Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
uuwa' HÉTFŐ: Magyar párt- és kormányküldöttség Moszkvában, jubileumi felszabadulási kiállításunk megnyitása a szovjet fővárosban — A portugál fegyveres erők mozgalma közzéteszi alkotmánytervezetét — Arafat Kairóban. KEDD: Tindemans belga kormányfő Varsóban — Az AESZ tanácsülése a tanzániai fővárosban — Görög—amerikai katonai tárgyalások — Üjabb véres összeütközések Észak-Írországban. SZERDA: A dél-vietnami szabadságharcosok a Saigon felé vezető utakat támadják — Bijedics jugoszláv miniszterelnök a szovjet fővárosban. CSÜTÖRTÖK: Budapesten Kádár János fogadja Rin- csin mongol külügyminisztert — Az európai pártértekezlet előkészítő tanácskozása Berlinben — Lemond a chilei kormánv — Szikkimben eltörlik a monarchiát — EBK koor dinációs ülés. * • PÉNTEK: Brezsnyev Simon amerikai pénzügyminiszterrel tárgyal — Ford kongresszusi üzenete a külpolitikai kérdésekről — Waldheim prágai látogatása. # SZOMBAT: Bécsi jelentés a cinrusi megbeszélések folytatásáról — A kambodzsai népi erők a főváros repülőterét ostromolják, Phnom Penhből elszállítják az amerikaiakat. Az amerikai kongresszusban elhangzó elnöki üzenetekét általában a kötelező derűlátás jellemzi. Különösen így van ez elnökválasztást esztendő küszöbén. Ford most mégis szakítani kényszerült e hagyománnyal, s a ..megnróbáltatésok idegéről” beszélt a törvényhozók előtt. A komor szavak jogosultságát aligha vitatná bárki, hiszen a nyugati lapok is szinte egymásra licitálva írnak az Egyesült Államok világpolitikai vesszőfutásáról. Mindenütt ugyanazok az országnevek szerepelnek; Dél- Vietnam, Kambodzsa, Ciprus, Portugália, a közel-keleti térség, Törökország, Görögország — s mindenki tudja, hogy mit fejeznek ki. A megpróbáltatások természetesen sokfélék lehetnek. Előfordulhat, hogy az egyén, vagy akár egy egész ország objektív tényezők miatt, jobbára saját hibáján kívül kerül nehé2 helyzetbe. Washington esetében azonban nem elemi csapás áll fenn, hanem saját politikája ütött vissza és nyújtotta be a számlát. így volt ez a ciprusi válság kirobbanásánál, a közel-keleti ingadíplomá- cia kudarcánál, s az indokínai egyezménysértésnél, amelynek következményei napjainkban különös erővel jelentkeznek. Az elnöki üzenetre is mindenekelőtt a délkelet-ázsiai fejlemények nyomtak rá bélyegüket. A saigoni csapatok provokációira válaszoló 1)1 FK-erők folytatják előrenyomulásukat, Dél-Vietnam 44 tartománya közül 19-et teljes egészében felszabadítottak, s a főváros felé vezető utakat veszélyeztetik. A Thieu-hadsereg hat hadosztálya napok alatt összeomlott, s a szabadságharcos erők egymilliárd dollár értékű amerikai hadianyagot zsákmányolták. Saigonban közben súlyosbodik a politikai válság, az elnöki palota bombázása és két tábornok öngyilkossága ízelítőt adhatott a korántsem nyugodt felszín alatti forrongásról. A saigoni rezsim haláltáncával élesen szembenállnak a felszabadított városokból és falvakból érkező hírek: Huéban, Da Nangban, Qui Nonh-ban és másutt az élet visszatér rendes kerékvágásába, megindult a konszolidáció és helyreállítás folyamata. A kényszer-kitelepítés áldozatául esett lakosság tömegesen visszatér korábbi lakhelyére, Saigonnak nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia a „menekültakcióból”, az emberek iszonyú szenvedéséből. Amint fiaskót vallottak a bébí-légihíddal is, a vietnami árvák „exportjával”. A jelek szerint, a nagy nemzetközi felháborodás hatására, kénytelenek voltak felfüggeszteni a „gyermek- szállításokat”, Saigon helyzete azonban még mindig viszonylag rózsás a Phnom Penh-i rendszer állapotához képest. Már tavaly mindén szárazföldi összeköttetést elvágtak a kambodzsai főváros és az ország többi része között. Újév napjától a Mekong folyón a vízi utánpótlást is lehetetlenné tették. Azóta két légihíd tartja életben a puca. csista rendszert. Amerikai „maszek” légitársaságok biz. tositják ezt a szolgáltatást a Pentagontól kapott, sebtében átfestett katonai gépekkel, és soron kívül „leszerelt” pilótákkal. Csakhogy a hét péntekjén a szabadságharcosok újabb gyűrűt törték át és három-négy kilométernyire megközelítették a főváros Pochentong repülőterét. A Phnom Penh-ieket az sem lelkesíti, hogy az időközben a Hawaii szigetekre menekült Lón Nol marsall & fővárosban hagyott egy magnószalagot a végsőkig történő kitartásra buzdítva... Ilyen körülmények között Ford nehéz dilemma elé került. Miután a kongresszus eddig háromszázmillió dollárt sem volt hajlandó megszavazni Saigonnak, most egymilliárdos összeget kért Amerika védencei számára. Sokan azt feltételezik, hogy Washington lassan leírja a két csatlósrendszert, de a Fehér Ház a felelősség súlyát szeretné áthárítani a kongresszusra. Ha esetleg megszavaznák a segélyt, ugyancsak övék lenne a felelősség. Ugyanakkor nem szabad elsiklani az elnöki üzenet veszélyt jelző megállapítása felett: Washington nem zárja ki amerikai fegyveres erők mozgósítását állampolgárainak esetleges eltávozásakor, tehát egy vékony ösvény még a beavatkozás irányában is megmaradtFord külpolitikai körképének legbiztaVbb fejezete — Amerikának iá, a világnak is — a SALT-megállapodás említése, amelyet Brezsnyev esedékes washingtoni látogatása során fogadhatnának el. Az SZKP főtitkára a héten Simon amerikai pénzügymi. nisztert fogadta Moszkvában, s a megbeszélés során nyomatékosan szóba kerültek a diszkriminációtól mentes kereskedelmi kapcsolatok. (Fordnak keserűen kellett elismernie, hogy a kereskedelmi törvény körüli huzavonát alaposan kihasználták Ame. rika szövetségesei, közben sok milliárdos gazdasági ügyleteket hoztak tető alá a Szovjetunióval.) A tárgyalások gépezete másutt is halad, hol gyorsabb, hol lassúbb ütemben. Még e hónap végén, Becsben felújítják a két ciprusi népközösség megbeszéléseit. Az arab országok egymás közti vitái tisztázzák Genf előtt, főként a palesztinai képviselet kérdése ad okot nézeteltéresekre. (Kairói bejelentés szerint a Szuezi-csa. torna már május közepén készen állhat a hajózásra: ez is lendületet adhat az előkészületeknek.) Folytatódik az európai biztonsági konferencia előkészítő tanácskozássorozata is, s Wilson brit kormányfő felhívása egy NATO-csúcsra az EBK magas szintű befejezésének közeledtét sejteti. Fontos bejegyzések kerültek a héten a niáfgjFár külpolitika krónikájába is. Fock Jenő vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában, jubileumi felszabadulási kiállításunk megnyitója alkalmából. Az ünnepségen elhangzott kormányfői állásfoglalások nem protokoll megnyilatkozások voltak, hanem kifejezték nagyszerű barátságunkat, gyümölcsöző kapcsolatainkat, szocialista együttműködésünket, a moszkvai kiállítás méltó névjegye hazánknak a Szovjetunióban. A budapesti vendégkönyvben is újabb la. pák teltek meg: tárgyalásokat folytatott hazánkban a mongol külügyminiszter, s Faggyejev, a KGST titkára is, arm szinte rárimel a moszkvai híreikre, hiszen mindezek egyaránt, a szocialista közösség összmunkájának jegyében állnak. Réti Ervin Az intenzív fejlődés évtizede Irtai Fjodor Kulakov, as SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Tíz évvel ezelőtt az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése határozatot fogadott el a mezőgazdaság fejlesztésének komplex programjáról. Az akkor hozott döntések lényege a mezőgazdasági beruházások növelése, a több évre előre megállapított felvásárlási terv, az anyagi ösztönzés tökéletesítése. A Szovjetunió Kommunista Pártja jelenlegi agrárpolitikájának fő célja ' az, hogy olyan szintre emelje a szovjet mezőgazdaságot, .amely lehetővé teszi a lakosság egyre növekvő élelmiszer- és nyersanyag- szükségleteinek teljes kielégítését. E politika elvi alapjait az SZKP KB 1965 márciusában megtartott plénumán dolgozták ki, amelyen a beszámolót Leonyid lljics Brezsnyev tartotta. A fordulat lényege A márciusi plénum irányvonalának megfelelően fontos gazdasági intézkedéseket dolgoztak ki és valósítottak meg a szovjet mezőgazdaságban. A falu szükségletei felé tett nagyszaoású fordulat lényegében abban állt, hogy olyan gazdasági feltételeket hozzanak létre, amelyek lehetővé töszik és tartósan ösztönzik a mezőgazda- sági termelés tervszerű növelését, fokozzák a szovjet parasztok anyagi érdekeltségét munkájuk eredményében. A mezőgazdaság gazdásági és anyagi-műszaki bázisának megszilárdítása nagy beruházásokat tett szükségessé. Ebbői a célból fokozottabban igénybe kellett venni az egész népgazdaság erejét, a korábbinál nagyobb reszt kellett felhasználni a nemzeti jövedelem felhalmozására szánt részéből, a mezőgazdaság fejlesztésére. Az ágazatba történt beruházások aránya a népgazdasági beruházások teljes összegéből országos viszonylatban az 1961—1965. évi átlagos 20 százalékról az 1966—1970. években 23 százalékra, majd a folyó ötéves terv (1971— 1975) éveiben 26 százalékra emelkedett. A Szovjetunió Jelenlegi agrárpolitikájának jellemző sajátossága a komplex jelleg. A gazdasági szabályozók, ösztönzők tökéletesítése mellett elsőrendűen fontos az anyagi-műszaki bázis megszilárditásá. Jelenleg a műszaki-tudományos forradalom viszonyai között a mezőgazdasági fejlesztésben is előtérbe kerültek az intenzív tényezők. Az elmúlt tíz esztendőben a kolhozok és szovhozok technikai. felszereltségében nagy fejlődés történt. A falu hárommillió . traktort, 1.6 millió teherautót és specializált gépjárművet, 906 ezer gabonakombájnt kapott. Lényegesen emelkedett a villamosenergia fogyasztása a mezőgazdaságban. Jelenleg a szovjet ipar több mint 1400 különféle mezőgazdasági gépet és berendezést gyárt. háromszor an3rnyit, mint 1965-ben. Ennek eredményeként lényegesen emelkedett a termelés gépesítésénél; és villamosításának színvonula, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Következetesen megvalósul a termelés részleges gépesítéséről a komplex gépesítésre való áttérés. A mezőgazdasúg intenzív fejlesztésének hatásos eszközének bizonyult a földművelés kemizálása. A műtrágyagyárak teljesítőképessége több mint kétszeresen meghaladják az 1965-ben rendelkezésre álló kapacitásokat. A mezőgazdaság 1965- bén 26,9 millió tonna műtrágyát kapott, 1970-ben 45.4 millió tonnát, 1974-bén pedig már 64 millió tonnát. Talaj javítás: 13 millió hektáron A mezőgazdaság hosszú távú komplex fejlesztési, prog- , ram j áriák megvalósításában ígér. fontos helyet foglal el * túlájja vtás. E inéit 'óébg- ramját az öntözéssel, a földek lecsapolásával és meli- orizálásával kapcsolatos intézkedések nagy mérete és komplex volta jéliémzi. Végrehajtásával az országban olyan méretű talajjavítási munkálatok folynak, amelyek világviszonylatban is párját ritkítják. Az 1965—1974. években több mint 13 millió hektárnyi uj öntözéses és iecsapolt főidet vontak művelés alá, s ennek eredményeként az öntözött és lecsapolt földek összes területe 26 millió hektárra emelkedett. A Szovjetunióban nagy Jelentőséget tulajdonítanak a termelés szervezeti formái tökéletesítésének, e gazdasági ágazat irányítása megjavításának. Elsősorban a mezőgazdaságban a gazdaságok közötti kooperáció és agráripari integráció alapján megvalósuló szakosítás és további koncentráció növekvő szerepéről van szó. Ez a folyamat most a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének fő útja. A kolhozok, szovhozok és más vállalatok erőfeszítéseinek egyesitese lehetővé teszi a nagyüzemi termelés gazdasági és szociális előnyeinek, a beruházásoknak és a munkaerőforrásoknak a hatékonyabb kihasználását, a korszerű gépi technika, a halaaó technológiák szélesebb körű alkalmazását, ami hozzájárul a társadalmi munka termelékenységének további növeléséhez. Kiállta az idő próbáját A jelenlegi agrárpolitika hatékonysága szembetűnően megnyilvánult a gabonatermelés fejlődésében. Az országban az 1971—1974. években az átlagos évi gabona- termés 192 millió tonna volt. Ez 62 millió tonnával meghaladja az 1961—1965. évek átlagát és 25 millió tonnával az 1966—1970. evekét. A gabo- nagazdaság feiles/íásét célzó intézik edések hatékonysága még teljesebben megmutatkozott 1973-ban és 1974- ben, amikor az ország történetében a legtöbb gabonát takarították be. A gabonatermelés növekedése a legutóbbi tíz esztendő folyamán a mezőgazdaság egyik legnagyobb eredménye Az említett időszakban lényegesen megnövekedőit az ádati ter n lkok előállítása is, Ez lehetőséget nyújtott a szovjet lakosság táplálkozási szerkezetének javítására. Egy lakosra számítva a tej és tejtermékek fogyasztása az 1964. évi 233 kilogrammról 1974-bén 312 kilogrammra, a húsfogyasztás 38 kilogrammról 55 kilogrammra, a tojás- fogyasztás 113 darabról 205 darabra emelkedett. Az SZKP jelenlegi agrárpolitikája kiállta az idő próbáját. Az élet bebizonyította, hogy áz SZKP KB márciusi plénumán kidolgozott, s K8 későbbi plénumain, a XXIII. és XXIV. pártkongresszus .n, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának beszámolóiban és felszólalásaiban továbbfejlesztett és megerősített irányvonal teljesen megfelel a munkásosztály, a kolhó2parasztság, az egész szovjet nép érdekeinek. (APN—KS) FEKETE GYULA: 64. R E G E N Y Megnyugodott ettől, s megérezte, hogy éhes. Nem kell most már takarékoskodnia az ennivalóval. Mert ha a pataknál meg is állna valameddig a front, akármikor áttutajo- zik — éjszaka most már nyugodtan: letisztult a domboldal odaát —, és Grisát megkeresi. Nem látta a kutyát, sehol. Itt volt pedig az imént, itt nyüszített. Félhet ez a lövöldözéstől. Meg a katonaságtól. Füttyögött, szólongatta. De nem jött. Bevette magát azóta a kukoricásba. „Nem is biztos, hogy idegen kutya — gondolta. — Ha ennyire fél. Magyar kutya is lehet, a front elől menekült idáig... Bolond. Hiába menekülsz, akárhol utolér...” Nem törődött tovább a kutyával. Ivott a kis üvegből, s összeszedelőzködött, útra készen összehajtogatta a takarót is. Rossz kutya ez. Sosem volt ragaszkodó igazán. Déltájban a felrobbantott híd helyén már állt a hadi- híd, és végevárhatatlanul özönlöttek rajta a járművek. Hamar megbarátkozott a hídőrséggel. Érdeklődött Grisa felől is meg Palkóvnyik Szinyicin felől is. De ezek egyiküket sem Ismerték. Igaz, ezek közkatonák, nem Ismerhetnek mindenkit. A parancsnokuknak is. csak két stráfja van. Pedig itt kell lenni Grisá- éknak valahol, mert Berlinbe mennek ezek is, azt mondják. És ha ez az út visz Berlinbe, csak ezen jöhetnek Griaáek. Armkor a menet egy percre megszakadt, az örök megengedték, hogy átszaladjon a hídon. * Most is az árok külső partján gyalogolt, szembe a vonulókkal. De most feltette a le- ventesapkát. Köszönt is, néha, nehogy azt gondolják róla, hogy német. — Zdrászt! Amikor a sorompóhoz ért — sorompó volt csakugyan —. nem gémeskut, pedig sehol a környéken vasúti pálya —, egy géppisztolyos megállította. Megemelte az öklét, úgy köszönt a géppisztolyosnak. — Zdrászt! — Kudá paigyes? — Damój! — Tü magyar?... — Dada. Magyar. Ja magyar. — Átkúda znájis tü pa- ruszki? — Jáznájuú... Magyarázta aztán, hogy Grisától tanult, s rögtön megkérdezte, nem ismerik-e Grisát. Vagy Palkóvnyik Színyi- cint. De, érdekes, ezek sem ismerték. Szerette volna még azt is megkérdezni, milyen sorom no ez, és miért kell hozzá őrség. Mert a zebracsíkosra festett őrbódékról látta, hogy máskor is őrzik a sorompót, nem. csak ilyenkor, ha a front átvonul. És hátrább, az épületeknek is kaszárnya formájuk volt. De ezek nem barátkoztak. — Nu pasli — intett a ka- tana. — Davaj, davaj. „Azért a prémsapkába ti csak más volt — gondolta, amikor áthaladt a sorompó alatt. — Míg az a sapkám megvolt, azért másképpen beszéltek velem. De még a civilek is!...” Visszanézett: csakugyan, milyen sorompó ez? S akkor látta meg oldalt a táblát: MAGYARORSZÁG. (VEGE) i a I yrTni rimYk% »Y+1 * m I - - -g & I .fl i ■ k T A 1 A J
