Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-17 / 140. szám
im tfnim 17. SELET-MA6YAR0RSZÁG s Nagy politikai aktivitással Választások a Szovjetunióban MOSZKVA: A Szovjetunióban vasárnap országszerte választásokat tartottak. Ezúttal a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsait és a helyi tanácsokat választották újjá. A szövetségi köztársaságok és az autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak meghatalmazása négy évre, a helyi tanácsoké két évre szól. Szaljut—4 Műszaki kísérletek a megadott program szerint Pjotr Klimak, a Szaljut—4 parancsnoka, és Vitalij Sze- vasztyjanov, a szovjet orbi- tális űrállomás fedélzeti mérnöke vasárnap és hétfőn a megadott program szerint műszaki kísérleteket végzett. A két űrhajós kipróbálta a többi között azokat az új berendezéseket és műszereket, amelyek az állomásnak a különböző , csillagokhoz való tájolására szolgálnak. A kísérletek lényege az volt, hogy kitapasztalják a szó- banforgó berendezések és műszerek pontosságát és érzékenységét, begyakorolják a velük végzendő munkát és tanulmányozzák, hogyan lehet azokat majd alkalmazni a jövőbeni konkrét feladatok megoldásánál. Újabb autonom hajózási műszerek kidolgozásához szükséges adatok megszerzése céljából az űrhajósok navigációs méréseket végeztek és fényképfelvételeket készítettek a csillagos égről, valamint a Föld felületéről. A Szaljut—4 személyzetének jelentése és a telemet- rikus távközlési adatok szerint az orbitális állomás műszerei és berendezései normálisan működnek. Klimuk és Szevasztyjanov közérzete jó. A Szaljut—4 folytatja repülését. 1 New York: a Cape Canaveral-! J. Kennedy kozmikus központban (Florida) hétfőn megkezdték a szovjet—amerikai közös kísérletben részt vevő Apollo űrhajó hordozórakétája második lépcsőjének, valamint az űrhajó üzemanyagtartályainak üzemanyaggal való feltöltését. Az üzemagy ag-feltoltét egy hetet vesz igénybe. Az Apollo személyzete a Texas állambeli Houstonban az utolsó edzéseket végzi. MOSZKVA. Vasárnap a kora délutáni órákig a Szovjetunió felifőtt lakosságának túlnyomó többsége már leadta szavazatát, a helyi tanácsi és köztársasági legfelsőbb tanácsi választásokon. A moszkvai televízió jelentése szerint a fővárosban, ottani időszámítás szerint 18 óráig a szavazók 98,97 százaléka eleget tett áll am- polgári kötelezettségének. A legnagyobb forgalom azokban a körzetekben volt, ahol a párt és a kormány legfelsőbb vezetőit, Leonyid Brezs- nyevet, Nyikolaj Podgornijt és Alekszej Koszigint jelölték az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsába. Mindhárom szovjet vezető tagja ezenkívül a legfelsőbb szovjet államhatalmi szervnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának is, amelynek újraválasztása egy évvel ezelőtt zajlott le. . A mostani helyi választásokat, nagy politikai lendület és aktivitás jellemezte. A politikai hőfokot és a részvétel tömegességét tekintve nem maradtak el az össz- szövetségi legfelsőbb tanácsi választások mögött. Ebben közrejátszott az időpont is: a szovjet .emberek egy rendkívül felelőssegteijes időszakban — a kilencedik ötéves terv „finisében”, s a XXV. pártkongresszus előkészítésének zárószakaszában különösen nagy erővel demonstrálták az SZKPkülés belpolitikájával való azonosulásukat. Mint a moszkvai rádió vasárnap este jelentette, a fővárosban elhelyezett központi választási bizottsághoz egész nap érkeztek a táviratok a Szovjetunió keleti területeiről (Moszkva és Vlagyivosztok között tíz óra az időzónakülönbség) és a világóceán különböző pontjain tartózkodó szovjet kereskedelmi hajókról ezzel a szöveggel: „A szavazásban való részvétel teljes volt.” A szibériai tajgában dolgozó geológusokat és olajbányászokat, valamint a Baj- kál—Amur vasútvonal építő- brigádjait a nap folyamán helikopteres szavazatgyűjtő bizottságolt látogatták meg. Lelkes, ünnepi hangulatban szavaztak a második legnagyobb szovjet város, Leningrád dolgozói, köztük a híres „Elektroszila” villamosgépgyár kollektívája, amely egy 800 ezer kilowatt teljesítményű óriásturbina elkészítésével ünnepelte a választásokat. A most véget ért választási ciklusban a Szovjetunióban jelentősen megnőtt a tanácsok szerepe, tekintélye, s növekedett hatáskörük. Különösen aktív völt e négy esztendőben a szövetségi, és az autonóm köztársaságok törvényalkotó tevékenysége. A köztársasági parlamentek nagy munkát végeztek a törvények egységesítése érdekében és az alkalmazás gyakorlatának tökéletesítésében. Már a legelső ülésszakokon elfogadták a köztársaságokban az új. az össz-szövetségivel összhangban lévő egészségügyi törvényt. Jelentős aktus volt a munkáról szóló törvény meghozatala is, amely rögzíti az utóbbi esztendők vívmányait, s mindenütt rendezik a dolgozók jogait és kötelezettségeit. 1973 júliusában született még a közoktatásról szóló alaptörvény, majd ennek nyomán a köztársaság egyéni sajátosságait is figyelembe vevő jogszabályok gyűjteménye. Törvény született a legutóbbi parlamenti időszakban a természeti kincsek, köztük a vizek hasznosításáról és a jegyzői hivatalok felállításáról is. Az Orosz Föderációban érdekes törvényt hoztak az autóutak építéséről és felhasználásáról. De foglalkoztak a törvényalkotó testületek a lakossági szolgáltatások megalapozásával is. Ukrajnában az új törvények sorából a föld hasznosítására vonatkozó, Kirgizá- ban pedig a városrendezési, illetve -építési törvény emelkedik ki. A most kezdődő időszakban az új tanácstagok megnövekedett szerepkörrel láthatnak munkához. A szociális összetételből ítélve (a munkások es kolhoztagok aránya a köztársasági parlamenti küldöttek között 50,3 százalék, a helyi tanácsokban 67,8, a fiataloké 19,6, illetve 30 százalék). Jól tudják majd képviselni választóik érdekeit. Ford Magyar—szovjet szimpozíon a számítógép-technikáról és Schee! tárgyalásai Számítástechnikai berendezésekről, rendszerekről kezdődött négynapos tanácskozás hétfőn a Videoton és a szovjet TECH- MASEXPORT külkereskedelmi vállalat szervezésében a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A tanácskozást Demeter Béla, a Videoton vezérigazgatóhelyettese, V. Vohmin, a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviselőjének helyettese és L. Karev, a TECHMASEXPORT főosztályvezetője, a szimpozio- non részt vevő szovjet delegáció vezetője nyitotta meg. A számítógépek egyik jelentős felhasználási területe a folyamatszabályozás, amely a gyártási, és a gazdasági feladatok megoldását segíti elő, többek között a termelés előkészítésében, az adminisztratív irányításban és az értékesítés megszervezésében. A számítógépes folyamatszabályozás a Szovjetunióban — főként a műszeriparban, a kohászatban és az energiaiparban — már elterjedt, alkalmazásával csak az elmúlt évben számítások szerint mintegy 480 millió rubelt takarítottak meg, Magyarországon azonban még csak ezután várható térhódítása az iparban. Éppen ezért rendezték meg a szimpoziont is, amelyen a folyamatszabályozásra felhasználható R 10-es Videoton számítógépekről és a nálunk még kevésbé ismert laovjet számítógépek!, ól tartanak előadásokat a két ország szakemberei. A szimpozion a számítástechnikával foglalkozó hazai szakemberek számára különösen hasznos lehet, hiszen e téren jórészt még kiaknázatlanok a lehetőségek. A Szovjetunió ugyanis más néhány KGST-országgal eredményesen együttműködik már folyamatszabályozó számítógépek közös rendszerének kialakításában, közös irodákat is felállítottak Lengyelországgal és Csehszlovákiával. Igaz, a Videoton R 10-es gépei kedveltek a szovjet vállalatoknál — jelenleg több mint 100 működik belőlük a Szovjetunióban — a folyamatszabályozásra alkalmas szovjet gépekből azonban csak a közelmúltban érkezett meg az első Magyarországra, a Videoton vásárolta meg. Most keresik a két ország szakemberei a gyártási kooperáció kialakításának lehetőségeit, s a KGM is tárgyal már a szovjet műszeripari minisztériummal fo- iyamatszabályozc berendezések közös gyártásáról, elterjesztéséről. A hét előadás közül az egyik legérdekesebb azt, a Szovjetunióban most kifejlesztés alatt álló számító- géprendszert ismerteti, amely az atomerőművek automatizált irámyítórend- , szereiben kerül majd fel- használásra. Előreláthatóan a paksi atomerőműnél is ilyen fajta rendszerben működő számítógépet alkalmaznak majd. A szimpozion kedden folytatódik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A Fehér Ház hétfőn közleményt adtát ki Walter Scheel né ugatnéme-t és Gerald Ford amerikai etoök, valamint G-enscher és Kissinger kül- égy miniszter kétórás tárgyalásáról. Mint a közlemény beszámol róla, a tárgyaló fe_ lek eszmecserét folytattak a kelet-nyugati kapcsolatokról és asz. európai biztonsági értekezletről, továbbá világgaz. dasági kérdésekről és az energiaprob iemarol tárgyaltak. Walter Scheel méghívta Ford elnököt NSZK-beli látogatásra. Ford a meghívást elfogadta. A látogatás időpontjában később egyeznek meg. Elutazott hazánkból a szovjet mezőgazdasági küldöttség- R. Szidak szovjet mezőgazdasági miniszterhelyettes vezetésével június 9—15. között mezőgazdasági küldöttség tartózkodott hazánkban. A küldöttség részt vett a magyar— szovjet mezőgazdasági és élelmiszeripari munkacsoport ülésén, amelyet . Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetett. A munkacsoport hosszú távú, 1990-ig szóló egyezmény- tervezetet dolgozott ki a gazdasági vetőmagvak, a gyümölcs- és a szól őszapón tóanyag termesztésében való együttműködés bővítésére, kooperációjára, és a két ország közötti, kölcsönös szállításokra, megállapodtak abban, hogy javaslatot dolgoznak ki közös szaporítóanyag előállító telepek létesítésére a Szovjetunió és Magyarország te rületén. A szovjet küldöttséget fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A küldöttség elutazott hazánkból. fllWisliMMELffTT Federico Garcia Lorca (1898—1936) drámáinak egyik legszebbike. a Yenna került a televízió milliós közönsége elé kedd este. A Franco-íasisz- ták első áldozatai közt számon tartott, világirodalmi rangú spanyol költő két kérdésről többször ' szól drámáiban : a férfi és a nő kapcsolatának öröknek tartott, megoldatlan problémáiról, és a spanyol asszonyok társadalmi helyzetéről, kérdéseiről. Ezt találjuk a Yermában is, noha áttételesebben, költőibb megfogalmazásban és szerkezetben, de nem kevesebb erővel, mint például a Ber- narda Álba hááa című utolsó drámájában, amely már alcímében is (Asszonyok drámája Spanyolország falvaiban) nyíltan megváltja társadalmi méretű kritikai alapállását. Yerma, a szép és gyermek után hiába vágyódó fiatal- asszony története sem csupán egyedi tragédiát mutat be. Benne van az elmaradott spanyol társadalomban élő rők, asszonyok teljes kiszolgáltatottsága is, attól kezdve, hogy a gyermeknek, az ifjúnak a szülő választja ki házastársát, s hogy az így a legtöbbször szerelem nélkül kötött házasságokban az asz- szonyok boldogtalanok, vagy pedig egyedül a gyermekben keresik, találják meg a boldogságot. A miskolci Nemzeti Színház előadását azért tartom szépnek és igaznak, mert a tragikummal együtt, egyenrangúan juttatta érvényre a Lorcára még a drámáiban is oiy jellemző erőteljes lírai Ságot. (Ez a darab ismeretében nem tűnhet különösebb erénynek, azonban már láthattunk rlyan Yerma-eiőadást. rendezést, amelyben a tragikus hang uralkodott, csaknem elnyomva a lírát.) A miskolciak sikerében a rendezőn, Illés Istvánon kívül igen nagy része van a kiváló Gyöngyössy Katalinnak. Ű azt a Yermát keltette életre, akit Lorca megírt: a házasságban a szerelmet meg nem ismert, a boldogságát a gyermekben kereső, a gyermek utáni sóvárgását nem titkoló, de reménytelen vágyódását többnyire csendben viselő alázatos asz- szonyt, aki csak akkor hallatja hangosabban kesergő szavait, amikor meddőségre ítél- tetáse ellen lázadozik; és aki végül is nem tud megbékélni az életnek azzal az önző perspektívájával, amit férje mint egyetlen lehetségest kínál neki. Lázadozását, tiltakozását sem nagy hangokból építi fel Gyöngyössy Kátalin, inkább szívbéli érzelemből, kétség- ' beesésből. Ezért megrendítőbb más Yermákndl. A szombat esti összeállításból két adaptáció hagyott mélyebb nyomot: a Herczenik Miklós novellájából írt In flagranti és Török Rezső egy- íelvonásosa, a Sötét huszár, Herczenik írásának sem inkább — bizarr, sót néhol ízléstelen — története, hanem Tolnay Kláry, Bilicsi Tivadar és, Garas Dezső játéka marad emlékezetes. Török Rezső egy- íelvonásosában a figurák írói megoldását, bölcselkedésüket éppúgy élvezhettük, mint Szemes Mari életkedvtől kicsattanó. férjet kereső özvegyasszonyát. Koncz Gabor akkurátus, sötét filozófiájú gyász- huszárját vagy Agárdi Gábor ravpszkodó. „bőkezű”, házas- ságközvétitő kocsmárosát. Seregi István ..78 A> Pedagógusokkal beszélgetett Györfjy Miklós a „168 óra” megszokottan friss és érdekes szombati műsorában arról hogy milyen társadalom- képet tükröznek az általános iskolai 1. és II. osztályos tankönyvek. A közérdeklődésre számot tartó riport Horváth Ágota és Andor Mihály tanulmányának (megjelent a Szociológia c. folyóirat i.974/4. számában), megállapításait támasztotta alá, mely szerint idealizált és téves információk, konfliktus nélküli „kimerevített műhelyzetek” vannak bőven ezekben a tankönyvekben. Különösképpen a mezőgazdasági ismeretközlő részek példázták a kritikai megállapításokat: a búzának egy részét félreteszik vetésre, traktorral aratnak stb. „Még olvasni sem lehet rendesen ezeket a tankönyveket, annyira mozaikszerű világképet mutatnak be, nemhogy tanítani belőlük!” — hangzott az egyöntetűen lesújtó vélemény. Ezen túlmenően a tankönyvnek még derűsnek és szépnek is kell lennie — Szent- györgyi Albertre hivatkozva —, a hiteles világkép nyújtása mellett. Mészáros Tamás szombaton megismételt műsorából, a „Nézőpontéból is egyetlen beszélgetést engedtessék meg ezúttal kiemelnünk. A szerkesztő-riporter a közművelődési könyvtárügy két vezető szakemberét, Sallai Istvánt és Szente Ferencet -szólaltatta meg a könyvtárak korszerűségéről, s a korszerűség legfontosabb kritériumairól. A példás tömörséggel nyilatkozók a legegyszerűbben és a legvilágosabban fogalmaztak: legyen a közművelődési könyvtár emberközpontú, szabadon használható, akár a saját dolgozószoba. Ez természetesen a zárt típusú könyvtárakétól nagyobb alapterület» igénnyel jár, de az összefüggés az alapterület és a könyvtárhasználat között nyilvánvaló. Pl. Budapesten, ahol mindössze 6 négyzetméter könyvtári alapterület jut 1000 lakosra, az olvasók száma' a lakosság 8%-a, vidéken pedig, ahol 21 négyzetméter, ez az arány 17%. Sőt, az új könyvtárakkal rendelkező, vidéki nagyvárosokban már 40 négyzetméter a fenti alapterület, s az olvasók száma jóval meghaladja a 20%-ot. Rámutattak továbbá az új művelődési házak, otthonok több ütemben történő építéseknek lehetőségeire is, hogy az anyagi eszközök ma még sokszor elégtelen volta ne legyen a korszerű könyvtármagvú koncepció megvalósításának akadálya az ilyen falusi közművelődési intézményeknél sem. Azoknak is bizonyára érdekes lehetett Benda Kálmán és Kerekes István kitűnő műsora, a „Hogyan éltek elődeink a századokban”, akik nem figyelnek különösképpen a történelmi ismeret- terjesztő adásokra. Ez a műsor ugyanis nem az eseménytörténetet idézte, hanem hazánk XVII. századi lakosságának „biológiai életébe" nyújtott érzékletes bepillantást a hiteles történeti kútfők alapján. Megtudhattuk az éhínségektől, járványoktól tizedelt népről azt, hogy csak 50%-uk lett felnőtt, s azok is 40—45 év átlagéletkort értek meg, hogy milyenek voltak a párválasztási, családi viszonyok, milyen volt a nők helyzete és így tovább. Talán ennyi elég is annak illusztrálására, hogy a XVII. századi hétköznapi élet ilyen és ehhez hasonló témakörökben való bemutatása valóban életközeibe hozza a múlt százá- uokat. Ha ilyen gazdag forrásfeltárással. hozzáértéssel és vonzóan teszik. Merkovszky Fáj
