Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-20 / 143. szám
1975. június 20. RELET-MAGYARORSZÄG 3 Szolgáltatás a lakosság javára < > * MEGYEI ÚJÍTOK Leltet jabban, olcssb&an is... HUSZADRANGÚ LENNE az ipari szövetkezeteknél a szolgáltatás? A számok ugyanis azt mutatják, hogy a teljes termelésnek csak huszad részét teszi ki a. lakosságnak végzett munka a megye majd félszáz ipari szövetkezeténél. A valóság, hogy mindenütt nagy erőfeszítéseket tesznek a javító-szolgáltató ipar fejlesztésére, az igényekhez való alkalmazkodásra. Különösen elmondható ez a múlt évre, amikor közel negyedével nőtt a lakossági munka az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az építőipar pedig egyenesen másfélszeresére növelte a részvételét a családi házak, társasházak építésében, a tatarozásban, karbantartásban. Sajnos az év első felének tapasztalatai már nem ilyen kedvezőek. Mintha megtorpantak volna a szövetkezetek, egy-két iparágat kivéve kisebb a szolgáltatás mértéke; mint korábban. Különösen szembetűnő ez az építőiparnál, de meglepő a csökkenés a kimondottan szolgáltatást végző — Tempó, fodrászszövetkezetek — esetében is. Pedig most is vannak kezdeményezések, amelyek a szolgáltatások javítását akarják elősegíteni. Példaként említhető, hogy a mátészalkai ÉPSZER szövetkezet szombaton délután és vasárnap ügyeletet tart a gépkocsik gyorsmosására, az apróbb javítások elvégzésére. Most már nemcsak terv, hanem hamarosan valóság lesz, hogy Záhonyban új szolgáltatásként részleget nyit a fényképész szövetkezet. Kisvárdán rövidesen egy új szolgáltatóház áll a lakosság rendelkezésére. Ezeket az intézkedéseket messzemenően támogatja a szövetkezetek megyei szövetMUNKÄBAN A CSÉVÉLŐ. A HÓDIKÖT fehérgyarmati gyárában nemrég állították a termelés szolgálatába a csévélő gépsort. sége is, a kölcsönös fejlesztési alapból is juttat oénzt a beruházások megvalósítására. A SZOLGÁLTATÁSOK SZÍNVONALÁNAK javítását érdemes állandóan napirenden tartani. Éppen a korábban említett, némi visz- szaesés mutatja, hogy az ipari szövetkezetek vezetőinek is nap, mint nap meg kell vívniuk a maguk kis harcát azért, hogy ne csökkenjen ez a tevékenység, hogy a szövetkezetek ne csak az árutermelésben, a nagyipart kisegítő munkában jeleskedjenek, hanem éppúgy sikereket érjenek el a szolgáltató iparban is, hiszen hosszú évekre a szövetkezetek egyik alapját, lét- jogosultságát éppen a lakosság részére végzett munka jelenti. ^ (lb) Szalámi Egy egészségügyi jelentésben olvastuk, hogy a mátészalkai központi óvoda hűtőkapacitása szinte egyenlő a nullával, raktára pedig olyan, hogy nemrég nagyobb mennyiségű szalámit kellett kidobni, mert megromlott. Ezen a helyzeten sürgősen segíteni kell, míg nagyobb baj nem történik — írja jelentésében az egészségügyi bizottság. Se hozzátenni, se elvenni nem akarunk a megállapításhoz. Csupán egy kérdésünk kívánkozik ide: vajon a kidobásra ítélt szalámi és egyéb megromlott élelmiszer árából nem jutna-e egy nagyobb hűtőszekrényre? Hátha. Cseresznye A nagykállói útón, Semjén felé „mindenki” cseresznyefái előtt gyakran fékeznek a gépkocsik. A pirosló cseresznye az út mentén jó kis kóstoló a vándornak. Nem is ez bántja az embert, ha mindenkié, hát legyen. De az már felborzolja az ember idegeit, ha azt látja, hogy a gépkocsi gazdája gondosan előszedi a nylonzacskót és komótosan hozzálát az ingyen szürethez. Talán otthon le is méri és kiszámolja hány forintot takarított meg. A néhány forint aligha benzinre kell. A gépkocsik nem azért fékeznek a cseresznyefáknál, mert fogytán a benzin. Valami más van fogytán... (PG) Az üzemekben, vállalatoknál egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak azoknak a ki- sebb-nagyobb újításoknak, ésszerűsítéseknek, amelyekkel az alapanyag célszerű felhasználását, a kézimunka gépesítését, az energiafelhasználás csökkentését érik el. Ebben a tevékenységében nagy szerepük van azoknak a munkásoknak, technikusoknak, akik fáradtságot és szabad időt nem kímélve töprengenek, hogy kis gépeikkel vagy szerszámaikkal gazdaságosabbá tegyék munkahelyük egy-egy termelési folyamatát. Képösszeállításunkban a megyénk üzemeiben tevékenykedő több száz újító közül mutatunk be néhányat. A Tiszalöki Hajójavító üzemben a tmk ! katosa Kiss Sándor. Vállalatánál rendszer, sen kisebb-nagyobb újításaival hívja ft magára a figyelmet. Megoldotta az eszterga- műhelyben a köszörüléskor keletkezett nagy mennyiségű por elszívását. Legutóbb egy csőhajlító-berendezést készített, amely háromnégyszeresére növelte a vascsövek mcghajlí- tásának mennyiségét s a kis szerkezet két ember munkáját végzi el. Most a hegesztésnél keletkező gáz elszívásán dolgozik. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál Jakab Zoltán és Csűrös Péter fiatal szakmunkások az esztergapad felújítása során készített ésszerűsítést. A gépeken a kapcsolóberendezésnél alkalmazott új módszer nagymértékben csökkenti az üzemelés közben előforduló baleseti veszélyt. Ezen túlmenően ót darab kapcsolóorsó elektromos szerkezednek megtakarítását is elérték ésszerűsíté- ikkei. A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kls- várdai üzemében Balogh László és Forgács József műszerészek a meghirdetett anyag- és energiatakarékossági mozgalom nyomán hat darab GFK fényérzékelő berendezést szerelt fel az egyes munkahelyekre. Ennek a berendezésnek az a lényege, hogy automatikusan érzékeli a fényt s ha szükséges ki-, illetve bekapcsolja az egyes munkahelyek belső világításait. Ezzel eléri hogy 10 százalékkal csökken a villamosenergia-fogyasztás a gyáregységben. A két szakember munkájáért pénzjutalomban részesült. Szörényi Sándor, a nyírbátori Auróra Cipőipari Vállalat technikusa az üzemben az egyes munkafolyamatok tökéletesebb gépesítését oldotta meg. Elsőnek a fasarok bevonását gépesítette egyik kollégájával. Legutóbb a eipőtalpsarok-hcly csiszolását egyszerűsítette. Ezzel elérték, hogy műszakonként egy ember munkáját megtakarítják, emellett még a minőség is kifogástalanná vált. További terve a fiatal technikusnak, hogy ezt a fázist ragasztó felhordógéppcl egészítse ki. Elek Emil képriportja Másfajta gondok (Az elnök monológja) Az apámnak nyolc hold földje volt, azon gazdálkodtunk. Micsoda öröm volt, ha tíz mázsa búza megtermett egy holdon. Most meg? Meg tudnánk ölni magunkat, ha csak annyi teremne. Pedig a föld nem lett más. Most is hat aranykoronás a pálci határ, most is homok. Csak akkor, harminc-negyven évvel ezelőtt még búzát se nagyon mertünk vetni, inkább rozsot. Igaz, túl gazdagok nem vagyunk. A 2300 hektáron 36 milliót termeltünk, van kétmillió tartalékunk. Viszont az alap megvan. A fejlődés meg úgy következik, ahol több van, ahhoz jön a több. Ha megállunk, elkezdünk totyogni, mint a kacsa, akkor nem jutunk sehová. Ehelyett inkább azt nézzük, miben lehet haladni. Tavaly beruházásra hétmilliót költöttünk, az idén ötmillió lesz. Aztán vannak ezek a talajvizsgálatok. Ezek mondják meg, mit Tehet, csinálni a földdel. Mert komoly tervek vannak és szerintem is nagyon sok lehetőség a takarékosságra, ám csak úgy, ha tudjuk, mibe mit érdemes vetni. Mi nem úgy akarunk takarékoskodni, hogy 150 vagon helyett csak 120 vagon műtrágyát használunk fel, hanem 180-at veszünk inkább. De a talajnak megfelelően, hogy hasznot hozzon. Megelégedett ember sohasem voltam. Ha jó eredményünk volt — örültünk neki —, de utána csak azt mondtam: fiúk, még lehet egy kicsit többet. A termelésben is úgy vagyunk, van olyan, aminek hagyománya van, szeretjük is, ilyen a burgonya. Most 240 hektáron ültettünk, ebből 100 hektár a Solanum-termelési rendszerben van. Itt, a mi határunkban alakult ki a gül- baba, Teichmann Vilmos bácsi itt kísérletezte ki. Ez is kötelez. Továbbá azt is kell nézni, minek a termeléséhez van erőnk. Mert bármennyire szorgos is a pálci nép, a dohánnyal például úgy vagyunk, jövőre nem lesz aki csinálja. Pedig nekünk megéri. Egyébként is az emberek már nem azért maradnak ki a dologbői, mert nincsenek megfizetve, hanem közel van Kisvárda, hét kilométerre, Záhony is és eljárnak, nem mindenki marad meg a téeszben. Másfajta gondjaink is vannak. Az egyesülés itt közeleg. Jéke, Mezőladány, Újkenéz, Tornyospálcával együtt. Kialakulhatna egy olyan gazdaság, ahol van homok, de van tiszai föld is, kiegészítenék egymást. Úgy lenne egész. Bele lehetne vágni egy szakosított szarvasmarhatelep építésébe is. Az állattartásban látunk lehetőséget. Tavaly épült egy kötetlen hízóistállónk, a tehenészetben 12 liter felett van a fejési átlag. Keverőüze- munk mar vart, az idei beruházásból szeretnénk egy szárítót hozzá, hiszen saját takarmányon alapszik az állattartás, úgy éri meg. Végül csak azt mondom, amivel kezdeni kellett volna: jól állunk, s ez legjobban annak köszönhető, hogy a szakgárda is jó. A fiatal szakemberek szeretik az újat. Itt nem burkolóznak be az emberek. A fiatalok mind azt meg akarják valósítani, amit az iskolában tanultak. Hajnaltól estig járják a határt, figyelnek mindenre. Hát így élünk, dolgozunk — fejezte be Agárdi Béla, a tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke.
