Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-23 / 119. szám
2 K ELET-M AG YARORSZ AG 1975. május 23. A szovjet és a vietnami nép közötti barátság forrása Lenin eszméje Leonyid Brezsnyev üdvözlete a Vietnami— Szovjet Baráti Társasághoz SZOJUZ—APOLLO Szovjet és amerikai űrhajósok, akik a közös Szojuz—Apollo-programra készülnek. Az előtérben (balról jobbra): Leonov, a szovjet űrhajósok felkészülésének vezetője, Satalov, Stafford, Brand és Kubá- szov. (A. Moklecov felvétele — APN— KS) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsáf'á- nak főtitkára csütörtökön üdvözletét intézett a Vietnami—Szovjet Baráti Társasághoz, amely most emlékezik meg fennállásának 25. évfordulójáról. Az SZKP KB főtitkára a bevezetőben megállapítja, hogy a szovjet és a vietnami nép közötti történelmi és hagyományos barátság, egység és a szolidaritás forrásául Lenin halhatatlan eszméi és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme szolgálnak. A szovjet néppel való barátság mozgalmának első elindítója Ho Si Minh, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyisége volt. Brezsnyev a továbbiakban a következőket írja: A szovjet emberek sohasem felejtik el, hogy a vietMario Soares, a szocialista párt nevében nyíltan ultimátumot intézett az MFA Legfelsőbb Forradalmi Tanácsához: sajtóértekezletén közölte, hogy egyelőre ő és az igazságügy-miniszter nem vesznek részt a kormány ülésein. Soares egyéb megjegyzéseiA francia nemzetgyűlés szerdán este megvitatta a kormány katonapolitikáját. A vita során Chirac miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kormány politikája ezen a téren változatlan s azt továbbra is az önálló francia atomhaderőre alapozza, a miniszterelnök ugyanakkor azt is hangoztatta, hogy Franciaország — — Remélem, nem rólam lesz szó — mondta gorombán a lány. — Engem nem kell félteni. Igaz, hogy megfogadtam, hogy soha többé... De ezek az idők egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy új életet kezdjek... — Pedig ha valamikor erre lehetőség volt, akkor most van itt az idő... — Persze. Vár az újjáépítés... Menjek építeni a Manci hidat és naponta kapok egy tányér levest... — Egyelőre nem jut több — mondta Símé. — De kérem beszéljen, mit tud Rózsiról? — Én beszéltem vele utoljára. Azt hiszem csak tőlem búcsúzott el. Járt itt egy szekeres ember, valahonnan Csongrádiból hozott lisztet, meg krumplit. Meglátta Rózsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte az egész szekér krumplit, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pusmogtak, majd Rózsi lekötötte a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi ember szekeréhez. Én éppen a kapuban álltam. Odajött hozzám, megcsókolt és felült a bakra... nami nép az „El a kezekkel Szovjet-Oroszországtól” jelszóval milyen hősies küzdelmet folytatott a fiatal szovjet hatalom támogatásáért. A vietnami hazafiak a második világháború alatt, miközben hazájuk szabadságáért és függetlenségéért harcoltak, országszerte kibontakoztatták a „Szovjetunióval való barátság csoportjainak” tevékenységét és lelkesítést merítettek azokból a hőstettekből, amelyeket a szovjet nép ért el a fasiszta hódítók elleni harcban — folytatódik Leonyid Brezsnyev üdvözlete. Lenyid Brezsnyev rámutatott: a Vietnami—Szovjet Baráti Társaság fennállásának 25. évfordulóját a vietnami nép történelmi győzelmével egy időben ünnepli. Vietnam népe megsemmisítő vereséget mért az impeből világosan kitűnt, hogy a szocialista párt „a pluralizmus és a politikai demokrácia” nevében messzemenő személyi változásokat akar a sajtó, a szakszervezetek, a helyi hatalmi szervek, az állami vállalatok vezetésében és magában az államapparámint azt tavaly az ottawai nyilatkozat aláírásával is kifejezésre juttatta — teljes jogú tagja az Atlanti Szövetségnek s a kormány úgy véli, a nyugati országoknak szolidaritást kell tanúsítaniuk, mert „ugyanazt a társadalmi koncepciót védelmezik”. Villon kommunista képviselő rámutatott: egy év óta (KISREGÉNY) 21. — Ez mikor történt? — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek... — Addig hol lakott? Eöt- vöséknél ? — Azok az első napon kidobálták a rongyait a folyosóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén... — És senki sem engedte be a szobájába? — Én hívtam — szólt közbe Simoné. — De azt mondta, hogy nem akar senkinek a terhére lenni... — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogy javuljak meg — mosolyodott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne keresse senki. Elege volt Budapestből! Simó megkísérelte kerestetni Rózsit. De ebben az országos zűrzavarban, amikor a megjelenő újságok legnagyobb rovata a „Ki tud róla” címet viselte, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménnyel kecsegtetett a vállalkozás. Simó két év múlva Csongrialista agresszióra. Dél-Vi- etnam teljesen felszabadult, s a hős vietnami nép előtt megnyílt, a béke, a demokratikus fejlődés és a társadalmi haladás útja. A Szovjetunióban örömmel látják azokat a valóban hatalmas eredményeket, amelyeket a VDK dolgozói a Vietnami Dolgozók Pártjának vezetésével értek el a szocialista építésben köztársaságuk fennállása 30. évfordulójának küszöbén. Az SZKP KB főtitkára végezetül megállapítja, hogy a Vietnami—Szovjet Baráti Társaság, mint a Vietnami Dolgozók Pártjának megbízható harcostársa, negyedévszázad alatt nagy munkát fejtett ki a Szovjetunióval való internacionalista kapcsolatok és harci szolidaritás fejlesztése érdekében. rádon tartott választási beszédet, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor tett egy utolsó kísérletet, hogy Rózsit megtalálja. Az előre megírt beszédét már befejezte, de a szokásos utolsó mondatokat még nem mondta el. — Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék meg, hogy egy személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945-ben Buda ostroma alatt ismertem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány tőlem hallotta először Marx és lenin nevét. A kommunizmusról csak annyit hallott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt mesélték neki gazdái, méltóságos Eötvös úrék. Ez a lány ennek ellenére úgy viselkedett, mintha évtizedek óta tudatos, tanult forradalmár lenne. Nem kellett neki brosúra, szeminárium. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembefordult velem is és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy megkérjem önöket: ha valaki tudna valamit Borbás Rózáiról, aki állítólag egy csongrádi emberrel jött el Pestkészültünk fel BESZÉLGETÉS ALEKSZEJ LEONOV ŰRHAJÓSSAL Előreláthatólag 1975. július 15-én 15 óra 20 perckor kezdődik a szovjet—amerikai Szojuz—Apollo közös űrprogram: a bajkonuri űrrepülőtérről akkor bocsátják Föld körüli pályára a Szojuzt Leonov- val és Kubászovval a fedélzetén. Az Apollo űrhajó hét és fél órával később startol, személyzete: Stafford. Slavton és Brand. A szokásosnál korábban érkezett haza csillagvárosi otthonába Alekszej Leonov űrhajós. Készül a küszöbönálló szovjet—amerikai Szojuz—Apollo közös űrutazásra. Nem ritkán késő estig bent marad munkahelyén, iaz űrhajósképző központban. A vidám, energikus, közlékeny természetű. Leonovból árad az optimizmus. Frissessége, közvetlensége, humora megnyerő. Negyven éves, ez a legszebb űrhajóskor. Tíz éve, 1965. márciusában a Voszhod—2 fedélzetéről Alekszej Leonov a világon elsőként lépett ki a végtelen, világűrbe. Az első- „űrgyalogos” 12 percig lebegett Földünk fölött az űrben. — Kérem, beszéljen 1965. március 18-ról, az űrben töltött percekről! — A beláthatatlan világűr -— mondja Alekszej Leonov — akkor teljes szépségében jelent meg előttem. A Föld méltóságteljesen úszott szemem előtt. Onnan, fentről laposnak tűnt és csak a széle mentén látható görbület emlékeztetett arra, hogy tulajdonképpen gömb alakú. Kissé eltaszítottam magam a fedélzeti nyílástól és kezdtem egyre jobban eltávolodni az űrhajótól. A kötél, amivel a haről, értesítsen. Úgy tudom vannak itt újságírók is. Kérem írják meg: keresem Borbás Rózáit... Simó hetekig várt, de nem kapott híradást. Rózsi eltűnt, soha senki nem hallott róla többé... Harminc esztendő telt el. A ház, amelyről e történetben szó volt, ma is ott áll a budai Duna-parton. A háború sebeit már régen begyógyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, megöregedtek. Emlékeik megfakultak, bár ezekben a napokban sok szó esett arról a borzalmas két hónapról... Magasan az újjáépített vár felett, hatalmas utasszállító gép úszott a tavaszi égen. Ezalatt jólöltözött emberek sétálgattak a Duna-parton. Egy magas házra mutatva egy apa így mesélt a fiának: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt robbant fel. A németek ide tolattak egy lőszerekkel meg rali ott vagont. Számomra különösen izgalmas, hogy ez a szerelvény előtte napokig a mi házunk előtt állt. —0 És miért nem mondtá- tok meg nekik, hogy vigyék lakatlan területre? — kérdezte a fiú. Az apa lemondóan legyintett: — Soha nem fogod megérteni azokat az éveket... (Folytatjuk) hóhoz kötöttem magam, teljes hosszúságában megnyúlt. A felkészülés ■— Kis- idő múlva eléggé energikusan meghúztam a kötelet, hogy a hajó közelébe kerüljek, ennek következtében kezemmel kellett védekeznem a felém közeledő űrhajó eilen. A zsiliphez érvén, kezemmel fogtam fel az ütést. — Milyen volt a felkészülés a közös űrutazásra? — Az első űrrepülést követően — vallja be Leonov — egész idő alatt egy újabb útról álmodoztam. Úgy tűnik, hogy ez az álom nemi sokára valóra válik. A közös edzések megmutatták, hogy a szovjet és az amerikai legénység is készen áll a közös űrrepülésre. A hordozórakéta a Szojuzzal július 15-én, a délutáni órákban hagyja el a kilövőállomást. Hét és fél órával később indul el útjára az amerikai Apollo. A két űrhajó a Szojuz indulása uítán 51 óra 55 perccel találkozik a körpályán. Az űrhajók körülbelül két napig repülnek majd összekapcsolva. A Houston közelében nemrég megtartott közös edzésekkor a fő figyelmet éppen a repülés e szakaszának szenteltük. — Gyakoroltuk a különféle rendszerek és gépegységek kezelését, vezérlését, elsajátítattuk a keresés, a közeledés és az összekapcsolás pillanatait. Különleges berendezéseken átkeltünk az egyik űrhajóból a másikba. Mindez szigorúan a tervezett repülés időrendjének és programjának megfelelően folyt. Kidolgoztuk azt a dokumentációt is, amely pontosan megszabja a legénység tagjainak tennivalóját az adott pillanatban. Kél nap — 2880 percből áll. Nem nehéz elképzelni, milyen vaskos könyveket kell majd magunkkal vinni az útra. Mé|g jó, hogy az űrben súlytalanság van! — jegyzi meg mosolyogva Leonov. Lehetséges-e baleset ? — Különösen nagy figyelmet szenteltünk a baleseti helyzetek kidolgozásának — folytatja. — Az űrhajók felépítése rendkívül biztonságos. A kozmosz azonban kozmosz! Készen kell állnunk a legváinatla- nabb helyzetekre is. A felkészülés során például azt a helyzetet imitáltuk, amikor a csatlakozó részleg, vagy maga az Apollo űrhajó hermetikus zártsága megszűnik. A megjátszott hiba pillanatában egy szovjet űrhajós az Apollo, egy amerikai pedig a Szojuz fedélzetén tartózkodott. Különleges tervet dolgoztunk ki a személyzet saját hajóikra történő gyors visszatérésére. — Ehhez még figyelembe kell venni, hogy a Szojuz— Apollo összekapcsolt rendszerében minden űrhajós szkafander nélkül dolgozik. Viszont, ha át kell menni egyik űrhajóból a másikba, az űrhajósruhát is fel kell ölteni. Sok száz próba után a kozmikus öltözés ideje már észrevehetően csökkenthető. A mi rekordunk Valerij Kubászovval 8 perc — méghozzá két szkafanderre, mivel mindegyikünk segít a másiknak. — A szovjet és az amerikai asztronauták utolsó közös edzését májusban tartottuk Csillagvárosban, ahol a Szojuzon bekövetkezhető váratlan szituációkat tanulmányoztuk. Ürszomszédolás Kérem Alekszej Leono- vot, beszéljen arról, hogy hány űrhaj ósszomszédolás szerepel a tervben- Mint kiderül, négy ilyen séta van kilátásban. — Ez a következőképpen fog történni — magyarázza Leonov. — Az űrhajók összekapcsolása után az átjáró alagútban a két űrhajót különválasztó semleges vonalnál találkozunk, ahol kézfogással üdvözöljük egymást. Ezt követően Thomas Stafford és Donald Slayton jön át a Szojuzra, ahol öt órát dolgozunk együtt, majd mindkettő visszatér .az Apollóra. Másnap én megyek át az Apollóra, Vance Brand pedig a Szojuzra. Közös kísérleteket végzünk, majd én Stafford- dal visszatérek a szovjet hajóra? Brand pedig Valerij Kubászovval az amerikaira. Legvégül Kubászov visszatér a Szojuzra, Stafford pedig az Apollóra. Az utolsó látogató Slayton, aki a tudományos kísérleti terv szerint mikrobamintát vesz, majd távozik az Apollóra. — A mi utunk — mondja befejezésül Alekszej Leonov — a Földön, ezen a tulajdonképpen nem is olyarl hatalmas égitesten élő népek közötti béke és együttműködés jelképe lesz. Vitalij Boriszov (APN—KS) Portugália: Soares személyi változásokat akar Merre tart a francia katonapolitika ? Suba alatt egy nyugat-eurApai létrehozásán dolgoznak I Ősz Ferenc: tusban, ahol állítása szerint, jelenleg hátrányos megkülönböztetés sújtja a szocialistákat. A szocialista párt vezére végül az estére meghirdetett lisszaboni tömeggyűlést a politikai szabadság védelmét követelő demonstrációnak harangozta be. atomhaderö változás történt a francia katonapolitikában, mégha a miniszterelnök az ellenkezőjét is állítja. A kormány suba alatt egy nyugat-európai „közös atomhaderő” létrehozását készíti elő, s ez a „kis európai katonai tömb” természetszerűleg a gazdaságilag legerősebb partner, vagyis az NSZK irányítása alá kerülne.
