Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-10 / 83. szám
Í*rf3. április Tf». Hangnem és demokratizmus A HANGNEM LÄTSZATRA csupán formai dolognak, a modor kérdésének tűnik. fia azonban a vezetők és a beosztottak között uralkodó hangnemről van szó, akkor már társadalmi, politikai kérdéssé válik. A hangvételben ugyanis kifejeződik az emberek megbecsülésének, tiszteletének mértéke. Az, hogy a vezető megbecsüli-e munkatársait, az ügyintéző megadja-e a tiszteletet az ügyes-bajos dolgaiban eljáró ügyfélnek, nem mellékes tényezője a társadalmi demokratizmus érvényesülésének. A stílus árulkodik. A hanghördozásból következtetni lehet, hogy a vezető, az ügyintéző a közösség szolgálatában látja-e tevékenysége célját és értelmét, avagy pedig mások fölött állónak érzi magát, olyannak, aki több, nagyobb másoknál, s ezért jogában áll sérteni, leckéztetni, kioktatni. Mindenkivel előfordulhat természetesen, hogy olykor ingerültebb, s emiatt „felmegy benne a pumpa”. De ahol polgárjogot nyer, meggyökeresedik a bántó, lekezelő hangnem, ahol ez érdemben és tartósan kihat az emberek közötti viszonyokra, ott már társadalompolitikai kérdésről van szó, s ebben az értelemben kell vele foglalkozni. Nem véletlen tehát, hogy jő néhány pártszervezet beszámoló, illetve vezetőségválasztó taggyűlésén szóba került ez a téma. Több alapszervezetben oly módon, hogy a vezetőség elmondhatta: a kommunista kollektíva erőfeszítéseinek eredményeként a vezetők és beosztottak viszonyát, az embereket tisztelő demokratikus hangvétel jellemzi. Néhány helyen viszont kritikai észrevételek jelezték, hogy a lekezelő hangnem továbbra is gondot okoz, egyes párttagok joggal bíráltak magukról megfeledkező, önteltté vált munkahelyi vezetőket. HA ELŐBBRE AKARUNK JUTNI a szocialista demokratizmus elmélyítésében, feltétlenül szükséges, hogy a pártszervek, alapszervezetek nagyobb figyelmet szenteljenek az embert tisztelő hangvételnek. Hiszen a munkás tulajdonosi szemlélet, az állampolgárnak a népi államhoz fűződő vi- j szonyát nem csekély mértékben befolyásolja, hogy a munkahelyi vezető vagy a hatóság képviselői milyen hangon tárgyal, nak. Az erre vonatkozó tapasztalatok erősíthetik a politikai tömegmunka érveinek súlyát, érzelmileg alátámaszthatják azokat, de csökkenthetik, le is ronthatják meggyőző erejű két. A kádermunka szempontjából célszerű tudatosítani az első számú vezető különleges szerepét és felelősségét. Sok példa tanúsítja, hogy ahol ő megadja a tiszteletet a dolgozóknak, magatartása, hangneme emberséges, — ott példája a többiekre is kedvező hatással van. Ahol a vezető megkívánja a kulturált ügyintézést, s ellenőrzi, hogy valóban ilyen-e, ott nem — vagy legalább. is ritkán — éri jogtalan sérelem, megbántás az ügyfelet. Ahol a vezetők nem keresnek maguknak kiváltságokat, előjogokat, ott általában megbecsülik az úgynevezett „egyszerű embereket”, s ez minden tekintetben jótékonyan érezteti hatását SOK-SOK ILYEN GONDOLKODÁSÚ, valóban szocia Bsta módon demokratikus vezetőt ismerhetünk. Ám előfordul az is, hogy egyesek, akik korábban jól dolgoztak, s ezért méltán övezte őket elismerés, egy idő után elfeledkeznek a kötelező szerénységről. Kezdik úgy érezni, hogy a munkájukkal kivívott tisztelet feljogosítja őket az előírások „nagy vonalú” kezelésére, hogy többre jogosultak, mint más egy szerű halandó. Fölényesek, nagyképűek lesznek, félvállról beszélnek a többiekkel. Sőt, némelyek eljutnak az önkényes cselekedetekig, a törvény megsértéséig, s ezen az úton a szükségszerű elbukásig. Korábbi érdemekre való tekintet nélkül fellépni a visz- szás jelenségek ellen — a pártpolitikai munka, a kádermunka fontos feladata. De még fontosabb, hogy a pártszervezetek megelőzzék az ilyen helyzetek kialakulását, hogy meggyőző szóval, idejében elhangzó figyelmeztetéssel, a vezetők folyamatos nevelésével elejét vegyék bármiféle hatalmaskodásnak, kiskirályoskodásnak. Legjobb ellenszere ennek az olyan légkör, amelyben tisztségét — legyen az bármely jelentős — betöltője a köz szolgálatának tekinti. Az ilyen magatartás alapvető összetevője a közérdek gondos óvása, a törvények és előírások betartásának szigorú megkövetelése, illetve az emberek megbecsülése, személyiségük és méltóságuk tiszteletben tartása. A SZOCIALISTA DEMOKRATIZMUS ERŐSÍTÉSE ilyen légkört, ilyen szemléletet igényel. S — nem utolsósorban — az ilyen légkörnek megfelelő, azt tükröző hangvételt is. Üj fonnák Nyíregyházán. (Gaál Béla felvétele) Olvasónk iria Készlet nélkül? örömmel olvastuk a lap április 3-i számában, hogy 1975. április 1-től a lakosság részére engedményes tüzelőakció kezdődött. De mit érünk vele, ha környékünkön — sem a győrteleki, sem pedig a porcsalmai TÜZÉP-te- lepen — nem lehet szenet kapni. Úgy tudjuk, hogy a tüzelőakció június 30-ig tart. Ezért kérjük, hogy még időben gondoskodjanak az illetékesek a két telep szénellá- tásáróL Annál is inkább, mert a tájékoztató többek között arról is szólt, hogy az állami és szövetkezeti TÜ- ZÉP-telepek már jelenleg is megfelelő mennyiségű és választékú árualappal rendelkeznek. A kérést a nyugdíjasok nevében is tolmácsolom, mert a tüzelőutalványt már megkapták és szeretnék beváltani, természetesen kedvező feltételek mellett —• írja levelében Hegedűs Gá- borné Ököritófülpös, Petőfi út 32. szám alatti olvasónk. Pirifsei tervek, remények Egy fokkal feljebb Cj belépők Közben egész sor egyéni gazdálkodó is kérte felvételét a közös gazdaságba. Az arányok így alakultak: a nagy közösbe nyolcszáz hektárt hozott az Uj Élet és 156 tagot. Ezerszáz hektárt és 216 tagot a Rákóczi. Ezenkívül nyolcvan új tag is belépett — ők voltak az egyéni gazdálkodók —, és még hétszáz hektár földterületüket is behozták. Piricse tehát termelőszövetkezeti falu lett. Mindössze,. . hjárom idős házaspár — felszabadulás utáni földhözjuttatottak, fiataljaik már nem élnek odahaza — maradt kívül az egész faluból, nem egészen húsz hold területtel. De lehet, hogy csak azért, mert koruk miatt lassabban határozzák el magukat. Az ajtó mindenesetre az ő számukra is nyitva áll. Az egyesülés, az új tervek, célok természetesen felfokozták a tagok érdeklődését a közös munka iránt. Hogy lesz, mint lesz ezután? A termelőszövetkezet nem gazdálkodott rosszul az elmúlt esztendőben. Egy tízórás munkanap értéke 107 forint volt, nyereséget is fizettek, a tagjövedelem átlaga meghaladta a 23 ezer forintot a közösből. De ezenkívül igen serény dohánytermesztők és Közel két évtizede alakult termelőszövetkezet a kis nyírségi faluban, Piricsén. A hatvanas években a közös gazdaságba be nem lépett gazdák egy része szakszövetkezetei alakított. Jó né- hányan továbbra is egyénileg kazdálkodtak. Lassanként, a termelőszövetkezeti mozgalom erősödésével minden piricsei lakos megértette, hogy a falu gazdaságilag három felé osztva nem tud eléggé gyorsan fejlődni. Éppen ezért az elmúlt év december 30-án a két közös gazdaság, az Uj Élet Termelőszövetkezet és a Rákóczi Szakszövetkezet kimonta egyesülését Egyesült Erő néven. állattenyésztők Is a piricsei- ek. Ebből sem kevés jövedelmük volt. Magától értetődik, hogy az erősebb közös gazdaságtól még jobb eredményeket, tovább növekedő tag jő védelmeket várnak. Ki legyen az elnök? így magyarázható, hogy a vezetőségválasztó közgyűlésre még úgy is zsúfolásig megtelt az iskola tornaterme, hogy a folyosóra nyíló ajtókat is kitárták. Egyesülés után — különösen ha mindkét termelőszövetkezet elnöke népszerű volt a saját tagsága előtt —, nem kis feladatot jelent a vezetők megválasztása, főleg az elnöké. A gyűlés megkezdése előtt beszélgettünk Nagy Károly párttitkárral, aki elmondotta, hogy az általános vélemény az lesz: Batai József, a szakszövetkezet elnöke legyen a megnagyobbodott gazdaság első embere. Demeter László, a volt termelőszövetkezeti elnök pedig az elnökhelyettes. Természetesen lesznek, akik majd ragaszkodnak volt elnökükhöz. Demeter Lászlóval beszélgettünk a közgyűlés előtt. Azt mondta, hogy Piricse szakemberhiánnyal küzd. Ö pedig szakember. Csakhogy négyéves elnökösködése n élelőtt szemerkélt az eső. A fia. ” talok száraz fából óriás máglyát raktak. — Mi lesz abból a tábortűzből, ha megered az eső? — kérdezgették az idősebbek. — Meggyújtjuk. Száraz a fa, annak égnie kell. Ez az ünnep tábortűz nélkül nem múlhat el, mert az a tűz az ifjú nemzedék hálatüze lesz a felszabadítók és az öreg harcosok emlékére — válaszoltak a fiatalok. Nagydoboson, a községi pártház előtt már sürögtek az autók. Elsőként az ópályi veteránok érkeztek. Azután a szamosszegiek. Nyírpa- rasznyárói és Szamoskérről csak egy- egy ember érkezett. Bent, a teremben már ültek vagy harmincán az asztalsorok körül. Akkor jött egy zömök, mosolygó, nyírott bajuszú férfi. Fekete ünneplő ruhában, kurta bőrkabátban. Kezét úgy emelte fel, mint régen, 30 évvel ezelőtt és jó hangosan köszönt: — Szabadság, elvtársak! — Szabadság! — válaszolták a többiek, de úgy, hogy a lelkűk is zengett, mint a megpendített hegedűhúr. nemcsak a hangjuk. — Ni- csak, a Pista! Balogh Pista! — kiáltott Kocsis Miklós, az ópályiak közül. — Hogy vagy komám? Ittál-e már valamit máma? — Te még akkor fel sem ébredtél, amikor én már ittam! — válaTalálkozó Nagydoboson szolt hetykén, igazán legényesen és levette rövid bőrkabátját Leült a sorba. — Hát te hogy vagy? — fordult Kocsis Miklóshoz. ■— Jobban, mint annak idején Marosvásárhelyen — válaszolt Kocsis. — Emlékszel, hogyan másztunk át a laktanya szögesdrótos kerítésén? — Mindenre emlékszem én, komám. Még mindenre. De leginkább arra a cafrangos régi világra, amelyben nem is koldusok, hanem dervisek voltunk... A nagydobosi Balogh István és az ópályi Kocsis Miklós együtt voltak a fronton, együtt voltak katonák. Egyidősöks 1916-ban születtek. Kocsis Miklós már nyugdíjas rendőr főtörzsőrmester Öpályiban ő szervezte meg 1944 végén az új rendőrséget, a nemzetőrséget. Szökött katona volt, 1944 októberében már otthon búj- kált a faluban, de még a családja se tudta, hogy hol. Október 28-án, a község felszabadulásának napján előjött és elsők közt lépett be a kommunista pártba, meg az új élet, az új rend szervezői sorába. Egyik fia ma Nagyecsed tanácselnöke, másik fia elektromérnök. — Hogy mertem volna én ilyesmiről csak képzelődni is a felszabadulás előtt? — kérdezte most, miközben az életéről beszélgettünk. A találkozó meghitt volt, bensőséges, mégis vidám és harcos. Any- nyi forradalmi dalt, mozgalmi indulót mostanában sehol sem hallottam, mint a 45-ösök nagydobosi találkozóján. Leginkább Balogh István énekelt, kezdte a nótát és adta a hangot, s egy-egy nóta után mindenki mondott valamilyen emléket. — Én 1945. április 3-án házasodtam — kezdte Balogh István. Másnap, 1945. április 4-én kezdtünk hoz. zá Nagydoboson a földosztáshoz és én tagja voltam a földosztó bizottságnak... Emlékeztek, amikor a dobosi nagyságos úr visszajött, kezében a papírral, hogy neki 200 hold föld visszajár? Hol vagy, Tar Józsi? Együtt mutattuk meg neki, hogy mi jár vissza— Ami öldöklő harc volt akkor, 30 évvel ezelőtt, ma nevetést csattantott az emlékezők torkán, hiszen bizony-bizony néha már úgy tűnik, hogy könnyű, egyszerű volt megvívni az 1945-ös csatákat. Pál Tar József, aki sokáig párttitkár is volt Nagydoboson, így emlékezett: — Én 1945-ben mindennap gyalog jártam be Nagydobosról Mátészalkára, két héten át, oda és vissza, napi 25 kilométert, hogy elvégezhessem az első pártiskolát. Nem gondoltam volna akkor, hogy 30 év múltán így találkozunk. Az 1919-esek már csak ketten ültek az ünneplők között. A 82 éves Kosa József és a 80 éves Lőrincz György. Mindketten Szamosszegről. ök keveset beszéltek, csak bólongat- tak, ha a fiatalabbak szóltak hozzájuk, hogy bizony úgy volt. Az is úgy volt, hogy mennyire megverték őket a tanácshatalom leverése után. így ment a beszélgetés, az emlékezés órákon át. Közben volt pálinka, ebéd, bor, sör, kinek mi ízlett jobban. Az úttörők is nagyon szép köszöntőt mondtak, egyik-másik öregnek a könnye is kicsordult. Este hiába szemerkélt az eső, lágyult a hála tábortüze és magasan világított a sűrű sötétben. Szendrei József alatt nem ért rá magát to-' vább képezni. Ha tehát most a gazdálkodást irányító elnökhelyettes lesz, az majdnem olyan, mintha egy szakembert nyert volna a szövetkezet. A közgyűlés előtt, amikor a jelölés körül egy kis vita alakult ki, már sokkal dip- lomatikusabban, meggyőzőbben mondta el ugyanezt: — Köszönöm a jelölési javaslatot, de mint négy évig volt elnök, megtanultam, mik a termelőszövetkezet elnöke iránt támaszható követelmények. Húsz éve ismerem Batai elvtársat, és megfelelőnek tartom az elnöki tisztségre. így is történt A tagság megértette és csaknem egyhangúlag Batai Józsefet választották meg elnöknek. Fejlesztés, telepítés Nagyon nagy figyelemmel hallgatta meg a tagság Tur- gyán Mihálynak, az alapszabály-előkészítő bizottság tagjának előadását, aki az új szabályokat ismertette, főleg a tagok jogait és kötelességeit. Szerepelt ebben a gyermekes anyáknak járó többféle kedvezmény. Nagyon figyelemreméltó, hogy az újonnan belépő tagoknak háztáji kedvezményt adnak. A bizottságok elnökeit és tagjait is jól és helyesen kialakított arányban választották meg a két volt szövetkezet legarravalóbb tagjaiból. Ezután a szövetkezet — a törvény adta lehetőségek kihasználásával —, kimondta a hármas kategóriából a kettesbe való átminősítését. (Ez ismét a tagjövedelem növelését teszi lehetővé, egyebek között.) Már az egyesülés élőit megkezdték a közös fejlesztési tervek megbeszélését.’ Eszerint arra törekszenek, hogy az idén egész évben tudjanak munkát adni a tagságnak. Szerepel még az almáskertek felújítása, új gyümölcsösök telepítése, besűrítése, korszerűbb koronaformájú almáskertek létesítése, egy új málnáskert létrehozása. A jelenlegi 1200 anyajuh számát pedig kétezerre növelik, mert a község hagyományos juhtenyésztő, értenek hozzá és jó jövedelmet hoznak belőle. Szarvasmarha-tenyésztésüket a húsmarha irányában szakosítják. A háztáji termését a közösön át értékesítik. A tagjövedelem hatmilliőn felül volt. Azt szeretnék, ha az idei gazdasági év után elérné a tízmilliót. Gesztelys Nagy Zol«»; m
