Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-18 / 90. szám
teecef-sxxemisHSBA« MS.foifÄ'SÄ Karjalainen a szovjet— finn szerződésről A Dubcek leveléről, a csehszlovákéi lenes nyugati kampányról Gusfáv Busák beszéde a nemzeti front ülésén Mint jelentettük, szerdán Prágában befejeződött a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának ple^ náris ülése. A záróbeszédet Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke tartotta. Az elmúlt harminc év mérlege a csehszlovák munkások, parasztok és értelmiségiek munkájának, a nemzeti front, a politikái pártok, a tömegszervezetek tevékenységének eredményességéről tanúskodik — állapította meg bevezetőben Gustáv Husák. A plénumon elhangzott felszólalások, bizonyságot tettek a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség mély politikai, eszmei és programegységéről, a csehszlovák dolgozó politikai és termelő tevékenységének fokozódásáról, a csehszlovák állam politikailag és. gazdaságilag konszolidált, virágzó szocialista állam. A CSKP KB főtitkára ezután így folytatta: nem lehet azt mondani, hogy nincsenek problémáink vagy gondjaink, az azonban világos, hogy a szocialista társadalom megerősítésének problémáiról van szó. Gustáv Husák beszédében ezután kitért arra, hogy a kapitalista országok propagandaszervei valósággal hisztériát keltettek az úgynevezett Dubcek-levél körül, abból a célból, hogy felújítsák a Csehszlovákia-ellenes kampányt. A csehszlovák nép az 1968—69-es évek anarchikus időszakát leküzdve az elmúlt években nagy sikereket ért el gazdasági, szociális és más területeken egyaránt. Gustáv Husák ezután kijelentette: Dubcek akár holnap szedheti sátorfáját és kiutazhat bármelyik kapitalista országba, amelynek „szabadságát” többre értékeli, mint népünk forradalmi vívmányait. Néhány nappal ezelőtt Palme svéd miniszterelnök nagy elismeréssel szólt Dubcekről. Akár holnap rendelkezésére bocsáthatjuk Dubceket, mint a „demokratikus szocializmus” szakértőjét. Igaz, nem tudom, mit szólna a svéd nép, — amelyet nagyon tisztelek — ha Dubcek néhány hónap alatt szétzúzná országuk rendszerét, úgy, ahogyan ezt 1968‘ban Csehszlovákiában tette. Ilyen állampolgárokra nincs szükségünk. Dubcek maga választotta útját és követheti azt. A burzsoáziához, a nemzetközi reakcióhoz vezető utat választotta, menjen hát hozzájuk. Ha azonban marad, — és ez vonatkozik a többiekre is — maradéktalanul tiszteletben kell tartania a csehszlovák törvényeket. A törvények megsértéséért viselni kell a felelősséget neki és a hozzá hasonlóknak is, akárcsak mindenki másnak. Dubcek és a hozzá hasonlók jól tudják, hogy nem képesek megváltoztatni a csehszlovákiai helyzetet, azt •az utat, amelyen országunk halad. Társadalmunk egészséges és erős. Mindenkit, aki megfelel szocialista társadalmunk szellemének állampolgárunknak tekintünk, dolgozhat társadalmunkban. Annak azonban, aki a szocialista társadalom elleni nyílt harcot választja, viselnie kell a következményeket. Csehszlovákiában nincs kedvező talaja az antikom- munizmusnak és a szovjet- ellenességnek, bármilyen álarc mögé bújjon is. Számunkra túlságosan drága leckét adtak az 1968—69-^s időszak eseményei ahhoz, hogy a különböző demagógoknak kalandoroknak megengedjük, hogy megismételjék ezt. Következetesen folytatjuk a XIV. kongresszus . határozatainak végrehajtását. A büszkeség és az öröm érzésével tekintünk az elért eredményekre és készülünk hazánk felszabadulása 30. évfordulójának megünneplésére — hangoztatta befejezésül Gustáv Husák. Ahti Karjalainen beszámolót tartott azon az ünnepi ülésen, amelyet a centrum párt rendezett Helsinkiben a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének 27. évfordulója alkalmából. Mint hangsúlyozta, a finn nép túlnyomó többsége támogatja a Szovjetunióval való barátság „Nem várhatunk azonnal látványos sikereket a termelés hatékonyságának növelésében azzal, hogy államosítottunk különböző üzemeket és vállalatokat. A második világháború után Nyugat- Európában ennél jóval erőteljesebb államosításokat is végrehajtották” — jelentette ki Alvaro Cun hal a lisszaboni O Seculonak adott nyilatkozatában, amelyet a lap csütörtöki számában tettek köz. zé. A PKP főtitkára egyrészt azzal indokolta meg kijelentését, hogy az államosított üzemek és vállalatok egy része hallatlanul eladósodva került az állam ellenőrzése alá, másrészt az államosítás csak akkor hozza meg gazdasági gyümölcseit, ha az új termelési viszonyoknak megfelelően szervezik át a különféle egységek és intézmények Finnország által folytatott politikáját. Méltatva azt a pozitív szerepet, amelyet a szerződés betölt az észak-európai béke biztosításában, Karjalainen kijelentette, hogy Finnországnak eltökélt szándéka folytatni az aktív békepolitikát, amely egyaránt megfelel a szerződés szellemének és a finn nép érdekeinek. gazdasági irányító tevékenységét. Cunhal elmondta, hogy a nemzetgazdaság dezorganizá- lódott a monopalkapitalizmus egyes pozíciói nak felszámolása következtében. Továbbra is tapasztalnak gazdasági szabotázsakciókat. „Ahhoz, hogy az államosítással középtávon nagyobb hatékonyságot érjenek el a termelésben, széles körű átszervezés, munkaerő-átcso. portosítás szükséges. — Természetesen úgy, hogy senki se maradjon munka nélkül.” A legfontosabb azt megérteni, hogy az államosítás és a többi gazdasági intézkedés lehetőséget teremt a portugál társadalom mélyreható demokratikus átalakításához, s „véleményünk szerint feltárja a szocializmus építésének perspektíváját” — jelen, tette ki nyilatkozatában Cunhal. Szakmai nap a moszkvai jubileumi kiállításon A moszkvai magyar jubileumi kiállítás csütörtökön a TANNIMPEX Bőr- és Szőrme Külkereskedelmi- Vállalat 1 tartott szakmai napot . A jubileumi seregszemlét csütörtökön felkereste munkatársai kíséretében Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára, A vendégeket Komjáth István, a kiállítás igazgatója és Kadala Miklós főtanácsos, a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője fogadta. A nap folyamán meglátogatták a kiállítást a KGST-képviseletek tanácsosai, az oroszörszági föderáció “keréskedplrpi miniszter vezetésével, á szovjet partfőisko- lák főigazgatói, a szakszervezetek moszkvai tanácsának vezetői és a KGST információs osztályának munkatársai. Ugyancsak látogatást tett a kiállításon Viktor Afanaszjev, a Kommunyiszt főszerkesztője. Cunhal nyilatkozata a portugáliai helyzetről — Rózsi, maga a lakók pincéjében alszik — mondta Eötvösné. Aztán, amikor a férje tiltakozott, hozzátette: Csak nem gondolod, hogy egy cseléddel lakom egy fedél alatt? — De mama, hiszen Rózsi majdnem családtag — szólt közbe Krisztina. — Kriszti! Ne feledd, hogy bár apád csak egy felkapaszkodott dzsentri, anyai ágról grófi vér csörgedez az ereidben — utasította rendre a? anyja, ezzel vegleg lezárta a vitáit . Karácsony és újév között a nappalokat még a lakásban töltötték, csak éjszakára vonultak le a pincébe. Eötvösék itt rendezték meg a szokásos •szilveszteri estélyüket is. K «S! petzy és néhány nyilas tis: t, ‘ a ház lakói közül dr. Rozgo- nyi, a lírai lelkű bankigazgr- tó és családja voltak a meghívottak. Fényes békebeli va csórét szolgált, fel Rózsi az. óvóhelyre cipelt mahagóni asztalra. Két láda pezsgő, francia konyak, tokaji bor feledtette, hogy a ház tetejét már lesöpörte egy bomba szele és Botár Jenő pincér harmadik emeleti lakásának szobájában robbant fel. — Hölgyeim és uraim! — ugrott fel az első pohárnál Köpetzy — Dicső napokat élünk! A magyar jövendő ko. (KISREGÉNY) 4. vasza kel most e szenvedő városban,. Fajunk fáját erős viharok rázzák, de gyökereink mélyen, kitéphetetlenül kapaszkodnak szent talajuk- . ba. És én is csak azt mondhatom, amit a költő: csak a gyökér kitartson... Proszit! Ex! — Brávó, Mihály! Bravó __ — csicseregte Eötvösné és egyből lehajtotta az erős konyakot. Eötvös mindvégig Rózsit nézte, aki némán állt a fal mellett. Rozgonyi szó nélkül ivott, bár felesége gyöngéden a karjára tette a kezét: — Miklósom ... ne igyál... tudod, a májad ... — Szeretnék biztos lenni - abban, hogy a békés májzsu, girban halok meg — felelte keserűen Rozgonyi. — Fel a fejjel. Miklós — harsogta Köpetzy. — Máj- zsugorban fogsz meghalni. r"re igytink. Rózsi újra töltötte a poha- r lkat. — Mostanában nem költöti semmit. Miklóska? — kér Eötvösné. — Mindig ír a lelkem — mondja büszkén Romnnviné. — Halljuk! Kiáltotta el magái Könetzy és a hvilas tűztek kórusban visszhangozták- Hal!inki Halljuk! — Gyenge kis ver«;kék ezek... — tiltakozott Rozgonyi, de máris nyúlt a belső zsebébe. — Talán ezt, ha valóban megtisztelnek a figyelmükkel ... Gyorsan felhajtott még egy pohárral. Mivel nem szokta meg az italt, máris megcsuk. lőtt a hangja. — Akkor béke volt és május Friss illatokat küldött a rét. Pacsirták, fecskék, szorgos méhecskék, Hozták felém a tavasz üzenetét... Köpetzy felcsattant: p- Kuss! Elég ebből a nyálai? ömlengésből. Nincs tavasz, nincs május. Vér van! Harc! Most az ilyen siránkozás demoralizál! — és kikapta kezéből a papírt, majd Összetépte. — De kérlek! A\legszebb versem volt — tiltakozott: Rozgonyi. — Fogd be a pofád! Harcos (estvéreinkről faragjál ríme... két! Vagy talán erre nem fü. lik a fogad? Doktorkám, talán várjuk a vörösöket? Köpetzy egyre jobban belelovalta magát szónoklatába. Előrántotta a pisztolyát és azzal hadonászott Rozgonyi orra előtt. A társaság megkövültén hallgatott. A következő pillanatban éles csatta- nástól rángtak össze a feszült idegek: A pezsgös üveg dugója pontosan Köpetzyt találta fejbe. — Tessék a pezsgő — kiáltotta élesen Rózsi és elsőnek Köoetzy poharába töltött. — Gyorsan, mert folyik a világba. — Ugv van! Élien a pezsgő! — kiáltotta Eötvös, Eredetileg férfiasán, amolyan duhaj magyaros kiáltást szeretett volna megereszteni, de csak egy mutáló kamasz idétlen vinnyogása sikeredett a nagy nekibuzdulásból. Mindenki megkönnyebbült, amikor Köpetzy végre felemelte a poharat és Rózsi elé tartotta. Még gyors egymásutánban két ükeg durrant, így az összes pohár megtelt. — Jól van, doktorkám, nem haragszom, minden költő hiilye. Az is az volt, akit a múlt héten kilőttünk a sorból. De jobb, ha most vigyázol... — Kérlek, tisztelettel, én ezt két évvel ezelőtt írtam — könnyezett Rozgonyi és poharából a zakójára locsolta a pezsgőt. — Akkor is háború