Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
8 KSL«T-tóxe¥AftemszA« -vasabmaW mSíélet iMlaSS*' „Kincskereső“ Mérkvállaion Megyénk első általános iskolai múzeumát Mérkvállaj községben hozták létre. A vasgyűjtési akció során sok régi szer. szám, eszköz került elő, amelyek ma már ritkaságnak számítanak, s kevés helyen találhatók meg. A vállaji iskola vezetői úgy gondolták, hogy kár lenne, ha ezek a muzeális értékű tárgyak elvesznének. Rövid idő alatt számos korabeli használati eszköz került elő a padlások zugá- ból, a hombárok mélyéből. A kiállítólermeí az iskola boltíves pincéjében a lakosság társadalmi munkájával alakították ki, s látták el korszerű neonvilágítással és szekrényekkel. A látogató, ha belép a múzeumba, elsőnek r cserépedények, korsók birodalmában találja ihagát, májd ezt követőért a régi kenderförtás, vászonszövés eszközeit láthatják. Itt kapott helyét égy több stát éves népi mintákkal díszített, festett bölcső is. A határ ménti Vidék bortermelő eszközei közül a nagyméretű szőlőprés, valamint puttonyok láthatók. Az egyéni gazdálkodás szerszámai között található a fá. ból készült ekekapa. A főbejárattal szemben egy kovácsműhely Ö6szes kéziszerszámait láthatjuk. Középen, az üvegvitrinben régi dokumentumolt, érem- és pénzgyűjtemény ragad, ja meg a látogató figyelmét. A mérkvállaji iskolai múzeum a Kincske rése falumúzeum nevet kapta. Oláh Zoltán második osztályos tanuló a nagyapa régi famegmunkáló eszközeit A boltíves pincehelyiségben. OLVASÓNAPLÓ A Szovjet Irodalom című folyóirat első számáról N emi-ég a magyar irodalmi sajtó új színnel gazdagodott: megjelent a Szovjet Irodalom magyar kiadása. Az első szám közli Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának köszöntőjét, amelyben egyebek között hangsúlyozta: „... azt ki. vánom, hogy a Szovjet Irodalom magyar változata ne csak olvasmányt jelentsen o magyar közönségnek, hanem váljon a kulturális és tö- megpolitikai munka egyik szervezőjévé; járuljon hozzá a Szovjetunióval, a Szovjetunió népeivel való szoros testvél i kapcsolatainak további gazdagításához, erősítéséhez.” A Szovjet Irodalom első szama közli többek között a közelmúltban elhunyt világhírű szovjet irodalmár és filmművész, Vaszilij Suk- sin néhány elbeszélését, Vasz.il Bikov Farkas- csorda e. kisregényének első fejezeteit, Alek- szandr Tvardovszki j költeményeit, Kajszin Kuli jév verseit és Valentyin Raszputyin A mama elment valahova c. elbeszélését. A folyóirat egyik rovata szovjet irodalmárok és kritikusok szovjet művekről szóló recenzióit, szovjet irodalommal foglalkozó tanulmányait tartalmazza. Ezenkívül a folyóirat a magyar fordítók rendkívül jelentős és alapos munkájáról is beszámol. Egy olvasói jegyzet keretében nehéz próbálkozás lenne a maga teljes egészében értékelni e gazdag és érdekes folyóiratszám tartalmát. Annál inkább, mivel ilyen terjedelemben, ilyen átfogó Igénnyel még nem jelent meg magyar nyelvek összefoglalás a mai szovjet irodalomról. Célszerűbb, ha figyelmünket csak egy író személyére, Vaszil Bikovra összpontosítjuk, s megnézzük, mennyire sajátságosán világítja meg az író a háború morális-politikai légkörét. Napjainkban, amikor a fasiszta Némétország fölötti győzelem 30. évfordulóját ünnepeljük, különösen aktuális, hogy Vaszil Bikov háborús prózájától szót ejtsünk. Vaszil BikbV — rnirtt ezt a szovjet és má- gyar kritika megállapítja — jelentős részt vállal ä szovjet háborús próza eszmei-művészi megújításában. Már az első magyarul Megjelent műveivel felkeltette a magyar olvasó figyelmét. Ezek: A harmadik rakéta, az Alpesi ballada, A halottaknak nem fáj, Az út végén. Most vizsgáljuk meg közelebbről az új művet, a Farkascsordát. A folyóirat, mint ismeretes, e kisregénynek csupán az első fejezeteit közli, de oroszul már megjelent téljes terjedelmében (Novij Mir 1974/7). Bikov írói stílusának jellegzetes vonása, hogy a cselekmény kisszámú embercsoport sorsát mutatja be egyetlen esemény leírásával anélkül, hogy a-háboni eseménysorából a leg-, csekélyebb mértékig.. I»- -kiszakítaná.