Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-15 / 112. szám
ÜTS május 19, »ItfTrMAejYARöRSZÄO 5 Begyógyultak a sebek Penyige - öt év muitán Öt évvel ezelőtt váratlanul zúdult a pusztító árvíz a Szamosköz falvaira. Azóta újjáépült ez a vidék — több, mint ötezer új családi ház, vízművek, közintézmények egész sora épült — Szamosköz szebb, mint az árvíz előtt bármikor. Penyige sokat szenvedett az árvíz idején, csakúgy, mint a többi árvizes község. Az eltelt évekről számol be alábbi riportunk, az emlékezetes árvíz ötödik évfordulóján. — Elbontották az utolsó nádfedeles házat a tavaszon. Ninos már egyetlen öreg, rossz lakóépület sem a községben — újságolták Panyi. gén. / Fontosnak tartották, hogy megmutassák a helyét is. A Kossuth utcán, ahol az új tiszabecsi út nyomvonala elhagyja 4 régit, az elágazásnál állt Juhász János tsz- nyugdijas idő- és belvízrongálta öreg háza. Most újat épít a helyén, kedvezményes belvizes kölcsönnel. Szebb mint valaha A jelen jelképe lehet, egy község újjászületéséé, a begyógyult fájdalmas sebeké, hogy most, 1975 tavaszán ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak egyetlen ház újjáépítésének. Mert hiszen csak öt esztendeje, hogy a Szamos elpusztította a község háromnegyed részét. Százhatvan házat kellett teljesen újraépíteni és szinte valamennyi középületet, de nagy volt a megrongálódott lakások száma is. A Hevesből, Nógrádbóí érkezett építőknek azzal kellett kezdeniük a munkát, hogy lelket öntsenek az elfásult emberekbe. A sokat szenvedett" község elfogadta ä feléje nyújtott segítő kezet és a messziről, jött erőt a maga erejével duplázta meg. A tsz- tagok reggeltől estig dolgoztak az építkezésen, S amikor naponta tető alá került egy ház, már arról beszéltek hittel és bizakodással, hogy Penyige szebh lesz, mint azt valaha álmodni merték. Tiszteletre méltó, hogy tettek is azért, hogy olyan lett. Fürdőszoba, gyár, nyugdíj A Kossuth ról elnevezett főutca szép tavaszi verőfény- ben sütkérező házainak látványát a modern homlokzatú emeletes tanácsházával, mellette az ugyanolyan kul- túrházzal, de jó lenne most a. sorok közé vetíteni! ..Vagy harminc lakásban már használják a fürdőszobát is. Pedig még csak a múlt évben feieztük be a vízvezeték bő vítését” — mondja Balku János tanácselnök, akivel az elnéptelenedett utcán sétálgatunk remélve, hogy csak találkozunk majd emberekkel is. A kapuk, a házak bezárva. Kedvez az idő. mindenki a földeken dolgozik. A munkabíró lakosság hatvan százaléka a tsz- ben keresi a megélhetését. Jó hallani, hogy jövedelmük nem marad el az ipari munkásokétól. Sokan, és többségükben a fiatalok bejárnak dolgozni a közeli Gyarmatba a Metripondpa, a HÓDIKÖr gyárába és közelebb-mesz- szebb a vasúthoz. Jól kint járunk már a faluközponttól. a Kossuth utca végén fehérük a tsz ij központja. Az egyik ház kapujában magas, őszülő hajú férfi figyeli közeledtunket. Bodnár József, a bemutatkozás után kiderült, szintén a MÁV-nál dolgozott közel harminc évig. Rokkantsági nyugdíjas, ezért találtuk itthon — mondja, de azért nem telnek tétlenül a napjai. Tagja a községi kisállattenyésztő szakcsoportnak, nyulakka! foglalkozik. Kilencvenet adott le tavaly, kanott érte nyolcezer forintot. Pótolja a nyugdíjukat. Felesége a tsz rokkantsági nyugdíjasa. Szívbetegek, de azoknak nem a panaszkodns csoportjából ... „Csak így élnénk jó sokáig!” — kívánják derűs mosollyal, és felnőtt gyerekeikről beszélnek, a két asszony lányukról meg a két liűról. az egyik vasutas, a másik géplakatos. Egerben. A fiúk hazajárnak és ha itthon vannak. estéiket a kultúrház népszerű ifjúsági klubjában töltik. Nem ritkaság Átjön a szoms7.édhól Szé. hely Jánosilé, és feltűnik a közös kerítésnél Ildikó, SzékelVné négy gyermeke -közül az egyik, szépen fejlett, csinos kislány. Karjára emeli •Bodnárék kisunokájat, akit Nyírbogáton élő leányuk bízott a nagyszülők gondozására, mert házat építenek. ..Ildikó óvónő lesz talán. Nagyon szereti a gyerekeket” — mondja az édesanyja, látva a picit babusgató nagylányt. Székelyné ugyancsak leszázalékolt szívbeteg. A férje a tsz-ben dolgozik. Persze, három kiskorú gyermek és egy katonafiú anyjának így is bőven jut a munkából. „A falusi ház körül van mivel foglalatoskodni. A háztartás mellett ott a kert, a jószág .., Persze, csak lassan, lassan mindent, mert sokszor fulladok” — mutatja is Székelyné, hogy hol érzi a szorítást olyankor. Szavait ötödikes kisfiának, Jancsikának érkezése szakítja meg. A szép, barna szemű fiúcskától is azt kérdezzük, hogy njj akar lenni. Ács — válaszolja határo- zpttan. Bár tanulmányi eredményét tekintve készülhetne bárminek, de mert a bátyja kőműves, ő is házakat akar építeni. Mosolygunk a gyerek buz- góságán, hasonlítjuk, hogy mindkét családnál két gyerek van. Felvilágosítanak, hogy ez Penvigén nem ritkaság. Átellenben, a sarkon, abban a szép nagy házban, Kondo- réknál ugyancsak négy lány van. És mindegyik milyen jó tanuló! Egyikük, a Böske most jelentkezett Debrecenbe az egyetemre. Tanár akar lenni. — így élünk, látja — mutat körbe Székelyné. — Szép házakban, amelyekben minden kényelmünk megvan. Sokat segítettek rajtunk. Akkor ar 'élSn—napokban még arra gondoltunk, hogy itt nagy nyomorúság lesz. Ki gondolta, hogy öt év múltán így leszünk? I Kádár Edit Levél a szerkesztőséghez A visszavett díj Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha nem értenék félre levelemet, de csupán azért írom meg önöknek, hogy hasonló helyzet többé ne forduljon elő! 1975. május 11. vasárnap délelőtt az MHSZ nyíregyházi lövész klubja városi lövészversenyt hirdetett, melyre több vállalat adta be jelentkezési lapját. Többek közt a KEMÉV Vállalaton keresztül egy kisfiút indítottak úttörő légpisztoly versenyre. Eredményhirdetéskor a 3. helyezést érte el. Fölszólították a dobogóra, átadták a neki járó emléklapot, s a vele járó jutalmat. A nézők, s a versenyzők illően megtapsolták, s a zsűri előtt aláírta nevét, helyére ment csapatához, ott is megvolt az öröm. Pár pillanat múlva a zsűri helyesbített, a kisfiútól visszavonták az emléklapot, a vele járó jutalmat. Ott állt összetörtén, porig sújtva, lelkivilágát teljesen szétdulva és csak a tizenhárom éves kora tartotta vissza a sírástól. Gondoltak-e rá vajon a tisztelt zsűritagok, hogy akkor éjjel hogyan aludt ez a csöpp kis sportoló? Tisztelettel: egy néző a közönségből Május 19—26: Megyei ifjúmunkásnapok Az idén ötödik alkalommal rendezik meg megyénkben az ifjúmunkásnapokat. A KISZ rendezvénysorozata — elsősorban az üzemi rendezvények révén — évente közel harmincezer ifjúmunkásnak ad programot, közöttük is elsősorban a tizenkétezer ifjúkommunista számára jelent cselekvő ismeretszerzést. Az idén négy kiemelt rendezvény lesz megyénkben. A nyíregyházi tanárképző főiskolán májú: 19. és Cl- kö. zott rendezik meg a számítástechnikai kiállítást. (A számítástechnikai fejlesztési program felett a KISZ országosan védnökséget vállalt: ennek keretében megyénk fiataljai is dolgoznak A nyíregyházi kiállítás az országos megyei eredményeket reprezentálja.) Május 24-én megrendelik a megyei ifjúsági műszaki p-j. lesztési konferenciát. amelyen a legkiválóbb fiatal műszaki szakemberek vesznek részt, és ismertetik a szakterületükön végzett munkát. A konferenciát összekötik a bzanutáatechnjkai kiállítás záróünnepségével. A „Ki minek mestere" vetélkedő megyei döntőjét az idén a hegesztő szakmában rendezik meg május 25-én Nyírbátorban, a Csepel gyáregységben. A megyei döntőt megelőzően sok fiatal szakember vetélkedett az üzemi, városi, járási versenyeken, a legjobbak kerülik a nyírbátori döntő mezőnyébe. Május 26-án a patronálok tapasztalatcseréiével zárul az ifjúmunkásnapok programja. Itt elsősorban a pályakezdő munkásfiatalok KISZ-taggá neveléséről les/ szó, arról, hogyan könnyítheti meg az ifjúsági szövetség s pályakezdő fiafalok beillesz- , kedését. Az ifjúmunkásna pok során számos üzémi munkahelyi kulturális és sportprogram k> NizOj lakások Mátészalkán Negyvenkét lakásos tanácsi bérházat épít Mátészalkán a Keleti lakótelepen az ÉPSZER (Gaái Béla felv.) Kiállítás — tanulságokkal Kiállítás nyílt hétfőn Kisvárdán a városi művelődési központban az altalános iskolások ppli- technikai munkáiból. A szépen elrendezett anyag a négy általános iskola, a kisegítő iskola és a napközis gyermekek munkáit mutatja be. Általában jellemző, hogy a legtöbb kiállított tárgy kézimunka, ezek között is sok a keresztszemes és a suba. Számos ügyes famunka is látható, a repülőmodell- tőt a gyufaszálból épített toronyig, faragásig. A legjobb anyagot a napközisek vonultatták fel, színes paravan, bábparádé, igazi gyermek- világ elvenpdik meg a tárgyak között., sejtetve a vidám, igazi gyermeki képzeletvilggot. Talán a Kodály általános néhány gyermekrgjza kapcsolható még ide. A többi munka éppen abban szegény, amitől a bemutató igazi értékké válhatott volna: a gyakorlati munkában is ki fejeződhetne a növekvő emberkéknek a tananyag szintelenségét is derűssé tevő ügyessége és ötletessége. Ennek ellenére dicséretes a kiállítás, mert általában jó ízlésről tanúskodik, ám figyelmeztet is, hogy több szín, ötlet, alkotói játékosság, könnyedség szükséges a gyakorlati oktatásban ahhoz, hogy az ne egyszerűen kötelező penzum legyen, hanem a gyermekben szunnyadó alkotókészség kibontakoztatásának eszköze, (b.) • " > '.il'l iu IlJUll.» J FILM-JEGYZET Két férfi a városban A bűnözés — mint társadalmi probléma — évtizedek óta foglalkoztatja a filmművészeket: egész sereg jelentős dráma ábrázolja a gengszterizmus lényegét, arcait, módszereit, veszélyességét. Amerikában, ahol (kétes dicsőség ez!) a legtöbb merényletet követik el az emberi személyiség ellen, a filmipar hamar lecsapott a témára. A mozi elterjedésétől kezdve virágzanak a műfaj különböző hajtásai (volt idő, mikor az efféle történeteket detektív- filmnek, máskor a „fekete széria” darabjainak nevezték.) Az USA példáját mások is követték — a vonulat Európában is futótűzként terjeszkedett. Hamar kialakultak a sémák és a sablonok. A legegyszerűbb képlet — a „becsületes államrend” és a „gátlástalan banditák” konfliktusa. A gyártók két legyet ütöttek egy csapásra. A morál védelmezőinek pózában tetszeleghettek, s ugyanakkor elterelhették a figyelmet számos lényeges társadalmi kérdésről. A nagy művészek persze sosem elégedtek meg az ilyen manipulációval: ehelyett a züllés — vagy a szerencsétlen körülmények kiváltotta bűntett — mozgatórugóit mutatták, be. Ha kellett, a képmutató törvénykezést is megcsipkedték. Csak két példa: Ford A BESUGÓ-ban a nyugtalanító társadalmi közérzetről is beszél. Carné a MIRE MEGVIRRAD meséjében a szociális igazságtalanságokat is szóba hozza. Azért szólunk ilyen részletesen az előzményekről, mert a bűnügyi film napjainkban reneszánszát éli s megtöltődött politikai elemekkel (VIZSGALAT EGY MUNDEN GYANÚ FŰLÖTT ALLŐ POLGÁR ÜGYÉBEN; KEZEK A VAROS FELETT; MINT A BAGOLY NAPPAL; HIDEGVÉRREL, stb.). Mivel a tisztességtelenség sok nyugati országban az állami politika rangjára emelkedett, már a szentnek szóló, szórakoztató filmecskék iparosai sem hunyhatják be a szemüket előtte! így születik meg a divat ellendivatja, a séma ellensémája. Kiderül, hogy nem minden kitaszított' tisztességtelen s az is evidens, hogy a fontos posztokat gyakran rosszindulatú, tehetségtelen akamokok bitorolják. Ilyen szituáció természetesen előfordul s helytelen lenne kiiktatni a mozivászonról. A hiányérzetet inkább az okozza, hogy az előre gyártott elemek háttérbe szorítják a jelenség alapos magyarázatát s a „bűn és bünhődés” folyamata kissé leegyszerűsödik. Ilyesmi történt Jósé Giovanni művével, a KÉT FÉRFI A VÁROSBAN című — különben nagyon sok érdekes jelenetben bővelkedő — drámájával is. Az alaphelyzet a következő. Gino a börtönből szabadulva szeretne szabad és becsületes életet kezdeni. Különösen ketten figyelik nagy buzgalommal törekvéseit. Germain, az öreg humanista, az elítéltek nemesszívü patronusa, aki minden eszközzel támogatja a jószándékúnak látszó férfit teryei megvalósításában. És akad, sajnos, egy gátlástalan „ellendrukkere” is, aki — mit tesz isten — a törvény embere. Méghozzá felügyelő. Az illető meglehetősen furcsán vélekedik a börtönviseltekröl. Aki egyszer bűnözött, másodszor is fog: akit egyszer rács mögé dugtak, bizonyos, hogy folyton újabb bűncselekményen tön $ fejet — ez az ő lútvallása. S már fonja i3 a hálót Gino körül, akit ilyenformán sem a családi kötelékek, sem idős barátja tanácsai nem védhetnek meg. Súlyosbítja a helyzetet Gino érzelmi válsága (felesége balesete). A tragédia egyszerűen kivédhetetlen és elkerülhetetlen. Ginot provokálják és ő képtelen fegyelmezett arccal tűrni a megaláztatást. A felügyelő terve sikerül. A volt rab kezére valóban bilincs kerül, mi több, életétől is megfosztják — ám ennek az ármánykodó hivatalnok is megfizeti az árát... Mi a bajunk ezzel a filmmel? Nem elég életszerű? Nem mondhatjuk, hiszen a fordulatok gördülékenyen követik egymást, a drámai helyzetek mesterien kiélezettek (sőt kihegyezettek), az események logikáját ügyes szerző irányítja. Még a figurák is realisztikusak: Gino is, jóakarója is valóságos karakter (viselkedésük, frazeológiájuk egyaránt hiteles). A néző könnyen együtt lélegzik a filmmel s minden rokonszenve a „megtért bárányé”, akit az aljas provokáció újra farkassá változtat. A színészek kitűnőek. Jean Gabin méltóságteljes, Alain Delon temperamentumos (mint mindig). Egyszóval: a KÉT FÉRFI A VÁROSBAN profiteljesítmény. Csakhogy. Jósé Giovanni munkája nem mentes a jegyzetünk elején említett ellen- kaptafáktól. A rendőrtisztviselő, aki a tragédiát kirobbantja, Mefisztónál is ördögibb figura. Az egyén es a társadalom konfliktusa ebben a filmmesében személyes jellegű súrlódássá zsugorodik. A háttér elmosódott és a szociális környezet is csak körvonalaiban jelenik meg. (teret«!
