Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

1975. áprfBéÜ* »TUT/PT-MAGT AT?'■mRZÄG 9 Ä A kezdet biztató Gondolatok a párt megyei végrehajtó bizottságának legutóbbi ülése után Bacsu József Makra! Liszté Bata! József Szoták Mihály Hudák Sándor Gyarmat! László H atékonyabban, gazda­ságosabban, takaréko. vauban dolgozni oiyan igény, amely régen megío- gajjuuzouott a üo.gozo em­berekben. Ezért is természe­tes, nogy szeles korú vxsz- hangra «.utalt megyenKuen is a auipucU tiizouság id74. decemoer &-i tuuoxozata, ameiy a pártszervezetek múmiájának középpontjá­ba éppen a fentieket állítot­ta. Mint az a párt megyei végrebajtó bizottságának legutóbbi ülésén elhangzott: a szervezettebb, a tervsze­rűbb, az előrelátóbb gazdál­kodás, a tartalékok jobb £el_ tárása és hasznosítása te. rületén a határozat nyomán és a megyei intézkedések következtében sikerült előbb­re lépni. A határozat gyor­san eljutott megyénk mun­kahelyeire, s egyértelműen jó volt a fogadtatása. A pártszervek és pártszerveze­tek az ügyhöz illő komoly­sággal, nagy kedvvel vitatták meg tennivalóikat, tettek ja_ vasiatokat a gazdasági veze­tőknek. Sikerült biztosítani a legfontosabbat: a párttagság egységes szemléletét és cse­lekvő részvételét. Most a tapasztalatok első összegzésekor mindenekelőtt elmondhatjuk, hogy ipari és mezőgazdasági üzemeinknél, vállalatainknál a dolgozók — közöttük is elsősorban a szocialista brigádok — jól kezdtek a megvalósításhoz. A végrehajtó bizottság ülé. sén elhangzott: vállalataink egy része már mégtette az első lépéseket a termelési szerkezet változtatására. A Hajtómű és Festőberendezé­sek Gyárának nyíregyházi gyáregysége például meg­szüntette a számára gazda­ságtalan síngyártást, a Ti­sza vasvári Alkaloida növeli a keresett növényvédő sze­nde, a Taurus nyíregyházi gyára pedig a kerékpárkö­peny és a padlószőnyegek gyártását. Az üzemi Intézkedési ter­vek a vállalatok döntő több­ségénél dinamikus termelés- növekedést irányoznak elő. Szabol cs-Szatmár ipari üze­mei 1975-re olyan nagy üte­met diktálnak, amely jóval meghaladja a megyei párt- bizottság által javasoltat és az országos átlagot is. Három nagyvállalatunk pedig egve- nesen fantasztikus növeke­dést iránvzott elő — elsősor­ban a termelékenvség növe­lése és a tartalékok feltárása révén. A Ti szavasvári Alka­loida például TI. a nyíregy­házi pern'revár 19. a Tau­rus nedig Irt százalékkal növeli termelését. Mire ala­poztak? Elsősorban a maga­sabb szintű üzem- és mun­kaszervezésre, a nawértékfl gének iohb kihasználására, a meevén kívüli és mewén be­lüli knoTvv-óziá bővífóoór*» S nem utolsósorban a dolgo­zik lelkesedésére. V '*ia!ata!nk kezd-k ki­használni a szállítás és anvaymozyafas gazda. ^cosobb. korsr«r/ibh mőd- -’ben »nllá ToL rt+őcó<TO_ s e t«”""'1 ofor f-oWir—iá­riarteermvkei a tar­talékok feltárásának egyik gazdag lehetősége a műsza­kok növelése. Bár ennek elő. készítése nem megy máról holnapra, megfelelően halad a két-, illetve három műszak- ra való áttérés a HAFE-nál, a MOM mátészalkai gyár­e&J O-.fcaCOtUi, a ii.V UL - lia/.-l X áuí •.•.SOíi ji eS & V ü&u, .)imí — meuji x oiguc&iup u/<uuaa. Az uxi-uuseucseK. uuzutt Uuai. jük a tér vs&ci uoo uuj'ugoe- szérzést, a joou tyuivustíio- keszitcsi, a ro­iyamuuia. korszuii^uioset, amcuytuuuü juazuiutjaa az opan*xus kes-xewKei. uze- meuist toreeuuouca az ener­gia egyettuJteseoD veunezé- sere, az eucrgiaszozguualá&i reutuzuiöK. szuí vonuuis jmr- baotaruisaxa, az üzemanyag, logyuszuis reauszares mere- sere. A gyártási litnuxaeKok megjelelő nasziujsllasaval a Wyu'oogüanyi Kőolajipari Vaiiaiat 1,1 milUo, a risza- vasvári Alkaloida pedig kö­zel 1 millió forintot takarít meg az idén. A végrehajtó bizottság meg elegen essel fogadta: bár az egyes beruházások előké­szítése még mindig lassú, a kivitelező vállalatok már nagy gondot fordítanak az egyedi nagyberuházások, il­letve a megye szempontjából fontos létesítmények építési idejének csökkentésére. A to_ vábblépés érdekébein reális kiviteli tervdokumentációk készülnek, az építőipar egyes vállalatai és az alvállalkozók már a tervkészítés idején is szoros kapcsolatot tartanak a beruházókkal, a tervezők­kel és a bonyolítókkal Külön elismeréssel szólt a végrehajtó bizottság a záho­nyi átrakókörzet munkájá­ról, ahol a dolgozók vállalá­saik sikeres teljesítésével el­nyerték a Munka Vörös Zász. ló Érdemrendje kitüntetést és ahol az idei intézkedési tervben 40 milliós megtaka­rítást céloztak meg. M egyénk mezőgazdasága is sok fontos feladatot teljesít idén. Jelentő­sei! növelte például a nép- gazdasági lag is igen fontos cukorrépa vetésterületét, számos intézkedés történt a zöldség, a dohány és a nap­raforgó intenzív termeszté­séért Az iparszerű rendszer­ben művelt terület idén a ta­valyinak közel háromszoro­sára növekszik. Az állatte­nyésztés elé is nagy felada­tokat tűztek az ez évi tervek. Intézkedések történtek a sza. kosított telepek minőségi ál­lományú benépesítésére, ké­szülnek a komplex fejleszté­si tervek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek gazdálko­dásának szilárdítására. A szakszövetkezetek többségé, ben is megérti a tagság, hogy jobb gazdálkodásuk, égés® jövőjük fontos alapja a szer­vezeti továbblépés. A mezőgazdasági üzemek mindrmrike elkészítette idei takarékossági intézkedési tervét, amelyekben a legfon. topábbakra — a műt.rágva és növényvédő szer tervszerűbb felhasználására, a tohh táró. lásí körülmények megterem­tésére, a takarmánygazdál­kodás javítására, az üzem­anyagköltségek csökkenté, sere — törekszenek. A fentiek alapján joggal állapította meg a végrehajtó bizottság, hogy a kép biztató akkor is, ha csupán néhány hónap munkájáról kaphat­tunk még számot. Ügy érté­kelte, hogy a gazdálkodó égységék a KB-határozat végrehajtásánál már felhasz. hálták a munka- és üzem­szervezési határozat tapasz­talatait, következetesebben kezdtek a megvalósításhoz. Gondokkal is igaz, hogy a határozat végrehajtását jó megalapozó és felmérő mun­ka előzte meg a megyében, s ez nem utolsósorban dicséri a pártszervek és pártszerve­zetek segítő, ellenőrző tevé­kenységét. Elismerésre mél­tó a megye minden részében kibontakozott széles körű szocialista munkáverseny, a szocialista brigádok nagv sze. repe a termelés fellendítésé­ben. A végrehajtó bizottság ugyanakkor hangsúlyozta: az idei évvel nem zárul le a ta­karékosság, a hatékonyabb termelés igénye, az üzemi terveket a továbbiakban is az élethez kell igazítani. Sar­kalatos kérdés az ésszerű takarékosság, amely nem me. hét a termelés, de különösen nem a minőség rovására. Nagyon Indokolt az a figyel­meztetés is, amely szerint a takarékosságért nem lehet egy embert, vagy egy cso­portot felelőssé tenni, ezért a gazdasági vezetés az első számú felelős, a pártszerve­zetek pedig kötelesek állan­dóan folyamatosan és szisz­tematikusan éllenőirizni a munkát S zóltak arról, hogy nem szabad elfelejteni: a siker a munkapadok­nál dől el. Ezért is jó példa a Taurusé, ahol az intéz­kedési terv alapján tették meg vállalásaikat a brigá­dok. De a dolgozóknak na­ponta szükséges magyarázni, hogy az ésszerűbb gazdálko­dás hosszú távra szóló prog­ram, megvalósítása mind- annyiunk érdeke és folya­matos munkát követel. A tapasztalatok összegzé­sekor mondta ki a végrehaj­tó bizottság, hogy mind a szocializmus dinamikus épí­tése, mind gazdasági helyze­tünk igényli tartalékaink to­vábbi feltárását, a munka­versenyben rejlő nagy lehe­tőségek kiaknázását, amelye. két elsősorban a minőségi mutatókra kell ösztönözni, s szükséges megteremteni a jobb munkához szükséges jobb légkört valamennyi munkahét ven. Minden okunk megvan ar­ra, hoev optimisták marad­junk. hiszen a további sike­rekhez a menüében megvan­nak a feltételek. De ebben m esztendőben és a következő években is narv/on sokat k^V tenni az üzemeknek váfia- ta+eVnnk heyv a p-«m kévét gond n*SVk*»nfen. hogV < gazdétkndő nevezzek munká­ja tovább ieazodton az or­szágos és megyei célokhoz. Kopka János A szántóföldi növényter­mesztés korszerűbb formájá­ra szövetkeztek azok a gaz­dálkodók, akik beléptek a szakszövetkezetekbe. Leg­alábbis az indítéka ez volt a kezdésnek. Ám a földek na­gyobbik felét továbbra is egyé­ni módon művelték a tagok, a közös gazdálkodás lassan alakult ki ^Báv önmagukban sokat fej­lődtek a szakszövetkezetek, hiszen a közös gazdálkodás­ba vont terület ma már 12 ezer hektár, a termelési érték az 1971. évi 35 millióról jó­val a százmillió fölé került, mégis ez az ütem elmaradt a mezőgazdasági fejlődés átla­gos növekedésétől. Bizonyít­ja ezt, hogy a termésátlagok negyedével, harmadával ala­csonyabbak, mint a hasonló földeken gázdálkodó terme­lőszövetkezetekben. Nehezíti a gazdálkodást, hogy igen alacsony a gépesítettség szín­vonala. A meglévő gépek műszaki állapota sem megfe­lelő. A közős állatállomány —■ a juhtenyésztést kivéve — nem alakult kL „A nagyüze­mi növénytermesztést kisüze­mi módszerekkel nem lehet megvalósítani” (Bacsu Jó­zsef.) Földek parlagon A lassúbb gazdasági fejlő­dés magával hozta azt is, hogy egyre kevesebben talál­tak biztos megélhetést a szak- szövetkezetekben. A fiatalok nagyobbik része az iparban keresett munkát, esetleg már csak a lakóhely kötötte a szakszövetkezethez ókét, míg az idősebbek egyre nehezeb­ben tudtak megbirkózni a földdel, felajánlották azt kö­zös művelésre, vagy ha a kö­zös nem vállalta, akkor mű­veletlen maradt a föld. A másik oldalon viszont, azok­nál, akik jól birták a' mun­kát, kellő tőkéjük volt a gé­pesítésre, esetleg közreját­szott a város közelsége egy­fajta gazdagodási folyamat indult meg. Néhány helyen pedig — főleg Nyíregyháza környékén — jogszabályelle­nes földértékesítés, „fekete" földhasználat is előfordult Az idős, munkaképtelen szakszövetkezeti tagok pedig nemcsak a földet nem mű­velik meg, hanem nyugdíjra, Vagy öregségi járadékra váló jogosultságot sem tudnak szerezni. így a szakszövetke­zeteknél már nem a gazda­sági, hanem a társadalompo­litikai gond került .előtérbe az utóbbi időben. Ezeket a gondokat időben felismerte a megyei párt- és tanácsi irányítás is. A kor­mány 1973 őszén foglalkozott a szakszövetkezetek helyze­tével. Ez adott lehetőséget arra, hogy az élet diktálta szervezeti változtatásokra megtegyék az első lépéseket, s mindezt anyagiakkal is se­gítsék. Nem csak pénz kérdése A múlt évben 29 szakszö­vetkezet gazdálkodott a me­gyében. Gazdálkodásukat szakemberekből álló bizottság vizsgálta felül, hogy a megyei pártbizottság irányelvei alap­ján megtegyék a javaslatokat a továbbfejlesztésre. A meg­állapítás: egy szakszövetke­zet kivételével megértek a feltételek a továbblépésre, a termelőszövetkezetté való át­alakulásra vagy tsz-szel való egyesülésre. „A tagság na­gyobbik része igényli ezt az átalakulást, a gyümölcs meg­érett.” (Hudák Sándor.) Az átalkulásra, fejlesztési célokra, a közös földterület növelésére a múlt évben hét szakszövetkezet 24 millió forintos támogatást kapott. Ez a pénz lehetőséget ad arra, hogy megtegyék äz első lépé­seket, így a piricsei Rákóczi Szakszövetkezet az Uj Élet Tsz-szel egyesülve az idén Egyesült Erő Termelőszövet­kezet néven folytatja a közös gazdálkodást, Nyírmihálydi- ban is egyesült a tsz és a szakszövetkezet, Ujfehértón kimondták, hogy jövőre együtt folytatják a gazdál­kodást. Az idén és a követ­kező években újabb támoga­tást kapnak a szakszövetke­zetek, hogy létrejöjjön az átalakulás. „Ha az anyagiak megvannak, akkor három évén belül végig lehet vinni ezt a folyamatot” (Gyarmati László.) Azonban ez nemcsak elha­tározás, vagy pénz kérdése. Hiszen éppen a kialakult helyzet mutatja, hogy a szak­szövetkezeti tagság mind na­gyobb hányada ismeri fel a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit, tartja szükségszerűnek, hogy összefogással, a támo­gatás mellé a saját erőt és hitelt is téve rátérjenek a korszerűbb termelési módsze­rekre. Bizonyítani kell A piricsei tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakszövet­kezeti tagok megtalálják he­lyüket a tsz-ben. A fiatalok közül is igen sokan jelent­keztek munkára. Éppen ezért olyan feltételeket kell terem­teni, amely bizonyítja a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás egyértelmű előnyét. (Batai József.) Az átalakulásnál Szóba ke­rül a „hogyan” kérdése is. Egyrészt az idős embereknél a minimális anyagi biztonság megteremtésével, akár a ta­nácsi szociális segély révén, másrészt olyan meggyőző munkával, hogy egyaránt megértsék az átalkulás szük­ségszerűségét és a távlatokat is. „Meg kell duplázni az erőgépparkunkat, ha tsz-szé lépünk elő.” (Szoták Mihály.) A szakszövetkezetek hely­zete a megoldás felé tart Nem egyszerű az út külö­nösen sokat kell segíteni a vezetőknek, hogy lehetőleg zökkenők nélkül menjen végbe az átalakulás, a nagy. üzemi gazdálkodásban talál­ja meg a helyét az a tízezer ember, aki most választja ezt az utat M ár öt éve halott? — kaptuk fel a fejünket egy kis bűn­tudattal. Április 17-ét írt a naptár, s 5, Váci Mihály 1970 április 16-án halt meg. Vasárnapi számunkban közöltük egyik nagy versét, a „Mindennek összege” ez a címe. így nyugtattuk magunkat, hogy az ötéves évforduló előtt né­hány nappal már tisztelegtünk az emlékének ... De Váci Mihály til­takozna a legjobban a naptári, év­fordulós besorolás, a protokoll em. lékezés ellen. Keveset mond a naptár: negy­venhat évet élt. Jobban hiszünk a költőnek, aki azt írta: „Egy ember, öltőt éltem — de a sorsom történe. lem és ezerévnyi! Mások helyett, mindenki helyett, a sokaság nevé­ben élt, küzdött, alkotott. „A sor- som nem az én sorsom volt, min­dennek összege. vallotta. Illyés Gyula, aki Váci Mihályt a költői pályán elindította meggyő. ződéosel írta: „Alig volt vele egy­VÁCI MIHÁLY korú költő, akinek fejébe annyi tervet, szívében annyi friss érzel­met állított meg a halál..1970 április 17-én lapunkban is megje­lent a gyászjelentés: „Hanoiból ér­kezett a hír, csütörtökDn elhunyt Váci Mihály Kossuth-díjas költő, aki magyar kulturális delegáció tagjaként tartózkodott Vietnamban. Negyvenhat éves volt, országgyűlé. si képviselő, az Űj írás szerkesztő­jeS mi szabolcsiak, gondolat­ban hozzátettük: és a leghűsége­sebb patrióták egyike, aki bár „Mindenütt otthon” című versében a világot vallotta magáénak, való­jában a nyírségi akácok között érezte magát a legjobban. Az ő szőke városáért kevesen tudnak úgy lelkesedni, kevesen tud. ták olyan cselekvőén szeretni, mint Váci Mihály, örült mindért felépült háznak, gyámok, Imolának. Vers­ben, élőszóban, szelíden és hara­gosan hadakozott minden vissza­húzó erő ellen, amely lassítja a fejlődést. Gyorsabb tempót szere­tett volna szülőföldje népének, az országnak. Ezért járt olyan kitar­tóan a hazában, ezért vallotta: „Mindenki nyelvén értem a panaszt és biztatásom mindenki érti.” Elgondolkoztató szellemi él­mény volt találkozni Váci Mihály- lyal. Az egyik képviselői gyűlésen, Ibrúnyban megkérdezték tőle, talán haragszik a borzas tanyákra, ami­kor verseiben így emlegeti őket. A költőt nemhogy lehangolta vol­na a kérdés, felvillanyozta, leghőbb vágya volt, hogy a szüleihez hason­ló korú emberek is értsék, amit mond, amit akar. A tanyák bor- zasságával a szellemi elmaradott­ságot érzékeltette, amit annyira szeretett volna elűzni az emberek fejéből. Ugyanez a szenvedélyesség fűtötte Váci Mihályt, amikor sze­mélyes fellépésével állt a tanyai kollégiumi mozgalom mellé. ö, aki hosszú évekig tanyán tanító*, kodott közelről látta, tapasztalta a szellemi-lelki szegénység fehér folt. j-ait De Váci már a tanyán több volt, mint tanyasi tanító — mond­ja róla Illyés Gyula — horizontja egyre nőtt, a kerékpár csíkozta gyalogút nemcsak a városba veze­tett Saját maga új lehetőségei­hez ... Ezek érlelték a mai ma­gyar líra olyan értékes darabjait, mint az Ereszalja, a Nincsen szá­modra hely, a Bodza, a Mindenütt otthon, a Zsezsemadár, a Szegények hatalma, a Kelet felől, az Akác a forgószélben, az Eső a homokra, A sokaság fia, a Százhúszat verő szív, az egyik szabolcsi élményéből táp­lálkozó Toldi feltámadása című al­kotásait. De azzal, hogy felsoroltuk megjelent köteteit máris vétettünk a költő ellen, aki bizonyára nem műveinek listáját kémé számon az utókortól, hanem ettől többet, sok­kal többet... Nem • megtanult rersidézetek, az emléktáblák, utcanevek, kollé­gium és klub nevét őrző emlékei a legfontosabbak, bár ezek is fon­tosak. Váci szellemi hagyatéka a legértékesebb örökség, ez kíván nagy felelősséget mindazoktól, akik az örökség jogos birtokosai lehet­nek, S mondja-e bárki, hogy nem jogos a költő örökségéhez, ha úgy szereti az ügyet, mint ő, úgy él és dolgozik, küzd a felemelkedésért, mint ő, utolsó szívdobbanásig. S találhattunk volna e jobb Idézetet, mint Ratkó József sorait a halott Váci Mihályhoz: „Hogy szolgál neked a halál? Mi megva­gyunk. Szabolcs kapott fémépítő­dobozt, felhúzós kis gyárat, ahogy akartad. Épült itt persze más is, de neked ez a kettő volt szívügyed, azért mondom S igazán nem pa­naszképpen: de több lett a dolog; hosszabb lett a szegénység, hogy T« elmentél...” P.Ä Tízezer ember sorsa Szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés a szakszövetkezetekről Felemás helyzetben van a megye mezőgazdaságának egy része, a szakszövetkezeti gazdálkodás. Az egyik oldalról azt mondják, hogy ez a reménytelen emberek gyülekezete, a másik oldalról a maszekok „paradicsomának” nevezik a szakszövetkezeteket, Mivel a megyében negyvenezer hektáron gazdálkodva mintegy tízezer emberről van szó, ezért a szak- szövetkezetek helyzete, az itt élő emberek sorsának további alakulása nemcsak gazdálkodási, hanem legálább ugyaneny- nyire társadalompolitikai kérdés is. Ezért hívtunk meg szer­kesztőségi kerekasztal-beszélgetésre néhány szakembert az ál­láspontok tisztázására, a jövő felvázolására. Beszélgető partnereink voltak: Bacsu József, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője; Makrai László, a Nyírségi Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének titkára; Gyarmati László, a szövetség munkatársa; Batai József, a piricsei Egyesült Erő Termelő- szövetkezet elnöke; Hudák Sándor, a balkányi Haladás és Szoták Mihály; a bökönyi Kossuth Szakszövetkezet elnöke. Szerkesztőségünket Lányi Botorul képviselte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom