Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
XXXII. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1975. JÜLIUS 26, SZOMBAT Á tárgyalóasztalnál: EURÓPA E urópa és valószínűleg a legszélesebb értelemben vett nemzetközi kapcsolatok történetében is egyedülálló korszakalkotó pillanat lesz amikor július 30-án, közép-európai idő szerint délelőtt tizenegy órakor Helsinkiben összeül a nagy európai csúcskonferencia. Természetesen a találkozó igazi jelentőségét nem az önmagában is egyedülálló formai körülmények adják meg — hanem a politikai tartalom! Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a helsinki csúcstalálkozó egy rendkívül hosszú, szívós és a tizenkettedik óra utolsó percéig tartott küzdelem eredménye volt. Nem lehet elfelejteni, hogy az 1969-ben elhangzott Budapesti Felhívás után még azért is heves harcot kellett vívniok a szocialista országoknak a vezető tőkésországok politikusaival, hof;y a biztonsági konferencia egyáltalán összeüljön! Amikor az első, mesterségesen emelt politikai gátakat sikerült áttörni, Helsinkiben a konferencia első szakaszán megfogalmazták a legszélesebb alapelveket, s Kék könyv formájában tárták őket a résztvevők, elé. Ez rendkívüli elvi jelentőségű eredmény volt, de csak a legszélesebb kereteket jelölhette meg. Hogy mennyire így volt, azt mutatta a konferencia második, Genfben tartott tényleges munkaszakasza; 1973 szeptembere óta szavakig, zárójelekig és pontosvesszőkig menő vitákat folytatott, hogy az általános alapelveken belül létrehozza az európai békés egymás mellett élés gyakorlati kódexét. V oltaképpen már 1975 tavaszára világos volt, hogy néhány tőkésország delegációja csak „hátvédcsatát” vív. A szocialista diplomácia következetes elvi szilárdsággal párosuló türelme képes volt elérni, hogy elvi engedmények nélküli, rugalmas kompromisszum jöjjön létre a legfontosabb vitás kérdésekben. Ugyanakkor a nemzetközi helyzet és az erőviszonyok általános változása tagadhatatlanul az eddiginél hajlékonyabbá tette az amerikai és számos nyugat-európai delegáció magatartását is. Ha most, utólag a kedvező fordulatot, a nagy áttörést keressük az eseményekben, akkor valószínűleg a politikai kérdések elsődlegességének elismerését kell kiemelnünk! Az évek óta folytatott vita talán leglényegesebb elvi ellentmondása ott húzódott, hogy a szocialista országok diplomáciája a politikai alapkérdéseket tartotta elsődlegesnek és szüntelenül rámutatott arra, hogy a többi vitatéma (gazdasági és kulturális kérdések, valamint a konferencia intézményesítésének ügye) csak a politikai döntés függvénye lehet. Végső ellemzésképpen a különböző magatartást tanúsító tőkés partnerek ellenérvei és manőverei mind akörül csoportosultak, hogy valamilyen részletfeltétel előzetes teljesítésétől tegyék függővé magát a politikai döntést. Végeredményben a legbonyolultabb részletkérdésekben is sikerült megfelelő megoldást találni. A kulturális, tájékoztatási, nevelésügyi, emberi kapcsolatok vitájában éppen úgy, mint a hadgyakorlatok előrejelzésének kérdésében. A kompromisszumos megállapodások azonban mind úgy születtek, hogy a politikai kérdések elsődlegessége sértetlen és érintetlen maradt. így a konferencia legértékesebb eredménye kétségtelenül a politikai kérdések zömét magába foglaló magatartási kódex. Az illemszabály-gyűjtemény egyebek között leszögezi az államok szuverén egyenlőségét; a lemondást az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről; a határok sérthetetlenségét; az államok területi épségének megóvását; a viták békés rendezését; a belügyekbe való be nem avatkozást. G enfben a hosszú munkaviták során ezeket az alapvető politikai döntéseket, valamint a függvényükként kezelt gazdasági, katonai, kulturális problémákat olyan részletességgel öntötték formába, amilyenre eddig még nem volt példa. Ez azt jelenti, hogy a vázolt kérdésekben nem az ENSZ alapokmányában vagy más nemzetközi dokumentumokban már meghatározott gondolatok újrafogalmazásáról van szó, hanem egy hallatlanul sokoldalú, részletes magatartási kódexről, amely a kontinens életének jóformán minden vonatkozására kiterjed, s amilyet a dipiomáciatörténelem eddig még nem ismert. Ennyiben a helsinki csúcs által megkoronázott összeurópai konferencia világtörténelmi jelentőségű is. Az európai földrész, ahol a hatalmi súrlódások két világháború lángját lobbantották fel, ezzel a konferenciával történelmének új szakaszához érkezett. Az „összeurópai kódex” szellemében kibontakozó együttműködés, amely a tőkésvilág első számú hatalmának, az Egyesült Államok elnökének aláírását is magánviseli majd, óriási — és talán döntő — lépés abba az irányba, amelyet a szocialista diplomácia így fogalmaz meg: visszafordíthatatlanná tenni a nemzetközi enyhülés folyamatát Lapunk tartalmából: FÓRUM A GÉPEK MELLETT (3. oldal) MEGSPÓROLT „BEUGRÓ” (2. oldal) VERRASZTÓ ZOLTÁN VILÁGBAJNOK (8. oldal) Verseny a földeken Újabb gazdaságok fejezték be az aratást A hét végére — nehéz és nagy munka árán — túl ju. tottak az aratás kétharmadán Szabolcs-Szatmárban. A hétfőtől tartó esőtlen, kellemesen nyárias időben meggyorsult a munkák végzése. így a lényegében befejezettnek tekinthető takarmány- és sör. árpa betakarítása után, a rendelkezésre álló gépi és emberi erő teljesen a kenyérgabo. na aratására koncentrálódhat. Sőt, amelyik gazdaság teljesen befejezte az aratást — és mind több ilyen van —, kombájnjaikat nem állítják le, küldik oda, ahol van mit vágni. A gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat tájékoztatása szerint jelenleg a búza aratása 85, a rozsé 65—70 százaléknál tart. A nagyarányú le- dőltség és erőteljes gyomo- sodás miatt, különösen a rozs munkája nehéz. Ha azonban az időjárás tovább, ra is kedvező marad és az erőket jól szervezik — a segítséget is —, a következő hét végére befejeződhet megyénkben az aratás. A megye területén arató több, mint 800 kombájnnak a vezetői közül mintegy hét. százan vesznek részt a már hagyományos kombájnolási szocialista munkaversenyben. E versenynek is eredménye, hogy bár még csak július 26- nál tartunk, az aratást már sok helyütt befejezték. Végzett az aratással a tiszateleki Béke, a tiszavasvári Dózsa, a nagyhalászi Petőfi és a tisza- nagyfalui Uj Élet Termelő, szövetkezet. A gávavencsellői Uj Erő Termelőszövetkezet kombái- nosai július 16-ra 435 hektár kalászos betakarítását végez, ték el. Jó volt az átlagtermés, búzából hektáronként 30 mázsa, tavaszi árpából 16 mázsa. A gávavencsellői Szabadság Termelőszövetkezetben július 23-ra 1050 hektáron végeztek az aratással. Itt a búza hektáronként 28 mázsával, a tavaszi árpa 22 má. zsával fizetett hektáronként. Futkos András tanácselnök arról is tudósított, hogy a bal- sai Petőfi Termelőszövetkezet több, mint 300 hektáros kalászosának aratását szintén július 23-án fejezték be. Az állami gazdaságok közül elsőnek a fehérgyarmati Szamos menti Állami Gazdaság végzett az aratással. 255 hektár őszi búzát, 751 hektár tavaszi árpát takarítottak be, megtörtént a 140 hektár káposztarepce kombájnolása is. Az állami gazdaság felszabadult kombájnjait a nyírségi részbe irányította át. Hír érkezett arról is, hogy a nagy- kállói járásban elsőként a nagykállói Zöld Mező Termelőszövetkezetben fejezték be az aratást. Jó volt a termés; a búza hektáronként 33 mázsá. val, a rozs 16 mázsa állaggal fizetett. Az utóbbi három napban az időjárás megyeszerte kedvezett az aratásnak és a kisebb helyi esőket, reggeli harmatokat leszámítva, a kombájnok mindenütt nyújtott műszakban dolgoztak. Az utóbbi napok eredményei lehetővé teszik, hogy július végével a legtöbb helyen befejezzék az aratást. A sütőipar szakemberei tü. relmetlenül várták az idei lisztet. A múlt évi gabona gyakran változó minőségű lisztjét ugyanis nehezen tudta követni a sütőipar technológiája. A gabonafelvásárló eddig és még egy ideig felefele arányban szállít ó és új lisztet. Már ez is jó hatással van a kenyér és sütemények készítésére. Képtáv írón érkezett Vasco Goncalves portugál miniszterelnök és Costa Gomes köztársasági elnök az MFA forradalmi tanácsának pénteken megnyílt ülésén. Ezen az új kormány összeállítását vitatják meg. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter a parlament pénteken megnyílt rendkívüli ülésén, amelyen a kormány tájékoztatja a képviselőket az európai biztonsági és együttműködési konferencia elé kerülő záródokumentumok tartalmáról. (Kelet-Magyarország telefoto) Még átfogóbb együttműködésre törekszünk Sajtóértekezlet Houstonban a Szojuz—Apollo-programról Az Apollo visszatérése alkalmából sajtóértekezletet tartottak az amerikai űrkutatás központjában, Houstonban. James Fletcher, a NASA igazgatója hangsúlyozta, hogy az együttes szovjet—amerikai űrrepülés minden kétkedőnek bebizonyította: reális esélyeik vannak az együttműködés, re a különböző társadalmi rendszerű államoknak — mondta —, harmonikusan tud együtt dolgozni a közös célok megvalósítása érdekében. Meggyőződésem — fűzte hoz. zá —, hogy nekünk kell ezekkel az esélyekkel mind a földön, mind pedig a világűrben erőfeszítéseket tennünk a még átfogóbb együttműködés megteremtésére. Glynn Lunney, aki amerikai részről volt a Szojuz—Apolio-terv műszaki igazgatója, annak a véleménynek adót! hangot, hogy ennek a tervnek eredményes megvalósító, sa jó alapot teremt a Szov. jetunió és az Egyesült Államok további űrkutatási együttműködéséhez. Nem lehetetlen — mondta —, hogy a két ország bizonyos időn belül még jelentősebb űrkutatási programokban vesz majd részt. Christopher Kraft, a houstoni űrközpont igazgatója is arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szojuz—Apollo-prog. ram csak az első próba volt a szovjet—amerikai űrkutató, si együttműködésben. A közös kísérlet sikere — hangsúlyozta — kétségkívül kedvező hatást fog gyakorolni a szovjet—amerikai kapcsolatok további fejlesztésére. A Pearl Harbor felé haladó New Orleans helikopter, anyahajó fedélzetén pihen az utolsó Apollo-űrhajó három asztronautája: Thomas Stafford, Vance Brand és Donald Slayton. Negyven perccel a tengerre érkezésük után emelte át a leszállókabint egy hatalmas daru a hordozó helikopterről az anyahajó fedélzetére. Újdonság az Apollo-repülések történetében, hogy az űrhajósok ezúttal a kabinon belül várták meg a kiemelést. A leszállás egyéb, ként igen pontosnak bizonyult: a helikopter-anyahajó- tól mindössze hat kilométerre ereszkedtek le. A New Orleanson, amikor kinyitották a kabin ajtaját, Staffordék először az űrutazás felbecsülhetetlen értékű tudományos anyagát adták ki, s csak azután hagyták el maguk is a kabint. Első jelentésében a három űrhajós egy kis kellemetlen közjátékról számolt be: a leereszke. dés utolsó szakaszában valamiféle sárga gáz terjedt szét a kabinban és a nem éppen illatos anyag erősen csípte a szemüket. A NASA szakértői szerint valószínűleg a fékező rakéták üzemanyagául szolgáló nitrogéntetraoxid sza. badult ki a tartályból és ez okozta a váratlan epizódot. Az űrhajósok a biztonság kedvéért a kabinban való tartózkodás utolsó szakaszára oxigénmaszkot öltöttek. A nitrogéntetraoxid belélegezé- se miatt Slaytont, Brandot és Staffordot a New Orleans betegszobájába vitték és elhalasztották az első alapos ki. kérdezést. Az orvosi vizsgálat mindazonáltal mindent rendbenlévőnek talált egészségi állapotukban. Gerald Ford amerikai el. nők telefonon üdvözölte a Földre visszatért amerikai űrhajósokat. kijelentve; „egyedülálló repülésük új távlatokat ad a nemzetközi együttműködésnek”. Az elkövetkezendő években — fűzte hozzá Ford — igen hasznosnak bizonyulhat majd az összekapcsoló rendszer, amelyet a Szojuz és az Apollo együttes repülése során próbáltak ki. Losonczi Pál üdvözlete Gerald Fordhoz A Szojuz—'Apollo közős űrrepülés sikeres befejezése al. kalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Gerald Ford elnököt, a tudományos programban részt vett ame rikai űrhajósokat, és mind azokat, akik a történelmi je lentőségű eredmény elérést hez hozzájárultak.