voll. Szent háború. Erre igyunk! — mondta Köpetzy — Na, proszit!... Krisztina nem ivott. Csendesen imádkozott magában. Mellette ült Tószeghy Káz- mér zászlós, Köpetzy segédtisztje, és tekintetét le sem vette a lányról. De az nem hallotta a zászlós szózuhata- gát: Édes... Lehet, hogy holnap valamennyien meghalunk... Nem érti? Szeretem... Maga szerelemre termett... Magácska gyönyörű... Tószeghy egészen belevö- rösödött a nagy vallomásba és amikor látta, hogy Krisztina áhitatbsan lehunyja a szemét, boldogan könyvelte el: a lány már puha, csak a megfelelő alkalmat kell kivárni(Folytatjuk) i A „pezsgös kém“ története A nyugati sajtó és több rádióállomás egy ideje sokat • foglalkozik a „pezsgős kém” kalandjaival, s izgalmas történetekben számol be tevékenységéről, egészen a lebukásáig. Ki ez a „pezsgős kém” és riliben áll a tevékenysége ? A történet a hatvanas évek elejéig nyúlik vissza, amikor egy Lotz nevű nyugatnémet lótenyésztő megjelent Kairóban és berendezkedett. Nagystílű életet élt, feleségével együtt, és házába meghívta a főváros sok ismert személyiségét, akiket jól elszórakoz- tartott, és természetesen a Lotz hásaspár is hivatalos volt sok helyi fogadásra és egyéb összejövetelre. Izraeli ügynök Környezetében akkor még senki sem tudta, hogy Lotz nem más, mint Zeev Gur- Arieh, izraeli ügynök, aki kémkedés céljából érkezett —• bizonyos kerülővel — az egyiptomi fővárosba. Lotz (az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél a névnél) 1921-ben a németországi Mannheimben született és 1933-ban vándorolt ki Palesztinába, anyjával. Részt vett a zsidó földalatti mozgalomban, amely az angolok ellen irányult, a második világháborúban pedig az angol hadsereg kötelékeiben küzdött. Azután részese volt az 1948—49-es arab—izraeli háborúnak, majd az 1956-os szuezi inváziónak. Közben kétszer megházasodott, illetve elvált. Éppen az egyik válás utáni rossz hangulatában talált ró az izraeli titkosszolgálat, beszervezte, és Egyiptomba készült küldeni kémtevékeny, seg céljából. Ehhez azonban máshonnan kellett, érkeznie, így tért vissza Nyugat-Né- metországba, ahol felvette a Lotz nevet és — a nyomok elhalványítása érdekében — „JsöJíőnit*' egvik?'károsból a' muzsikba.. Felettesei. azután úgy^'erezfejc, hagy most már elemezett' az idő a bevetésre. Nagy pénzek— nasy információk Az izraeli titkosszolgálat nagy pénzeket bocsátott rendelkezésére, hogy Egyiptomban minél kedvezőbb fel te te, lek között kezdhessen hozzá a munkához. Időközben ismerkedett meg Waltrauddal, egy német nővel, akit feleségül vett. Az asszony nagyon jól kiegészítette férjét, jó háziasszonynak bizonyult, s sok segítséget nyújtott. Az információkat pedig egyre-másra küldték Tel Avivba. Az információk néha meglehetősen magas katonai 'körökből származtak; a források között akadtak tábornokok is, akik a lovaglások során ismermerkedtek meg Lotzzal és feleségével, maid a lótenyésztés és a társadalmi élet keretei között folytatták ismeretségüket. Ezek közül a magas rangú katonák közül egyébként sokan felelősek voltak az 1967-i egyiptomi vereségért. Többeket közülük leváltottak, illetve bíróság elé is állítottak. Lebukás Az üzenetek továbbítása azonban egy idő után nyomra vezette az egyiptomi elhárító szerveket, amelyek öt évi kutatást követően 1965- ben nyomára akadtak Lotz- nak: váratlanul meglepték és megtalálták az éppen működésben lévő titkos adót a rejtjelanyagokkal. Lotz életfogytiglani, felesége 3 évi börtönt kapott. Lotz a kairói televízióban annak idején elmondta történetét. Szabadulására 1968-ban került sor, amikor Egyiptom és Izrael megállapodott foglyok cseréjében. Azóta Lotz megírta Pezs-' gős kém című könyvét, amelyet 13 nyelven jelentettek meg. Jelenleg egy nyugatnémet tv-társasággal tárgyal történetének ' filmrevitele Ügyében. A főszerepet természetesen ő akarja játszani. Egyébként bekapcsolódott az üzleti életbe, mint kémet nyugdíjazták. A ssitójelentések. szerint változatlanul nagy lábon él.. Ez utóbbi körülménybe egyébként rávilágít titkoss'zol, gálati felettesének nyilatkozata, aki így jellemezte: .Sokszor hallottam, hogy egy kitűnő kém felér egy hadosztály értékével. Lotz megtart, tott arra, hogy egy jó kém annyiba is kerül, mint égv hadosztály” — és utalt volt beosztottjának toronymagas pezsgőszámláira. (Folytatás az 1. oldalról) mellett élés öt elméhez. Bármely országtól elfogad mindenfajta segítséget, feltéve ha az illető ország maradéktalanul tiszteletben tartja Kambodzsa függetlenségét és szuverenitását. Alapvető stratégiai pozíciónak mondotta, hogy Kambodzsa tagja az el nem kötelezett országok nagy családjának. Végezetül rámutatott, most van az első alkalom arra, hogy a kambodzsai nép valóban független, békés, semleges és demokratikus Kambodzsát teremthet. Washington csütörtökön reggel még nem volt hajlandó hivatalosan nyilatkozni a kambodzsai hazafias erők győzelméről. John Sparkman, a szenátus külügyi bizottságának elnöke viszont eleve óvott attól, hogy bárki is Kambodzsa „elvesztését” emlegesse. „Vegyük tudomásul, hogy Kambodzsa nem volt a tulajdonunk, következésképpen nem veszíthetjük el. A háború nem szolgált semmiféle konstruktív célt” — mondotta Sparkman. George McGovern szenátor, a demokrata párt 1972-es elnökjelöltje és Charles Percy republikánus szenátor — mindketten a külügyi bizottság tagjai — csütörtökön az Egyesült Államok kambodzsai intervenciójának végső vereségéből Dél-Vietnam vonatkozásában levonható tanulságok haladéktalan alkalmazását sürgették. „Kambodzsa tanulsága az — jelentette ki Percy szenátor •— hogy hiábavaló egy rossz kormányzatot támogat- pi. Thieunak távoznia kell a saigoni kormányzat éléről. E* az egyetlen esély békés rendezésre Dél-Vietnamban.” McGovern megállapította: ,.A katonai küzdelemnek vége Kambodzsában és túlhaladottá vált Dél-Vietnamban is. Számunkra csupán egyetlen út kínálkozik: amilyen gyorsan csak lehetséges, evakuálni kell Dél-Vietnam- ból az amerikaiakat, tárgyalásokat kezdeményezni Észak- Vietnamma! és a dél-vietnami forradalmi kormánnyal. Ez az egyetlen lehetőség tárgyalásos rendezésre, vagy arra, hogy olyan kormány alakuljon Saigonban, amely letárgyalhatja a rendezett hatalomátadás módozatait”. Cséd helyzetkép A múlt hét végén Csad'an hatalomra jutott tisztekből álló legfelsőbb katonai tanács felfüggesztette a vasárnap elrendelt kijárási tilal-' mat, miután az országban a helyzet normalizálódott. A hatóságok rádiónyilatkozatban figyelmeztették a kereskedőket, hogy az eseményeket kihasználva, ne emeljék az árakat. Felszólították a megbuktatott Tombalbaye elnök pártjának és kormányának hivatalnokait, hogy eddigi tevékenységük kivizsgálásának befejeztéig maradjanak hivatalban. Továbbra Is őrizetben tartják a megdöntött kormány néhány tagját és a nemzetgyűlés volt elnökét. Mindannyiukat a katonai puccs napján tartóztatták le. i A J ősz Ferenc:
