Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
*9T5. április S& REDET-MAe¥ARÖftS2Ae — VASÁRNAPI M1StX.Cn.Vf 9 A „Szabolcs-Szatmár a szocializmus útján” című kiállításról Történelem fotón, plakáton A történelmi pillanatképeket idéző kiállításról — Szabolcs-Szatmár á szocializmus útján — a leghitelesebb vélemény az lenne, hä sikerülne rögzíteni a látogatók gondolatait, emlékképeit, érzéseit. Mit idéznek fel az idősekben az emberöltőt átfogó időszak kénéi, mire gondolnak a középkorúak és milyen érzésekkel nézik á tablókat a fiatalok, akik csak képről, könyvekből ismerik a lezajlott eseményekét? Mivel a Jósé András Múzeumban április 3‘án nyílt kiállítás látogátóinak sokszínű és bizonyára Igen érdékes véleménye nem áll rendelkezésünkre, csupán ä tárlat futó bemutatására vállalkozhatunk. A „Szabolcs-Szatmár a szocializmus1 útján” cfmű történelmi- pölitikai kiállítás első része fotókópiákon hozza elénk a századfordulótól napjainkig életünk nagyobb állomásait. Nagy időt fog át, a századfordulótól 1975. február 22-ig térjed ez a hét és fél évtized, amelv korabeü dokumentumok alapján rajzolja elénk Szabolcs-Szatmár megye múltját, jelenét. Végignézve a képeket, az tűnik fel, menynyi eddig kevésbé ismert, vagy ismeretlen fotó, újságpéldány, hirdetmény, plakát kerül elő még napjainkban is, amelyek újabb adalékok történelmünkhöz. Érdemes féltve őrizni őket, hogy minél többen megismerhessék B pótolhatatlan értékeket. A fotódokumentációs anyag egyik ritka példánya az az 1919- ből származó fénykép, amely egy nyírségi faluban lezajlott botozást örökített meg. Becses darabja a kiállításnak Stricker Jenő ée Kiss Roland, a megyei direktórium két tagjának cellájáról készült rajz, melyet a nyíregyházi fogházban Kiss Roland rajzolt és mentett meg az utókor számára. Nem is lehetett veszélyeztetlen, mintahogy az az ablakból, titokban készített fénykép sem, amely már jóval később, 1944-ben történt vérengzést örökített meg Mátészalkán. Katonaszökevény-akasztás Mátészalka fóutcáján. A honismereti gyűjtők és múzeumi szakemberek lelkes kutatásának köszönhető e dokumentum megmentése. Készítője egykori mátészalkai lakos, ma Székesfehérváron él, onnan küldte el képét a kiállításra. Történelmiek azok a képsorok is, amelyek a megyeszékhely felszabadulásáról és az újjáépítés első napjairól, hónapjairól maradtak fenn. Egyikükön Malinovszkij marsall megérkezését látjuk a Széchenyi utca 32 sz. házba, ahol egy ideig a 2. ukrán front főparancsnoksága volt. „Örömünnep — átfut az első vonat az újjáépített sóstói hídon — olvassuk az egyik kinagyított fotókópia mellett. Aztán az ideiglenes nemzetgyűlés szózata tűnik fel a másik tablón, tovább az első felszabadulási ünnepség és közönsége Nyíregyházán 1945. április 8-án. A további képek az új élet megindulását tükrözik, földosztás, államosítás, a 3 éves terv elindítása, az első nagyobb szabolcsi létesítmények alapozása, a tiszalöki erőmű, a tiszavasvári Alkaloida, a dohányfermentáló. S gyorsítva a lépteket, a közeli múlt nagyobb beruházásai következnek: a főiskola, a déli ipartelep, az új városnegyedek, Záhony, papírgyár, tejporgyár, nyírbátori cipőgyár és így tovább. Történelmi, művészeti értékeink bemutatása, majd az egészen friss események; Kádár János látogatása tavaly márciusban megvénkben. Az utolsó képsorok pedig néhány hetesek: a megyei pártértekez- lét februári eseményeit idézik. A kiállítás anyaga történelmet Idéz, ismereteket nyújt és elgondolkoztat. A kiállítás másik részét a politikai plakátgyűjtemény alkotja. Értékesebb darabja az a Kiáltvány, amelyet 1944. október 31-én nyomtattak ki, s melyből egyetlen példány van a múzeum birtokában. Az újjáépítést, a földosztást, az államosítást, a pártharcokat idéző plakátok mellett helyet kaptak a megyeszék helyen épült és ezután épülő nagyobb léte i sítmények kis makettjei is. Hogy a múltról szólva a jelenben élőkhöz a jövőről is felvillantson néhány apró pontot a Jósa András Múzeum kiállítása. A „Szabolcs-Szatmár a szocializmus útján” című kiállítás — megítélésünk szerint magja, alapja lehet egy gazdagabb, nagyobb történelmi munkásmozgalmi állandó gyűjteménynek, amelyre hagy szükség lenne a megyeszékhely múzeumában. A kiállítás anyagát időközben bemutatták a Szovjetunió Kárpátontúli területén is. Lakatos József: Régi és új Nyíregyháza, A versek hétköznapjai P. G. Ismerőseink A Déryné Színház jubileuma Ezerkflencszázhetvenöt jubileumi évad az Állami Déryné Színház életében. Augusztus 20-án test huszonöt esztendeje, hogy ország, járó színházunk megalakult. A közelgő ün- néppel kapcsolatban a készülő számvetésről. B Déryné Színház eredményeiről, gondjairól és jövő évi terveiről beszélgettem Szalai Vilmos igazgatóval. — Elmondhat juk, hogy ez a negyedszázad nagyon sok változást hozott színházunk életében Mindenekelőtt á műsorpolitikánk váltö- íoti sokat. Hiszen változtak a közönség igényei is. Az első években például állandóan operettet igényeltek társulatunktól. A művelődési házak idegenkedtek attól, hogy dráma kát játsszunk. Az volt a rosszul beidegződöt’ Vélemény, hogy a dráma .leszoktatja a közönséget” a művelődési házba járástól. Azóta megszerették és elvárják a drámát: Ennek a változásnak megfelelően a korábbi négy—-öt te' szemben ma már csupán egyetlen ópérét tét tartunk műsoron, azt is kamaraelőadásban. Ezzel szemben musicaleket és vígoperákat is bemutatunk szerte az országban. Negvedjk esztendeje van önálló operatársulatunk, amely tiooizetti. Mozart. Smetana, Ránkj és mások műveit mutatta be olyan közönségnek, amely addig jószerével nem is látott operaelőadást — A színház alapítása óta, nagy figyelmet fordít az ifjúsági előadásokra. Bizonyára ezen a területen is vannak váltó. zások. — Feltétlenül. Mindenekelőtt az, hogy korábbi ifjúsági előadásaink szorosan kötődtek az iskolai tananyaghoz, annak csak mint- fegv illusztrációját szolgáltatták. Az utóbbi években úgy válogatunk darabokat, hogy azok Csatlakozzanak ugyan az oktatás tartalmához, fle kiegészítsék, gazdagabbá tegyék a fiatalok Színházi műveltséget, tíásonló változás vän ä gyermekeknek szánt bemutatóinknál is. A Twist Oliver, a Pál utcái fiúk. vagv a Köldús és királyfi után kifejezetten a mai gyerekek problémáit tárgyaló, feldolgozásukban meseszert darabokat játrtünk. liven például Sár. mándi Pál—Dénes Margit; Szervusz, Peti el- mű zenés játéka. Csongrádi Mária rendezésé ben. Éz már a harmád’k Peti.darab, s s> gye rekek nágv szeretettel fogadták, hiszen Peti a'- 6 örömeiknek örül. az ő gondjaikkal bajlódik — Ifjúsági előadásaink között külőnöser fontos szerepet töltenek be a katonafiatalok bak bemutatott darabok. Nagyon sok falus fiatalember életében akkor lát először színhá fcat, amikör a Déryné társulata megjelenik a laktanyában. \z utóbbi időkben árra törekszünk, hogy a darabokat he a laktanyáikban, hanem a községi, városi művelődési házakban mutassuk be, s ott a honvédek a helybéli közönséggel együtt művelődhessenek, szóraikoz- tassaruik. — A Déryné Színháznak komoly törzsközönsége van. De vajon beszélhe. tünk-e törzsgárdáról is? — Igen. Mind a színészek, mind a műszakiak között számosán vannak, akik tíz, tizenöt, sőt húsz esztendeje tagjai a színháznak. S ez nem csekély dolog, hiszen közismert, hogy a mi színházunk művészei rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak. Hadd nr szóljak ezúttal az utazás nehézségéiről, s arról, hogy a mi művészeink milyen kevés ki szolgálást kapnak. Csak azt említem meg, hogy milyen nehéz ugyanazt a darabőt egészen különböző körülmények között játszani. Ami az egyik előadáson úgy fejezhető ki, hogy a színész öt lépést tesz, az a másikon már csupán egy kézmozdulat lehet, mert a színpadon egyszerűen nincs hely az öt lép?- megtételére... — A másik, amiről szólni akarok: a mű vészi fegyelem. Közönségünk nagyon szigorú nem néz el semmiféle lazaságot, „maszek 3” pofáskodást”, színészeink játékában. Tapasz táljuk azt is, hogy közönségünk a Déryn- Színház alapítása óta — remélem: egy kicsi’ a mi munkánk hatására is — rengeteget fej. lődött. igényesebb lett. Ezt a fejlődő igénves. séget igyekszünk minél magasabb színvonalú és mind több előadással viszonozni. — A színház nemrégiben azzal kísér, letezett, hogy ugyanannak a társulatnak a tagjai délután egy gyermekelőadásban játszanak, este pedig felnőttprodukció, ban. Hogyan vált be ez a kísérleti — A kísérlet bevált. A színészeket nem terhelte meg túlságosan, viszont alkalmat adott szerepéhségük csillapítására. A közönségnek is nagyon megfelelt. Bizonyos költségeket (utazás, szállás) is csökkenteni tudtunk. Sajnos, ugyanakkor a bérjellegű többletkiadások is felmerültek, mindenekelőtt a színészek nagyobb arányú foglalkoztatásával kapcsolatban. Ezért a színház jelenlegi pénzügyi helyzetében ezt a formát, a napi két előadás tartását egyelőre nem folytathatjuk. Mivel azonban mind a közönségnek, mind a színháznak üdéké éz a megoldás, reméljük: kísérletünk negértésre talál és kínálkozik majd pénzügyi íhetőség arra, hogy a napi két előadás tartá. iát mégis bevezessük. M. L 1945 óta minden évben, idén immár hu. . . jnketteds.:?r uhu, Jk április 11-én a költészet napját. Méltán esett e napra — Józseí Attila .szülésnapjára — a választás. Tragikusan rövid élete és halhatatlan életműve egy percre 6em teszi kétségessé, hogy milyen költészet nek tisztelgünk ezen a napon. Az ember és a vers kapcsolata magától- értetődően sokrétű, árnyalt vonzalom. Ebben is vannak felületes, futó viszonyok, véletlen — a pillanatnyi hangulattól elragadtatott, vagy szenvtelen — találkozások és elményűlt ba. rátságok. Van áléit a felszín fecsegése andalít mások értik a mélység hallgatását is. Vannak akik eredetinek vélik azt, ami pedig csak kü. lőne, mások az egyszerűben is felismerik a nagyszerűt. Vannak akik a semmiről is azt hiszik, hogy mélység, de restek feljutni, a valódi magaslatokra. Az egész társadalom és a költészet kapcsolata már korántsem ilyen esetleges. Nálunk — ez is csak szocializmust építő társadalomban lehetséges! — valóban tömegek fordulnak érdeklődéssel és megbecsüléssel a költők és a költészet felé és ünnepük napját. A kö. zösségj lét tudatára jutott társadalom azt a költészetet köszönti, mely — legteljesebb szu. verérútásában — maga is közösségi. Rólunk életünkről, világunkról mond igazat, szépen Nekünk szól, hozzánk beszél. Ezt a tömeges, szeretetteljes és kriükur érdeklődést lépte«-nyomon — néha magunk i meglepődve — tapasztalhatjuk. A nagy bő- ségben megjelenő és szinte napok alatt kifogyó verseskötetek nyomán éppen úgy, mint a rádió és a televízió verses műsorairól, a megyei rendezvényekről elhangzó véleményekben. A családok bensőséges társadalmi ünnepeitől e nagy társadalmi, politikai ünnepségeikig mindig jelén van a vers is, gondálatban, értelmekben gazdagítva azokat. Megyénkben különösen szembetűnő a sánta valamennyi ifjú korosztályt é/intő versmondó mozgalom. Ki tudná számantartani az évente többször, már nem csak az iskolákban és művelődési házakban, de eg” e több ifjúsé gi klubban, munkásszállásokon is megrende zésre kerülő helyi, városi, járási, megyei ver seri veket, bemutatókat, ezek szereplőit? Te hetséges. szorgalmas Vehsmondóin’k ott varan?1 ezeken és majdminden országos verseny él mezőnyében. Van-e. lehet-e nagyobb dicsérete költőnek ős versnek, mint hogy százak és százak vállal, iák tolmácsolását, hintik szét mint jó magöt a Szabó Tibor: Szabolcsi határ. szellőm szépre szomjas fSfcdjetn? Ahogyan József Attila jósolta: .. , „a tömegekkel együtt majd felszállsz!” Van mit ünnepelünk. Am hétköznapok nélkül rvin senek ünnepek sem. Nem lehetnek közömbösek azok számára, aMk őszintén ünnepük a költészet napját, a költészet, a versek hétköznapjai. Sem a költőknek, sem oivasótk- nak, mégkevésbé tolmácsolóiknak. Ezeket a hétköznapokat keli kihasználni, egy éven ^ át, lankadatlan szorgalommal azokban a műha, lyekben, közösségekben, mélyeikben a költé. szét barátai gyülekeznek. Vannak — szerencsénkre — Ilyen közössé, gek Szabolcs-Szatmár megyében. Gondos éa értő nevelők, népművelők vezette csoportok, melyek képesek őrizni az arra méltó régit és kiválasztani az arra érdemes újat. Melyek tudnak hagyományt őrizni és hagyományt terem, teni. Melyek nem restele megérteni és van te. hetségük, türelmük megértetni a vers üzenő, tét Melyek úgy gyarapszanak, hogy közben másokat is gazdagabbakká tesznek. Vannak mozgósítható tartalékaink is. To. hetséges, dolgozó fiatalok — munkások, pa. rasztok, értelmiségiek —, akik nem csak be. fogadni készek, de alkotni is tudnának. AJ idősebb korosztály, mely inkább csendes nosztalgiával emlékszik az ifjonti sikerekre és ma már nem válllaja nyilvánosan a rég szeret met, mely egyben ifjúságát is őrizni lenne képes. Medvénk költői, írói, nevelői, közéleti emberei, a’ k közül jónéhányan még csak a köt tüszőt látványosabb napjaira figyelnek érdek, lődéssel, olykor csak hivatalból, mint zsűritagok. Mennyit tudnának segíteni a hétköznapi, koh, hogy okosabb legyein a versválasztás, mé. lyebb a megértés, csiszoltabb a tolmácsolás, hogy ízesed jen az édes anyanyelv! Hogy még gazdagabban ünnepelhessünk, együtt a töm». gekkeL Mi már oly korban élünk, melyben semmi sem lehet a számunkra közömbös, ami a mű. veltséget gyarapítja. A műveltséget, mely ,.i „egyéniséget formáló és közösségteremtő erő.* Éljünk hát a költészet kínálta lehetőséggel is, mely a hétköznapi kis műhelyekben és azok közreműködésével egyre szélesedő körben tud: ja biztosítani a kulturált szórakozást és módot ad arra, hogy az egyén szabadon bóztak >ztassa ki képességeit önmaga és a közösség javára, szolgálv aaz emberi kapcsolatok erősítését. Tóth LászU
