Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-18 / 90. szám
tm. íprPís fi. kelet-wtärmM&kti Bölcsőde, íovábblannlá«, pedagő^ngklub Mozaikok Cseoierből •lenei Lajos csengeti tanácselnök asztalán szinte percenként cseng a telefon, most az iskolából érdeklődnek, most az állami gazdaságból, most a társadalmi munkával kapcsolatban- A legtöbb munkát azonban két új büszkeségük adja; a böl-' csődé és a gyógyszertár. Eléggé elhúzódott mindkét beruházás, s mindkettőre régen szüksége van már a községnek és környékének. A gyógyszertárj központ költségét a tanács egészítette ki, hogy felépülhessen az új, modern, minden egészség- ügyi követelménynek megfelelő gyógyszertár, a hozzátartozó szolgálati lakással. A bölcsődében — a régivel együtt — hatvan gyereket tudnak elhelyezni. Gsen- ger első igazi bölcsődéje a jelenlegi gondokat megoldja, csakúgy mint az óvoda, ahol nyolc csoportban készítik elő a gyerekeket az iskolára. Fábián László, az Ady Gimnázium igazgatója ezen a napon a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott a legtöbbet. De nem azzal, ki hová jelentkezik a negyedik után, hanem azzal; hogyan tudna mind több segítséget a dpi az iskola a pályairányításhoz. A harmadik és negyedikes gimnazisták két lehetőség között Választhattak az idén. Vagy német nyelvet tanulnak heti három órában a fakultatív oktatás keretében, vagy a gyakorlati foglalkozást választották. Ez több részre tagolva azt a célt szolgálja, hogy a munkába álló érettségizettek könnyebben tudjan§k eihpjyezkedhi- , Esért mégismerkednek —- választás szerint és az iskola tanárainak hozzáértését figyelembe Véve — a szabás-varrás, a könyvkötészet, a taneszközkészítés alapjaival, vagy a gépkocsivezetéssel. Kéthar- fnad-egyharmad az arány az intézetben a lányok javára, £ az iskola igazgatójának éppen ezért okoz fejtörést, hogy' ebben az évben csak a fiúk sorsáról tudtak gondoskodni. A most végzők már „Úrvezetői” jogosítványt kapnak, a következő tanévben pedig a negyedikesek hivatásos gépkocsivezetőként is elhelyezkedhetnek. A lányok szakszerűbb képzésével kapcsolatban többféle. elképzelés alakult ki, ennek lehetőségeit és körülményei^ vizsgálgat- ják most, hogy kevesebb gond legyen majd az elhelyezkedéssel. ★ Dr. Kelen József, a gimnázium igazgatóhelyettese, egyben a levelező tagozat vezetője. Ezen a napon a levelező tagozattal kapcsolatban az okozta a legnagyobb gondot; miképpen lehetne megoldani, hogy minden éy- ben indíthassanak egy tagozatot. A továbbtanulni szándékozók ugyanis évről évre jelentkeznek, de nem any- nyian, hogy egy osztályt al- kothatnápak. Jelenleg a harmadik osztályban huszonötén, az elsőben pedig harmincán tanulnak. Olyan kérés is elhangzott már; legyen esti tagozat, ahol heti három nap tanulhatnának a dolgozók. Ezt azonban a legtöbb munkahely, de az iskola sem tudja megoldani. Kik azok, akik a továbbtanulásra vállalkoznak? Néhány gyors- és gépírónő, .újabban azonban meglepően sok fiatal szakmunkás. Arra is gondoltak, hogy szorosabb kapcsolatot lehetne tartani az általános iskolával, ahol tavaly harminchét, idén negyvenhét dolgozó végezte és végzi az elmaradt általános iskolai osztályokat. ★ Gellért Zsismondnak, a körzeti művelődési ház igazgatójának az első igazán tavaszi napon sokan juttatták eszébe; jó lenne, ha újra folytatná munkáját a tavaly alakulj értelmiségi klub. Az elmúlt évben ugvánis pontosan március elején kezdődött meg az „alapozás”, hogy a művelődési ház egyik szobájában a szépen berendezett klubban rendszeresen találkozhassanak a községi pedagógusok, az általános iskola és a gimnáziuni tanárai, az egészségügyi dolgq- zók, a műszaki és az agrárértelmiség. A kezdeményezésnek kezdetben nagy visszhangig volt, jöttek a szomszédos községből is, már éppen azt tervezték; pótmamákat keresnek a gimnazisták között, akik erre az időre a házaspárok gyermekeire vigyáznak — aztán amilyen hirtelen jött a lelkesedés, ugyanolyan hamar alább is hagyott. Most azon munkálkodnak, hogy újra legyen j fóruma az értelmiségi klub a j Csengerért dolgozó pedagó-1 gusoknak, orvosoknak, agro- j nómusoknak, tanácsi, tsz- és állami gazdasági vezetőknek. Baraksó Erzsébet Határidő május /. Totósok figyelmébe Hazánk felszabadulásának 30., a tanácsok megalakulásának 25. évfordulója, valamint a szakszervezeti kongresszus tiszteletére országos fotópályázatot hirdetett a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottsága. Mindig jó érzés olyan megyei kezdeményezésről hallani, amely egy-egy nrűyészeti ág amatőrjéjpek országos szintű bemutatkozására ad lehetőséget. A pályázati kiírás sok szépet és jót ígér; djjgkat, egy prszágos IpéUfttst. vándorkiállítást a megyében. Azt reméltük, hogy a megyei művelődési központot a pályamunkák egész sorával „árasztották el” a fo tószakkörök, és az egyedül dolgozó amatőrök. A pályázatot ugyanis már jgpuárban meghirdették, határideje május 1, a felhívás 500 példányban készült. Legnagyobb meglepetésünkre azt a választ kaptuk, hogy egyetlen pályázó kijldtp ba ecijlig felvételeit. Nehezen hihető, hogy a sok helyen lelkesen dolgozó csoportok körében ne talált volna visszhangra egy olyan pályázat, amelynek célja a dolgozó ember megváltozott életének, társadalmi és gazdasági eleiünk fejlődésének bemutatása. Inkább arra gyanakszunk; a szervezésbe csúszhattak szépséghibák, a pályázati kiírás nem jutott el minden érdeklődőhöz. Ennek megoldására pedig — bár a határidő közeli —•■'éppen az országos jellegű meghirdetés miatt még mindig van idő. (be) Pillanatkép a nyíregyházi Zrínyi Ilona utcán. (Elek Emil felvétele) Fiatal iparművészek kiállítása Nyíregyházán A népdal újjászületése A Röpülj Pávától a Szivárványig A Képcsarnok Vállalat nyíregyházi Benczúr -terme a képzőművészeti kiállítások rendezése mellett általában évente egyszer az iparművészet legújabb termékeivel is megismerteti a közönséget. E kiállítások tapasztalatai azt igazolják, hogy megnöveke- det az érdeklődés az iparművészet, iránt,, hiszen- a..különböző használati és dísztárgyak formálják, alakítjájc ízlésünket, befolyásolják környezetünket, az öltözködéstől a lakáskultúráig. Fiatal iparművészeket mutat be a jelenlegi kiállítás április 24-ig. Hét pályakezdő iparművész, többségük -tavaly diplomázott, idejük javarészét eddig a munka feltételeinek megteremtésével töltötték, művészetük egyedi jeleinek kibontakozásáról e kiállításon akkor is legfeljebb csak jelzéseket kaphatna a közönség, ha a bemutató tökéletes lenne. A Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat együttműködése alapján lét-" rejött közös bemutatkozás egy olyan fórum, amelyen a szabadon szárnyaló alkotókedv eredményeit a közönség elé vihetik. A lehetőség tehát adott, s éppen ezért meglepő az eredmény, vagyis a bemutató. Az emeleti kiállítótermet ugyanis heten sem tudták megtölteni, s ezúttal nem a minőséget kérjük számon, mert éppen a minőség alapján érdemelnének több törődést. Gerle Margit keramikus, a nyíregyházi Molnár Mária textiltervező, Szabó Judit gobelin- és szőnyegtervező igen’ szűk marokkal mért, amikor a nyíregyházi közönségnek válogatott. Alig-alig mutatnak valamit egyébként bizpnyárg gazdag alkotókedvükből. Pérely Zsuzsa’ gobelin- és szőnyegtervező, valamint Rácz Gábor porpelgn- tervező munkái a kéziszövés és a tűzzománc variációs lehetőségeit jól kihasználva — a kevés anyag ellenére is — kapcsolatot teremtenek a nézővel. A hét pályakezdő műi vész közül csak Gqlarits Erzsébet textiltervező és Szűcs- Farkas László ötvös érzékel? teti a fiatalság gazdag élettárát, lendületét, A nyíregyházi bemutatóhoz készült katalógusban Berecz- ky Loránd művészettörténész írja, hogy kíváncsiságunk az iparművészet iránt általában csak érdeklődés marad, nem mindig .engedjük hagy ezek a termékek „valós értéküknek megfelelően hassanak ránk”. Ezúttal ezt a hatást még nehezebb lenne meghatározni, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy a kiállító művészek valóban a „legvalósabb” értékű műveket küldték el a bemutatkozásra. A közönség a hét fiatal művész hallatán feltéte- „ lezi, hogy „szétfeszítik” a ki- állitóterem falait, s ehelyett egy meglehetősen szegényes bemutatót találunk. Mivel a Benczúr-teremben erre nem tudnak választ adni, ‘ jó lenne tudni; hogyan, milyen szempontok szerint válogatták össze a nyíregyházi közönségnek szánt kiállítás anyagát? Mert a kiállítás katalógusának utalása: — „A Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat fontos feladatának tekinti, hogy segítő kezet nypjtson és támogassa a pályakezdő művészeket” — erre nem ad kielégítő választ. (be) Felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére 1969 őszén indította el a televízió a Röpülj Páva énekes-népzenei vetélkedőt, azzal a célkitűzéssel, hogy bemutassa: a népdalverseny, a népművészet napjaink élő, aktív formáló ereje. Az elért hatásra azonban még a legoptimistábbak sem mertek gondolni: egy televíziós adássorozat országos méretű mozgalom elindítójává, ösztönzőjévé vált. Több száz csoport alakult szerte az országban, amelyek később a Röpülj Páva-kör adássorozataiban szerepeltek. Ezek a csoportok ma már amatőr művészi életünk jelentős té7 nyezőivé váltak. Természetes, hogy a pávakörök falun alakultak először, de később a városok is bekapcsolódtak, hiszen az üzemekben, gyárakban dolgozók közül sokakban lappang a faluról hozott népdalszeretet. A Röpülj Páva népdalverseny folytatásaként budapesti felhívásra jött létre az Arany Páva nemzetközi népzenei verseny. Az Arany Páva nagyralátóbb tervet igyekezett megvalósítani: az első összefogó nemzetközi népzenei népdalversengés szervezését, megvalósítását tűzte ki célul. Nagy feladat volt ez és nagy teljesítmény, hiszen hét európai ország részvételével szolgálta egymás népeinek megértését, kultúránk közös alapjainak felmutatását, — a folklór népeket összefogó erejét. A zsűri elnöke Ortutay Gyula irta a verseny visszhangjával, jelentőségével foglalkozva: „A népköltészetben egyszerre jelenik meg, szinte felesel egymással, vagy inkább ölelkezik a nemzeti é§ a nemzetközi... Az Arany Páva versenyein is mindegyre felfigyelhettünk a különböző (német, osztrák, lengyel, bolgár, orosz, magyar stb.) népek dalainak előadásában a rokonságra vagy hasonlóságra és az eltérésekre egyaránt. A nemzeti és nemzetközi nagy belső egységét ez a verseny mindennél jobban bizonyította, és bizonyíthatta azt is, .hogy egymás nemzeti kultúrájának eltérő vonásait éppen úgy tiszteletben k§Il(af- tanunk', mint a rokon 'vonásokat, s hogy a nemzetek közötti eltérések nem kell Ijftgy gyűlöletét ébresszenek, inkább egymás értékeinek megbecsülésére tanítanak. Éz a tanulság — nem véletlenül — arra ösztökélte a részvevőket, hogy az Arany Páva nemzetközi versenyt folytassuk, tovább építsük." A budapesti kezdeményezést a Szovjetunió folytatja. X következő versenyt Moszkvában a szovjet televízió rendezi meg az idén Szivárvány címmel. A szimbolikus cím mögött több van, mint az első, kezdeményező verseny egyszerű folytatása. A Szivárvány folklórfesztivál iránt világszerte tapasztalható az érdeklődés. A pépek zenéjének, a népék dalainak versenyére felkért országok sorrá jelentik be részvételüket, világméretűvé szélesítve ezzel a részvevők körét. A szovjet televízióban meginduló verseny mellett — amelyen természetesen részt vesznek a legjobb magyar pávaköri csoportok — idén egy másik nagy eseménysorozat foglalkoztatja a pávakörök tagjait. Az amatőr kórusokhoz hasonlóan — amelyek 10 éve országos minősítésen küzdenek meg helyezésükért —- 1975-ben először pávakörök is minősülnek. A pávaköröknél természetesen más szempontok szerint folyik majd a minősítés, mint az „általános” kórusoknál. Itt számításba jön a megszólaltatott anyag minősége, hogy milyen értékes dalokkal szerepelnek, menynyire tükrözik ezek a dalol® saját vidékük szokásai! Lényeges az is, hogy a dalokat mennyire életszerűen adják elő, s hogy képesek-e a népdalokat népszokások köré kerekíteni, műsorukat színessé, változatossá tenpi. Rá több száz pávakörből százszázötven komoly rangot ér majd el, az a többiek számára össztönző erővel hat 4 pávakörök minősítés« ezért ígérkezik izgalmas eseménysorozatnak, amely a további tennivalókat, feladatokat és lehetőségeket is eldönt! A szabolcsi szimfonikusok hangversenye A hangversenyeket látogató közönségnek szinte minden egyes hangversenyük alkalmával újabb és újabb kellemes meglepetéssel szolgál ez a zenekar. Mindig érettebb, csiszoltabb, ösgze- szqkottabb a produkciójuk, szebb a tónusuk s technikailag is sokat fejlődnek. Nem csoda, ha országosan ismert, kiváló karmesterek is szívesen vezénylik egy-egy alkalommal az együttest. Egykét új arc ugyan mindig akad a tagok közt, de ez a kis fluktuáció nem rontja a zenekar összjátékát. Néha nagyon is zsúfolt progrkmot kell lebonyolítaniuk, mint pl., most, amikor a kárpát- ukrajnai jól sikerült hang- versenykörút után itthon új műsorral, vendégművészekkel s vendégkarmesterrel kellett igen rövid idő alatt, kevés próbával, egy napon kél hangversenyt is adva. — szerepelniük. A zenekar tag- jajnak nem ez a fő foglalkozása, valahol mindegyik dolgozik s az ilyen túlzsúfolt program nem használ sem az egészségnek, sem a produkciónak. Dicséretére legyen mondva a zenekarnak, ez'a jogos fáradtság nem volt érezhető az április, hó 16-án, este 7 órpkor tartott hangversenyen. Sőt, a zenekar a kiváló vendégkarmester vezénylése alatt felszabadultan, lelkesen, élmény- szerűen játszott. Két Bach-versenymű és egy Mozart-szimfonia volt műsoron. A d-moll zongora- versenyt Szelecsényi Norbert játszotta. Ez a fiatal, nagyon tehetséges zongoraművész Debrecenből került Budapestre a Zeneakadémiára. Játéka könnyed, magabiztos, fölényes. Vele él a zongorával. A zongora uralkodó szerepét kitűnően töltötte be Szelecsényi Norbert. Pregnáns ritmikája, a harmadik tétéi magával soc}ró lendülete sokáig emlékezetes marad. Baeh E-dur hegedUYefse- nyét Bálint Mária játszott». Az alig 24 éves fiatal hegeli űművésznő két éve végzett a Zeneakadémián, mint Halász Ferenc professzor kitűnő növendéke. Jelenleg Moszkvában tanul, ahonnan időnként hazajön egy-egy koncertre. A? E-dur koncert első tételének pátosza, a második tétel érzelmes, elmélyülésre, szomorúságra utaló, hangvétele s a harmadik tétel táncos, játékos hangulata méltán ragadták meg » kp- zöpsége! Äz utolsó szápn Mozarti C-dur (Jupiter) szimfónia volt. Mozart legtöbb alkotásában az emberi nyomor és gond fölöst a szabad rnűvégz, szabad szelleme győz. Kony- nyen és újjongó derűvel. A XIX. szááaű YUääfaidälnna Mozartra még nem jellemző. Ezt a harspgó élni ^akarást halljuk ki a sziprfppiá első tételéből. Es az utolsó tétel! A fináléban a szopátaforma és á fuga csodálatos találkozása, keveredése, sodró lendülete ragadja magával a hallgatót. Technikai tudás és költői ihlet szintézise! S ezt az éltető mozarti muzsikát minden hangra kiterjedő tökéletes karmesteri tudással, mély átéléssel tolmácsolta Borbély Gyula vendégkarmester, az Opergház karmestere. Nem feledkezhetünk meg| a zenekarba, a második hegedű utqlsó pultjához beült betanító karmester, Molnár László munkájáról. Nemcsak a kárpát-ukrajnai hangver - senykörúton, de itt is kitűnő munkát végzet! « i Vikár Sándoj 8
