Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-15 / 112. szám

KELET-MAGYARORSZAO 1979. májú* If 7 A Varsói Szerződés szervezete a szocialista országok békeszerető politikájának fontos tényezője A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa a Varsói Szerződés 20. évfordulója alkalmából szerdán jubileumi megemlékezést rende­zett a Parlament kongresszusi termében. Az ünnepség elnökségében helyet fog­lalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, dr. Maróthy László, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gyenes András, az MSZMP KB titkára, Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Púja Frigyes, külügyminiszter, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, Csémi Károly altábor­nagy, honvédelmi minisztériumi állam­titkár, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára, az elnökség tagja volt B. P. Ivanov vezérezredes, az ideig­lenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka és V. K. AiMrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői fő- parancsnokának magyarországi képvise­lője is. Részt vettek a jubileum; megemlé­kezésen párt- és állami, társadalmi és tömegszervezeti vezetők, a fegyveres erők képviselői, termelő munkában dol­gozók, fiatalok képviselői. Ott voltak a Varsói Szerződés tagállamai budapesti külképviseleteinek vezetői és tagjai is. A magyar Himnusz elhangzása után Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Borbándi János mondott beszédet. Borbándi János beszéde Bevezetőben emlékeztetett arra; Harminc esztendeje múlt annak, hogy a Nagy Honvé­dő Háború óriási terheit és véráldozatát viselő szovjet nép és hadserege kiűzte ha­zája földjéről a fasiszta be­tolakodókat. Szövetségben a fasizmus elleni koalícióban résztvevő államokkal, össze- roppantotta a hitlerista ha­digépezetet, saját barlangjá­ban zúzta szét a fasiszta fe­nevadat, s ezzel a legna­gyobb mértékben járult hoz­zá az európai kontinens or­szágainak felszabadításához. Mindez nagymértékben növelte a Szovjetunió nem­zetközi tekintélyét és befo­lyását. Győzelmével előse­gítette. hogy a felszabadult népek egész sora kezébe ve­gye saját sorsának irányi|á- sát, s ez hozzájárult a nem­zetközi erőviszonyok jelentős megváltozásához. 1949-ben az Egyesült Ál­lamok és nyugat-európai szö­vetségesei megalakították az agresszív jellegű Észak-At­lanti Szövetséget, amely a többi paktumokkal együtt a szocialista országok, a népek forradalmi harca és nemze­ti felszabadó mozgalma el­len irányult. Ezt a lépést követte Nyugát-Németor- szág felfegyverzése, majd a hírhedt párizsi szerződés, amelynek alapján Nyugat- Németországot — a potsda­mi egyezmény megszegésé­vel — 1955-ben felvették a NATO-ba. Igv történhetett meg, hogy — tíz évvel a fa­sizmus szétzúzása után — Európa szívében újía feltá­madt az a német militariz- mus, amely egy nemzedék életében két pusztító világ­háborút robbantott ki, s új­ra veszélybe került a béke és a nepek biztonsága. Amíg a Szovjetunió és a többi szocialista ország konkrét javaslatokat tett a nemzetközi helyzet enyhíté­sére, addig az Egyesült Ál­lamok monopoltőkés körei, nyugati szövetségeseikkel együtt a „háború szakadéké­nak szélén táncolás” politi­káját folytatták, tovább erő­sítették a NATO-t és fokoz­ták katonai előkészületeiket. Nyilvánvaló volt, hogy eb­ben a helyzetben a szocia­lista országok nem marad­hattak tétlenek. Miután az imperialista manővereket betetőzte a pá­rizsi egyezmények. ratifiká­lása és Nyugat-Németorszá- got felvették a NATO-ba, a szocialista országoknak saját biztonságuk érdekében ha­tékony intézkedéseket kel­lett tenniük. 1955. május 14- én a lengyel fővárosban ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írtak alá, amely Varsói Szerződés néven ke­rült a tönténelembe. Ez a szövetség a nemzet közi munkásmozgalom érdé keit és nemzeti érdekelnke1 a társadalmi haladást segü elő. döntő szerepet jáUzik szocialista vívmányok Vedel «lében, valamint az európa. béke és biztonság megszilár­dításáért folytatott harcunk­ban. S mint a béke eszköze, egyetemes, össztársadalmi, világpolitikai küldetést tel­jesít. Borbándi János ezután arról szólt, hogy az elmúlt évtizedekben mélyreható vál­tozások történtek a nemzet­közi helyzetben, a szocializ­mus és a haladás javára. A Varsót Szerződés alá­írása óta élteit két évtized igazolta, hogy az európai szocialista országok kom­munista és munkáspártjai előrelátó politikát folytattak, amikor egyesítették erőfeszí­téseiket a legreakciósabb imperialista körök háborús törekvéseivel szemben. A népek ma bizalommal te­kinthetnek a Varsói Szerző­dés országaira, mint föl - dünkhék arra a fontos té­nyezőjére, amely a maga állandóan növekvő gazdasá­gi és védelmi erejével- min­dig hatékonyan fékentartja az agresszív háborús törek­véseket. Napjainkban újult erővel mutatkozik meg az az ön­zetlen internacionalista tá­mogatás, amelyet a Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok nyújtottak és nyújtanak Indokína népeinek. Éppen május elsején, a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ün­nepén köszönthette az egész haladó emberiség a dél-viet­nami felszabadító erők sza­badságküzdelmének világra­szóló diadalát. A dél-vietnami hazafiak, akik évtizedekig tartó küz­delemben felszabadították hazájukat a régi és új gyar­matosítók uralma alól, tör­ténelmi jelentőségű győzel­met arattak. Kambodzsa után Dél-Vietnamból, tehát lényegében egyszerre két délkelet-ázsiai országból kényszereitek távozni az amerikaiak, s e puszta tény is szemléletesen érzékelteti, hogy milyen jelentős a béke erőinek győzelme ebben a térségben. A szocialista országok vé­delmi szövetségének két év­tizedes története egyértelmű­en bizonyítja, hogy országa­ink, s ezen túlmenően a vi­lág valamennyi antiimperia- lista, békeszerető erejének eddigi és ellövendő sikerei elképzelhetetlenek a Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok politikai, gazdasági, ka­tonai ereje, a Varsói Szerző­dés tagállamainak egységes cselekvése nélkül. Tekintettel a hosszú évek óta tartó szívós és követke­zetes erőfeszítésekre, külön is hangsúlyozni kívánom, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő országok milyen jelentős lépéseket tettek és tesznek az európai béke és biztonság megszilárdítása ér­dekében. Mint ismeretes, már a Var­ói Szerződés alapító okmá­nyéban hangsúlyozták, hogv i szervezet kollektív védei- nj jellegű, s ezért kész részi /enni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke es bizton­ság megteremtése és erősíté­se. Nem véletlen tehát, hogy a Varsói Szerződés tagálla­mainak egyeztetett külpoli­tikája — a reakciós erők ak­namunkája ellenére is —• je­lentős eredményeket hozott az európai biztonsági rend­szer megvalósításáért folyta­tott harcban. Rámutatott Borbándi János arra, hogy szabadságunk, függgetlenségünk, területi sérthetetlenségünk védelme csakis a szocialista közösség keretében biztosítható. Ezért nemzeti érdekeink és prole­tár internacionalista kötele­zettségeink alapján a Varsói Szerződés hűséges tagjának tekintjük magunkat. A ma­gyar Néphadsereg a Szovjet­unió segítségével — szoros együttműködésben a Varsói Szerződéshez tartozó szocia- • lista országok hadseregeivel — olyan haderővé fejlődött, amely minden vonatkozásban megfelel a hazánk védelmé­ből és a közös kötelezettség vállalásából eredő feladatok­nak — folytatta. A Varsói Szerződés védel­mi szervezetének fő erejét a Szovjetunió hatalmas gazda­sági-katonai potenciálja és hadseregének gazdag harci tapasztalatai jelentik. Ezért szinte felbecaülheleten az a segítség, amelyet a Szovjet­unió nyújt számunkra honvé­delmünk fejlesztéséhez. Most, amikor a Varsói Szerződés megkötésének 20. évfordulójára emlékezünk, ismételten hangsúlyozzuk, hogy szocialista védelmi koa­líciónk létrehozása a törté­nelem parancsa volt, ami* ránk kényszerítettek az im­perialista körök világháború/ szocializmus- és haladáséi!? nes terveikkel és cselekede leikkel. Ugyanakkor hangsúlyozza! azt is — ami mars ista-leni nista külpolitikánkból erec' —. hogy a teljes leszerelé/ mellett vagyunk, de ameddig a NATO fennáll és más im­perialista tömbök léteznek ér veszélyeztetik az emberiség békéjét, a népek biztonsága érdekében szükség van a tái-sói Szerződés szervezeté­re. Az ünnepség az Intemacio- nálé hangjaival ért véget. Ezt követően az MSZMP Központi Bizottsága és a Mi­nisztertanács az ünnepség résztvevőinek tiszteletére fo­gadást adott az Országház- ban. A fogadáson Foci; Jenő, a Minisztertanács elnöke po­hárköszöntőt mondott. ★ A Varsói Szerződés szérve-- zete megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából szerdán — a helyőrség-parancsnok­ság rendezésében — ünnepi megemlékezést tartottak Nyíregyházán a fegyveres erők klubjában. Az ünnepsé­gen — az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet csapatok kép vise síében — szovjet vendégeli is "észt vet­tek. Gromiko beszéde a moszkvai ünnepi ülésen Ünnepi • ülést tartottak szerdán délután Moszkvában, a szakszervezetek házának oszlopcsarnokában a Varsói Szerződés aláírásának húsza­dik t/fordulója alkalmából. Az ünnepség fő szónoka Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisz­tere volt. A moszkvai megemlékezés elnökségében foglalt helyet Andrej Grecsko marsall, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Konsztantyin Katusén, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára, Ivan Jakubovsz- kij marsall, a Varsói Szerző­dés egyesített fegyveres erői­nek főparancsnoka, vala­mint több más hivatalos sze­mélyiség és megbízott ven­dég. Andrej Gromiko külügymi­niszter beszéde bevezető ré­szében rámutatott: A szocialista közösség or­szágai döntő mértékben já­rultak hozzá ahhoz, hogy Europa harminc éve élvezhe­ti a békés élet előnyeit és hogy a világesemények mene­tét mindinkább a feszültség enyhülésének folyamata hat­ja- át. A szovjet külügyminiszter megemlékezett a Varsói Szer­ződés létrejöttének körülmé­nyeiről hangsúlyozta, hogy ez a szerződés a „hidegháború” eveiben jött létre az európai jijzocialjsta országok védelmi szövetségeként, az Észak-At­lanti Szerződés ellensúlyozá­sára, a országok határainak a lehetséges ag­resszióval szembeni biztosítá­sára. „Minden objektiven gondolkodó ember meggyő- zodhetet róla: a szocialista államok szövetségének céljai — békés célok. A szerződés fennállásának húsz esztende­je alatt résztvevők sem együtt, sem külön nem rob­bantottak ki egyetlen katonai konfliktust sem. A politiká­juk nem idézett elő feszültsé­get a világ egyetlen térségé­ben sem.” Az elmúlt két évtizedben a Varsói Szerződés országai kö­vetkezetes harcot vívtak az új háború kirobbantásának megakadályozása a nemzet­közi feszültség és a konfliktu­sok forrásainak kioltása ér­dekében — folytatta Andrej Gromiko. Márpedig ez az időszak feszült harcok kor­szaka, konfliktusokkal ter­hes húsz év volt. A külügy­miniszter utált az indokínai háborúra, a közel-keleti kon­fliktusokra és arra, hogy Eu­rópában is komoly feszültsé­gekkel kellett szembenézniük a szocialista országoknak, pél­dául a nyugat-berlini váiság idején. Ezekben a harcokban a Varsói Szerződés országai minden alkalommal békesze­rető politikájuk egész súlyát latba vetették annak érde­kében. hogy veget vessenek az önkényes cselekedetek­nek, megvédelmezzék az ál­lamokat és népeket a bel- ügyeikbe való beavatkozástól, az agressziótól. „Azok az or­szágok, amelyekre az imperi­alizmus nyíltan nyomást gya­korolt. mélyen hittek abban, hogy a Szovjetunió és szövet­ségesei a nehéz órákban min­dig segítségükre sietnek — állapította meg a szovjet kül­ügyminiszter. Hányszor volt rá példa a nehéz órákban — emlékeztetett rá —. hogy sür­gős táviratok repültek fővá­rosunkba ezzel a címzéssel: „Moszkva Kreml”, és a fel­adatoknak azzal a kérésével, hogy védelmezzük meg őket az önkénnyel és agresszióval szemben. És ez a hit .egyetlen egyszer sem ingott meg.” Hangsúlyozta, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzetben a béke és az enyhülés tenden­ciája az uralkodó és hogy a világ biztonságosabbá vált. Andrej Gromiko elismeréssel szólt a testvérpártok és a testvéri szocialista országok érdemeiről a nemzetközi fe­szültség enyhítésében, az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott békeprogram jelen­tőségéről. Az Európában végbement kedvező változások mindenek előtt a Varsói Szerződés tag­országainak érdeme. Ezeknek az országoknak a politikája, valamint az NSZK és egész sor más nyugati hatalom for­dulata a realizmus politikája irányában, együttesen lehető­vé tette az európai politikai és területi realitások elisme­rését. „Az NSZK-val kötött szerződésünk lelke — álla­pította meg a szovjet kül­ügyminiszter — a háború eredményeként kialakult ha­tárok sérthetetlenségének el­ismerése Európában”. Óriási jelentőségű fejleményként ér­tékelte az európai helyzet ja­vulása szempontjából Gro­miko az NDK elismerését az európai és nemzetközi élet teljes jogú résztvevőjeként. A szovjet külügyminisztea- meg elégetéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és á szocialista országok az utóbbi években eredménye­sen fejlesztették kapcsolatai­kat csaknem minden tőkés­országgal. és kiemelte a több mint tíz éve kedvezően fejlő­dő szovjet—francia kapcso­latokat. „Bizonyos fordulat következett be Angliához fű­ződő kapcsolatainkban is. Po­zitiven kell értékelnünk kap­csolataink fejlődését Olaszor­szággal és a skandináv or­szágokkal”. A portugáliai eseményeket Gromiko annak példájaként említette, hogy a feszültség enyhülése egész Európában kedvezően hat a béke és a demokrácia szempontjából. „A szocialista országoké szoli­dárisak az új Portugáliával, amely a demokrácia és a ha­ladás útjára lépett. Egyedül a portugál népet illeti meg az a jog, hogy döntsön sorsa felett. Senkinek sincsen jo­ga ahhoz, hogy kívülről be­avatkozzék az ország bélügye­ibe”. Az európai biztonsági kon­ferenciának a Varsói Szerző­dés tevékenységében betöl­tött különleges szerepet mél­tatva Gromiko kijelentette: „Ideje pontot tenni a tanács­kozás végére, hogy a legma­gasabb szinten és a legköze­lebbi jövőben jóváhagyják az értekezleten résztvevő orszá­gok viszonyának alapelveit a békés egymás mellett élés elveinek szilárd bázisán majd ezt követően hozzáfog­janak a tanácskozás határo­zatainak gyakorlata megvaló­sításához”. A szocialista országok — folytatta a külügyminiszter nem egyszer kifejtették, hogy nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való kie­gészítésének. A szocialista országok több­ször fordultak a NATO-álla- mokhoz azzal a javaslattal, hogy egyidejűleg oszlassák fel az Észak-Atlanti Szövetsé­get és a Varsói Szerződés szervezetét, vagy — kezdő lé­pésként— számolják fej azok katonai szervezetét. Ez a ja­vaslat ma is fennáll és ér­vényes — hangsúlyozta Gro­miko. Ugyanezt a célt szolgáltak a bécsi haderócsölckentési tárgyalásokon előterjesztett javaslatok is, amelyek azon­ban egyelőre — a nyugati tárgyalópartnerek hibájából — nerh találtak meghallga­tásra. A bécsi tárgyalások emiatt mindmáig nem hoztak pozitív eredményeket — álla* pította meg Gromiko, de is­mételten hangsúlyozta a szo­cialista országok konstruktiv állásfoglalását és további tár­gyalókészséget ebben a kér­désben. A szovjet—amerikai viszony alakulásáról szólva a külügy­miniszter „kivételesen fontoa és nagyszabású akciónak ne­vezte Leonyid Brezsnyev kü­szöbönálló látogatását a* Egyesült Államokban, mely­re mindkét fél nagy felőlős- ségtudattal készül. A SAL.T- tárgyalások helyzetéről Gro­miko azt mondta, hogy a Szovjetunió kész továbblépni a stratégiai fegyverkorlátozá­sok területén, de ebben a kér­désben és minden egyéb kér. désben az egyenlőség és csak­is az egyenlőség alapján haj­landó tárgyalni az USA- val, meghiúsítva minden kísérletet, mely sérti szuvere­nitását és méltóságát, ellen­tétes külpolitikájának fő elveivel, a szocialista testvér- országok érdekeivel. Kissinger amerikai kül­ügyminiszter két nappal ez­előtt Saint-Luistoan elhang­zott beszédére reagálva Gro­miko üdvözölte az amerikai külügyminiszter kijelentését arról, hogy kormánya válto­zatlanul az enyhülés politiká. ját kívánja folytatni és javí­tani kívánja viszonyát a Szov­jetunióval. Egyetértett azzal is, hogy Ford elnök legszen­tebb kötelességének tekinti az amerikai népnek a termonuk­leáris háborútól való meg­óvását. E kijelentésekkel — mondotta a szovjet külügy­miniszter — enyhén szólva nehezen egyeztethető össze Kissinger bírálata azokkal az amerikai politikusokkal szem­ben, akik kritizálták a kato­nai költségvetés növelését a* Egyesült Államokban. A jelenlévők nagy tapsa közepette üdvözölte Gromiko történelmi győzelme alkalmá­ból a vietnami népet, han­goztatva, hogy a vietnami ha­zafiak sikerében hatalmas mértékben közrejátszott a szocialista közösség szolida­ritása. Megerősítve a Szovjetunió és a szocialista országok vál­tozatlan elvi álláspontját a közel-keleti kérdésben, Gro­miko kiemelte a genfi érte­kezlet szerepét és hangsúlyoz­ta a konferencia alapos elő­készítésének jelentőségét. A Szovjetunió változatlanul ,.a nemzetközi élet súlyos bo­nyolító tényezőjeként” ítéli meg a kínai vezetés szovjet­ellenes antiimperialista po­litikáját — állapította meg Gromiko. Egyre feltűnőbbé válik Kína kísérlete hogy ebbe a nemzetközi béke szempontjából ártalmas poli­tikába más országokat is be­vonjon. Utalva Kína kísérle­teire Japánnak a Szovjetu­nióval való szembe állítására egv „béke es barátsági szer­ződés” révén. a külügyminisz­ter kijelentette: „Szeretnénk remélni, hogy Japánban jól értik az alapos mérlegelés jelentőségét ebben az ügy­ben.” És nem engedik olyan politikai uszályba sodorni az országot, amely ellentmont saját biztonsági érdekeinek. Beszédének befejező részé­ben Andrej Gromiko hangsú­lyozta, hogy a szocialista külpolitika sikereiben nagy szerepet játszik a Varsói Szerződés tagországainak magas szintű véleményegyez­tetése. a külpolitikai tevé­kenység szüntelen és egyre hatékonyabb összehangolása, amelynek fóruma legutóbb a testvérországok vezetőinek budapesti találkozója volt az MSZMP XI. kongresszusa idején. Qromiko beszédét követő­en Kirill Maszlenko marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese mon_ dott beszédet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom