Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
1975. áprflfe 91 n í*./ f i G ' KBCBT-WÄ'ÖTÄftBRSZAO Gerebenné örömére Cégénydányád - asszonyszemmel A mogorva tavasz ellenére ébred a cé- genydányádi határ. Tarka ruhás asszonyok ébresztgetik: délelőtt a faluszéli majorban almás ládákat készítenek, ütésük súlya alatt a szegnek nincs ideje ingadozni, mindegyik mélyen fúródik a fába. Néhányat! már az ebédkészítésre gondolnak, akadnak, akik az egei kémlelik és a szél erősségét méregetik, mert délután kukoricaszárat kell égetniük a határ egy távolabbi részén. Harmincketten vannak, kalapácsuk koppanása messzire hallik. Jó hírüket járásszerte elhintette a szatmári szél. Ök alkotják a helyi tsz legütőképesebb brigádját, rájuk vár a fizikai munka zöme. Vala mennyien bekötött fejjel járnak és ez jelképes is, mert lány nincs közöttük. Kimarta a fák gyökerét Kereken hét esztendeje dolgozik a brigádban ifj. Juhász Endréné. Hét szűk esztendő volt ez, vagy hét bő esztendő? Azt mondja. vegyes, mert a bőség kosarából az időjárás is kilopott egy jókora darabot. Dányádon ugyan nem pusztított árvíz, öt évvel ezelőtt itt nem kellett csónak, az utcákon gumicsizmában nyugodtan lehetett közlekedni. De a belvíz kimarta a fák gyökerét, az apróbb növényektől meg elvette a levegőt. A sokat ígérő zöldségtábla is elpusztult a közösben. A saját kertjükben gyümölcsfákat ültettek, már valamennyi termőre fordult. Az öröm azonban nem volt teljes, mert a jónak és olcsónak mondható lengyel gyártmányú permetezőgépet nem lehet kapni sehol a megyében. A napi két műszak mellett még enn*k beszerzéséről is gondoskodni kellett: a fővárosból hozatta a permetezőt. A mezei munka, a csizmát marasztaló sár és a Kárpátokból bezúduló szél megviseli az ő egészségét is. Bármilyen erős, bármilyen edzett, néha orvoshoz kell vagy kellene mennie. Azért mondja feltételes módban, mert a körzeti orvos hetente itt csak egyszer rendel. Akkor meg úgy megrohanják, hogy a várakozástól még csak betegebb lehet az ember. Miért nem rendel az orvos hetente legalább kétszer? — kérdezi Juhászné. Valóban, miért? Még azt is kérdezhetné: lány nincs » tsz-ben, férfi is kevés és ha ők megbetegszenek súlyosabban, akkor ki megy a határba? Hát ott a busz és nincs, js jnessze Fehéré,, gyarmat — mondhatja bárki. Csakhogy Juhászné szerint a Hermánszegről Gyarmatra tartó, buszok itt már olyan terhesek, hogy üéptefe- nek bárkit is felvenni, gyakran meg sem állnak. Nagyon sokat dolgozik. Korán kel, a tehenészetben kimossa a tejes kannákat, aztán beáll a brigád tagjai közé, s egész nap kint van a mezőn. A mosásért havonta tíz munkaegységet kap. Számolni próbál Egy évben ez százhúsz munkaegységet jelent és ez szorozva ... A szorzószám nagyságában reménykedik. Ment ahová szólították Tízéves szolgálatáért nemrégiben Kiváló dolgozó címmel tüntették ki Hunyadi Ödönnét. A tíz év alatt vajon hány növény cseperedett fel a munkája nyomán? A fagyos napokat kill tvonta 8000 darab különböző gyalut gyárt a Nyírbátori Faipari Vállalat nyír- bélteki üzeme Képünkön: Máriás Erzsébet és Kaliba Éva kézigyaluk megmunkálásán dolgozik. (Hammel J. felvétele.) véve szinte mindennap munkában állt a tíz ev alatt. ^ Bármikor üzentek erte, kardigánt, vagy kabátot vett és ment oda, ahová a munka szólította. Kedvvel, bizalommal ment akkor is, amikor az időjárás, vagy más tényező fenyegette a zárszámadást. Volt úgy, hogy láb- íjjhegyen indult a kapuig, hogy ne zavarja a xappal alvó éjjeliőr férjét. Két számot a fejében tart: tavaly 350 munkaegysége volt, ta- valy előtt 420. Rengeteg a munkája otthon az ip rój ószaggal. Muszáj népes baromfiudvart tartania, mert az ÁFÉSZ ide egy szem húst nem hoz. És félkész áru sem kapható az egyetlen boltban. A tűzrakástól a kopasztásig minden munka rá vár. Nylonzacskóba csomagolt csirkét és zöldséget még nem is látott. A brigádról mondja: nem sok a zökkenő, az asszonyok egy nyelven beszélnek, segítik egymást. A kapálnivalóból mindenkinek kimértek egy részt, ha valaki megbetegszik, közösen kapál- ják meg ezt a területet. Egymás házépítését is segítik. A téglaadogatás „meg sem kottyan” nekik. Évente többször is megtöltik a tsz bérelt autóbuszát és hét végén elindulnak, hogy feledjék a munkát, a gondokat. Legutóbb a Kékesen jártak, legközelebb Debrecenbe mennek a virágkarnelválra. Augusztus 20-át virágos hangulatban akarják ünnepelni. Kinőtte a falu... Az ünnep, a pihenés kevés — mondja panaszos hangon Fekete Józsefné. Még a sorban állás is időt rabol. A kenyér nem érkezik rendszeresen a faluba, és ha feltűnik a kenyereskocsi, percek alatt zsúfolt lesz a parányi bolt. Van úgy, hogy a brigádnak is több mint a fele sorban áll, tehát csak ők jelentenek több mint tizenhat vásárlót... Képzeljük csak el — mondja — az irodisták is türelmetlenek a sorban, hát még azok, akik egész nap allnak, vagy görnyednek például egy répaföldön. Ezt a boltot már kinőtte a falu, ez a választék elmarad a mai igényektől. Az újságíró fogalmazása az előbbi mondat, de Feketéné mondanivalójának is ez a lényege. Panaszolja aztán az utánpótlás hiányát: „Furcsa, hogy egy lány sem jön ide. Én már gyengülök, egyre kevesebb munkát bírok és ezzel így van még néhány brigádtag. Mi lesz később?” Feketéné aggódva kérdez, félti a közöst, nem támaszkodik csupán a gépesítésre, segítséget vár. A jó gazda szemével figyeli az időjárást is, a meteorológiai intézet jelentéseire élénken figyel. Az időjárást szidja azért is, mert az idei zárszámadásból nem telt ki az a szekrénysor, amelyet nemrég Vett. A rengeteg eső, a latyakos sár miatt kell délután a kukoricaszárat égetni, az ősszel ugyanis ez a kukoricatábla nem volt megközelíthető. Egyre könnyebb A brigádot özv. Korponai Istvánná vezeti, egyben ő a termelőszövetkezet párttitkára is. Mindkét funkciójában azért dolgozik, hogy az asszonyoknak állandó munkája legyen, s hogy javuljon valamennyiőjük élet- és munkakörülménye. A ládaüzem megalakulása neki is köszönhető — 50 forintot keresnek itt naponta az asszonyok. Korponainé a járási párt- értekezleten küldöttként vett részt, ahol a nőpolitikái határozat végrehajtásának eredményeiről és gondjairól szólt. Mondja, ha lassan is, de egyre könnyebb az asszonyok élete. Épül az óvoda, ötven gyereket lehet majd elhelyezni benne. A kisgyermekes anyák ősztől egész nap biztonságban tudhatják gyermeküket. nyugodtabban dolgozhatnak a mezőn. A brigádvezető Gereben Sándornál külön is említi, mivel ő most várja a negyedik gyermekét. Talán Gerebenné örül maid legjobban az óvodának. Feltétlen írjuk meg — kéri Korponainé —. hogy az óvoda építésénél a brigád a közeljövőben egy napot ’dolgozik, s ez a nap szombat, vagy vasárnap lesz. Hangsúllyal vési az emlékezetünkbe, hogy őszre napközi otthont kap az iskola, ahol ebédel is főznek. Még nem harangozzák a delet, de az asz- szonyok kerékpárra ülnek és az előbb még '-sendes falu egyszerre mozgalmas lesz. Par nerc múlva a kéményekből sótétebb füst száll a magasba, a brigád tagjai ebédet főznek. I Nábrádi Lajos Máté néni kincsei A falu szélén az első ember pontosan útbaigazított, hogy merre találom Máté néni házát. A kocsordi kis parasztporta udvarán az állatok körül sürög-forog a gazda. Az alsó házban Boriska néni a csirkéit eteti, százat vett a szövetkezettől, nemsokára rántani. valók lesznek. De az idős asszony nevét nem a csirkéi tették híressé megyénkben, sőt az országban, hanem a szebbnél szebb kézimunkái, szőttesei, köztük olyanok, mint az 1892- ből származó mintás asztalterítő, vagy a vászonszőttesei. Különleges ritkaságai közé tartozik a jobbágying, amely vászonból készült, a megyei múzeum részére is elkészítette. A komódfiókban szép rendben sorakoznak az értékes népi motívumokkal díszített kézimunkák. Tavaly, de azelőtt is a megyei néprajzi pályázaton Máté néni munkáival díjat nyert. Ezt követően a cseréptárgyak kerülnek az asztalra. Az egyik korsón megrajzolta falujának történetét a lápvilágtól napjainkig. Boriska néni jól ismeri a paraszti élet nehézségeit, mert maga is közösben dolgozott sokáig. s a Mezőgazdaság kiváló dolgozója címet is elnyerte. A cserépre rajzolt életképek között kis versike olvasható: „Itt a tavasz, jajj de rágen várom, Szívem örül a napsugaras tájon, öröm nézni, mint mennek a Szántó-vető emberek .. Mert Máté néni ki tudja hányadik szenvedélye az írás. Aztán a bélyeggyűjteményre kerül a'sor. Külön csoportosítva a növények, állatok, festmények, sportolókról kiadott szép sorozatok, blokkok. Ez lesz a Pesten tanuló ikerlányok hozománya. Sokan jönnek ide megcsodálni gyűjteményét, munkáit, legutóbb egy külföldi vendége volt. „Jártak itt már a rádiótól, fővárosi újságoktól, meg a csoda tudja, honnan nem.” Végül az iskolai füzet kerül elő, amelyben Máté néni féltve őrzött írásai, versei látható. Egy jelentős anyagát az Üj írás című folyóirat februári száma közölte, Emlékek címmel. írta és fényképezte: Elek Emil
