Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

á»rs. mäju* tr: ^ELST-SfA'etARSRSZÄG Képviselőink négy éve A Z 1971 TAVASZÁN VÁLASZTÓIT KÉPVISELŐK mandátuma, megbíza­tása lejárt. Az eltelt négy esztendőben az or­szággyűlés széles körű törvényhozó munkál végzett. A megalkotott törvények közül ki­emelkedik gz, grpely módosította népköztár­saságunk alkotmányát, s népünk eddigi mun­kájának, harcának eredményeként kimond­hatta: a Magyar Népköztársaság szocialista állam, a munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje. Az országgyűlés megalkotta a tanácsokról, az ifjúságról, a szövetkezetekről, a népgazda­sági tervezésről, a külkereskedelemről, a bí­róságokról, <jz ügyészségekről az egészségügy­ről és a társadalombiztosításról szóló törvényt, valamint módosította a családjogi törvényt. Rendszeresen áttekintette a végrehajtást, el­lenőrizte a kormányzati tevékenységet. A nö­vekvő demokratizmus jegyében sor került vá­lasztási rendszerünk fejlesztésére, az állam­polgárok közvetlen jelölési jogának biztosí­tására. Áz országgyűlés munkájából Szabolcs- Szalmár megye húsz képviselője is jelentős részt vállalt. Soraikból került ki az ország- gyűlés egyik jegyzője, egy állandó bizottság titkára és kilenc állandó bizottsági tág. Kép­viselőink rendszeresen részt vettek a parla­menti üléseken és az állandó bizottságok ülé­sein. Az országgyűlés tizenhét ülésszakán hu­szonhárom törvényjavaslat vitájában tizenki­lenc szabolcs-szatmári képviselő összesen hu­szonhat alkalommal szólalt fel. Részt vállal­tak abból a munkából is, amikor az ország- gyűlés ellenőrző jogkörét gyakorolta. Az el­lenőrzés sajátos parlamenti eszközével, az in­terpellációval tizenegy esetben éltek megyénk képviselői. \1 EGYÉNK KÉPVISELŐ I FELKESZÜL­iTJ. ten vettek részt az országgyűlés ál­landó bizottságainak munkájában is. áz or­szágos kérdések mellett tájékozotton képvi­selték megyénk gazdasági, szociális és egész­ségügyi fejlesztésének ügyét. Rendszeresen hozzászóltak és többek között Szabolcs-Szßt- már iparosításának kérdéseiről, a gyenge ter­mőhelyi adottságú termelőszövetkezetek és szakcsoportok problémáiról, az általános is­kolai tanteremfejlesztés, felszereltség gond­jairól, a szakmunkásképzés lehetőségeiről mondták el véleményüket. Sürgették a megye kórházainak korszerűsítését, bővítését, szor­galmazták a nyugdijakkal kapcsolatos prob­lémák megoldását. Tájékoztatást adtak az 1970. évi szamosköri árvizet követő újjáépí­tési munkákról, kérték az újjáépítés ütemének gyorsítását, s ezenkívül még sok más kérdés­ié] szóltak a bizottságok előtt. Az országgyűlésben végzett eredményes munkát segítette a megyei képviselőcsoport, amely hozzájárult, hogy megyénkben megvá­lasztott országgyűlési képviselők közösen i6 készüljenek a soron következő ülésszakra, az országgyűlés bizottságainak üléseire, valamint ahhoz is, hogy a képviselők rendszeresen, folyamatosan tájékozódjanak a megye életé­ről. A képviselőcsoport minden ülésszak előtt megvitatta a parlament napirendjére kerülő előterjesztéseket. Ezekhez helyi szakemberek­től kiegészítő anyagokat, véleményeket kértek, amelyeket felszólalásaikban hasznosítottak. Az országgyűlés egyes üléseinek előkészítéséhez kapcsolódva számos megyei téma is szerepelt önálló napirendként a képviselőcsoport üic sén. A képviselők felkészítését hatékonyan se­gítette, hogy megyénk párt-, állatni, társadal­mi vezetői rendszeresen részt vettek a cso- portülés:':en és tájékoztatták a képviselőket a megye politikai, társadalmi, gazdasági; kyltu- rális helyzetéről, az időszerű tennivalóikról. Gyakran tartották üléseiket olyan helyen, aho] a tárgyalt napirenddel kapcsolatban gyakor lati tapasztalatokat is szereztek. A megye életéről, a törvények, határoza­tok helyi végrehajtásáról rendszeres és folya­matos tájékoztatást kaptak országgyűlési kép­viselőink. A me(tye< pártbizottság, a Hazafias Népfront megyei bizottsága több alkalommal hívta meg üléseire a képviselőket, a megyei tanács minden ülésére meghívást kaptak. A csoportülések alkalmasak voltak arra is, hogy a képviselők kicseréljék a munkájuk során szerzett tapasztalatokát, felvessék prob­lémáikat. Gyakran intéztek kérdéseket az ülésre meghívott vezetőkhöz, szakemberekhez, több esetben pedig intézkedéseket sürgettek a területükön tapasztalt rendellenességek meg­szüntetése érdekében. A CIKLUSBAN AZ ORSZÁGGYŰLÉS r*- két vezetője vett részt képviselőcso­portunk ülésén: Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke az egészségügyi törvényterve­zet előkészítésével kapcsolatos képviselőcso­port-ülésen, ezt követően Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke találkozott Nyíregyházán a megye képviselőivel. A képviselőkhöz igen sok javaslattal for­dultak a községek, üzemek és különböző szer­vek vezetői. Támogatásukat, közreműködésü­ket kérték gondjaik megoldásához, amelyek­hez a lehetőségek határán belül a képviselők igyekeztek segítséget nyújtani. Eljártak az illetékes szerveknél, esetenként az illetékes miniszter támogatósát is kérték. A leggyak­rabban kommunális, ellátási és fejlesztési tervek megvalósításához kértek segítséget, köztük sok közérdekű javaslat megvalósítá­sához. Ezek egy részének megoldása azonban áthúzódik a következő középtávú terv idő­4ÍORON KÍVÜL FOGADJAK akülön- ■ böző szervek vezetői az országgyűlési képviselőket és a törvényes lehetőségeken be­lül segítenek megoldani a problémákat. Kép­viselőink kapcsolata a megyei, városi, járási, községi szervekkel, azok vezetőivel jp. Igen eredményesek voltak azoic a megbeszélések, ahol egy-egy terület párt-, tanácsi, népfront- és gazdasági szervek vezetőivel megvitatták .a terület problémáit. összegezve megyénk országgyűlési képvi­selőinek tevékenységét, megállapíthatjuk: jól képviselték választóik és a megve érdekeit. Marik Sándor PausztoTszkij: A hegedűhúr E gy lovedékrepesz sza­kította el a hegedű húrjait. Egyetlen egy maradt esak rajta, az utolsó. Tarta­lékhúrja nem volt Jegorov- nak, a zenésznek, és népi le­hetett sehol beszerezni, olyan idők jártak akkor. Mindez 1941 őszen történt a Balti-tenger erősen ostro­molt szigetének, ,,Ezelnek” az egyik részén, ahol napon­ta verték vissza a szovjet harcosok a szakadatlant meg-megujulo német tá­madást. A háború a szigeten talalt néhány színészt — férfiakat és nőket egyaránt. Nappal a férfiak a katonákkal együtt árkoitak és részt vettek a támadások visszaverésében, a nők pedig a sebesülteket kötözték, mosták a katonák ruháit, mint a többi nő. Éj­szaka. ha nem volt támadás, az erplö egy kis tisztásán koncerteket, előadásokat rendeztek. Nagyszerű mondják önök — természetesen a sö­tétben is lehet hallani a ze­nét, az éneket, de hihetetlen, mennyit ügyeskedtek a szí­nészek, míg megszervezték az előadást az éjszakai erdő­ben. Mit láthattak a nézők a sötétségben éjnek idején?! A háború, az éjszakai sö­tétség sajátos ötleteivel megteremtette a maga ha­gyományait. Alighogy meg­kezdődött az előadás, a né­zők a színészekre irányítot­ták zseblámpájuk éles fé­nyeit. Előadás közben a fé­nyek állandóan röpködtek, mint a kis tűzmadarak. egyik arcról a másikra, attól füg­gően, hogy a színészek kő­iül éppen ki beszélt JegoFövra soha nem irá­nyultak a zseblámpák, min­dig sötétben játszott. Csak egyetlen fénypontot látóit maga előtt játék közben, ez egy csillag volt. Úgy világí­tott a tenger szélén, mint egy ottfelejtett őrtorony. Egy nap a sokat használt hegedű húrjai felmondták a szolgálatot, s Jegorov nem tudott tovább játszani. Az első éjszakai jsoncerten el is mondta ezt a láthatatlan né­zőknek. És ekkor az éjsza­kai sötétségből váratlanul egy fiatal hang harsant fel: — Paganini egy húron is játszott... Paganini! ! Vajon Jegoro- vot össze lehetett vele ha­sonlítani, a nagy muzsikus­sal? És mégis, lassan a vállá­hoz emelte a hegedűt. A ki­választott csillag most is ott ragyogott az öböl partján, mint azelőtt, annyi éjszakán át. Jegorov játszani kez­dett. És váratlanul az egy hűr olyan erővel és kedves­séggel sírt fel, mintha vala­mennyi húrja ép lenne. Azonnal felvillantak a zseb­lámpák. A fénysugarak szo­katlan erősséggel, hirtelen vágódtak a szemébe, amitől csak hunyorgott. Könnyű volt játszania, mintha Paga­nini vezette volna a sovány, eres ujjakat a megcsonkított hegedűn. A háború rövid szüneté­ben, egy sűrű erdőben, ahol virágillat és égésszag terjen­gett, felhangzott és messzi­re szárnyalt Csajkovszkij melódiája, amelynek fájdal­mas dallamától majd meg­szakadt a katonák szíve. Az utolsó búr nem bírta ki a hangerőt, elszakadt. A lámpák fénycsóvája hirte­len a hegedűre vágódott. A hegedű örökre elhallgatott A fények kihunytak, a-hall­gatók tömege szinte egy em­berként sóhajtott fel. Egy igaz történetet mesé­lek most, ezért hiába is vár­nak ügyesen kigondolt megol­dást. Jegorovnak nem volt min játszania tovább, közön­séges katona lett belőle az egyik osztagban. És az egyik éjszakai összecsapásban éle­tét vesztette a hazáért. . Itt temették el a durva, homo­kos földben. Sírjába esp cse- peraett, a tengert köd borí­totta . . . És mi történt a hegedű­vel ? Tokba helyezték, bevarr­ták egy flanell ágytakaróba és átadtak egy pilótának, aki Leningrádba repült. Az egye­nesen egy híres karmester­hez vitte. A karmester két ujjúval megfogta a hegedűt, a levegőbe emelte és elmo­solyodott: egy olasz hegedű volt, ami a sok éves haszná­lattól, az öregségtől szinte elvesztette a súlyát. — Átadom zenekarunk legjobb hegedűsének — mondta válaszul a karmes­ter. Mol van most ez a hege­dű? — nem tudom. De bár­hol is lehet, gyönyörűen zengi a kedves és szeretett meló­diákat, Gyönyörűen játssza Csajkovszkij muzsikáját, s közben megremegteti az em­ber szívét, mint ahogy a há­ború viharában apnyi éjsza­kán át megtette. Fordította: a Laczlk Máfia Csőperemek furatait készíti Cidor Mihály, a MEZŐGÉP baktalórántházl gyárá­ban. A fiatal szakember nemcsak teljesítményével, de szép, pontos munkájával is kivívta a tapasztalt szakemberek elismerését. (Hammel József íelv.) R A FA FÉM -sztori A szervezés próbája Röviden szólva: 1951-ben alakult meg a mai RAFA- FÉM-szövetkezet — asztalo­sok, lakatosok, kovácsok és néhány villanyszerelő jó­voltából. Őszintén szólva ezek a kü­lönböző foglalkozású „helyi kisiparosok” akkor nem lo­bogó bizakodásból, hanem inkább „majd megláljuk’- ' BŐÉ „próBáljuk meg”-ből szö­vetkeztek. Hogy akkor ki milyen messzire látott előre, az ma már kideríthetetlen, de elképzelhető. Csupa kis­iparos alapította a szövetae- zetet. A kiindulás elsősorban ta­lán nem is a messzire előre­látásban gyökerezett, hanem inkább nagyon is közelálló dolgok számbavételében: an­nak belátásában, hogy a kis­ipar határai nagyon közel- esők, amit bezárnak az nem egy világ, — amint azt a mesterek inaskorukban hit­ték — hanem a világnak meglehetősen kicsi darab­kája. Az élet diltíáHa Először egy emeletes ház­ban dolgoztak, azután 1960- ban nagyobb asztalosmű­hely, 62-ben lakatos üzem­csarnok épült. 1966-ban na- gyobbítottók a lakatos üzem­csarnokot és autó-motor­szerelő részleggel bővült a szövetkezet. Nagyot léptek és úgy tűnt, hogy a gondok ne­hezén már túl vannak. Az új szervezésű munka új horizontot bontott a szö­vetkezet előtt. Ezt örömmel fogadták, csakhogy járt vele egy meglepetés is: a csábító lehetőségek, a soha nem pró­bált nagyságrendek áttekin­tése már nem volt olyan könnyű, mint korábban, a köztük való eligazodáshoz, egy sor olyan képességre, tu­lajdonságra, jártasságra volt szükség, amelyeknek a kifej­lődéséhez az egykori kisipa­rosiét alig adott lehetősé­get. Az élet így diktált: ha tovább akartok jutni, akkor szükségetek van arra, hogy tudjatok gyorsan dönteni, értsetek a szervezéshez, a korszerű ügyintézéshez, le­gyen jártasságotok a lehető­ségek és a partnerek közül a legjobbak kiválasztásához, legyen érzéketek a kapcsola­tok szélesítéséhez és kor­szeré fenntartásához... i*e kellett tehát számolni az ad­dig elért sikerek tartalmat­lan járulékaival: a hamis il­lúziókkal, az oktalan ábrán­dokkal, az érzelmeket a cse­lekvéssel szemben előnyben részesítő gyengeségekkel, a döntés helyett a lehetősé­gek között dilemmázó, a megoldásokat az időre bízó vezetési gyakorlattal, a szö­vetkezet megnövekedett ere­jének egész hatékonyságát a reális perspektívák irányá­ba lehessen fordítani. Hat hold a tanácstól A mindennapi? gyakorlat a szervező képességet tette — és teszi ma is — leginkább próbára. A szövetkezet hosg- szű évek óta szakember-hi­ánnyal küzd. Ezt nem lehe­tett megszüntetni a rakama- ziak megyeszerte ismert és rokonszenves szorgalmával. Ma sem lehet. Körül kellett nézni a községben és „be kellett hozni” a szövetke­zetbe a más községekbe, tá­voli városokba eljáró szak­képzett embereket. Miután ezt elérték, de a szakember- hiány éppen csak enyhült, gondoskodni kellett a szak­munkás-utánpótlásról. Ké­peztek lakatosokat, asztalo­sokat, autó-motorszerelö}tet. Most is van a szövetkezet­nek 22 tanulója, de ... A de után következik, hogy Raka- mazon nem akadt annyi asz­talos munka után érdeklődő fiatal, mint amennyire a szö­vetkezetnek szüksége van, ezért felvették tanulónak a szomszéd községekből je­lentkezőket is. No, ezzel leg­alább megoldódott a gond! — mondhatnánk: A műszaki vezető — Rudi László — azonban nyomban eloszlatja a hirtelen támadt megnyug­vást: — E fiatalok közül sokan visszamennék majd a falu­jukba, ha kezükben lesz a szakma és ml megint aszta­losgondokkal küzdünk — mondja. A szövetkezet kinőtte min­den műhelyét, minden mun­kacsarnokát, minden iro­dáját. Mindenütt szoron­ganak a szó igazi értelmé­ben. Valamit enyhít a helyzetü­kön, hogy most kaptak a ta­nácstól egy hat holdnyi te­rületet, ennek nagy hasznát veszik. majd. Addig azon­ban amíg azon a „földön" megkezdődhet a termelés, sok idő fog eltelni, mert fel kell tölteni, épületeket kell rá emelni, gépeket kell be­szerelni ... íj igények Innen látják felíényjeni az 1975-ös év termelési céljait, számait. Tavaly 29 millió volt a tervük. November 30- ra teljesítették. December­ben még hozzátettek 3 mil­liót terven felül. Az idén minimális létszámemelés­sel, főleg a termelékenység növelésével legalább 15—20 százalékkal többet akarnak termelni. Ebbe természete­sen már beleszól majd az új részlég: épül egy autószer­viz, s úgy szeretnék működ­tetni, hogy egy—két gépko­csitípus garanciáját elvállal­hassák, pontosabban rájuk bízzák. A szövetkezetben 32 kom­munista dolgozik — nagy­részük fizikai dolgozó. Most rajtuk a szövetkezet szeme, az ő helytállásukban, lendítő erejükben a bizodalom. A tizennégy brigádban az ő dolguk lesz 1975-ben is ösz- szefogni és mindig g jövő irányába vinni a jelesnek is­mert szorgalmat, aminek az idén többet kell jelentenie az igyekezetnél, tanulást, tu­datosulást, különféle képes­ségek kibontását, a lehetősé­gek felismerését és kihaszná­lását kell érteni alatta. Sok­irányú teendőt jelent. A szö­vetkezet 1974-ben ért el oda, hogy minden dolgozójának megvan a 7—8. osztályos is­kolai végzettsége. De szük­ség van technikusi, mérnöki végzettségű emberekre. S .lesz? Ez még kérdés. A gon­dok ellenére bizakodnak a szövetkezet tagjai. Az 1974-es esztendőben 25 000 forint volt az egy főre jutó évi béralap. Két évvel ezelőtt 24 694 forint. Az át­lagos kereset 74-ben tizenkét százalékkal emelkedett. Ilyen eredményekkel, ter­vekkel és gondokkal léptek át 1974. november 30-án az 1975-ös esztendőbe. Ezt az előljárást és a jövő felada­tait azzal a bizakodó derűvel veszik tudomásul, ami csak a jó helytállásból ragyoghat fel. Szabó Gyorsa? 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom