka­ti fényképét. Mintha megszé­pült volna azóta az a lány. No, azt hiszem véget ért Ba­logh csikókora is. Voltak már így mások is. Ezen a tavaszon valahogy jobban megnyíltak a házak kapui. Nemcsak a fák, a vi­rágok nyíltak erőteljesebben, korábban. A jó indulás jó kedvre deríti az embereket is. Szívélyesebbek, vendég­szeretőbbek lesznek. Azon mérem le, hogy tőlünk is mind gyakrabban járnak a falusiakhoz vendégségbe. Ba­logh már Katiéknál volt ta­vaszi nyitáson. Úgy szokás errefelé, hogy a szőlőnyitást egy kis családi mulatság­gal kötik össze. Megbontják a legjobb hordót, kihorda­nak a borházba egy-két jó falatot, danolgatnak, eszeget­nek, a családfő pedig ráol­vas a szőlőre, mindenféle rigmusokkal, arra biztatja az öreg tőkéket, hogy annyi termést hozzanak, hogy ősz­re kipúposodjon a pince oldala. Takács keresztelőn volt hivatalos. Még kóstolót is hozott. Majdnem mindenki­nek jutott belőle egy-egy fa­lat, Érdekes egy ember ez a Takács. Ide i s elmegy, oda is elmegy, mindenki­vel jó barátságban <vvan, Holnap kezdődik az EBK-csűcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom