Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
1975. július 15. KELET-MAGYARORSZAG 7 TALÁLKOZÓ ŰRBEN A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Űrkísérleti Intézetében kikísérletezték a „Szojuz” és az „Apolló” űrhajók kapcsoló berendezéseit. A berendezések kifogástalanul működnek. Képünk az összekapcsolható berendezés földi próbáján készült. A közös űrrepülés szép példája a kozmikus tér békés célokra való felhasználására és kutatására kialakuló nemzetközi «összefogásnak. A szovjet és amerikai kutatók erőfeszítései nem hiábavalóak. Az elért eredmények a tudomány és a technika fejlődését, vagyis az egész emberiség érdekeit szolgálják. :1970. április 14-én az Apollo—13 már útban volt a Hold felé, amikor csaknem tragikussá váló műszaki hiba történt. Felrobbant két üzemanyagcellarendszer és az oxigénkészlet jelentős része megszökött. Áz :űfhiájósc)k életét végül csak úgy sikerült megmenteni, hogy átszálltak a hold- kompba, hajtóműveinek segítségével meg- íordultak a Hold mögött és április 17-én „sikeresen” leszálltak a Csendes-óceánon. A szovjet- és az amerikai szakemberek már 1969- ben felvetették azt a gondolatot, hogy az űrhajókat és az űrállomásokat egységesített összekapcsoló szerkezettel, lássák el... Ez 'min- denekémtt-huffíanus célt ] Szolgál,' növeli az űrrepü- ‘ lésben részt vevők biztonságát. Azóta a Szojuz és Apolló űrhajók összekapcsolásának minden technikai részletkérdése megoldódott így e napokban tanúi lehetünk az első közös szovjet—amerikai űrkísérletnek. Az eddig alkalmazott összekapcsoló szerkezetek az aktív és a passzív félből álltak. Az aktív részt a manőverező űrhajóra, a passzív részt az űrállomásra, vagy a holdkompra szerelték fel. A mentési feladatok végrehajtásánál azonban az összekapcsoló szerkezetek kivitelének ■meg kell egyezni, „nemének” pedig különbözni kell. A közös űrrepülésnél tehát nem lehetett felhasználni az eddigi rendszert, két egyforma félből álló összekápcsoló szerkezetet kellett készíteni. Létrehoz1 fák tehát a 'periferikus ändi'ogi ríj' t öeszekápcaaló szerkezetét. A kapcsoló, horgokkal élt látott illeszkedő perem körül helyezkedik el a hosszirányban elmozdítható, rugós tagokra felfüggesztett gyűrű, amelyből három egymástól 120°-ra elhelyezett egyenlőszárú trapéz alakú lapát áll ki. Vezérlő- berendezés segítségével a passzív űrhajón a gyűrűt az illeszkedő perém mögé húzzák hátra, az aktív űrhajón pedig a perem elé tolják, összekapcsoláskor a manőverező aktív űrhajó összekapcsoló szerkezetének lapátjait a pásszív űrhajó hasonló lapátjai vezetik egészen az ütközésig. Közeledéskor a lapátokat tartó gyűrű rugós tagjai összényomódnak, az illeszkedő peremek összeérése- kor pedig működésbe lép a két fél 8—8 feszítőhorga és hermetikusan összezárja a peremeket.' A közös űrrepülés technikai megvalósításakor nehézségeket okozott még az is, hogy a Szojuz és az Apolló űrhajóknak különbözik a belső légköre, más annak nyomása, és levegő összetétele. A szovjet űrhajóban normális nyomású és összetételű a levegő. (1 atmoszféra-ill. 80 százalék nitrogén, 20 százalék oxigén). Az amerikai űrhajóban egyharmad at- moszférás tiszta oxigén van. Az átszállás biztosítására ezért a két űrhajó közé légzsilipet iktattak. Ennek súlya kb 2 tonna, hengeres formájú, 1,42 m. átmérőjű és 3 m hosszú. A légzsilipet az Apolló viszi magával. A .hordozórakétában a holdkomp helyén helyezik el, ’a Pöld.körüli pálya'felérésekor pedig egy hagyományos összekapcsoló szerkezettel a parancsnoki fülkéjéhez kapcsolják. A henger másik végét az előbb leírt egységes összekapcsoló szerkezettel látták el. A légzsilip mindkét végén 1 m. átmérőjű kerek ajtó biztosítja az átszállást. A légzsilip önálló belső légkör és hőmérséklet-szabályozó rendszert kapott.' Ezek adagolják a levegőt, vagy a tiszta oxigént, megtisztítják a zsilip belső légkörét a széndioxidtól, a kívánt mértékben csökkentik, vagy növelik a belső légnyomást. A levegőt és az oxigént tartalmazó nagynyomású gömb alakú palackokat a légzsilip külső felére szerelték és borítólemezekkel zárják el. A légzsilipet még — többek között — világító, rá-* didó- telefon- és televíziós berendezésekkel is felszerelték. Ái'amellátását az Apolló űrhajó biztosítja. A közös űrprogram befejeztével a légzsilipet az Apollóról leválasztják és Fold körüli pályán hagyják. A zsilipelések időtartamának rövidítésére a Szojuz űrhajón az elmondottakon kívül még több kisebb módosítást is végrehajtottak, így pl. korszerűsítették az összeköttetést biztosító rádióberendezéseket, a közelítéskor használható egységes tájoló iránymérő berendezéssel látták el. 1 v. * * " Kazahsztánban, a Bajkonur földi űrrepülőtéren készült ez a felvétel. Innen startolnak a „Szojuz” űrhajókat indító rakéták. Ugyanilyen rakéta indítja a „Szojuz” űrállomást, amelynek Föld körüli pályáján találkozni kell az amerikai asztronautákat szállító Apolló űrhajóval. A közös Szojuz—Apollo űrutazás előtt számos esetben találkoztak a szovjet és az amerikai űrhajósok, hogy begyakoroljanak minden mozdulatot, amely a feladatuk végrehajtásához szükséges. Az egyik közös edzésen készült a fénykép: az első sorban balról jobbra: D. Slaighton (USA fordító), A Leonov, a szovjet űrhajósok vezetője, D. Stafford és W. Brand (USA), V. Kubaszov “(szovjet), R. Ewans (USA), A. Filipcsenko (szovjet), D. Lawsma (USA), N. Rukavisnyikov (szovjet). AZ
