Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

uuwa' HÉTFŐ: Magyar párt- és kormányküldöttség Moszk­vában, jubileumi felszabadulási kiállításunk megnyitása a szovjet fővárosban — A por­tugál fegyveres erők mozgalma közzéteszi alkotmánytervezetét — Arafat Kairóban. KEDD: Tindemans belga kormányfő Varsóban — Az AESZ tanácsülése a tanzániai fővárosban — Görög—amerikai katonai tárgyalások — Üjabb véres összeütközések Észak-Írország­ban. SZERDA: A dél-vietnami szabadságharcosok a Sai­gon felé vezető utakat támadják — Bijedics jugoszláv miniszterelnök a szovjet főváros­ban. CSÜTÖRTÖK: Budapesten Kádár János fogadja Rin- csin mongol külügyminisztert — Az európai pártértekezlet előkészítő tanácskozása Ber­linben — Lemond a chilei kormánv — Szik­kimben eltörlik a monarchiát — EBK koor ­dinációs ülés. * • PÉNTEK: Brezsnyev Simon amerikai pénzügyminisz­terrel tárgyal — Ford kongresszusi üzenete a külpolitikai kérdésekről — Waldheim prá­gai látogatása. # SZOMBAT: Bécsi jelentés a cinrusi megbeszélések folytatásáról — A kambodzsai népi erők a főváros repülőterét ostromolják, Phnom Penhből elszállítják az amerikaiakat. Az amerikai kongresszus­ban elhangzó elnöki üzene­tekét általában a kötelező derűlátás jellemzi. Különö­sen így van ez elnökválasz­tást esztendő küszöbén. Ford most mégis szakítani kény­szerült e hagyománnyal, s a ..megnróbáltatésok idegéről” beszélt a törvényhozók előtt. A komor szavak jogosult­ságát aligha vitatná bárki, hiszen a nyugati lapok is szinte egymásra licitálva ír­nak az Egyesült Államok vi­lágpolitikai vesszőfutásáról. Mindenütt ugyanazok az or­szágnevek szerepelnek; Dél- Vietnam, Kambodzsa, Cip­rus, Portugália, a közel-ke­leti térség, Törökország, Gö­rögország — s mindenki tudja, hogy mit fejeznek ki. A megpróbáltatások termé­szetesen sokfélék lehetnek. Előfordulhat, hogy az egyén, vagy akár egy egész ország objektív tényezők miatt, jobbára saját hibáján kívül kerül nehé2 helyzetbe. Wa­shington esetében azonban nem elemi csapás áll fenn, hanem saját politikája ütött vissza és nyújtotta be a számlát. így volt ez a cip­rusi válság kirobbanásánál, a közel-keleti ingadíplomá- cia kudarcánál, s az indokí­nai egyezménysértésnél, amelynek következményei napjainkban különös erővel jelentkeznek. Az elnöki üzenetre is min­denekelőtt a délkelet-ázsiai fejlemények nyomtak rá bé­lyegüket. A saigoni csapa­tok provokációira válaszoló 1)1 FK-erők folytatják előre­nyomulásukat, Dél-Vietnam 44 tartománya közül 19-et teljes egészében felszabadí­tottak, s a főváros felé ve­zető utakat veszélyeztetik. A Thieu-hadsereg hat hadosz­tálya napok alatt összeom­lott, s a szabadságharcos erők egymilliárd dollár ér­tékű amerikai hadianyagot zsákmányolták. Saigonban közben súlyosbodik a politi­kai válság, az elnöki palota bombázása és két tábornok öngyilkossága ízelítőt adha­tott a korántsem nyugodt felszín alatti forrongásról. A saigoni rezsim haláltáncával élesen szembenállnak a fel­szabadított városokból és falvakból érkező hírek: Huéban, Da Nangban, Qui Nonh-ban és másutt az élet visszatér rendes kerékvágá­sába, megindult a konszoli­dáció és helyreállítás folya­mata. A kényszer-kitelepítés áldozatául esett lakosság tö­megesen visszatér korábbi lakhelyére, Saigonnak nem sikerült politikai tőkét ko­vácsolnia a „menekültak­cióból”, az emberek iszonyú szenvedéséből. Amint fiaskót vallottak a bébí-légihíddal is, a vietnami árvák „exportjá­val”. A jelek szerint, a nagy nemzetközi felháborodás ha­tására, kénytelenek voltak felfüggeszteni a „gyermek- szállításokat”, Saigon helyzete azonban még mindig viszonylag ró­zsás a Phnom Penh-i rend­szer állapotához képest. Már tavaly mindén szárazföldi összeköttetést elvágtak a kambodzsai főváros és az ország többi része között. Újév napjától a Mekong fo­lyón a vízi utánpótlást is le­hetetlenné tették. Azóta két légihíd tartja életben a puca. csista rendszert. Amerikai „maszek” légitársaságok biz. tositják ezt a szolgáltatást a Pentagontól kapott, sebtében átfestett katonai gépekkel, és soron kívül „leszerelt” piló­tákkal. Csakhogy a hét pén­tekjén a szabadságharcosok újabb gyűrűt törték át és három-négy kilométernyire megközelítették a főváros Pochentong repülőterét. A Phnom Penh-ieket az sem lelkesíti, hogy az időközben a Hawaii szigetekre mene­kült Lón Nol marsall & fő­városban hagyott egy mag­nószalagot a végsőkig törté­nő kitartásra buzdítva... Ilyen körülmények között Ford nehéz dilemma elé ke­rült. Miután a kongresszus eddig háromszázmillió dol­lárt sem volt hajlandó meg­szavazni Saigonnak, most egymilliárdos összeget kért Amerika védencei számára. Sokan azt feltételezik, hogy Washington lassan leírja a két csatlósrendszert, de a Fehér Ház a felelősség sú­lyát szeretné áthárítani a kongresszusra. Ha esetleg megszavaznák a segélyt, ugyancsak övék lenne a fe­lelősség. Ugyanakkor nem szabad elsiklani az elnöki üzenet veszélyt jelző megál­lapítása felett: Washington nem zárja ki amerikai fegy­veres erők mozgósítását ál­lampolgárainak esetleges el­távozásakor, tehát egy vé­kony ösvény még a beavat­kozás irányában is megma­radt­Ford külpolitikai körképé­nek legbiztaVbb fejezete — Amerikának iá, a világnak is — a SALT-megállapodás említése, amelyet Brezsnyev esedékes washingtoni látoga­tása során fogadhatnának el. Az SZKP főtitkára a héten Simon amerikai pénzügymi. nisztert fogadta Moszkvában, s a megbeszélés során nyo­matékosan szóba kerültek a diszkriminációtól mentes ke­reskedelmi kapcsolatok. (Fordnak keserűen kellett el­ismernie, hogy a kereskedel­mi törvény körüli huzavonát alaposan kihasználták Ame. rika szövetségesei, közben sok milliárdos gazdasági ügyleteket hoztak tető alá a Szovjetunióval.) A tárgyalások gépezete másutt is halad, hol gyor­sabb, hol lassúbb ütemben. Még e hónap végén, Becsben felújítják a két ciprusi nép­közösség megbeszéléseit. Az arab országok egymás közti vitái tisztázzák Genf előtt, főként a palesztinai képviselet kérdése ad okot nézeteltéresekre. (Kairói be­jelentés szerint a Szuezi-csa. torna már május közepén készen állhat a hajózásra: ez is lendületet adhat az elő­készületeknek.) Folytatódik az európai biztonsági konfe­rencia előkészítő tanácsko­zássorozata is, s Wilson brit kormányfő felhívása egy NATO-csúcsra az EBK magas szintű befejezésének köze­ledtét sejteti. Fontos bejegyzések kerül­tek a héten a niáfgjFár külpo­litika krónikájába is. Fock Jenő vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában, jubileumi felszabadulási kiállításunk megnyitója alkalmából. Az ünnepségen elhangzott kor­mányfői állásfoglalások nem protokoll megnyilatkozások voltak, hanem kifejezték nagyszerű barátságunkat, gyümölcsöző kapcsolatainkat, szocialista együttműködésün­ket, a moszkvai kiállítás méltó névjegye hazánknak a Szovjetunióban. A budapesti vendégkönyvben is újabb la. pák teltek meg: tárgyaláso­kat folytatott hazánkban a mongol külügyminiszter, s Faggyejev, a KGST titkára is, arm szinte rárimel a moszk­vai híreikre, hiszen mindezek egyaránt, a szocialista közös­ség összmunkájának jegyé­ben állnak. Réti Ervin Az intenzív fejlődés évtizede Irtai Fjodor Kulakov, as SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Tíz évvel ezelőtt az SZKP Központi Bizott­ságának teljes ülése ha­tározatot fogadott el a mezőgazdaság fejleszté­sének komplex prog­ramjáról. Az akkor ho­zott döntések lényege a mezőgazdasági beru­házások növelése, a több évre előre megál­lapított felvásárlási terv, az anyagi ösztön­zés tökéletesítése. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja jelenlegi agrár­politikájának fő célja ' az, hogy olyan szintre emelje a szovjet mezőgazdaságot, .amely lehetővé teszi a la­kosság egyre növekvő élel­miszer- és nyersanyag- szükségleteinek teljes ki­elégítését. E politika elvi alapjait az SZKP KB 1965 márciusában megtartott plé­numán dolgozták ki, ame­lyen a beszámolót Leonyid lljics Brezsnyev tartotta. A fordulat lényege A márciusi plénum irány­vonalának megfelelően fon­tos gazdasági intézkedéseket dolgoztak ki és valósítottak meg a szovjet mezőgazda­ságban. A falu szükségletei felé tett nagyszaoású fordu­lat lényegében abban állt, hogy olyan gazdasági felté­teleket hozzanak létre, ame­lyek lehetővé töszik és tartó­san ösztönzik a mezőgazda- sági termelés tervszerű nö­velését, fokozzák a szovjet parasztok anyagi érdekeltsé­gét munkájuk eredményé­ben. A mezőgazdaság gazdásági és anyagi-műszaki bázisá­nak megszilárdítása nagy beruházásokat tett szüksé­gessé. Ebbői a célból foko­zottabban igénybe kellett venni az egész népgazdaság erejét, a korábbinál nagyobb reszt kellett felhasználni a nemzeti jövedelem felhalmo­zására szánt részéből, a me­zőgazdaság fejlesztésére. Az ágazatba történt beruházások aránya a népgazdasági beru­házások teljes összegéből or­szágos viszonylatban az 1961—1965. évi átlagos 20 százalékról az 1966—1970. években 23 százalékra, majd a folyó ötéves terv (1971— 1975) éveiben 26 százalékra emelkedett. A Szovjetunió Jelenlegi agrárpolitikájának jellemző sajátossága a komplex jelleg. A gazdasági szabályozók, ösztönzők tökéletesítése mel­lett elsőrendűen fontos az anyagi-műszaki bázis meg­szilárditásá. Jelenleg a mű­szaki-tudományos forrada­lom viszonyai között a me­zőgazdasági fejlesztésben is előtérbe kerültek az inten­zív tényezők. Az elmúlt tíz esztendőben a kolhozok és szovhozok technikai. felszereltségében nagy fejlődés történt. A fa­lu hárommillió . traktort, 1.6 millió teherautót és specia­lizált gépjárművet, 906 ezer ga­bonakombájnt kapott. Lé­nyegesen emelkedett a villa­mosenergia fogyasztása a mezőgazdaságban. Jelenleg a szovjet ipar több mint 1400 különféle mezőgazdasági gépet és berendezést gyárt. háromszor an3r­nyit, mint 1965-ben. Ennek eredményeként lényegesen emelkedett a termelés gépe­sítésénél; és villamosításának színvonula, a növényter­mesztésben és az állatte­nyésztésben. Következete­sen megvalósul a termelés részleges gépesítéséről a komplex gépesítésre való át­térés. A mezőgazdasúg intenzív fejlesztésének hatásos eszkö­zének bizonyult a földműve­lés kemizálása. A műtrá­gyagyárak teljesítőképessé­ge több mint kétszeresen meghaladják az 1965-ben rendelkezésre álló kapacitá­sokat. A mezőgazdaság 1965- bén 26,9 millió tonna műtrá­gyát kapott, 1970-ben 45.4 millió tonnát, 1974-bén pe­dig már 64 millió tonnát. Talaj javítás: 13 millió hektáron A mezőgazdaság hosszú tá­vú komplex fejlesztési, prog- , ram j áriák megvalósításában ígér. fontos helyet foglal el * túlájja vtás. E inéit 'óébg- ramját az öntözéssel, a föl­dek lecsapolásával és meli- orizálásával kapcsolatos in­tézkedések nagy mérete és komplex volta jéliémzi. Végrehajtásával az or­szágban olyan méretű talaj­javítási munkálatok foly­nak, amelyek világviszony­latban is párját ritkítják. Az 1965—1974. években több mint 13 millió hektárnyi uj öntözéses és iecsapolt főidet vontak művelés alá, s en­nek eredményeként az ön­tözött és lecsapolt földek összes területe 26 millió hek­tárra emelkedett. A Szovjetunióban nagy Jelentőséget tulajdonítanak a termelés szervezeti formái tökéletesítésének, e gazdasá­gi ágazat irányítása megja­vításának. Elsősorban a mezőgazdaságban a gazda­ságok közötti kooperáció és agráripari integráció alap­ján megvalósuló szakosítás és további koncentráció nö­vekvő szerepéről van szó. Ez a folyamat most a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének fő útja. A kolhozok, szov­hozok és más vállalatok erő­feszítéseinek egyesitese le­hetővé teszi a nagyüzemi termelés gazdasági és szociá­lis előnyeinek, a beruházá­soknak és a munkaerőforrá­soknak a hatékonyabb ki­használását, a korszerű gépi technika, a halaaó technoló­giák szélesebb körű alkal­mazását, ami hozzájárul a társadalmi munka termelé­kenységének további növelé­séhez. Kiállta az idő próbáját A jelenlegi agrárpolitika hatékonysága szembetűnően megnyilvánult a gabonater­melés fejlődésében. Az or­szágban az 1971—1974. évek­ben az átlagos évi gabona- termés 192 millió tonna volt. Ez 62 millió tonnával meg­haladja az 1961—1965. évek átlagát és 25 millió tonnával az 1966—1970. evekét. A gabo- nagazdaság feiles/íásét cél­zó intézik edések hatékonysá­ga még teljesebben megmu­tatkozott 1973-ban és 1974- ben, amikor az ország tör­ténetében a legtöbb gabonát takarították be. A gabona­termelés növekedése a leg­utóbbi tíz esztendő folyamán a mezőgazdaság egyik legna­gyobb eredménye Az említett időszakban lé­nyegesen megnövekedőit az ádati ter n lkok előállítása is, Ez lehetőséget nyújtott a szovjet lakosság táplálkozási szerkezetének javítására. Egy lakosra számítva a tej és tejtermékek fogyasztása az 1964. évi 233 kilogrammról 1974-bén 312 kilogrammra, a húsfogyasztás 38 kilogramm­ról 55 kilogrammra, a tojás- fogyasztás 113 darabról 205 darabra emelkedett. Az SZKP jelenlegi agrár­politikája kiállta az idő pró­báját. Az élet bebizonyította, hogy áz SZKP KB márciusi plénumán kidolgozott, s K8 későbbi plénumain, a XXIII. és XXIV. pártkongresszus .n, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának be­számolóiban és felszólalásai­ban továbbfejlesztett és meg­erősített irányvonal teljesen megfelel a munkásosztály, a kolhó2parasztság, az egész szovjet nép érdekeinek. (APN—KS) FEKETE GYULA: 64. R E G E N Y Megnyugodott ettől, s meg­érezte, hogy éhes. Nem kell most már takarékoskodnia az ennivalóval. Mert ha a patak­nál meg is állna valameddig a front, akármikor áttutajo- zik — éjszaka most már nyu­godtan: letisztult a domboldal odaát —, és Grisát megkere­si. Nem látta a kutyát, sehol. Itt volt pedig az imént, itt nyüszített. Félhet ez a lövöl­dözéstől. Meg a katonaságtól. Füttyögött, szólongatta. De nem jött. Bevette magát az­óta a kukoricásba. „Nem is biztos, hogy ide­gen kutya — gondolta. — Ha ennyire fél. Magyar kutya is lehet, a front elől menekült idáig... Bolond. Hiába mene­külsz, akárhol utolér...” Nem törődött tovább a ku­tyával. Ivott a kis üvegből, s összeszedelőzködött, útra készen összehajtogatta a ta­karót is. Rossz kutya ez. Sosem volt ragaszkodó igazán. Déltájban a felrobbantott híd helyén már állt a hadi- híd, és végevárhatatlanul özönlöttek rajta a járművek. Hamar megbarátkozott a hídőrséggel. Érdeklődött Grisa felől is meg Palkóvnyik Szinyicin fe­lől is. De ezek egyiküket sem Ismerték. Igaz, ezek közkatonák, nem Ismerhetnek mindenkit. A parancsnokuknak is. csak két stráfja van. Pedig itt kell lenni Grisá- éknak valahol, mert Berlinbe mennek ezek is, azt mondják. És ha ez az út visz Berlinbe, csak ezen jöhetnek Griaáek. Armkor a menet egy perc­re megszakadt, az örök meg­engedték, hogy átszaladjon a hídon. * Most is az árok külső part­ján gyalogolt, szembe a vonu­lókkal. De most feltette a le- ventesapkát. Köszönt is, né­ha, nehogy azt gondolják ró­la, hogy német. — Zdrászt! Amikor a sorompóhoz ért — sorompó volt csakugyan —. nem gémeskut, pedig sehol a környéken vasúti pálya —, egy géppisztolyos megállítot­ta. Megemelte az öklét, úgy köszönt a géppisztolyosnak. — Zdrászt! — Kudá paigyes? — Damój! — Tü magyar?... — Dada. Magyar. Ja ma­gyar. — Átkúda znájis tü pa- ruszki? — Jáznájuú... Magyarázta aztán, hogy Grisától tanult, s rögtön meg­kérdezte, nem ismerik-e Gri­sát. Vagy Palkóvnyik Színyi- cint. De, érdekes, ezek sem ismerték. Szerette volna még azt is megkérdezni, milyen sorom no ez, és miért kell hozzá őrség. Mert a zebracsíkosra festett őrbódékról látta, hogy más­kor is őrzik a sorompót, nem. csak ilyenkor, ha a front át­vonul. És hátrább, az épüle­teknek is kaszárnya formájuk volt. De ezek nem barátkoztak. — Nu pasli — intett a ka- tana. — Davaj, davaj. „Azért a prémsapkába ti csak más volt — gondolta, amikor áthaladt a sorompó alatt. — Míg az a sapkám megvolt, azért másképpen be­széltek velem. De még a civi­lek is!...” Visszanézett: csakugyan, milyen sorompó ez? S akkor látta meg oldalt a táblát: MAGYARORSZÁG. (VEGE) i a I yrTni rimYk% »Y+1 * m I - - -g & I .fl i ■ k T A 1 A J

Next

/
Oldalképek
Tartalom