Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

1975. július 24. KELET-MAGYARORSZAG 7 ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK Háború a szúnyogok ellen A Pest megyei Növényvédő Állomás megkezdte a szakaszos szúnyogirtást a Duna két oldalán Tastól Esztergomig a pihenő- és üdülőterületeken. Viking-program Régi idők óta folyik a ta­lálgatás, hogy vajon van-e élet a Marson? A fantázia, a teóriák és hipotézisek helyét most átveszi a helyszíni ku­tatás. Ez év nyarán — aug.- ban — indulnak útra azok az amerikai űrszondák, amelyek a marsbeli élőlé­nyek létezésének a kérdését helyszíni mérések segítségé­vel hivatottak eldönteni, az űn. Viking-program keretén belül. * A marsi életre vonatkozó találgatások sem tételezték fel már az utóbbi időben pl. a marsi ember vagy más fej­lettebb élőlény létezését. Több jel azonban — az ed­digi vizsgálatok szerint — nem zárja ki, hogy valami­lyen, a földi élőlények anyagcseréjétől különböző primitív élőlény létezhet a Marson. Ezek persze mai is­mereteink szerint csak elmé­leti alapon képzelhetők el. Hogyan tudja az ember nélküli szonda megállapítani, hogy létezik-e marsi élő­lény? Az élet alapja — akár földi, akár marsi életről van szó — az anyagcsere, vagyis bizonyos anyagok áramlása a szervezet és környezet kö­zött. Ezeket a kémiai folya­matokat hivatottak jelezni az űrszondán elhelyezett mű­szerek. A Viking leszálló egységei talajmintákat fognak venni a felszíni és felszín alatti ré­tegekből. A minták a leszál­ló egység biológiai alegysé­gébe jutnak, ahol azok egy részét hővel sterilizálják, te­hát az esetleges életet elpusz­títják, a másik része pedig három, egymástól független készülékbe kerül, ahol az esetleges élőlény anyagcse­réjét igyekeznek kimutatni. Műhold az érckutatásban Szinte elképzelhetetlen, hogy a fejlett iparú európai országokban, ahol a nyers­anyagkutatás már több mint száz éve folyik, különleges újdonságokat lehessen ta­lálni. Mégis, nemrégiben je­lentették be Nyugat-Német- országban, a Német Légi- és Űrközlekedési Kísérleti In­tézet szimpóziumán, hogy az amerikai ÉRTS—1 nevű mű­hold Köln közelében felfe­dezett egy érctelepet. Az elő­adások során elmondották, hogy az említett műhold fényképfelvételein kivehető egy „geológiai zavarok” je­leit viselő terület, s közis­mert, hogy az ilyen területe­ként rendszerint akadnak érclerakódások. A hagyományos eszközök­kel kutató geofizikusok is lehetségesnek tartották ér­cek jelenlétét, ezentúl azon­ban tüzetesebben ki fogják értékelni a műhold fénykép- felvételeit, hogy a „gyanús” területeken végrehajtsák a szokásos talajvizsgálatokat. Ez a megoldás lényegesen olcsóbb, mint az egész ország területének bepásztázása mágneses mérésekkel. Öntözés — kevesebb munkával A kedvező terméseredmé­nyek elérése — a korszerű termesztésmódokkal és meg­felelő biztonsággal — leg­több növénynél ma már szin­te elképzelhetetlen öntözés nélkül. A szilárd bélelésű és a még nem egy helyen megtalálható egyszerű földnyitással kiala­kított burkolatlan ideiglenes öntözőcsatornáknál haszno­sabbak lehetnének a már ki­próbált hozdozható hajlékony vízelzárók. Ezek ugyanis he­lyettesíthetnék a kevésbé megbízható és időről időre ismételten kézi munkát kívá­nó hagyományos földgát- zárat. Még tovább csökkent­hetnék a vízellátás kézi mun­kaigényét a beépíthető és az időjárásnak megfelelően — beállítható óraszerkezettel, illetve távvezérléssel — mű­ködtethető vízelzárók. A csatornákból a víz másik, alacsonyabb szintű csatorná­ba emeléséhez és a növények­hez vezetéséhez általában olyan szivornyát alkalmaz­nak, amelyet minden az újabb öntözés megkezdésekor fel kell tölteni vízzel. Ma már olyan szivornyák is ismer­tek, amelyek könnyebben üzembe helyezhetők, mert ki­egészítették tartalék víztartó résszel. A csatorna vízszintjé­nek megemelésekor ezekben enélkül is megindul a víz­áramlás, hogy fel kellene töl­teni vízzel. A növénysorok végén, a többnyire ugyan­csak kézierővel kialakítható vízvezető barázda helyett elő­nyösebb lehet a sorközöknek megfelelő távolságban kilyug­gatott fóliatömlő vízvezetés­re. Ez a magasabbrendű víz­vezető árokból a sorközökbe juttatja a nyílásain át a vi­zet. Még tökéletesebb és job­ban szabályozható a víz- mennyiség, ha nyitható-zár- ható csőcsonkokkal ellátott tömlőket ágaztatnak ki a csa­tornákból, vagy árkokból. Ezek a tömlők kétszáz-há­romszáz méter hosszúak is lehetnek, és műanyagból ké­szítve csekély a súlyuk. Az egyre nagyobb tért hó­dító esőztetö öntözési mód­nál, mindenekelőtt az öntö­zőcsövek súlyának, csökken­tésével, az egy személy ál­tal is könnyen áthelyezhető könnyű fém- és műanyagcsö­vek általános használatával könnyítheti) az öntözés mun­kája. Ezen kívül az olyan kapcsolószerkezetek lehetnek előnyösek, amelyekkel a csö­vek néhány kézmozdulattal, lehetőleg lehajtás nélkül gyorsan össze- és szétkap- csolhatók. A több csötagból összekapcsolt, akár széles táblát is átérő teljes szárny­vezetékek áthelyezése is meg­oldható a csőtagok szétkap­csolása és a fárasztó egyen­kénti áthelyezése nélkül, ha a csöveket kerekekre szere­lik, amelyeken vontathatok. Alapvetően könnyítheti és gyorsíthatja az öntözést, ha a fővezetékre nem a szoká­sos öntözőcsőtagokat, hanem a végükön szórófejjel ellá­tott, a műanyág kerti öntö­zőcsőre emlékeztető, szintén műanyagból készült tömlőket helyeznek el. Ezek kézi haj­tású tömlőcsörlő-dobokra ke­rülnek, amelyekre felcsévélve könnyen mozgathatók és hor­dozhatók, még ha kihúzott ál­lapotban 30—40 m hosszúak is. A csövek egyike végére kerül a csúszótalppal ellátott szórófej, a másikra pedig a fővezetékre illeszthető csat­lakozócsonk. A fővezeték mellé elhelyezett dobról a csőcsonk csatlakoztatása után egyszerűen behúzható az öntözni kívánt területre a tömlő a szórófejnél fogva. Majd az öntözés befejezésé­vel a kézikarral risszacsévél- hető a dobra, és a csőcsatla­kozás oldása után áthelyez­hető másik területrészre. A csőcsatlakozásnál és a szóró­fejek le-, illetve felszerelésé­nél is a kötések oldásakor felcsapódva, a csatlakozónyi- lást önműködően elzáró nyo­mószelepek lehetnek még különösen előnyösek. A Magyar Tudományos Akadémia piszkéstetői kutatóállomásán elkészült az ország legnagyobb csillagvizsgáló obszervatóriuma. Az egy méter átmérőjű Zeiss-tükörteleszkóp számítógéppel vezérelhető, így a kutatók Európában is ritka eszközzel vizsgálhatják a világűrben lezajló vál­tozásokat. KERTBARIÍTORNAK A termesztett nagygyűmölcsű szamócafajtákat ostorindáról, vagy kivételesen tőosztással szaporítjuk. 0 Az ostorindáról való szapo­rításnak egyik módja az, ami­kor az indán fejlődött kis nö­vénykéket nem szedjük le az anyanövényről, hanem a sza­mócatáblát a termés utolsó szedését követően gondosan gyommentesítjük, és a talajt porhanyóban megkapáljuk. Az augusztusig kialakult 4—5 le­vélben lévő kis növények jól begyökeresednek és azok már közvetlenül ültetésre felhasz­nálhatók. Ültetéshez a kis földlabdával való kiemelés és átültetés házi kerti módszer de nagyon eredményes. A szamócának nagyobb mennyiségben való szaporítá­sát szintén ostorindáról végez­zük el de tűzdeléssel. Ebben az esetben az ostorindának meggyökeresedése nem az anyanövényen, a szamócatáb­lában történik, hanem erre a célra jól előkészített szaporító­ágyban a kertnek bármelyik részében (ajánlatos félárnyé­kos helyen). A szaporítandó növény mennyisége szerint egy vagy több ágyat mélyen fel­ásunk. jól megporhanyítjuk. Ha szükséges a talajt érett komposztfölddel összekever­ve. megjavítjuk. Az ostorinda növényeket, tekintet nélkül arra, hogy azok eredeti helyü­kön. a szamócatáblában meg- gyökeresedtek-e vagy sem, az anyanövényről késsel levág­juk, elszáradt, hibás levelektől megtisztítjuk és a már elké­szített szaporítóágyba 6—8 cm sor- és növénytávolságra elül­A szamóca szaporítása tétjük, tűzdeljük. Az indanö­vényeket sűrűbben tűzdelni nem tanácsos, mert akkor a növények felnyúlnak, elgyen­gülnek. A tűzdelt növényeket jól beöntözzük. A szamóca szaporítási ideje július—augusztus hónapokra esik, tehát a legmelegebb nyá­ri időre. Ezért a kitűzdelt in­danövényeket, különösen az első 10—15 napon keresztül, valamilyen árnyékoló anyag­gal takarni kell. A legegysze­rűbb árnyékolás a szalmával való laza betakarás. A taka­rás olyannyira laza legyen, hogy a takarás alól itt-ott ki- látszódjon egy-egy levél. Sűrű takarás alatt a palánta elpusz­tul. A tűzdelt növényeket a továbbiakban permetező öntö­zésben kell részesíteni. Az el­ső héten naponként többször is locsoljuk meg. Legyen a ta­laj állandóan nyirkos. 2—3 hét elmúltával az árnyékolót el kell távolítani. Ezt lehetőleg borús időben végezzük. A napsütéshez és levegőhöz szo­kott, erős, jól begyökeresedett palántákat 3—4 hét múlva ál­landó helyére lehet ültetni. A tőosztással való szaporí­tás módját a rövidebb, 1—2 éves termesztésben tartott sza­móca termesztési módszerben használják A még el nem öregedttt töveket ásóval vagy ekével kiforgatják. 3—4 rész­re szétszedik és részben föld­labdával új táblába telepítik. Ezek az erős tövek hamar lé­gyökeresednek és ha korán, a termés szedése után nyomban (június—július hónapban) .vég­zik. a rákövetkezett esztendő­ben bőséges, azaz teljes ter­mést adnak. A tőosztással va­ló szaporításnak legfőbb elő­nye. hogy vele korai telepítést lehet—végezni. Inántsy Ferenc A téli alma védelme \ Téli alma növényvédelmi munkáinak utolsó szakasza következik. Nehéz egy- másfél hónap ez, mert a károsítok le­küzdésén kívül (ami az ekkor jelentkező sok faj miatt egyébként is nehéz feladat) szem előtt kell tartani a szü­ret előtti várakozási idő be­tartását, és a megfelelő védő­hatás elérese mellett úgy kell megválasztani a készítménye­ket. hogy a gyümölcs érésére és tárolhatóságára is kedvező hatással legyen. Ha sorba vesszük azokat a károsítókat, amelyek szüret előtt a legtöbb problémát okozzák, akkor a betegségek közül a varasodást kell első helyen említeni. Az újabb fer­tőzések kialakulásához az időjárás továbbra is kedvez. Különösen a gyümölcsfertő­zés megakadályozása az elsőd­leges feladat. Védekezésre a kontakt hatású (Dithane M— 45. Antrakol, kombinált rézké­szítmények, stb.) fungicideket javasoljuk használni, hiszen ezek mellékhatása a gyümölcs tárolhatóságára a legmegfele­lőbb. A lisztharmat erősödő fer­tőzésének megállítása az egészséges csúcsrügyzáródás szempontjából fontos, ami a következő évi induló fertőzés leküzdésénél jelent majd előnyt. Védekezésre szintén a kontakt hatású készítménye­ket (Kumulus, Thiovit, Mores- tan, stb.) célszerű előtérbe he­lyezni. mert jó fungicidhatás mellett takácsatka gvérítő mellékhatással is rendelkez­nek. Takácsatka fertőzés július első dekádjától fokozatosan erősödik. Kedvezett ehhez a krifiktis időben uralkodó szá­raz meleg is. Az egyedek tö­meges megjelenése augusztus első felére éri el a tetőpontot, de a kertekben, ahol a tavaszi védekezést rosszul ütemezték a kártétel nyomán már most észlelhető a levelek erős sár- gulása. A védekezést speciális akaricidekkel (Pol-Aharitox. Galecron, Rospin, stb.) lehet legeredményesebben elvégez­ni. amit legkésőbb augusztus közepéig ajánlatos befejezni. Az akaricidekkel egymenet- ben célszerű egyéb rovarölő készítményeket is használni. Indokolja ezt a molylepkék, (almamoly, sodrómolyok) a ka­liforniai pajzstetü és az ame­rikai fehér szövőlepke máso­dik nemzedékének rajzása, il­letve károsítása. Az elhúzódó rajzások még szeptemberre is átnyúlnak, ami a védekezések ismétlését teszi szükségessé. Augusztus első dekádjában akariciddel kombináltan vala­milyen mélyhatású készít­ménnyel 4p 1. Saíidon 50 WP, Satox 20 WSC, stb.) ajánlatos permetezni, mellyel az alma­moly lárvák és a mozgó pajzs­tetvek rajzáskezdete megaka­dályozható. Augusztus második felében a sodrómolyok ellen gázosodó Uniíosz 50 EC szükség szerint megismételve adhat megfelelő eredményt. Amerikai fehér szövőlepke ellen a mechanikai védekezé­sen kívül a Ditrifon 50 WP, Safidon 50 WP, Satox 20 WSC. stb használata javasolt. Szeptemberben rovarkárte­vők ellen (elsősorban kalifor­niai pajzstetü ellen) a rövid várakozási idejű Umfosz 50 EC használata ajánlatos. A várakozási, idő é$ az- óvó- rendszabályok betartására fel­hívjuk a figyelmet. Keresztesi István megyei növényvédő állomás A szólólisztharmat A lisztharmat gomba komo­lyabb kárt a fürtök károsítá­sával okoz, de megtámadhat­ja a szőlő többi zöld részét is. Meleg, párás környezetben lép fel, de ahol befészkelte magát, ott minden évben számítha­tunk fellépésére. Fejlődésére legkedvezőbb a 28 Celsius fok körüli hőmérséklet, ezért a meleg nyári hónapokban, jú­lius-augusztusban végezhet legnagyobb pusztítást. A gom­ba nem hatol be a növénybe, hanem mindig a felületen él és ott fénytelen, lisztszerű, szürkésfehér bevonatot alkot. A lisztharmattól megtámadott bogyók elszáradnak, megkemé­nyednek, tovább növekedve pedig felrepednek és a repe­désen rendszerint a bogyó magjai is kilátszanak. (Esős időjárásban könnyen rothad­nak a másodlagos kórokozó­ként még a szürkepenész is megtámadhatja a felrepedt bo­gyókat.) Ha a gomba a leveleket tá­madja meg, azok nem működ­nek megfelelő módon, rtem nő­nek, a nyelükről könnyen le­válnak. A lisztharmatos levél mindig arra az oldalra püdrő- dik, amelyiken a lisztharmat megtámadta. A fiatal hajtások a lisztharmat kartétele követ­keztében elpusztulnak, az Idő­sebbek pedig nem érnek be jól. A szőlőlisztharmat ellen Thi- ovittal 0.3 százalékban, Kara- ttjane FN—57-el 0,1 százalék­ban, Karathane LC-vel 0.05 százalékban. Fundazol 50 WP- vel 0,08—0,12 százalékban (ez a készítmény a szürkepenész el­len is hatásos) védekezhetünk hatásosan a munkavédelmi óvórendszabályok szigorú be­tartásával. Széles Csaba mezőgazdasági főiskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom