Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

Wn. május 18. ÄfLCT-OTAGTARORSlAO Az aranyérmes srácok Makszin László útja Nagykállótó! — Koppenhágáig Újsághír: A magyar kerékpáros iskolai csa­pat részt vett a Kop­penhágában rendezett XIII. nemzetközi isko­lakupa kerépáros ver­senyen. Reggel hét óra. Nagykálló főutcáján hátitáskás gyere­kek igyekeznek az iskola felé. Megállók. . — Srácok! Hol lakik Mak- szin Laci? — Ha beülhetek, szívesen elkísérem — hangzik a vá­lasz. Szót váltani sincs időm. megérkeztünk. Lenin út 26. A kisebbik fiú, Pisti nyitott ajtót. — Az újságtól tetszett jön­ni? Tévedés kizárva Makszinékat Kallóban szin­te mindenki ismeri. Az idő­sebb Makszin László a járási tanács művelődésügyi fel­ügyelője, felesége pedagógus, az.általános iskola napközi otthonában. Két gyermeket neveltek, a most nyolcadikos Lászlót és az ötödik osztályt végző Istvánt. A két gyerek kitűnően tanul, mindkettő sportol. Sokan hitetlenkedő csodál­kozással kapták fel a fejüket a koppenhágai eredmény hallatára: — Hihetetlen! A magyar kerékpáros iskolai csapat aranyérmes lenne? Tizenhat ország vetélkedéséből éppen a magyar srácok lennének el­sők? Nem, ez tévedés lehet! — Pedig tévedésről szó sincs! ★ ? -mm Makszln Laci már az esz­tendő elején mondhatta; na, ez az év is jól kezdődik! Mint sokoldalú, minden sportágba belekóstoló ügyes gyerek, asztalitenisz és sakk sportágakban sorra nyerte a versenyeket. .. A sakkozókkal eljutott az úttörő-olimpiára is. A kézilabdacsapatban ugyancsak jeleskedett, ezt bi­zonyítják szinte számtalanul dobott góljai is. Nagykállóban elindult a kerékpáros iskola kupa járá­si versenyen. Ügyesen kere­kezett. Bekerült a járási csa­patba. Később, Nyíregyházán a megyei versenyen hatodik lett. Következett a területi verseny, majd az országos bajnokság. A területi verse­nyen ugyan nem vett részt, de a korábbi eredményei »lapján meghívták az orszá gog seregszemlére, a Kissta­dionba. Az eredmény ismert: Mak- szin Laci, a Nagykállói 2. sz. Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója bekerült a Koppenhágába utazó négy főnyi magyár csapatba. A Tü 134-es fedélzetén A dátum talán örökké em­lékezetes marad számára. Május 12-én reggel a kis ma­gyar csapat a TU—134-es fe­délzetén a Ferihegyi repülő­térről elindult Dánia főváro­sába, Koppenhágába. A négy srác, a négy barát — hiszen az edzőtáborozás során ala­posan összeismerkedtek — megszeppenve ültek a gép­ben. nem csoda, először ültek repülőben. Rövid idő és megbarátkoz­tak á „léggel'1. Jóízűen maj­szolták a hazait, gyönyörköd­tek az alattuk elterülő táj­ban, az úszó felhőkben. Laci már előre gondolt. A ver. sehy járt eszében. Nagy fe­lelősség nyomta vállát. Hi­szen őt választották kapi­tánnyá. A magyar kerékpáros csapat kapitányává. — Gratulálunk! — Köszönöm — mondja halkan, miközben helyet fog­laltunk. Az asztalon díszes serleg, rájta felírás: Copenhague, 14. Mai. 1975. 1. er. PRIX. Bemutató mini kerékpáron — Hogyan is kezdődött? — Laci kisöccse Pisti, ott sürgótt-forgott körülöttünk, behozta bátyja naplóját. — Bizony megvoltunk ijedve, amikor megtudtuk, hogy kik az ellenfeleink. Franciák, hollandok, svédek, spanyolok, finnek, összesen tizenhat nemzet versenyzői álltunk a Brondby-Hallens csarnokban, a megnyitó ün­nepségén. — Milyen versenyszámok kerültek sorra? — Először elméleti ver­senyt rendeztek. Kaptunk egy kérdéssorozatot, amely magyar nyelven volt elké­szítve és általános közleke­dési kérdéseket, jelzőtáblá­kat tartalmazott. Ezeket a »kérdéseket, a ., nemzetközi -szervezet, állította össze és ér­tékelte. Az elméleti verseny­ben jól indultunk, én ma­gam az elérhető 30(1 pontból 230-at megszereztem. — És tovább? — Másnap szabályossági és ügyességi versenyre ke­rült sor. Kaptunk egy dán biciglit, amolyan mini ke­rékpárt és ügyeskedtünk. A pálya érdekes volt, úgyneve­zett lengő kapuerdó, billenő deszkán áthaladás, nyolca­sok, körök, ügyességi számok után oszlopra felrakott kari­kákat kellett menet közben leszedni. Olyan magabiztosan sorolta az akadályokat, hogy kíván­csi lettem arra, odakint ho­gyan értették meg egymást — Jött egy tolmácsnéni ve­lünk, innen Budapestről, ő beszélt angolul és nekünk mindent elmondott, ami a versennyel kapcsolatos volit. — Izgalmas várakozás az eredményhirdetés előtt —■ folytatta Laci —, nem tudtuk hogyan' végeztünk. Az ünne­pi díjkiosztás nagy ceremó­niával zajlott. Először a har­madik csapatot szólították, következett a második helye­zett. összeszorult a torkorfí. Ná Láci, gondoltam, vagy most, vagy soha. Idegtépő másod­percek. Megmondom őszin­tén, remegett a lábam. A han- gosheszélő az elsőt szólította. Valami hosszú szöveg után... már 'értettük. Első Magyaror­szág! Első a Magyar Népköz­társaság! Mint csapatkap:, tánynak. nekem kellett vol­na indulnom. Földbe gyöke­rezett a lábam. A fiúk — pe­dig tudom, ők is hasonlóan jártak — böktek oldalba. A dohos« legmagasabb (okán I.. OH fönn álltunk a do­bogón, annak legmagasabb fokán. Határtalan öröm szállt meg bennünket. Húr mégis érdemes volt... Vala­ki, de biztosan igen magas rangú bácsi, átadta a győzte­seknek járó serleget. A négy magyar gyerek, Rothermel László és Maros­völgyi Ervin (Budapest), Szé­les Ervin (Balassagyármat), Makszin László (Nagykálló). feszesen kihúzta magát. Pe­dig fáradtak voltak á sok-sok utazástól. De mit számított mindez. Nem érezték ők a boldogságtól. Egymásra néz­tek. Valamennyien sírtak, potyogtak a könnyeik. Első Magyarország! Első helyezett csapatunk tagjai, valameny- nyien a Magyar Népköztár­saság vörös nyakkendős úttö­rői! Másnap városnézés, kirán­dulás, Makszin Laci belép­hetett Hamlet dán királyfi kastélyába. Szép volt min­den, túlságosan is szép. A kis csapat azonban már Magyar- orszá g ra-i gon elolt-.--Sri n! e sze­lek szárnyán repítette haza őket a 1R3Í-T34u%s.‘(Bébsőké-- ges fogadtatás, virágcsokros úttörők sorfala között vezet­te csapatát, a hatalmas géptől az itthoniakig. — Lacikám! Most mire gondolsz? — Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ilyen nagy ver­senyre eljutottam. Arra pedig mindig büszke leszek, hogy győzelemhez segíthettem a kerékpáros csapatot. Többeknek köszönettel tar­tozom, elsősorban Csányi Pista bácsinak, aki nélkül nem juthattam volna a do­bogó legmagasabb fokára. Köszönet tanáraimnak, mind­azoknak, akik tanácsaikkal segítettek. A szülők hol egymásra, hol fiúkra néztek szeretettel. Makszin néninek könnyes lel( a szemé, apukának sűrűn kellett a torkát köszörülnie... De hát, ki ne értené meg az ilyesmit! Kovács György MB I Mai sportműsor Spartakiád: A KPVDSZ megyei bizottsága szervezé­sében bonyolítják le a szak­ma sportnapjait. Vasárnap reggel 9 órától a városi sta­dionban kispályás férfi- és női labdarúgó, kézilabda, röp-töllaslabda és tenisz mérkőzések. A Vécsey-közi 12. sz. általános iskolában az asztalitenisz mérkőzésekre kerül sor. A KPVDSZ sport­napok május 25-én, jövő va­sárnap folytatódnak. Teke: Városi felnőtt női bajnokság a városi stadion négyes tekepályáján 8 órától. Uszás: Béka- és gyermek­úszó seregszemle Sóstógyógy­fürdőn 9 órától. Kézilabda: Nyh. Tanár­képző—Mátészalka, városi stadion 9,30 óra, Egri Do­hánygyár—Nyh. Volán-Dó- 2sa 10,15 óra, Eger, Nyíregy­házi Spartacus-Petőfi— Nyírbátori Vasas, NB II-és férfi bajnoki mérkőzés a vá­rosi stadionban 11 órától. Labdarúgás, NB III: Kis- várda—Rudabánya, jv.: Fü- zessy, Tuzsér—Borsodi Bá - nyász, jv.: Tóth B., Lehel— Nyh. Spartacus-Petőfi, jv.: Mile, Borsodi Volán—Zá­hony, jv.: Nagy M. (A talál­kozók 16,30-kor kezdődnek.) Megyei I. osztály: Nyh. Építők—Tyúkod, jv.: Borsod­ból, Volán-Dózsa—Baktaló- rántháza, jv.: Tóth S., Nyh MEDOSZ—Nagykálló, jv.: Erdei, Nyírbátor—Fehér- gyarmat, jv.: Pétervári, Ven- csellő—Nagyhalász, jv.: Töl­gyesi, Nyírmada—Tiszavas- vári, jv.: Vigh, Rákamaz— Vásárosnaménv, jv.: Jármi, Tiszalök—Mátészalka, jv.: Kozsla. (Valamennyi találko­zó 16,30-kor kezdődik.) Szombaton újabb mérkő­zésekre került sor a labda­rúgó NB I-ben. A Népsta­dionban kettős rangadót ját­szottak, ; Eredmény ék: Bp. Honvéd—Vasas 1:0 (0:0)' Népstadion, 30 ezer né­ző, jv.: Müncz. A piros-fehér „csapat végig jobban játszott "tes megérdemelten nyert. G.: Weimper. Csepel—Videoton 1:0 (1:0). Székesfehérvár. 4000 néző. jv.: Jaczina. Okos góllal nyertek a vendégek. G.: Csordás. MTK-VM—Szombathely 4:1 (1:0). Hungária körút 3500 néző,. jv.: Somlai. Ilyen arányban is megérdemelt győzelem. G.: Kiss, Csorna, Szuromi, Borsó, illetve Far­kas. Rába ETO—Pé-'s 1:0 (0:0). Győr, 4000 ezer néző, jv.: Ba- na. Szünet utáni jobb játé­kával nyertek a hazaiak. G.: Glázer R. Salgótarján—Békéscsaba 1:0 (0. ' Békéscsaba. 14 ezer néző. jv.: Nagy B.. Nagy küz­delemben vesztettek a ha­zaiak. G.: Kajdi. Zalaegerszeg—Tatabánya 4:1 (1:1). Zalegerszeg, 4 ezer néző, jv.: Lauber. A hazai csapat a második félidőber, nemcsak jól, de gólerősen is játszott. G.: Kelemen 2,. Bo- gáti, Rácz, illetve Gáspár (öngól). Űjpesti Dózsa—Ferencváros 2:2 (1:0). Népstadion. 30 ezar néző, jv.: Halász, Két ellen­tétes félidőből állt a játék. A második félidőben a zöld-fe­hérek közelebb állták a győ­zelemhez. G.: Boné, Fekete, illetve Szabó és Nyilasi. A sport mindenese: Bakos Béla OPSlAGOn FOlSKOiai MÓI-FÉFFI 1 6AJN0K SÁG P/VIRICVHÁZA ■ SliiJVP 20-2} A magyar kézilabdasport évek óta rangos, hagyomá­nyos versenye . az országos egyetemi és főiskolai bajnok­ság. A hazai felsőoktatási in­tézmények kézilabdázóit az idén május 20-án és 21-én Nyíregyháza fogadja. A há­zigazdák — a nyíregyházi ta­nárképzősök — sporttelepén kedden reggel 8 órakor kez­dődik a kézilabda-seregszem­le. Több hónapos selejtezőso- roziat után alakult ki a női és férfidöntő mezőnye. A be­nevezett 14 hői együttes kö­zül a Testnevelési Főiskola NB I-es, a Nagykanizsai Gaz- dász NB I B-s gárdája mel­lett a Pécsi és a Nyíregyházi Tanárképző együttesei kerül­tek a. döntőbe. A 25 férficsa­pat előcsatározásából a TF, a Nagykanizsai Gazdász, a Du­naújvárosi Fémipari Főisko­la és a Zalka Máté Katonai Főiskola jutott a nyíregyházi fináléba. A kiírásnak megfe­lelően a résztvevők körmér­kőzésen döntik el a végső helyezések sorsát. Az esemény — amely egyúttal a főiskolai kézilab- dakombinát avatása is lesz — kedden reggel 8 órától dél­után 1 óráig, jnajd délután 3 órától késő estig tart. A harmadik fordulóra szerdán délelőtt kerül sor, s ezt kö­vetően adják át a bajnokság dijait, tiszteletdíjait a győzte­seknek. (R. Z.) A nyíregyházi stadionban beszélgettünk. A késő dél­utáni órák ellenére is jól­esett a nyárfák hűsébe hú­zódni. — Alaposan kisütött ránk a nap a mai napon. Még mindig milyen hőség van! — mondta homlokát törölgetve beszélgető partnerünk, Bakos ■ Béla. Aligha kell különösebben bemutatni. A nyíregyházi sta­dionból szinte megyeszerte is­merik mindazok, akiknek volt, vagy van valami közük a sporthoz. Ki Bakosnak, ki meg csak egyszerűen Bélá­nak ismeri. Miről beszélgettünk? A sportról — főleg. Aztán csak említettük, hogy a sta­diont már a legtöbb nyíregy. házi Bakos Bélával együtt szokta meg, tudja elképzelni. A „delikvens” elnevette magát. — Ahányszor én fellocsol­tam a pályákat! Ha annyi tízforintosom íenne, egyik pillanatról a másikra millio­mossá válnék. — Valahogy „idekevere­dett” és maradt is Nyíregy­házán. Nem? — Nagyjából így történt, hiszen a véletlen „kevert'1 ide. Annak idején a Csepel NB I-es labdarúgócsapata itt játszott Nyíregyházán. A nyíregyházi sportvezetők kér­ték a csepelieket, hogy java­soljanak nekik egy kapust, a tartalékkapusaik közül adja­nak át nekik valakit. A cse­peli vezetők tőlem kérdezték meg, iiogy vállalom-e. Fii megnéztem Pesten a Bp- Pos­tás ellen a nyíregyházi csa­patot — 11 :'6 (!) lett a Postás javára —, s megállapodás lett a vége, — Nyilván „egy-két” évvel korábban volt? — Hát bizony odébb volt, a 25.. esztendeje 'annak, hogy lekerültem "NyírégJ-házára. — S nem vágyott cl a ne­gyedszázad alatt? — Lehet, hogy lesznek akik kételkednék, de egyszer sem. Megszerettem Nyíregy­házát, bennszülötté váltam. — Hogy telt el a 25 év? — 1958-ig védtem a csapat­nál. Majd az ifjúsági csapat­nál voltam edző, utána a fel­nőttnél gyúró. Segédedzői ké­pesítést is szereztem. S vál­takozva négyszer voltam a felnőtt csapatnál — NB I B- ben és NB Il-ben — edző. — Akadnak, akik azt ál­lítják: amikor „gáz" volt a csapatnál mindig előszedték? — Ebben van egy kis túl­zás. Az viszont tény, hogy egy-egy alkalommal sem a legrózsásabb helyzetben kér­tek fel, de az is, hogy ami­kor „kiderült”, szépen elbú­csúztak tőlem.., — Vgy hírlik, az idei «vá­ron ismét edzőváltozásra ke. rül sor a nyíregyházi NB lll.as labdarúgócsapatnál. Mi a vé­leménye ezzel kapcsolatban? — A sportegyesület vezető­ségének az ügye, nem az én asztalom!... — Jó. Huszonötödik éve van kapcsolatban Nyíregyhá­za sportéletével, megszakítás nélkül? — Lehet így mondani, hi­szen miután kiöregedtem — négy évvel később —, 1962- ben kerültem a nyíregyházi stadionba. — Ennek is 13. éveli — Igen, s a tizenháromból tizenkettőt gondnokként töl­töttem el. — Milyen volt? — Nagyon szép — bár nem könnyű. Többnyire a meglé­vő létesítmények állagának megóvására fordítottunk a munkatársaimmal gondot, a fejlesztés szerény anyagiak mellért jöhetett csak szóba. — Volt -mit csinálni? — Bőven, hiszen eleinte riÁ. gyen, majd később tizen dói. goztunk a stadionban. — Itt él, itt lakik a sta­dionban. Szép környezetben. A sportot nagyon szereti. Boldog ember, elégedett? — Hűha! Hogy válaszolják erre? — Őszintén, ka mn ked­vel? — Jó. Egy éve. hogy igaz­gatósága lett a stadionnak. Jelentős létszámfejlesztés tőr. tént, s lényegesen több anya­gi ráfordítással, komoly fej­lesztés indult meg a stadion tizenöt hoidnyi területén. — Ez a gond? — Nem. A lehetőségek lé­nyeges javulásával árra számítottam, hogy — nem pontos kifejezéssel — amo­lyan műszaki vezetőként irá. nyithatom a különféle kije­lölt feladatokat, hiszen a 13 év úgy érzem, hogy jó bizo­nyítványt állított ki rólam— — Mi a beosztása? — Szakmunkás-kettő va­gyok. Lapátolok, locsolok, traktort vezetek, pályát épí­tek, ami munka éppen ki vlm jelölve, azt kell csinálnom. — A fizetése? — Anyagiak miatt nincs különösebb panaszom. Sokkal inkább önérzetemben érzem magam megbántva. — Mit ért ez alatt? — A megelőző tizenhárom évben 6ok nagy rendezvé­nyünk volt. Egyetlen ese­mény sem maradt el a rossz munkám miatt. Fegyelmi 'büntetésem soha nem volt, s számtalan dicséretet kap­tam, 1968-ban pedig a „Test­nevelés és sport kiváló dolgo­zója” kitüntetésben részesül­tem. S az utóbbi egy év alatt pedig szinte minden rossz, amit csinálok. Képtelen va­gyok az új vezetésnek jól dolgozni. (?!) Már-már ott tartók, hogy — köz.el az öt- venhez — új élet, új munka­kör után nézzek! Pedig lét. elemem a stadion — innen szerettem volna nyugdíjba menni. — Szeretné, ha újra mey tudná találni a helyét? — Nagyon! De ehhez kevés az én óhajom..» — Magánemberként mi­lyennek ígérkezik az jdei évé? — Gazdagnak. Ha minden jól megy, három esküvő elé nézek! — ??? —- a feleségemmel Mén ünnepeljük ezüstlakodalmun­kat, s valószínű, hogy még ez évben férjhez megy a Iá. nyom és megnősül a fiam. , — Legközelebbi terve? '1 — ügy hallottam, hogy at jövő évben labdarúgó szak. edzőképző tanfolyam indul Nyíregyházán, a tanárképző főiskola testnevelési tanszé­kén. Szeretném elvégezni... Bén László Az ELEKTERFÉM Szövetkezet azonnali belépéssel felvesz vegyipari szakmunkásokat, ve­gyésztechnikusokat laboráns munkakörbe és egy gyors-gép­írót Fizetés megegyezés sze­rint Jelentkezés: Vasgyár u. 8. részlegvezetőnél. (6&7)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom