Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-17 / 166. szám
II KELET-MAGYARORSZAG — MÁTÉSZALKA 1975. július 17. Tanulságpk a felhőszakadás után Nagyobb összefogás szükséges VÁROSUNK TÖRTÉNETÉBŐL A földosztás végrehajtása Mátészalkán, 1945 után Június 14-én kora délután rendkívül nagy mennyiségű csapadék szakadt Mátészalka területére pár óra alatt. (Hasonló tíz évvel ezelőtt, 1964. szeptember 7-én volt.) Pár nap múlva. június 18-án megint szokatlan mennyiségű eső hullott. A lakosság 67 helyre kért azonnali segítséget, ezért kivonult a városi, a nyíregyházi, kisvárdai tűzoltóság és a baktalórántházi tűzoltóiskola is. Becsületes munkát végeztek. Éjjel, nappal szivattyúzták a veszélyeztetett lakásokból és környékéről a vizet, ezzel több lakást mentettek meg az összeomlástól. Csupán három családot kellett kiköltöztetnünk. Köszönet a közreműködőknek A városi tanács nevében személyesen és írásban is köszönetünket nyilvánítottuk a kapott segítségért, helytállásuk biztosíték arra, hogy nehéz helyzetben máskor is számíthatunk rájuk. A lehullott nagy esőket követően a városi tanácstagok és a tanács apparátusa helyszínen segítették a védekezési munkákat, a költség- vetési üzem gépeit is igénybe vettük. Elmondható, hogy mindkét esetben eredményes volt a védekezés. Mégis szükségesnek tartom, hogy erre a kérdésre a város lakosságának nyilvánossága előtt visszatérjek és a tapasztalt néhány problémát a lakosság elé tárjam. Figyelembe kell vegyük, hogy ilyen időjárás 10—20 évenként egyszer fordul elő és hasonló nagy eső az ország bármely, több száz éves nagy városában is gondot okoz, például napjainkban Szolnokon, esetenként még a fővárosban is. Még ha pénz volna, sem lehetne olyan csapadékcsatorna-rendszert kiépíteni amely egy felhőszakadás során lehullott esőt azonnal elszállít. Nem beszélve arról a rossz terepviszonyokról, ami Mátészalkán van. Szombat délután az eső még meg sem állt, nagyon sok ember bőrig ázva végezte portájának védését, a szomszédok, ismerősök közreműködését kérve. Nagyon, sok kárt hárítottak el Képtelenség volna mindnyájukat felsorolni. Közülük is kiemelkedő volt a Jármi úton Herczeg Bertalan, Bráder István, Kertész Zoltán, Homyák János, ifjú Herczeg Bertalan, Dombrádi János tanácstag, idős Bráder Mi- nály, Kiss Bertalan. Árkosi Sándor, Antal Béla. Á Jármi út nyugati oldalán lévő lakások többsége vízben állt. A lakók többsége elkezdte az árkok, átereszek tisztítását, hogy a víz lefolyását meggyorsíthassák. A munkát akadályozta. hogy 2—3 család kapuja előtti áteresz nem volt kiépítve, vagy olyan szűk volt, hogy gátolta a víz lefolyását. Néhány lapát A "^.szabadulás lakótelepen (Rácz-kert) az új lakásokba most költöztek be. Szombat délután beszóltak a tűzoltóságra, hogy vonuljanak ki, mert a lépcsőház pincéjébe víz folyt. A tűzoltóság nehéz munkája után kiderült: a lyukat néhány lapát földdel eltömhették volna, ennyi kellett ahhoz, hogy a következő esőzéskor már a pincébe ne folyjon be a víz. A nagy eső után közvetlenül különböző vélemények voltak a városban. Azok az emberek, akik a védekezésben közreműködtek, panaszkodtak ugyan, de hasznos javaslatokat vetettek fel a víz elvezetésének javítására. Ugyanakkor tapasztaltunk olyan megnyilvánulások? h amelyeket jogtalannak tartunk és nem v.'dutik elfogadni. Esetenként sokan karb» ' ’ nézték a tűzoltóság erőfeszítéseit. Acssfi'i, hogy a városfejlesztési hozzájárulás kifizetésére hivatkozva többen elzárkóztak a segítségadástól. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom elmondani: a város- fejlesztési befizetés évente 400 ezer forint körül van. Ez a város fejlesztésében nagyon csekély összeg, különösen, ha figyelembevesszük: öt esztendeje évente csak a városi tanács 100 millió forintot épített be. Lakások, gyermek- intézmények, üzletek, szolgáltató- és úthálózat épült, csatornáztunk — indokolt, hogy ezekről szóljunk. A városi tanács az eltelt pár év alatt élt az adott lehetőségekkel, amelyet az államtól kaptunk, igényeltünk erre a célra megyei támogatást is. Mit tettünk eddig? Az ipari út szélén megyei támogatásból a vasúttól a Krasznáig megépült nyílt csapadékvíz-csatorna, mely betonburkolást is kapott, közel 6 millió forintba került. Megépítésével lehetővé vált, hogy az Újtelep csapadékvizének egy részét a csatornába vezessük. Ebbe tudtuk bekötni a Gábor Áron útról a csapadékvizet, és ez évben itt már nem voltak gondjaink. A Bencsi tó térségében több, mint másfél millió forintos költséggel építettünk zárt csa- padékvízcsatorna-rendszert, a tó helyére mintegy 5000 m3 földet szállítottunk és egy szép parkot létesítettünk. Hasonló zárt csatorna- rendszert épitettünk a Hajdú utcán és közben, a Csokonai, a Damjanich, a Szovjet hősök, a Vágóhíd, a Tompa Mihály, a Váci Mihály, a Balassi, a Táncsics és a Bercsényi utcákban. Ugyanakkor elindultunk a Krasznától felfelé a Budai Nagy Antal úton nyílt csatornával, a Munkácsy úton, a Bajcsy-Zsiliszky úton egy méter átmérőjű zárt betoncsatorna-rendszerrel. Jelenleg a patikától a szállodáig végzik a munkálatokat. Csak ez a szakasz több mint 4 millió forintba kerül. Ezt a csatornát szeretnénk tovább építeni a szállodától a vasútállomásig. Még a nyáron elkészül a csapadékvízcsatorna-rendszer, a Felszabadulás lakótelep minden utcájában zárt megoldással, mintegy 900 méter hosszú, egymillió forint költséggel. Ilyen formában öt év alatt csapadékvíz-csatornára közel 20 mil- íió forintot költöttünk, ez 14 kilométer hosszúságú csatornarendszert jelent. A városnak viszont hetven kilométer csatornarendszerre volna szüksége. Vizsgáljuk annak lehetőségét is, hogy egyes helyeken a csatornák, átereszek kereszt- metszetét bővíthessük, például a Bencsi tó környékén. Ugyanakkor meg kell oldanunk az ÉRDÉRT, MEZŐGÉP, ISG, állami gazdaság, húsüzem, tejüzem, söripar, TÖVÁLL, TÚSZÉRT telepek csapadékvizeinek elvezetését a vállalatok és a tanács közös koordinációjában. A kiviteli tervek rendelkezésre állnak, de az érintett vállalatok nem mindegyike segítőkész. A lakosság javaslatára A mostani esőzések során több helyen megállapítottuk, hogy a lakosság nem tartja karban az árkokat és az átereszeket. Egyetértünk a Jármi út nyugati és a Széchenyi utca keleti oldalán lévő lakók javaslataival, hogy a tanács szervezze meg, egységesen rakassa le az átereszeket és a költségeket a lakossággal téríttesse meg. A gondolatot jónak tartjuk, még ez évben szeretnénk a munkálatokat e területen végrehajtani. Ugyanakkor azt várjuk, hogy a lakosság a kivitelezésben segítsen. Végül bármilyen erőfeszítést is teszünk nem nélkülözhetjük a lakosság közreműködését. Erre szükség van, hiszen évezredek óta hagyomány : ha tűz- és vízveszély van, a lakosság összefog és segíti egymást. Olyan légkört kell a városban kialakítani, hogy hasonló körülmények között a megfelelő összefogás — hatósági előírások nélkül is — eredményes legyen. Lánczl János tanácselnök A közelmúltban egy mátészalkai honismereti konferencián felhívás hangzott el, hogy helytörténeti vonatkozásban a jövő sürgős feladata: a földosztásnak és a szövetkezetek történetének megírása, mivel a gyors technikai fejlődés és változás következtében az egykori adatok, dokumentumok elkallódnak, feledésbe mennek. Ezért időszerű téma, a Mátészalkán 1945 előtt lezajlott földreformkísérletek megírása után, a hiteles dokumentumok alapján feltárni: hogyan történt a földosztás végrehajtása Mátészalkán 1945 után? Még a harcok nem ültek el, amikor megjelent 1945. március 15-én az Ideiglenes Kormány 600/1945. sz. M. E. történelmi jelentőségű rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, melynek az volt a célja, hogy a magyar parasztság birtokába adja évszázados jussát, a földet. Mátészalkán 1945. április 5-én összeült a Nemzeti Bizottság — s mivel akkor Mátészalka megyeszékhely volt — napirendre tűzte a megyei földbirtokrendező tanács megalakulását. Kerekes Imre (parasztpárti) bizottsági tag, mint előadó ismertette a rendeletnek azt a részét, amely szerint megyei földbirtokrendező tanács létesítendő minden megye székhelyén. A tanács hét tagból áll, melyből egy bírót, egy mérnököt és egy gazdasági szakembert a földművelésügyi miniszter nevez ki; két tagot pedig a földmunkás szakszervezet küld ki. Az előadottak alapján javaslatot is tett az alábbi jelöltekre: mérnök Ács Elemér; gazdasági szakember Csizmadia Mihály; jogász Szödényi Nagy Gyula. A Nemzeti Bizottság két tagja: Csernáti Gábor (kommunista), Simon Pál (paraszti: irti); a földmunkás szakszervezet részéről: Nagy Ferenc és Veres István. A fent javasoltak személyi összetételükben nem tükrözték mindenben a forradalmi szerv irányításához szükséges alkalmasságot — rövid időn belül néhány tagját ki is cserélték — s elnöke Csernáti Gábor (kommunista) lett, tagok pedig: Simon Pál (parasztpárti), Tuba Károly (parasztpárti), Nagy Ferenc (szoc. dem.), Géressi Ferenc (kisgazda) lettek. Mátészalkán a megyei földbirtokrendező tanács létesítésével egyidőben alakult meg a helyi földigénylő bizottság is. A megalakult községi földigénylő bizottság elnöke Tóth János (parasztpárti) lett, tagjai pedig a koalíciós pártok kiküldött képviselői: Bartha Lajos (kommunista), Havasi Gábor (szociáldemokrata), Géressi Ferenc (kisgazdapárti), Bokor József, Gaál József, Eölyüs Károly, Kocsis Miklós, Tuba Károly, Varjú Márton, Veres István, Veress Márton. Simon Pál (parasztpártiak). A földigénylő bizottság még a tavaszi munkák beállta előtt megkezdte a munkát: összeírta a földigénylőket, juttatási nyilvántartást készített az igényjogusultakról, összeírta a megváltás alá kerülő földeket és elkészítette a felosztási tervet. Mátészalkán ekkor már nem voltak ösz- szefüggő, ezerholdas nagybirtokok, hanem tizenegy 10Ó holdon felüli nagybirtok, s mintegy harmincnégy 25—100 hold közötti középbirtok. A földosztás éppen ezért itt nehezebb és körültekintőbb munkát igényelt a bizottságtól, mert több menetben kellett azt végrehajtani. Először kerültek sorra a rendelet alapján a 100 holdon felüli nagybirtokok, ennek kapcsán kiosztásra került: 1244 hold földterület. Majd később a 25—100 hold közötti birtokok, ez 951 hold földterületet jelentett, összesen mintegy 811 föld nélküli agrárproletár és szegényparaszt kapott földet, illetve házhelyet. A házhelyek 300—400 négyszögölesek voltak. A földosztás egyik alapvető vonása volt Mátészalkán: az igénybevétel nagy aránya. Sok volt a ki nem elégített igénylő, kevés volt a kiosztásra kerülő föld. A földosztás másik lényeges vonása volt, hogy alapvetően megváltoztatta a mezőgazdaság szerkezetét és a termelési viszonyokat. Végleg eltűnt a nagybirtok, a dolgozó parasztság lett a föld ura és gazdája. A nagybirtok- rendszer szétzúzása alapvetően megváltoztatta a falu osztálytagolódását. 1920-ban még Mátészalka mezőgazdasági területe a következő százalékarányban oszlott meg: az összes földterület 43 százaléka tartozott a 100 holdon felüli nagybirtokosok, bankok érdekeltségébe; 34 százalékban 25—100 holdas gazdag parasztok birtokában, s 23 százalék volt a közép- és kisparasztok tulajdonában. A 43 százalékot kitevő földterületet 11 ember birtokolta; a 34 százalékot 34 gazdag paraszt; a megmaradó 23 százalékot (1800 holdat) pedig ezer közép- és szegényparaszt használta. Ezzel szemben az 1945. évi felszabadulás után a földterület a következőképpen oszlott meg: 5 holdig 983 család, 6—10 holdig 324 család, 11—15 holdig 37 család, 16—20 holdig hat család, 25 holdig 1 család. Ebből kitűnik: az osztálytagozódás alapvetően megváltozott az 1945. évi felszabadulás után, azonban a kevés földterület miatt nagy maradt a szegényparasztok aránya (72 százalék). Az újgazdák a földek kiosztása után új lendülettel és bizakodással kezdték meg a tavaszi munkát, bár nagy nehézségeik voltak, mert nem rendelkeztek megfelelő igaerővel és gazdasági felszereléssel. Sokan primitív módon, ásóval, kapával kedtek a munkához. Voltak kezdetben olyanok is, akik összefogták közösen a igavonó állataikat, s így próbálták áthidalni a nehézségeket. A földosztás a mátészalkai parasztság életében általános javulást hozott, ezt mutatja az is, hogy nem züllöttek szét, hanem két év múlva, 1947. február 23-án szervezetbe tömörülve megalakították az újonnan földhöz jutottak országos szövetségének helyi szervét (UFOSZ), a következő tisztikarral és választmányi tagokkal: elnök Veress Menyhért, alelnök Barta Lajos, titkár Varjú Márton, jegyző Kádár László, választmányi tagok: Árkossi Sándor, Eölyüs Károly, Gaál József, Kiss Gyula, Kocsis Albert, Kocsis László, Mészáros István. Muszka János, Sallai István. Szabó Ignác, Szágel János. A mátészalkai dolgozó parasztság is megérezte, hogy a nagybirtok felszámolása csak kezdete volt a parasztság felemelkedésének és előre mutatott a végleges megoldás: a mező- gazdaság szocialista átalakulása felé. Dr. Csomár Zoltán A 73 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesület mátészalkai helyi csoportja háromnapos előadássorozatot rendezett „Korszerű üzemirányítás, üzembiztos \ illamosenergia-szolgálta tás” címmel. A rendezvény tartalmason reprezentálta az egyesületi munka jelentőségét és a helyi csoport fennállásának ötéves jubileumát. Képünkön: a korszerű mátészalkai transzformátorállomás. A mátészalkai új művelődési ház makettje.