-. Ebben t z új művében is egy kis csoportra összpontosítja á: figyelmét;-öfyML emberekre. akik a háböfú körülményei folytán a legnehezebb helyzetbe kerülték. Az éles drámai helyzet, á kisregény alappilléreit könyörtelenül lemeztelenítve V. Btköv á művészet eszközeivel próbálja fel fejteni éZt a bonyolult szövevényt, s kényszeríti áz olvásót. hogy énnek a két, régmúlt háborús napnak minden emberi teherbírást meghaladó feszültségét átérézzé, hogy megértse a Farkas- csórdá álaphélvzetét. A történet egyébként égy teljesen szokványos. békés nap leírásával kezdődik azon a megyeszékhelyen, áhóva az egykori partizán. Levésük megérkezik nem kisebb szándékkal — V. Jényisérlov szovjet kritikus szavaival élve —, mint hogy a harminc éve befejeződött háborúban szerzett legnagyobb kitüntetését átvegye — meglássa a harmincévessé cseperedett Viktor Platonovot. azt áz embert, akit egynapos korában Levesük partizán mentett ki a fasiszták kezéből. A régen várt, viszontlátásra készülve Levesük minduntalan partlzánélété. nek ahhoz a bizonyos két napjához tért vissza gondolatban, amelyek bár a leglényegesebbek, de egyben az élete leglényegesebb napjai voltak; bérintik foglaltatott mindért, „ami szerény émberi büszkeségének tárgyát képezte”. Az azóta eltelt három évtized semmit sem törölt ki szívós emberi emlékezetéből; talán azért nem, mert amit az alatt á két nap alatt átélt, nemcsak a legnehezebb, de a legfontosabb is volt áz életében. Miközben visszapergeti az Időt, eltűnnek a város házai, áz utcák, a homokban játszadozó gyereksereg zsivaja, s helyüket az egykori helyszín váltja fél, az erdő, a mocsár, a régi parasztszekér, s bentie négyen, a sebeitől haldokló katona, Tyihinov, a rádióslány, Kláva, akinél minden pillanatban megindulhat a szülés, Gribojed, a kocsis és I,evesük, aikit ä vállán, sebest lett meg egy golyó. Ez a kis csoport igyekszik kitörni a németek gyűrűjébe zárt partizánegységböl. Minden oldal, minden sor, amely ezt á két napot eleveníti meg a remény és pusztulás egymást kér. gető pillanataival, áz új élet születésével s az elkeseredett harccal, mélyet áz élet megmentéséért vívnak, s mindennek háttereként a végletekig elgyötört, sebeitől elgyertgült partizán- csoport ellen folytatott német hajtóvadászat — mindtíz hatalmas feszültséget vált ki. Vaszil Bikov akarattal állítja hőseit ilyen helyzetbe, ahol minden az érkölcsi erőnléten áll vagy bukik. Levesük amikor visszatér a felégetett pajtához, ahol elkeseredett küzdelemben megszabadulnak a policájoktól, hirtelen észreveszi a rozsban a csecsemőt, a rádióslány, Kláva gyermekét, aki néhány órával ezelőtt születhetett. Kláva pedig vagy elpusztult, vagy német fogságba esett. Levcsiuknak döntenie kell: mit tegyen. A legegyszerűbb megoldásnak az kínálkozik, hogy sorsára hagyja a gyermekét, de a menekülésnek ez az útja Levesük számára nem járható. A nehezebbik lehetőséget választja: magával viszi az újszülöttet A négy partizán közül csak Levcsuknak Sikerült megmenekülni. A menekülés szörnyűségeit, leíró oldalak olyan erővel fejezik ki a helyzet tragikumát, amely csak Bikov lég jobb háborús témájú elbeszéléséire jelleirftző. Levesük harmLrtc évig semmit sem hallott az általa megmentett kisgyerekről, viszont mindvégig vele voltaik elpusztult társai, az erdő, a mocsár, s ez az éppen hogy megszületett kisfiú, akivel való találkozása elé oly nagy izgalommá! és várakozással tekint az egykori partizán. (Magáról a találkozásról égy szó sincs, ez már kívül esik az olvaso látókörén.) A mű részletes elemzései mellőzve a következő megjegyzések kívánkoznak még ide: a Nagy Honvédő Háborúnak szentelt művek között a Farkascsorda kétségtelenül előkelő he. lyet foglal el. Az elismerés záloga többek Között abban a megközelítési módban van. ahogy V. Bikov a tragikum fogálmát megvilágítja. Maga a tragikum fogalma a Nagy Honvédő Háborúban elszakíthatatlan a hősiesség, az akaraterő, i lélekjelenlét, á szovjet katona embersége fogalmától. A Ijevcsuk alakjában bemutatott katonáknak köszönhető a szovjet nép gvőZeVmé a fasizmus fölött. Bikov Farkas- csordája kísérlet a szovjet nép hősiességének művészi megközelítésére, azoknak a háborús napoknak a feldőlgozásárá, Smelvek három évtized múltán is megdobogtatják az ember szivét. E jegyzet zárógondolataként hadd adjunk hangot annak a meggyóződéSüiiknék. hogy több ezer Olvasó méltán tekiiit nágy várakozással a Szovjet Irodalom következő számai elé. r>r. Bállá Tamara Dmitri) Oaztrov; A béke első napja Gazdag gyűjtemény mutatja be a régi fazekasok termékeit. Az egyéni gazdálkodás földművelő esz közeinek egy csoportja. A háború véget ért. Estefelé Köd ék aP rószemŰ eső hullott. Csendes, ráérős eső, beléfolyt á tankok nyílásaiba, a halott kato_ nák arcáról lémosta a sarat és a vért, a rozsdás drótokról vörösen csöpögött alá. Eljött hát a beké, a béke első napja. Ogyincév egyedül baktatott a haiti német városka szélén a tengerparti úton. Nők haladtak él mellétté. Leszegett fejjel, mintha nem akarták volna látni a szovjet katonát,. A sarkon, a gyógyszertár előtt féltábú katona álldogált. Egy pillanatra találkozott, á tekintetük, de aztán egy cigeret- tacsikkért akart lehajolni a földre, a mankók miatt, azonban a mozdulat nem sikerült. Amikor ismét felnézett, szemében gyűlölet ízZott. Ogyincév szótlanul kínálta meg cigaret. tával a rokkantat. Most döbbent rá elóször, hogy ha vége van is a háborúnak, a németek közül sokan nehezen fogjak megszokni az új helyzetet. Amint kiért 3 városból, megállt. Szétnézett A közelben valamiféle raktár lehetett, a gödrökben mindenféle limlom, őcsj ka vaságyak, üvégdarabok, rongyok halmaza, A távolban, a tengeren két német hajó még mindig égett. . Sátorlápját léterítette egy borókafenyő alatt és leült, hátát nekitámasztotta a fának. Egy darab kényérét falatozott. Szerétéit volna égy kis időre egyedül csendben, nyugalomban maradni. Előtte széles mező terült el, agyonégetett lövészárok, távolabb szétlőtt tártkök. A Sáros főidőn német katonák holttestei hevertek. Papírdarabokat sodort orfe-arra a Szél. A halottak között hirtelen észrevett Vét szovjet katonát is. Tankósök voltak, egymás mellett feküdtek, bőrsisakban, kezeslábas, ban — á háború utolsó napján. legszívesebbén rájuk szólt volna: „Mit csináltok itt, fiúk! Ugörjatók talpfa, béke van! Beké ván!” . . . Ebben a pillanatban géppisztoly sorozat hallatszott. A kiégett tankok felöl lőtt valaki. Hirtelen lekapta a fejét es elkeseredetten várta a következő lövést. Most nem az bosszantotta legjobban, hogy megölhetik. A hálált már természetes dolognak tartotta, de felháborította, hogy most lő rá valaki, a béke első napján, hogy ésétleg itt kell rhég- halhia, ném a csatában ... Néhány perc múlva valóban ismét lövés dörrent, Aki lőtt. valahol á tankok alatt bújhatott meg, de most nem a századosra lőtt, hanem az úton motorkerékpáron közeledő katonára. Ez 3 sorosát hosszabb is vol t, nteret az első. Amikor a sorozat elhallgatott, Ogyincev megállapította, hogy á bajtársénak nem esett bája. A századostól néhány lépésre hasalt le a lövészárokban, miután leugrott a motor- kerékpárról. — Szóvá* Még lőnék...? — kérdezte Ogyincév. — Lőnek — felet a katona, — már fcSM szer próbáltak lelőni... pedig már béke vaa, Gazdag guzsalygyfijtemény. Elek Emil képriportjr hozta a múzeumba.
