Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
1975. július 26. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKEKNEK I Szülők fóruma Mindig az igazat! Repül a foci, és a bérházi lépcsőház hatalmas üvegablaka pillanatok alatt millió darabban repül széjjel. A rúgás, mi tagadás, szép volt, jó erős, nyesett. Csak éppen kicsit magas. Aki lőtte, a harmadikos srác egy pillanatra maga is meghökkent, de amikor a házfelügyelő kutatta a tettest, odaállt és így szólt: — Én voltam! Ne is tessék tovább kérdezősködni. Az ügy aztán ment a maga útján, a szülő elfogadta a gyermek vallomását, az üveges becsinálta az ablakot. És ami az ügyben a legfontosabb, az össz-szülői intelem annyi volt: Máskor ne itt focizzatok, vagy lődd a labdát alacsonyabban. Vajon elég volt ez? Mindenképpen. A gyermek a tettéért vállalta a felelősséget, nem hazudott, és várta, hogy övé lesz a következmény. Hogyan lehet őszintére nevelni egy gyermeket? Először is úgy, hogy hiszünk neki. A szülő bizalma az az alap, ami felbátorítja a gyermeket arra, hogy minden helyzetben el merje mondani tettét. Ez ugyan semmiképpen nem mentesít az esetleges büntetés alól, de mindenképpen motiválja annak mértékét és milyenségét. Az életben is lesznek az embernek tévedései, botlásai, hibái, sőt talán bűnei is. De mindig csak az segíti a tett megértését és a mérlegelést, ha az őszinte és a tettet bánó magatartás is mögötte van. A gyermek őszinteségének alapja az, hogy a szülő maga is csak az igazságot szerető legyen, ne tűrje saját otthonában se a képmutatást, a bizalomért bizalmat adjon cserébe, szavai és tettei összhangban legyenek egymással. Hozzátehetjük ehhez, hogy általában az egész felnőtt társadalom ilyen magatartása a legjobb nevelőeszköz. Miután ezen a téren vannak bizony még kívánalmak, így a családra háruló feladat csak nő. Ma egy berúgott ablak esetében kell szint vallani, holnap talán egy csalódott szerelmes lány kér bizalmat cserébe anyjától, holnapután pedig egy sikertelen tanév megértése vár a családra. Hogyan is várhatnék el az őszinteséget, ha nincs meg a légkör hozzá? Nagyon vigyázni kell azonban arra, hogy a gyermek őszinteségével ne éljen vissza a szülő. Van, aki hajlamos arra, hogy adott esetben „visszalőjön”, hogy később a gyermek őszinteségét arra használja, hogy magyarán szólva megzsarolja a fiát vagy lányát. Nos, ezek a momentumok teszik aztán teljesen bezárttá és őszintétlenné a gyermeket, alakítják ki benne a cinizmust. A növekvő embert szoktassuk arra, hogy neki is mindig csak az igazat mondjuk, s tőle is csak mindig az igazat fogadjuk el. Vannak életkorok, amikor úgy tűnik, hogy a gyermek hazudik, holott lehet, csak ábrándjait akarja igaznak mesélni. Tudjunk különbséget tenni, tudjuk becsülni igaz szavát, s a büntetésnél mindig vegyük számításba az őszinteséget. Azt hiszem, az a szülő, aki gyermekével együtt éli át a kisdobos- és úttörőéveket, amikor ott a minden gyermek számára oly sokat jelentő pont az igazmondásról, az megalapozhatja egy életre azt, hogy a leánykával vagy fiúval együtt növekedjék nemcsak az őszinteség, hanem az iránta való igény. így válik az igazmondás életformává, mely kiszorítja a társadalmilag oly káros képmutatást. Bürget Lajos A család lábbeliben. E resz alatt két kis fészek, bennük zeng, csipog az élet. Kis fiókák a fészekben, daluk oly harsányan rebben. Megkezdik már korán reggel követelődző énekkel. — Hej, anyóka, hej, apóka, éhes nagyon a fióka, reggeli kell s finom ebéd, hozzátok a légypecsenyét! No, hozzák is azok egyre s öröm csattog csiripelve. Fecske Péter, Fecske János olyan vidám lázzal szálldos. De egy napon vihar támadt, csavarta a szél a fákat. Ömlött a víz, dörgött az ég, a határban koppant a jég. S odaveszett Fecske Péter hűséges feleségével. Oly szomorú volt a nóta, árván maradt hat fióka. Igv szólt akkor Fecske Ján-is szép ficseri asszonyához: — Szegény Péter hogy megjárta s itt maradt, lám, a hat árva, szegény hat szép fecskegyermek, azt hiszem, hogy éhen vesznek... Fecske anyó felelt erre: — Gondunk lesz a hat gyermekre. Felkelünk mindig korábban a hajnal kék sugarában. S elpihenünk majd későbben, dolgoznunk kell rettentően. Gyermekeink száma megnőtt, hat helyett már tizenkettőt nevelünk fel szeretettel. C még korábban keltek ^ reggel és később aludtak el este, de az a hat árva fecske gyönyörűszép nagy fecske lett, felnevelte a szeretet. ölbey Irén A varázstábla Sanyi: Akarsz látni egy mutatványt, Feri? Feri: Igen. Sanyi: Látod, ezen a táblán öt oszlop van. Az első a 10- os, a második a 8, a harmadik a 4, a negyedik a 2 és az utolsó az ötödik az 1-es számmal kezdődik. Feri: Igen, látom. Sanyi: Akkor fogd a táblát — ez varázstábla — és válassz egy számot, mely rajta szerepel. És, hogy ne gondold, hogy figyellek, ezért há- tatfodítok. Feri: Választottam. Sanyi: Választottál? Akkor nézd meg a táblát és monad meg milyen oszlopokban található meg a szám? Feri: Az elsőben, a harmadikban és a negyedikben. Sanyi: Te a 22-őt válasz- tottaar Feri: Eltaláltad, Sanyi! De magyarázd meg a mutatványt. 16 8 4 2 1 17 9 5 3 3 18 10 6 6 5 19 11 7 7 7 20 12 12 10 9 21 13 13 11 11 22 14 14 14 13 23 15 15 15 15 24 24 20 18 17 25 25 21 19 19 26 26 22 22 21 27 27 23 23 23 28 28 28 26 25 29 29 29 27 27 30 30 30 30 29 31 31 31 31 31 Sanyi: A mutatvány nem nehéz, összeadtam azoknak az oszlopoknak az első számait, amelyekben a te számod található, 16+4+2. Huszonkettőt kaptam. Nézd meg a táblát. Az oszlopok első számát viszont fejből tudom: 16, 8, 4, 2, I. (Papp Sándor) Francia gyermekdal Három tyúk Három tyúk mégy a mezőre, kárál mindnek görbe csőre, legelői az első billeg, utána a második megy, leghátul a harmadik hintázik, mint a ladik. ö. I. fordítása Lusta gazda egere V olt egyszer egy lusta gazda, még egy kapavágásnyit sem dolgozott. Egyszer benyitott a kamrájába, hogy valami ennivalót keressen, hát a macska ette az utolsó darab szalonnáját. Kapta a botot, és elkergette a macskáját. Éhesen feküdt a lócára, de még a szemét sem hunyta le, máris ott termett egy egér, és azt mondta: — No, gazdám, amiért elkergetted azt a gézengúz macskát, segítek rajtad. Éjjel elmegyek, és hozok neked aranyat. Reggel ott találod a csizmádon, s akkor vehetsz sok-sok ennivalót. A gazda azt hitte, hogy álmodik, de reggel csakugyan ott fénylet a csizmája orrán az arany, mellette meg fáradtan lapult a kisegér. Nosza, kiugrott az ágyból, sebtiben felöltözött, és elsietett hazulról az arannyal. Csak késő este tért haza, vidáman és szuszogva, mindjárt le is feküdt, és azt mondta az egérnek: — Reggel hozhatod a másik aranyat, mert ezt elköltöttem. De jó nap volt ez a mai: ettem, ittam, mulattam, muzsikát is huzattam. Bár az egér rettentően éhes volt, mégsem szólt egy szót sem, hanem elindult éjjeli útjára. És reggel, amikor a gazda felébredt, már a csizmáján találta a második aranyat is. Nagyot rikkantott örömében, és az egérre ügyet sem vetve, elloholt hazulról. A kis egér meg várta, várta, de a gazda megint csak estére vetődött haza. Vidáman dalolt és egy hordócskát hozott a hóna alatt. — Ide süss, egérke — mondta —, nem jöttem üres kézzel. Jóféle borocska van ebben, bizony, kár, hogy nem ihatsz belőle. — Nem szép dolog ez, hal- lod-e — szólt a kis egér —, én éjjelente nagy utat járok, az uraság kamrájából csenem el az aranyakat neked, te pedig falat kenyérrel sem gondolsz rám. — Ej, mihaszna egere! — lármázott mérgesen a gazda. — Hogy mersz beszélni így velem? A pénzemmel azt teszek, amit akarok, mi közöd hozzá? Reggel itt legyen megint az arany, mert agyoncsaplak! Nagyokat kortyolgatott a hordócskából és úgy aludt el, csizmával a lábán, s még a ház ajtaját sem zárta be. A macskája pedig éppen akkor settenkedett vissza, és mivel szabad volt az út, besurrant a szobába és nyomban bekapta a kis egeret. Nézi reggel a gazda, de nem találta sehol az aranyat, még a kis egeret sem, csak a far• kincáját. És ahogy a kezébe vette, még keservesen meg is siratta. Zsombok Zoltán KÉPREJTVÉNV Bizony, én sem mondhatom el, hogy minden fát, virágot, növényt ismerek — bármenynyire is ezt gondolta sok levélíró pajtás. Ki is ismerhet mindent, amikor a természet olyan bőkezűen díszíti erdeit, mezőit, s tájanként annyi új és új várja az embert. Persze azt ti is könnyen megtanul, hatjátok, melyek a legjellegzetesebb fák, bokrok, virá. gok, gombák. De ki meri mondani, hogy mindet ismeri? Nos, úgy hiszem, aki becsületes az nem. Hát akkor mi a teendő? Járjunk úgy a természetben, hogy ott marad egy sereg szép, de ismeretlen növény, madár, virág? Az egyik indián faluban, ahol egy telet töltöttem, Nagy Bölény sátrában laktam. Fia, aki büszke harcosnak készült, bár még csak nyolc nyarat élt meg, minden nap elővett a bőrök alól egy gyűjteményt. Elment vele az orvosságos emberhez, a törzs varázslójához. Ott ült óráikig. Amikor kérdeztem, mit művel, elmondta, hogy nyáron gyűjtötte a leveleket, a bogarakat, és most tanulja, minek mi a neve. Vagyis ismerkedett a természettel, amely számára az élet volt. Nos, nektek talán könnyebb is, meg nehezebb is. Mert ugyan vannak erdő-mező járó emberek, akik sok növény és állat nevét ismerik, de talán nemi pontosan. De ajánlok valamit, ami biztosan eligazít. Van egy na. gyón jó könyv, Jávorka—Csapódjt műve, a címe: Erdő — mező virágai. Ebből már sokat tanulhattok. Miközben járjátok az erdőt, gyűjtitek a leveleket, virágokat, ne feledjétek, hogy itatós közé 'rakjátok, hogy szépen simán maradjon meg, színét is megőrizze. Csak a Úttörőposta gondosság mentheti meg a szép leletet. A bogarakat is úgy gyűjtsétek, hogy azokat ne kínozzátok. Nagy öröm és sok kirándulás felidézője lehet egy szép gyűjtemény, fő. leg ha azt is feltüntetitek, hogy melyik erdőben és mikor találtátok az egyes darabokat. Hogy mindez miért hasznos? Nos, azért is, mert megismeritek a természet nagyon pontos rendjét, hagy mi. lyen erdőben milyen aljnövényzet nő, milyen állat és pillangóNél meg a növények között. Kitárul előttetek a természet minden szépsége, összefüggése. Szükséges ez? Nos, igen, mert o természet törvényei az életben is meg. találhatók, megláthatjátok benne a közösségek szerveződését, d rendet és a megmegújuló élet törvényét. Figyelő szemetek felfedezi a szép mögött a harcot, a harc mögött az életet. Másként jártok majd, látható lesz a körforgás, az egyensúly az erdőben, réten, mezőn. Nagy iskola ez, sok hasznát láthatjátok. Nincsen szebb, mint a tér. mészet megismerése. Legyen ez a legnagyobb szórakozásotok, és látni fogjátok, játék lesz ezután az iskolában tanulni az élővilágról tudnivalókat. De talán ami ennél is fontosabb: az életre kialakul bennetek a természet védelmének igénye, ti lesztek azok, akik tudni fogják: a városban, nagyobb településen lakónak a természet nemcsak a kirándulás helye, hanem a megújulásé, az életet teljessé tevő. Nálatok ezt most úgy hívják: környezetvédelem. Szebb nevet adnék neki. Az élet védelme ez. Legyetek ismerői, szeretői a szép természetnek. Bölccsé tesz és okossá. Ezt kívánja nektek Bőrharisnya Vízszintes: 1. Borzalmasak, ijesztőek. 6. Európai folyam. 7. Karmol. 8. Személyes névmás. 9. Fohász. 11. Ilyen szó is van. 12. Sándor beceneve. 14. Légáram. 16. Megfejtendő. 18. Egymást követő betűk az abc- ben. 20. Éjszakai mulató. 21. Cink vegyjele. 22. öl, távírdái helyesírással. 24. Háziszárnyas. 25. Dús fű. 27. Énekesmadár (—’)■ 28. Megfejtendő. 29. Gábor ... rézágyuja. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Római 2000. 3. Maró folyadék. 4. Csermely. 5. ETOÉ. 6. Pepecselő. 10. Pad betűi keverve. 11. Egymást követő két mássalhangzó a magyar abc-ben. 13. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 14. Rí. 15. Megfejtendő. 17. Hátrafelé jár. 19. összevissza nyes! 21. Bömbölő, morajló. 23. Talái. 24. LIR. 26. Fél pont! 27. Tetejére. Megfejtendő: Európai fővárosok (vízszintes 16, 28, függőleges 1, 15). Múlt heti megfejtés: JEMEN — JORDÁNIA — KUVAIT. Könyvjutalom: Ifj. Lukács Lajos Tiszalök, Kovács Margit Újkenéz, Szabó Andrea Mátészalka, Jámbor Attila Nyíregyháza, Pataki Éva Nyíregyháza. Az árva fecskék
