Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
10T8. május 25, KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 Terv és érdek A korszerűség példája A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK ezekben a hetekben, hónapokban az ötéves terv utolsó évére jutó feladatok végrehajtására összpontosítják erejüket. Az éves terv teljesítése érdekében végzett munka mellett azonban a szövetkezetek vezetőségei már a következő 5 éves terv időszakára is készülnek, s folyamatoson alakítják ki álláspontjukat a főbb feladatokról. Behatóan elemzik szövetkezeteik eddigi eredményeit, problémáit a szocialista vonások erősítésében, a társadalmi viszonyok tovább fejlesztésében, a hatékonyság és a terv- szerűség javításában. Foglalkoznak a szocialista elosztási viszonyok erősítésének, az üzem- és munkaszervezés fejlesztésének, a tagok politikai, általános és szakmai műveltsége fokozásának, életkörülményeik javításának lehetőségeivel, feladataival. A XI. kongresszuson megfogalmazott elvek alapján egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tervezésre, a társadalmi-gazdasági feladatokat helyesen tükröző, a társadalmi és a csoportérdekeket összehangoló tervek készítésére. A téeszek már az ez évi tervek készítése során is igyekeztek javítani a tervezés korábbi gyakorlatán. Iparkodtak megteremteni az összhangot a tervcélok és eszközök, a mennyiségi és értékmutatók között. A gazdálkodás során szinte minden szövetkezetben kiütköznek a korábbi tervekben keletkezett és még meglévő feszültségek. Ezért most az üzemek arra törekszenek, hogy ezeket az ellentmondásokat menetközben feloldják és a következő ötéves tervidőszakra vonatkozó terveikben társadalmi és helyi szempontból egyaránt kívánatos összhang létrejöjjön. Az eddigi tapasztalatok szerint a tervcélok és az eszközök közös nevezőjének megtalálását nagymértékben gátolja, hogy a terv- lebontásos időszakban kialakult üzemi szervezetről lassú az átállás az önálló döntéshez, és felelősségvállaláshoz szükséges szervezetre. A szövetkezetekben csak fokozatosan tudatosodott, hogy korábban a lebontott terv készítésékor a tanácsi szervek végezték el azokat az elemzéseket, melyek a mennyiségi követelmények és a teljesítésükhöz szükséges feltételek között az összhang megteremtését szolgálták. Ezeket az elemzéseket most a szövetkezetekben. l^ell elvégezni. SOK SZÖVETKEZETBEN MÉG MA IS az ágazati elv szerint szervezik a termelést. A tervjavaslatokat általában az ágazatvezetők, a növénytermesztő, állattenyésztő és kertészeti ágazatokat vezető agronómusok készítik, s legfeljebb a főkönyvelővel .egyeztetve terjesztik a választott testület elé. Az anyaggazdálkodáshoz, műszaki, munkaügyi, szociálpolitikai, kulturális, hitelügyi és pénz- gazdálkodáshoz értő szakemberek kritikai elemző munkája elmarad. Elmarad tehát az egves részterületek terveinek a társadalmi érdekek figyelembevételével történő felülvizsgálata. az ellentmondások feltárása és az arról való gondoskodás, hogy a választott testületek elé kerülő tervjavaslatokban az élléfltniórtdásök és 'a félóldáspkfa Vonatkozó elképzelések is szerepeljenek. Erre a munkára a szövetkezetek jelentős hányadában még nem állítottak be szakembereket. Jórészt ez az oka annak, hogy a Választott testületek által elfogadott éves és középtávú tervekben gyakran az egyes tervrészek között. is hiányzik az összhang. Dé a legtöbb gondot az okozza, hogy az említett ókból nincs kellően egyeztetve a szövetkezeti és az egyéni ő-dek a társadalmi érdekkel, s az ellentmondás akadályozza a gyakorlati munkát, sok esetben kellőén át néni gondolt intézkedések születnek. Előfordul az is, hogy az összhang hiányát törvénybe ütköző módon igyekeznek palástolni, s végül is állami, hatósági beavatkozás válik szükségessé. A GYAKORLATI TAPASZTALATOK — esetenként a bírósági ítéletek — tanúsága szerint a tervkészítés fogyatékosságai miatt fordul elő számos szövetkezetben, hogy a már elfogadott terv végrehajtása sörén derül ki, hogy a termelés mennyiségi előirányzataihoz hiányzik a technika, vagy a szakképzett munkaerő, s az elhatározott műszaki fejlesztéshez és munkadíjazáshoz együttesen nem elegendő az üzemi jövedelem. Ebből fakad többségében az is, hogy a terv teljesítéséhez szükséges eszközök beszerzésére késedelmesen történnek az intézkedések, nem tudnak idejében gondoskodni a termék tárolásáról, vagy gazdaságos értékesítéséről. A tervezés fogyatékosságából fakad az a sűrűn tapasztalható gyakorlat is, mely szerint a szövetkezet pénzügyi vezetői elmulasztják figyelemmel kísérni a tervben szereplő feladatokat, elemezni a bevételek és kiadások várható alakulását. Nem gondoskodnak jó előre a bevételek és kiadások időbeli eltolódásából keletkező nehézségek megelőzéséről. Ilyenkor kényszerülnek kapkodva hitelhez jutni, hogy teljesíthessék az állammal, a vállalatokkal, illetve a tagokkal szemben fennálló kötelezettségeiket. A tervcélok és eszközök összhangjának megteremtése az agronómusok és a könyvelők mellett a tervezéssel, a jogi, a munkaügyi, a műszaki, a pénzügyi kérdésekkel, továbbá az anyag- és áruforgalommal foglalkozó dolgozók munkájának fokozottabb megbecsülését és az üzemi szervezet továbbfejlesztését igényli. Helyesen járnak el tehát az°k a szövetkezeti vezetők, akik ebben az időszakban az éves tervfeladatok teljesítése mellett megfelelő figyelmet fordítanak a tervezés tökéletesítésére. Azok aknázhatják ki sikeresen az előrelátás előnyeit, akik arra törekszenek, hogy a következő tervidőszakra vonatkozó terveikben a korábbinál teljesebb összhang alakuljon ki a tervcélok és eszközök, a mennyiségi és értékmutatók között, a gazdálkodásban csakúgy, mint a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában. Moharos József, a TOT elnökhelyettese 'Tizenhárom esztendőt még egy ember sem bírt ki Dankó László mellett. Kidőltek mellőle sokkal erősebbek, sokkal derekabb férfiak. Odébbálltak, elmenekültek a nehéz munkától. Egyik a dermesztő hideget, másik a kegyetlen for- róságot nem tudta elviselni. És főképpen a vagonrakó munkát. — Eddig a legtöbbet, öt felet ért meg a brigádomban Majoros János. Ö is Dögére való. Falumbéli, úgy hoztam magammal. A többieket is úgy szedtem össze, így töltöttem fel a Lenin brigádot. E nehéz, erő őrlő, fogd- lheg._m unkával” szocialista címet nyert Dankó brigádja. Vagont raknak télen, nyáron, hőségben, hófúvásban. Naponta hat-hét-nyolc vagonnal. hogy meglegyen a norma, s ne legyen vékonyabb a boríték. A vagon vaslemezei valósággal öntik a forróságot, — Itt bent legalább plusz tíz fokkal melegebb van, mint a földön. Ügyes ugrásokkal szökken a földre a vagonból. Rágyújt a cigarettázóhelyen. Mélyeket szippant á Munkás cigarettából. Naponta égy csomaggal füstöl el. — Ha meccs van, elmegy a másfél dobozzal is az izgalomban. Szikár, csontos, barázdált arcú férfi. Hatvanévesnek nézné az ember. Pedig még innen az ötvenen. Itt, az ÉRDÉRT tuzséri 14-es számú telepén, a fák és vagonok rengetegében tizenhárom esztendőt lehúzni, nem leányálom. — Mit mondjak? Három és fél ezer megvan havonta a brigádvezetői pótlékkal együtt. A brigádom tagjai is haza viszik a háromezer- hárómszázat. Hogy nehéz a munka? Már benne vagyok, nem is nagyon érzem a hetven—nyolcvan kilós rönkök súlyát, mikor ketten odébb dobjuk. Hat-nyolc vagon pakolása azért megvisel. Különösen az ember karjait — mutatja. Olyanok ezek a karok, mintha az izmokat egymáshoz szijjazták volna. Kemények is. rugalmasak is. Jó- ízüt szippant újra a Munkásból. — Látták a gyérekéim te, milyen munkán vagyok. Szoktak jönni egy kis fahulladékért, amit kapunk. „Elég nehéz munka ez édesapám” — szokták mondani. Sajnálkoznak, Én meg azt válaszolom, bizony még kell dolgozni azért, hogy nektek ennivaló, meg ruha legyen. Tudja, jó, hogy látták, legalább tudják becsülni a munkát is. És azt, hogy nem könnyen adják a pénzt Látta munka közben a felesége is. Csodálkozott hogyan bírja az ő vékoftydon- gájú embere ezt a munkát már tizenhárom esztendeje. Hol van benne annyi energia, kitart®, akarat. Hajszolja magát a családjáért. Él-hal a gyerekekért. Jól tudja ezt áz asszonya is. E tizenhárom év alatt tizenhárom gyermeknek adott életet Dankóné. — Minden esztendőben áldás. Nem szégyellem én. Akadtak, akik megkérdezték, hogyan bírom eltartani őket. Jöjjenek, nézzék meg, nem hiányzik azoknak semmi — mondja boldog • mosollyal. — Be van gépesítve a háztartásunk. Van mosógépünk, hűtőszekrény, tévé- készülék, rádió, amire szükség ván. Én nem panaszkodom senkinek. Csappant a család. Erzsiké férjhez mént, Laci meg most katona. — Ha együtt a család, bizony a két szobában tizenöten vagyunk. Ágy ágy hátán. Nemrégen vásároltuk a lakást hatvanötezerért. Állami támogatást kaptunk hozzá ötvenezret és a vállalat is segített nyolcezer forinttal. Csak köszönni tudom. Amúgy nem nagyon kérek én. Ha Milliókat F ff erő fegyelem A VÁLLALAT a csőd szélen, ÁLLT. A BANK SZÓBA SEM ÄLLT VELÜK, ÉS A BOLTOK IS TUDTÁK* HOGY FIZETÉSKÉPTELENEK. FIZETÉSI NAP KÖVETKEZETT. A FŐKÖNYVELŐ, A PÉNZTÁROS AZ ÜRES KAZETTÁT NÉZTE, AZ IGAZGATÓ — AT<tt EGY HÉTTEL KORÁBBAN NEVEZTEK KI — NEM MERT KIMENNI AZ EMBEREK KÖZÉ. LESZ AMI LESZ — GONDOLTA HÁROM NAP UTÁN — ÉS ELINDULT VÉGIG A MŰHELYEKEN. AZ EMBEREK DOLGOZTAK, EGYETLEN EGY SEM KÉRDEZTE, MI LESZ A FIZETÉSSEL? Szervezési tapasztalatok egy kisvárdai gyárban Történt pedig mindez 1973 februárjában Kisvárdán a bútoripari vállalatnál. De még ha csak ennyi történt volna, ném is lett volna különösebben nagy baj. A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy az egyetlen megrendelőnek kiszolgáltatott vállalat terve a megrendelő rapszodikus hangulatának van alárendelve és az első negyedévre, meg az utolsóra alig ötmilliót kell termelni, a második és harmadik negyedévben viszont ezek dupláját kell az asztalra tenni, illetve a vagonba rakni. így az első és negyedik negyedévben állhatnak az emberek, a két középsőben pedig dolgozhatnak szabad szombaton és vasárnap, túlórázhatnak amennyit csak bírnak. — Mi ezen á meglepő? — kérdezték az igazgatótól — így van ez minden évben. — Mostantól nem lesz — kapták a választ és néhányan vonatra ültek, levelet fogalmaztak, hogy felkínálják termékeiket új megrendelőknek, akiknek szállíthatnak januárban és decemberben és akik megelégszenek azzal az árréssel, amit a kereskedelem egy termékre rátehet és nem kérnek külön másfél százalék térítési költséget ráadásként a vállalat nyereségéből, ami akkor egyébként is alig haladta meg a 3 százalékot. Az év közepe táján már 1 millió forintjuk vol^a bankban. Az emberek legnagyobb része megnyugvással vette tudomásul, hogy egyenletessé vált a termelés ritmusa, hogy minden nap van valami juttatás, soha nem feledkeznek meg rólam. A munkám után úgy érzeni, megbecsülnek. Prémiumból nem szoktak kihagyni. Szociális segélyt egyszer kértem csak. Adtak, tudták nagy családdal vagyok, s ha én kérek, akkor annak nyomós oka van. Különben nem szoktam. Dankó Lászlóra mindenkor számíthat a vállalat. Sokszor még szabad szombaton is bejönnek dolgozni, vagont pakolni, ha a vállalat érdeke úgy kívánja. — Ez olyankor fordul elő, amikor hét közben nem kapunk elegendő vagont csak a hét végén. Mit csináljunk? Ilyenkor kell pótolrti a munkát, teljesíteni a tervét. Jönnek az embereim zokszó nélkül. ő azonban mindenben elől jár, példát mutál 1969 óta pártvezetőségi tag, a csúcsvézetőség tagja és a műhelybizöttság elnöké. — Valamelyest könnyült a terhem, amióta Béla és Julika a söriparnál dolgoznak, s Lajos a tsz-ben 1^ - csiskodik. Utolsó fillérig lia- zaad.ják az anyjuknak a pénzt. Jó gyerekek. Dankóné a téész. tagja. — Most éppen szülési szabadságon van a tizenharmadik gyerekünkkel. Bórika most hathónapos — mondja örömmel. — Nagyon boldog ember vagyok. Csak erőm. egészségem legyen a felnevelésükhöz. Farka« Kálmán nyolc órát kell dolgozni, de ha eljön a fizetés napja, akkor nem kell pénz nélkül hazamenni. A fizetésnek mindenki örült, dé a fegyelemnek nem és annak sem, hogy ha valaki saját hibájából nem végezte el a munkáját, akkor a boríték is vékonyabb lett. fizetés és követelmény Év végére a 30 millió helyett 36-ot termeltek és nyilvánvalóvá vált, hogy ennél többre is képesek, A fejlesztéshez azonban két-három- mlllió kellett volna, amelv- hez — mint tanácsi vállalat — a megyei tanács segítségét kérték. örültek, hogy saját erőből egy elszívóberendezést tudtak létrehozni, mert a dolgozók egészségének védelme mindennél fontosabb volt. A tanács nem tudott segíteni és 1974. január 1-től átadta a vállalatot. A vevő a Budapesti Elekroakusztikai Gyár volt, a kisvárdaiak neve pedig a BEAG faipari wáregv- sége lett. A dolgozók maradtak, az igazgatóból gyáregységvezető lett. Mi történt azóta? A termelés nagyságrendje megmaradt, Csak a termékösszetétel változott. Abbahagyták a heverők székek, ebédlő- asztalok gyártását, mert gazdaságtalan volt, felfuttatták viszonyt a szekrénysorok, a függöny karnisok és a képkeret gyártását. Ez k.adta a korábbi 30 milliót, de hozzávettek még közel nyolcmilliót. amiért 20 ezer hangsugárzó dobozt készítettek a Szovjetuniónak. Export gazdaságosan Az idén újabb lényege« változás történt. Az akusztikai berendezésekből — a hangsugárzó dobozokból, zsöllyeszékekből, amelyek karfájába tolmács berendezéseket szerel a pesti gyár — tízmilliót, bútorból 24 milliót termelnek és közel duplájára, 16 millióra növelték a képkeretek gyártását. — Ez a leggazdaságosabb termék — mondja Danes Ferenc gyáregységvezetö — amelyet 16 országba — USA. Kanada, Dánja, Ausztria, Libanon, stb. — exportálunk dollárért. Még gazdaságosabb lesz azonban az év végére, mert üzembe állítunk égy hossztoldógépet, amely- lyel az eddig hulladékként megmaradt léceket összeragasztjuk és ismét feldolgozhatjuk. A gép még százezerbe sem kerül, a megtakarítás pedig évente jóval több lesz félmilliónál. Ez, illetve ez is egyik titka annak, hogy a fenyőáruk árának emelése után sem lettek drágábbak a kisvárdai szekrénysorok, mert úgy gondolták a gyár dolgozói és vezetői, hogy nem áreme^ léssel kell növelni a nyereséget, hanem a szervezettebb' munkával, a munkaidő jobb kihasználásával. Igaz, a létszámban is volt változási hatvan új dolgozót vettek fel, így most 300-an termelnek ötvenmilliót. 1 Garanciák A gyér dolgozói két új szekrénysort készítettek, az egyik Klaudia, a másik még nem kapott nevet. Ezeket az „Otthon ’75” kiállításon mutatják be és ha sikere lesz, jövőre megkezdik a sorozat- gyártást. Jövőre kezdik a kisvárdai szekrénysor gyártását is, mert piac van, csak győzzék kielégíteni. A tovább lépéshez azonban újabb fejlesztések is kellenek, amelyet már az idén megkezdenek. Egy 250 négyzetméteres raktár és eev 300 négyzetméteres szerelőcsarnok épül, ami pedig a beruházás nélküli fejlődést illeti, arra is van garancia. A biztos és egyre jobb kereset — 1973-ban 22 000 volt, ma 26 817 forint — meghozta a dolgozók alkotókedvét; az ésszerűsítésekét ném számítva az idén már 13 újítást adtak be, a szervezés pedig ma olyan fokot ért el* hogy nincs baj a tervfegyelemmel, minden hónapot száz százalékon felüli eredménnyel zártak. i • Balogh József Dohányszakemberek tanácskozása Május 72-én délután megtartotta első ülését az ország elsőként, tavasszal megalakult Nyírség Virginia Dohánytermesztés! Társulás társulati tanácsa. Az ülésen, amelyet a gesztor máríapőcsi Rákóczi Termelőszövetkezetnél tartottak az alapító kilenc tag — nyolc termelő gazdaság és a NYIDOFER — képviselői, valamint Vidéki Imre, a Dohányipari Vállalatok Trösztje vezérigazgató- helyettese és Makrai László, a Nyírségi TESZÖV titkára voltak jéié«i, Napirenden ézerepéM. a társulás vezetőinek megválasztása, A társulás vezetője Kafctub János, szaktanácsadó főfelügyelők Kiss Zoltán és Palotás Attila, tudományos szaktanácsadó dt. Dorogi Imre főiskolai tanár, a mezőigazda,sági tudományéin kandidátusa. Az ülésen be-, számoló hangzott el a társu-i lás eddigi munkájáról, döntöttek a. megyei tanács vt» által, a társulás részére megszavazott másfél millió forint közös célra való felhasználásáról. Itt hagyták jóvá a NYIDOFER által felajánlott, még ez évben megépülő tíz, tüsorkeretes szárító díjtalan használatáról szóló döntést. jóváhagyták a társulás költségvetését.
