Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-07 / 132. szám

X*75. június 7­KtaJET-MAGYARORSZÄO 9 Megújhodás és erősödés MÉG NEM IS Átütő a SIKER, de már megkezdő, dött valamiféle pezsgés a KISZ-szervezetben. Ez an­nak is köszönhető, hogy a legtöbb helyen komolyan vették a KISZ K. B. 1974. áprilisi határozatát. Ren­dezték soraikat, felülvizsgál­ták, kik teljesítették megbí­zatásukat, kik nem. Kidol­gozták az akcióprogramokat, s ennek a határozatnak a nyomán széles körű eszme­csere bontakozott ki a fiata­lok körében a KlSZ-szerve- zetek vezetőségei és a KISZ- en kívüliek között. E határozat szellemében két taggyűlést tartottak a KISZ-alapszervezetek. Az elsőn értékelték az elmúlt mozgalmi évben végzett munkát, a vállalt és a szer­vezet által adott megbízatá­sokat személyenként, s a ve­zetőség munkája volt a köz­pontban, — amelyet újjává­lasztottak. A másodikon az elkészített akcióprogramot vitatták meg. Egyik újdon­sült üzemi KISZ-titkártól kérdeztük meg, mit tartott sikeresnek az első taggyűlé­seken. így válaszolt: „Sike­rült meggyőzni fizikai mun­kás fiatalokat arról, hogy köztünk van a helyük.” Hogy nagy dolog ez? Különöseb­ben nem. Mégis rá kellett döbbenteni őket, hogy ami­lyen munkát végeztek a szo­cialista brigádban, s amikor társadalmi, összefogásból eey idős asszony házának az éoí- tésében részt vettek, s a fel- szabadulási kupában is si­kerrel szerepeltek, ez mind, mind azt bizonyítja, alkal­masak a KISZ-tagságra. VÉGÜL IS A TAGGYŰ­LÉSEK ELŐTT, s milyenek azok a követelmények, ame­lyek alkalmassá teszik a fia­talt a KISZ-tagságra. Az említett áprilisi határozat felrázta a KISZ-szervezetek vezetőit, s ráirányította fi­gyelmükét a sok-sok teen­dőre. Egyebek között arra, hogy bef előfordulás helyett többet kell foglalkozriiok a kiválóan dolgozó, a szocia­lista és ifjúsági brigádokban tevékenykedő KISZ-en kí­vüli fiatalokkal. Szabolcsban is szép számmal vannak olyan munkásfiatalok, akik a különböző szakmai ki mit tudókon, az ifjú szakmun­kások részére rendezett ve­télkedőn, az ifjú techniku­sok stb. rendezvényeken ki­kitűntek, s ott lenne a he­lyük a KISZ-szervezetekben. Szó sincs arról, hogy vala­miféle elit szervezet legyen a KISZ. De arról igen, hogy a szocializmus elveihez hű, a munkában, a tanulásban kitűnt, a marxizmus-leniniz- mus elméletet elfogadó vagy ahhoz közelálló fiatalok so­raiból erősödjön tovább. Gond volt korábban, mivel is foglalkozzon a KlSZ-bi- zottság, az alapszervezetek. A második taggyűlésen sok helyütt ezt tisztázták. Olyan akcióprogramokat készítet­tek, vitattak meg és fogad­tak el, amelyek az üzem, a vállalat, az intézmény sajá­tosságaihoz igazodik. Éspe­dig úgy, hogy az üzemi KISZ-bizottsághoz tartozó 3—6 alapszervezet — attól függ, milyen munkaterületen dolgozó fiatalok körében dol­gozik — a munkahelyéből eredő sajátosságokra építette az akcióprogramot. így egyik alapszervezetben akcióprog­ramba került például az ál­talános iskolát nem végzet­tek segítése. TAPASZTALHATÓ — né­hány jó példától eltekintve —, hogy üzemeinkben, vál­lalatainknál még mindig nem használják ki a gazda­sági és pártszervezetek veze­tői a KISZ-szervezetekben, a fiatalokban rejlő erőt, ener­giát. Ott, ahol világos célt, munkát jelöltek meg részük­re, teljesítik is. Ott, ahol a vezető nem feledkezik meg arról, hogy a vezetői megbe­szélésekre a KISZ-titkárt meghívja, partnerként ke­zelik őket, ennek szép ered­ményei vannak. Ellenkező példák is jócskán vannak. Olya­nok, ahol úgy .zaj­lottak le a KlSZ-vezetőség- választások, úgy beszélték meg az akcióprogramokat, hogy nem is tudtak róla a vezetők; vagy csak hallottak a KISZ K. B. 1974. áprilisi, az egész KISZ-élet szem­pontjából oly jelentős hatá­rozatról, s az abban foglal­takkal kapcsolatos teendők­ről. A KISZ nem egy tömeg­szervezet a többi között, ha­nem a párt utánpótlásának a bázisa, közvetlen hozzátar­tozik. Itt nevelődik az ifjú kommunista nemzedék. S olyan lesz. amilyenné for­málják őket. Farkas Kálmán Magasra, mint a házaikat AZ IGAZ-KOLLEKTÍVA ti Ok rakták össze dolgos kezükkel, izmaik fogyhatatlan erejével Mátészalka legmagasabb épületeit Az öt közül kettőn még dolgoznak. Az épületek már készek, magasak, de még nem befejezett a belső épí­tés, és a szerelés. Állvány­gerendák kúsznak magasra a falak mellett, fel, a tetőig, az állványokon kőművesek — vakolnak — és ácsok, akik éppen az állványokat készítik, igazítják, emelik, szélesítik, mindig úgy, aho­gyan az építők — a kőmű­vesek kívánják. A két nagy épület lakóház lesz Mátészalka kellős köze­pén, a Fürst Sándor és a Bajcsy-Zsilinszky utcák sar­kán. Egyikben negyven, a másikban húsz korszerű la­kás várja a nemsokára köl­töző családokat. A földszin­ten: üzletek, húsbolt, zöld­ségbolt, GELKA-szerviz, Pa­tyolat, fodrászat és egy nagy, igazán városi presszó készük •é Ok százkatvanan Kik az építők? A Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat Il-es számú főépítésveze­tőségének egyik építésve­zetősége, amelynek Igaz De­zső a vezető jé. Úgy is neve­zik ezt az építő kollektívát, hogy az „Igaz-építésvezető­ség”, persze csak egymás közt, a főépítésvezetőségen és a vállalaton belül. Össze­sen 160 ember — többségük szakmunkás — tartozik az Igaz-kollektívához, de nem csak itt dolgoznak, hanem a város más építkezésein is. Ök építették — többek közt és már viszonylag régen — a mátészalkai almatárolót, a kórház új pavilonját, az OTP-háztömb'öt,' a járási és városi pártbizottság székhá­zát, meg sok mást is. Nem­rég fejezték be az új gép­ipari szakközépiskola, a hoz­zátartozó 200 férőhelyes kol­légium és a korszerű tanmű­hely építését. Következő fel­adatuk — ha a mostani két lakótömb elkészül — egy újabb 20 lakásos tömbház — földszintjén üzletek és az űj gabonasilók építése. — Mikor kezdik? — Ezt a két épületet augusztus 20-ra átadjuk és megyünk tovább a másik két nagy építkezésre — vá­laszol a kérdésre Alexa Ist­ván művezető. A két nagy épületen je­kőművesként kezdte a szak­mát. Még fiatalember, de már hat éve dolgozik máté­szalkai építkezéseken. — Én az 1970. évi árvízkor kerültem ide — mondotta. — De a munkások többsége is. Gyorsan újjáépítettünk néhány falut s azután itt maradtunk Mátészalkán. — Jó itt építőnek lenni? — Építőnek lenni, szerin­Mátészalka, Keleti lakónegyed (II. J.) lenleg 96 ember dolgozik. Közülük 69 építőmunkás, 13 szakipari dolgozó, 14 szerelő, vegyesen persze, mert min­denütt vannak segédmunká­sok és takarítónők is, de ők is építők. Alexa István művezető is B almazújvárosban szü- ■ letett 1926-ban föld- j nélküli nincstelen családból. Tar Imre kis gyerek korában kóstolta meg ! az agrárproletárok keserű I kenyerét. Tizenhárom éves volt csupán és gazdasági cse­lédnek kellett mennie. öt évig volt mindenes cse­léd. A felszabadulás jelentette számára — mint millió ha­sonló társának — a nagy sorsfordulót. 1944 végén, ti­zennyolc éves korában je­lentkezett az akkor tobor­zott demokratikus hadsereg­be. A hatodik önkéntes had­osztály katonájaként indult Debrecenből a Pavilon lak­tanyából a frontra több ezer társával, hogy fegyverrel a kézben vegye ki részét az el­nyomók elleni harcból. Ausztriában élte meg a fa­sizmus elleni győzelem nap­ját. A háború befejezése után még több mint egy évig szolgálta az új rend védel­mét, biztosította az államha­tárt, dolgozott az ország új­jáépítésén. Amikor leszerelt, haza in­dult a szűkebb szülőföldre, ahol részére is osztottak föl­det. De mivel a kevéske földből nem tudott megélni, kubikos munkát is vállalt mellé. 1945-ben lépett be a Ma­gyar Kommunista Pártba Ettől kezdve jegyezte el ma­gát a munkásmozgalommal. 1949-ben küldték el az első háromhónapos pártiskolá­ra. Ennek elvégzése után tanársegéd lett az akkor fel­állított zsámbéki, majd a gödöllői mezőgazdasági aka­démián. Képviselő-. jelöltjeink 13-as számú választókerület Dr. Tar Imre A százak és ezrek törté­nelmi útját járta ezután. Pártfőiskolára küldték és ottmaradt tanárnak- Két­éves oktatómunka után hív­ták újra haza. A Hajdú-Bi- har megyei pártbizottság agitációs és propagandaosz­tályának vezetője lett. Az ellenforradalom napjaiban a megyei pártbizottság ideig­lenes intéző bizottságának tagjaként szervezte elvtár- saival az MSZMP-t. 1957-ben a párt- és tömegszervezetek osztálya vezetője, majd a Hajdú-Bihar megyei pártbi­zottság titkára lett. Ezt kö­vetően újra tanulni küldte a párt, a Szovjetunióba, az SZKP Központi Bizottsága mellett működő társada­lomtudományi akadémiá­ra. Itt védte meg disszertá­cióját, s kapta meg a köz- gazdasági tudományok kandidátusa oklevelet. Népünk nagy útiét is mutatja történelmi egyúttal: Tar Imre szekrényében egy­más mellett van az egykori „Szolgálati cselédkönyv” és a kándidátusi oklevéL A moszkvai három év után újra a gyakorlati munka következett. Tar Imre a Központi Bizottság mezőgaz­dasági osztályán kapott be­osztást. így vett közvetlen részt a tsz-törvény és a földtörvény előkészítő mun­kálataiban, az MSZMP ag­rárpolitikájának kidolgozá­sában. E közben sokszor jár­ta az országot, és benne Sza- bolcs-Szatmár megyét. Később ide szólította a párt. 1969 októberétől a Sza- bolcs-Szatmár megyei párt- bizottság titkára, majd első titkára. Három gyermeke és há- -om unokája van. Hamar otthonra lelt a szabolcs-szatmári tájon. Egy pártmunkás számára mi le­het felemelőbb érzés annál, mint az, hogy a közel hat év, amit itt eddig eltöltött, a leggazdagabb és legtermé­kenyebb fél évtizede me­gyénk életének. A megye most éli a dinamikus fejlő­dés, a lázas építés korszakát. Forradalmi módon változik minden. Megtelepült az ipar, megújult a mezőgazda­ság, felpezsdült a kulturális élet. És közben mindennél többet jelent, hogy megvál­toztak az emberek. Az ered­mények táptalaja a jó poli­tika. De életünk nagy válto­zásaihoz köze van a tudatos tervezésnek, a kommunis­tákkal és a pártonkívüliek- kel kialakult nyílt, őszinte kapcsolatnak- Annak, hogy soha nem titkoltuk és nem titkoljuk a gondokat, hogy az emberek mind szíveseb­ben vállalnak részt a köz ügyeiből. A Csengerben megtartott jelölő gyűlésen dr. Tar Imre ezt mondta: „Mindig becsü­letesen, szorgalmasan igye­keztem járni az utat, és azoknak a munkásemberek­nek az érdekét képviselni, akik közül valónak érzem ma is magam.” Most hozzá­teszi : rendkívül nagy meg­tiszteltetésnek tartja, hogy képviselőnek jelölték a 13- as számú választókerületben. Ez a körzet Kocsordtól Csengerig terjed, tizenhat községből áll. Ez a terület — elsősorban a múltból fa­kadóan — ma is nagyon sok gonddal küzd. „Ha megvá­lasztanak, képviselői prog­ramom sem lehet más, mint az, hogy politikánk jó szol­gálatával igyekezzek megfe­lelni a bizalomnak.9' tem mindenütt jó, mert az építő mindig olyat alkot, ami sok-sok ember hasznát, ja­vát, kényelmét szolgálja — hangzott a válasz. — Ami a szakmai részt illeti: Máté­szalkán nem könnyű építeni. Különösen nehéz az építke­zést elindítani, megalapozni, mert két ásónyomnyi mély­ségben talajvízbe ütköztünk. Ha kinő a földből az épület, azután viszonylag könnyű. De addig, addig nagyon ne­héz. Leginkább a kubikosok tudnák ezt megmondani. I Építőnek lenni.» Az Igaz-féle építésvezető­ség 96 építőmunkása nyolc brigádban dolgozik. Minden­ki brigádtag. A nyolc közül négy szocialista brigád. Leg­híresebb Rost Ernő kőműves szocialista brigádja, amely már hatszor nyerte el a ki­tüntető címet, egymás után kétszer az aranykoszorút. Alexa Sándor kőművesbri­gádja az idén zöldkoszorút kapott, most versenyeznek a harmadik szocialista címért. A bronzkoszorús ács szocia­lista brigádot Farkas Károly vezeti, a kubikosbrigád szin­tén bronzkoszbrűs, vezetője Kosztel János. Az építésve­zetőség minden harmadik munkása kiváló dolgozó, né- hányan többszörösen kivá­lóak és az árvíz utáni újjá­építésért sokan kaptak kor­mánykitüntetést, köztük Ja­kab Lajos bácsi is, az ácsok doyenje, aki 13 évig járt Budapestre, Miskolcra, Szé­kesfehérvárra, Leninváros- ba és a bocsi sörgyár építé­séhez dolgozni. Épített — Miskolcon — ércelőkészítő művet, Leninvárosban laká­sokat, Székesfehérváron könnyűfémmüvet. — Az árvízkor én is ha­zajöttem — mondja. —­Győrieteken dolgoztam, ugyanebben a brigádban. Azóta vagyunk együtt! A másik „árvízi hős" Kosztel János és szocialista brigádja. Kubikosok. A bri­gád hét tagja közül hat Má- rokpapiban lakik, hetente egyszer járnak haza, a hete­dik brigádtag is beregi: Ti- szaadonyban lakik. Egy ki­vételével mind családosok. 27 éve együtt — Mióta kubikol? — kér­deztem Kosztel Jánost. — 1948 óta — válaszolt. — Az akkori árvíz után, a ti- vadari gátszakadáskor kelet­kezett rés betöltésével kezd­tem. De nem csak én, ha­nem a brigád minden tagja. Mi 1948 óta együtt vagyunk és összetartunk. — Milyen építkezéseken dolgoztak eddig? — Sokáig tartana felsorol­ni. De, például, keszonozás- sal mi készítettük az új Er- zsébet-híd pillérének 16 mé­ter mély gödrét. Ott vol­tunk a valahai Kossuth-híd bontásánál. És még sok he­lyen. — A brigád mikor alakult? — Tizenkét évvel ezelőtt. Azóta vagyunk a SZÁÉV- nél. De együtt dolgoztunk mi azelőtt is, hiszen, mint mondottam, valamennyien beregiek vagyunk. Rost Ernő kőműves hat­szoros szocialista brigádja 1968 óta változatlan, ök is 12 évig dolgoztak Budapes­ten, de jobb itthon. Vállaj- ról, Tyúkodról, Fábiánházá- ról bejárni, Mátészalkára — mégiscsak kellemesebb, mint távol élni a családtóL Alexa László és Balogh György kőműves brigádvezetők ugyanígy vélekedtek. A 97 dolgozó közül 30 mátészal­kai, 35 a közeli községekből jár be naponta, a vállalat autóbusszal hozza-viszi őket. További 31 dolgozó munkás- szálláson lakik, de vala­mennyien szabolcsiak, vagy Szatmáriak. Még néhány szót az Igaz­féle építésvezetőségről. A vállalaton belül ők lettek a XI. pártkongresszus tisztele­tére indított szocialista mun­kaverseny győztesei. Baleset nem volt. Határidőre készí­tettek el mindent. Az anyag­takarékosságban is elsők. Egy szeget se.., — Hogyan takarékoskod­nak? — Nem úgy — mondotta Alexa István művezető —, hogy nem építjük be a szük­séges anyagot, hanem úgy, hogy nálunk nincs pazarlás. Minden anyagot beépítünk, de egy szeget se pazarlunk el. Egyébként a minőségi munkában is mi lettünk az elsők. — Lesz-e utánpótlás? — Nálunk nagyszerűek a fiatalok. Nem féltem tőlük a szakma jövőjét. Megtanul­nak mindent, amit kell. A harmadik évben már velünk együtt és teljesítményben dolgoznak. Megtanítjuk őket a brigádéletre, a kollektívá­ban végzett munkára is. Mert ez is lényeges: az épí­tő egyedül nem sokra jutna. Minden építés nagy kollek­tív munka. És ezt is meg kell tanulni... HUSZ-HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTT VALA­MENNYIEN PARASZTOK, FÖLDMŰVELŐK VOL­TAK. MA ÉRETT, ÖSSZETARTÓ, ÖNTUDATOS MUNKÁSOK. FELEMELTÉK ÖNMAGUKAT IS. MAGASRA, MINT A HAZAKAT. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom