Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-22 / 93. szám
1375. äprffis 52: KELÉÍ-MAGVARÖÉS2AQ Katonák a kongresszusról Néphadseregünk katonái is nagy figyelemmel kísérték a párt XI. kongresszusának tanácskozását. A legélénkebb helyeslést és egyetértést az váltotta ki, hogy a XI. kongresszus határozatai alapján kitűzött célok társadalmunk szocialista jellegének erősítését, további gazdasági és társadalmi felemelkedésünk ügyét, a fejlett szocialista társadalom felépítését szolgálják. A kongresszuson elhangzottakon belül különösen nagy érdeklődésre és kedvező visszhangra találtak továbbá az államélet fejlesztéséről, az életszínvonal-politikáról, a tulajdon- viszonyok szocialista jellegének szilárdításáról, valamint az ideológiai kérdésekről elhangzott megállapítások és további célkitűzések. A hivatásos katonák túlnyomó többsége nagyon élénken és teljes egyetértéssel reagált az államélet demokratizmusával kapcsolatos soron lévő feladatainkra. Török Mihály ezredes, a kongresszus egyik katonaküldötte kijelentette: „Személyes tapasztalataim szerint ma még sajnos némely állampolgár ügy vélekedik, hogy neki felesleges, szükségtelen részt vállalnia az államdöntések előkészítéséből, meghozatalából és végrehajtásából, mert szerinte a fontos kérdéseket úgyis az „okosok” döntik el. A kongresszusi beszámolóból és az elfogadott dokumentumokból is kitűnik, hogy ez az álláspont mélységesen hibás. Mert a mi társadalmunkban az állami élet, s politikai rendszerünk fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontatkoztatá- sa, a tömegek aktív részvétele a hatalom gyakorlásában. A sorkatonák figyelmét különösen megragadta, hogy a Központi Bizottság beszámolója leszögezte: belátható időn belül elérjük, hogy minden fiatal házaspár lakáshoz jut. Bár a kongresszus valamennyi megállapítása és az ott kitűzött megannyi feladat értelemszerűen a hadsereg egészére, minden tagjára is vonatkozik, a hadseregben szolgálókat — érthetően — nagyon megragadta a saját munkájukról, helytállásukról szóló értékelés. A Mélyépítési Tervező Vállalat geodétái a SZAVICSAV megbízásából Nvíregy- j. áza ivóvízellátásának tervezett geodéziai méréseit végzik. (Gaál Béla felvétele) „A falu gazdasági, társadalmi struktúrájának átalakulása a falusi lakosság körében végzendő közművelődési munka elé is új feladatokat dilit. Az új helyzethez alkalmazkodó, differenciált tevékenységet kell folytatni." Tiszaszalka gyakran hallat magáról színvonalas művészeti csoportjai, ifjúsági klubja, új könyvtára, a köz- művelődés mindennapi feladatait megvalósító kezde. ményezései révén. Nem vé. letlen tehát, hogy a közművelődési párthatározatnak éppen ezeket a sorait ragadtuk ki mottónak. S gz sem véletlen, hogy éppen Tisza- szálkán próbáltuk feltérképezni ennek a munkának új, a falu változó képéhez iga. zodó feladatait. Ütőn — magnóval Nagy kanyarral őleli itt félkörbe a Tisza a falu határát, a másik oldalon meg a végeláthatatlan beregi me. zők nyugalma hat az első percben az ideérkezőkre. Vá- sárosnaményt elhagyva ez a község az egyetlen egész Beregben, ahol számottevő ipari üzemmel rendelkeznek: mintegy 600 dolgozót foglalkoztat a MEZÖGÉP-gyár. egység. Búzakalász Tsz-e jól működik. A Nyírmadai Állami Gazdaságnak is van itt egy munkahelye, a laposha- di. S hogy a térkép alaprajza teljes legyen, meg kell említenünk a helyi ÁFÉSZ-t, s végül magát a községet, a Az elmúlt években Szatmári illetve Bereg adott otthont a megyei egészségneve. lési napoknak. E rendezvények hatásukat és hírüket tekintve messze túlnőttek a megye határain, hiszen a korszerű témák megbeszélése. ismertetése a szakmai kö_ zönségen kívül a rendező területek lakosságát is megmozgatta. Az események cél. ja többek között éppen ez volt, hiszen így sikerült a legszélesebb közvélemény ér. deklődését felkelteni az iránt, hogy saját és környezete egészségvédelmével törődjék. A jó tapasztalatokat hasznosítva készültek az idei egészségnevelési napokra is. ame. lyeket ez alkalommal a Nyírségben rendeznek. Most fejeződtek be az előkészítő tárgyalások, amelyeken _ a városi, járási és nagyközségi pártbizottságok, tanácsok képviselői, valamint az egészségügy szakemberei vettek rásZt. Meghatározták az ese. OMény időpontját: 1975. szeptember 16-án Nyíregyházán lesz a megnyitó. A programot úgy állították össze, hogy az nyomon kövesse a legfontosabb, az élet állította kérdéseket. Első helyre így az üzemegészség- ügy problematikája került, amit indokol egyrészt a megye fejlődésének iránya, másrészt az a határozat, amely az üzemorvosi hálózat kiépítését írja elő Ujfe- hértón az egészséges életre nevelésről hangzik el előadás és több referátum. Tiszalö- kön a környezetvédelem képezi a napi megbeszélések témáját Már most, a szervezés korai stádiumában az a cél vezeti az egészségnevelési csoportot, e rendezvény avatott szervezőjét, hogy a Nyírségben de a megye más területein is időben felkeltse a szakmai érdeklődést, és egyben úgy orientálja a lakosságot, hogy mind többen ne csak mint hallgatók, hanem a vitában részvevők legyenek részesei az eseménynek. Kíván sások és lehet ősések K5zniűve!^désl „térkép” A 9 '99 KÉPERNYŐ ELŐTT Az idén harniadizbpn Készülődés az egészségnevelési napokra hozzátartozó Tiszaviddel és Tiszaadonnyal. Csaknem háromezren élnek itt. Vajon hogyan? Mi az, ami a napi kötelességek, a munka után elfoglaltságot ad, hogyan szórakoznak, művelődnek? Mit jelent a három községnek a körzeti művelődési ház szervező munkája, hogyan lehet összehangolni a köztríűveíő. dós aktuális feladatait' '^'Különböző munkahelyek között? Pribula László, a körzeti művelődési ház igazgatója arról a célról beszél, hogy mindenki megtalálhassa a neki való szórakozási-művelődési formát. Már az iskolás' gyermekek között elkezdik ébresztgetni az állandó, folyamatos önművelés igényét, vágyát. A honismereti szakkör tagjai magnóval járják a házakdt, gyűjtik a helyi népszokásokat, ritkán hallott dalokat, a munkásmozgalom történetére vonatkozó emlékeket. Tervezik, hogy feldolgozzák a helyi gazdaságok munkáját, történetét is. Készül a község monográfiája, s mindezekhez, no meg az üzemi híradókhoz nélkülözhetetlen a fotoszakkör munkája. A fiatalok az ifjúsági klubban találkoznak rendszeresen, Tiszaszalkán önálló helyiséget is készítettek maguknak — a másik két községben inkább a klubkönyvtár a fiatalok találkozóhelye. A tiszaszalkai klub Demarcsek Gyula Vezetésével már harmadszor nyerte el a kiváló címet. Hetente egyszer próbál a citerazene- kar, rendszeresen tartanak fúvószene- és zongoraoktatást, nagy a forgalma a könyvtárnak és az, olvasóteremnek. S mindezeket az ál. landó programokat kiegé. szitik az alkalmi rendezvé- . nyék. Mindig valami újat... Ha van receptje a jó közművelődési munkának, az Tiszaszalkán mindig valami új ötletet jelent. S a függetlenített népművelők „meg. szá'llottságát”. Úgy mondják a faluban, ketten még a hegyet is elhúznák. Pribula László higgadt, kiegyensúlyozott; a tudományt és a tapasztalatokat összegezi munkájában: most végzi az egyetemet Debrecenben. Lő- rincz Tibor, a három községben ingázó könyvtáros ép. pen az ellentéte, a fiatalság tennivágyása, lendülete lobog benne, ahogy arról beszél; hogyan lehetnek fórumai a könyvtárak a falu közművelődésének. Munkájukat az „önkéntes” népművelők, tiszteletdíjasok segítik. Nézzünk most szót a legtöbb dolgozót foglalkoztató munkahelyen, a MEZŐGÉP Vállalat gyáregységében. SZÜ« 'Jénő, a pártszervezet csúcstitkára a legfontosabb feladatról, a szakmai képzésről és továbbképzésről beszél. Több mint hét évvel ezelőtt kezdték el; csaknem nyolcvanan tanultak akkor szakmát Csepelen. Azóta újabb átképzéseket indítottak, vasszerkezeti lakatos és j hegesztő szakmákban. Ma már a fizikai dolgozók hetven százaléka szakképzett munkás. Pénz — jő helyen A szocialista brigádok kulturális vállalásaival kapcsolatban azt szeretnék, ha egyre tartalmasabb lenne. Jó példáért nem kell messzire menni, hiszen a laposhadi állami gazdasági részleg egyik szocialista brigádja szolgáltatja: a mezőgazdasági brigádok vetélkedőjén elért sikerekkel. Sok szabad időt elvett, mégis azt mondják; megérte. Nem hiányozhat térképünkről a tsz, az ÁFÉSZ sem. Gerő Árpád, a tsz alapszervezetének és egyben a községi pártszervezet csúcs- titkárának az a véleménye, hogy jó helyre kerül a tsz pénze, amikor a művelődési házat támogatják. Saját szociális és kulturális alapjuk nagy részét ugyanis tavaly a kiesett betegnapokra kifize. tett összegek vitték el. A Búzakalász Tsz évi 45 ezer forintot utal át a művelődési háznak, s ezért csak azt kéri, hogy fiataljait vonják be a művelődési formákba, nevelésüket, továbbképzésüket segítsék. A tsz-től kapott összeget ebben az évben az ÁFÉSZ 10 ezer forinttal pótolta meg, hasonló kívánságok kíséretében. Itt kell megemlítenünk a szocialista szerződéseket, amelyeket a művelődési ház kötött az iskolával, az ÁFÉSZ-szel és a tsz-szel. A jövőben a MEZŐGÉP Vállalatnál is tervezik a csatlakozást. Érdemes, mindenki jól jár az együttműködéssel; Tiszaszalkán ugyanis nem egy-két népművelő munkája a közművelődés, hanem az egész falu közügye. Baraksö Erzsébet A Brühne—Ferbach eset. Az első részben izgalmas, bonyolult, sőt túlságosan is bonyolult cselekményű, játékfilmnek induló, majd a dokumentumba átváltó filmet láttunk a múlt héten. A kétrészes NDK-íilmet szerzői (vagy a Magyar Televízió műsorszerkesztőá ?) a bűnügyi kategóriába sorolták. Nem teljes joggal. Ugyanis maga a téma, a politikai okokból elkövetett kettős gyilkosság és a későbbi, ehhez kapcsolódó többi gyilkosság — nem egyszerű bűnügy, több annál; ezenkívül pedig a film sem felel meg egyértelműen a krimi műfaji szabályainak. Már az első részben túlzott homály fedi a kapcsolatokat, a vágások is többször megtévesztik a nézőt, ha nem figyel eléggé. Így aztán legfeljebb sejti, hogy itt az NSZK kormányköreiből egyes személyek által hall- - gatólagosan jóváhagyott, sőt támogatott fegyvercsempészésről van szó, de nem tudja meg, ki a tettes, kik a felbujtók és az ügyet eltussolok. A homály oszlatását célozta, hogy a cselekmény t többször megszakította a szerzőnek a nézőhöz szóló tájékoztató szövege. Ez azonban részben műfaji töréshez, részben pedig a film tempójának bukdácsolásához, érdektelenséghez vezetett. Az anyag végül is úrrá lett a film alkotóin, akik — nem tudván megoldani a valóság, nak játékfilmmé való sűrítését — politikai dokumentumfilmnek (vagy legalábbis ahhoz hasonlónak) fejezték be azt, amit bűnügyi játékfilmnek kezdtek el. Ezért aztán elégedetlenül kelt fel a néző a képernyő elől, mert sem mint kriminek nem volt. igazi befejezése (nem került kézre a tettes), sem mint dokumentumfilmnek nem volt erős politikai profilja, mert nem bizonyított — az újságcikkeken és a bírósági, rendőrségi jegyzőkönyveken kívül — az ügy hátterét és mélységét feltáró dokumen. tációvaí. Gazda-e a tsz-tag? Termelőszövetkezeti tagokkal az új tulajdonosi tudatról, érzésről beszélgetni nem csevegés, hanem igen komoly eszmecsereszámba megy. Ilyen eszmecsere kialakulását akarhatta lehetővé tenni Ecíc T. Imre rendező azzal, hogy klubszerű keretet teremtett a Falu — 1075. című műsorban a gazda-e a tsz-tag? időszerű témájának. Eléggé méltatlanul ritkán szoktunk megemlékezni bizonyos műsortípusokról. Nem mentségként, de talán azért is, mert valahogy annyira természetesen hozzátartozóvá váltak az ilyenek egyes napszakokhoz, s annyira megszoktuk, hogy általában jók, színesek és érdekesek, — hát kevésszer jut eszünkbe külön is megemlékezni róluk. (A hiányuk bizonyára hamarabb feltűnnék!) Mindezt két, a Kossuth adón sugárzott vasárnapi műsorról gondoltuk. Az egyik Búzás Andor és Kovács Jenő kitűnő műsora volt, a „Faluról mindenkinek”, mely a mai falu életének társadalmi arculatát, az egyes emberi sorsokon keresztültetsző változásait és jövőjét érzékeltette friss, jó valóságízekkel. Két kis riportot külön is érdemes megemlítenünk. Mindkettő a fizikai munka rangjának, be_ csületének a növekedéséről szólt: egy érettségizett, kedves, okos leány hogyan „harcolta ki” magának, hogy sertésgondozó legyen, pedig a téeszirodára is mehetett volna, s hogyan találta meg a szívesen végzett fizikai mun. kában az örömöt egy szak- középiskolát végzett fiatalember. Ezek az öntudatos A felszabadulás 30. év ford u. lójának évében, a mezőgazdaság szocialista útra lépésének 15. évében különösen aktuá! s ez a kérdés. Egyrészt az összehasonlítás: a három és a másfél évtizedre való visszapillantás okán, másrészt azért, mert az egyre erősödő új tulajdonosi gondolkodás mindinkább szocialista jellegűvé válik. Ennek lényeges vonásai a közös eredményekre való büszkeség és az, hogy érzékenyen reagál a köz-s tulajdont érő mindennemű károsodásra. Ez a kettős, de alapjában egy tőről fakadó és ezért egymástól elválaszthatatlan érzés, értéktudat az alapja annak a megvalósítandó célnak, amit pártunk program- nyilatkozata úgy jelölt meg, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista, vonásait erősíteni kell. Ezért is időszerű tájékozódni — és tájékoztatni — arról, hogy gazdának tudja-e, annak érzi-e magát a tsz- tag. sajátjának érzi-e a termelőszövetkezetet, annals minden gondját, vagyonát. A műsor, tanúsága szerint Kónyban most már van mit félteniük az embereknek, és féltik is a közöst. Azonban az egyébként jó ütemű beszélgetésnek két zavaró mozzanatát (az egyik ráadásul vissza-visszatérő) szóvá tenném. Az egyik magával az előbb említett jó ütemmel van kapcsolatban. A beszélgetésben a mozgást, a ritmust a mindig friss, könnyedén társalgó Koválik Károly nagy rutinnal irányította, azonban az ő nagyszerű riporteri tulajdonságai most nem a témának megfelelően nyilvánultak meg. Ezekről a kérdésekről nem szerencsés a társalgás, a csevegés tónusában beszélgetni, vagyis nem helyes a partnerek gondolatmenetét, mondatait félbeszakítva témáról témára, partnerről partnerre váltani, még akkor sem, ha a nehezebben fogalmazó idős tsz. tagnál világosabban fejezi ki magát az elnök. Hiszen elsősorban a tsz-tagok véleményére volt kíváncsi a néző és — gondolom — a rendező is így képzelte. A másik kifogásom a rendezőt is illeti: az asztaloknál ülő szépszámú tagságnak csak. a statiszta szerepe jutott Hogy öten- hatan elmondhassák véleményüket, nem lett volna szükség ennyi „élő díszletre”. Inkább még több tsz-tagot kelleti volna rábírni, hogy a beszélgetősbe bekapcsolódjanak. Seregi István MELLETT fiatalok nemhogy semmi hátrányát nem érzik pályává-' lasztásuknak, hanem elégedett emberek, tele vannak tervekkel és bizakodással, s egy mindinkább szocialista szemléletűvé formálódó generáció képviselőt Jó volt hallani őket A másik műsor, a „Szivárvány” is aktuális, a közéleti, munkahelyi és más társadalmi érvényű kérdéseket ex. ponált azzal, hogy a riportalanyait életüknek a közösségre is fontos, döntő pillanatairól szólaltatta meg. Boros János szerkesztő valóban érdekes embereket választott „főszereplőknek”, akik az adott pillanatban meg is tudták oldani azokat a feladatokat, amelyeket a kisebb- nagyobb közösség elvárt tőlük. Az elhangzott riportok; kapcsán erősödött bennünk az a meggyőződés, hogy ebben az egyik legrádiószerűbb műfajban érzékelünk legtöbbet a közvetlen emberi való. Ságból, s a szinte családias meghittségben néha kedvünk lenne közbeszólni, vagy folytatni a beszélgetést. Különösen, ha olyan kapcsolatot és légkört tudnak teremteni a riporterek a partnereikkel, mint a „szivárványosok” tették. Merkovszki Pál
