Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-03 / 128. szám
«*EET-SrA<?rA1iO«SZAi» —------------• » Állásfoglalás a nyereségrészesedésről A kollektív szerződések eddig előírhatták, hogy a vállalat dolgozói közül csak azok kaphatnak év végi részesedést, akik — azon túl, hogy egész évben a vállalatnál dolgoztak — a kifizetési napján is munkaviszonyban vannak a vállalattal. így előfordulhatott, hogy valaki például 1974-ben egész esztendőben azonos vállalatnál dolgozott, nyereség- részesedést mégsem kapott az évi eredmény alapján, n»’rt 1975 elején, a részesedés kifizetése előtt vállalatától kilépett. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT illetékes osztályainak most kibacsátott állásfoglalása szerint az idei kollektív szerződésekből már törölni keli az említett megszorító intézkedéseket, vagyis az 1975. évi eredmény alapján valamennyi dolgozónak jár év végi részesedés, aki egész évben munkaviszonyban volt a vállalattal, ha egyéb okból nem kerül sor a részesedés csökkentésére, vagy megvonására. *1*5. június I. t ül taicsárda Korábban már megírtuk. hogy az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat a Kossuth utcai korszerűtlen tejbolt üzemeltetését megszünteti és helyébe egy higiénikus, mai igényeket mindenben kielégítő új tejboltot, úgynevezett tejcsárdát létesít a város központjában. Az építkezés megkezdődött, az első tervek szerint a Rákóczi úti volt lakástextil- és rövidárubolt helyiségeit alakítottak át és itt akarták megvalósítani az új tejboltot. Ezeket a helyiségeket azonban a vendéglátó vállalat jobban tudja használni, mivel közel van a termelőüzeméhez. Tárgyalásokat kezdtek, így a vendéglátó vállalat átadta a Zrínyi Ilona utca 2. szám alatt levő volt cipőbolt helyiségét, melyet korábban a vendéglátó kapott meg. Az új tejcsárda a Zrínyi Ilona utcán épül, már közel áll a befejezéshez. A tejcsárda berendezése ál- lóbii'észerű lesz, önkiszolgáló-rendszerrel. Farkas Pál Terv és valóság... A nyíregyházi Kun Béla utcán és környékén lakók többször szóvá tették már: nem az eredeti célra hasznosítják az ott épült üzlethelyiségek némelyikét. Irodákat rendeztek be kettőben, egy harmadik pedig üres. Szívderítő látvány! Az eredeti elképzelések szerint a megvalósult élelmiszer-, zöldség-. virágboltok mellé különféle szak fi z' etek et terveztek. A számítások azonban nem váltak be — a kereskedelmi vál- 'alatok nem vállalják. Véleményük szerint az -tt nvitott üzlet fórral- ma nem lenne kifizetődő. Nem létesít one1*' tehát nanjrboltnl. rádiószaküzletet, kölcsönzőt stb. Az irodák ottléte te’lát P7,7<»1 mturvornTlnf/* — no áMnnalí fitoson p f>én7'‘n hp— írorfn’' "rámára. Ha 07*> o-oplr őrlőim í í»k! fW!«**** nviVnji ■>tt — torrnószeteser» ... ^h. tervezés! ítm?) Vers, tánc, ének, kocogás Diák fesztivál Sárospatakon Olyan volt Sárospatak az elmúlt hét utolsó négy napján, mintha csak fiatalok laknák — tizenöt—tizennyolc éves fiúk és lányok. Május 29-töl június 1-ig a nyolcadik sárospataki diáknapok rendezvénysorozata zajlott a patinás kisváros falai között. Az ezerhatszáz részvevő között háromszáz szabol cs- szatmári diák volt — megyénk tíz gimnáziumának, szakközépiskolájának és egy szakmunkásképző intézetének képviselői. Mellettük Borsod és Hajdú megye, valamint Miskolc, Debrecen és Budapest diákságának küldöttei léptek színpadra különféle produkciókkal. A megyékben és a három nagyvárosban ez év tavaszán diáknapot rendeztek — az ott legjobban szereplők kaptak meghívót a pataki diáknapokra, erre a nagyszabású diákíesztiválra. Az eddigiekkel ellentétben ugyanis Sárospatakon az idén nem versengés folyt a különféle művészeti ágakban szereplő fiatalok között. Fesztivállá, diáktalálkozóvá változott az 1962 óta megrendezett rendezvénysorozat. A szervezők úgynevezett szerkesztett műsorokat állítottak össze — egyszerre négy helyszínen léptek színpadra a meghívottak. Nem volt zsűrizés, a fiatalok felszabadultan, szorongás nélkül énekeltek, táncoltak, zenéltek, verseltek és nevettek. Szabolcs- Szatmárbói három-hámm versmondó, énekkar, és irodalmi színpad, egy-egy tánccsoport, szólóének, kamara- zenekar és bábcsoport mutatta be műsorát. A kulturális bemutatókon kívül változatos program kínált. elfoglaltságot a részvevőknek. A megyék-városok középiskolás, szakmunkás- képzős KISZ-titkárai részére tapasztalatcserét szerveztek; az ifjúsági klubok vezetői is találkozhattak egymással. Sportversenyeket, is rendeztek, emellett pénteken reggel kocogómenet indult a szálláshelyekről... Esténként tánc, tábortűz, közös éneklés zárta a napot. Annak ellenére, hogy a zsűrizés megszűnt a diáknapokon, tizennégy produkció külön elismerésben részesült. A közönség és a diáktanács valamint szakemberek véleménye alapján a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtók különdíjat kaptak, és a vasárnapi gálaműsorban újra színpadra léphettek. Sza- bolcs-Szatmár képviselői sem vallottak szégyent — a gálaműsorban három megyénkben részvevő volt. Különdíjat kapott a Nyíregyházi Vasvári Gimnázium énekkara, a 110. számú Szakmunkásképző Intézet tánccsoportja és Hrotkó Vendel versmondó, a nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskola tanulója. A diáknapokat megelőzte egy néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat. A megyei előzsürizésre huszonegy munka érkezett, ezek közül tizenhármat küldtek tovább Sárospatakra. Hét pályamunka nyert: Csapó Judit vásáros- naményi gimnazista „Tarpai temetés” című dolgozatával aranyérmet szerzett, emellett két ezüst és négy bronz fokozatot kaptak szabolcs- szatmári fiatalok. (tgy) Egy gyümölcs — egy tövis Megkezdték n köszméteszüretet — Egy szem köszméte, egy szúrás, egy szem, egy tövis — mondják az asszonyok a csenged Lenin 60 holdas kertjéoen, ahol a ládák gyorsan telnek a fürge kezek munkája eredményeként. Vannak vagy negyvenen a szedők, köztük férfiak is. ők kesztyűt is húztak. Mert hát ügyetlenebbek, mondják a lányok, és odanevetnek a kis fává nőtt növények között guggoló emberekre. A kertészeti brigád ez, s köztük ott serénykedik Halászi Andrásnó, Vargha Ilona, Józsa Gyuláné, Csorvási Vio. la és Csorvási Pálné. A jo idő minden percét kj kell használni, hiszen a konzervgyár várja a gyümölcsöt, amiben lesz vagy húsz va- gonnyi. — Elég jól fizetik — mondja Halásziné — egy ötvenöt adnak kilónként. Hogy mennyit lehet szedni? Hát vagy ötvenöt. — Lehet, hogy kijön’ a mázsa is — toidja Viola, aki egy oly ári bókör mellett ‘áll, melyen van egy ládányi. — Nem megy az — kontráznak a férfiak, akik bizony egy-egy szisszenéssel adják tudomásunkra, hogy bizony a kis levelek között az asszonykéz ügyesebb. Nézem a kis fonott demizsont, ott lapui a hűsben. — Miféle van benne, becsi büdös tán? — Csudát, meleg van most ahhoz. De hallja, egy kis sört hozhattak volna. — Egy ládáért adnánk egy láda köszmétét! — Hozzon kettővel! — Lenne is nemulass — higgasztja le a kedélyeket valamelyikük, nagy nevetés közben. S rnig beszélnek, addig sem áll a kezük, telnek a ládák, és a sorok közötti úton a Zetor szedi össze azokat, melyek megteltek. Hajnaltól estig hajtják a köszmétéit, J vidám szóval, évődve egymással, mint ahogy az már lenni szokott, ha dolgos, kedélyes asszonynép jön össze. Hatalmas a kert. túl is megy a távoli erdőn. Hétfőn álltak bele az elejébe, kedden már a jó harmada felé tartottak, szerdán a közepére értek. A nagy sötétzöld tengerben tarkállottak a ruhák és kendők, és én úgy láttam, és biztos, hogy úgy is volt, még a nap is vidámabban sütött errefelé. (bürget) Ifjú Gárda-szemle A KISZ városi bizottsága és a városi Ifjú Gárda parancsnoksága vá-. rosi Ifjú Gárda-szemlét rendezett május 30 és június I között, A háromnapos rendezvényen a fiatalok rajversenyeken, szellemi vetélkedőkön és harci túrán adtak számot felkészültségükről. Az összetett versenyben első lett a gumigyár, második a Kossuth Szakközépiskola, harmadik a Krúdy Gimnázium szakasza. Ük képviselik Nyíregyházát a megyei szemlén. A városi szemle záróakkordjaként az ifjúgárdisták megkoszorúzták a Felszabadulás téri kozák lovasszobrot, (G. 13.) 8 Két partizánfilm. Anélkül, hogy párhuzamot próbálnék vonni a Legenda a partizánról és a Tizenöt emberélet című film között, néhány hasonló vagy éppen különböző vonásuk említését nem igen kerülhetem el, ha el akarom mondani, amit szeretnék. Mindkettő megtörtént eseményt választott tárgyául. Mata János (forgatókönyvíró, rendező), Wisinger István (szerkesztő-riporter). Káplár Ferenc és Füredi Vilmos (operatőrök) dokumentumfilmje, a Legenda a partizánról, olyan emberről szól — Szőnyi Mártonról — aki nemcsak a történelemkönyvek ismert hőse, hanem egyike azoknak, akiknek neve a magyar partizánmozgalom jelképe lett. Valóban szokatlan, rendhagyó ez a dokumentum film, vagy legalábbis ritka, több rétegből építkezik, többfelé ágazik, noha egy helyszínen játszódik, sajnos többször is kíméletlen kérdéseket szegez — némely esetben helytelenül is •— a megkérdezetteknek a riporter,'de át-, meg átszövi a képeket, az emberek szavait a líra is, a szeretettől melegített emlékezés. A riporter lényegretörő kérdéseiből, is kitűnik (de a műsorújságbeli előzetesben ugyanő meg is mondja), hogy — az általa használt fogalommal élve — e „történelmi mélyfúrás” révén akar választ kapni és adni arra: „Hogyan lehet#egy kis, szinte önmagában zárt falusi közösség jellemzője egyszerre a kiállás és az árulás, a bátorság és a tehetetlenség?” Az erre adható lehetséges teletett keresi kérdéseivel a riporter. A válasz nekünk, nézőknek kell megfogalmaznunk: bizonyára azért lehetséges ez, mert — bármily kicsi és zárt is egy közösség — esendő emberekből áll, s ezek 'iái' emberek nem voltak tudatában az adott helyzetiét és a legközelebbi célt tekintve, sem valódi érdekeiknek, ezek azonosságának, sem az esetleges közös ellenállásukból származható erejüknek. Ezeket az Ózd környéki embereket éppúgy megfertőzte, lelkileg megtörte, etikájukat, jövőlátásukat bizonyos értelemben deformálta a Horthy-rendszer negyedszázados uralma, mint az ország más vidékén lakókat. Éppen ezért a közösség igazi érdekeivel ellentétes érdek érvényesült végül is, a fenyegető erőszak árnyékában. Az emberekben alapvetően meg. lévő humánum önmagában nem volt elegendő, hogy megóvja, életben megőrizze Szőnyi Mártont, hiányzott belőlük az igazi cél és a valódi érdek megerősített tudata. Ennek egyik oka viszont a magyar munkásmozgalom, illetve az antifasiszta, német- ellenes erők falusi kapcsolatainak, szálainak kevés voltában és lazaságában keresendő. Ez viszont már a filmen kívül es5 probléma. Ami még a filmen belüli kérdés: nem adott kielégítő képet Szőnyi Mártonról, a cselekvő hősről. Igaz, nem ez volt az első célja, hisz’ a róla a Hangoly-vclgyében szájról szájra járó legendákat próbálta egybefogni (n-em teljes sikerrel). Mégis, mert keveset tudunk róla. jó lett volna, ha többet ismerünk meg korábbi életéről és többet tudunk meg partizánéletének előbbi harci feladatairól. A Tizenöt emberélet című csehszlovák film tárgya a tátrai partizánharcok egy megtörtént epizódja. Játékfilm mivoltában is dokumentum értékű nekünk, mert egy magyar partizán, Bernát György orvos a főszereplője. Jóval halványabb, erőtlenebb, mint az előbbi szép magyar film, műfaji lehetőségeit nem használja ki. Inkább krónika, egy drámai küzdelem epikus feldolgozása. Eszünkkel felmérjük és megértjük a partizán orvos önfeláldozó munkájának, erőfeszítésének jelentőségét, amivel tizenöt ember életét megmentette, de mégsem érezzük az egyéniség, a humanizmus sugárzását. Az ok a forgatókönyvben és á színészválasztásban egyaránt kereshető. Egy nap Jersey szigetén. Avagy magánéleti intimitások a 19. század francia iro. * a almának egyik legnagyobb- járól, Viktor Hugóról. Igen jó szereposztást kapott Albert Maltzn.ak ez a kitűnő dramaturgiával felépített, fordulatos cselekményű darabja a tévéváltozatban Hajdúfy Miklós rendezőtől. Az viazont — úgy gondolom — nem le- ■ hét kétséges, hogy az író mesterségbeli tudásának csillogása ellenére a darab az írói mondanivaló dolgában legfeljebb közepes színvonalú, semmi érdemlegeset nem mond, a témája, cselekménye, jel lemrenoszere .erősen bestseller ízű. A nagy költőt, írót játszó Gábor Miklós is tudatában lehetett ennek, lehetséges, hogy ezért ábrázolta kívülről Hugót, mintegy távolságot tartva, ironikus felhanggal. A nagy franci* író hármas fricskát kapott tehát: az írótól, a rendezőtől és a színésztől. Mindent összevetve: az átlagosnál valamicskével szín. vonalasabb szórakozás volt, de semmi több. Böseiulorfcr. Nem ismeret len a rádióhallgatóknak, a tévénézőknek Karinthy Ferencnek ez az egyfelvonásosa. Évekkel ezelőtt hallhatták, láthatták. Most mégis újdonságként hatott. Az új szerep- osztás és az új rendezői felfogás eredményeként. Más volt színpadról közvetítve, más volt a képernyőn. Szinte egészen más most. Uj ötletek, új játékok kerültek a rádióvái'tozatba. Frissebb lett, szívszorítóbb, lüktetőbb. A kép, a látvány leleplez, elvonja a figyelmet akkor is, amikor csak a szövegre, a hangra, a tónusra lenne szabad koncentrálnunk. Ez nem a színpad, a képernyő ellen szóló megállapítás, csak annak bevezetője, hogy ügy gondolom: a Bösendorfer most talált rá igazi műfajára, a hozzá leginkább alkalmas megjelenési formára Rádiójáték. De talán még jobb, ha hangjátéknak mondom. Itt valóban a hangok — és a csendek (!) — uralkodnak a hallgatón. Az emberi hangok, amelyekből a magány szorongva, önmagát takargatva, leplezkedve ki-ki néz, vagy erőszakos telefonálgatás útján keres alkalmi társat az egyedüllétből váló oldódásra. Tudjuk, hogy ugyanaz a színész — Sinkovits Imre — öltözik számtalan hangalakba, férfiakéba, gyermekébe, nőkébe, s mindannyiszor elhisszük neki a figurát. Mindannyiszor megújul, átváltozik érzésben, tónusban, karakterben. Karinthy Ferenc nagyszerű gondolatai adják meg erre neki a lehetőséget, az alapot. A magány kétféle módon is ölhet. Elsorvaszthatja az embert, de a magányos ember kétségbeesett játéka, torz kapcsolatkeresése megölhet másokat, akik éppúgy gyötrődnek a magánytól. Ezért embertelen a magány. Ezt mondja ez a darab. Seregi István
