Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-19 / 91. szám

fvn. iprtBs Ä

ttMPr-WXeTARORS»JW

9

Jó feltételekkel

Beszélgetés a megyei iparfejlesztésről dr, Tatai Zoltánnal, az OT munkatársával

Munkások választott poszton

Kiállni az emberekért

A megye történetében fordulatot jelent a IV. ötéves terv időszaka. Napjainkban mondhatjuk el először, hogy az ipari termelés nagyobb értéket hoz létre, mint a mezőgazdaság. Az évek óta tartó iparfejlesztés hatására jött létre ez a helyzet. Ennek a folyamatnak több, az ország más vidékeihez nem hasonlító jellemzője van. Éppen ezért a szabolcsi sajátosságokról, a lehetőségekről beszélgettünk egy, a megyei viszonyokat Budapestről is figyelemmel kísérő közgazdásszal, dr. Tatai Zoltánnal, az Országos Tervhivatal munkatársával, aki az ipar- fejlesztés területi változásairól már eddig is több cikket tett közzé.

— Az utóbbi négy-öt évben — a megye mezőgazdasági jellegétől látszólag elütően — a nehézipari ágazat fejlődött a leggyorsabban, a könnyűipar, s főleg az élelmiszeripar csak jóval lassabban követte azt. ön szerint mi ennek az oka?

— Helytelen a megfogalmazás. Inkább azt mondhatjuk el, hogy a megyében a feldolgozó ipar fejlődésének van meg a lehetősége. Ez nyilvánvaló, hiszen a kitermelő iparnak, a bányászatnák nincsenek meg a természeti adottságai. A nehéziparon belül is a gumiipar és a gyógyszeripar fejlődött, ahol jelentős állami beruházások voltak. A könnyűipar pedig kezdetben csak a megyei keretek között, a tanácsi vállalatoknál és a szövetkezeteknél fejlődött. Ez lassúbb, több lépcsős fejlesztés volt, mint a Szabolcs Cipőgyár, vagy a rakamázi cipész, szövetkezet esetében. De ugyanez vonatkozott a faipar fejlődésére is.

— Mostanában viszont megnőtt a könnyűipari vállalatok érdeklődése a megye iránt. Az itt meglévő — s az ország más területeire kevésbé jellemző — szabad munkaerő foglalkoztatása jó lehetőségeket kínál nekik.

— Amíg Budapesten és a nagy ipari bázisokban a könnyűipari üzemek munka, erőhiánnyal küszködtek hosz- szú ideig, nem vették észre a szabolcsi lehetőségeket. A felismerés a kormányzat részéről korábban megvolt,

ezért született meg a terve a mátészalkai kötöttárugyárnak is, melynek a megvalósítása különböző okok miatt az V. ötéves terv idejére húzódott. Ugyancsak kormányzati döntés alapján épült fel egyedi nagyberuházásként a nyíregyházi papírgyár. A könnyűipari vállalatok viszont még az iparfejlesztési támogatást sem vették igénybe kezdetben.

I

— Most hogyan változott a helyzet?

— Megfigyelhető, hogy a vállalatok olyan helyeket keresnek — esetleg meglévő üzemek átvételével is — ahol a vonzáskörzettel együtt 10— 15 ezer ember él. Ezért elsősorban nem Nyíregyházán, s a többi városban építenek üzemet, hanem a nagyobb községeket szemelték ki. Elég megemlíteni a HÓDIKÖT ti- szalöki, majd fehérgyarmati üzemének felépítését, a Magyar Posztógyár nagykállói beruházását, az Újpesti Gyajúszövőgyár újfehértói fejlesztéseit. A vállalatok mindenütt olyan középüzemek kialakítását szorgalmazzák, ahol 500—1000 ember dolgozik, s ennek helyben, a közvetlen környéken megvannak a munkaerőforrásai.

— Van-e biztosítéka annak, hogy valóban elmennek az új könnyűipari üzembe a lányok, asszonyok dolgozni?

— Szaknyelven ügy mondjuk, hogy van potenciális munkaerőforrás. Hogy ezekből az emberekből tényleges ipari munkás legyen, sok mindent meg kell szervezni. Elsősorban betanított és szakmunkásokat kell képezni. Aztán a nők foglalkoztatásánál gondolni kell a háttérre is, az óvodák, bölcsődék bővítésére, a környező falvakból a közlekedés feltételeinek megteremtésére.

— S ha erre nem készülnek fel?

— Akkor az üzemek hajlamosak azt mondani, hogy nincs elég munkaerő.

—- Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor viszonylag alacsony a munkabér, nem jók a helyi munkaviszonyok. Vagy például ha a férfiak ingázásánál más is közrejátszik?

— A több ezer szabolcsi ingázóra szüksége van az országnak. Ennek az életformának a kialakulása — hogy egy héten csak egyszer van együtt a család — több évre vezethető vissza. Véleményem szerint az ingázás egyes családoknál már szinte életformává vált, amin egyesek nem is nagyon akarnak változtatni a szabadabb élet miatt Jellemzője ennek a gondolkodásmódnak, hogy az iskolából kikerülő fiatalok közül is sokan meg sem nézik a helyi lehetőségeket, ha. nem vonatra ülnek. Az ingázók helyzete szerintem mélyebb szociológiai vizsgálatot követel

— A tágabb értelemben vett infrastrukturális fejlettség, vagyis hogy legyen elég óvoda, bölcsőde, a kereskedelem szintje feleljen meg az igényeknek, a közlekedés igazodjék a vállalati munkakezdéshez, nagyban befolyásolja a további fejlesztési lehetőségeket. A megye kér és kap központi támogatást is ezeknek a gondoknak a megoldásához, azonban sok esetben jóval az igények alatt maradnak a lehetőségek.

— Kívülről várni mindent

nem szerencsés. Ahogy tudom, nem is így van ez a megye vezetésénél. Az viszont hatalmas munkát jelent hogy megtalálják azokat az adottságokat, amelyek a megyének megfelelők. Inkább a jobb egyeztetést hiányolom a városokban, községekben. Segítsék a letelepülőket az iskoláztatást de akár még az útépítést is hangolják össze az épülő gyárak igényeivel. Hogy csak egy példát említsek: Mátészalkán, az ipari negyed mellett felépül egy új lakótelep. Mennyivel egyszerűbb a bevásárlás, a szolgáltatás igény- bevétele, ha a lakótelepen megtalálható az üzlet s a gyárkapun kilépők, még ha nem is ott laknak, helyben megtalálnak mindent De ugyanez vonatkozik arra is, hogy közös üzemi könyvtár rat klubot lehet építeni, nem kell minden egyes üzemnek külön-külön megteremtem ennek a feltételeit hanem közösen jóval kevesebb pénzből létrehozhatják ugyanazt

Lányi Botond

A közéletben helytállni, emberek bizalmából valóban jói szolgálni közügyet mun- kásérdeket — nem is olyan könnyű és egyszerű. Áldozatokkal jár, a VAGÉP vállalatnál is.

Holló István lakatos, szocialista brigádvezető. Tanácstag, a Nyíregyházi Városi Tanács VB tagja:

— Nézze, én munkás ember 'fia vagyok. Egy kicsit büszke is arra, hogy munkatársaim nevében beleszólhatok egy ekkora város ügyeibe, sorsába, alakulásába. Ugyanolyan szavazati jogom van ott, mint sok más képzettebb, tanultabb embernek.

„Szívesen képviselem..."

Dr. Demjén Istvánná, pénz. ügyi osztályvezető. A fiatalabbaknak Márta néni, a kő. zelebb állóknak Mártika. A vállalati szb-ben a társadalombiztosítási tanács elnöke, az SZMT-nél a számvizsgáló bizottság tagja:

— Tudja milyen jó érzés, amikor azt mondják: köszönöm, Márta néni, Mártika, kartársnő, amikor valamiben segítettem? Szívesen csinálom, mert szeretek az emberekkel foglalkozni. Élvezni a bizalmat: ez nagy dolog.

Ács Gusztáv hegesztő és lakatos. A vállalatnál a párt. vezetőség tagja, a városi pártbizottság tagja, emellett tagja az szb-nek és a munkaügyi döntőbizottságnak.

— Nagy dolognak tartom kiállni az emberekért, a köz. ügyekért, az igazságért. Igaz sok a meg biza tásom, s most „le is adok belőle”, de mindenkor szívesen képviselem dolgozótársaim érdekeit.

Néhány soros vallomások. Vajon mennyi munka, fáradozás, szabad időről való lemondás van mögöttük? Ki számot ja? Elismerik? Hogyan, s mi jár érte?

Ók nem kérdezik. Holló Istvánt, éppen akkor leptem meg, amikor „lelépni” készük a műszakból. Munkás nyelven fogalmazta, bizony ma „dögivei” volt meló. Egy behemót vasszerkezeti épület felülvilágítását készítették. Rendelés, exportmunka, vigyázni kell Javul az idő, kinn az udvaron is dolgoznak. Itt könnyebben férnek.

Ezen dolgozat a Petőfi tart. gád. Tizenegy ember. Lakatosok. Aranyplakettet is nyertek már, most csak bronz sikerült. Volt egy balesetük. Emiatt csúsztak lejebb. Bánkódnak, de hiába. Hajiam kell, nincs megállás. És a brigádvezetőnek sok a teendője.

— Gondoskodni a munkáról, elosztásról, beosztani az embereket, szakképzettek mellé segédmunkásokat, hogy mindenki azt tegye, amiben a legtöbbet teljesíthet, s a legjobban kereshet. Higgye

el, nem is olyan könnyű —

sorolja. — Ha „hézag" van;

akkor én vagyak a hibás. Most különösen oda kell figyelni, tudja a vállalásunk...

Kinek volt igaza?

És ő is ott fogja meg a munkát, ahol a többiek. Kivéve, ha intézkedni kell S, a hrigádvezetőnek ne kellene? Rendszeres kapcsolat a diszpécserrel. Ehhez ide, ilyen-olyan anyag kell. Mikor kapjuk? Ha a rajzzal van baj, akkor futás a művezetőhöz. Egyeztetés, korrigálás. Napi jelentés, hányán dolgoznak, ki hiányzik, miért, ki, milyen munkaszámon dolgozott. Lényeges, „borítékügy”! Egyedi termékeknél muntoafényképezés, norma, viták, egyeztetés.

— Mindig van mit tenni, $ emögött emberi gondok, termelés van. Van úgy, hogy si_ ma a nap, de néha idegfeszitő. No és mint szocialista brigád, reggelente míg harapjunk, 15 perc alatt egy-egy fontos po- litikai-gazdasági események megbeszélése. Tegnap például a tv-ben látott jogi eseteket „beleztük”, kinek volt igaza.

Mindezt, s amit még el sem mondott plusz 10 százalék pótlékért „csinálja.” Tiltakozik, nem, dehogy azért. Az emberekért.

— Néha üdítő higgye *S, van amikor idegeket is eszik az ember. De ez a megbízatással jár.

Plusz 300—320 forint az

„ára”. S, ha üzemben befejezte, kezdi otthon, a Ságvá- ri-teiepen, ahol lakik. A 94- es tanácskörzet tartozik hozzá.

— Inkább 5. kerületet

mondjunk már, mert megsértőcinek. Nem telep márkáz. Hány embert képviselek? így nem is tudom, de utcák szerint igen. A Rózsa Ferenc, Munkás, Rajk, Száram, Hárs. fa, Kőris utcák tartoznak hozzám. No és van egy kereszt utca, neve sincs, de van itt két lakás. Ismerem, kik laknak benne. Egyfe a dohánygyárban dolgozik, a másik a MEZÖGÉP-nél. Egyik házban sincs villany. írtam már a tanácsnak. Egy 80 ezren felüli városban petróleumlámpával világítanak. In. tézzéfc már el. ígérték. Tetszik tudni, nekik ez a legfőbb gondjuk. Gyerekek vám. nak, tanulnak. Lámpa mellet a városban!

“Két malom között

Tanácsülés, vb-ülés, s a kimaradást pótolni illik. Kere. sik a lakók otthon, berm a vállalatnál. Ami józan észszel elintézhető, abban ő kiáll. Persze akadnak túlzott kérelmek is. Ezt meg kell mondani. És sorolja, hogy mi mindenben sikerült intézkedni. Ez szabad időt rabol el tőle. A 15-ös óvodában még

az óvónőnek Is segít. Kik k«; rüljenek elsősorban felvételre. És talpal olyankor ' is, amikor az illetőnek nincs igaza. Nem tagadhatja meg; mert mit szólna?

Holló István közfunkciója pjlusz húsz p>ont előnyt jelent brigádjának. Nem pénz^ ben számít ez. Legutóbb az esett jól neki amikor értékelték a társadalmi munkát a városban. Név szerint említették a Petőfi brigádot, mert az óvodák ügyében ugyancsak letették a voksol

Amikor Márta „néninek” a társadalmi funkcióit említem, így válaszol:

— Pénz itt is, ott is. Ezzel függ össze mindkét tevékenységem. S, hogy mit jelent a* ő szaiva? Betegeknek, táppénzeseknek pjénzt, néha fej. mosási egy dologban szigorú és következetes: ha az orvos az ittasság miatt tiltja le a pjénzt Nevel, beszélget, ok. tat, s szavára hallgatnak. & köszönik, ha intézkedett, ha tanácsot adott

— Néha toellemetSen is, ke_. vésbé szimpatikus, de csinálj ni kell — vallja. Akad, amikor ez fél óra, van, amikor több időbe kerül És a munka sem maradhat, pótolná keU.

Hogy meddig marad aztán benn az íróasztala mögött? Ki nézi?

— Hogy is mondjam. Elve. zam a bizalmai ha jönnek hozzám kéréssel s öröm, ha sikerül intézni Egészségvédelemről is gondoskodik. El- ienőrai a konyhái étkeztetést s megnézi úgy szolgálják-e ki a tanulókat mint a vezetőket. a fürdőt megvizsgálja, tiszták-e, rcndezettek-e. Apj- rócseprő dolgok, de olyanok, amelyeken „fennakadhat” valaki

A legszebb szót köszönöm

— Legszebb szó haffiamí

nekem: Köszönöm Márta

„néni.”

És ez sokszor hangzik d, ha tőle kérnek segítséget

A 94 éves hegesztő és la- katos Ács Gusztáv ma hattól kettőig dolgozott, közben volt egy értekezlet, s gondol. ta, most „ráver“, s jöttem én. Mosolyog, nem bosszankodik, Sokszor előfordul azzal akt. nek ennyi közfunkciója van. Elnézést kértek tőle.

— Már említettem a táisa- rfcrfmi megbízatásokat. És tegyem még hozzá, most járok gimnáziumba. Tegnap volt as beszámolóm, de közben % pjártbizottságon is volt dolgom. Intéztem azt aztán egyik tárgyból beszámoltam, később visszamentem * folytattam.

— Igaz, néha sok — mtoÉ az utóbbi időben — de ha nem lenne, már hiányozna, Nem tudok meglenni anélkül hogy ne érdeklőd jek a közügyek iránt Ezek az etnbe“ rek ügye is. Talán épjpjert ezért, Voltam műhelybizalmi, foglalkoztam 40—50 ember aprócseprő dolgával. Kezdve családi gondtól bérprobté. mákig, s össze kellett ideasz» kodni néha a művezetővel is,1 mert 6 így látta én amúgy. S nem én intéztem, hanem mi: munkások. Ez a kifejezés nekem jobban tetszik, — jegyei meg.

az elismerés?

Emöű amikor a lakatosi üzemet építették. Nem siío^ rült a fűtést megoldani. A<k- dig szóltak, szólt vitázott; míg igazát bizonyította. De odaálltak az átszereléshez isi Társadalmi munkában csinálták meg a fűtőtesteket

Próbálom megkockáztatni’ vár-e valamilyen elismerést a közéleti tevékenységéért?

— Nem is várhatok. Éri vállaltam. Amíg bíznak ben. nem csinálom. Ha meg ju-i talmaznak, azt ne azért kapjam, hanem a munkám után.’ Ha ezért nem érdemiem meg,' ne is adjanak.

?*»-*—■

A cserebogár

A

z apa, aki egyébként nem zord, egyre inkább azzá vált. Azzá, mígnem felfedezte, hogy az idegesítő köpörcölés az előszobafái tetején lévő sálak közül jön. Onnan is egy gyufásdobozból, melyet gon. dósán övez két befőttesüveg.gumi: egy fekete és egy piros. A dobozban pedig egy cserebogár volt, úgy is. mint fogoly, és úgy is, mint ebből eredő köpörcölő. Ilyenkor persze a legegyszerűbb megoldás gyorsan kidobni az egészet, bár akinek csak némi fogalma van a gyermeknevelés, röl, márpedig a nem zord, de azzá vált apának volt, az tudja: a növek. vő gyermek lelkivilágában komoly sérülést (lásd: trauma) idéz elő egy ilyen látszólag logikus tett. így esett aztán az, hogy az apa, aki immáron ismerve az okot, némileg csillapodott megvárta gyermekét, és közölte vele: ezen a cserebogáron valahogy túl kell adni.

Lévén a családban két gyermek, egu leány és a cserebogaras fiú, a bo. gárügyben azonnal két frakcióra sza. kadtak. A leány a kidobás mellett foglalt állást, a fiú viszont azon az elven maradt: ha már megfogta, akkor nem adja. Az apa, aki a kidobás mellett foglalt ismét állást, így a nő.

nemű gyermek támogatását i$ élvez.

te, ami a szószaporaságot illetően föltétlenül a javára billentette a mérle. get. Ekkor azonban egy váratlan fo dulat következett, ami a gyermekne. velés közben általában nem szokat, lan. A hétéves legény némi daccal, de méltóságának teljében így szólt: öld meg, dobd ki, úgyis káros!

— Nem is káros, felelte a lányka, aki imigyen némileg már ízelítőt adott a női következetességből, vala. mint óvodai ismereteiből is, mert gyorsan hozzátette: orvosságot készítenek belőle. Az atya, aki immáron teljesen kiesett a vita jelenlegi szakaszából, most a köpörcölés mellett csak azt figyelte, ki hogyan érvel igaza mellett. A konfrontáció területei az alábbiak szerint alakultak: káros, mert lerágja a levelet. Hasznos, mert gyógyszer lesz belőle. Káros, mert ha nincs levél, nincs termés. Hasznos, mert aki beteg, <sa wem a

levelet nézi, hanem a gyógyszert vár. ja. Miután e téma minden lehetséges variációja kimerült, megszületett a kompromisszum, ahogyan az általában ilyen esetekben lenni szokott. A két gyermek összegezte és közös ne. vezőre hozott véleményét a legényke tolmácsolta, mondván:

— Édesapám, csinálj a bogárral, amit jónak látsz.

Ez a különben magas diplomáciai érettségről tanúskodó mondat jobban megviselte az atyát, mint maga a cserebogár, az ő szüntelen dobozkocogta, tó manővereivel. Mert most valamit tenni kell. Végtére is presztízs, dolog, no meg mi más rejlik mögötte, mint az a végtelen hit és bizalom a két gyermek részéről, amely feltété, lezi, az apa bizonyára a legbölcsebb megoldást választja. Az édesapa, aki feltételezhetően szintén rendelkezett a jwsi&táfas méhészeiének néhány alap.

elemével, azon a ponton »ott, hogy

az egész manővert átpasszolja a fele. ségére, hiszen így a teljes semleges, ség biztosítva van. De mert részben az asszony nem volt otthon, részben pedig a két gyermek várakozással te. lien figyelte a reakciót, cselekedni kellett. Maradtak mint mégoldások: megölni. Ez gusztustalan, és igv nem lehet gyereket nevelni. Elengedni, ami viszont a kártétellel való cin. kosságot vetíti előre. így aztán az apa, aki ekkorra teljesen felderült, minden zordsága elszánt, így döntött:

— Idevesszük a gumit a dobozról. Kitesszük az udvarra a fűre. Ha ki tud jönni, úgy szerencséje volt, s hadd éljen, ha nem, úgy végérvénye, sen bebizonyosodik, hogy minden mese, ami a cserebogarak halhatat, lanságáról a közvélemény körében kering.

így is történt. A doboz a fűre ke. rült, megszabadítva kötelékeitől, s megteremtve a lehetőséget a csérében gámak, hogy most ne arra adjon választ, miből is lesz, hanem arra, sm lesz belőle. Nos, kimászott, elrepült. Ha valaki látja, tudja meg, „S” az. És akinek kedve szottyan, így oldhat, ja meg a köpörcölés mostanában őssz- városi szintű családi gondját, (bürget)