Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-23 / 171. szám

1975. július 23.

KELET-MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET

I

Szolgáltatás

Nincs előrelépés

Egyiptomi megrendelésre készülő motorkocsik üléseinek kárpitozását a Nyíregyházi Kárpitos és Üveges KSz-ben csinálják.

NAPJAINK

Tartalékok

Városunk egyik üzemében sorozatosan hibás volt a gyártott termék, rossz volt a munkafegyelem. Amikor — egy vizsgálat alkalmával - - a felettes szervek megkérdezték az igazgatót, hogy szerinte mi annak az oka, értetlenül állt a dolog előtt. Azzal próbált védekezni, hogy pedig mindenütt többen vannak az előírt létszámnál, mintegy biztonsági tartalékként dolgoztat dupla munkaerővel.

Az eset világos: a gazdasági vezetés eb' ben az üzemben éppen a szervezetlenséget, a kapkodást, a fegyelmezetlenséget érvényesítette. A legegyszerűbb megoldást próbálta választani a bonyolultabb, a kényesebb, az újabb intézkedéseket követelő és a végrehajtást ellenőrző vállalati tevékenység rovására és helyett.

Sajnos a városi pártbizottság egy nem régi felmérése is sok hasonló példát hozott felszínre. Igaz — szerencsére — jó néhány olyan vállalatunk van már, ahol időben és megfelelő konkrétsággal kezdték meg a tartalékok feltárását, az ésszerű gazdálkodás komplex megalapozását. Jó, hogy vannak ilyen vállalataink, amelyek előrelátnak, amelyek világosan értik a Központi Bizottságnak a gazdaságosabb, a hatékonyabb munkával kapcsolatos határozatait és okosan, következetesen tesznek azok valóra váltásáért. De mint a fenti helyzetkép is mutatja, nem minden vállalat ilyen. Olyan üzemeink is vannak, amelyek a határozatokból csupán azt értették meg, hogy meg lehet takarítani bizonyos anyagot és energiát, s ezzel — úgy vélik — már minden tőlük telhetőt megtettek.

Bizony nem kevés helyen hiányzik a munka elemzése, hiányoznak a meggyőző számítások és ha történt is lépés a hatékonyság növelésére, annak költségkihatása olyan magas, ami egyáltalán nincs arányban a haszonnal.

Vállalataink ebben az évben készítik a következő ötéves tervüket. Az ember kézenfekvőnek látná, ha a tervek konkrétan kitérnének a legfontosabb feladatokra. Például arra, hogyan akarják átalakítani a gyártmányszerkezetet, hogyan akarják csökkenteni a készleteket, hogyan akarnak takarékoskodni anyaggal és munkaerővel, s a bért differenciálva hogyan akarják jobban ösztönözni a fontos feladatokra az embereket.

Igaztalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy a vállalatok egy tekintélyes részénél nagyon komoly gyűjtőmunka előzte meg a. tervezést. Ez így is van rendjén, mert ha valamikor, akkor most nem lehet rutinból megélni, a piacok megfelelő kutatása nélkül a raktárakra termelni. Ha valamikor, most valóban bonyolult helyzetben kell terveznünk és dolgoznunk, mert népgazdaságunkat belül is és kívül is új hatások érik. Ezeket nem le het figyelmen kívül hagyni.

Szinte hihetetlen, hogy mégis akad vállalat, amely eleve magasabb készleteket tervez, amely — miközben a népgazdaság dotálja termékeit —, változatlanul a réginél, az elavult, a sok pénzért és nagy erővel előállított gyártmányok mellett akar maradni.

Az újításokhoz, az átszervezéshez ugyanis gondolkodni kell. Üj intézkedések szükségesek, amelyek olykor a vállalati dolgozók ellenállásával is találkoznak. A kitaposott ösvények elhagyása egyrészt azt feltételezi, hogy minden vállalatunknak be kell állni a sorba, tudomásul kell venni a népgazdaság igényeit, elvárásait és fegyelmét, másrészt pedig a vállalatoktól megfelelő rugalmasságot vár el. Ahol nincs meg az egyik, nem lehet szó a másik érvényesüléséről sem. Ahol csak az egyik érvényesül, az feltétlenül a másik rovására megy.

Sok a belső tartalék a vállalatoknál, és meg merem kockáztatni, hogy ezeket a legtöbbet gondolkodók sem aknázták még ki. Elismerés jár azoknak, akik elindultak a követendő úton, akik a nehézségeket tettre- kész optimizmussal fogadják. A pesszimizmus, az elkeseredettség a tehetetlenség jele. Holnapunk — amely az életszínvonal megtartását célozza meg elsősorban — olyan lesz, ahogyan ma gazdálkodunk és tervezzük a munkát. Ezért is szükséges idejében tisztázni: nekünk tenni akaró és tenni tudó vállalatokra és vállalati vezetőkre van szükségünk.

Az tesz ügyünknek jó szolgálatot, aki munkájával bizonyít, aki merészen keresi annak módját, hogyan lehet a jelenlegi körülmények között olcsóbban, a világpiacon is helytálló termékeket gyártani.

A jövőben ezt fogják elsősorban értékelni, amikor egy-egy vállalat és annak vezetője munkájáról esik szó.

K. J.

w ILYEN LESZ NYÍREGYHÁZÁN 1990- ben a szolgáltatás?

Ha valamire nehéz választ adni, akkor erre a kérdésre igazán az. Nem csak azért, mert a mai, a legtöbb szolgáltatási ágazatban közepesből — itt-ott ettől is gyengébből — nem lehet következtetni, de azért sem, mert 15 év alatt sokat változik életünk, sokat változik a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodása és minden bizonnyal változik az a szabályozórendszer, amelyik a gazdálkodás feltételeit úgy alakítja, hogy az eredmény egy arányos fejlődés legyen.

Ez a folyamat már megkezdődött, hisz a múlt év elejétől a szolgáltató vállalatok kedvezőbb pénzügyi feltételek között gazdálkodhatnak, fejleszthetik tevékenységüket, pontosabban szólva inkább fejleszthetnék, de nem teszik. Az ok egyszerű: a készterméktermelés jövedelmezőbb, legalábbis úgy jövedelmezőbb, hogy gyakorta megfeledkeznek a tisztességes haszon fogalmáról.

Szó ami szó, nincs előrelépés, pedig évek óta napirenden szerepel a szolgáltatás fejlesztése párt- és tanácsi testületek előtt, vagy ha valamelyik területen mégis van, az nem több, mint amit nagyon csúnya szóval szintentar- tásnak nevezünk, hogy tudnillik ne nőjön még nagyobbra a szakadék a szolgáltatás és a megnövekedett igények között. Ez van, de még ez is változó. Egyik évben valami elkezdődik, aztán a következő év már újabb változást hoz.

Hogyan lehetne ilyen körülmények között előre látni?

A Z IMÉNTI KÉRDÉS azokban vetődhet

■f*- fel, akik a város, a megyeszékhely jövőjét tervezik, akik a népesség számának alakulásához már ma keresik a lehetőséget az iparfejlesztéshez, a lakásszámok előretervezé- séhez. Minthogy a pártkongresszuson elfogadott program megcélozta a 40 órás munkahetet, így már most keresni kell a megoldást a szolgáltatások fejlesztéséhez is.

Azt kár magyarázni, hogy mennyire függvénye a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltése az igényekhez jól alkalmazkodó szolgáltatásnak, hiszen ezt mindenki saját bőrén érzi.

A városi tanács egyik munkacsoportja elkészítette a város hosszú távú iparfejlesztési koncepcióját. Amikor a szolgáltatásokhoz értek, majdnem megállt a tudomány. A tervet, a reális tervet ugyanis csak a meglévő vállalatok, szövetkezetek elképzelései alapján, készíthették el, hozzátéve azt, amire — ma még meg nem lévő tervek nélkül is — szükség van.

A tervkészítéskor kiderült, hogy a szövetkezetek úgynevezett távlati terve enyhén szólva nem távlati, a jelenlegi állapotok rögzítésén túl aligha felelne meg egy középtávú tervnek is. Igaz, nem könnyű dolog úgy előretekinteni, hogy a mai fejlesztéshez is szűkösek az anyagi feltételek, vagy éppen úgy, hogy a jelenlegi telephely nem bővíthető.

rnERVEK AZÉRT KÉSZÜLTEK. A Vas- és Fémipari Szövetkezet például teljes termelését a Derkovits utcai telephelyén végzi majd. Profiljukon nem terveznek változtatást, továbbra is ipari radiátorokat, elektromos kapcsolószekrényeket gyártanak és folytatják az együttműködést az NDK-beli traktorgyárral.

Az ELEKTERFÉM Szövetkezet is a Kinizsi utcai központi telephelyén Végzi összes termelő tevékenységét és terveiben szerepel a Mártírok terén lévő javító- és felvevőhelyhez hasonló felvevőhely létesítése, ahol az elektroakusztikai és háztartási gépek garanciális javítását végzik majd. Termékszerkezetükön nem terveznek változtatást. Továbbra is ipari üzemek technológiai szerelését, hűtőházak szerelését, fénycsőreklámok készítését és galvanizálást végeznek.

Az asztalosipari szövetkezet két jelenlegi telephelyén nem fejlődhet tovább, a következő ötéves terv idején a Tünde utcára költözik. Továbbra is faipari belső építészeti munkát végeznek, de tervezik kis sorozatú bútorgyártás bevezetését is. Szolgáltató tevékenységük fejlesztésére mindössze egy barkácsműhelyt akarnak építeni.

Nincs konkrét elképzelése a kárpitos és üveges szövetkezetnek.

A cipőipari szövetkezet a Csályi Ferenc utcában alakította ki központi telephelyét, amelyet bővíteni kell. A szövetkezet a belföldre gyártott cipőkön kívül nagyobb fejlesztést tervez az export növelésére.

A népművészeti és háziipari szövetkezet a népművészeti tárgyak készítésén kívül a jövőben tovább kívánja folytatni a kötött, konfekcionált termékek gyártását. A női méretes kötöttáru szolgáltatási és javítási tevékenységét új felvevőhely kialakításával kívánja fejleszteni.

A fodrászszövetkezet a város új lakótelepein, a fotó- és műanyagipari szövetkezet Jó- savárosban nyit új szolgáltató részleget. A Tempó, az építőipari szövetkezet, valamint a festő- és lakáskarbantartó szövetkezet a lakáskarbantartói munkák fejlesztését, bővítését tervezi az elkövetkező években.

E

NNYI és NEM Több az úgynevezett hosszú távú terv, amelyből általában sejteni lehet valamit, ám ahhoz nem elég, hogy egy megalapozott, a megyeszékhely jövőjét konkrétan is körvonalazó jó képet kapjunk.

Balogh József

Évek

|W|ár nincs félévnyi idő sem hátra a ne- ’ gyedik 5 éves tervből. Naponta érkeznek a hírek arról: melyik üzem, vállalat mikorra teljesíti öt évvel ezelőtt kitűzött céljait. Hallhatott a közvélemény arról is: készülnek a következő tervciklus elképzelései. Szakemberek dolgoznak a különböző népgazdasági ágazatok koncepcióinak kialakításán, — egyebek között mostanában rajzolják fel — ha még nem is végleges formájában — a városépítés, a további urbanizálódás céljait is.

Ilyenkor a kiindulási alap a végzett munka, vagy az el nem végzett feladatok összessége. A megvalósult létesítmények sokszor még léndületesebh fejlesztésre nyitnak új utat, míg a meghiúsult tervek pótlása — vagy észszerű elhagyása — a feladatok élére kívánkozik. Nyíregyháza fejlődésének talán az eddigi legdinamikusabb fél évtizedét zárja 1975- ben. Áll ez a gazdaság, a közművelődés és a szociálpolitika valamennyi területére csakúgy, mint a felsőfokú szerepkörrel összefüggő városfejlesztési feladatok végzésére.

Tekintsünk most el a hosszú felsorolástól: hol, mikor avattak új gyárat, üzemet 1970 óta Nyíregyházán, Elég, ha a megtett út mértékét és értékét egyetlen számmal jelezzük: jelenleg a megyeszékhely iparában több, mint 30 ezer munkás dolgozik. Ezért is állapította meg a városi pártértekezlet: „A város aktív keresőinek 69 százaléka a munkásosztályhoz tartozik. Szakmunkás 42,4, betanított munkás

32,7 százalék. Ezzel a munkásság a város társadalmának meghatározó tényezőjévé vált.”

A munkásság számának gyarapodása a város népességszerkezetének átalakulásához is vezetett.

Az iparosítás — mely nélkül elképzelhetetlen a városiasodás — közrejátszott abban is, hogy Nyíregyháza már messze túlhaladta azt a lélekszámot, amit néhány éve is „jósoltak” az ezredfordulóra. Amellett, hogy százával jutottak munkahelyhez olyan „bennszülött” városiak — jórészt nők, akik korábban hiába kilincseltek állás után —, nagyon sokan települtek be a vonzáskörzetből, vagy még messzebbről. Ez egyszerre öröm és gond is. Mert az új városlakóknak mindenekelőtt lakás kell, aztán hely gyermeküknek a bölcsődében, az óvodában. És több bolt, áruház is kell az igények kielégítésére, új éttermekre, szolgáltatóüzletekre nyílik meg az igény szinte máról holnapra.

Megfelelt-e ezeknek a követelményeknek az elmúlt öt évben Nyíregyháza? Igen! — válaszolhatjuk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy nem mentes a gondoktól, a hiányoktól szőkébb pátriánk. A napokban említette az építési osztályvezető a városi tanácson, miközben a belváros rendezéséről beszélgettünk: „Igaz, hogy sok minden hiányzik, való, hogy olykor lassan haladunk, de azt sem lehet letagadni, hogy Nyíregyháza központja az utóbbi öt évben lépett előre legnagyobbat.” S ez közvetlenül összefügg az előbb elmondottakkal: a

népességszerkezet átalakulásával, az igények növekedésével.

Csak egy-két kiragadott példa.

Az utóbbi évek eredménye például a két elegáns, mozgólépcsős áruház, a Kelet és a Nyírfa. (Megyei városok közül sem dicsekedhet ezzel mindegyik!) Teljesen új arcot kapott a Tanácsköztársaság tér, modernebb lett a posta környéke, a Mártírok terén szolgáltatósor található a toronyház alatt. Milliók; Költöttek az elavult, de egyébként értékes epületek tatarozására (például a Nyírvíz- vagy a Takarékpalota), felépült és hamarosan átadják rendeltetésének a Kossuth tér észak eleti részén az új megyei könyvtárat.

Mindez a szorosan vett városközpontban történt, amely Nyíregyháza többi rt zéhez képest — ahogy sokan mondják — léggé „elmaradott”. Felsorolhatnánk még jó néhány kevésbé látványos, de a mindet ,?.pi élethez feltétlenül szükséges létesítmény megvalósítását — legyen bár toldaléképület vagy átalakítás. — Ennek ellenére igaz, hogy Nyíregyháza az elmúlt fél évtizedben inkább a központtól távolabb lévő részeken gyarapodott: Jósavárosban, a Sóstói út mentén, a Déli Alközpontban.

Kérdezhetné az olvasó: mire való ez az újabb számvetés, amely ráadásul nem is teljes?

Nem többre és nem is kevesebbre, minthogy a hétköznapi zsörtölődéseink, jogos vagy vélt kisebb-nagyobb hosszúságaink közepette se felejtsük el: hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő városában élünk. Munkánkkal, bírálatainkkal, javaslatainkkal a megújhodást segítjük egy olyan településen, amely fiatal városkora ellenére is mind jelentősebb szerepet játszik hazánk életében. Nemcsak a nyíregyházi ipart „jegyzik a börzén” ma már, számon tartják két főiskolánkat, nemzetközi művésztelepünket, a szép fekvésű és mind több pihenni vágyót vonzó Sóstót, az itt lévő szabadtéri múzeumot és ifjúsági parkot.

Nemcsak félévnyi idő van még hátra a most záruló 5 éves tervből — feladat is akad bőven, hogy valóra váltsuk mindazt, amit korábban elterveztünk. Ehhez a munkához nem hiányozhat a jókedv, melynek alapját azok a létesítmények, vívmáo ok képezik, amelyek munkánk nyomán maris könnyítik napjainkat.

A. S.