Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
1973. március 9. EELET-MAGYARORSZÁ« Gazdasági egyensúly — társadalmi egyensúly KÉT IDÉZET. Az első: „Gazdaságpolitikánknak az V. ötéves terv időszakában a táv. lati célokkal összhangban kell biztosítani gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését.” A másik: „Az V. ötéves terv idején a felhalmozás és a fogyasztás olyan arányát szabjuk meg, amely egyidejűleg szavatolja a'termelés bővítéséhez szükséges beruházásokat és az élet- színvonal rendszeres emelkedését”. Mindkét citátum az MSZMP KB kongresszusi irányélveiből való. Kifejezője annak, hogy a gazdasági egyensúly szorgalmazása nem öncél, gazdasági törekvésünknek minden esetben társadalmi, politikai indokai vannak. A magyarázat egyszerű. Akár társadalmi, akár gazdasági teendők anyagi alapjáról legyen szó, egyetlen forrás áll rendelkezésünkre: a megtermelt, elosztható nemzeti jövedelem, amely a dolgozó milliók munkája eredményéként létrejött anyagi javakban és szolgáltatásokban testesül meg. Ha a gazdaság tere. pén tartós zavarok keletkezhetnének — pl. nagymérvű és egyre növekvő költségvetési hiány, a belföldi fogyasztás drasztikus korlátozása —, következményeik a társadalmi fejlődés sok összetevőjét sem hagynák érintetlenül. A bérek befagyasztása, a lakásépítés csökken, tése, az egészségügyi, szociális gondoskodás megtorpanása a társadalom széles köreiben keltene elégedetlenséget, nyugtalanságot, s ezek hatására tovább romlana a gazdasági tevékenység. Szándékosan éltünk végleges példákkal, igazolásául annak, hogy társadalmi céljainktól gazdasági teendőink nem választhatók el. Ha a külső hatások módosítják az elosztható nemzeti jövedelem nagyságát — a fogyasztás és felhalmozás viszonyát —, akkor súlyos hiba lenne tétlenkedni. 1974-ben, világgazdasági folyamatok hatására ez következett be. Az 1975-ös népgazdasági terv már ezt figyelembe vevő intézkedések sorát tartalmazza. A tervezettet meghaladó költségvetési hiány mérséklése, majd fölszámolása; hosszabb időt követel. Az első lépés megtörtént: 1975. ben a nemzeti jövedelem 5—5,5 százalékos A GAZDASÁGI EGYENSÚLY javítása csakis úgy mehet komolyabb társadalmi feszültségek nélkül végbe, hogy nem érinti az alapvető életszínvonal-politikai célkitűzéseket. Azaz a különböző megoldások előnyeinek minél jobb egyeztetésével. Idén 130 milliárd forintot fordíthatunk beruházásokra. Ezt az összeget túllépni nem lehet, ám öntevékenyen „megtoldhatjuk”, a tartalékok segítségével. Hiszen a meglévő állóeszközök kihasználásának egyszázalékos növelése az anyagi ágazatokban, 15 milliárd forint értékű beruházás megtakarítását tenné lehetővé. S nem egy, nem két ilyen tartalék kínálkozik hasznosításra, látszatra puszta gazdasági feladatként, valójában a társadalmi egyensúly anyagi feltételeit gazdagítva. Ebből azonban az is következik, hogy a társadalom kisebb csoportjainak be kell látniuk kü_ lönböző kérdésekben az összérdekek előbbre valóságát. ZSÁKUTCÁBA JUTNÁNK ugyanis, ha elvben elismernék a hozott intézkedések jogosságát, de a gyakorlatban vitatnánk azokat. Miért éppen a „mi” beruházásunkat nem engedélyezték, miért éppen a „mi” importgépeinkre nem adtak hitelt...?! Ki ne mondhatná el ugyanezt? Azaz az általányos érvényű igazságokat nem lehet felszeletelni, s akként válogatni közöttük, ahogy a szűkebb érdek megkívánja. Egységes megítélés és cselekvés szükséges, ami megköveteli, hogy fölismerjük a gazdasági teendők társadalmi hátterét, célját, s helyben is ez utóbbiakhoz igazodva készüljön el a feladatok fontossági rangsorolása. Ügy tűnik, mindkét kezünket elfoglalják a gazdasági intézkedések, rövid és hosszú távra I szólóak. Mivel egyengessük akkor a társadalmi egyensúly javításának útját? Hiszen éppen elég feladatot ad a készletnövekedés lassítása, hogy az idén ötmilliárd forinttal kisebb legyen, mint 1974-ben. Erőfeszítéseket igényel a beruházások hatékonyságának fokozása, a lakásépítés magas színvonalának — 1975-ben 90 ezer lakás — fenntartása ... növekedésével a belföldi felhasználás lassúbb, 3—3,5 százalékos emelkedését állítja szembe kívánatosként a népgazdasági terv. Ez célszerűbb, takarékosabb munkát igényel, némely tekintetben szerényebb haladást, ám éppen az egyensúly javítása, azaz a távlati célok, érdekek teljesülése, figyelembevétele miatt. Ha nem ezt cselekednénk, erősödne a feszültség — a gyarapodó költségvetési hiány növekvő hitelfelvétele, külföldi eladósodással •járna —, s végül mégis tenni kellene, de akHOL A KAPOCS, mely összeköti gazdasági és társadalmi érdekeltségeinket? Feleljünk a kérdésre Németh Károlynak, a Központi Bizottság titkárának a Központi Bizottság 1974. december 5-i ülésén elhangzott szavaival. Azt mondotta: „A hosszú távú népgazdasági terve, zőmunka feltárta és megerősítette, hogy a magyar népgazdaság növekedési üteme és ennek | alapján az életszínvonal emelése alapvetően a ! termelés hatékonyságától, a termelékenység fokozásától, a gazdaságos termékszerkezet kialakításának gyorsításától, termékeink világpiaci versenyképességétől függ”. kor már keserves lépéseket. M. O. A METROPOND fehérgyarmati gyárában különböző méretű, tolósúlyos mérr legek készülnek. Emellett sikerült az üzemben meghonosítani a hídmérlegek gyártását is. Képen: a szerelőcsarnokban sorakoznak a pontosításra váró kisebb mérlegek. (Hammel József felvétele) Napló A nevűk egyszerűen a foglalkozásukból ered. Ács és kőműves ez a brigád neve. A hét brigád versenyében ők ketten kapták meg __ a zölikoszorús jelvényt. Előttem van brigádnaplójuk. Az els" oldalakon a vállalások. felajánlások. Beljebb lapozok, nehéz volt az ősz. Mit ír erről a napló? „A cukorrépa még mindig kint a földeken...” és ezután következik. mit végeztek. A bri gád 193 órát dolgozott és e? idő alatt 287 máz'át szedet* ki és pucolt meg. Csak ú«’' mellékesen, hisz a brigád^' amelyekről szó van: éoítő brigád. Aztán az oldalai magukért beszélnek: „Húsz óra társadalmi munkával ar óvoda homokozóját betonoztuk le. Az óvoda kis lakói kitörő örömmel fogadták”. Segítettek az almaszedésben, felépítették saját ifjúsági klubjukat, segítenek egymásnak, öreg téesztagnak, fiatalnak. Külön kis mozgalmat indítottak egymás segítésére. örökké mozgó, mindig mozgósítható brigád. Mit mond róluk a termelőszövetkezet főagronómu- sa, Mihálka András? „Ha valamit nagyon gyorsan és sürgősen el kell végezni, nekik szólunk. Hasonló a többi kollektíva is. Lehet számítani rájuk és ez nekünk iger nagy biztonságot ad. Mi történt a nyáron? Már javában arattunk, miközben a betakarított terményt nem tudtuk leszárítani. Szerencsére már megelőzően pártvezető- -,égi ülésen határozatot hoztunk a szárfté gyors megépítésére. Tízezer forint prémiumot Ígértünk, ha hárorhónap alatt felépítik a terményszárítót. Június elsején fogtak házzá, az „ácsok” csinálták a tetőfedést a famunkákat, a „kőművesek” betonoztak és csatlakozott egy harmadik brigád, a gépműhely kollektívája. „Ezt a munkát meg kell csinálni, ez lebegett a szemünk előtt. Közben múlt a nyár. Gyűlt a termény.” Még augusztus 20-a előtt oefejezték a munkát. így sikerült a kölesei tsz-nek 800 mázsa búzát még megszárítani, de csak ezután jött a 2000 mázsa rizs, a 6000 mázsa kukorica és 2400 mázsa napraforgó. Most ott állnak, hogy a csaholci téesznek kukoricát, Tiszabecmek napraforgót, a palá,diáknak megint kukoricát tudtak adni. Lapozom tovább a brigádnaplót. „Felépítettünk egy 160 férőhelyes szabadtartású istállót. Magyarázatként csak-"-'TT II—-.— . -------------- ------------- 1 ■"‘í* D.mhó-puszta ’75 9 Minden nap, felelősséggel A telelő puszta nem is olyan kihalt. Itt a tiszalöki, tiszavasvári határban csak a szél a régi. Tokajnál nekirugaszkodik, nem áll meg Nagyváradig. Közbe persze végigsöpör Rázompusztán is — itt van a Tiszalöki Állami Gazdaság központja, meg Dankó-pusztán is, ahol viszont a tehenészeti telep ta_ lálható. A gazdaság 1974. évi termelési terve 50 millió forint volt, amit a dolgozók a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére egymillió kétszázezer forinttal túlteljesítettek. A gazdaságban eddig hetvenhat taggal öt szocialista brigád alakult. Száztizenhárom szakmunkást és negyvenkét betanított munkást tartanak számon. Földterületük 3273 hektár. Jó munkájuk bizonyítéka: 1960 óta minden évben nyereséggel zárják az évet. Írásunkban a munkában élenjáró néhány kommunista hétköznapjait rajzoljuk meg. Menetrend szerint Bakacsi Ferenc mezőgazdasági gépszerelő, egyben az alapszervezet párttitkára is. Vállán viseli a hatvankét párttag, a munkások és a gazdaság pártirányításának a gondját. A műszakiak őt választották meg a Kis- szánthói Pethe Ferenc tizennégy tagú szocialista brigád vezetőjének is. így aztán nem csoda, ha munkanapja, minden perce előre ütemezett menetrend szerint pereg. Mint szakember annak örül, hogy a régi, sok típusú gépparkot sikerült tipizálni. Ez nagymértékben megköny- nyíti a munkájukat, és zavartalanabbá teszi az alkatrészellátást is. Meglepő az a felelősségérzet és tájékozottság, amellyel a munkássá válásról, a mezőgazdaságban dolgozók műveltségének az emeléséről, mond. Legfontosabb feladatai között tartja számon a párttagság és a munkások politikai tisztánlátásának alakítását, a szakmai haladással való lépéstartást. * Közvetlen munkahelyén, a műhelyben folytatott beszélgetések arról is meggyőzik a látogatót, hogy munkatársai, brigádjának a tagjai szeretettel és tisztelettel veszik körül. Kérik véleményét, hallgatnak szavára. Erre jogossá is teszi gazdag élettapasztalata, megfontoltsága,' alapos szakismerete, emberi magatartása. Portréiához tartozik az is, hogy nős, három gyerekük van. Baloqh Maqdolna, borjü- nevelő. Mivel édesapja is a annyit, hogy a tsz saját építőbrigádját vette be így, lényegesen csökkent az építési költség. A költség harminc százalékát takarították . meg ezzel. A pénz házon belül belül maradt.” Közben nem hanyagolták el a kulturális munkát sem. A fehérgyarmati járás szocialista brigádjainak vetélkedőjén éppen az „Ács” brigád indult ötfős csapattal ahol második helyezést értek el. De ott van a brigád egy tagja a Kölese körüli öt község felszabadulási vetélkedőjén is, ahol Botpalád, Kisnalád, Fülesd, * Sonkád és Kölese fiataljai mérik össze tudásukat. A győztes csapat országjáró kirándulásra indul. Ha valaki ellenőrizné vál- l Másaikat és a teljesítéseké* bizonyára egyenlőséglelp* tenne a két fogalom közé. (Buzgó; tehenészetben dolgozik, így egy alakuló munkásdinasztia tagja. Alig múlt húszéves, és már harmadik éve párttag. Hét évvel ezelőtt amint elvégezte az általános iskolát, azonnal a gazdaságba jött dolgozni. Hogy lett borjúnevelő? A fiatalok segítője Szereti nagyon a csöpp állatokat. A nagyüzemi állattartásban világra jött borjak különösen igénylik az emberi gondoskodást. A fiatal borjúnevelő nő ezzel meg is ajándékozza védenceit. A kis bocikat féltő gondoskodással veszi körül. Van is bánkódás, amikor már az önállóvá vált állatkákat elviszik a „boci bölcsődéből”. Amellett, hogy a dolgozók gimnáziumának harmadéves tanulója, vállalta a gazdaságban dolgozó fiatalok irányítását, a KISZ-titkársággal járó feladatok végzését. KISZ-munkában most éppen azon fáradozik, hogy a fiatalok klubja mellett a már kialakított és bebútorozott könyvtárba minél hamarabb több száz könyvet vásároljanak. Kollektívája, az Angela Davis szocialista brigád élen jár a kongresszusi és fel- szabadulási felajánlások teljesítésében. Vállalásukban az elhullás csökkentését és a tervezett súlygyarapodás növelését vállalták. Szorgalmát ebben az évben már egy kéthetes szovjetunióbeli társasutazással is honorálták. Keresetét KlSZ-takarékbe- tétkönyvben lakásra gyűjti. Amikor megérkeztünk a telepre, azt mondták, kissé félénk. A beszélgetésben azt bizonyította, hogy okos, mértéktartó. „A szerelőtáska * Papp József hivatalos foglalkozás^ állattenyésztési karbantartó. De nézzük meg közelebbről, hogy a huszadik században egy modern és hagyományos szarvasmarhatelepen mit is jelent karbantartónak lenni? Alapszakmája mezőgazdasági gépszerelő. Műszakjában ellátja az elektronika — fejőgépektől a hűtőház elektromos gépeiig — javítását, karbantartását. Felel a vízvezeték és önitatő rendszer üzembiztonságáért. Gondjaira van bízva a takarmánykeverő, a magtár, a daráló, az etető és trágyalehúzó automatikája, a kutak szivattyú jainak a rendben tartása, egyéb lakatos és rokonszakmák teendőinek az ellátása Ez már szinte ezermesteri feladat. A telepen ezer szarvasmarhát tartanak. Ebből az is következik, hogy egy ember az összes karbantartó munkát ellátni képtelen. Beszélgetés közben tekintetem szivarzsebén akadt meg. Kulcsok meg csavarhúzó kandikáltak ki belőle. Az esetek többségében a zseb helyettesíti a szerelőtáskát. Harminchat éves. Párttag. 1954 óta dolgozik a gazdaságban, nős. Két fia van, akikre különösen büszke. Munkásnál édesanya Sós Istvánné fejőtehenész. Harminckilenc éves és öt lány, meg egy „vakarcs” fiú édesanyja. Nálunk is alakul a munkásdinasztia. Férje és egy lánya, akiből maga mellé párttagot is nevelt,, szintén tehenészeti telepen dolgoznak. Ha a nagyvárosi utca forgatagában találkozna vele az ember és nem a széljárta puszta kellős közepén, akkor is munkásnőnek vélné. Pedig mennyivel másabb, nehezebb itt munkásnőnek, nagycsaládos édesanyának lenni, tíz kilométerre a l?g-~ közelebbi községtől, mint városon. A család heti vásárlását itt csak szabadnappal tudja megoldani. Az általános és közéoiskolás gyerekek útba indítása is ad gondot. Az osztott munkaidő viszont mintha kedvezne. Nézegetjük a magyartar’;r meg borzderes lteverékű kérődző állatokat. Tavasz van, de sima ezeknek -a szőre, mint a sőrének. Sósné í, - zenöt éves korá óta tehenész, íejőnő. Tudja mit jelent a kézi és a gépi fejés közötti különbség. Ma ötvenkét tehenet fej. Közülük tizennégy, húsz litert ad. Kezét nézem. Törékeny, női kéz. A fejőgép után minden tehenet után kell fejni. így kézzel ma is 90 liter tejet fej ki. Ez tíz gyengén tejelő tehén hozama. Minderről csuklója nem árul el semmit. Sigér Imre \ MEZŐGÉP ÜSznszalkai gyára igen sok vasszerkezeti elemet gyárt. Képünkön: Margit a vindorné és Tóth Lajosné festi az oszlopokat.
