Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

1975. május 24.' XELET-MAGYARORSZJWT 3 A korszerűség ára EGY NAGY TELJESÍT­MÉNY C, számjegyvezérlésű — numerikus — szérszám- gép 20—30 millió forintba, a hagyományos berendezés tízszeresébe kerül. Drágának látszik, ám feltehetően meg­éri az árát, mert hiszen vá­sárolják, sőt, a hazai szer­számgépgyártók külföldön is találnak rá vevőket. A magyar ipar — mind tapasz­talatait, mind technikai fel- készültségét tekintve — ké­pes lenne orsós magnetofo­nok, közöttük sztereo készü­lékek előállítására Mégsem csinálják. Azért nem, mert a ráfordítási költségek, s az elérhető ár nem állnak arányban egymással. VAN-E MAS LEHETŐSÉ­GÜNK, mint a korszerűsí­tés? Idézzük feleletként a párt XI. kongresszusa irány­elveit, ahol ezt olvashatjuk: „Legfontosabb feladatunk a népgazdaság belső tartalékai­nak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csök­kentése, a minőség javítása A termelés növekedése min­denekelőtt a termelékenység emelkedésétől függ.” Mind­ezek kulcsát a korszerűbb gyártás és gyártmány adja Forgatjuk-e a képzeletbeli kulcsot, s főként értően moz- gatjuk-e? Tagadhatatlanul lényeges változásokon ment át mind az ipar, mind a mezőgazdaság ilyen értelem­ben. Gyorsult a termékvál­tás, megnőtt az itthon ki­dolgozott vagy külföldről vásárolt új eljárások, termé­kek súlya a teljes termelésen belül. Ugyanakkor a szüksé­gesnél még mindig kisebb szerep jut a költségeknek — pedig az anyagköltségek egy­százalékos csökkentése a népgazdaság számára 5,5 milliárd forintot jelentene. Jó néhány kiválóan dolgozó vállalatnál hallani: most lát­juk igazán gyengéinket. Való igaz, hogy az eredmények tükrében élesebbé válnak a kihasználatlan lehetőségek, a mulasztások, melléfogások. Ott, ahol úgy „korszerűsíte­nek”, hogy a múzeumba kí­vánkozó gépek, berendezé­G őg Jenő alhivatali fő­nők pulykavörösen, a dühtől nem látva érkezett vissza a főhivatal végrehajtó bizottságának üléséről, ame­lyen az alhivatal munkáját és Gőg Jenő vezetési stílusát tárgyalták. Szólt a titkárnőnek, hívja be azonnal helyetteseit, s az alhivatal szerény, szende tit­kárát. Gőg Jenő hatalmi pózban ült a tölgyfa íróasz­tala mögött. Ö maga volt a megtestesült hatalom. A két helyettes, a csendes, halk szavú Alapos Lajos és Szóki­mondó Endre az alhivatali titkárral megérkeztek, s bebocsátást kértek Aranká­tól. — Vigyázzanak már, olyan dühös a főnök, attól tartok, hogy minden pillanatban fel­robbanhat — figyelmeztette jóindulatúan Aranka Ala­post, Szókimondót és a tit­kárt. Benyitottak. Köszöntek. Gőg valamit mormolt az or­ra alatt. Lehet, az volt a kö­szönés fogadása. — Üljenek le — mutatott a tárgyalóasztalra. S, míg Alapos, Szókimondó és a sze­rény titkár elhelyezkedtek. Gőg az íróasztal fiókját las­san kinyitotta, kiemelt belőle egy kötegnyi papírhalmazt, maga elé tette, s ezt mond­ta: — Mit gondolnak, mit tar­tok a kezemben? Mi van előttem? Ezek találgattak. — Ne fotózzanak, eláru­lom. Jelentést. Igen egy je­lentést, amely a mi szeretett, az' általam vezetett, s olyan sok szép sikert elért alhiva tál tevékenységéről, munká­járól szól. önök tudják, mi- lyen nagy érdemeket szerez­tem e hivatal élén. önök bi­zonyíthatják, hogy Gőg Jenő vezetési stílusa szerény, em­berséges, következetes, nem sek közé beállítanak néhány újat, nagy teljesítményűt, aligha remélhetnek kézzel­fogható hasznot. Kiadás van, bevétel nincsen, GYAKRAN BESZÉLÜNK ARRÖL, hogy minden te­kintetben felgyorsult az élet tempója. Nos, a telefon fel­találása és széles körű al­kalmazása között 56 év (1820—1876) tel eL A tran­zisztor esetében már csupán öt (1948—1953) esztendő. Vil­lanásnyi hivatkozás, ám mi­ért csak beszélünk arról, hogy az időnek értéke van? Miért nem bizonyítjuk ezen érték megbecsülését a talál­mányok, újítások mielőbbi alkalmazásával, a tudomá­nyos eredmények gyors gya­korlati kamatoztatásával, a meglévő korszerű berendezé­sek növekvő kihasználásá­val? Kérdéseink magukban hordják a feleletet. Az újság­lapon persze könnyebb meg­adni a választ, mint a gya­korlatban. Ám figyeljük csak, miként ír Galbraith, az ismert amerikai közgaz­dász Az új ipari állam című — magyarul is megjelent — könyvében: „A modern tu­domány és technika igazi vívmánya, hogy közönséges képességű embereknek bi­zonyos szűk területeken nyújt alapos kiképzést, majd megfelelő szervezet segítsé­gével más szakosított, de hasonlóképpen közönséges emberek ismereteivel kom­binálja tudásukat”. Elfogad­hatjuk? De még mennyire. OLYAN TÁRSADALMI HATTÉR EZ, mely sürgeti a nagyerejű nekirugaszkodást. Világgazdasági folyamatok, belső problémák egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy jobban kell élnünk meglévő adottságainkkal, szellemiek­kel, anyagiakkal egyaránt. Ha ez történik, akkor a kor­szerűség ára s haszna is közelebb kerülhet egymás­hoz, növekvő összhangjuk pedig mindánnyiunk javára válik. ■ M. O. Nyomozás gyanakvó, hogy Gőg Jenő, mielőtt döntene, kikéri a be­osztottak véleményét. És ké­rem, ebben a jelentésben mégis az áll, hogy én bekép­zelt vagyok, cezaromániában szenvedek, nem tűröm az el­lentmondást, elnygmom a kritikát. És Gőg Jenő újra pulyka­vörös lett. Nyakán kidülled­tek az erek, verítékezett, dühöngött, s végül így zárta le a szónoki beszédét: — ön, Alapos és ön, Szó­kimondó és ön, kedves tit­kár! Önöknek tudniok kell, honnan szedte össze rólam ezt a sok zagyvaságot a fő­hivatal? Honnan szerezték az adatokat? Kitől származik a rólam alkotott elmaraszta­ló vélemény? Alapos szabadkozott és ámult a hallottakon. A szen­de titkár csak fülelt, amint végighallgatta a Gőg Jenőről szóló jellemzést, s azt, hogy min is kell változtatnia, mert különben felmentik. Lelke mélyén örült, bár valójában semmi köze nem volt a je­lentéshez. Szókimondó őszin­te szót akart mondani, de Gőg belefolytotta azt. így azfán Gőg nem tudott még semmit. Csak gyanako­dott Szókimondóra. mert gondolta, fúrja, ő akar a helyére lépni. Hiába bizony­gatta Szókimondó, tőle be­lepheti a moly a tölnyfaszé- ket a főnökiben, ő akkor sem ülne bele, ha üresen állna. Alapos kevés beszédű, de amit mond, arra odafigyel­nek a iőhivataliak is. Lehet, föle származnak a róla szó- 'ó megjegyzések? Vagy et­től a szende titkártól, akivek a tej is megalszik a szájá­ban? Hetek óta nyomozza és A tervezett ütemben épül a mátészalkai tej­porgyár, amely napi 200 ezer liter tejet dolgoz majd fel. (Hammel Jó­zsef felv.) Erősödő szálak A Táros és Járás javára Ezernyi szállal kötődik Nyíregyháza, a már csaknem kilencvenezres város a nyír­egyházi járás százhatvanöt­ezer lakost számláló negy­venöt községéhez. Csaknem nyolcezer dolgozó jár be na­ponta ezekből a községekből a megyeszékhelyen levő munkahelyekre; sokan jön­nek bevásárolni, ritkábban orvosi szakrendelésre, gyak­rabban színházba, moziba. De vajon ennyi kapcsolat ellenére mit, s mennyit tud a nyíregyházi ember a környe­ző községekről, ahonnan esetleg éppen legközvetle­nebb munkatársa jár be na­ponta Ám fordítva is igaz: tud-e többet a városról a be­járó, a környező községek lakója, mint amennyi a napi praktikus dolgoknál — köz­lekedés, bevásárlás — egy kicsit is többet jelent? Abban mindenki megegye­zik, hogy a város' és a járás között szükségképpen meg­lévő sokoldalú kapcsolatot szervezni kell, s rengeteg olyan terület van, amelyet gazdag tartalommal, lehet megtölteni — a város és a járás negyedmillió lakosának javára. Ilyen gondolatok fog­lalkoztatták a városi és járá­si párt-végrehajtóbizottságok tagjait, amikor együttes ülé­sen tűzték napirendre a két terület kapcsolatát, tovább­fejlesztését. A rövid vitaindító után tucatnyi új ötlettel, javaslat­tal egészítették ki az együtt­működés intézkedési tervét, a vb-tagok rengeteg jó, tovább­fejlesztésre érdemes példát soroltak fel. összehangolják a készülő középtávú terveket, elsősor­ban azokon a területeken, amelyek a város és a járás lakosait egyaránt érintik: el­látás-, szolgáltatás-, közleke­désfejlesztési tervek esetén a pártbizottságok titkárai egyeztetik a megoldásra váró feladatokat Az üdülő-, pihenő-, fürdő­helyek, zöldövezetek, park­erdők telepítése és hasznosí­tása elképzelhetetlen a város és a járás jó együttműködé­se nélkül. Ugyancsak nagyon gondos közös munkára van szükség a munkaerő-gazdál­kodási tervek készítésénél, az új üzemek telepítésénél, a bejárás könnyítésénél. Katedra és érdekvédelem Tanítani Szabolcsban Négy év munkájáról adnak számot a közeli hetekben a Pedagógus Szakszervezet megyei küldöttei. A megyé­ben 6700 pedagógus dolgozik. Közoktatáspolitikai tevé­kenységükről, eszmei-poli­tikai, világnézeti és kulturá­lis nevelésükről, élet- és munkakörülményeikről, a nem képes rájönni, ki feke­títette őt be a föhivatalban. Titkon elismerte, amikor ott ült, s hallgatta a fejére ol­vasott érveket, hogy sok igazság van abban, de hon­nan tudják, kitől származnak a pontos értesülések. Végig­ment már az egész alhivatal névsorán. Napokon keresztül mással sem foglalkozott, csak azzal, hogy magára zárta az ajtót, kiszólt Aran­kának, mondja, ha keresik, házon kívül van. És elővette a névsort. Le s fel járkált a szobában estig. Mindenkit sorra vett. Még a takarító­nőkről sem feledkezett meg És nem tudta megfejteni a titkot. Bálint bácsira, a nyugdíja: postaküldöncre nem gondolt Álmodni sem merte volna, hogy ő a főinformátor. Ami­kor át-átszalasztották a főhi­vatalba ezzel vagy azzal a küldeménnyel, akkor a főhi- vatal egyik osztályvezetője. — aki jól ismerte az öreget régi munkahelyéről — leül­tette, megkínálta eay szivar­ral, s kérte, meséljen, hogy érzi magát az új helyen. Bá-lint bácsi meg kitálalt. Nem panaszkodott ő, hogy rossz sora lenne, de a többi­eknek, azoknak igen. Mert úgy beszél velük az a Gőg vagy hogy a fenébe is hívják, mint a prof a kutyájával. És Bálint bácsi szép sorjá­ban leadott mindent. Gőg még most is keresi, ki lehetett a besúgó. Rendsze­resen raportra hivatja heten­ként egy-két alkalommal Alapost, Szókimondót és a szende titkárt. Gyötri őket. Szókimondó már kiborult. Alapos szabadságra ment, a titkárral most levelezési vi­szonyban '■annak. Két cgv- mds melletti, ajtó között holdja a leveleket Bálint bá­csi... Farkas Kálmán szervezeti élet kérdéseiről ké­szült helyzetelemzés. A Pe­dagógus Szakszervezet me­gyei bizottságán az étet- és munkakörülmények alakulá­sáról, a jóléti és üdülési le­hetőségekről tá j ékozódtun k. A szabolcsi pedagógusok jövedelmének alakulásáról megtudtuk: megyénkben az átlagos alapbér 2553 forint. Nagy az eltérés azonban a képesítés nélküli, a tanító, a szakoktató, a főiskolai, vagy egyetemi végzettségű tanárok jövedelme között. Például a megyében dolgozó 407 képe­sítés nélküli nevelő átlagke­resete 1355 forint, a tanítók, szakoktatók átlagalapbére 2560 forint, a főiskolát vég­zett tanároké 2820, az egyete­met végzettekké 3013 forint. A bérszínvonal alakulásában nagy szerepet játszik az évenkénti 3 százalékos bér­üesmaradí bérek.« Három évvel ezelőtt az éves bérfejlesztésben " Sza- bolcs-Szatmár megye a kö­zépső helyet foglalta el az egy pedagógusra jutó átlag- fizetéssel és jövedelemmel. 1973 óta azonban nem meg­felelő az éves bérfejlesztés, évről évre nő a bérmarad­vány, a túlórákra, helyettesí­tésekre kifizetett összeg. Mi ennek az oka? — kér­deztük a Pedagógus Szakszer­vezet vezetőitől. Több félék az okok: közrejátszik a sza­bolcsi pedagógushiány, a túlzott tartalékolás, az évköz­ben belépő új feladatok, a nem kielégítő bérgazdálko­dás. s az a tény, hogy az is­kolavezetők megkapták ugyan a munkáltatói jogo­kat, de a bérgazdálkodást gyakran a felettes szervek végzik, s nem mindig jól. A nevelők élet- és munka- körülményei az elmúlt négy év során tovább javultak — mondták a Pedagógus Szak- szervezet megyei bizottságán ötszáz lakás épült erz idő alatt. S mivel a lakás a má­sodik munkahely, ahol a pedagógus felkészül, dolgo­zatot javít, szemléltetőesz­közt készít, tanul, továbbra is varrnak feladatok. Elsősorban a megyeszékhelyen élő neve­lők lakáshelyzete szorul ja­vításra. Nem kielégítő lakás­ban lakik a megyében 140 óvónő, 520 általános iskolai, 78 középiskolai, 35 diákottho­ni nevelő, az összes pedagó­gus 13 százaléka- 168-an al­bérletben, 75-en pedig iskolai helyiségekben laknak. Szolgálati lakás Sokat enyhítene a helyze­ten, ha sikerülne megépíteni a tervezett pedagógus gar­zonlakásokat és rendbehozat­ni a vidéki szolgálati laká­sokat. Milyen munkavédelmi fel­adatokat végeztek a négy év alatt? — kérdeztük a továb­biakban. Több éves elmara­dást keli pótolni, sok helyen nincs pénz társalgókra, pihe­nőkre, felszerelésekre. Most már ezek megteremtését nem elsősorban a szemlélet, ha­nem a2 anyagi feltételek gá­tolják egy ideig. • • Udülőjegy a tanévben? * Nagy gondot fordít a szakszervezet a pihenés, üdülés lehetőségeinek bőví­tésére, SZOT-üdülőjcgyeket a pedagógusok 6—7 százaléka kap, ezért a megyei bizottság megszervezte az elmúlt négy évben a saját üdültetést. így: családos és egyéni üdültetést Fonyódon és Miskolc-Tapol­cán, egyénit Hajdúszobosz­lón, bérelt és vásárolt üdülő­ben. Probléma, hogy a SZOT- rendszerű beutalójegyek 25 százalékát tanítási idő alatt kapják, s ezek elhelyezése nem könnyű. A négy éves számvetés mérlege pozitív, de még sokat kell tenni, hogy a szabolcsi pedagógusok jobb élet- és munkakörülmények között, nagyobb aktivitással végez­zék alkotó munkájukat. P. G. Eüü Negyedmillió lakos • • Ü» Összehangolt fejlesztés El Mit kap a piac? liO Bemutatkozás v Természetesen mindez & társadalmi és tömegszerve­zetek együttműködésével, se­gítségével valósulhat meg, a községek és a város lakossá­gának kapcsolatait szervezni, segíteni kell. A kereteket együttműködési tervek adják, amelyeknek értékét a való- raváltás eredményei jelentik majd. Hamarosan bemutat­kozik Nyíregyházán a nyír­egyházi járás, s a város ered­ményeit bemutató kiállítást a környező községekbe is el­viszik. Erősítik a szálakat a járás nagy mezőgazdasági termelőszövetkezetei és a vá­ros ipari üzemei között, munkás-paraszt találkozókat szerveznek, megismertetik egymás munkahelyeit, az itt készülő termékeket Bemu­tatják, milyen lesz a város, és hogyan fejlődik, korszerű­södik a ma, a jövő mezőgaz­dasága. Az együttműködés az in­tézkedési terv, a sok jó ja­vaslat hatására megélénkült. A legjobbkor: a most készü­lő középtávú tervekben ez már éreztetheti hatását. Marik Sándor Sóder a Zsiguliban Látták a telekszomszédik, hogy a piros hivatali Zsigu­liból sódert lapátolnak ^i. Ki megmosolyogta, ki meg­szólta, akadtak fejcsóválók, de voltak olyanok is, akik jogos megjegyzésekkel illet­ték a fegyelemsértőt. Tovább azonban már egyikük sem merészkedett. Minek csinál­janak maguknak bajt, miért szóljanak? Pedig voltak, akik ismerték az illetőt, akii; nem ismerték. felírhattál: volna a gépkocsi rendszámát és szólhattak volna a hivatal vezetőjének, hogy ez talán mégsem illik, ez mégiscsak több a soknál. Nem tették. Kik sértettél: meg a fegyelmet? Csak az. aki a hivatali gépkocsit ilyen fekete célra használta? ügy gondolám, az elnézők is, a ne szólj szám, nem fáj fe- jem-elvet vallók, a dolor; kényelmesebb oldalát válla­lók, a szemetiTiunyók ú. Egyik alkalommal az egyik üzemünk illetékes fórumán döntöttek arról, kik érdeme • sek arra, akik megkap hatjai, a Kiváló Dolgozó kitünte­tést. Egyetlen ember — nem nehéz kitalálni — kérészíüi húzta egy arra egyedül jo­gosult kollektíva döntését. Ez is a fegyelem elemi meg­sértése, a kollektíva véle­ményének, ítélőképességénei: semmibe vétele. A korábbi mulasztás felis­merése menti vagy mentheti meg a tervteljesítést a Szat- már Bútorgyárban. Elkészí­tette ugyan az alapos, rész­letes tervet a vezetőség n. tervelmaradás pótlására, csak hibát vétettek, ponto­san azokkal nem beszéltél; meg, akik ennek érdekében a legtöbbet tehetik: a mun­kásokkal! Vétettek a fegyelem ellen n vezetők? Igen, hiszen a mun­kahelyi demokrácia megsér­tése is fegyelemsértés. Szükséges, fellépni a fe­gyelemsértés minden módja ellen. Ezzel a szocialista de­mokráciát erősítjük, olyar. légkört teremthetünk, amely­ben a fegyelem ellen vétők nem érzik jól magukat. F. K h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom