Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. július 19. (Folytatás az 1. oldalról) A csütörtöki izgalmakkal teli órák, a két űrhajó ösz- szekapcsolása és az első át­szállás után pénteken — mint Szergej Cibin, a szovjet földi irányító központ egyik műszak vezető mérnöke el­mondta — „a nemzetközi or- bitális komplexum első nor­mális munkanapja” zaljott le. Miután a Szojuz és az Apollo legénysége az előző napon közel kétórás késéssel tért nyugovóra, a szovjet szakemberek arra számítot­tak, ho"-r Leonov és Kubá- szov átalussza a reggeli program egy részét. De nem ez történt. A szovjet űrhajó parancsnoka már magyar idő szerint fél nyolckor je­lentkezett, s közölte, hogy mindketten kialudták magukat, közérzetük jó, s az űrhajótérben minden nor­málisan működik. Nem sok­kal ezután közvetítette pén­teki első riportját a szovjet kozmovízió. Tíz óra után öt perccel Stafford és Brand átment a zsilipkamrába, majd Leonov is csatlakozott hozzájuk. Rö­vid akklimatizálódás után Brand átszállt a szoviet űr­hajóba, Leonov pedig az Apollóba. A Szojuz—19-ben Kubászov mérnök a bioló­giai kísérleteket végezte, Brand pedig a szovjet űrha­jó berendezéseivel ismerke­dett. Egvütt fogyasztották el ebédjüket is. Ugyanebben az időben Leonov az Apollóban ebédelt Stafford és Slayton társaságában. A pénteki kö­zös étkezéseknél azonban már mindkét ország űrhajó­sai a saját készítménvű. meg­szokott ételeket fogyasztot­ták. Vance Brand a Szojuz lakóterében végezte el az aznapra előírt testedzési gya­korlatokat is. Délután Leonov és Kubá­szov nyolcperces televíziós előadást tartott a Szovjet­unióról az amerikai televízió nézői számára angol nyel­ven. Négy óra után újabb hely- cserés műveletet hajtottak végre az űrhajósok. Leonov visszatért a Szojuzba Staf­ford, az amerikai űrhajópa- parancsnok társaságában, Kubászov pedig ez alkalom, mai Slayton és Brand vendé­ge volt az Apollón. Szergej Cibin, a moszkvai sajtóközpontban kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy az „univerzális kemence” el­nevezésű közös technológiai kísérletet csütörtök este és pénteken reggel sikerrel el­kezdték, noha az éjszakai órákban úgy tűnt, hogy a készülék héliumos hűtőrend­szere felmondja a szolgálatot, s azt a továbbiakban nem tudják használni. Végül is ez a hiba elhárult, s a két űrha­jót összekötő átjárófülkében elhelyezett készülék most normálisan működik. Ezzel összefüggésben a pénteki moszkvai sajtóértekezleten megkérdezték, hogy a nagy­közönség számára nehezen értékelhető, de kiemelkedő tudományos jelentőségű kö­zös biológiai és technológiai, valamint csillagászati kísérle­tek és mérések eredményei eljutnak-e a nemzetközi tu­Férjeik sikerének örülnek Ludmilla Kubászova (balról) és Szvetlána Leonova, a Szojuz űrpiló­táinak feleségei. (Kelet-Magyarország telefoto) CIPRUS Szolidaritás és emlékezés dományos fórumokra. Cibin válaszában - hangoztatta: a kísérlet előzetesen kidolgozott tudományos tervezete magá­ban foglalja azt a megálla­podást, melynek értelmében a kísérleti eredményekről ké­szülő részletes beszámolókat átadják a világ valamennyi érdeklődő országának és tu­dományos intézetének. A Szojuz és az Apollo gya­korlatilag problémamentes, a program végrehajtása terv­szerűen folyik, a legénységek mindkét földi irányító szol­gálat megelégedésére pontos és összehangolt munkát vé­geznek. A Szojuz—Apollo-prog­ram egyik leglátványosabb eseménye a péntek esti koz­mikus televíziós sajtókoiííe- rencia volt, amelyet az ATS— 67 jelzésű amerikai távközlési szputnyik segítségével közve­títettek a Földre mindkét űr­hajó fedélzetéről egyidejűleg. Az űrhajósoknak szóló kérdé­seket Houstonban és Moszk. vában gyűjtötték össze, s a kérdések feladása a két földi irányítóközpont útján történt. A sajtóértekezlet a Földközi- tengernél kezdődött és az Egyenlítő fölött ért véget. ★ Alekszej Leonov, a Szojuz —19 űrhajó parancsnoka pénteken tolmácsolta a szov­jet és az amerikai űrhajósok köszönetét azért az üdvözle­tért, amelyet Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára intézett a Szojuz—19 és az Apollo személyzetéhez a két űrhajó sikeres összekapcso­lása alkalmából. A Szojuz—19 parancsno­ka válaszüzenetében őszinte háláját fejezte ki az SZKP Központi Bizottságának és személy szerint Leonyid Brezsnyevnek a szívélyes üd­vözletért, valamint azért a magas elismerésért, amely­ben a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának vezetői a szovjet és az amerikai tudó­sok, konstruktőrök és űrha­jósok munkáját részesítették. „Nagyon meghatottak ben­nünket Leonyid Iljics szavai — mondotta Leonov —, s a jövőben az eddiginél is job­ban fogunk dolgozni. Nagyon sok mindent szeretnénk vá­laszolni Leonyid Iljics meg­A portugáliai kiút Portugáliában változatlanul nehezen áttekinthető a hely­zet: a szocialista párt és vele szolidaritást vállalt demokra­tikus néppárt közös erővel felbomlasztotta a kormány- koalíciót, de a Fegyveres Erők Mozgalmának vezető testüle­té, a forradalmi tanács szi­lárdan ellenőrzi az esemé­nyek alakulását. A forradalmi hatalom leg­felsőbb szerve úgy döntött, hogy meg kell változtatni a kormány összetételét, miután a koalíció két oszlopos tagja (a szocialista és a nép­párt) nyíltan a bomlasztás útjára lépett. Ez volt a for­radalmi tanács válasza arra a kihívásra, amelyet a szo­cialista—néppárt intézett el­lene. További fejlemény az, hogy ismét Goncalves mi­niszterelnököt bízták meg az új kabinet megalakításával. Azt a katonai politikust, akit a kormánykoalíció renegátjain „balos beállítottsága” ürü­gyén a legélesebben támad­tak, és a kormányfői posztról való eltávolítását követelték. Milyen új kabinetet alakít Goncalves? A forradalmi ta­nács szóvivője azt mondotta, hogy legalábbis egyelőre — nem számolnak koalíciós kormány alakításával. Ez azt jelenti, hogy az új kabinet­ben a pártok nem jutnak a kormányban a legfontosabb tárcákhoz. Amiből — tette hozzá a szóvivő — nem kö­vetkezik az, hogy tisztán ka­tonai kormány alakítását ter­vezik. Miközben Goncalves foly­tatja kormányalakítási tár­gyalásait közéleti személyi­ségekkel, a szocialisták és a néppártiak provokációs gyű­léseket és tüntetéseket szer­veznek az ország városaiban. Pénteken hajnalban reakciós elemek megtámadták a Por­tugál Kommunista Párt két hivatali helyiségét. A fe­szültség fenntartásával és szításával a szocialista párt és a demokratikus néppárt, amelyek immár teljesen szembehelyezkedtek a Fegy­veres Erők Mozgalmával és szocialista jellegű strukturális változásokat célzó politikájá­val, az ellenforradalom mal­mára hajtják a vizet. Számos jele van azonban annak, hogy a két párt előbb- utóbb teljesen elszigetelődik. A portugál tömegek előtt egyre gyakrabban lelepleződ­nek azok, akik szűk pártpoli­tikai érdekek oltárán akár a nép forradalmi vívmányainak feláldozására is készek. ható szavaira, s miután visz- szatérünk a Földre, személye­sen is kifejezzük majd őszinte hálánkat.” •k Pénteken délután a Szo­juz—Apollo szovjet—ameri­kai űrállomás fedélzetén az űrhajósok ünnepség kereté­ben emlékeztek meg a két űrhajó összekapcsolásáról. A szovjet és az amerikai személyzet tagjai kicserél­ték egymás között azoknak az emléktábláknak a megfe­lelő részeit, amelyek össze­kapcsolt helyzetben ábrázol­ják a Szojuz és az Apollo űr­hajót. Egy esztendeje, hogy az athéni „fekete ezredesek” su­gallatára fasiszta puccsot kí­séreltek meg Cipruson. A fe­lelőtlen politikai sakkhúzás beláthatatlan szenvedést zú­dított a földközi-tengeri szi. getország népére. Makariosz érsek, a törvényes államfő kénytelen volt elmenekülni. Hamarosan török csapatok szálltak partra Cipruson, s elfoglalták a sziget terméke­nyebb, gazdagabb északi ré­szét, Ciprus területének mintegy 40 százalékát. A gö­rög őslakosság elmenekült, s azóta is sátortáborokban ten­gődik. Az ENSZ-határozat, a görög és a török népközősség, valamint Görögország és Tö­rökország tárgyalása nem ve­zetett megoldásra. Bonyolult, robbanékony a helyzet, Cip­rus lappangó tűzfészek a ke­leti mediterráneumban. Az évforduló alkalmából július 13. és 20. között a Bé- ke-világtanács ciprusi szoli­daritási hetet hirdetett. Egyúttal a BVT titkárságá­nak részvételével Cipruson nemzetközi társadalmi konfe­renciát rendeznek, amelyen a magyar Hazafias Népfront képviselője is részt vesz. A ciprusi válságból kivezető, békés utat keresik az ENSZ által elfogadott alapelv szel­lemében: Ciprusnak szuverén államnak kell lennie, amely maradéktalanul élvezi terü­leti önállóságát, sérthetetlen­ségét. Az ENSZ békefenntartó erőinek hivatali ba­rakkjában tartott megbeszélés után (balról jobb­ra) Ciprus ügyvezető elnöke, Glavkosz Kleri- desz, dr. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára és a ciprusi törökök vezetője, Rauf Denktas. Ciprusi görög menekültek a brit légi támasz ponthoz tartozó Akhna-erődben. Limasszol: ENSZ-terepjáró őrjáraton. (MTI Kül földi Képszolgálat — KS) A török támadás elől menekültek Limasszol melletti tábora. 16. — Nézzük csak, Te vagy az idősebb. Béla, igaz? Mondd el, honnan jöttél, hová akartál menni, miért akartál kiszökni ? — Pesten lakunk. Apám anyagbeszerző, anyám kal­kulátor egy ktsz-ben. Leír­tam mindent az előbb. Van egy nagybátyám Kanadában. Hozzá akartunk kimenni. Két éve volt itt. Jól megy neki, gazdag déligyümölcs-keres­kedő. Adott volna munkát nekünk is. Dolgoztunk volna és éltünk volna kedvünk sze­rint. Nem csavarogni akar­tunk. — Apád tudott errpl? — Nem, nem tudott. Az az igazság, hogy összerúgtuk a patkót az ősömmel. — Édesapáddal? — Igen, édesapámmal. Bo­csánat. — Semmi, folytasd fiam. — Szóval, összevesztünk, mert intőt hoztam. Negyedi­kes vagyok. Unom. ök min­denáron ragaszkodnak a nyomorult érettségi papír­hoz. Mintha azzal mindent megoldana az ember. Meg­mondtam neki, lekevert két pofont. Én meg azt mond­tam, hogy engem ne verjen mindenért, utóvégre majd­nem nagykorú vagyok. — Majdnem... s nem min­denért vert, hanem az intő­ért? Nem? — Igen, az intőért. — Ezért akartál meg­szökni. Csak ezért? — Igen, már bánom. Azt hittem, szerzek nekik né­/hány izgalmas éjszakát, s akkor nem vernek, mint va­lami rabszolgát. Nem élünk a középkorban, hogy egy em­bert verhetnek kedvükre. — Sokszor megvertek? — Nem szoktak, csak most kaptam kettőt. De ezzel be­telt a pohár. — Kerestél már pénzt éle­tedben munkával? — Nyári szünetben, gyü­mölcsszedéssel. — Mire ^költötted? — Magnót vettem. — Annyit kerestél? — Nem egészen. Anya ki­pótolta egy ronggyal. — Ezerrel? — Bocsánat, ezerrel. — Adtál már valamit az „őseidnek?” — Mit adhattam volna, is­kolába jártam, reggeltől es­tig befogtak, mint az igás- lovat. — Ezért osztogatják abban az iskolában az intőt? — Nem azért, hanem azért, mert untam, s nem ta­nultam rendesen, meg fújt rám két tanár is. — Mit gondolsz, Kanadá­ban iskolázatlan, művelet­len emberekre is rábíznak komoly munkát? Gondolod, hogy ott nem kérnek papí­rokat, esetleg diplomát? — A nagybátyám menő! — Tudod? — Mondta. — Azt is mondták, hogy egy csabai ember kitalálta a hajnövesztőt, s látod mennyi kopasz ember sza­ladgál még mindig. No, hagyjuk. Mit gondolsz, most mi lesz a sorsotok? — Úgy gondolom, nem di­csérnek meg. Tiltott határ- átlépés kísérlete miatt kap­hatunk legalább egy eszten­dőt, vagy kettőt is? Ha sze­rencsénk van, akkor kisko­rúságunkra való tekintettel felfüggesztik. A suliból biz­tosan kirúgnak, mint a ron­gyot. Apa laposra ver. A srácok előtt ég majd a po­fám, az biztos. — Úgy gondolod, hogy a kiskorodra lesznek tekin­tettel? Nos legyenek? Apád előtt már nem voltál kisko­rú? Nincs túl erős logikád fiam. Érettségi előtt álló em­berből több észt néztem vol­na ki. Nem volt elég át­gondolt ez az egész szökési terv. — Azt hiszem alábecsültük az önök eszét, meg erejét. Hadd mondjak valamit. Olyan fölényesen figyelme­sek, cftyan érdemeinken fe­lül emberségesek, hogy ettől még a megrögzött csirkefo­gó is zavarba jönne. Tudom, hogy a törvény ezt nem kal­kulálja be, de engedje meg, hogy elnézést kérjek. — Azt a fiaimtól kértetek volna. A pihenésüket za­vartátok meg, azt pedig még egy tábornok is tiszteletben tartja. — Mit kellene tenni? — Nem mondta nektek Takács, az a nagyhangú őr­vezető? Azt szokta mondani, hogy a fej olyan alkatrésze az emberi testnek, amelyen kinő a haj, de első fokú ren­deltetése, hogy benne hord­ják az észt, ha van. Ha ez az adalék jelen van, akkor a fe­jet gondolkodásra is hasz­nálják. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom