Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
8 fcELET-MAGYARÖRSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLÉS1 1975- március fj fcw M Ml ".'■■ar-ai.-n-.T.i-■ ■ I iüS 'MKSLim JV , - , ...éhe a szépnek, éhe a szónak... A nyíregyházi városi művelődési központ kiállítótermében rendezett rajz- és grafikai kiállításon láttuk. Tóth Sándor: Alvó gyermek (tusrajz) Tanítani és cselekedni © A napokban beszélte el nekem ezt a történetet egy falusi asszony: „Gyermekkoromban két szép lány lakott a mi sorunkon. Tőszomszédok voltak és egymás barátnői. Dologtalanul nőttek fel. Voltak kisebb testvéreik és azok segítettek helyettük a ház körül az anyjuknak. Ök meg egész nap egyebet sem csináltak, csak regényt olvastak. Afféle díszek voltak a háznál. Hogy mire, mire nem szántuk őket, azt talán a szüleik sem tudták. Egyszer ez a két szép lány egy legény miatt isszeszólalkozott. Kiálltak a kapuba és olyan veszekedést csaptak, amilyet sem ázol 3tt, sem azóta nem hallottak a szomszédok. Kerek három órán át pörlekedtek és nem fogytak ki a szóból. Közmondásossá is vált az eset a falunkban. Ugyannyira, hogy amikor én Is kezdtem nagylánykodni és szerettem volna egy kicsit olvasgatni, csak titokban tehettem, mert ha édesanyám észrevette, mindjárt rám- íarmedt: — Mit akarsz te tudni abból? Fel van vágva a te nyelved így is, ne akard jobban! Majd viselheted még ennek is kékjét, ha asszony leszel! Meg ne lássam többet a kezedben! Elkapta a kezemből és tűzbe vágta. Édesanyám azt tudta, hogy a regényből úgy sem tanulhatni mást, mint szóbőséget. Az meg mire egy szegény lánynak? Csak veszekedésre lehet jó! Jobb, hát ha egyáltalán nem olvas imakönyvön kívül mást. Nagyon sokáig nem is olvastam. Már elmúltam harmincéves, amikor elkezdtem. Maholnap ötven leszek és most sajnálom, hogy nem kezdtem koráb- Un.” o M.crt mondom el most ezt? Azért, mert olyan könyvtárban jártam, aminek sok a vi-’ déki olvasója, meg aztán a történetet elbeszélő asszony lánya is rendszeresen könyvhöz jut e könyvtárból. A leánya egy közeli falu bői jár be dolgozni a Nyíregyházi Konzerv gyárba. A vonattal munka idő kezdete élőt' érkezik, műszak után ismét van ideje vonat indulásig és ezeket az időket a könyvtár olvasójában tölti, — olvasással. A kölcsönzött könyveket édesanyjának tovább adja — olvasásra. Időnként az anya is be-bejön vásárolni N •■■Tégy házára és az olvasóteremben találkozik vonatindulás előtt a lányával. Ilyenkor e' lnézi a könyvekkel téli polcokat, majd f< őszi szemüvegét és arcán furcsa mosollyal o' rs. Legszívesebben ide írnám a nevét, de rr kért, hogy ne tegyem, elég ha a története idja. Valóban, a történet kárpótol az anonimitásért. A tágas olvasóteremben mindig sokan vannak — este tíz óráig, mert „ügyeletet” tart a könyvtár. A termet az étkezdéből „hasi" ták” ki, mert a vállalat helyesen mérte fel hogy má már a dolgozó embert nem csupán „éhe a kenyérnek” hajtja, hanem „éhe a szépnek, éhe a szónak” is igény, és hatékony- nyá vált erő. A könyvtárban 7700 kötet szép- irodalmi, ismeretterjesztő, és szakmai könyv áll a dolgozók rendelkezésére. Hogyan, mitan? Könyvet ad az állami, a szakmai, a politikai és a szakszervezeti oktatásban résztvevőknek, olvasmányt az ismeretterjesztő előadások hallgatóinak, a színházba, a moziba, különféle tárlatokra járóknak, az ország- és természetjáróknak, az öntevékeny művészeti munkában résztvevőknek. •»/rinden népnek születik olyan költője, •f’é aki verseiben népe hazafias érzéseinek magasztos megnyilvánulásait, sajátos vonásait, erejét, álmait, reményeit énekli meg. A magyar költészetben ilyen lírikusnak számít Petőfi Sándor, az oroszban — Nyikolaj Nyek- raszov. A szülőfölddel, nemzetük történelmével ízig-vérig azonosulva életükkel és művészetükkel megvalósították népük legmagasabD esztétikai ideálját. Ezért állítják egymás mellé a két költőt az orosz—magyar irodalmi kapcsolatok kutatói mind magyar, mond szovjet részről, s ez az alapja a két művészi pálya összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálatának, amely a két költői alkat párhuzamait vizsgálja, mivel itt nem lehet szó kölcsönható, sokról. Az összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálat lehetőséget ad a két költő életérzésének, lírikus alkatának nemcsak közös vonásaiban, hanem eltérő jegyeiben való megvilágítására is. Cikkünkben igyekszünk, ha csak főbb vonásaiban is, a téma alapvető ütközőpontjait körüljárni a kérdés néhány magyar és szovjet kutatójának megállapításaira támaszkodva. ( Váradi Sternberg János, ungvári történész, Utak, találkozások, emberek c. érdekfe- szitő könyvében — írások az orosz—magyar és ukrán—magyar kapcsolatokról. Kárpáti Könyvkiadó — Gondolat Könyvkiadó. 1974 — a Nyekraszov és Petőfi — témát elemezve így ír: „A XIX. századi orosz irodalom Petőfihez legközelebb álló alakja Nyikolaj Alekszeje- vics Nyekraszov, akit szabadságvágya, zsarnokság elleni gyűlölete, népisége tesz rokonná Petőfi Sándorral. Költészetének eszmei gondolati tartamát már többen összehasonlították Petőfi politikái lírájáváí”. Ezek közé tartozik Zöldhelyi Zsuzsa is, aki mint említett munkájában Váradi Sternberg János hang- gújyozza, „alaposan elemezte a két költő sokÉs kik olvasnak a Nyíregyházi Konzervgyárban? Milyen az olvasók foglalkozás szerinti megoszlása? — A gyár dolgozóinak negyvenhat százaléka állandó olvasónk. Az olvasók harminc- nyolc százaléka, pedig, fizikai , munkát végző — mondja kedves mosollyal Oláh Jánósné, a könyvtár mostani vezetője. — A XI. kongresszus tiszteletére felajánlottuk, hogy a gyár dolgozóinak harminc százalékát olvasóinkká tesszük. Ezt eddig tizenhat százalékkal túlteljesítettük. Elmondja, hogy a közművelődési határozatnak megfelelően elsősorban a fizikai dolgozók általános és szakmai műveltségének növelésére törekszenek. Igen jó kapcsolataik vannak, a gyár szocialista brigádjaival. A felszabadulás 30. évfordulójának tiszteletére programot adott ki a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Széchenyi Könyvtár. A SZOT bekapcsolódott' e programba, tehát ez az üzemben működő könyvtár is. A program háromszor harminc magyar és világirodalmi mű olvasására tesz javaslatot. Az olvasónak ebben az évben 6 könyvet kell választania és elolvasnia. Az elolvasott könyvekről szóban vagy írásban — kinek melyik könnyebb — be kell számolni. Erre a könyvtár által a könyvállomány alapján készített programjához adott vállalási lapon kell vállalkozni. A szocialista brigádok felajánlásainak ezek a vállalások is részei. — Működik égy könyvbarát klub is — mondja Oláh Jánosné nem titkolt örömmel. — Tizenkilenc tagja van. Gyakorlott olvasók. A klubot a tanárképző főiskola egy tanára vezeti. Havonta egyszer tartanak foglalkozást. A tanár könyvekről, Irodalom- és esztétikaelméletről tart előadást. Most ebben a hónapban kezd munkához egy olvasókör — ifjúmunkások részvételével. Ez a kör is havonta egyszer tart foglalkozást főiskolai tanár vezetésével. Célunk vele az ifjúmunkások általános műveltségének bővítése. Elmondja azt is, hogy most dolgoznak egy üzemi énekkar szervezésén. Negyven tagra lenne szükség — az induláshoz. Ez azonban nem könnyű, mert: — A férfiak gyávák hallatni a hangjukat — mondja bizakodó derűvel. — A nők bátrabbak. De még legalább tíz jóhangú férfira an szükségünk, hogy tovább léphessünk. A zikai dolgozók zeneértését, zenekultúráját ivánjuk az énekkar létrehozásával növelni. — És ha nem akad tíz bátor férfi? Nevet. — Lesz, csak tartózkodók! — feleli olyan angon, mint aki biztos abban, hogy az ének- árt létre fogják hozni. © Történettel kezdtem ezt az frást, most az olvasmányajánló program egyik választható könyvének, Tamási Áron Szirom és Boly című művének végsoraival zárom le: „A szememet megtölti a fény és a tisztaság, s onnét a szememből belsőmbe gyűl, ahol csakugyan bennem is, mint minden emberben, áll egy oltár. Most eme oltárnál időzik az én nagyapám, kinek pillangós szavai közül repülnek az ő igéi, melyek a mai világról az ifjakhoz szólnak. Azokkal az igékkel úgy írta nagyapám, hogy a háború után a világ megrázta magát, mint a homokból felkelt oroszlán. Most hullanak róla a homok szemei/ s ahogy hullanak, úgy ifjodik egyre a föld. És ha erejében még egy kicsit zabolátlan is, majd mi ifjak királlyá tesszük a csillagok között.” Szabó György ban hasonló gondolatvilágát, tematikájuk rokon voltát, felhívta a figyelmet például a földesurak elleni gyűlöletükre, a városi szegénység iránt érzett együttérzésükre, verseik népmeséi ihletettségére stb. Szerinte különösen közel állnak egymáshoz a két költő esztétikai nézetei, véleményük a költészet társadalmi szerepéről és rendeltetéséről. (Pl.: Petőfi: A XIX. század költői; Nyekraszov: Költő és polgár.)” Témánk vizsgálata, elemzése során, mint Váradi Sternberg János is írja, felvetődhet a kérdés: ismerte-e Nyeki'aszov Petőfi verseit a 60—70-es években megjelent orosz fordítások közvetítésével, vagy műveinek Oroszországban elterjedt francia és német nyelvű átültetéseiben? Az utóbbi évtizedben megjelent munkában gyakran találkozunk igenlő válaszokkal erre a kérdésre vonatkozóan. Hagyatkozzunk csupán a következő bizonyítékokra: Németh G. Béla Türelmetlen és késlekedő félszázad c. könyvében Petőfiről szólva így ír: „kortársak és utódok lelkesültek érte Európa-szerte: Heine és Béranger, Lenau és Nyekraszov magasztalták”. Turóczi-Trostler József Petőfi világirodalmi jelentőségéhez című tanulmányában azt Írja, hogy „Nyekraszov az első Orosz költők közé tartozik, akik megismerkedtek Petőfivel”, Mint ismeretes, Petőfi első tolmáesolőja Oroszországban a költő-forradalmár M. Mihajlov volt, aki szibériai száműzetésben halt még. Pontosan 6 az, aki feltárja Nyekraszov számára a magyar témát, Petőfi költészetét: Mihajlov ugyanis utolsó éveiben Nyekraszov folyóiratánál a világirodalmi szekciót vezette. KÜLÖNÖS ÉRTEKEZLET volt a most lezajlott nevelési értekezlet. Különös azért, mert az értekezletnek ugyan vége, de mégsem fejeződött be. Nem fejeződött be azért, mert az értekezlet témája nem befejezett és lezárt téma. A nevelés folyamatában időztünk csupán egy értekezlet erejéig, hogy felmérjük hol állunk, mik az eredményeink és gondjaink. A téma a szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra nevelés volt. Az értekezleten felszínre kerültek eredményeink, de jelentkeztek a gondok, problémák és feladatok is. Egyértelműen fogalmazódott meg a nevelőtestület álláspontja: a hazafiságot nem elég maevarázni, elmondani, hanem cselekedni is kell a mindennap gyakorlatában. Egységes elvi álláspont alakult ki abban is, hogy nem elég csupán értelmileg felfogni a hazafiság, az internacionalizmus tartalmát, hanem érzelmileg is azonosulni kell azzal. Hogy tanulóifjúságunknál ez így legyen, ennek alapvető feltétele, hogy nevelőink is így lássák, így érezzék ezt az elsősorban ők érezzék így. Sokszor és sok helyen hangzott már el, iogy a szocialista hazafiságnak egyik legfontosabb mércéje, mutatója az, hogy ki hogyan teljesíti kötelességét, ki hogyan végzi termelő munkáját, ki hogyan végzi oktató-nevelő munkáját, ki hogyan tesz eleget az iskola követelményeinek, hogyan tanul. Ez a megfogalmazás a tanulói közösségre,'a nevelői közösségre, a ^szülői közösségre, az ifjúsági szervezetek tevékenységére, ezek egymással való kapcsolatára egyaránt vonatkozik. Ezek azok a területek, ahol az igaz hazafiságnak tettekben Van módjuk megnyilvánulni. A nevelési terv tevékenységi formái is erre a cselekedtetésre, a gyakoroltatásra adnak lehetőséget. Ha csak a magatartásformát emelem ki, eléggé odafigyelünk-e arra, hogy az iskolán kívül eltöltött időben milyen hatások érik a gyerekeket? Könnyelműség lenne elhinni, hogy az iskolán kívüli területeken csak pozitív hatások érik a tanulókat és csak pozitív hatásokkal érkeznek az iskolába. A tanulók egy-egy megnyilatkozásában, viselkedési formájában, vajon nem ismerhető e fel egy régen elavult ideológia? Mert ha Ez a körülmény teszi lehetővé a híres szovjet Petőfi-kutatónak, Alekszandr Gerskovicsnak, hogy kijelölje és elemezze a Mihajlov—Nyekraszov—Petőfi témakör kérdéseit. A témát illetően két fontos momentumot kell kiemelnünk, melyre a szerző által is történik utalás: először Nyekraszov harca M. Mihajlov műveinek posztumusz kiadásáért, melyben a Pe- tőfi-fordítások is szerepeltek; másodszor a két költő olyan verseinek egybevetése, amelyek — Gerskovics véleménye szerint — ösz- szecsengnek, tipikusak, tematikailag azonosak. A tematikai azonosságot Alekszandr Gerskovics három költemény elemzése folytán igazolja, többek között Petőfi: Vasúton (1844) és Nyekraszov: A vasút (1864) — Fodor András magyar fordításában — című verseit vizsgálva, amelyek a mai összevető vizsgálatunk tár. gyát is képezik. Az első vasútvonal megnyitása — ez mindkét vers indító gondolata. A költők egyformán a haladás tényezőjét látják a vasúiban, s ez a szemlélet a gondolatfűzés objektivitására való törekvésben is megmutatkozik. Az objektivitásra való törekvés Petőfinél ugyanúgy, mint Nyekraszovnal abban tükröződik, hogy az ember számára szokatlan se- .bességérzékelést harmadik személyben írja le: Hegy, fa, ház, ember, patak És ki tudja, még mi minden? Tűnedez föl szemeimben S oszlik el, mint köd-alak. A nap is velünk szalad, Mint egy őrült igen, akkor felvetődik a kérdés, meddig fog még élni egy-egy családban a múlt hagyományaként dédelgetett „hazafiság” vagy éppen hazafiatlanság. Ha csak elvétve is fordul ez elő, nemf kell-e erre jobban odafigyelni a pedagógusokon kívül másoknak is? GONDOLJUNK CSAK ARRA. ami ma szinte mindennapi téma: a harácsolás, a kapzsiság, a közvagyon herdálása, a közönyösség, a mindenáron való egyéni boldogulás még mások kárára is. Mi ez ha nem a legnegatívabb nevelési tényező? Ezek ellen harcolni össztársadalmi feladat. A nevelőtestületek tennivalója itt világos és egyértelmű. Percről percre olyan szituációkat kell teremteni az iskolában, ahol a tanulóknak módjuk van bizonyítani, hazaszeretetüket, a világ dolgozó népének szere- tetét. Egy hasznos társadalmi munkában, a takarékossági versenyben, egy gyűjtőmunkában, parkok gondozásában, a szaktárgyi versenyekben, öregek megsegítésében, tanulópárok kialakításában, más népek megsegítésére indított akciókban, iskolai, ünnepélyeken, úttörő rendezvényeken és még számtalan helyen nincs ott tanulóink hazafisága, nemzetközisége? De bizony ott van! A pedagógusoknak van egy sajátos szák- maerkölcse, ami tulajdonképpen benne van a szocialista erkölcs fogalmában. Ez alatt azt értem, hogy a pedagógus magatartása, viselkedése, életmódja, megnyilatkozása példamutató legyen a magánéletben, a munkahelyén és a társadalomban egyaránt. Ez nagyon fontos, hiszen neveléssel foglalkozunk és nem engedhetünk meg magunknak semmi elitélhetőt. Talán fontosabbnak tartom . a szakmaerkölcsnél a szakmapolitikát, mert ilyen is van. Különösen nagy súllyal vetődött ez fel a mostani nevelési értekezleten. Itt már tiszta és szilárd világnézetet tételezünk fel pedagógusainknál. TÖBBEK KÖZÖTT EZT IS TISZTA Z- TÜK. a , nevelési értekezleten. Feladatként tűztük ki, hogy egyeztetjük az egyes szaktárgyakor) belül adódó nevelési lehető és ezek alkalmazását is az iskolára konkrétan vonatkoztatva tervezzük meg. Demjanovich Emit A leíró szakasz idilljébe mindkét költö személyes szerzői élményeket épít be. Mindkét költő elbeszélő versrészletére jellemző az is, hogy az eseményeket kívülről mutatja be, s nem sugalmazz semmi különlegeset, még inkább megnyugtatja az olvasót. Petőfinél: Tenger kéj vészén körűi, Közepében lelkem fürdik... A madár röpült csak eddig, Most az ember is röpül! Nyekraszovnal: Szép ez a holdragyogásbeli látvány Drága orosz haza, téged idéz. Száll a vonat fut a vasmívű pályán —j magába mélyed az ész. Á továbbiakban mindkét versben megjelenik a hős építő alakjá. Ez a kép megsérti, mi több, felrobbantja, szétveti a leíró szakasz idilljét, de a költők ezt más és más módon érik el. Petőfinél felzeridül a munka, az, alkotó ember himnusza. Száz vasútat, ézeretl Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák bé á világot, Mint a testét az erek. Nyekraszovnál a fájdalom, a szenvedés motívumát kell kiemelnünk, amelyik az építés borzalmas, embertelen körülményeit írja lej Magyar-orosz irodalmi kapcsolatok SLL
