Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-23 / 119. szám

2 K ELET-M AG YARORSZ AG 1975. május 23. A szovjet és a vietnami nép közötti barátság forrása Lenin eszméje Leonyid Brezsnyev üdvözlete a Vietnami— Szovjet Baráti Társasághoz SZOJUZ—APOLLO Szovjet és amerikai űrhajósok, akik a kö­zös Szojuz—Apollo-programra készül­nek. Az előtérben (balról jobbra): Leonov, a szovjet űrhajósok felkészülésének veze­tője, Satalov, Stafford, Brand és Kubá- szov. (A. Moklecov felvétele — APN— KS) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsáf'á- nak főtitkára csütörtökön üdvözletét intézett a Vietna­mi—Szovjet Baráti Társaság­hoz, amely most emlékezik meg fennállásának 25. év­fordulójáról. Az SZKP KB főtitkára a bevezetőben megállapítja, hogy a szovjet és a vietna­mi nép közötti történelmi és hagyományos barátság, egység és a szolidaritás for­rásául Lenin halhatatlan eszméi és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme szolgálnak. A szovjet néppel való barátság moz­galmának első elindítója Ho Si Minh, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom kiemelkedő személyisége volt. Brezsnyev a továbbiakban a következőket írja: A szovjet emberek soha­sem felejtik el, hogy a viet­Mario Soares, a szocialista párt nevében nyíltan ultimá­tumot intézett az MFA Leg­felsőbb Forradalmi Tanácsá­hoz: sajtóértekezletén közöl­te, hogy egyelőre ő és az igazságügy-miniszter nem vesznek részt a kormány ülé­sein. Soares egyéb megjegyzései­A francia nemzetgyűlés szerdán este megvitatta a kormány katonapolitikáját. A vita során Chirac minisz­terelnök hangsúlyozta, hogy a kormány politikája ezen a téren változatlan s azt továbbra is az önálló francia atomhaderőre ala­pozza, a miniszterelnök ugyanakkor azt is hangoztat­ta, hogy Franciaország — — Remélem, nem rólam lesz szó — mondta gorom­bán a lány. — Engem nem kell félteni. Igaz, hogy meg­fogadtam, hogy soha többé... De ezek az idők egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy új életet kezdjek... — Pedig ha valamikor er­re lehetőség volt, akkor most van itt az idő... — Persze. Vár az újjáépí­tés... Menjek építeni a Manci hidat és naponta kapok egy tányér levest... — Egyelőre nem jut több — mondta Símé. — De ké­rem beszéljen, mit tud Ró­zsiról? — Én beszéltem vele utol­jára. Azt hiszem csak tőlem búcsúzott el. Járt itt egy szekeres ember, valahonnan Csongrádiból hozott lisztet, meg krumplit. Meglátta Ró­zsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte az egész szekér krumplit, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pusmogtak, majd Rózsi le­kötötte a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi em­ber szekeréhez. Én éppen a kapuban álltam. Odajött hozzám, megcsókolt és felült a bakra... nami nép az „El a kezekkel Szovjet-Oroszországtól” jel­szóval milyen hősies küz­delmet folytatott a fiatal szovjet hatalom támogatásá­ért. A vietnami hazafiak a második világháború alatt, miközben hazájuk szabadsá­gáért és függetlenségéért harcoltak, országszerte ki­bontakoztatták a „Szovjet­unióval való barátság cso­portjainak” tevékenységét és lelkesítést merítettek azok­ból a hőstettekből, amelye­ket a szovjet nép ért el a fa­siszta hódítók elleni harc­ban — folytatódik Leonyid Brezsnyev üdvözlete. Lenyid Brezsnyev rámuta­tott: a Vietnami—Szovjet Baráti Társaság fennállásá­nak 25. évfordulóját a viet­nami nép történelmi győzel­mével egy időben ünnepli. Vietnam népe megsemmisí­tő vereséget mért az impe­ből világosan kitűnt, hogy a szocialista párt „a pluraliz­mus és a politikai demokrá­cia” nevében messzemenő személyi változásokat akar a sajtó, a szakszervezetek, a helyi hatalmi szervek, az ál­lami vállalatok vezetésében és magában az államappará­mint azt tavaly az ottawai nyilatkozat aláírásával is ki­fejezésre juttatta — teljes jo­gú tagja az Atlanti Szövet­ségnek s a kormány úgy véli, a nyugati országoknak szolidaritást kell tanúsítani­uk, mert „ugyanazt a társa­dalmi koncepciót védelme­zik”. Villon kommunista képvi­selő rámutatott: egy év óta (KISREGÉNY) 21. — Ez mikor történt? — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek... — Addig hol lakott? Eöt- vöséknél ? — Azok az első napon ki­dobálták a rongyait a folyo­sóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén... — És senki sem engedte be a szobájába? — Én hívtam — szólt köz­be Simoné. — De azt mond­ta, hogy nem akar senkinek a terhére lenni... — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogy javuljak meg — mosolyodott el a lány. — Nem mondta, hogy ho­vá megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne ke­resse senki. Elege volt Bu­dapestből! Simó megkísérelte keres­tetni Rózsit. De ebben az országos zűrzavarban, ami­kor a megjelenő újságok leg­nagyobb rovata a „Ki tud róla” címet viselte, amikor százezrek keresték rokonai­kat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménnyel kecseg­tetett a vállalkozás. Simó két év múlva Csong­rialista agresszióra. Dél-Vi- etnam teljesen felszabadult, s a hős vietnami nép előtt megnyílt, a béke, a demok­ratikus fejlődés és a társadalmi haladás út­ja. A Szovjetunióban örömmel látják azokat a valóban hatalmas eredmé­nyeket, amelyeket a VDK dolgozói a Vietnami Dolgo­zók Pártjának vezetésével értek el a szocialista építés­ben köztársaságuk fennállá­sa 30. évfordulójának kü­szöbén. Az SZKP KB főtitkára vé­gezetül megállapítja, hogy a Vietnami—Szovjet Baráti Társaság, mint a Vietnami Dolgozók Pártjának megbíz­ható harcostársa, negyedév­század alatt nagy munkát fejtett ki a Szovjetunióval való internacionalista kap­csolatok és harci szolidaritás fejlesztése érdekében. rádon tartott választási be­szédet, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor tett egy utolsó kísérletet, hogy Rózsit megtalálja. Az előre megírt beszédét már befejezte, de a szokásos utolsó mondatokat még nem mondta el. — Tulajdonképpen min­dent elmondtam, de enged­jék meg, hogy egy személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945-ben Buda ostroma alatt ismertem meg. Borbás Ró­záinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorság­ból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány tőlem hal­lotta először Marx és lenin nevét. A kommunizmusról csak annyit hallott, hogy va­lami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt mesélték neki gazdái, méltóságos Eötvös úrék. Ez a lány ennek elle­nére úgy viselkedett, mintha évtizedek óta tudatos, tanult forradalmár lenne. Nem kel­lett neki brosúra, szeminári­um. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembe­fordult velem is és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy meg­kérjem önöket: ha valaki tudna valamit Borbás Rózái­ról, aki állítólag egy csong­rádi emberrel jött el Pest­készültünk fel BESZÉLGETÉS ALEKSZEJ LEONOV ŰRHAJÓSSAL Előreláthatólag 1975. július 15-én 15 óra 20 perckor kezdődik a szovjet—amerikai Szo­juz—Apollo közös űr­program: a bajkonuri űrrepülőtérről akkor bo­csátják Föld körüli pá­lyára a Szojuzt Leonov- val és Kubászovval a fedélzetén. Az Apollo űrhajó hét és fél órával később startol, személy­zete: Stafford. Slavton és Brand. A szokásosnál korábban érkezett haza csillagvárosi otthonába Alekszej Leonov űrhajós. Készül a küszö­bönálló szovjet—amerikai Szojuz—Apollo közös űruta­zásra. Nem ritkán késő es­tig bent marad munkahe­lyén, iaz űrhajósképző köz­pontban. A vidám, energi­kus, közlékeny természetű. Leonovból árad az optimiz­mus. Frissessége, közvetlen­sége, humora megnyerő. Negyven éves, ez a legszebb űrhajóskor. Tíz éve, 1965. márciusában a Voszhod—2 fedélzetéről Alekszej Leo­nov a világon elsőként lé­pett ki a végtelen, világűr­be. Az első- „űrgyalogos” 12 percig lebegett Földünk fö­lött az űrben. — Kérem, beszéljen 1965. március 18-ról, az űrben töltött percekről! — A beláthatatlan világ­űr -— mondja Alekszej Leo­nov — akkor teljes szépsé­gében jelent meg előttem. A Föld méltóságteljesen úszott szemem előtt. Onnan, fentről laposnak tűnt és csak a széle mentén látha­tó görbület emlékeztetett arra, hogy tulajdonképpen gömb alakú. Kissé eltaszí­tottam magam a fedélzeti nyílástól és kezdtem egyre jobban eltávolodni az űrha­jótól. A kötél, amivel a ha­ről, értesítsen. Úgy tudom vannak itt újságírók is. Ké­rem írják meg: keresem Borbás Rózáit... Simó hetekig várt, de nem kapott híradást. Rózsi eltűnt, soha senki nem hallott róla többé... Harminc esztendő telt el. A ház, amelyről e történet­ben szó volt, ma is ott áll a budai Duna-parton. A hábo­rú sebeit már régen begyó­gyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, megöregedtek. Emlékeik megfakultak, bár ezekben a napokban sok szó esett arról a borzalmas két hónapról... Magasan az újjáépített vár felett, hatalmas utasszállító gép úszott a tavaszi égen. Ezalatt jólöltözött emberek sétálgattak a Duna-parton. Egy magas házra mutatva egy apa így mesélt a fiának: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt robbant fel. A németek ide tolattak egy lőszerekkel meg rali ott vagont. Számomra különösen izgalmas, hogy ez a szerel­vény előtte napokig a mi házunk előtt állt. —0 És miért nem mondtá- tok meg nekik, hogy vigyék lakatlan területre? — kér­dezte a fiú. Az apa lemondóan legyin­tett: — Soha nem fogod megér­teni azokat az éveket... (Folytatjuk) hóhoz kötöttem magam, tel­jes hosszúságában meg­nyúlt. A felkészülés ■— Kis- idő múlva eléggé energikusan meghúztam a kötelet, hogy a hajó köze­lébe kerüljek, ennek követ­keztében kezemmel kellett védekeznem a felém köze­ledő űrhajó eilen. A zsilip­hez érvén, kezemmel fog­tam fel az ütést. — Milyen volt a felké­szülés a közös űrutazásra? — Az első űrrepülést kö­vetően — vallja be Leonov — egész idő alatt egy újabb útról álmodoztam. Úgy tű­nik, hogy ez az álom nemi sokára valóra válik. A kö­zös edzések megmutatták, hogy a szovjet és az ame­rikai legénység is készen áll a közös űrrepülésre. A hor­dozórakéta a Szojuzzal jú­lius 15-én, a délutáni órák­ban hagyja el a kilövőállo­mást. Hét és fél órával ké­sőbb indul el útjára az ame­rikai Apollo. A két űrhajó a Szojuz indulása uítán 51 óra 55 perccel találkozik a körpályán. Az űrhajók kö­rülbelül két napig repülnek majd összekapcsolva. A Houston közelében nemrég megtartott közös edzések­kor a fő figyelmet éppen a repülés e szakaszának szen­teltük. — Gyakoroltuk a külön­féle rendszerek és gépegy­ségek kezelését, vezérlését, elsajátítattuk a keresés, a közeledés és az összekap­csolás pillanatait. Külön­leges berendezéseken átkel­tünk az egyik űrhajóból a másikba. Mindez szigorúan a tervezett repülés idő­rendjének és programjának megfelelően folyt. Kidolgoz­tuk azt a dokumentációt is, amely pontosan megszabja a legénység tagjainak ten­nivalóját az adott pillanat­ban. Kél nap — 2880 perc­ből áll. Nem nehéz elkép­zelni, milyen vaskos köny­veket kell majd magunkkal vinni az útra. Mé|g jó, hogy az űrben súlytalanság van! — jegyzi meg mosolyogva Leonov. Lehetséges-e baleset ? — Különösen nagy fi­gyelmet szenteltünk a bal­eseti helyzetek kidolgozásá­nak — folytatja. — Az űr­hajók felépítése rendkívül biztonságos. A kozmosz azonban kozmosz! Készen kell állnunk a legváinatla- nabb helyzetekre is. A fel­készülés során például azt a helyzetet imitáltuk, ami­kor a csatlakozó részleg, vagy maga az Apollo űrha­jó hermetikus zártsága megszűnik. A megjátszott hiba pillanatában egy szov­jet űrhajós az Apollo, egy amerikai pedig a Szojuz fe­délzetén tartózkodott. Kü­lönleges tervet dolgoztunk ki a személyzet saját hajó­ikra történő gyors visszaté­résére. — Ehhez még figyelembe kell venni, hogy a Szojuz— Apollo összekapcsolt rend­szerében minden űrhajós szkafander nélkül dolgozik. Viszont, ha át kell menni egyik űrhajóból a másikba, az űrhajósruhát is fel kell ölteni. Sok száz próba után a kozmikus öltözés ideje már észrevehetően csök­kenthető. A mi rekordunk Valerij Kubászovval 8 perc — méghozzá két szkafan­derre, mivel mindegyikünk segít a másiknak. — A szovjet és az ame­rikai asztronauták utolsó közös edzését májusban tar­tottuk Csillagvárosban, ahol a Szojuzon bekövet­kezhető váratlan szituáció­kat tanulmányoztuk. Ürszomszédolás Kérem Alekszej Leono- vot, beszéljen arról, hogy hány űrhaj ósszomszédolás szerepel a tervben- Mint ki­derül, négy ilyen séta van kilátásban. — Ez a következőképpen fog történni — magyarázza Leonov. — Az űrhajók összekapcsolása után az átjáró alagútban a két űr­hajót különválasztó semle­ges vonalnál találkozunk, ahol kézfogással üdvözöljük egymást. Ezt követően Tho­mas Stafford és Donald Slayton jön át a Szojuzra, ahol öt órát dolgozunk együtt, majd mindkettő visszatér .az Apollóra. Más­nap én megyek át az Apol­lóra, Vance Brand pedig a Szojuzra. Közös kísérleteket végzünk, majd én Stafford- dal visszatérek a szovjet hajóra? Brand pedig Vale­rij Kubászovval az ameri­kaira. Legvégül Kubászov visszatér a Szojuzra, Staf­ford pedig az Apollóra. Az utolsó látogató Slayton, aki a tudományos kísérleti terv szerint mikrobamintát vesz, majd távozik az Apollóra. — A mi utunk — mondja befejezésül Alekszej Leonov — a Földön, ezen a tulaj­donképpen nem is olyarl ha­talmas égitesten élő népek közötti béke és együttmű­ködés jelképe lesz. Vitalij Boriszov (APN—KS) Portugália: Soares személyi változásokat akar Merre tart a francia katonapolitika ? Suba alatt egy nyugat-eurApai létrehozásán dolgoznak I Ősz Ferenc: tusban, ahol állítása szerint, jelenleg hátrányos megkü­lönböztetés sújtja a szocia­listákat. A szocialista párt vezére végül az estére meg­hirdetett lisszaboni tömeg­gyűlést a politikai szabadság védelmét követelő demonst­rációnak harangozta be. atomhaderö változás történt a francia katonapolitikában, mégha a miniszterelnök az ellenkező­jét is állítja. A kormány su­ba alatt egy nyugat-euró­pai „közös atomhaderő” lét­rehozását készíti elő, s ez a „kis európai katonai tömb” természetszerűleg a gazdasá­gilag legerősebb partner, vagyis az NSZK irányítása alá kerülne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom