Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
ms. május 1 RELffiT-MASYARORSZA® HEmZETKÖZISEC JELEMDŰBEn E s nemzetközivé lesz holnapra a világ.»' ’ — hangzik fel az Internacionálé világunk oly sok pontján és annyi nyelvén, szinte átölelve a földgolyót. A proletámemzetköziség eszméje egyidős a munkásmozgalom megszületésével. A prole- társágot saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy a világgazdaság és világpolitika porondján összefonódó tőkésosztállyal szemben nélkülözhetetlen fegyvere az egység. S amióta a marxizmus-leninizmus klasszikusai az internacionalizmus követelményét a forradalmi el. mélet szerves részévé tették, a szocializmus erői, a kommunista pártok a legnagyobbfokú tudatosságai törekszenek a nemzetköziség elmélyítésére, átültetésére a mindennapok harcába. Használtuk a múlt időt a történelmi visz. szapillantás során, s a jövő időt az Internacio. nálé utolsó sorának távlatokat idéző kicsengésével. A legkézenfekvőbb igeidő számunkra mégis a jelen idő: mit jelent a proletár internacionalizmus most, 1975 tavaszán, az idei május elsején? A proletámemzetköziség lényege termé. szetesen nem változik évekkel, még hosszabb lélegzetű korszakokkal sem. Változik és állan. dóan új arculatot nyer azonban a világ, amelyben élünk s ezáltal az internacionalista magatartás érvényesülése a gyakorlatban. A szocializmus világrendszerré vált, három kon. únensre terjedt ki. A fejlődés menetében meghatározó szerepet játszanak a szocialista közösség országai, gazdasági, politikai és védelmi együttműködésük, tengelyében a Szovjetunióval. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika ha. talmas térségei többé nem a gyarmatosítók szabad vadászterületei: fiatal nemzeti államok jöttek létre, amelyek nem minden nehézség hiján, s nem kevés gonddal, de általában az antiimperialista arcvonalon sorakoznak fel. A tőkésországokban is nő azoknak száma, akik felismerték, hogy a kapitalizmuson nem segít a tüneti kezelés — más társadalmi rendrendszerei kell azt felváltani. Különböző feltételek alakultak ki, bonyolult világban élünk — eszerint kell elhatároznunk magunkat a döntésre, cselekvésre, A z Internacionalista álláspont jelen időben annyit jelent, hogy megvalósítjuk mindazon erők világméretű össze, fogását, amelyek a társadalmi haladást é# a békét írták zászlajukra. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy termo, nukleáris korszakban élünk, amikor a felhalmozódott tömegpusztító fegyverek az emberi civilizáció sokszoros megsemmisítésére elegendőek. Ezért küzdünk úgy a haladó eszmék győzelméért, hogy közben elhárítjuk az atomvilágháború katasztrófáját. Az új társadalmi rendszer győzelmét a példa erejével és vonzásával, viszonylag békés körülmények között, békés versenyben kívánjuk megvalósítani. Mindebből logikusan következik, hogy az internacionalizmus első számú parancsa ma: erősíteni a szocialista országok közösségét, fo. kozni gazdasági fejlődésüket és erejüket, politikai és diplomáciai tevékenységüket, társadalmi szilárdságukat, védelmi képességüket. Ez a háttér biztosítja, hogy a szocialista országok külpolitikája alapvetően hozzájáruljon a feszültség csökkentéséhez és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülés folyamatát. A szocialista országok közösségében is megkülönböztetett hely illeti meg a Szovjetuniót, amely történelmi tapasztalatait és dicső múltját, eredményeit és errőforrásait, valamint köve- kezetesen internacionalista politikáját tekintve kiemelkedő szerepet vállal ebben a küzdelemben. A szocialista országok közösségének erősítése, az egység megbonthatatlanná tétele ér. deke e szövetség közvetlen részeseinek, de egyúttal a világ minden jóákaratú és józan, emberének, A ma internacionalizmusa a tettek internacionalizmusát jelenti. Nem elegendőek tehát a hangzatos jelmondatok. Pedig, sajnos, erre is van példa: a pekingi maoista vezetés, miközben „forradalmiságát” ismételgeti, az internacionalista összefogás megbontására törekszik, éket akar verni a békéért és a társadalmi haladásért küzdő különböző osztagok közé. Vajon az úgynevezett „szuperhatalmi té. zisek”, amelyek az osztályszempontok elkendőzésével egy furcsa és torz világképet festenek fel, a „gazdag észak” és a „szegény dél” szándékolt szembeállítása nem arra szolgál- nak-e, hogy viszályt szítsanak s a szegény és támogatásra egyelőre valóban rászoruló nemzeteket éppen leghívebb Tbar&atkkaj" állítsák’ szembe? S nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik internacionalizmusukat hangoztatják, s közben nacionalizmust szítanak, önös érdekeiket a közös ügy, a közös harc elé he- lj ezik. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság politikáját és cselekedeteit mély internacionalizmus vezérli. Az MSZMP egyszerre érzi magát felelősnek a magyar nép s az egész nemzetközi kommunista mozgalom előtt. Tevékenységünkben így forr össze a nemzeti érdekek képviselete az internacionalizmus ügyé. vei, a kettő egysége mutatja a helyes utat. A mindennapok során ez a fejlett szocialista társadalom hazai építését, a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal való töretlen együttmunkálkodást jelenti, messzemenő rész. vételt a KGST-ben, a Varsói Szerződésben, a szocialista integrációban; a szolidaritást az antiimperialista politikát folytató országokkal s a tőkésországok munkásosztályaival, a küzdelmet az enyhülés folytatódásáért. És nemzetközivé lesz holnapra a világ.» A nagyszerűnek Ígérkező jövőt azonban most, a jelenben alapozzuk meg — mindenekelőtt tettekkel „Én ot dicsérem csak„.** Viszi tovább az A címet Juhász Gyula csodálatos költeményéből vettük, az általa megénekelt munka ünnepe, május 1-e pedig kínálta a kérdést: mit mond, mit érez a ma dolgozó embere azzal kapcsolatban, amit a költő évtizedekkel ezelőtt leírt, hogy a munka „az élet anyja”, „Kitől jövendő győzelmünk ered”, „ki a szabadság útjára visz”, hogy „A béke ő, a haladás, igazság” és „Kinek nővére Szépség és Szabadság”? VOJTÖ JÁNOS asztalost Minden munkából ered, nélküle nem lehetne élni. Úgy gondolom, nemcsak azért, mert szükséges értékeinket munkával állítjuk elő, hanem azért sem, mert hozzátartozik az ember testi, szellemi egészségéhez.» Az ember elgondolja, mit fog készíteni. Többször is, hogy ne tévedjen. Aztán nekifog. Csinálja, fárad és végül elkészül vele Ilyenkor örül hogy amit akart, megvan. Egy kicsit megáll, talán gyönyörködik is abban, ami a keze alól kikerült. És ekkor az örömébe vegyül egy kis keserű bosszúság is, ugyanis akkor látja, amikor a műve készen van, hogyan kellett volna csinálni, milyen lehetőségeket hagyott ki. Na, máskor úgy fogom csinálni, ahogy most rájöttem! Es úgy csinálja. Amikor azzal is kész, kezdődik minden élőiről: rájön, hogy még jobban is lehetett volna, és új lehetőségek nyílnak előtte. Ez örökösen ismétlődő velejárója a munkának. Ez készteti és viszi az embert tovább és tovább... VARGA ANDRÁS lakatos: A munka jó is rossz is, úgy gondolom. De talán nem is tetszene, ha mindig csak könnyű és jó lenne. A rutinmunka könnyű, de azt hamar unja az ember, mert csak a keze jár. Aztán van olyan is, amibe beleizzad az ember, tologatja a sapkáját feljebb, lejebb. Nem megy. Bosszankodik, töpreng, hogyan is kellene ezt csinálni. Amikor aztán sikerült, kipróbálja, és jő, azt mondja: mégis megcsináltam! Ekkor megtörli a homlokát és nevet Az ilyenre hetek, de van amire évek múltán is emlékszik. Az ilyen munka közben tanulja meg igazán jól a szakmát az ember. Persze az is előfordul, hogy nem úgy sikerült mint ahogy szerette volna. Ez idegesítő. Ha pedig más is észreveszi, restellkedik. Különösen akkor, ha valamelyik szaktársa megáll mellette és megkérdezi: hát ezt ki barmolta így össze? Az ember ilyenkor lapít, szégyell szólni. Legszívesebben nekifogna újra. Persze a munka megélhetés is. Nemcsak úgy, hogy bért fizetnek érte, hanem úgy is, hogy munka által van minden, minden. Az ember a legtöbbször, majdnem mindig, azt csinálja, amire nem neki, hanem másnak van szüksége. Ez igaz, de mások meg azt termelik meg, ami neki kell. Én annyi vízvezetékcsövet beraktam már, hogy az ezred része sincsen a lakásomban, de csinálom. Építek— BERECKl BARNABÁS kő. műves: A munka.» a kőműves munka... Ma már nem az, ami régen volt. Kőművesnek lenni sem azt jelenti. Régen a kőműves szinte egymaga volt az építő: ő faragta ki, rakta le az alapot, húzta fel a falat, pucolta be... Ma pedig sok szakma műve az épület. Az ember dolgozik, csinálja, amit kell. Úgy, mintha valami nehezet játszana. Hajladozik, emel elembert fárad, de közben tréfáik»* zik, esetleg dalol is. Áztál» egyszer csak lejárt a munkaidő, eljön a műszak végei Régen az este jött el akkor hagytuk abba. Elindul haza, Fáradt, de jókedvvel ér « családjához. Elég volt, ám másnap ismét megy, húzza a munka. Valamikor a kőmű- vesség idénymunka volt Té* len nem dolgoztunk. Tél vége felé már alig várta a» ember, hogy melegedjen sea idő, mehessen megint fel a* állványra. Ma sem könnyű munka, de jó érzés látni sa bevégzett munkát és menni, fogni a másikhoz. Különösen, ha kedvére csinálhat* ta, amit csinált és mások i* megnézik, jónak tartják. Es ért hozzá!, mondják. Mer» bizony a felrakott falon, egy' kéményen, a lerakott kövön# a csempén nagyon meglátni# hogy milyen ember, aki esié nálta. Megszámolni sem tud* nám, hány házon, épülete» dolgoztam, hány követ, téglát vályogot raktam falban MAGYAR BÉLA mozdonyt* vezető: A munkát nem lehet sem* mi máshoz hasonlítani A» ember dolgozik, megizzadj, elfárad, közben eltölti valami amihez nem fogható » némelyek által óhajtott vagjf szeretett tétlenség kellemes* sége. Én szeretem a munkámat, szeretek dolgozni, sze-* retem a szép szerelvényeket^ a zöld utat, a robogást, szeretek haladni és célba émlí Amikor megérkezem egy-egyr sok milliót érő szerelvénnyel# jóleső öröm tölt eL Megtet* tem a magamét, itt vgá gyünk! örülök, hogy nena- volt közben semmi baj* semmi hiba. Ha baj volt, h» nehézségek támadtak, még nagyobb öröm és megnyugvás a megérkezés. Az embesf boldogan, megkönnyebbüli* ten sóhajt: mégis megérkeztünk, sikerült elhárítani a» akadályt! Ez olyan, mint valami győzelem! Megnő a» ember tőle!... Szabó Gytirg# GYŰRŰ - TÉGLÁBÓL A kémlelőnyílás mögött a kemence belsejében rózsaszín-fehér izzás. A samot- téglafalakkal munkára fogott lángok duruzsoló hangot adnak. A hatalmas kemencék, a csőlabirintusok, az automatikus vezérlő pultok között szinte elvész e békés harmónia megteremtője, az ember. A TITASZ nyíregyházi erőművében vagyunk. Itt dolgozik Jenei Kálmán kazánkőműves. Életkorát tekintve a közép- korosztály tagja. Aktivitása viszont az ifjabb nemzedékével egyenlő. Erről tanúskodnak többek között az év elején lezajlott pártalapszerve- zeti vezetőségválasztások. Ekkor a jelölő bizottság tagjaként tevékenykedett. Ezt bizonyítja minden nap a tmk- sok ezüstkoszorús szocialista brigádjának vezetőjeként, és a kemencék karbantartásánál. Ésszerűsítései, újításai is jelentősek. Az idén elfogadott újítását — csővédés a költséges tűzálló betonfal helyett a jóval olcsóbb samottéglával — a vállalat erkölcsileg és anyagilag is honorálta. Látogatásunkkor az erőmű alagútlabirintusának egyik füstcsatornájában dolgozott. A selejtezett kazán beömlőnyi- lásának falazását végezte. Öltözéke speciális: saválló, elöl bőrrel bevont munkaruha, védősisak és bőrkesztyű. — Nagyszerű szakma ez — halljuk Jenei Kálmántól. — A meleg munka örömeit csak az ismeri, aki maga is dolgozott már alig kihűlt kemencében, amelybe egy negyven- szer-negyvenes nyíláson lehet jutni. Bent viszont van hely akár táncra is. A falak kiképzése belül kör alakú. Itt nincs mérce, amely a kör ívét mutatná. Szemmel kell megformálni a tizenegy soros tégla- gyűrűket Úgy alakítja a kemencék belsejét, hogy körzővel sem lehetne szabályosabbat rajzolni. Miközben szakmájáról beszél, mutatja az egyes fogásokat. Úgy lapul tenyerébe a súlyos samottégla mint félénk kisnyúl a búzatáblában. Szeme szinte simogatja a hatalmas kemencéket, amelyeknek igazi gyógyítója. Kutató szeme jó gazda módján állandóan fürkész. Az erőműben tíz különböző típusú kemence működik. Innen kapja a megye egy része az elektromos áramot, a városnak meg fűtési energiát adnak. Szorgalmas munkájával mindehhez hozzájárul Jenei Kálmán kazánkőműves. De abban is jelentős szerepe van, hogy a brigád szépen halad előre nemcsak a különböző fokozatok megszerzésében, hanem tanulásban, a társadalmi munkában is. Nyolc általánost végzett. A következő oktatási évtől marxista középiskolába szeretne járni. A szakma állandó változása, a kemencék építési, javítási technológiája, a különböző fűtőanyagokhoz való igazodás szinte állandó önképzést követel Szabad idejében ezekre is gondol meg a brigádra is. A tagok képzését irányítani és segíteni kell. Nem ismeri a lazítást. Építésben is és a politikai munkában is mindig a nehezét keresi 1970-ben ott volt Jenei Kálmán a tiszai árvizet követő helyreállítási munkáknál. Pe- nyigén és Fehérgyarmaton előbb csehszlovák elvtársakkal építette az árvízkárosultak házait, majd mint munkásőr segítette a rászorultakat, az újjáépítést. Hogy milyen lendülettel és odaadással, arról tanúskodik a szorgalmáért kapott Munka Érdemrend bronz fokozata. Az egyébként törékeny alkatú ember az erőműben végzett megfeszített munkát odahaza fizikai munkával piheni ki. „Az alma- meg szilvafák babusgatása nem kíván olyan koncentrált figyelmei mint a samottéglára borotvaélesen ráégett kemencesala# közötti bujkálás, karbantart tás.” Most, hogy a kétszob® összkomfortos repülőtér kör- nyéki kertes ház kívül bel ült teljesen rendben van, a kertbe rózsákat is ültet. Felesége pénzügyi előádö az illetményhivatalban. Mos» azon fáradoznak, hogy a gyerekek életbe indulását anyagi* lag is megkönnyítsék. Ezért! váltottak részükre ifjúsági takarékbetétkönyvet. A beszélgetés befejeztével még egyszer végigvezet birodalmán, a kemencék között A kémlelőnyíláson át a lángokon át mutatja a boltozatok szabályos ívett, amelyeket szemmel formált, és amelyektől körzővel sem lehetne szabályosabbat rajzolni Hangjában belső nyugodtság, a jól végzett munka öröme vibrál Előre a IV. ötéves terv sikeres befejezéséért ! ü Épül, szépül a megyeszékhely. Képünkön a Jósaváros. (Elek Emil felvétele)
