Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1975. július 29.

Meg kell szilárdítani a forradalom vívmányait

Goncalves miniszterelnök a portugál helyzetről

Külpolitikai hírmagyarázónk írja: (1.)

II biztonság okmányának fejezetei

Július 30-án Helsinkiben harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői ülnek össze a finn fővárosban. Aláírják azt a több mint százoldalas okmányt, amelynek elkészítésében 1973 júliusában a harmincöt külgyminiszter megegyezett a helsinki találkozóján. (Ez volt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első szakasza); mintegy hatszáz diplomata és szakértő készítette el két esztendei munkával Genf ben az okmányt (ez volt a második szakasz); és most a vezetők aláírásukkal szentesítik, ez az európai konferencia harmadik, zárószakasza. Az okmány négy fő fejezetből áll, az értekezlet négy napirendi pontjának — Helsinki és Genf nem hivatalos diplomáciai nyelvén a négy kosárnak — megfelelően. A következőkben összefoglaljuk a négy fejezet tartalmát.

1. Az európai biztonság alapelvei

Az első fejezet az európai biztonság lényegének meghatározásával foglalkozik. Ez az okmány magja, ez önti szavakba az államok együttélését szabályozó tíz alapelvet. Azért alapvetőek ezek az elvek, mert ha mindenki hozzájuk igazodik, úgy valamennyi állam biztonságban érezheti magát, nő az egymás iránti bizalom, és ezzel létrejönnek az együttműködés kiterjesztésének feltételei.

Az első alapelv az államok önállóságát szögezi le. Kimondja, hogy minden ország szuverén — tehát független —•, határain belül maga dönt ügyeiről, és ezt a szuverenitást mások kötelesek tiszteletben tartani. A második alapelv voltaképpen ezt a tiszteletben tartást fejezi ki, amikor kimondja, hogy az okmány aláírói vállalják: nem alkalmaznak erőszakot más államokkal szemben és nem is fenyegetnek erőszak alkalmazásával. A biztonság érzetéhez döntő mértékben hozzátartozik a határok sérthetetlensége. Ez a tétel már azért is fontos, mert a határreviziós igények szolgáltattak ürügyet a második világháború kirobbantásához, s a háború utáni helyzet stabilitásához elengedhetetlenül hozzátartozik, hogy mindenki tiszteletben tartsa — a részben új — európai határokat. Hasonló tartalma van a negyedik elvnek, amely az államok területi egységének tiszteletéről szól.

Mindezekből logikusan következik az ötödik elv, amelyben azt vállalják a résztvevők, hogy vitáikat csak békés eszközökkel oldják meg. Erőszakkal, nyomással, vagy más közvetett eszközökkel időnként megkísérelheti egy állam, hogy rákényszerítse akaratát a másikra, ez azonban összeegjteztethetetlen a békés egymás mellett éléssel: a következő elv tehát kimondja a mások belügyeibe való beavatkozás tilalmát. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását is leszögezték. Ebbe beleértendő a gondolat-, a lelkiismeret-, a vallásgyakorlás és a meggyőződés szabadsága.

Miután az alá- és fölérehdelés a nemzetközi kapcsolatokban megengedhetetlen, az elvek kimondják a népek egyenjogúságát és azt az elidegeníthetetlen jogukat, hogy rendelkezzenek sorsukkal. A nemzetközi sajtó által „tízparancsolatnak” is nevezett tételsor azonban nemcsak azt sorolja fel, amit nem teszünk, vagy amit tiszteletben kell tartani, hanem cselekvésre késztet és ezzel már előremutat a következő fejezetekre: ösztönzi az államok közötti együttműködést. A tizedik alapelv végül azt húzza alá, hogy a résztvevők jóhiszeműen teljesítik nemzetközi kötelezettségeiket, egyebek között tehát az eddig aláírt megállapodásaikat.

Az első napirendi pont részeként tárgyalták a bizalomnövelő katonai jellegű intézkedéseket is. Úgy döntöttek, hogy önkéntes alapon előre értesítik egymást nagy hadgyakorlataikról, nehogy ezek a csapatmozgások alaptalan félelmet, aggodalmat okozzanak másokban.

2. Együttélés

es egyuttmukoaes

A második fejezet az 'együttműködés igen fontos területét fogja át: a gazdaságot, a műszaki tudományokat és a környezetvédelmet. Nyilvánvaló, hogy e területeken a nemzetközi csere akkor szélesedhet, akkor válhat tartóssá. gördülékennyé, ha az államok között megvan a kellő bizalom, az a biztonságérzet, amelyet, az első fejezetben olvasható elvek megtartása hoz létre. (A nemzetközi feszültség viszont szükségszerűen csökkenti a kereskedelmi forgalmat és korlátozza a gazdasági együttműködést.)

Az e fejezetben foglaltak tehát arra sarkallják az aláírókat, hogy szélesítsék, lendítsék fel együttműködésüket az említett vonatkozásokban. A kereskedelemről szóló bekezdések legfontosabb része az, amely a hátrányos megkülönböztetések, a diszkriminációk kiküszöbölésének lehetőségeiről és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének alkalmazásáról szól. Enélkül kölcsönösen előnyös hosszútávú együttműködés elképzelhetetlen.

Az ipari kooperációról szóló passzus a viszonylag új együttműködési forma alkalmazására ösztönöz. Az ipari vállalatok közös tevékenysége igen sok előnnyel jár: növeli a kereskedelmi lehetőségeket, csökkenti a költségeket, segíti a műszaki haladást, lehetővé teszi a termékekben való fizetést és kölcsönös érdekeltségeket teremt a termelésben.

Manapság, amikor a tudomány közvetlen termelőerővé vált, igen nagy jelentősége van a tudományos, a technológiai és a műszaki kutatások összehangolásának. így a legköltségesebb tudományos feladatok is viszonylag gyorsan és olcsón megoldhatók, eredményeik mindenki számára könnyebben elérhetővé válnak. E témával is foglalkozik a második fejezet.

(Folytatjuk)

A portugáliai feszült politikai légkörben vasárnap két fontos helyzetelemzés látott napvilágot Lisszabonban: az egyik Vasco Goncalves miniszterelnöktől származik, aki az INTERSINDICAL szakszervezeti szövetség első kongresszusán szólalt fel, a másik pedig a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottságától.

Goncalves tábornok — a Fegyveres Erők Mozgalma legfelsőbb forradalmi tanácsa újonnan létrehozott háromtagú vezetőségének tagja — egyórás beszédében leszögezte :

„Ahhoz, hogy előrelépjünk forradalmunkban, meg kell szilárdítanunk eddigi vívmányait és ki kell szélesítenünk híveinek táborát. A munkás- mozgalom erőteljes fellendítése, az osztályöntudat elmélyítése nélkül nem tudunk eleget tenni a portugál nép szép reményeinek.”

„A forradalom élcsapata sem szigetelődhet el a szocializmus építésében, szövetségesekre van szüksége. Nem léphetünk tovább a szocializmus felé vezető úton anélkül, hogy a dolgozók ne kapcsolódnának be szervesen az élcsapat harcába — hangsúlyozta Goncalves, majd rámutatott:

A fő ellenség az állami

monopolkapitalizmusnak azok a csoportjai, amelyeknek hatalmi helyzetét még nem rombolták szét, azok az erők, amelyek meg akarják bontani az MFA egységét, hiszen az MFA „nagy szálka” mind a portugál, mind a nemzetközi tőkés körök szemében. Ugyanezek az erők arra törekszenek, hogy megosszák a munkásosztályt, „szembeállítsák velünk a kispolgárságot és a középrétegeket, kihasználva azokat a tényleges társadalmi- gazdasági nehézségeket, amelyeken keresztül megyünk”^

Goncalves tábornok kijelentette, hogy azonnal olyan, gazdasági intézkedéseket kell hozni, amelyekkel felkarolhatják azoknak a rétegeknek a törekvéseit, amelyeket a forradalmi erőknek meg kell nyerniök szövetségesüknek.

A Portugál Kommunista

Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának vasárnap kiadott nyilatkozata — GoncalVes beszédéhez hasonlóan — kiemelten foglalkozik a demokratikus, népi erők egysége megszilárdításának szükségességével.

„Sürgetően fontos, hogy megerősítsük a munkásosztály és a dolgozó tömegek egységét, minden igazi demokrata, mindenekelőtt a kommunisták és a szocialisták, a katolikus és a nem katolikus emberek együttműködését. Sürgősen meg kell teremteni a forradalmi erők egységét, meg kell erősíteni a fegyveres erők forradalmi összetartását.”

A párt vezetői úgy látják, hogy a politikai válságot az eddigi vívmányok alátámasztásával, nem pedig feladásukkal lehet megoldani. Sürgetik az állami szektor

(Folytatás az 1. oldalról)

MOSZKVA: Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével hétfőn Moszkvából Helsinkibe utazott a Szovjetunió küldöttsége, hogy részt vegyen az európai biztonsági értekezlet zárószakaszán.

A delegáció tagjai: Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere (a küldöttség helyettes vezetője), Konsztantyin Cser- nyenko, az SZKP Központi Bizottságának tagja és Anato- lij Kovaljov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese.

A pályaudvaron Leonyid Brezsnyevet és a küldöttség tagjait az SZKP és a szovjet kormány vezetői búcsúztatták.

PRÁGA: A CSKP KB elnöksége és a csehszlovák kormány Gustav Husákot, a CSKP KB főtitkárát, köztársasági elnököt nevezte ki az európa biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakaszán részt vevő csehszlovák küldöttség élére. A delekibŐvítését, és azt, hogy osz- szák szét a földbirtokokat azok között, akik a földet megművelik.

A PKP nyilatkozatában náci típusú akcióknak nevezik a kommunisták és más demokraták ellen sorozatosan intézett támadásokat, fizikai terrort, a pártházak felgyújtását, tönkretevését. A párt szerint a július 18-a óta végbemenő reakciós of- fenzívát „illegálisan működő ellenforradalmi központ irányítja”. A március 11-i puccshoz hasonló helyzetet akarnak teremteni és „újabb fasiszta diktatúrába akarják taszítani az országot”. A PB felhívja a figyelmet arra, hogy a reakció támadásának meghiúsításában nemcsak a dolgozó osztályok, hanem a monopóliumokkal szemben álló középrétegek is érdekeltek.

gáció tagjai: Lubomir Strou- gal, a CSKP KB elnökségének tagja, miniszterelnök, Bohus- lav Chnoupek, — a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter és Oldrich Pavlovsky, Csehszlovákia helsinki nagykövete.

NICOSIA: Makariosz ciprusi elnök hétfőn Helsinkibe repült, hogy részt vegyen az európai biztonsági értekezlet zárószakaszán. A ciprusi török közösség emiatt megtorlással fenyegetőzik és diplomáciai források szerint nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy egyoldalúan függetlenné nyilvánítják febr.

13-án kikiáltott „szövetségi államukat”. Mint ismeretes, a ciprusi török vezetők ellenzik, hogy Makariosz egymaga képviselje a szigetországot a helsinki csúcstalálkozón.

VATIKÁNVÁROS: Agosti- no Casaroli.érsek, az egyházi közügyek tanácsának titkára képviseli a Vatikánt Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszán:

de sehova nem köti le magát.

Farsangi mulatság is volt a faluban, tízen kinn voltak. Jó lehetett, mert nagyon vidáman, énekelve, és valamennyien józanon tértek haza. '

Meghívót kaptunk Maróti- éktól. Csik András őrvezető, Takács Lajos őrvezető^ Suhajda István határőr, meg én. Együtt mentünk az erdészház felé. Suhajda állítólag azért került a szórásba, mert gitározással felhívta magára Zsuzsa valamelyik barátnőjének a figyelmét. Lányok is jöttek a városból, néhány civil fickó is jelen volt a születésnapi ösz- szejövetelen. Zsuzsa, meg az apja, Zoltán bácsi fogadott bennünket. Tegez mindany- nyionkat. Nem tartom ezt kivetnivalónak, úgy tekint ránk, mintha a fiai lennénk. Igaz is. Naponta találkozunk vele az erdőben. Sokszor kérjük őt apróbb-nagyobb szívességekre. De sok fiút megtanított már arra, hogyan kell bánni a fákkal, virágokkal, hogyan kell eligazodni az erdőben.

András itthon van. Zoli bácsi is megölelte, megcsókolta, Zsuzsa a nyakába ugrott. No, gondoltam, ezen már elég feszesen szőrül a hurok. Igaz, mutatós, szép kis hurok! Mert ennek a Zsuzsának olyan kiállása van, hogy megakad rajta a szem. Gyönyörű fekete haja, nagy barna szeme, fehér, finom bőre. Talán még akkor is nevet, vagy mosolyog, amikor alszik. Mindez hagyján. Tele van szeretettel, jóhiszeműséggel. Segítőkész, figyelmes kis ember. Igaza van Andrásnak, ha beleszeretett, és feleségül akarja venni.

A házimulatság remek volt. Zsuzsa sziporkázott. Látszott, ki akar tenni magáért. A civil fiúk inkább a katonákkal beszélgettek, mert izgatta őket, mi lesz jövőre, hogyan áll majd rajtuk a mundér, amit már talán készítenek ís számukra. Suhajda is megtalálta a beosztását, megállás nélkül pengeti a gitárt. Ezt legalább érti. Nekem tetszik, mert a kiegyezéstől napjainkig ismert, örökzöldnek, vagy limonádé zöldnek tartott melódiák felhangzanak ujjai alól. Végre égy tette, amit nem kell kijavítani. Természetesen olyan pózt vág hozzá, mintha legalább Liszt Ferenc lenne.

Végre felbontják a pezsgőt. Nem szoktam inni, de err« már vártam. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy András hogyan köszönti fel a lányt. Úgy illik, hogy a kiválasztott fiú legyen az első.

— Abban a reményben kívánok sok boldogságot, hogy jövő ilyenkor két okunk legyen ismét összejönni.

— Igen, — nevet kicsit meghatottan, és mesterkélten Zsuzsa, mert az orrára van írva, hogy legszívesebben bőgne egy kicsit örömében. — Jövő ilyenkor legyetek itt ismét, akkor tartjuk az eljegyzésünket. Anyu és apu

már mindenbe beleegyezett, igaz — nézett az anyjára Zsuzsa, csak aztán ölelte meg Andrást.

A születésnapi mulatság, az eljegyzés bejelentése néhány napig beszédtéma volt az őrsön. Suhajdát néhányan kioktatták, hogy nem kell mindent ellocsogni. Takácsnak azt Vágták a fejéhez, hogy nőgyűlölő, mert ott volt hat lány, neki egyikkel sem volt szava, helyette Zoli bácsit untatta a vadászkalandjai- val. Nekem is adtak némi eligazítást, amiért nem'hív- tam meg a lányokat a mi zenei klubunkba. Csakhamar csend lett, teltek a szolgálat egyforma, látszatra nyugalmas napjai. Egyáltalán van itt nyugalom?

Kihozták az őrsre a tavaszi zsongást. Csupa félénk, szótlan, esetlen mélák. Egyelőre leültettük őket a kis parkba, a hálószobák ablakai alá. Előbb a bürokrácia. A kísérők átadják a névsort, minősítési lapokat, anyag, ruha, élelmezési ellátmány papírokat. A parancsnok elvtárs elégedett, végre teljes a létszám. A szolgálatvezető vakaródzik. Nem szereti, ha nagyon zsúfoltak a hálókörletek. Nehezebben lehet takarítani, nehéz a zavartalan pihenést biztosítani, időbe telik, amíg elciönlik, ki, rrelyik rajba, melyik szobába költözzön.

Látom a sorsomat. A következő napokban annyit gyalogolunk, mint az Abebe Bikila. Már ma mehetek, és körüludvarolhatom Zoli bácsit. A terület bejárásához őt is hívjuk. Jó ez, mert egy- szuszra azt is megtanulják az új emberek, mit találnak a környéken, mire kell vigyázni, mit lehet igazán megszeretni a Leshegy erdeiben, Zoli bácsi ért hozzá. Úgy beszél az erdőről, mintha, valamennyi fa, bokor egy-egy ember lenne. Mintha az erdő vadjai személyes jó barátai lennének.

Csalódtam volna, ha nem Suhajda veszi észre először az új embereket. Már közöttük van.

— Itt maradtok?

— Igen, — felelték szűkszavúan.

— Állandóan?

— Amíg haza nem küldenek — nevet az egyik katona.

— Örülj neki, hogy idejöttél, és nem valami gyúródeszka telepre. Van neked fogalmad, hogy milyen gyönyörű ez a vidék? Ne félj, ez riém egyhangú, nem unalmas, mint a síkság. Öregem, itt van erdő, vad szőlő, barlang. S méghozzá milyen barlang! Tele van denevérrel. Mi már felderítettük a barátommal, Gerswinnel. Fa- ludinak hívják, de itt mindenki csak ezen a becenéven szólítja. Engem Suhajdának hívnak, de Samunak becéznek. Egyszer valaki elkoty- tyantotta, hogy a művésznevem hajdanán Sam Forster volt, most már az isten sem mossa le rólam.

(Folytatjuk)

24.

— Az irigység beszél belőletek. Többet is ér az a lány egy bajusznál. Más is mehetett volna utána, szabad volt, de mától kezdve úgy nézzetek rá, hogy a védelmem alatt áll.

— A menyasszonyod lett? — kérdezte Golubics és kisétált a sorból.

— Még nem, de annak tekintem. Tudjátok meg, hogy piszkok vagytok. Igazán lehetne bennetek annyi intelligencia, hogy nem túrkáltok más érzelmeiben.

— Vannak érzelmeid — visított Suhajda.

— Nem vagyok fából, nem vagyok olyan faragatlan, mint egyesek!

Az őrnagy elvtárs ott állt az ablakban. Kivárta, hogy véget érjen Balogh vesszőfutása. Megérdemli, maga kereste. Úgy tűnik, nem bánja, ellenkezőleg, még büszke is. Azóta a kocsiban a műszerfalon hordja postás Kati fényképét. Mintha megszépült volna azóta az a lány. No, azt hiszem véget ért Balogh csikókora is. Voltak már így mások is.

Ezen a tavaszon valahogy jobban megnyíltak a házak kapui. Nemcsak a fák, a virágok nyíltak erőteljesebben, korábban. A jó indulás jó kedvre deríti az embereket is. Szívélyesebbek, vendégszeretőbbek lesznek. Azon mérem le, hogy tőlünk is mind gyakrabban járnak a falusiakhoz vendégségbe. Balogh már Katiéknál volt tavaszi nyitáson. Úgy szokás errefelé, hogy a szőlőnyitást egy kis családi mulatsággal kötik össze. Megbontják a legjobb hordót, kihordanak a borházba egy-két jó falatot, danolgatnak, eszegetnek, a családfő pedig ráolvas a szőlőre, mindenféle rigmusokkal, arra biztatja az öreg tőkéket, hogy annyi termést hozzanak, hogy őszre kipúposodjon a pince oldala.

Takács keresztelőn volt hivatalos. Még kóstolót is hozott. Majdnem mindenkinek jutott belőle egy-egy falat, Érdekes egy ember ez a Takács. Ide i s elmegy, oda is elmegy, mindenkivel jó barátságban <vvan,

Holnap kezdődik az EBK-csűcs