Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-20 / 116. szám

1975. május 20. KELET-MAGYARORSZ AG 3 Á választás és a népfront PLAKÄTOK, FALRAGASZOK HIRDE­TIK országszerte: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlési képviselői választá­sokat 1975. június 15-re tűzte ki- Az esemény­hez tartozik az is, hogy az országgyűlés leg- : utóbbi ülésszakán módosították az alkotmány egyes rendelkezéseit, többek között a válasz­tási ciklus időtartamát is. Az országgyűlés megbízatása április 25- én járt le, nyilvánvaló tehát az új választá­sok kiírása. Kérdés azonban, hogy miért váll szükségessé a választási ciklus időtartamának megváltoztatása? A fejlett szocialista társa­dalom építésének időszakában előtérbe ke­rült a szocialista állam gazdasági szervező és irányító tevékenysége, amely elsősorban az ötéves tervekben valósul meg. Ezeket a ter­veket az országgyűlés iktatja törvénybe és el­lenőrzi megvalósításukat. Ezért szükséges, hogy az országgyűlési képviselői és a tanács­tagi választási ciklusok összhangba kerülje­nek az ötéves tervek időszakával. Logikus, hogy a képviselők mandátuma is' egy-egy öt­éves terv időszakra szóljon. Ezért döntött úgy az Elnöki Tanács, hogy a képviselőket most június hónapban már ötéves időszakra vá­lasztják meg. Társadalmunkban hatalmas közéleti akti­vitás bontakozott ki az elmúlt időszakban. Népünk egyre tudatosabban, felkészültebben vesz részt a közös dolgok intézésében, érdek­lődik az életét befolyásoló és meghatározó politika iránt. A dolgozók mind nagyobb szám­ban és mértékben szólhatnak bele a lakóte­rület, az üzem, a szövetkezetek ügyeinek in­tézésébe, előbbre vitelébe. 1 JÓ ALKALMAT KÍNÁLNÁK a szocia­lista demokrácia fejlesztésére az előttünk ál­ló országgyűlési választások is. A bizalom fe­lelősségre kötelez; minden tapasztalatunk ar­ra utal, hogy ha a dolgozóknak nagyobb be­leszólási lehetőségük van a gazdálkodásba, az országos, a helyi, az üzemi ügyekbe, akkor fokozódik aktivitásuk, bővül látókörük és növekszik felelősségtudatuk. Az államélet, a tanácsok, az üzemek, a szövetkezetek demokratikus intézményeinek továbbfejlesztésével, a szocialista demokrácia általános kibontakoztatásával közelebb jutunk annak a követelménynek megvalósításához, hogy „az állampolgárok többsége váljék a ha­talom gyakorlásának és a közügyek intézésé­nek részesévé” — amint azt a Központi Bi­zottság beszámolója hangoztatta a XI. kong­resszuson. E nagy feladat megvalósításában jelentős szerep hárul a Hazafias Népfront bi­zottságaira és társadalmi aktivistáira. A képviselők választása az országban mindenütt a párt vezetésével, a nemzeti egy­ség és a párt szövetségi politikája jegyében, a Hazafias Népfront égisze alatt történik. E felelősségteljes munkában nagy feladat hárul a népfrontmozgalomra. Helyi bizottságai gon­doskodnak arról, hogy a választási előkészü­letek és a szavazás során mindenütt érvénye­süljenek a választópolgárok jogai, erősödjék államunk, társadalmi életünk szocialista de­mokratizmusa. A népfront testületéi tevéke­nyen elősegítik a választások törvényes le­bonyolítását, e munkában a kölcsönös biza­lom jegyében együtt dogoznak párttagok és pártonkívüliek. A VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜLETEK leg­jelentősebb fórumai a jelölő gyűlések, amelyek május 12. és 22. között zajlanak le. E gyűlé­seken a települések lakói, az üzemek, intéz­mények dolgozói elmondhatják javaslataikat, véleményükkel segíthetik a jelöltek megvá­lasztását. A legutóbbi választáshoz hasonlóan, most is mód van többes jelölésre. És termé­szetesen adódik a kérdés: kit jelöljünk? Alap­vető követelmény, hogy a jelölt elfogadja a népfront választási programját, vállalkozzék annak megvalósítására, s megfelelő közéleti tapasztalattal is rendelkezzék. Nyilvánvaló követelmény; hogy újjáválasztott parlamen­tünk tagjai, között azok a kommunisták és pártonkívüliek foglaljanak helyet, akik áldo­zatkész közösségi munkájukkal bebizonyítot­ták, hogy érdemesek a társadalom bizalmára. Június 15-én, vasárnap közel hétmillió választásra jogosult állampolgár lép majd az urnák elé, hogy döntsön: az elkövetkező öt évben kik vesznek részt legmagasabb nép- képviseleti szervünk, a parlament munkájá­ban. A sikeres választást, az országgyűlés to­vábbi munkájának fejlődését segíteni, támo­gatni közös ügyünk. Ebben nyújthat szerte az országban hathatós irányítást a helyi nép­A kkor tudták meg a hírt a faluban, mi­után a tsz vezetősége hatá­rozott. Mind a nyolc kérel­mező családot felvették a szövetkezetiek sorába. Most már egyetlen kívülálló sem maradt. Az egységes, közös határhoz került, az eddig kü­lön tartott félszáz holdnyi terület. A vélemények több­sége szerint: meggondolhat­ták volna korábban is. De nem ment az olyan könnyen. Ez derül ki abból a beszélgetésből, melyet a nagy tehénistálló szélfogó végiben folytattam Láng Endrével, az egyik „új tag­gal”. — Való igaz, a téesz szer­vezésekor néhányan megma­kacsoltuk magunkat — mo­solyog villára támaszkodva. — Elmentünk otthonról az agitálok elöl. De valamiképp mégse tudtunk teljesen örülni, mikor nálunk nélkül alakult meg a téesz. Olyan érzésem támadt, hogy cser­ben hagytam a falut, a velem együtt élőket. — Régi dolog. Több, mint húsz éve. Mindig tartott az a bizonyos érzés? — Próbáltam megnyugod­ni. Tetszetősnek hinni ma­kacsságom kifejlettét. Kétel­kedtem a sokak sikerében. A nagy földdel való bánni tu­dásban. Azon a vesszőpari­pán lovagoltam: én, mint kí­vül álló, egyéni, aki nem osztozom senkivel, majd megmutatom... Azt hiszem, hasonlóan érzett-gondolt a többi kívül maradt is. — Nem úgy történt. A nagyüzemi gazdálkodásra való szervezés mégis csak alapos okkal indult. — Láttuk mi azt már ké­sőbb. Mikor a téesz sok gép­hez, szakemberekhez, jó vetőmaghoz, műtrágyához és mindenféle szerhez jutott. Mi meg maradtunk a kis jószág­fogattal. Én például egy ló­val végeztem a hat hold dol­gát. Hogy engedhettem an­nak mélyére az ekét? Mi­kor meg kapáláshoz núzat- tam, a melegben csörgött ró­la a hab. Rólam is. De én szegény jószágot sajnáltam. A munkának se vége se hossza. Kilátás, lehetőség... kevés. És az ember megy be­le az időbe. A gyermekeknek így nem kell. Az enyéim kö­zül két fiú, vasasok, Ózdra nősült. Ott is laknak. Itthon még egy fiú meg lány van, Szálkára, az almatárolóba járnak be dolgozni. — Ezek szerint nem volt nehéz feladni az egyéni ál­láspontot. Hogyan készültek rá, nyolc családfő, hogy egy­szerre léptek be? A villa hegyével vonalakat karcol a keményre taposott földön, majd újra a sima nyélre támaszkodik. Mosoly­tól ráncba fut barnára cser­zett arca. — Készültünk mi a belé­pésre éveken át. Igazat szól­va leginkább a szégyen, a rá- tartiság tartott vissza ben­nünket. Hanem most az a furcsa helyzet adódott, hogy egymást agitáltuk. Tapinta­tosan megtudtuk mire szá­míthatunk öregségi, vagy ne­talán leszázalékolás dolgá­ban. Eljön az ember ideje, hogy kiesik a munkából. Az, hogy három évj tagsági idő kell, hogy számíthassunk va­lamire, ha kiesünk a munká­ból, eldöntötte a dolgot. Együtt adtuk be a tagfelvé­teli kérvényt. Az igazsághoz tartozik, előzőleg a párttit­kárral is beszéltünk, a segít­ségét kértük. — Valami értékbeadás tör­tént-e? — Semmi nem kellett. A járójószágot — egyik girhe­sebb volt mint a másik, — eladtuk, hogy csináljunk egy kis tartalékot. Elmaradtunk mi alaposan a régi tagoktól. Az igény meg... egyre job­ban fokozódik... Az egyéb eszközök se kellettek. A va­sat adj uk el hulladéknak, a fát tüzeljük el — mondta az elnök. Vagy ajánljuk oda a tézslát, isztikét, ekekapát meg egyebet valami múze­umnak. így otthon vannak ma is. Majd lesz velük vala­mi. Elintézi az idő. — Már dolgoznak is mind a szövetkezetben? — Tudtommal igen. Az év eleje óta. Én itt, a tehené­szetben. Mindig szerettem jó­szággal bánni-törődni. Fele­ségem — ha ideje engedi — a kertészetbe jár. A többiek is, ki merre. Kerül munka a szövetkezetben mindenki számára. Mert bár sok ugyan a gép, nagy a— technika, de az ember pótolhatatlan. Egy van csak. Gulyás Berti, aki nem nappal dolgozik. Éjjeli­őr a gépműhelynél. Egyéb­ként ő a legidősebb az új tagok közt. Hatvannégy éves. Úgy tudom, elégedett a he­lyével. Megnyugodott. — Maga? — Nohát, ha Gulyás nem panaszkodik, én és a többiek mégúgy se. Hatvanegy éves vagyok. Az viszont igaz, rosz- szul tettük, hogy ellenkez­tünk és nem jutottunk jóval korábban ilyen megnyugvás­ra. Asztalos Bálint Nyíregyházi képeslap: háttérben az Árok utcán épülő munkáslakásokkal. (Elek Emil felvétele) A megcáfolt kétely Gyári klíma a MOM-ban A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységében a patikai rend és tisztaság mellett az automata gépso­rok között szorgoskodó mun­kások életkora is megkapó. Épp>en itt van látogatá­sunk kérdőjele, célja. Még­pedig: a száz évvel ezelőtt alapított nagy múltú gyár négy éve Mátészalkára tele­pített részlegében mennyire alakultak ki a munkáskol­lektívák, és a huszonnégy év átlagéletkorú dolgozók meny­nyire érzik magukat munkás­nak, gyártulajdonosnak? Kevés a szakmunkás A vidéki ipartelepítés nem csak azzal a gonddal jár, hogy hatalmas költséggel meg kell építeni a gyárat, beszerezni a korszerű ter­méket előállító külföldi gé­peket. Egyre többen döbben­nek rá, hogy a dolgozó kol­lektíváknak is fel kell nőni- ök a feladatokhoz. A gyárrészlegben 1972. óta van üzemszerű termelés Most értek el addig, hágj minden üzemrész eléri telje­sítményben a száz százalé­kot. És ez már a közösséggé fejlődés jelentős eredménye A MOM-ban nyolcszázhet­venen dolgoznak. Szakmun­kás-bizonyítvánnyal közel háromszázan rendelkeznek. Mégis kevés a szakmunkás, az optikus. A dolgozók fele nő. Ebben az évben indítot­tak először szakmásító tan­folyamot. amelyben a közel­jövőben negyvenötén szerez­nek optikus szakmunkás-bi­zonyítványt. Folyik a gyár­ban szakmunkásképzés is. A különböző szakközépiskolák esti és levelező tagozataira hatvanan járnak és ennyi a nyolc általánost nem végzet­tek száma is. A belépő dol­gozók a legszükségesebb szakmai alap ismereteket Bu­dapesten a törzsgyárban, kéthetes betanulási időben szerzik meg. Amikor hazajönnek, segí­tik äset a munka itthoni rit­musának átvitelében. Ilyen segítő Wippich Ferenc 33 éves optikus szakmunkás. Tősgyökeres budapiesti volt mindaddig, amíg pártmunká­ban azt a feladatot kapta, hogy jöjjön a Nyírségbe op­tikai ipart teremteni. Hozta a családját is. Ma már má­tészalkai patriótának vallja magát. Tagja a városi párt- bizottságnak. Ipartelepítési nehézségek Ipart teremteni nem köny- nyű feladat annak ellenére sem, hogy a gyár fiatal dol­gozóinak zömében ott a szaktudás utáni vágy. Ilye­nek például a győrteleki lá­nyok. öten mentek el Bu- dapiestre szakmát tanulni. Három év múlva optikus­ként tértek haza. A szakmának megfelelő középiskola itt még nem alakult ki. A politikai és a szakmai képzést a KISZ még nem tudja átfogni. Maguk a fiatalok sem minden esetben tudják megfogalmazni cél­hoz vezető elképzeléseiket. Farkas Erzsébet így fogal­mazott. „Nagyon gazdagók Hazánkban eddig igen jó eredménnyel próbálták ki azt a szovjet jégvédelmi módszert, amely lehetővé te­szi, hogy egy-egy területen eredményesen védekezzenek az elemi csapás ellen. A Tenkes-hegyen kiépített me­teorológiai rakétakilövők már több ízben sikerrel kergették szét a zivatartfelhőket, még­pedig úgy, hogy a töltet ólomjodidja feloldotta a jég­szemcséket, és a máskor szi­lárdan lehulló csapadék egy­szerű eső formájában jelent meg. Az eddig szerzett ismere­tek után a mezőgazdaság és a meteorológia szakemberei vagyunk. Csak úgy elkótya­vetyéljük az időnket. Há­rom-négy órát eltölteni tíz, tizenöt kilométeres utazással, ez luxus.” Bizonyítás — Uj gyár, zömében új gépek, korszerű technológia és életkorban fiatal gárda. Ennek számtalan előnyét kell koncentrálni, összefogni és kihasználni. A megoldásra az eddig sikeresen szervezett társadalmi műszakok sok ta­pasztalatot szolgáltattak. Évekkel ezelőtt voltak, akik azt vallották, hogy a kényes optikát, a különböző szem­üveglencséket az érdes, szem­csés szabolcsi homok bemar­ja; „Nem lesz itt ember az ilyen precíz munka végzésé­re.” Az emberi teljesítő ké­pesség iránti kételyt megcá­folták. A termelés ma már teljes kapacitással folyik. A dolgozók arra is vállalkoztak, hogy társadalmi munkával megváltoztassák a gyár és Közvetlen környékének a klí­máját. Fasorgyűrűket von­nak a gyár köré, építik sport­pályáikat, pribenópiarkjafkat. Ez is hozzátartozik a gyári klímához. S. L azon dolgoznak, hogy továb­bi jégeső elleni bázisokat építsenek ki, elsősorban azokon a vidékeken, ame­lyek értékes növényi kultú­rákkal rendelkeznek. Tokaj, és a szomszédos Szabolcs- Szatmér a szőlő és az alma miatt kerül előtérbe. A kö­zeljövőben döntés születik arról, hogy a magaslati he­lyen, amely alkalmas mind­két terület védelmére, mi­kor épül meg a védőrend­szer. Elkészülte után jelentő­sen javulna a termelési biz­tonság, hiszen köztudott, hogy mind a Hegyalján, mind megyénkben a legtöbb kárt az időjárás, ezen belül is a jégeső okozza már évek óta. Meteorológiai rakéta Lesz Tokajban jégvédelem? %

Next

/
Oldalképek
Tartalom