Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
1975. május 25. R35tíT-MACírAJtC*ESZÁCT—VASÁRNAPI MELLÉKLET 9 *» A Fergeteges hazájában Hír: az ököritófülpösi tanács május 26-án, hétfőn tárgyalja a közművelődési munka egyéves ta- J»!!"’' pasztalatait, hogy arra alapozva készüljön el az öt- —V* éves munkaprogram. Volt ebben a községben egy hőskor. Hegedűs Gábor bácsi a főszereplője, aki foglal, kásását tekintve borbély, ő vette kezébe tíz valahány éve a könyvtárat, kölcsönzött, meszelt, szervezett, s közben népművelt. Ha lp- hét, akkor úgy mondanám, igazi őstehetség volt, akiben még ma is lelkes szív dobog. Mert az olvasókör, meg sok minden más úgy született, hogy Gabi bácsi ment, mindenkit ismert, beszélt és lelkesített, és ezz.e] „meg' fertőzte” az embereket. Tgv lett Ököritófülpös arról híres, hogy ott nemcsak a pedagógus, hanem más foglalkozásúak is aktív népműve. lók. őrségváltás Miután eljárt felette a kor — bár a Lelkesedés ma is benne él —t egy időse Bálint István vette át a szerepét, de ő nyugdíjba fnent. A múlt évben aztán ott állt a község, és hiába hirdették a pályázatot, nem akadt vállalkozó. És ilyenkor jön a véletlent!?) azaz valaki, aki rájön arra, hogy nem megy ő egészségügyi főiskolára Debrecenbe, hanem marad otthon a falujában. Az ecsedi gimnázium után így vágott bele a közepébe Éva Katalin. Tizenkilenc éves korában egy személyben lett könyvtáros és művelődésiház- igazgató. — Nem félt? * vMa már megmondhatom, amikor szeptemberben belevágtam, nem is sejtettem, mire vállalkozom. De a falu minden vezetőjét ismerem, az igazgató tanított, a tanácselnök «zerrtbeszomszéd, a párttitkár tanárom volt, így reméltem, hogy segítenek. Igaz, mindenki mondta: vajon mit tud ez a lány Gabi bácsi után? — És mit tud ez a lány? — kérdezem az elnököt, aki: influenzásán nyomja az ágyat etthon. — Ezerhattal vettük fel, és május elsején tSün-re emeltük a fizetését. Ez már mur tatja, valamit tud. Mindent nem. de jól kezdte. És ami a fő, a jövő évben könyvtár'nép- m«tteles szakén akar tanulni, és marad ittken Segítjük, hiszen fiatal. De az se utolsó dolog, Dmit kapott örökül, s a távlat se rossz. Nos ez az örökség nem csupa szép, az is Jgaz. Mert vannak itt, akik adósak az elemi tudással, van egy kultúrház, ami már muzeális emléknek jó legfeljebb, van a faluban egy jó nagy réteg, amely bizony — még a tanáes- tilési anyag szerint is — „kimaradt a kulturális fejlődésből”. I M a bizonyos fix pont Amikor Katalint faggatom, hogy mitől jött meg a bátorsága és önbizalma, gondolkodás nélkül vezet az április négyre elkészült könyvtárba és mondja: — Ettől! Társadalmi munkában tervezték, a tsz Bánki Donát szocialista brigádja készítette a Világítást, de ott dolgozott a fél falu fiatal, ja. A múlt évben 25, az idén 30 ezerért vásárolnak új könyveket, és a könyvtárak közötti pályázaton nyert Í05 ezer forintból vették az új berendezést. Napfényes, derűs, modem he. lyiség. elhiszem, hogy itt meg tud kapaszkodni a fiatal népművelő. — Szemmel láthatóan ide tevődik át a falu egész kulturális élete. Jönnek ide idősek délelőttönként üldögélni, olvasgatni, a fiatalok könyvért, újságba lapozni, vasárnap zene- délelőttre. A kultúrházbap egy ki$ szobácska van, az is hideg, barátságtalan. így hát érthető, hogy ide tart mindenki. Csak az a kár, hogy nem ragasztottak ehhez az épülethez még egy-két klubszobának alkalmas termecs- két. A három és fél ezer lelkes falúban 506 beiratkozott olvasó van, es jellemző, hogy a 30—40 évesek, és a még idősebbek teszik ki a többséget. De hát minden nem bonyolódhat itt, hiszen nemcsak ennyiből áll a közmüvelés, hogy könyvtár. Egy tanácsi dolgozót, Jármos hajosnét kér. fezein mi is van még. Kíváncsi vagyok, hogy mit sóról as, akinek nem ez a hivatása. Nem gondolkodik, mondja: énekkar, irodai mi színpad. két tánccsoport, ifjúsági klub, szülők akadémiája, előadássorozatok, nők iskolája, különhöző szakmunkástanfolyamok a tsz-ben, népfront-akadémia . .. Mitől pezseg? Az iménti felsoroláson kfvül még ott vannak a szakkörök, a táncos esték, ünnepi rendezvények is, és mindig lelkes részvevőkkel, közönséggel. Mitől pezseg itt a kulturális éjej? — Van hagyománya is — mondja Éva Katalin, de én azt hiszem attól, hogy itt a közművelődési bizottság, meg a község vezetősége nemcsak tárgyalja ezt az ügyet, hanem csinálja. — Ez a dolga. — Nem úgy gondolom. A tanácselnök énekkari tag. A várttitkár is, a kórust a tár. sadalmi elnökhelyettes vezeti, mezőgazdász tanítja a KTSZ-Bokrétát, a felesége, aki dajka a Kis-Bokrétát, magam is táncos vagyok, a szocialista brigád fiataljai a tanárokkal együtt vannak az irodalmi színpadban, és az orvos is mindig kész, hogy ré&zt vegyen a rendezvényeken, előadásokon. Vagyis aki illetékes, az nemcsak kistriguláz valamit, hanem maga is tudja, mi a lényeg, m; a gond, mi a siKer. Ha úgy összerakom a sort, Szécsi Antalt, a,z elnököt. Szabó Zoltánt, a párttitkárt, Ma- gocsa András elnökhelyettest. Gellert Dezsőt es feleségét, a mezőgazdászt és óvodai dolgozót, melléjük a még mindig örökmozgó Hegedűs Gábort, akkor felmerül a kérdés, vajon partner-e nekik a kis Kati, aki hozzájuk képesít gyerek? ■*» Nem annak nézzük — mondja az elnök —v nekünk segíteni kell óit, és kötelességünk, hogy egyenrangú féllé neveljük. — Katinak szólítanak, de Katalinnak te. kintenek — mondja aforizmaszerűen a lány. Szezonra készülve A községben tehát most mindenki az egy évet mérlegeli, és készül a következő ötre, tízre. Elnök és könyvtáros, pedagógus és tsz- elnök — mind a saját bőrén érzi a lényeget. De ez távlat, a napi aprómunka Éva Katalin vállán van. Hogyan lehetne jobban? Elégedett? Van-e ötlete? — Ha van ilyen, hogy cél, akkor nekem az: szíves szóval kínálni azt. ami szép és jó. Nálunk még divat — szeretnek az emberek együtt lenni — az esti közös tv-nézés. Jó lenne, ha egy-egy nevelő, vagy más a magyarázatra szoruló programoknál ott ülne a 40—50 főleg idősebb között, és segítene, hogy jobban értsék, értőbben nézzék. Gondolkodom, hogy most rendszeressé teszem azt, hogy a hangos- bemondón ajánlani fogjuk az új könyvet, felhívjuk a figyelmet a rádió és televízió műsorára. A könyvtárban megszervezem a kicsiknek a diavetítést. Mint eddig, ezután is be-beszólok a kerítéseken, és hívom az isme. rösöket. hogy jöjjenek, ha az iskolában, könyvtárban, kultúrházban vagy éppen a házasságkötőben valami előadás, program van. A most szétzilálódott klubot a szocialista brigádok fiataljainak segítségével szeretném feltámasztani. — Nem sok ez? — Ez a dolgom. Sok, mert nincs elég tapasztalatom, de kevés, mert hol vannak még az eljárók, az alapísmeretisck, a nehezen kimozdulok? Ha úgy segítenek, mint eddig, megbirok vele. A nyár mindig csendesebb időszak. Most lesz időm gondolkodni, készülni, tervezni és tanulni. — Mennyi a munkaideje? — Micsodáin? Nem számoltam. Könyvtár 30 óra, az biztos. A többi, meg amennyi kell. Eddig eszembe se jutott, hogy kiszámoljam. Van itt egy tánc, úgy hívják Fergeteges. Táncolja öreg és fiatal, köztük Katalin is. Úgy látszik ez diktálja a tempót az eleteben, munkájában. Csak ne fulladjon ki. Buyget Lajes Szatmári táj. (Hammel József felvétele) Nguyen Dinh Thi: SZÁRNYAK* A riadót kora hajnalban jelezték a repülőtéren. Még hat óra sem volt, és az ügyeletes raj is éppen csak befejezte a reggelit, amikor a parancsnoki torony fölött az égre kúszott a tűzvörös rakéta: A gépekhez! A pilóták sietve föltétték bőrsisákjukat, és a kifutópályára rohantak. Nguyen, a rajparancsnok futtában felnézett az égre: „Pocsék idő van — gondolta —, repülni is, verekedni is nehéz lesz.*’ A szerelők a gépek körül sürgölődrték. Nguyen gyorsan bemászott a kabinba. A még egészen fiatal Ngo mérnök az alsó lépcsőfokra lépve bekukkantott a pilótafülkébe : — Nguyen, a géped kitűnő állapotban van, akár garanciát is adhatok. A léglökéses motorok bögése egyre erősödött. Ám a parancsnoki torony fölé új rakéta röppent, a riadó végét jelezte. — Motort kikapcsolni! Egymás után hallgattak el a gépek! Nguyén a földre ugrott, zsebéből cukorkát kotort elő, megkínálta a mérnököt és három barátját, Thai, Phan ée le pilótákat. Phan (ő fedezte Nguyen vezérgépét) parancsnoka mellett lépkedett és jóízűen ropogtatta a cukrot: — Ne izgulj, hozzád tapadok, mint a piócái, egy tapodtat se maradok el! K iképzése elején Phan minden alkalommal sápadtan, sőt zölden kászálódott ki a kabinból; az oktató él is határozta, hogy többé nem engedyélyezi a felszállását. De a fiú kiverekedte magának, hogy elvégezhesse a tanfolyamot. Később önmagán is úrrá lett — makacs ember volt. Félóra múlva, éppen mikor az eső is rákezdett, ismét riadóztak. Ngo fejét a pilótafülkébe dugta, és igyekezve túlharsogni a motorzúgást, bekiáltott: — ^Kellemes bunyózást! Hanoi !... A felhők közül Nguyen tisztán látta a Vörös-folyó kacskaringős vonalát és a fölötte feszülő húrt —• a Long Bien hidat; az égen futó felhők képét mutogatva megcsillant a Nyugati-tó hatalmas tükre is: közvetlen alatta — forgalmas utcák és a fák zöld koronái; távolabb, a város szájén — fehér füstgo- mo! vágok. ® gyárkémények fölött, odébb, mint szétszórt gyufaskatulyák — a hivatalok és kutatóintézetek sok emeletes épülettömbjei. És'.revette, hogy Phan megbillenti a gépét: „Üdv Hanoi!” — Magasságot növelni! — parancsolta Nguyen. A gépek följebb emelkedtek, újabb és újabb felhőrétegeken törve át. A legkülönösebb alakú felhőóriások tornyosultak előttük — határtalan, felmérhetetlen világ; úgy tűnt, minél mélyebbre hatolnak bele, annál tágasabb, végtelenebb. A raj túljutott az esősávon. Eltűntek a felhők; a vadászgépek továbbra is szabályos alakzatban suhantak a szürke égen. Előbb- utóbb bizonyára megjelenik az ellenség is. Újra felhők, majd megint a tiszta égbolt. A Föld jelentkezett: — Ellenség jobbra, irány 30 fok, távolság 45 kilométer, magasság 5000 méter. — Értettem. A raj meredeken felhúzott, hogy még az összecsapás előtt magassa-előnyhöz jusson. ..Ettől a felhőtől az.t se veszi észre az ember, ha beléjük ütközik!” — villant át Nguyen agyán. Gépevei ismét belekerült a tejfehér ködbe, s most már. egyáltalán nem látott semmit. Thai és Le hangja hallatszott: — Ellenség szemben! — Ellenség jobbra! Azután megszólalt Phan is: — Ellenség balra! Végre Nguyen kijutott a felhők közül és még ugyanabban a pillanatban meglátta, hogy egy ellenséges gép egyenesen fedé tart. Óriási sebességgel haladtak egymással szembe —- egy szemvillanásnyi idő csak, és máris összeütköznek. Sem Nguyen, sem az idegen pilóta nem számított erre a találkozásra. De a másodperc egy tört része alatt, mire ellenfele magához tért, Nguyennek sikerült tüzelnie. Látta a lövedékek vörös csíkját, és az ellenséges gép, amely most esetlenül hosszúnak hatott, átsiklott a tűzfüggönyön, s a háta mögé került. Nguyen éles kanyart vett, de mire megfordult, az idegennek már sikerült elég messzire jutnia; gépe farkából fényes láng- nyelvek törtek elő. Nguyen már-már arra gondolt, hogy ellenfele fokozza a sebességét, de aztán észrevette: a lángnyelvek átcsaonák a gép törzsére is; fejhallgatójában Phan hangját hallotta: — Egy „fantom” már ég! Nguyen, gyorsan körülnézett, tekintetével ..társait kereste. Alatta Thai, akit hátulról Le fedezett, zuhanórepülésben támadott négy Phantomot. Az ötödik éles szögben Phant támadta hátba. Nguyen arra irányította gépét; Az idegen pilóta leadott egy sorozatot Phanra, ám elhibázta és megfordult. Nguyen is megismételte eat a manővert. Mindketten kört* írtak le, de egyikük som került lövöhelyaet- be. Egy pillanatra Nguyen tisztán kivehette az ellenséges pilótát, alq összekuporodva ült fülkéjében. Másfél kör. .. S csak akkor tudta igazán értékelni a maga gépét: mintha minden gondolatát kitalálta volna, elvágta az idegen útját, és gazdáját jó lövőhelyzetbe hozta. Az ellenség menekülésre fogta a dolgot. Nguyen meg utána! Valami azonban hirtelen azt súgta neki, hogy pillantson hátra. Jókor! A háta mögptt megjelent egy újabb Phantom; szárnya alól zöldes fények villantak. Rakéták! Nguyen reflexei villámgyorsan működésbe léptek: meredeken oldalra döntötte gépét, s még ugyanabban a pillanatban- közvetlenül mellette két tűzcsóva suhant el. A légitusa folyt, folyt szakadatlanul tovább. Tíznél is több repülőgép fröccsenő lövedékeinek tüze színezte ki az égboltot; hol a magasba emelkedtek, hol a mélybe hulltak, mintha fáklyák lettek volna a vörösre festett viharfelhők köaött. Thai lángba borította az ellenséges gépet. — Remek vagy. Thai! — kiáltotta Ngu. yen. — Mindent bele! — Ég! Ég !... — ujjongott Le. Tüzet nyitottak az újabb támadóra, az kivált a harcból és eltűnt a felhők között. Az égen nyomuk sem maradt az Idegen „madaraknak”! Körös-körül mindenütt a mieink voltak. A Föld utasítást adott a rajnak, térjenek vissza a támaszpontra. Nguyen ismét sorra hívta a pilótákat — kiderült, hogy Le elkalandozott valahová. A parancsnok körülnézett, s látta, hogy bajtársa a mélyben az utolsó ellenséges gépet üldözi, amely szánté a földhöz tapgdva igyekezett kereket oldani. Nguyen visszaparancsolta Let; a vadászgép magasba fúrva magát csatlakozott az övéihez. Az idegen még mindig szédült iramban menekült. Nguyen fejhallgatójában jókedvűen harsant fék Le hangja: — Kár a benzinért, már a kutya se kerget !... Zahemszky László fordítása • Nguyen Dinh Thi a VÜK legnépszerűbb trói* nak egyike. 1934-ben születeti. Aktívan résit vett & franciák elleni szabadságharcban. Első regénye 1951-ben látott napvilágot. Számos vers és elbeszélés szerzője. A Vietnami írószövetség főtitkára. Ed* dig legjelentősebb regénye, a Csatatér a felhők között, 1967-ben jelent meg Hanoiban. Több európai nyelvre is lefordították. Magyarul 1973-han jelent meg az Európa Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában.
