Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
8-töAGYÄRÖRSZÄG—VÄSARNÄPI MELtJStLPT »75. Jfefus t K Ö N V V | Metséges, hogy lesz egyszer egy kór- Asszak, eljövendő — a technikai biokémiái civilizáció jövő idejű történéseinek korszakhalmazában, de még a fantasztikus regények íróinak látószögében — amikor az emberiség millió milliárdjai már nem Is fognak emlékezni a könyvre, a hagyományos, a mai könyvre, a két fe. dél téglalapjába zárt kis papíPtömbré. Mert a forma meghalhat, sókan vallják, hogy ^ „az a rögzítési eszköz, amely néhány száz éve a nyomtatott könyv formájában kíséri mint nélkülözhetetlen barát mint okulás és gyönyörűség kiapadhatatlan forrása az ember életét, feltehetőén hamarosan ismét formát változtat.” De a forma hordozta lényeg nélkül nincs embe riség, egyszerűen nincs jövő. S egészen pontosan még nem tudóm Miért — de egyelőre a formáért sem aggódom, „fen a/ olvasó — illés Endre szávaival és az elózó idézettél szemben — nem ri adózóin. fíeM himnikusan dicsérem a könyvet, Száraz Józansággal mondom: a könyv a folytonos, sag. a marad anyóság, a m’egujhödás biztosítéka. Nélküle a gondolat minden építménye csak egy parányi térfogatban, a pillanatban, az elhangzó percben élne, s utána lassan elfoszlana.” Lehetséges, hogy abban a korszakban, az Irodalomról szóló beszélgetés valahogy így fog hangzani: — Nem szeretem Thomas Mannt, tudod az a nagy fekete tabletta, hiába olyan síljos, mégis nehezen nyelem le. de Mau- passánt..tündér!...kicsi világoskékjei, vagy Hemingway mélytenger-kékje, az igen! Tudj'ulí. ha a játékos elme — valami ellen belülről tiltakozik ü- aá általa vetít'3- tett kép: önmaga karikatúrája. Űzzük el hát magunktól a rossz álmot. Higgyük: ,.A törvények meghalnák, a könyvek soha". Nem szeretnék abban a jövőben élni — én: a mágam korának gyermeké! E kor törvénye) szerint kell élni, örülni, s ha fáj a fájdalom —- szenvedni. S elmúlni is e mai Mö,di szerint kell, majd ahogy a sors hozza, betegségben iássan, vágy véletlen-akarással egy pillanat Matt. S ennek á XX. századi sorsnak nélkülözhetetlen része a k'Öhyv. A könyv: társ. A könyv: éi-telem és élmény, tudás és gyöóyör. Embérkíséró, az emberélet tükre. Mért a könyv.a születésé. Nemcsak á fogamzáslörvéhyű embriöíejlődésű, anyaméhmágzat, első sírásó élet-létrejöve- lel lírai-prózai szépirodalmi élménytengerben, vagy az erről ismereteinket tudós- pontossággal őrző, örökítő, fejlesztő — Orvosi-biológiai stb. szakirodalomban. Hanem tágább értelemben is. Hiszen minden dói got születésének. létrejöttének. — a természet], társadalmi megújhodás foglalata is. Minden újakra készülés legfontosabb híradója. A könyv: a növekedésé. A hogyan? mikor?, mi kell?, a fejlődéshez, az alakuláshoz, a továbblépéshez. Hogyan nő és árad az érzés, áz egy emberben, és miért csap át a természeti-társadalmi mennyiisé- gi növekedés minőségi változásba. A vitá- mintól, a szellemszárnvaláson át a politikáig a módok és a műfajok millió variációjában. Á könyv: á táplálkozásé. Nemcsak a szakácskönyvek légióinak étel-ital receptjeiben, vagy a táplálkozástudomány egészségre hiába nevelő prófétáiban, de irodalmi korszakokon át a kai and valóság óceán hajótöröttjeinek kannibalizmusáig. A könyv: a gyűjtésé. Nemcsak a némzetközl köriyvtár-hekatómbák, a nemzeti köteléspéldány-könyvtárák. de á vidéki kis dió- és fenyőszagú könyvtárak: s mindenekelőtt a házikönyvtárak szent levegőjéé. Más, a levegője a könyvekkel rakott otthonnak, mint. az üresnek. S nem a méterre vásárolt aranykötésun’ek, de an- nák Imiről Szabó Lőrinc mondta: „ .. .nemcsak szobánk fálált beleli: dte a lelkét !S”; mert az „igazi könyvbárát megválogatja könyveit, a könyvbolohd felhalmozza”. . , . , -íii Á k&nvv: a jókedvé, és elűzésében á bánaté. Ä vlccgyájtéMényekéh túl, a humoristák izzadt-remekművein, a rilágirodálöm vidámság garmadájának iföhifeiis. szálirlkús ^éhSziflázs, páraíirázis, kárika'tórá hegy y onu la tárt ák Himálájáján át, az öfönié. A várakozó jóérzésé, mit nyújt vajon áz áz üj kön^v, amit most a kézépibe Veszek. A könyv: á szerelemé. Nemcsak Rómeó és Júlia modelljében, nemcsak a Kamászulrábán. az egészséges erotikától a pornográfia felületességéig, de azért is, mert ha szerelmes vagyok, az élményt, a felfedezés, izgalom könyvélrnényét meg kell. cisZtanöm azzal, akit szeretek. S a könyv ís szerelem. Maga is nő — ha grammatikánk a nemek -különbségét .nem is ismeri — nekem a képlet ajs. „A felvágatlan könyv: izgató száz.” Az élményt beteljesítő: érett asszony. . Ä könyv: a tudásé. Nemcsak a f*- lexikonok, tankönyvek, szakköny- ye£ tudományos munkák, őrző-fejlesztő tároló velülé’téBeh. de az alkotó gondólko. dás Szabadságának megteremtésében. Bajzának azt a véleményét: hogy „Sok ember van. aki cs^k azért olyas, hogy gondolkod,- nia ne kejljen”, pontosítja századunk szintjére Szent-Györgyi Albert: „Á könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban k tudást, mialatt mi a fejünkét -valami tpá.sra g könyv biztosabb otthont is nyújt Az én saját fejemben bármelyik-könyvsza» ‘ gú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. így hát az ismeretekét biztos megőrzésre a könyveknek és a könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.” A könyv: a művészeté. Az írás művészet —, de az olvasás, a befogadás is az. Ignotus szerint: „Azok az igazán nagy könyvék. amiket az olvasó kétségbeesetten tesz le: hát kellett ez nekem?!” A könyv': áz Igazságé. Nemcsak a törvénytárak, szokásjoggyűjtemények, kódexek rögzítettségében, de társadalmi igazságérzetünk megteremtésében, alakításában, fejlesztésében, . Egyetértéseink é$_ felháborodásaink. ítéleteink és fteltetéseink ténytükrébén is. A könyv: a szépségé. Nemcsak a képző-, ipar-, foto-, népművészet stb. albummonstrumainak szemetgyönyörköd- tető lenyomataiban, de a nyomdatechnikai termelés bravúrjaiban is. A szép könyvnek szaga, íze, forMalelke van. Jó kézbe venni. De nem a díszkiadás, a nagyon értékesre zsúfolt könyv a szép. Szerb Antal szerint: „A nagyon szép könyv megfélemlíti az embert és zavarba Hozza, mint a. nagyon szép nó. Azt mondják, hogy a nagyon szép nők nehezen mennék férjhez. A nagyon szép könyvek nehezen találnak olvasóra,” . , A könyv: a, halálé. Nemcsak az elmúlás bánattükrében, a cipruslombok és sirkértek lenge fuvallatában, a tragédiák katharzis-örvényét lezáró végső bukásban, bibliaszépségű zsoltár-requiemekben, de a múlt őrzésében, a nem feleitésben. az ember-szellem-folyamat-fejlődés Örökéletfl- ségében. Mert „...nincs múlt, amíg a könyvek élnek.” S mi mindené még a könyv! Minden címszóé kimérrthetetlenül. A kár álmodozunk megszűnéséről, akár nem — a könyv még a létezés foglalata. Korunk élete. Mi még nem tudunk nélküle élni. S én örülök, hogy a könyv korában élek. hátam mögött a könvves- polccal, magam előtt a XX. század valóságával. „Azt, hiszem" — én is Móricz Zsig- mond szavaival: — „áz emberiség fontos alapi a a könyv. De hogv tel jesíthesse ezt a Mindjobban rábáHiló feládátbt. áz kell, hogy az emberek bízzanak benne.” Szeressük és bízzupk a köóyvben különösen á most szülétőhen. Az új ábécés könyvben, az új akadémiai tudományos dolgozatban, az új versben és az. új regényben, hiszen „a legszebb könyvet — és ez kellene, hogy legyen mindén írónak hite, — rhég nem írták meg.” Matematika az emberért Egy kiváló tanár portréjához A matematika fegyelmezettségre, lényeg- retöresre, a folytonosan új megoldások kereséséne, állandóan friss, rugalmas gondolkodásra serkenti az embert. És kinek nincs mindezekre szüksége az életben? Valójában azonban e képesség megszerzésének útja-, módja egyáltalán nem könnyű, jórészt talán azon múlik, hogyan sikerül á megalapozás, á fundamentum lérakása. És milyen a folytatás. Hogyan lehet megszeretni és megszerettetni a matematikát? Létezik-e valamilyen titok, ami há nem is a bölcsek kövével vetekszik, de elvezetheti a gyermekeket az óriási izgalmas, állandó felfedezésükre sarkalló világba, amelynek a neve: matematika? Létezik-é titok? Sok szabolcsi matematika szakos tanártól, tanítótól megkérdezhetnénk ezt, hisz a megyében dolgozó matematikusoknak jó csengésű nevük van országszerte. Ezúttal mégis egyetlen „matektanárt” választottunk beszélgető partnernek, Bördska Miklósi, a tanárképző főiskola 2. sz. gyakorlóiskolájának tanárát.. Róla szinte legendák látnak városszerte. Megszállott, csödaníódszéréi vannak, aki műiden gyermekkel Még tűri ja értetni és kedveltetni a legszükségesebb tüqnivalókat Egy sereg szakkört vezét, több, Mint nyolcvan—száz gyermekkel foglalkozik, akik egy- ré-Másra hozzák háza az országos Versenyek legjobb díjált. De legalább dobogóközélben vannak. A szülőktől semmi másat, mint bizalmat kér — és gárahtálja áz eredményt. Létezik-e titok ? Tgén. — válaszolta Boroska Miklós. Szeretni kell a gyermekeket, és hinni bennük. Ha még ehhez a pedágógus újkeresése, felelőssége is társul, már el lehet indulni áz útim. Tanári pályafutását felidézve elsőként a .főiskolaj éveket'.említi, s onrian egy nevét. Péter Rózsa fcössúth-dtjás. Ö volt az a tanár, aki hihetetlen szigorúsággal, de óriási etntteri jóindulattal, segítőkészséggel rányitotta a szemét á matematikára. Ráébresztette a legfontosabbak egyikére: igazi eredmények csak nagyon erós, megfeszített Munkával .születnék, fez lett á most 41 éves Eoroska Miklós pedagógiai-emberi nevelési alapél ve. így tanítja, „edzi” a gyermekeket. A főiskola után egy bihari faluban, később Nvírmadán és Baktáiórántházán. majd a nyíregyházi 12. iskolában, 1969 óta pedig a 2. sz. gyakorlóban. A játékosság Igaz-e. hógy á „matek" nyitja á játékosság? — kérdezzük a szaktanterem sok-sok, látszólag játéknak tűnő szemléltető-, manipuláló eszközeit nézegetve. Boroska Miklós határozott nemmel válaszol és hozzáteszi, a rengeteg szemléltetőeszköz sohasem cél, csak arra való, hogy kifejlessze a gyermekekben a belső látást Erős, fárasztó munkával jutnak el a felismerésig. A cél: a rugalmas, friss gondolkodás erősítése, kifejlesztése. S ezt már az első osztályokban ei kell kezdeni. Több szülő kéri a segítségét — magyarázza. Középiskolás korú gyermekének nem megy a „matek”, mit tehetne tenni.... Ilyenkor iposn^ja Boroska MiKlós: ,,'sajrt‘tís.tve'M. tudunk falát, tetőt rakni, ha hiányzik az alap . ..” Matek az uszodában Nyíregyházáin elsőként — a helyi sajátosságok szerint módosítva — Boroska Miklós alkalmazta a Forráiné-féle matematikai kísérletet, amely a korszerű matekoktatás egyik kiváló formája. Ä módosított kísérletet több iskola átvette. A gyakorlóban hozzálátott munkatársaival a szakrendszerű tantermek kialakításához. Erről legutóbb a kaposvári nemzetközi matematikus találkozón nagysikerrel számolt be. Megkedveltette a gyermekekkel „ nem kötelező poptversenyt, amely az órán túl is lázban tartja a gyermekeket. Meséli, hogy a szakköreivel az uszodába is eljár. Ott is előbukkan a kis fejekben egy-egy megoldandó probléma ét az öltöző falára felkerülnek a karcolt betűk, számok ... Csak úgy lehet együtt’ dolgozni * gyermekkel, ha.az órán kívül, is megismerjük őket, — erősíti Még az ismert nevelési Követelményt. Mutatja a kis matekfaliújságot, ahol a gyermekek mindig találnak egy-egy fejtörő, valójában a matematikai megoldásokat tartalmazó feladványt. Öröm számára, ha gyermekek kezébe adhat egy-egy szellemes feladatgyűjteményt, szenvedélyesen gyűjti nemcsak hazai, még külföldi, partnereitől is a matekirodalmat, ami hozzáférhető minden gyermek számára. <5 maga is gyarapítja a szakirodalmat díjnyertes pályamunkáival, cikkeivel, 3 ezer példányban kiadott példatárát az ország sok iskolájában használják. A legbüszkébb mégis arra, hogy a középiskolába jutó „gyermekei’,’ megállják a helyüket és nagyon hálásak. Mindig hoz a posta képeslapot a kirándulásról, üdülésről. Együtt a gyermekekkel Boroska Miklós nemcsak a gyermekeket tanítja matematikára, hanem a leendő tanárjelölteket is arra. hogy jó tanárokká váljanak. Közben újabb feladatok megoldásán fáradozik. mind á három szaktantermet szeretnék tökéletesen felszerelni, s ebben a szülők segítségére Is számítanak. És amikór gratuláltunk a pedagógusnapi kitüntetéshez, a „Kiváló tanári” címéhez — amelyet pénteken vett át a Parlamentben, elsősorban a jó munkatársi kollektívát, az iskola gondoskodását, és a gyermekekét említi., A gyermekei nélkül egyetlen tanár sem érhet el kiváló eredményt. PG Új könyvek Bartha Dénes: Beethoven és kilenc szimfóniája E szimfónia-monográfia a korszak történelmének, társadalmának, zenei stílusának, zenei köznyelvének, is magának Beethovennek korszerű portréja. A kötet egészen 1970-ig hasznosítja a Beethoven-iro- dalom magyar és nemzetközi eredményeit. A szerző egyaránt ajánlja munkáját a zenét tanuló ifjúságnak, a hangjegyolvasó zeneértők táborának, valamint a kottát nem olvasó zenekedvelőknek, s az előszóban kifejti, hogy melyik részt kinek szán- ja. Ezt az útmutatót a szerzó és kiadó is a hangverseny látogatók Bartók zenéjével közelebbről megismerkedni kívánó rétegé, nek ajánlja. Kroó a művek ismertetésénél, abból a meggyőződésből Indult ki, hogy minden műálkotás mögött egy darab élet áll, hogy minden kompozíció korának és alkotójának kettős portréja. A zenekari, színpadi és kamaraművekhez írt bevezetők összességében felvázolja egy életmű kontúrjait is. Lejárát á Visztulához. (Bérem András rajza.)
