Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
ffIS. lénim A rt-»mc«*o*7stí—VASXItwAPI SWLLffteCBT 9 Czóbel Minka idézése A szűkszavú életrajzi lexikonok csak annyit árulnak el róla, hogy Anarcson látta trteg a napvilágot, s hogy a századvégi magyar költészet kitűnő tehetségű reprezentánsa vált belőle. Születéséről és haláláról ■*- életének e fontos határköveiről — azonban már korántsem szolgálnak ilyen pontos adatokkal- 1854, 1855 1856 és 1859, illetve 1943 és 1947 évszá- <nai .tözött válogathatunk. S alig több mint negyedszázaddal halála Után már egyazon sorsa van az évszázadokkal ezelőtti tehetségek többségével: a feledésbe- tnerülés. Történtek és történnek ugyan mind a Inai napig kísérletek felfedezésére, illetve a méltatlanul mellőzött zseni életművének utó- lagós feltámasztására, de egyelőre úgy tűnik, kevés sikerrel. Születésének évfordulója azonban újabb fehetóseget kínál adósságaink törlesztésére. A róla Szóló Irodalom szegényes volta miatt kezdhetjük rögtön saját megnyilatkozásaival. A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár őrzi egyik önvallomását (XIII. 2. Czóbel család Levéltára. 11. doboz. Czóbel Minka levelei 1890—1938. 8. csomag), melynek egy-egy adata ugyan innen-onnan már ismert, sőt Jókaival, Justhtal és Gyulaival való kapcsolatfelvételéről maga a költőnő is tett említést a „Bajza-utóa 21” című visszaemlékezésében (megjelent a Koszorú 1938—39. évfolyamában), de a nyíregyházi Bessenyei Körben 1920 táján elhangzott vallomása mégis szolgáltat írói pályájáról annyi új adalékot, hogy megnézésre méltóvá váljék az alábbiakban közzétett ismeretlen dokumentum. „Hölgyeim} Uraim! A Bessenyei Kör elnöksége azon, re- ám nézve végtelen megtisztelő felszólítással keresett fel, mesélnék el egyet-mást írói pályámról. Valóban, keveset tudnék erről mondani .. „ de nem mulasztom el az alkalmat, azokról megemlékezni. kik ezen — mint Kiss József egyszer nekem mondta — »tövises pályán« — biztattak, bátorítottak, támogattak: Legelőször is, dédatyám, Orczy Lőrincz- fól kell emlékeznem. Még nevét sem ismertem, mikor már sokban, az ő szemeivel láttam a világot, illetve a magyar alföld bűbá- Ját, és meghallottam a magyar nyelv — még korán sem kiaknázott — zengzetes szépségét. Heves megye egy kis falujában Tama Őrsön, közvetlen a búza kalásztól' fényes, szántóföldek közelében áll egy ósdi templom, énnek' egy sirköve alatt nyugszik a költőgenerális, kitől hajlamomat és kedvemet a Versírásra örököltem. Versellem is, mióta a betű vetést mégtá- iSiiltam, de soha se jutott volna eszembe, ezzel a nyilvánosság elé lépni, ha nem jövök közeli rokonságba, a nem rég elhunyt generális festő művész báró Mednyánszky Lászlóval' Legelőször ő biztatott, hogy komolyan fogjak hozzá a költészet műveléséhez, hogy a felületes kedvtelés soha se fog kielégíteni, hogy sokkal boldogabb lesz életem, ha öntudatosan haladok, egy bizonyos czél felé. Én tnegfogadtam tanácsát, s ettól kezdve a költészetet komoly munkának, és élet feladatiak tekintettem. Nagy termékeny forrongás, és diadalmas megújhodás szellemé Vonult át a 90-es évek élején országunkon... E boldogító áramnak egyik legjobb médiuma volt hazánkban a korán elhunyt fiatal írót Justh Zsigmond ..ki ... kereste, és kutatta ..., mind azon elemeket, kik szerénte I kultúrát ... szolgálhatnák. Egyik nagy igyekezete volt, ezen elemeket összehozni, s ha lehetett barátságra serkenteni. Ennek kifejezést adva, Jókai Mór köré igyekezett gyűjteni barátait. Bűbájos esték voltak ezek. Ott találtuk 6z irodalom, festészet, zene és tudomány kitűnőségeit- Ismert alakokat mint, Gyulai Pált, Vadnait, vagy éppen csak öntudatra ébredő fiatal írókat festőket. Köztük patriarkális nagyságában járt kelt Jókai... Felejthetetlen előttem az a jelenet, midőn kissé színpadias, de még is igen melég és bensőséges mozdulattal, kézen fogva Vitt Vendégei elé, homlokon csókolt s mondta: fogadja egy öreg ember áldását, írói pályájára. Néhányan az akkori fiatalok közzül, hírneves emberek lettek, de a legtöbben — öregek mint fiatalok, elmentek már a nagy Ismer Btlenbe, s velük szállt el egy fényes boldog korszak reménykedő optimismusa. Nehéz idők közeledő súlyát érezve, mind, többé kevésbé szomorúvá váltunk, s majd nem mindnyájunknak a költészet már nem egy örömben csapongó menyekbe ragadó tüzes szekér, de inkább egy vigasztaló végső remény horgonya lett. A csakugyan elkövetkező nehéz idők, majdnem egészen isoláltak írótársaim, barátaim, ismerőseimtől. • magány évéi elég alkalmat nyújtot- A tak 3Z irodalom művelésére. Sok Vers és elbeszélés keletkezett ez időszakban, de legtöbb időmet egy hosszabb regény megírására szenteltem, mely gyermekkori emlékeimtől kezdve, a mai napig, vagy mondjuk, a tegnapig, mindent összefoglalt, mi szeréntem, a szemünk slőtt végbe menő nagy változást előidézte, s ha nem is oka, de mindenesetre előkészítője volt, annyi rázkódtatásnak. Hat évig dolgoztam rajta, csiszoltam naponta, gyűjtöttem az adatokat, feljegyeztem párbeszédeket, tréfás, vagy velős mondatokat, mit éppen hallottam. A regény kész volt csak a vége hiányzott. Meg akartam várni az áldatlan vihar utolsó lezajlását, hogy tisztábban lássam mi módon adhatok a regénynek egy optimistikus vagy legalább kiengesztelő befejezést. Lassanként elhallgattak a hazatért katonák éjjel-nappal ropogó puskái ... és én újult munkakedvvel verseim rendezésére, s a regény befejezésére gondoltam. Volt vagy hat kötetre való kéziratom: vers, próza, jegyzetek vegyest, két nagy dobozban. Miután sok idő múlva ismét felkerestem dolgozó szobámat, a dobozokat nem találtam ... Aztán? — vége — nincs tovább... Eltűntek mindörökre versek, jegyzetek, s a regény 2 vagy 3 másolása. A költemények hangulata, ha élek, bizton vissza jön, s a hangulathoz magától simul a vers, de a korrajz, melyen szeretettel, odaadással dolgoztam, már vele elveszett anyagánál fogva se pótolható. \ E z volt írói pályám talán legszomorúbb eseménye, mint a mai este a legörvendetesebb, melyért a Bessenyei Körnek, mint a tisztelt közönségnek hálás köszönetét mondok.” Tidrenczel Sándor Tervezés, alkotás — az emberért Bán Ferenc a rajzasztalnál (Gaá! Béla felvétele) — Nincsenek lehatárolt Szakmák.' műfajok, csak életformák. Módszer és szemlélet van, amelynek birtokában az alkotó nem kötődik a divat rapszodikusan vagy manipulál- tan folyó változásaihoz, de mindig korszerű maradhat. Ha mindez hite az embernek, már el is múlt a gátlás, amikor hozzákezd egy számára még ismeretlen feladat megoldásához — vallja Bán Ferenc tervezőmérnök. Fiatalember. akinek országos a neve, mesteriskolát végtétt, résztvevője volt a madridi építőművész tanácskozásnak, és csendes alakítója a jövő Nyíregyháza arculatának. Amikór ezt az ember neki sorolja, tiltakozik, azért, mert túl szerény, és nem arra vár, hogy írás őrizze emlékét, hanem hogy munkáiról ismerjék és emlékezzenek majd rá. Az előző programja után tolul a kérdés: nem szűk tér-e Nyíregyháza? Van-e mód, hogy elképzelését valóra váltsa az építészeti tömegtermelés kényszerű időszakában? Hogyan fogadja a szakma és a nem szakmai, de megrendelői közeg? És sorol hatnék tovább mindazt, ami ezekből következik* Sohasem a maximális, de mindig az optimális keresése lehet az építész alapelve. EzTóth Sándor rajza zel meg is fogalmazódik az egyik válasz: adva van a helyszín, adottak a szabályék, a technika és ehhez a költségek, vagyis a pénz. Ezeknek megfelelően valamit tervezni szaktudás kérdése. De az anyagi oldalak mellett ott a szellemi igény, bővítve erkölcsi igény. Míg a fegyelmezett előírásokat, lehetőségeket logikusan sorrendbe rakja valaki, akkor még csak gyarapít, de nem alkot. Akkor kezdődik az alkotás, amikor mindehhez hozzájárul valami, ami nem tudatos, de az a plusz, arni- től egy ház, közintézmény, gyár több, mint egyszerűen egy funkciót jól és teUesen ellátó építmény. — Ez a kreativitás. Ha jó! tudom, erről volt szó Madridban. De maradjunk Nyíregyházán. — Folytatom. Ahhoz, hogy az ember a szaktudáshoz hozzáad ja azt a bizonyos ösztönöst, az nem helyhez kötött. Vagy van, s akkor itt is van vagy nincs, és akkor mindegy, hogy Budapest vagy más város. Ez a rész az eg'sz tervezésnek mondjuk 5 százalékát teszi ki, de ettől alkotás. Hogy miért van erre szükség9 Természetesen vannak dolgok, amiket meg kell oldani gyorsan, lakásépítés, óvoda stb. De gondoljunk' az emberre, hogy milyen következménnyel jár. ha az épület, amit lét, amelybe belép nem több. mint egyszerűen egy rendel lefest szolgáló valami. Nyom ásztól'á vilik. S ha tovább viss'zük a gondolatét: az építész minimálisan azt reméli, hogy 100 vagy 200 évig is áll a műve.. így tehát arra is gondolni kell, hogy az akkori embernek mit mond vagjf ad az épület. — De mindezt ma kell elfogadtatni. / — Harcolni kell, kimondom, néha agresszívnek is érdemes lenni. Az újat mindig kétkedés, sokszor gúny, gáncs fogadta. Nem mindenki' érti meg, hogy a tervező elgondolása mit takar. De jogosan elvárhatja aki alkot. hogy bíznak benne. Az persze jó, ha valami érik, ha partneri szinten vitatják, addig, amíg egyszerű lesz. Mert mindig a legegyszerűbb a legnagyszerűbb. De hangsúlyozom: ehhez a vitához partner kell. És hogy egv saját példát hozzak: a megyei művelődési központ, amit terveztem, s ami hamarosan épül, jó sokáig feküdt. Nem ártott neki, tisztult, és most is vállalom. Marad a gyanúm, hogy a vitát, a harcot Bán Ferenc a hivatalra érti. Neki is szeg®, z'émy ilyen kegyetlenül. — Vannak helyek, ahol a hivatalban olyanok vannak, akik tervezői, kivitelezői tapaszé tálatok utón kapták a döntési, beleszólási joJ got. Az a jobbik esel. A probléma akkor adódik, amikor az, aki alkotni nem képes, aki tervezni nem tud, kivitelezni fél. az íróasztal mögött keresi a menedéket, és ott akar bizonyítani. De feladni ilyenkor sem szoktam, de csak akkor, ha van érvem, támadhatatlan az igazam. , — Sok vád éri a tervezőket, az építőmül vészeket, hogy egyhangúság jellemző a munkákra. hogy tapasztalható fantáziátlanság. Mondják, hogy nincs határozott irányzat; van ebben igazság? — Kényszerhelyzet van, erről szóltam. De nem lehet általánosítani. Fantáziátlanság ott van, ahonnan hiányzik az egyéniség, ahol a tervező nem kívánja vagy tudja magát iS kifejezni. Van lehetőség erre Is. Ha irányzat“ ról szólunk: tagadhatatlan, hogy kezdetbe* mindenki figyel valakire, de nem beszélhet tünk valamilyen iskoláról. Vallom, hogy Nyíregyházán például európai rangú építőművész iskola nőhetne ki, jó köze ez, s hangsúlyozom, nem pénz kérdése. Csak jellemzésként: ma egyre többen vizsgálják, hogy a népi építészet hogyan tudott olyan szerény anyagi eszközzel olyan tiszta szép, szellemiekben gazdag értékeket teremteni. Móri; lí neves magyar építész készül a megyébe, hogy erről beszéljen, ezt megnézze. Nem, ez nem iskola, csak mutatója, hogy vannak törekvések, anyagi és szellemi erő és igény kifejezésére- Csak ellenpéldaként említeném a hivatalkodó családiház-építés formáit, melyek csak anyagi erőt hordozrtak. — A napi munka mellett marad-e idő a nagyon igényes cél megvalósítására? — Kell szárítani, ha úgy jön, az éjszakából. Minden feltétel adva van ehhez, irodalom, tapasztalás, megrendelés. Ezért nem sajnálom a harcot és munkát annak érdekében, hogy az általam tervezett építészeti mű olyan arányban legyen esztétikus, amilyen mértékben meg tudta valósítani az intuitív és logikai munka egységét. A racionalitás útját az ösztön jelöli ki, az viszont ezt tartja ellenőrzés alatt — vallom Cserba Dezső kollégámmaL Amit alkotok és alkotni fogok, mégpedig itt Nyíregyházán, aszal azt szeretném elérni, hogy az itt élő ember, a mai és a későbbi azt szeresse, használja, és talán anélkül, hogy a tervezőre emlékezzék igenis meglássa benne egyéniségemet, gondolatomat. Még beszélgetünk sok mindenről, de úgy hiszem fiatal alkotó értelmiségi szakemberünkről nem szabad többet írnom. Szigorú saját programja pregnáns válasz mindenkinek, aki mesterséges védfalak mögül kesereg, miközben előtte a tér és lehetőség. Feltéve, ha van tehetség és szorgalom, akarat és tudás i* hozzá. Bürget Lajos /
