Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

6 KW,f!T-MA<SYARCmS2Ä<l Vm. Sprffls Í Ezt az oldalt a szomszédos Kárpátontúli területen megjelenő testvérlapunk, a Zakarpatszkaja Pravda munkatársai állították össze felszabadulásunk 30. évfordulójára. Munkásdinasztiák íkaru«ok —­nemzetközi Törzsoárda az ungvári búJorliomhinálban Megyénkben a legtöbb munkásdinasztia a fakiter­melők, a fafeldolgozók és a bútorgyári munkások köré­ben jött létre. Ezekben az ágazatokban nem ritka, hogy egy családból három generá­ció dolgozik együtt. Az ugvári Borkanyuk Für. nerlemez és Bútorkomuinát- ban a város legöregebb gyá­rában több mint tíz muiiKás. dinasztiát találunk. A Lenin-renddel kitünte­tett 1945-ös kommunista, Iván Mihajlovics Pinykovsz- kij bútorfényező közel har­minc éve foglalkozik bútor­g. irtással. Nevéhez fűződik a „Promartel” ipari szövet­kezet megalakítása, amelyet éveken keresztül vezetett. Volt brigádvezetö, művezető, műhelyfőnök, műszaki veze­tő, elnök. Munkakönyvé ar­ról is tanúskodik, hogy szak. mái: műbútorasztalosság, az asztalos ipari bonyolult gépek kezelése és a bútorfényezés. Még az is ott áll Ivan Mihaj­lovics munkönyvében, hogy hányszor tüntették ki, hány­szor kapott elismerést, jutái, mat, hányszor került fel a neve a dicsőségtáblára. Fele. sége, Vera Andrejevna pe­dig mintegy húsz évvel ez­előtt jegyezte el magát a bú­torgyártással. A munkapad­járól lekerülő bútorok a mi­nőségi ellenőrzéstől mindig megkapták az elsőosztályú védjegyet. Vera Andrejevna nem régen adta át a munka stafétabotját a család legfia­talabb tagjának. — Vencláv, a legidősebb fiam — , mondja Iván Mi­hajlovics — már kora gyer­mekkorában bejárt hozzám a műhelybe és leste kezem minden mozdulatát. Szeme valósággal rátapadt azokra a szerszámokra, amelyekkel ké. szítettem a különböző bútor­darabokat. Már akkor kedvet kapott a műbútorasztalosság. hoz. Ám nekem az yolt a vágyán# hogy a fiamnak többet adjak, mint az egy­szerű asztalos szakma. Azt szerettem volna, ha legalább középfokú általános művelt­séget szerez, amelyre nekem nem volt lehetőségem, mivel csak az általános iskolát tud­tam elvégezni. A középiskola után a fiam belépett a mi gyárunkba. Majd letöltötte a katonaidőt. Ezután „kiváló” eredmény- nyel elvégezte a huszti fai­pari technikumot. Ezt köve­tően kinevezték a bútormű­hely műszakmesterének. Ám a bútor-összeszerelés jobban vonzotta. Vencláv Pinykovsz- kij visszament előbbi helyére, az összeszerelő műhelybe. Most Vencláv Pinykovszkij ötszörös kiváló dolgozó, a szakszervezeti műhelybizott­ság elnöke, a műhely pártbi­zottságának a tagja. Felesége, Magdalina Ivanovna hat éve dolgozik a gyárban. Fűrész­gépen kezdte, majd fényező lett. Közben gyermekük is született. Ivan Mihajlovics így nagyapa lett, tekintélye egyre növekszik a családban, mind az üzemben, mind pe- dik a közéletben. Mindenben kikérik tanácsát. Es a Pinykovszkij dinasz­tia ötödik tagja, Irina Iva­novna is a kombinátban dől. gozik. Az ő területe a kárpi­tozott bútorok gyártása. De van a kombinátban másik munkásdinasztia is Markita Ljudvigovna Balogh tizennyolc éve dolgozik a kombinátban. Segédmunkás­ként kezdte. Ma magas kva. lifikált szakmunkás. Számos kitüntetés tulajdonosa Jelen- Iee az idősebb lánya kom- szomoiista és édesanyja fog­lalkozását választotta Bútor- fényező. Kilenc munkásév van már a háta mögött. Köz­vetlen a középiskola elvégzé. se után az édesanyja tanít­ványa lett. És nem bánta meg. Most az egyik legelis­mertebb munkásnő. Élenjár a munkában, közéleti tevé­kenységét az ungváriak az­zal honorálták, hogy bevá­lasztották a városi tanácsba képviselőjüknek. Kisebbik iá. nya szintén ezt az utat vá­lasztotta. Középiskola — kombinát. Most anya és lá­nya más műszakban dolgoz­nak, de egy gépen. Márta szintén megszerette a szak­mát. és minden energiájá­val azon fáradozik, hogy olyan megbecsült munkás le. gyen mint édesanyja és nő­vére. Édesanyjával, a Munka Vörös Zászló Érdeméremmel kitüntetett Magdalina Anto­novna Morozovával már ne. gyedik éve dolgozik együtt a kombinátban a húszéves lá­nya, Valéria. Mindketten fumirozók. És mindketten élmunkások. Az anyagellátó osztály fő­mérnöke. Ivan Jurjevics Be- zusko is nagyszámú munkás­dinasztia feje. A felesége — Jeléna díszítő, a fia — Iván és Emil asztalosok, az Iván felesége diszpécser a tranzit üzemben, Tiberiusz Joszifo. vies Szabó asztalos családjá­ból a kombinátban dolgozik a felesége — Irina, testvére Zoltán és a nővére Jeléna. Valamennyien szakmunká­sok. Kiemelkedő munkasike­rekkel dicsekedhet a kombi, nát iparvágányának moz­donyvezetője, Andrej Fedo- rovics Papimyik is. Munkásdinasztiák, ök a gyárak, üzemek egyik táma­szai. Tisztelet és megbecsülés övezi őket. Azok a családok, amelyekben a különböző fog­lalkozási ágak apáról fiúra öröklődnek, jó példával szol­gálnak az ifjúságnak. Ez éle­tünk törvénye. A. Grigorjev járatban Harminc darab, Ikarusz 250-es kényelmes panorá­ma autóbuszt vásárolt a Munkácsi Autótröszt a nem­zetközi járatok lebonyolítá­sára. A magyar buszokat egy elsőosztályú vezetőkből álló komplex brigád kap­ta meg. Ebben az évben Kárpát-Ukrajna és a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság között több mint húsz útvonalon fognak közleked­ni. A turistaszezon első út­jára a M. P. Berevjánk, E. P. Horuzsenok, I. I. Ma- hovszkij és I. I. Mejszár ösz- szetételű legénység indult el a testvéri Csehszlovákiá­ba. Negyven újítási javaslat Az év eddig eltelt részé­ben a „Mukacsivprilád” gyár újítási bizottságához negyven újítást és ésszerűsí­tést nyújtottak be. Az újítá­sokból származó megtakarítás 25 ezer rubel. A benyúj­tott ésszerűsítések száma tíz. Kivitelezésükben döntő szerep jutott a kilences mű­hely mérnöktechnológusá­nak, Hanna Pejcsevának és Iván Grivennij technológus főmérnöknek. Ésszerűsíté­sükkel eddig 7,2 ezer rubelt takarítottak meg. Szállnak a galambok A közelmúltban Kárpát­alja természetbarátai ha­gyományos galambkiállítást rendeztek Ungváron. A kiál­lítást a galambtenyésztők mellett több ezer ungvári lakos és hazai turista, meg nagyon sok magyar és cseh­szlovák vendég tekintette •neg. A tenyésztők negyven fajta galambot vonultattak fel. A legszebb példányokat kiállító tenyésztőket a Ter­mészetbarát Szövetség ér­mékkel és oklevelekkel tün­tette ki. Az uzsgorodi SzU „Zsilt rój” Építőipari Vállalat komplex brigádja határidő előtt teljesítette ötéves tervét. A képen a komplex brigád tagjai: (balról jobb­ra) Jurij Voron, Pjotr Maijuk, Iván Bogdán, a brigád vezetője Iván Pávlovics, Mihail Tekely, Iván Pávlej, (Foto: V. Tovta) Bodovék milliója Nagy örömet vittünk Nagy. dobronyba: a Szovjetunió Legfelső Tanácsa éppencsak hogy megjelent rendeletét a falusi gazdaságok élenjáró dolgozóinak érdemrendek­kel, érdemérmékkel történő kitüntetéséről. A kitüntetet­tek között volt a „Peremog” kolhoz fejőnője, Varvara Jo- szifovna Gida is. Neki a Le. nin-rendet ítélték oda. Megérkezésünkkor a tágas és szellős istállókban éppen a déli takarmányozást végez, ték. Valamennyi fejőnő ott szorgoskodott a jószágok kö­zött. Szemem a fiatal arco­kat kutatta. Az idősebb, a tapasztaltabb fejőnők között akartam ráakadná a neve­zettre. Én voltaim a legjob­ban meglepődve, amikor megtudtam, hogy a magas kitüntetést elnyerő fejőnő mindössze huszonhárom éves. Termetét is másnak képzeltem. Hatalmasnak. Ne­kem pedig bemutatnak egy törékeny termetű, rövid hajú szőke lányt, aki inkább ha. sonlított tizenéves kamaszra, mint egy Lenin-renddel ki­tüntetett fejőnőre. Tőlem csak Varvara lepő­dött meg jobban, amikor kö­zöltük vele a magas kitünte­tés hírét. Kék szemeiben az öröm könnyei bujkáltak. — Ezután még jobban fo­gok dolgozni — mondta mo­solyogva. És érződött: ez a kitüntetés ad neki erőt, lel­kesítést, mint földművesnek a tavaszi nap. Hamu és rózsák ök nem tértek vissza a fasiszták kínzó- kamráiból. Nem tért vissza, és nem láthatta többé szülőföldjét a , fiatalok közül Huszta Iván Vijkony, Joszif Szirkó és Iván Orosz. Dragovó hegyi faluból Iván Litka, a Mikulin fivérek — Vaszilij, Iván és Nyikoláj — nem tért. vissza. AlsQ-seliscsei földművesek közül Dmitrij Griga, Dmitrij Dovgárucs és Nyikoláj Deák nem tért vissza. Vinogradov, Korolev, Csornojtiszovo és Tekovó hegységek hős fiai sem jöhettek haza. Elnyelték őket Dachau, Natcvejler, Beizenberger, Buchenwald égető- kemencéi... A háború kegyetlen éveiben, amíg éltek, kérlelhetetlenül harcoltak a fasizmus ellen. Aktív tagjai voltak Pataki Ferenc felderítő csoportjának. ...Augusztusi éjszaka. Nem messze Drogo- vó falutól, a Ménesül felett körözött egy re­pülőgép. Ebből ugráltak ki a felderítők. He­ten voltak: a magyar Pataki Ferenc, a cseh Vacláv Cemper és öt kárpátukrán, a két test­vér Sztyepán és Vaszilij Csizsmari, Mihail Djákun, Szemjon Lizanyec, Iván Lovga. Har­costársul, elsőként a Drogovó lakosai, Pjotr Kovács, Vaszilij Petricsko; Iván Litka és test­vére, Mikulini csatlakoztak hozzájuk. Az, ejtőernyősöknek később a családok egész sora segített. Alsó-Szeliscsén Grigáék, Hmariék, Prigárék; Huszton Szirkóék és Lp- Vojdáék; Tekovón Ujfalusiék, Csornotiszovón Lovgiék, és Románék. És segítették a felde­rítőket a fiatal kárpátaljaiak, akik akkor Budapesten tanultak: Dmitrij Vakárov, Alekszandr Zajácz, Iván Vijkony, Viktor Orosz, Georgij, Jeléna és Anna Legojdi. Eze­ken kívül azok a fiatalemberek, akiket moz­gósítottak a magyar hadseregbe: Nyikoláj Szokács, Mihail Popovics, Nyikoláj Szirko. A csoport élt, és aktív tevékenységet fej­tett ki. Az ellenség hátországából érkeztek a hírek a szovjet hadseregnek a fasiszta csapa­tok számáról, technikájáról, az „Árpád-vonal” elhelyezkedéséről. Munkájukkal közelebb hozták a győze­lem óráját, a szabadság és béke megvalósu­lásának a pillanatát. A hősök ennek megva­lósításáért nem sajnálták erejüket, energiáju­kat és életüket. Ám valamennyien nem érhet­ték meg a győzelem boldogságát. Tíz bátor felderítő egy aljas provokátor jelentése alap­ján a fasiszta hóhérok kezébe, szögesdróttal körülvett koncentrációs táborába került. Az élők nem feledkeznek meg azokról, akik nem tértek vissza a kegyetlen útról. A szabadság, a béke hős fiairól lányairól, aki­ket elnyeltek a fasizmus kínzókamrái. Rájuk emlékeztet az a küldemény is, amely nem ré­gen érkezett Husztra Franciaországból az egy­kori frontharcosok és a háború áldozatainak hozzátartozóitól. A csomagban urna az elpusz­títottak hamvával, akiket a natcwejler—strut- gofi koncentrációs tábor krematóriumainak kemencéiben égettek el. Még szögesdrót is érkezett, amely fekete pókhálóként övezte a koncentrációs tábort. És ezek mellett a baljós jelek mellett, amelynek a láttán ma is meg­fagy az ereinkben a vér, a csomagban egy csokor rózsa is volt. Hálatelt emlékezés ez mindazokra, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a földkerekség békéjéért. M Kesztyűk így beszélt Varvara, ami­kor önfeláldozó munkája ju­talmául a nyolcadik ötéves terv idején a Munka Vörös Zászló Érdemérmével tüntet­ték ki. És a komszomolista lány állta a szavát. És most, a kilencedik ötéves terv tel­jesítése közben munkáját még magasabb kitüntetéssel jutalmazták. Megkapta a Lenin-rendet. Elsőnek az édesapja gratu­lált néki: ő látta, hogy cse­peredett lánya emberré, majd a munka hősévé. Neki még a történtek ellenere ma is úgy tűnik, mintha Var va­ra tegnap még az iskolai órák után ugrándozva, hóna alatt a táskájával érkezik ki a szarvasmarhatelepre, hogy segít az édesanyjának — Varvara Szamuilovnának — a fejőnőnek, és édesapjának, a szintén fejő tehenésznek. T/5Iük örökölte a- jópégok szeretetét, a velük való bá­nás és a magas fejésí átla­gok elérésének a tudomá­nyát. A szülői házból hozta magasfokú munkaszeretetét is. És azóta pedig, hogy önálló fejőnőként dolgozik, már nyolc év telt el. Közben mé­regette az erejét szüleihez és az igen energikusan dolgozó Margarita Nagyhoz. Az ál­lattenyésztésben jelentkező új, tudományos eredmények­ről a kolhoz állattenyésztőjé­től, A. I. Janoskótól érdek­lődött. Ma pedig már maga is eligazodik a tudományos művek között is. örül an­nak, hogy rajta kívül elis­mert fejőnő lett Jelizavetta Molnár, Jelizavetta Ráii én mások. Édesanyja, aki a kolhoz megalakulása óta a tehené­szetben dolgozott, nyugdíjba ment. Ám Bodovék munkás­dinasztiája nem hal ki. A hajnalhasadással együtt siet a tehenészeti telepre Joszif Ivanovics a kisebbik fiával, Josziffal, aki már maga is kilenc éve dolgozik fejőtehe- nészként a szövetkezetben. Velük együtt igyekszik Var. vara a férjével, Zoltán Gidá- val, aki szintén a telepen dolgozik. Az idősebb Bodov lány, Jelizavetta is sokáig dolgozott tehenészként a far. mon. így aztán előfordul az is, hogy aimikor összegzik a szo­cialista munkaverseny ered­ményeit, akkor egy család kerül ki győztesként. A múlt évben Bodovék valamennyi. . túlteljesítettek a tervei, két és. vállalásaikat. A csa. Iádon belül pedig Varvara legyőzte az édesapját és bátyját is. Fejési átlaga tehe. nemként 4971 kilogramm tej volt. A kolhoz adminisztrációját számológép segíti. Ez számi, tóttá ki azt is, hogy a Bodov család az ötéves terv négy éve alatt hány liter tejet fejt. A mennyiség, a 606 800 kilogramm tej. Már azt is kiszámították, hogy az ötéves terv végére a család több mint egymillió liter tejet ad a népgazdaságnak. így lesz Bodovékból milliomos csa­lád, akik már eddig munká­jukkal is rászolgáltak min. den megbecsülésre. Szvetlána Ivánjuk A budapesti Zeneakadémián 1952-ben végzett Gá­bor Gabos. Azóta a hazai és a nemzetközi sikerek egész sorát érte el. Nevét éppen úgy ismerik Ang­lia, Japán, Svájc, Olaszország, NDK koncerttermei­ben, mint Moszkva, Leningrád, Kijev és Novoszi- birszk muzsikát szerető közönsége. (Foto: V. Tov- ta) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom