Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

KELET-MAGYARORSÄAflF ms. wpms m GYERMEKEKNEK • cverimkeknek • GYERMEKEKNEK Szülők íőiuma: Tavaszi gondok A hosszabb nappalok, a melegebb napok kicsalják a lakásokból a gyermekeket, és mind többet vágynak a szabadban játszani. Mindez természetes és jó, bár rejt magában veszélyeket is. Elsősorban azt, hogy sok leány, ka és fiú hajlamos arra, hogy gyorsan összecsapja isko­lai feladatait, és a tanulás helyhez kötött munkája he­lyett a labda zást, ickázást, fogócskát válassza. Sokan éppen a hosszabb világosságot kihasználva merészekké válnak, s nekiiramodnak a városnak vagy falunak, el­tűnnek, vagyis ahogy mondani szokás, csavarognak. A szülők többségének fáj is a feje ezek miatt, jóllehet a probléma csak látszólag nagy, megoldás van, mégpe­dig bőven. Az első és legfontosabb, hogy az édesapák és édes­anyák maradjanak következetesek, és tartassák be a sorrendet: előbb a munka, utána a játék. KinélJdnél persze más és más a mérték, van aki igen hamar végez a tanulnivalóval, van viszont aki küzd. Ilyenkor érde­mes a gyermeket segíteni, hiszen elképzelheti bármelyik felnőtt, milyen kín a gyermeknek ha hallja, hogy társai már javában rúgják a labdát, míg ő izzad a füzet, vagy könyv fölött. Az hiba, ha a tanulnivalókat a gyermek estére hagyhatja, hiszen akkor már fáradt, nem fog a feje, ami ahhoz is vezethet, hogy rosszul alszik, másnap nyomottan megy az iskolába. Ha mindez halmozódik, akkor eleve kimerül a gyerek, ami az egész tanulmányi munkára rányomja a bélyegét. A szülő, aki gondosan és tárgyilagosan mérlegeli gyermeke képességeit, ellenőrzi munkáját, az megtalál­ja a szabad idő kontrolljának módját is. Mert egy tény: a gyermeket azzal sem szabad gyötörni, hogy oktalan módon asztal mellé láncoljuk, mert ez nem a teljesít­mény javulását eredményezi, hanem a dac, <*z ellenke. zés forrásává válik. Csak a helyes, őszinte szülő-gyer­mek kapcsolat adhatja meg az egyéni elbírálás recept­jét, mégpedig családonként, és gyermekenként külön- külön. Mindez pedagógiai munka, a szülő helyes ha gondok esetén tanácskozik az iskolában a nevelőiekéi A szabad időt jó, ha a szülő a gyermekével együtt tér. vezi, szervezi. Ez a közös munka azt is eredményezi, hogy nagyon rövid idő alatt a szülő mindig tudni fogja, gyermeke hol, kivel és mit játszik, merre megy, vagy éppen merre szeretne csatangolni, ami természetes vágy bizonyos korban. Ez megnyugtató, és növeli a bizalmas, őszinte kapcsolatot a családon belül. Nem alakul ki leányunk, ban vagy fiunkban az örökös „őrzöttség” érzése, a já­ték, a szórakozás mégis okos figyelem mellett zajlik. És itt van a döntő momentum. A gyermek szívesebben vállalja a tanulást, igyekszik önként, jószántából ha. mar jó munkát végezni, és kiszabadulva az utcára, ud­varra, maga is tudja, meddig terjed a szabadsága. Ez megkönnyíti a szülő munkáját, és fokoZatosan alakítja ki a gyermekben a felelősségérzést, az időérzéket, a ha­tárok elfogadásának más téren is szükséges tulajdon­ságát. Tovább vizsgálva a tavaszi-nyári szabad idős prog­ramokat, szólni kell arról is, hogy ne kényszerítsük só­ját elképzeléseinket a gyermekre. Legyen választási sza­badsága, találja meg a barátokat, a szórakozás módjait, így tegyünk akkor is, ha a ruha bepiszkolódik eközben, vagy éppen elszakad, ha a játék hevében kisebb sérü­lésekkel kocog is haza a gyerek. A játék ideje légy éri igazán az, tombolja ki energiáját, hiszen ez jelenti a ki­kapcsolódást, ez erősít, ez eredményezi az egészséges fá­radtságot. Ne feledjük: a növekvő emberkének moz­gásra van szüksége Nem rossz, ha apuka vagy anyuka tud szakítani arra is időt, hogy néha részt vegyen ezek. ben a játékokban, ez sokkal maradandóbb kapcsolatot, barátságot alakít ki a szülők és gyermekek viszonyá­ban, mint a direkt nevelés. összegezve talán annyit mondhatunk még él: az okosan és közösen szervezett délutáni játék, mozgás létszükséglet a gyermek számára. De tudja a határt a szülő és gyermek is, ne boruljon fel az a rend, ami az esti fürdésre, lefekvésre, vagy éppen a vacsorára érvé- nyes. Legyen bármennyire is korszerű vagy modem a nevelési koncepciónk, az követelmény, hogy a növekvő gyermek időben pihenőre térjen, tisztán, rendezetten. Lehet, hogy ez a téli életrendhez hasonlítva néhány órá­val kitolódik, de nem jelentheti azt, hogy a pihenést és kikapcsolódást szolgáló játék a gyermek fejlődését, egészségét, tanulását hátráltassa. B. L> TÖRD A FEIED! Nagyon szép kicsi fa volt. Ágai, mint az arany gyeí- tyatartó karjai. Amikor a gazda elültette, a kis fa ma­ga körül tekintett és azt mondta: — Milyen jó élni. Kőriil- ragyog a napsugár, ágaim közt suhog langyosan a szél és suhog a tavasz. Azért ül­tettek el, hogy termést hoz­zak. Cirmos, aranysárga, za­matos körtéket. Fogadom, hogy nem lesz panasz rám. Már az első évben virágo­kat hozott. Hófehér, selymes virágok ringtak, az ághegye­ken kényesen és csodaszé­pén. Körülhízelegték a méhek és a pillangók. — Milyen gyönyörű vagy. — örvendezett a gazda s csak mosolygott. De jött a vad északi vi­har. — Letépem a virágaidat, sz sz sz... — kiáltotta gú­nyos kacagással. — Nem nem engedem, — dacosk^dott a kicsi fa. Keménven ellenállott s a vad északi vihar hiába ron­tott a körtefának. Csak a virágok' szirmait tudta letép­ni. De akkor már a «zirmok alatt ott ringott az ágakon boldok örömm“' a gyümölcs. Jött a szárazság. A KÖRTEFA — Elfonnyasztom a gyü­mölcseidet, — mondta. — Próbáld meg, — suttog­ta a körtefa. S a gyökereit mélyebbre bocsátotta a földbe, ahol nedvességet talált. S a kör­ték duzzadtak az ágakon. Hatalmas esőzések jöttek. A körtefa gyökerei tocsogtak a vízben. — Elrohasztom a gyümöl­cseidet, — zizegte a víz és nevetett. — No, no, lassabban, ko­ma, — így a kis körtéig. S gyökerein lefolyt a víz. le, le a mélységbe s a föld tartalékolta a vizet szára­zabb napokra. S a kis körtefa már a?, el­ső évben ringatott néhány körtét. De milyen finomat. Milyen zamatosat. S ahogy peregtek az évek. a fa egyre terebélyesedett, egyre nőtt. S ha kellett, meg­vívott az északi jeges szél­áramlás rohamaival, a szá­razsággal, az esőkkel. S hoz­ta, hozta pompás, ízes, gyö­nyörű körtéit. S a gazda na­gyon meg volt vele eléged­je, Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Tág. 7. Ibolyka. 8. Azonos mással­hangzók. 9. Vissza: eladni va­ló. XI. Foggal elmorzsol. 12. Szükséges. 14. Mész betűi ke- verve. 16. Megfejtendő. 18. Bőg. 20. Maga előtt mozgat. 21. Ajándékoz. 22. Napszak. 24. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 25. Vékony szeletekre vág. 27. Gsengerhez közeli községbe való. 28. TTTV. 29. Cselekedő. Függőleges: 1. Gyenge minőségű, kifor. ratlan bor. 2. Római 11. 3. Ilyen hal is van! 4. Római 1001. 5. Az idő „orvosa”. 6. Megfejtendő. 10. Láp betűi keverve. 11. Hasadék. 13. AöifUlie PICIKÉK A bábu fábul A gyerek rája bámul A bábu vissza bámul A kislány szeme tágul Messze leszállt egy hópihe Rálepett egy kék gerlice. összetörött a hópihe Elröppent a kék gerlice Tél van, tél van a kéményen der van. Elköltözött a meleg, messzeszállt a füsttel. Árva lett a tűzhely Egyik esztendőben gonosz Ms pondrók támadták meg s ahol megfészkeltek magu- gukat, ott összezsugorodtak a levelek és a termés le­hullt. A fa szédült, és érezte, hogy beteg. — Kis madarak jöjjetek, szedjétek le rólam a pond- rókat, — könyörgött a ma­ri aralmak. S a kis madarak jöttek s a pondrókat leszedték róla egy szálig. A gazda pedig megpermetezte a fát, hogy a kukacoknak ír magjuk se maradjon. — Ujjészülettem, suttog­ta a fa s még pompásabb, még délcegebb lett, mint volt. S gyümölcsei duzzadtan mosolyogtak az ágakon. Néha a fák vetélkedtek és dicsekedtek: — Az én gyümölcsöm a legfinomabb, — így a ba­rackfa. — Az én gyümölcsöm sok­kal finomabb és több gyü­mölcsöt hozok, mint te, — dicsekedett a szilva. A körtefa hallgatott, mint a szerények és a bölcsek. Mi­ért dicsekedjen? Gyümölcsei beszélnek helyette. A kis rigó meg is dicsérte: — Miért vetélkedtek? Ki- állhatatlanok vagytok. Soha­Szemmel érzékel. 14. Szovjet teherautómárka. 15. Megfej, tendö. 17. Omladék. 19. Ósz- szevissza szít! 21. A folyadék szintje csökken. 23. Művelte- tő igevégződés. 24. Vigyázója. 26. Római 55. 27. Közlekednek rajta. Megfejtendő: i Négy európai főváros neve: vízszintes 1, 16, függ. 6, 15. Múlt heti megfejtés: i — TANÁCSKÖZTÁRSA­SÁG — Könyvjutalom: Németh Hajnalka Tunyogmatolcs, Kardos András Nagykállő, Hegedűs Katalin Vásárcisna- mény, Sebestyén Lilla Tisza, szalka, Kolbert Tibor Nyír­egyháza. Dórika, Dórika kis szentem Alszik a, alszik a csöpp lelkem. Fekszik a, fekszik az ágyában Zsupsz, beleugrik az álmába Tüz-tűz, pirul az orcád Viz-víz, vízzel oltják Csip-csip, csip a szappan t'uss-fuss-fuss vár a paplan . 1 se kedveltem a dicsekedő szájaskodókat. Látjátok, a körtefa milyen szerény. Pe­dig ő a legkülönb közietek. Hanem idők múltán még­is csak megöregedett a fa. Körülötte ifjú, pompás fák virultak. S őt öreg bátyúké­nak szólították. — Lejárt az időm, — só­hajtotta. — Le bizony, bátya, — bólogattak a fiatal sudár fák. — Mindenkinek lejár egy­szer, — motyogta megadás­sal gz öreg körtefa, rpint a fogatlan vénember. — Ki kell ezt a fát már vágni, — mondta egy nap a fiatal gazda, mert a gazda is megöregedett s a föld alatt álmodta az igazak álmát. A körtefa lehajtotta gyé­rülő lombkoronáját. — Holtom után is hasz­nálni akarok, — dünnyögte megadással. — Lángomnál megfő az ebéd. S a fázók megmelegednek mellettem. Nincs annál szebb, mint má­soknak használni. Ezt tettem egész életemben, s ezt te-/ szem holtam után is. Nem éltem haszontalanul. S boldogan dőlt le, ami­kor a fejsze kidöntötte. öfbey írén 1 Szilágyi Erzsébet, a nyír- tassi 3411. számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapatának kuítúrfelelőse néhány ered­ményes kulturális program, ról számolt be. „Még a múlt évben ren­deztük meg a pályaválasztá­si vetélkedőt a hetedik és a nyolcadik osztály között. A verseny arról győzött meg bennünket, hogy a pajtások sok foglalkozást ismernek, de ezen a vetélkedőn olyan szakmákról is tudomást sze­rezhettek, amelyeket eddig még alig ismertek. A téli szünidőben bemutató örsi foglalkozást tartottunk, amelynek az volt a célja, hogy azok az őrsvezetők, akik nem juthattak el a képző táborokba, tudomást szerezzenek egy őrsvezető feladatairól. Ezt követően megszerveztük a ,.Ki tud többet jelképeinkről” ver­senyt. Célunk az volt, hogy a pajtások megértsék az egyenruha, a zászló, a nyak­kendő, a tisztelgés, stb. fo­galmát, tudják értelmüket. Sajnos, még vannak olyan úttörők, akik nem tudják ezeknek a szavaknak a je­lentését és ezért nem is ér­zik magukénak. Február végén rendeztük meg a kulturális szemlét. En­nek érdekessége az énekkar, a táncegyüttes és a tornászok szereplése volt. A hagyomá. nyos számokban sokan in­dultak, aminek nagyon örül­tünk. Nagy sikerük volt a kisdobosoknak, akik színvo­nalas műsorszámakat adtak elő. Legközelebb beszámolok majd a további e^emépyek- rőí, köztük hazánk félszaba­dulásának 30. évfordulója tiszteletére 'készült műso­runkról.” Tar Gyula, a tuzséri álta­lános iskola nyolcadik osz­tályos tanulója a következő­ket irta: Amint az a címből is ki­tűnik, vaskos meséskönyvről leÄet szó, hiszen 365 mese, plusz egy „cinegenaptár” 12 része sok olvasnivalót ígér. Tegyük hozzá gyorsan nem is akármilyet. Kezdjük so­rolni, mi is a rejtett isme­retközlés, ami minden hat évet betöltött gyermekbe be. lekúszik, akarva, akaratlan. Az első: a hónapok sorrend­ben vannak, így aztán az is megtanulja a naptárt, aki nem akarja. Azután minden hónapra éppen annyi mese esik, ahány napja van, s egy függelék gondoskodik arról, hogy a szökőév se maradjon ki. Vagyis tanít ez a mesés­könyv már a felépítésével is. A következő nagy élmény: a könyvben szinte a világ minden országának, népének meséje megtalálható. Japán­tól Angliáig az újgurok és malájok, az afrikaiak és tűzföldiek képzeletében szü­letett történetek sorakoznak egymás mellett, és ami a legtermészetesebb: a magyar mesekincs is méltó helyet kapuit a válogatásban. Első hallásra a szülő ebben ta­lán valami veszélyt is erez­het, hiszen a világ távoleső helyein más-más jelképrend­szer alakult ki, ami talán kevéssé érthetővé tesz egy- egy szép mesét. Nos, erről úgy gondoskodott a Móra Kiadó, hogy a magyar író­gárda javát kérte fal a nép­Úttörő­posta „Iskolánkban működő hon­ismereti szakkör március 21-én megyejáró honismereti kirándulást szervezett. Me­gyénk irodalmi és történelmi nevezetességeivel harminc úttörő ismerkedett. Első ál­lomásunk Vaja volt, ahol megtekintettük a Vay Ádám emlékmúzeumot, majd Tu­ny ogmatolcsra utaztunk. Itt Zalka Máté szülőházával is­merkedtünk. Következő ál­lomásunk Fehérgyarmat volt Turistvándiban megtekintet­tük a megye egyetlen mű­ködő vízimalmát. Móricz Zsigmond-emlékek -után ku­tattunk Tiszacsécsén, majd a szatmárcsekei temetőben Kölcsey Ferenc emlékét idéztük. Végül ellátogattunk Tarpára, ahol Bajcsy-Zsi- linszky Endre és Esze Tamas emlékeivel ismerkedtünk. A kirándulás befejezése után vetélkedőt rendeztünk és tablókat készítettünk a meg­látogatott emlékhelyekről. A kiránduláson sok hasznos is­meretet szereztek a tanulók.” Nyírtelekről érkezett a kö­vetkező hír. A nagyközségi tanács pá­lyázatot hirdetett „Közsé­günk fejlődése 1945—1975” címmel úttörők és kisdobo­sok részére. A pályázat cél­ja volt, hogy a gyermekek megismerkedjenek lakóhe­lyük felszabadulás utáni fej­lődésével és azokkal az em­berekkel, akik munkája, te­vékenysége nagyban hozzá­járult a község jelenlegi helyzetéhez. A pályázatok értékelése után, az úttörők közül első helyezést ért el Fekete Éva, a második Kru- •tilla Katalin és a harmadik Bobik Mária. A kisdobosok közül Puki Erika készített értékelhető dolgozatot. A pajtások a Nyírteleki 1. szá­mú Általános Iskola tanulói. A nyertesek és a helyezettek értékes jutalomban részesül­tek. ’ mesék gondozására, átdol­gozására, nyelvünkhöz ido- mítására. Elég, ha Rab Zsu­zsa, Rónay György, Sebők Éva, Végh György nevét em. lítjük. Móra, Zelk meséi szépen illeszkednek a sor­ba, jól megférnek Aesopusz- szal, vagy éppen egy orosz népmesével. így a Minden napra egy mese igazi irodalmi élményt is jelent, és ami nem mellé­kes: a gyermek számára egy napra éppen annyit kínál, amit a kis koponya be tud fogadni. A mesék terjedel­me ugyanis éppen egy al- latónyi, hiányzanak belőle az álmot rontó szörnyek, ré­mek. Szép illusztrációk, Reich Károly nagyszerű raj­zai teszik még értékesebbé a kiadott könyvet, amely egy­kettőre kicsik Ss nagyok kedvence lett. Örömmel ál­lapíthatjuk meg. hogy a Móra Kiadó, híven a kiala­kult szokásokhoz tartja a könyvek magas színvonalát, es mint ez esetben is, a nagy érdeklődés láttán nem rest akár negyedszer is kiadni egy művet. Az eddig megje­lent mesegyűjteményekkel együtt ez a könyv szinte ész­revétlenül tanítja meg a gyermeket arra, hogy más országok, más népek gyer­mekeivel kialakítsa közös vi­lágát, melynek központjában a szép, s mindig a jő diadala álL (bürget) Könyvajánlatunk Minden napra egy mese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom