Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

1975. július 19. KELET-MAG Y ARORSZ AG 7 Szülők fóruma II szerénységről Nem mindenkinek adatik meg, hogy a nyarat kül­földi utäkon, vagy éppen elegáns üdülőkben töltse. Fő­leg ahol sok a gyermek, ma is gond a nyári pihenés. így aztán sokan otthon vakációznak, vagy a legjobb eset­ben nagyszülőknél, rokonoknál töltenek néhány hetet. Bőven vannak gyermekek, akik nyáron dolgoznak, vagy a napköziben élnek, esetleg a bérházak között, vagy a strandon találják meg a kikapcsolódást. Mindez még nem is lenne baj, ez az élet realitása, a felnőttek sem néznek minden évben nagy utak elé. A probléma akkor kezdődik, amikor a gyermekek egy­mással találkoznak, és megkezdik a szöveget azok, akik a szerencsésebbek voltak. Ilyenkor röpködnek a kül- és belföldi városnevek, az autómárkák, az élmények. Saj­nos legtöbbször éllel, a gyermek vagy kamasz nyegle módján, kicsit lenézve azokat, akiknek csak a szűkebb pátria jutott. Ez sok feszültség forrása lehet az adott pil­lanatban is, de elronthat barátságokat. A világért sem szeretném azt mondani, hogy a gyermek vagy a serdü­lő maradjon ki a lehetőségből, de időben tanítsuk meg arra, hogy élményeit, a nem is tőle függő lehetőségeit szerényen adja elő. Az irigység felkeltése csúnya dolog, és a gyermektársadalom képes arra, hogy bojkottal fe­leljen a nagyképűnek. Éppen a nyár az, amely a legtöbb lehetőséget kínál­ja arra, hogy egyes gyermek éljen a dicsekvéssel. Bizony ilyen esetben az ember a szülőket kénytelen elmarasz­talni, akiktől ezt a tempót látja, vagy akik ezt a haj­landóságot nem tudják helyes mederbe terelni. A ser­dülő éppúgy, mint a 6—10 éves akarva és akaratlan a szülőket másolja, főleg akkor, ha a sikerekkel akar di­csekedni. Az élményről, a sikerről számot adni termé­szetes kívánalom. De a hangnem, a stílus már nem kö­zömbös. Elmondani és „leadni" dolgokat más-más do­log. Meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy társainak úgy tudjon hírt adni, hogy az ne legyen sértő, ne hasson kekk hőbörgésnek. Ezenkívül meg kell tanítani azt is, hogy gyerme­künk társai örömét és élményét örömmel tudja hall­gatni. Hogy megértse, kinek-kinek a saját élménye a kedves, hogy a nagymamánál töltött nyárnak is van varázsa, hogy az építőtábor semmihez sem hasonlítha­tó romantikája néha több, mint egy velencei út. A más örömében osztozni az életben a legnagyobb örömforrás, és ha valaki ezt nem tanulja meg kisebb korában, ké­sőbb nagyon egyedül marad. Most ugyan csak a nyár kapcsán került szóba a szerénység, nem dicsekvés témája, de úgy gondoljuk, érvényes ez más időben, más helyzetekben is. A szülő sok nevelési feladata közben erre is kell, hogy ügyel­jen, és itt ismét arra hivatkozunk, ami a legmeggyő­zőbb: a személyes példamutatásra. A gyermekben az alakítja a legjobban a neki jutott jó megbecsülését, ha amögött meglátja a munkát, mint minden öröm forrá­sát, becsüli azt, amit kapott, mert semmi nem magától lesz, ahhoz kell a szülő erőfeszítése; és a másnak jutott kevesebb élmény csupán viszonylagos, hiszen sosem a gyermeken múlik a nyáron és máskor elért jó mennyi­sége. Sok mondás, aforizma szól arról, mit rejt magában a szerénység. Nem ezek számát gyarapítandó, de ide kívánkozik a legfontosabb: a szerénység tartja meg a barátot, s mutatja meg az emberséget. Erre nevelni nagy és felelősségteljes feladat. Bürget Lajos GYERMEKEKNEK Régi emlékek nyomában Szorgos fejek hajolnak az asztal fölé. Nagy munka utolsó simításait végzik az egyik úttörő őrs tagjai. Or­szágos műemléktérképet készítettek. Arra a kérdésre, hogy miképpen született meg ez a gondolat, Kovács Pisti készségesen válaszol: — Nyáron a rokonaimnál voltam, Lébényben. Amikor megmutatták az Árpád-kori templomot, nagyon elcsodál­koztam. Meg is kérdeztem, hogyan építhettek fel akko­riban egy ilyen hatalmas épületet. Vezetőnk elmesélte, hogy bizony verejtékes mun­kával készült. Az egykori ro­botra kötelezett parasztok, jobbágyok hordták ökrös szekereken a terméskövet, tán több napi járóföldről. Abban az időben nem bírtak el annyit a kocsik, mint a mai járművek, így bizony sokszor kellett fordulniok, volt aki tucatszor is megtet­te az utat. A kőfaragók mun­kája is nehéz és hosszadal­mas volt. Eltelt egy-két évti­zed, amig elkészültek vele. Itt a Győr-nemzetség épít­kezett, más vidékeken má­sok, például falvak is építet­tek templomokat. Ezek kö­zül vezetőnk a sopronhor- pácsit és a boldvait említette meg. Amit Lébényben hal­lottam, felcsigázta az érdek­lődésemet és hazatérve fel­kerestem a könyvtárunkat. A könyvtár vezetője kezembe adta az MRT Magyar Művé­szettörténeti sorozatát. Ettől kaptam kedvet a műemlék­térkép készítéséhez. Az őrs többi tagjának is tetszett a gondolat, így hát hozzáfogtak a nagy munká­hoz. Pisti a románkorral fog­lalkozott, Misi a gótikus em­lékeket kytatta, a polgárhá­zak érdekelték elsősorban. Kőszeg, Sopron és Buda em­lékei ragadták meg képze­letét. A reneszánszkorral a kis szőke Lali foglalkozott. Meg is kérdeztem tőle: — Tudod, hogy mi a híres esztergomi Bakócz-kápolna érdekessége? — Igen. Az, hogy nem az eredeti helyén áll. Több száz darabra szedték és úgy szál­lították át az új bazilikához, ahol újból összerakták. — Látom, hogy a törökkor emlékei is helyet kaptak a térképen. Nemcsak az egri, a pécsi minaretek, a budai fürdők sem kerülték el a fi­gyelmeteket, sőt a rózsadom­bi Gül Baba türbéről is van képetek. Nagyon ügyes, hogy nemcsak a térképen je­löltétek be a műemlékek he­lyeit, hanem tablókon is be­mutatjátok. Honnan szerez­tétek ezt a rengeteg képet? — Amikor elhatároztuk, hogy elkészítjük a térképet, nemcsak a könyveket búj­tuk, hanem más gyűjtőmun­kát is kezdtünk. Levelezéssel szereztünk lapokat — meséli Pisti. — Ahova írtunk, a pajtások igyekeztek eleget tenni a kérésünknek és vá­laszoltak. — Igazán ügyesek vagy­tok, mert amint látom, a leg­újabban rendbehozott ba­rokk kastélyokról, a keszt­helyiről és a nagycenki Széchenyi-kastélyról is van már fotótok. Remek dolog, hogy így képzeletben be­jártátok az ország érdekes, szép tájait. — Mi azt szeretnénk, ha a valóságban is láthatnánk leg­alább egy részüket. Ezért el­határoztuk, hogy térképünk segítségével, nyaranként fel­keresünk egy-egy műemléket — mondták búcsúzóul a Mókus őrs tagjai. Én pedig ehhez a szép nyári tervhez sók sikert kívántam nekik. Szathmáry Tamás A méhecske és a darázs Méh Misi a nyár topáz ra­gyogásában kinn dolgozott a réten. Vagyis virágról virág­ra röppent. Gyűjtötte a mé­zet, a virágport seperte a kosárkájába. Unokatestvére, Darázs Dé­nes megszólította: — Igen szorgalmas vagy, Misiké. — Véremben van a mun­ka, Déneském — felelte Mi­si. — Számomra öröm és szó­rakozás a munka. Darázs Dénes megköszö­rülte a torkát. — Pedig látod, nem érde­mes annyira törnöd magadat, Misikém. Mert vegyük csak, miért is dolgozol? Hát nem magadért, mert abból a méz­ből, amelyet te gyűjtöl, jut az öregeknek is, a gyerekek­nek is. Szóval jut ennek is, annak is, neked pedig a leg­kevesebb. — Mit csináljunk, ha ez a közösség törvénye, Déneském. A véremben van, hát dolgo­zom. Hajt a munikaláz. — Hm, hm — hümmögött Darias_ süAie^s Kedves Pajtások, Baráta­im! Hosszú útjaink során sok gondot okozott a főzés és sü­tés. Egy-egy vad elejtésekor könnyű volt a jó pecsenyét elkészíteni, de hát nem min­dig vadászik az ember, s ti meg egyáltalán. Mi ilyenkor a teendő. Aki táborban van, annak könnyű, hiszen a sza­kácsok elkészítik az ebédet és vacsorát, de bizony a kirán­duló kis csapat, vagy a va­dászösvényt egyedül járó maga kell hogy gondoskod­jék az élelemről. Van konzerv — mondhatja valaki. Nos, ilyesmi nekem is volt, szárított, sózott hús, ku­koricalepény, de ebből sem vihet az ember sokat magá­val. És bizony nehéz is ci­pelni, főleg ha más felszerelés is van az embernél. Mi ma­rad tehát? Amikor falu vagy turistaház akad az útba, ak­kor fel lehet tölteni a háti­zsákot. Ez jó, aki teheti, az ezt az utat válassza. De van­nak napok, amikor az ember mást is szeretne. A legegy­szerűbb a szalonnasütés. Jó falat ez, kis hagymával, só­val, vagy paprikával. Ezt vi­hettek, nem romlik. Ha töb­ben mentek, akkor vihettek kondért. De mit főzzetek? Nos, a legkönnyebben a krumplival boldogultok, hoz­zá egy kis kolbász, és kész is a finom étel. De azt nagyon a figyelmetekbe ajánlom, hogy mindig vegyétek, ne próbálja meg senki, hogy az úton másét ássa ki a földből. Jó falat még a tengeri is, Úttörő­posta sütve, de akinek gyenge a gyomra, az inkább ne pró­bálkozzék ezzel. Aztán kínál jó ennivalót az erdő is. Sza­móca, málna, később kökény, mind olyan csemege, amivel jól is lakhattok. Hogy a gombát miért nem mondom? Mert azt csak az szedjen, aki nagyon jól ismeri minden fajtáját. Könnyen lehet be­lőle baj, inkább menjetek el mellettük, semmint súlyos betegséget okozzon. Még ha könyvetek van is, akkor se próbálja, aki nem ismeri! És még valamit a vízről. A forrásokból mindig nyugod­tan ihattok. A patakok vize is kellemes, hűs, rendszerint tiszta is az erdőben. De régi, beomlott kútból, réten lévő gémeskútból sose igyatok. Tócsából, pocsolyából se, in­kább a szomjúság, mint egy gyomorrontás. Ha valaki vég­képp nem bírja már a vízhi­ányt, az inkább rágjon édes ízű füvet, jól hűsít, és még szomjat is olt. A meleg nyár­ban azonban tanácsom, ha meghallgatjátok, inkább az- tűrjétek a szomjúságot, ke­vésbé izzadtok, és könnyebb az út. Csalóka dolog a -víz, akkor fogyasszátok,, ha uta­sokon pihenőt tartotok. Befejezésül csak annyit evésben legyetek mérséklete- sek, inkább reggel lakjatok jól, és az ivással is csínján, így könnyebb, és bizony nem ross#' edzés, ha valaki meg­tanulja a fegyelmet ilyen té­ren is. Jó utat, sok kitartó fegyelmet kíván nektek: Bőrharisnya Vízszintes: 1. Legékesebben. 6. Cso­dálkozó szócska. 7. Keres­kedelmi értéke. 8. Latin kétjegyű magánhangzó. 9. Országos Teke Bajnokság. 11. Igen öreg. 12. Szemé, lyemre. 14. Harckocsi. 16. Megfejtendő. 18. ÁF. 20. Fo­goly. 21. Időegység. 22. Nit­rogén, oxigén, kén vegyje- le. 24. Ilona beceneve. 25. Füzet. 27. Ezévi. 28. Tó a Szovjetunióban. 29. Ebben a pillanatban. Függőleges: 1. Élete. 2. Libahang. 3. összevissza sor! 4. Fordított határozott névelő. 5. Béna betűi keverve. 6. Megfej­tendő. 10. Kellem. 11. Lé­tezik. 13. Bátorkodik. 14. Területi Egyeztető Bizott­ság. 15. Megfejtendő. 17 Karmol. 19. Száz fokon te. szí a víz- 21. Jó kés ilyen 23. Felforgatott kas. 24. Mesterséges nyelv. 26. Alu­mínium vegyjele. 27. Római 999. Megfejtendő: Három állam az Arab fél­szigeten (vízszintes 16, füg. gőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: — CHILE — PERU BRAZÍLIA — Könyvjutalmat nyertek: Öllé Katalin Kótaj, Csiz­madia Klára Rápold, Úri Valéria Nagykálló, Kováts Mariann és Czető László Nyíregyháza. N VÁ R A napsugár elül. Körül arany fonál ezer madár s bogárka zsong. s belőle szőtt Ha hűs hab int, gyönyörű szőttes a határ. csónak ha ring, én engedek, ha hív megyek Sürög-forog megint s megint, a nép, dolog van épp elég. Arany fonál, A napkorong ragyog, lobog. cirógass drága égi szál! Árnyas falomb alatt a gond Udud István Képrejtvény én neked valamit rfj — Kedves kis összkomfor jp tos odú van ott a tölgyfában.® Bársonypuha mohával bélel .fl tem ki. Az az én lakosztá­lyom. Nyáron hűvös, télen meleg. Hordd oda a mézedet, amelyet gyűjtöl, Misikém. En majd vigyázok rá. S ha jön, a tél, s ott kinn dudál a szél, mi csak muzsikálunk és éne­kelünk, s falatozzuk a pom­pás, édes mézet. így legalább nem kell megosztanod a mé­zet. így is történt. Hordta oda a mézet Misi. A darázs elrakta, ahogy mondta, jó helyre. Egy szeles, hideg, esős na­pon otthon maradt. Darázs Dénes azt mondta, elnéz egy kicsit a szomszédba Dongó Daniékhoz, mert unatkozik, kártyázik vele egy kicsit. Mi­si kereste a mézet, hogy hol van, gyötörte a kíváncsiság mennyi méz gyűlt össze. De? a méz sehol se volt. Várta, hogy Dénes hazajöjjön és kérdőre vonja, mit művelt a mézzel. De Dénes nem jött. S akkor Misi sírva fakadt. — Lám, a közösségért nem akartam dolgozni. Megszeg­tem a méhek törvényét. S ez a huncut, rabló Darázs Dénes csúnyán becsapott. In­kább a közösségért dolgoz­tam volna. A kedves örege­kért és a kedves gyermeke­kért. Sírt, sírt, sírt keservesen. Darázs Dénes hazajött. Látta, hogy a kis méh rájött a turpisságára. — Hát te, mit itatod itt az egereket. No, ki a házamból, egy-kettő. Elég sokáig adtam neked szállást ingyen. Ki in­nen, te gézengúz. A méhecske kotródott. Még sírt egy darabig, de aztán ki. sütött a napocska, s mivel hallatlanul szeretett Misi dol­gozni, tele szedte a zsákocs­káját mézzel, a kosárkáját virágporral, s munka közben megvígasztalódott. ölbey Irén _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom