Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-10 / 108. szám

2 KELET- MAGYARORSZAG 1975| május 10. GENF: Szarka Károly felszólalása DIFK-nyilatkozat Véget ért az Akadémia jubileumi közgyűlése csökkenésével a világ minden állama profitált az atomso- rompó-szerződésből. Követ­kezésképpen a Magyar Nép- köztársaság kormánya pozití­van értékeli a szerződés ered­ményeit, továbbra is nélkü­lözhetetlennek tartja azt a nemzetközi béke és biztonság fenntartása és erősítése szem­pontjából, síkraszáll rendel­kezései mellett és határozott támogatásáról biztosítja a szerződést. A magyar delegáció veze­tője ezután kitért az atomso. rompó-szerződésben érintett néhány részkérdésre, majd elismeréssel adózott a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség ellenőrző tevékenységé­nek. Hangsúlyozta a magyar kormánynak azt a vélemé­nyét, hogy a mostani konfe­rencia legfőbb feladata az atomsorompó-szerződés meg­erősítése. Ez elérhető a szer­ződés egyetemessé tételével, rendelkezéseinek hatéko­nyabb megvalósításával, ami álláspontjuk felülvizsgálásá­ra buzdíthatja a szerződéshez nem csatlakozott atomhatal­makat és az atomhatalommá váláshoz szükséges adottsá­gokkal rendelkező más orszá­gokat. Államokat amiatt, hogy félre­vezette őket. Ez a helyzet 45 Bien-Hoa-i mozdonyvezető­vel is. A vietnamiaknak az ame­rikai kormány részéről az Egyesült Államokba és más országokba történt erőszakos elszállítása gyalázatos bűn- cselekmény, a Vietnamról szóló párizsi megállapodás durva megszegése, az emberi jogok és a nemzetközi jog lábUbltiprása. A VDK külügyminisztériu­ma keményen elítéli az Egye­sült Államok e bűncselekmé­nyeit és erélyesen követeli: Washington haladéktalanul vessen véget az általa erő­szakkal elhurcolt személyek gyötrelmeinek. Repatriálja azokat, akik vissza akarnak térni Dél-Vietnamba, térítse meg a nekik okozott károkat, s bocsássa rendelkezésükre a szükséges szállítóeszközöket, hogy az áldozatok gyorsan és biztonságban visszatérhesse­nek otthonaikba. (Folytatás az 1. oldalról) sen megkülönböztette a há­borúért felelős kormányokat a dolgozó tömegektől, akiket akaratuk ellenére beleso­dortak a háborúba. — Emlékezetükbe szeret­nék idézni egy képet, ame­lyet hazánkban és szerte a világon ismernek, amely a második világháború végső kimenetelének szimbólumává lett. A képen a rommá lőtt Reichstag, a német birodalmi gyűlések épülete látható, melynek kupoláján sarló-ka­lapácsos szovjet zászlót len­get a szél. A kép 1945 tava­szán készült és május 9-én a hitleri Németország a Szov­jetunió és a szövetséges ha­talmak képviselői előtt fel­tétel nélkül kapitulált'. A fa­siszta hatalmaik bukása tör­vényszerű volt. Ebben a há­borúban mindenekelőtt egy magasabb rendű társadalom: a szocializmus politikai és gazdasági rendje, eszméinek igazsága győzött. A győzelem annak köszönhető, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja maga köré tömörítet­té a Szovjeunió népeit, a szovjet társadalom egész anyagi, erkölcsi és politikai erejét a szocialista haza vé­delmének szolgálatába állí­totta. A háború több mint 2000 napja után a béke rég várt napja köszöntött a világ né­peire. A hitleri fasizmus megsemmisülése új korszak kezdetét jelentette nem csak Európa, de az egész emberi­ség történetében. A Szovjetunió győzelme hatásában a Nagy Októberi Forradalom jelentőségéhez hasonló. Kiindulópontját és feltételét képezte azoknak a mélyreható változásoknak, amelyeket a haladás és a bé­ke erői, a világ forradalmi mozgalmai az elmúlt három évtizedben elértek. A Szovjeunió katonai, po­litikai, diplomáciai sikerei teremtették meg a nemzetkö­zi feltételeit a szocialista vi­lágrendszer létrejöttének, az imperializmus gyarmatbiro­dalma széthullásának, a nem­zeti felszabadító mozgalmak megerősödésének, a nemzet­közi munkásmozgalom és. a haladás erői világméretű ösz- szefogásána'k. A szocialista országok az elmúlt évtizedekben a nem­zetközi életben új típusú kapcsolatokat alakítottak ki. Kiépítették a szocialista nemzetek közötti a két és több oldalú együttműködés hatékony formáit, amely minden ország számára még inkább biztosítja a szocialis­ta építés előnyeit. A kibonta­kozó gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés tovább erősíti a testvéri szo­cialista országok politikai, ideológiai szövetségét és egy­ségét. Európában 30 éve béke van! Békénk és békés építő­munkánk legfőbb biztosítéka a Varsói Szerződésbe tömö­rült szocialista országok fegyveres ereje, amely meg­bízható védelmezője a szo­cialista országok közösségé­nek, a világ békéjének. Im­már 20 éve biztosítja szo­cialista vívmányaink védel­mét és a testvéri államok egyeztetett külpolitikájának hatékony érvényesülését. A világ ma más, mint 30 évvel ezelőtt. A szocialista világrendszer a Szovjetunió vezetésével a világtörténe­lem alakításának döntő té­nyezőjévé vált. A szocialista országok ere­je egyszer és mindenkorra megakadályozza, hogy az im­perializmus saját belátása szerint rendelkezzen a né­pek sorsával és egyoldalúan meghatározza a nemzetközi viszonyok fejlődésének irá­nyát. A szocialista világrendszer kiállta a hidegháború nehéz éveit és sikerrel küzd a bé­kés egymás mellett élés nemzetközi politikájának megvalósításáért. Ma már egyre többen ismerik fel Nyugaton is, hogy korunk­ban az emberiség számára egyetlen reális alternatíva létezik: a békés egymásmel­leit élés politikája. Ez és a szocialista világrendszer lé­te, ereje tették lehetővé a nemzeti felszabadító mozgal­mak győzelmét, legutóbb a szabadságáért küzdő hős vietnami nép harcának győ­zelmes befejezését. Harminc éve a szocialista világrendszer és a szocialis­ta országok békepolitikája nyújtja a legszilárdabb tá­maszt a társadalmi haladás­hoz, a béke védelméhez. A világ közvéleménye előtt ma már egyre világosabb, hogy a szocialista világrendszer ereje, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, az összes demokratikus és békeszerető erők ’összefogá­sa sikerrel állja útját egy új világháború kirobbantá­sának. Ekler György ezt követően arról szólt, hogy a magyar nép a legszentebbet, szabad­ságát köszönheti a fasizmus felett aratott győzelemnek. Most, 30 év után büszkén el­mondatjuk: népünk élni tu­dott a szabadsággal. Magyar- ország a kommunisták párt­jának vezetésével, a munkás- osztály és egész dolgozó né­pünk kitartó erőfeszítésével, a Szovjetunió állandó támo­gatásával új és szabad hazát teremtett. A 30 évvel ezelőtt szüle­tett győzelem gyökeres vál­tozásokat hozott népünk éle­tében. Hazánkban a dolgo­zóké lett e hatalom, társa­dalmi tulajdonba kerültek a termelőeszközök és minden területen kibontakoztak a békés szocialista alkotó munka eredményei. Magyar- ország szoros testvéri szö­vetségben a felszabadító Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal munkálja a szebb, boldogabb holna­pot. Pártunk nemrég lezajlott XI. kongresszusa megállapí­totta: „A hitleri fasizmus felett aratott történelmi győ­zelemnek a magyar nép is nyertese.” A Szovjetunió, a szovjet nép hősi harca tette lehetővé,' hogy ma szabadon, boldogan, békében élünk, hogy a fejlett szocialista tár­sadalmat építjük. A XI. kongresszus lelkesí­tő céljait csak békében, a testvéri szocialista országok szoros közösségében valósít­hatjuk meg. Pártunk inter­nacionalista politikát foly­tat. Ez határozza meg nem­zetközi tevékenységünket, az internacionalizmus és szo­cialista hazafiság szellemé­— Engedjék meg, hogy az Ukrajnai Kommunista Párt Kárpátontúli területi Bizott­sága, a dolgozók képviselői területi tanácsa végrehajtó bizottsága, az ukrajnai köz- társasági és a területi béke­védelmi bizottság nevében és megbízásából, a rendjeles Szoivjet-Kárpátontúl békehí­vei és összes dolgozói nevé­ben őszintén köszöntsem önöket az országukban ma kezdődő békehónap megnyi­tása alkalmából. A hagyományos békehó­nap azokban a napokban nyílik meg, amikor a szov­jet nép, a testvéri szocialis­ta országok dolgozói, s Ve­lük együtt a földkerekség minden becsületes embere ünnepélyesen méltatja a fe­lejthetetlen dátumot, a fa­siszta Németország fölött aratott nagy győzelem 30. évfordulóját. Évszázadokon át élni fog az a hőstett, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével né­pünk és fegyveres erőink vittek véghez. Harminc év­vel ezelőtt a hitlerista zsar­nokság által agyongyötört népek előtt teljes nagyságá­ban emelkedett ki a szovjet ember, a szovjet katona, a rettenthetetlen és bátor ol­talmazó, a fasizmus barna pestisének legyőzője, akitől rettegnek az emberiség el­lenségei, és aki határtalanul emberséges a jószándékú emberekkel. Igen jelképes, elvtársak, hogy Berlinben, a Treptow-parkban emlékmű­vet állítottak a szovjet ka­tonának, aki egy, a háború tüzéből kimentett gyermeket tart karjaiban. A hitlerizmus fölött ara­tott nagy győzelem nem szü­letett könnyen. Népünk húszmillió legjobb fiának és ben neveljük a felnövekvő nemzedéket. A fiatalok szá­mára szerencsére a háború nem közvetlen élmény, ha­nem történelem. Éppen ezért kötelességünk a történelmi igazságnak megfelelően em­lékezni és emlékeztetni. Em­lékeztetni arra is, hogy a nemzetközi tragédiák társa­dalmi-politikai talaja ma is létezik, hogy az imperializ­mus általános válsága újra szüli a háborús gócokat, a reakciós, népellenes fasiszta rendszereket. Ezért állandó feladatunk szocialista ha­zánk védelmi erejének foko­zása, a munkásosztály vezet­te népünk erkölcsi, politikai egységének fejlesztése. Beszéde befejező részében ezt mondotta: — Mi, itt Szabolcs-Szatmár megyében közvetlen részesei vagyunk a Szovjetunió és hazánk egyre bővülő gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatai­nak. Szabolcs-Szatmár me­gye és a Szovjetunió Kár­pátontúli területe párt-, ta­nácsi, tömeg- és társadalmi szervezetei között rendsze­ressé váltak a politikai ta­pasztalatcserék. Ismerjük egymás eredményeit, segít­jük egymást feladataink megoldásában. A gyümölcsö­ző együttműködés gazdag formái alakultak ki terüle­teink üzemei, tsz-ei, intéz­ményei, a dolgozó kollektí­vák között. Most, amikor a Győzelem napján hitet te­szünk a béke megvédése, a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal való tesV véri szövetség mellett, cél­jainkat azzal szolgálhatjuk legjobban, ha a mindenna­pi építőmunka során tovább fejlesztjük a területeink kö­zötti kapcsolatokat. Az együttműködés megsokszo­rozza erőnket. A baráti, test­véri kapcsolatok nap mint nap igazolják, hogy ez a határ a béke határa, amely nem elválaszt, hanem össze­köt bennünket. A népeink javát szolgáló szocialista együttműködés fejlesztésével tisztelgünk leg­méltóbban azoknak a hősök­nek az emléke előtt, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért, a szocialista Magyarországért. Ezt követően J. I. Smany- ko emelkedett szólásra: leányának életét tette a győ­zelem oltárára. Már maga ez a szám is arról tanúskodik, milyen drága áron vívtuk ki a szabadságot, milyen nagy mértékben járult hozzá ha­zánk ahhoz, hogy megszaba­dítsa a világot a hitleristák barbár özönétől. És bármeny­nyire is igyekeznek a kapita­lizmus szószólói, a monopó­liumok fizetett lakájai csök­kenteni a Szovjetunió szere­pét a fasizmus ellen vívott harcban, Európa minden né­pe tudja és nem felejti, hogy ki hozta meg nekik a sza­badságot és a függetlenséget, hogy ki tűzte ki a bevett, Reichstag fölött a győzelem vörös zászlaját. A Nagy Honvédő Háború­ban aratott győzelem megha­tározó tényezője volt annak, hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és lét­rejött a szocialista világ- rendszer. Győzelmünk ha­tására hatalmas hullámként hömpölygött végig a világon a nemzeti felszabadító moz­galom, amely a kapitaliz­mus gyarmati rendszerének összeomlásához vezetett. A világimperializmus — amelyet megfélemlítettek és feldühítettek a hitlerista zsarnokság ellen vívott harc­ban elért sikereink, a Szov­jetunió egyre növekvő nem­zetközi tekintélye, a szocia­lista közösség megszilárdu­lása és a nemzeti felszaba­dító mozgalom növekedése — 1945 után a hidegháború politikájához, a nukleáris katasztrófa veszélyének pe­remén való egyensúlyozás politikájához folyamodott. A szovjet emberek, az összes jószándékú emberek elsöprő válasza volt erre a béke és a népek közötti ba­rátság híveinek mozgalma. A Szovjetunió és a testvé­ri szocialista országok dol­gozói haladnak a békeharco­sok világmozgalmának él­csapatában, küzdenek a bé­kéért, a nemzetközi feszült­ség enyhüléséért, a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett éléséért. Fontos tényezőként befo­lyásolja Európa és az egész világ politikai éghajlatát a Varsói Szerződés, a szocia­lista közösség országainak barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése. Néhány nap múlva ünnepeljük e szerző­dés aláírásának 20. évfordu­lóját. Büszkén lobogtatjuk a világ fölött zászlónkat, a béke és a haladás zászlaját, az egész emberiség boldog jövendője nevében. A Szovjetunió lenini kom­munista pártja lankadatla­nul és következetesen váltja valóra az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott békeprogramot. Jól tudjuk azonban, hogy a béke ügyét az imperializmus erői, az új háborús kalandok hívei ei­len folytatott kemény harc­ban kell megvédeni. Ahhoz, hogy a békéért és a nemzetközi feszültség eny­hítéséért vívott harq folya­mata megmásíthatatlan jel­leget öltsön, messzemenően szilárdítanunk kell országa­ink gazdasági és védelmi erejét, a Varsói Szerződés tagállamainak harcos testvé­riségét. Csak így biztosíthat­juk, hogy ellenségeink fon­dorlatai ne érhessenek ben­nünket felkészületlenül. Csak így lesz a békének szilárd alapja. A Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság dol­gozói eredményesen oldják meg ezt a feladatot is. A kommunizmusért és a szo­cializmusért folytatott harc fő szempontja — mutatott rá Lenin — a gazdaság volt és az is marad, mert ez az em­bermilliók életének mélyebb gyökereit érinti. A szovjet emberek szem előtt tartják ezt, amikor állhatatosan har­colnak hazájuk gazdaságá­nak megszilárdításáért. így például az utóbbi tíz évben országunk nemzeti jövedel­me megkétszereződött. Pártunk és kormányunk állandóarf gondoskodik a szovjet állam védelmi hatal­mának megszilárdításáról, mert ez a béke megőrzésé­nek biztosítéka. Nagymértékben járul hoz­zá a béke ügyéhez a Magyar Népköztársaság mind a nem­zetközi porondon tanúsított aktív akcióval, mind azzal a harccal, amelyet a magyar nép folytat az ország gazda­sági fejlődésének meggyor­sításáért és védelmi képessé­gének megerősítéséért. Mi örvendünk az Önök eredményeinek, kedves ma­gyar barátaink és biztosítjuk Önöket, hogy területünk dol­gozói, csakúgy, mint minden szovjet ember, továbbra is szilárdítani fogják a már hagyományos internaciona­lista kapcsolatainkat, hogy ezzel is elősegítsük vala­mennyi szocialista ország in­ternacionalista egységének erősítését a békéért, a népe­ink ragyogó jövőjéért vívott harcban. — Szovjet-Kárpátontúl dolgozói — csakúgy mint országunk összes dolgozói — egyre lendületesebbé teszik az SZKP XXV. kongresszu­sának méltó köszöntéséért indított szocialista versenyü­ket. Mély meggyőződésünk, hogy a XXV. kongresszus határozatai a kommunista építés feladatainak meg­valósítására fognak irányul­ni. Ehhez pedig szilárd és tartós békére van szükség. J. I. Smanyko a következő szavakkal fejezte be beszé­dét: — Legyünk éberek a béke, a demokrácia és a kommunizmus ellenségeinek fondorlataival szemben! Le­gyen mindig szilárd a béke­harcosok szövetsége! Legyen mind lendületesebb mozgal­munk! Erősödjék a szovjet és a magyar nép megbont­hatatlan barátsága és inter­nacionalista testvérisége a szocialista tábor országainak egységes családjában! ★ A Kárpátontúli terület pártbizottságának titkára ezután egy hős szovjet kato­nát ábrázoló művészi fa­Az atomsorompó-szerződés végrehajtásának eredményeit elemző genfi értekezlet pén­tek délelőtti ülésén az álta­lános vitában felszólalt Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes, a magyar kül­döttség vezetője. A Magyar Népköztársaság — hangsúlyozta delegációnk vezetője — különös jelentősé­get tulajdonít az atomsorom- pó-szerződésnek, amely a nukleáris fegyverek elterje­désének megakadályozásával csökkenti az atomháborúnak, az emberiséget és az emberi civilizációt teljes megsem­misítéssel fenyegető háború­nak a veszélyét. Ezért a szo­cialista Magyarország az elsők között írta alá és ratifikálta az atomsorompó-szerződést és az elsők között kötött biztosí­téki megállapodást a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­séggel. Szarka Károly a további­akban utalt arra, hogy a ma­gyar kormány a szerződést és a hozzávaló csatlakozást a nemzetközi biztonsággal ösz- szefüggésben értékeli. A ma­gyar küldöttség azt a véle­ményt vallja, hogy a nemzet­közi biztonság erősödésével, az alomháborús kockázat A Dél-vietnami Köztársa­ság külügyminisztériuma el­ítélte az Egyesült Államo­kat az általa erőszakkal eva­kuált dél-vietnamiakkal szemben alkalmazott rossz bánásmód miatt. A minisztérium csütörtö­kön kiadott nyilatkozatában megállapítja: — Az amerikai hatóságok az Egyesült Álla­mok dél-vietnami ügynökei­nek teljes összeomlása után „emberbaráti evakuálás” ürü­gyén igen sok vietnamit arra kényszerített, hogy távozzék az Egyesült Államokba és más országokba. E szerencsét­lenek, akik között sok nő, gyermek és idős személy van, tűrhetetlen bánásmódban ré. szesültek. Sokat közülük in­jekciókkal kábítottak el és szállítottak a Guam szigetén lévő amerikai katonai tá­maszpontra. Azok, akik már nem tudták elviselni e nyo­morúságos életet, követelték hazájukba való visszatelepí­tésüket, s elítélték az Egyesült Pénteken az Akadémia várbeli kongresszusi termé­ben megtartott zárt üléssel véget ért a Magyar Tudo­mányos Akadémia jubilárig közgyűlése. A közgyűlés jóváhagyta az elnökség és a főtitkár beszá­molóját, majd határozatba foglalta a legközelebbi évek­domborítást nyújtott át dr. Tar Imre elvtársnak, aki meleg szavakkal köszönte meg az ajándékot. Az Országos Béketanács nevében felszólaló Terényi István alelnök köszöntötte ezt követően a nagygyűlés résztvevőit és méltatta a magyar—szovjet barátság jelentőségét, a Szovjetunió harcát Európa és a világ bé­kéjéért. V. Sz. Burlaj hangsúlyoz­ta: a szovjet emberek nagy­ra értékelik a magyar nép hozzájárulását a béke és a barátság ügyéhez. Mint mondta: „Magyarország test­véri népe együtt halad ve­lünk a szocializmus és a kommunizmus útján. A győ­zelem hozta el mindkét nép számára, hogy a béke har­minc esztendeje alatt virág­zó gazdaságot építhettünk.” A barátságot jelképező mű­ben az Akadémiára váró idő­szerű feladatokat. A felada­tok összegezésében a közgyű­lés messzemenően figyelem­be vette az MSZMP XI. kongresszusának, a párt programnyilatkozatának, va­lamint a Központi Bizottság tudománypolitikai irányel­veinek útmutatásait. vészi fafaragványt adott át ezután a felszólaló az Orszá­gos Béketanácsnak. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Ezután a téren levő szovjet hősi emlékművet koszorúz- ták meg a résztvevők. A szovjet hősök előtt tiszteleg­tek koszorúikkal a megyei, a kisvárdai járási, a záhonyi üzemi és nagyközségi pártbi­zottságok, a kárpátontúli és a kijevi delegációk, a szovjet és a magyar fegyveres erők, a megyei, a járási és a nagy­községi tanácsok, a nép­frontbizottságok, a szakszer­vezetek, az ifjúsági szövet­ség, valamint a kisvárdai já­rásiján működő MSZBT- tagcsoportok képviselői. Ünnepi műsor következett ezután, amelyben magyar és szovjet művészeti együttesek léptek fel nagy sikerrel. J. I. Smanyko beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom