Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

RELET-MAGYARCmS’ÍÁÖf JL KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai KB-t it kárainak értekezletéről A szocialista országok kom. munista és munkáspártjai központi bizottságainak tit­kárai március 4—5-én Prágá­ban tanácskozást tartottak. Munkájában részt vettek: a Bolgár Kommunista Párt ré­széről — Alekszandr Lilov, a BKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára, Konaztantin Tellalov, a BKP KB titkára; Csehszlovákia Kommunista Pártja részéről — Vaail Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB tit­kára, Jan Fojtike és Oldrich Svestkav, a CSKP KB titká­rai; a Kubai Kommunista Pért részéről — Antonio Pe­rez Herrero, a Kubai KP KB titkárságénak tagja; a Len­gyel Egyesült Munkáspárt ré­széről — Jan Szydlak, a LEMP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára, Jerzy Lukaszewicz, a LEMP KB titkára, Ryszard Frelek, a LEMP KB titkárságának tagja; a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről — Óvá­ri Miklós, az MSZMP KB tit­kára; a Mongol Népi Forra­dalmi Párt részéről —-J), Csimiddorzs, a MNFP Köz. ponti Bizottságának titkára; a Német Szocialista Egység­párt részéről — Kurt Hager, Hermann Axen és Werner Lamberz, az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai; a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről — Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a KB titkára, Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára; a Román Kommunista Pártot a tanács­kozáson T. Marinescu, a KB tagja képviselte. A tanácskozáson részt vet­tek továbbá az említett test­vérpártok központi bizottsá­gai nemzetközi és ideológiai osztályainak vezetői, helyet­tes vezetői és felelős munka­társai. A tanácskozást Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára nyitotta meg. Felszólaltak: a BKP ré. széről — Alekszandr Lilov, a CSKP részéről — Vasil Bi­lak, a Kubai KP részéről — Antonto Perez Herrero, a LEMP részéről — Jan Szyd­lak, az MSZMP részéről — Óvári Miklós, az MNFP ré­széről — D. Csimiddorzs, az NSZEP részéről — Kurt Hager, az RKP részéről —- Teodor Marinescu, az SZKP részéről — Borisz Ponomarjov. A tanácskozás részvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a testvérpártok nemzetközi és ideo­lógiai kérdésekkel fog­lalkozó KB-titkárainak előző találkozója (Moszkva, 1973. december) óta nagy erőfeszí­tések történtek a két- és többoldalú együttműködés e téren való fejlesztésére. A részvevők kicserélték párt­jaik tevékenységének ta­pasztalatait, és megvitatták a mai nemzetközi helyzetben megvalósuló ideológiai együttműködés irányait. A tanácskozáson hangoz­tatták: rendkívül fontos a nemzetközi közvélemény tá­jékoztatása a szocialista ál­lamok külpolitikájáról, amely az enyhülés elmélyí­tésére és visszavonhatat­lanná tételére, valamint arra irányul, hogy a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában megszilárduljanak a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok közötti békés egymás mellett élés elvei. A tanácskozás munkájá­nak egyik központi kérdé­seként a részvevők megbe­szélték a hitleri fasizmus és a japán mllitarizmus felett aratott győzelem 30. évfor­dulója megünneplésének kérdéseit. Rámutattak, hogy ez a győzelem világtörté­nelmi jelentőségű esemény volt, amely a legnagyobb hatással volt a háború Utá­ni fejlődés egész menetére Európában és az egész vilá­gon. Most, amikor már fel­nőttek az új nemzedékek, különösen fontos, hogy meg­magyarázzuk az ifjúságnak az igazságot a második vi­lágháború természetéről és jellegéről, megcáfoljunk minden olyan kísérletet, hogy meghamisítsák a hábo­rúban részt vett államok szerepét, a különböző poli­tikai erők álláspontját. Szükséges, hogy a közvéle­mény legszélesebb rétegei megismerjék a történelmi tényeket, s teljes mértékben levonhassák a háború tanul­ságait. A világ első szocia­lista államának döntő sze­repe a fasizmus szétzúzásá­ban, a szovjet népnek és hadseregének kimagasló hős­tette: a kommunisták által vezetett bátor illegális küz­delem, az ellenállási mozga­lom, a népi felszabadító erők harcai; a Hitler-ellenes koalícióba tömörült, külön­böző társadalmi rendszerű államok együttműködésé­nek tapasztalata; a fasizmus szétzúzásának alapvető kö­vetkezménye — és a népek forradalmi felszabadító küz­delmének fellendülése — e mozzanatok mélyreható fel­tárása a győzelem 30. év­fordulójával kapcsolatban a testvéroártok ideológiai munkájának fontos és meg­tisztelő feladata. A tanácskozás részvevői rámutattak arra is, hogy a következő időkben a test­vérpártok nemzetközi és ideológiai munkájában fon­tos helyet foglalnak el azok az események, amelyek a Varsói Szerződés szervezete 20. évfordulójának megün­neplésével, a kommunista és munkáspártok soron követke­ző kongresszusaival, vala­mint a nők nemzetközi évé­vel kapcsolatosak. Nagy fi­gyelmet kell fordítani az olyan jelentős nemzetközi esemény megvilágítására, mint az európai biztonsági és együttműködési értekez­let zárószakasza. Nagyon fontos, hogy a közvélemény tudomására hozzuk az euró­pai kommunista és munkás­pártok készülő konferenci­ájának eszméit és az ott ki­alakuló következtetéseket. A tanácskozáson hangoz­tatták annak hasznosságát, hogy a szocialista országok tudósai szorosan együttmű­ködnek a vllágfejlődés idő­szerű problémáinak kutatá­sában, a társadalomtudomá­nyokkal foglalkozó alapvető művek elkészítésében. A testvérpártok központi bi­zottságainak titkárai egyez­tették a konkrét' intézkedé­seket, hogy még mélyreha­tóbban kutassák a szocializ­mus elméletének és gyakor­laténak az új típusú nem­zetközi kapcsolatoknak leg­fontosabb kérdéseit és egyéb témákat. Felhívták a figyelmet, hogy tanulmá­nyozni kell annak a mély válságnak okait, jellegét és következményeit, amely a modern állam monopolka­pitalizmus minden területét sújtja. A tárgyszerű elvtársi légkö­rű tanácskozás bizonyította a testvérpártok két- és több­oldalú ideológiai együttmű­ködésének hatékonyságát, megmutatta az együttműkö­dés növekvő jelentőségét a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus elveire épülő egységük további megszilárdításában, a burzsoá ideológia különbö­ző formái, az opportunizmus összes válfaja elleni eredmé­nyes küzdelemben, a szoci­alista országok vívmányai­nak széles körű bemutatá­sában. ★ Csütörtökön hazaérkezett Prágából Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára és dr. Berecz János, a KB külügyi osztá­lyának vezetője, akik az MSZMP KB képviseleté­ben — a CSKP meghívására — részt vettek a szocialista országok testvét pártjai KB- titkáraínak értekezletén. A kíséret tagjai voltak: Koy- csog András és Pálos Ta­más, a KB osztályvezető-he­lyettesei. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Sándor József, Központi Bizottság tagja, a KB irodájának vezetője, és dr. Szűrös Mátyás, a kül­ügyi osztály helyettes ve­zetője fogadták. Jelen volt dr. Zoltán Rabay, a budapesti csehszlovák nagykövetség ideiglenes ügyvivője. A tankok persze gyorsab­ban haladnak a kövesúton, az igaz. De olyan tankot kel­lene csinálni, amelyiknek mindegy, kövesút, vagy föld­út • még a patakon is át tudna menni, ott is, ahol nincs híd. Még a Dunán is. Mint a német terepjáró, de lenne ágyúja, géppuskája minden-. Szívesen eltűnődött volna még ezen. milyen lenne az az úifajta tank, de folytat­ni n kellett a terepszemlét, még addig, míg messzebbre láthat. Most kell azt jól el­tervezni, a világoson, merre induljon majd a sötétben. A kanyargó úttól jobbra, az erdőszélen állnak a tan­kok. Vagyis balra kell tar­tania. Jó darabon lefelé halad majd, a kukoricatábla után lapályos rét következik, va­lami patak kanyarog a rét közepén. Nem lehet nagyon széles, mert csak egy-egy kanyarulatnál világít a víz csíkja. Nekiszaladásból át lehet azt ugrani. Legfeljebb átdobja előbb a túlsó partra a tarisznyát. Át kell azt a kutyának is ugrani. Hacsak nem fél a víztől. De miért félne a víz­től, kóbor kutya ez. A patak után rét követ­kezett, aztán megint a szán­tóföldek csíkjai. Nem tudta már kivenni, melyik esik lenne a legalkalmasabb át­vágásra, megsűrűsödött az alkonyat. Ha felér a túlsó domb te­tejére, onnan már bizonyo­san elárulja magát a sötét­ben a front. Csudálatos véletlen lenne, ha Grisával találkozna leg­először odaát. Vannak ilyen csudálatos véletlenek az életben. Hát az is nem tisztára véletlen volt, hogy éppen Grisáék szállásoltak be Stefi néni­hez? Ezer vagy talán millió katona is van, és éppen ők szállásoltak be. Keil ennél nagyobb véletlen? Miért hallgatnak a „demokrácia lovagjai“? Mexikóban most fejezte be munkáját a chilei katonai junta bűncselekményeit ki­vizsgáló nemzetközi bizott­ság harmadik ülésszaka. Az ülésszakon elfogadott záró- nyilatkozat a közvélemény mértékadó vádirata, ame­lyet a chilei helyzet alápos kivizsgálása alapján állítot­tak össze. Az olyan nagy tömegin­formációs eszközök közül, mint a BBC és az Amerika Hangja rádióállomás, az AP és UP1 távirati ügynökség, egy sem reagált annak a tekintélyes nemzetközi bi­zottságnak a munkájára, amelyet hivatalos támogatá­sáról biztosított sok ország, köztük Finnország, Svéd­ország, Norvégia, Dánia kor­mányfője, Mexikó elnöke. A nemzetközi bizottság el­ső két (helsinki és koppen­hágai) ülésszakának idején mint tudósító hiába keres­tem legalább egy sort a nagy amerikai és angol lapokban a bizottság munkájáról, nem találtam egyetlen szót sem. A bizottság most Mexikó­ban ülésezett. Ismét átla­poztam a nagy polgári lapo­kat, újfent nem írtak a munkájáról egy szót gem. A bizottság ülése alatt meg­hallgattam az Amerika Hangja és a BBC adásait, de sem a washingtoni, sem a londoni adó nem tett emlí­tést erről * munkájáról- Egyetlen szót sem találtam, róla az UPI és az AP hír- ügynökségek telexgépefből kígyózó hosszú papírszalago­kon sem. Miért lettek egyszerre „tá­jékozatlanok" a legnagyobb burzsoá sajtószervek, rádió- és televízióállomások? Le­hetséges, hogy annak a bi­zottságnak a munkójá, amely oly aprólékosan, hoz­záértéssel vizsgálja a junta bűncselekményeit, nem mél­tó ahhoz, hogy a New York Times, a Washington Post, a Times — amely lapok gyak­ran az emberi jogok lovag­jainak, a demokratikus sza­badságjogok mindenfajta megcsorbítása ellen küzdő félelem nélküli harcosok ké­pében tetszelegnek olvasóik előtt, írjanak róla. Lehet, hogy a junta bűncselekmé­nyei oly jelentéktelenek, hogy semmiképpen sem nyugtalaníthatják az olvasó­kat? Lehet, hogy Chile oly messze van New Yorktól és Londontól, hogy a santiagói események nem érdeklik az olvasóikat? Vagy a szerkesz­tők és kiadók nem értik, hogy a fasizmus, bármilyen messze is van tőlünk, mégis­csak fasizmus, az emberi­ség legszörnyűbb ellensége? Nem, nyilván nem erről van szó! Az ok sokkal mé­lyebb! Mennyi papírt, nyom­dafestéket, szót és felkiáltó­jelet használtak a nagy burzsoá lapok, rádió- és te­levízióállomások, hogy kiát­Arra ébredt akkor hajnal­ban, hogy mindenfele prii- gatnak a géppisztolyok, puk­kannak az aknák, mennydö­rögnek az ágyúk. Azaz ak­kor még nem tudta megkü­lönböztetni, melyik az akna, melyik az ágyú, csak behú­zódott a dunna alá, és hall­gatta a nagy égzengést. A pincében háltak, mert előző este is ágyúztak már, és betört egy ablak. Stefi néni erre megnyitotta az összes ablakokat, és leköl­töztek éjszakára a pincébe. Megdermedt a hirtelen ré­mülettől a dunna alatt, mert a közvetlen közelből is hal­latszottak valamilyen han­gok. Nem is emberi hangok. Moccanni sem mert, soká­ig­Kilesett aztán a dunna alól, hogy nem csillapodtak a vinnyogó hangok. Hátul, a pince sarkában egy szent­kép előtt térdepelt, és sírás­ba csukl adózó hangon, fel- felzokogva, suttogva imád­kozott Stefi néni. (Folytatjuk) kozzák a chilei Ifépi Egy­ség kormányának rendsze­rét. Akkor senki sem taka­rékoskodott a papírral, a szavakkal, a burzsoá szer­kesztők közül senki sem tar­totta Chilét „nagyon mesz- szi országnak”. Akkoriban Chile szálka volt a szerkesz­tők, kiadók, a laptulajdono­sok szemében. Chilétől nem volt nyugodt. álmuk, Chile aggasztotta a „burzsoá de­mokrácia lovagjait”, az „emberi jogok védelmezőit.” Holott éppen a Népi Egység kormány idején — ez köztu­dott — olyan gazdasági, tár­sadalmi és politikai demok­rácia létezett, amilyet a Chilei Köztársaság még so­ha nem tapasztalt csaknem folyamatos demokratikus rendszerének 160 esztende­je alatti Ámde megtörtént a fasisz­ta államcsíny. És néhány hétre rá, amikor véget ért a szenzáció és a fasizmus kezdte felöltem legször­nyűbb, mindennapi formá­ját, a legnagyobb burz6oá lapok, például az amerikai újságok gyakorlatilag nem írtak többé Chiléről. A de­mokráciát vérbe fojtották. Uralomra jutott a fasizmus. Ekkor vesztették el hirtelen érdeklődésüket e lapok, rá­dió- és televízióállomások szerkesztői e távoli ország iránt Megnyugodtak, mert a Az algíri nemzetek palo­tájának konferenciatermé­ben csütörtökön délben nyilvános plenáris üléssel ért véget a kőolajexportáló országok szervezetének (OPEC) első csúcskonferen­ciája. Az OPEC-lagállambk nyolc államfőjének és öt magas színtű küldöttségének kétnapos intenzív eszmecse­resorozatát berekesztő záró- ütés két óra hosszat tartott. Az ülést Huari Bumedien algériai államfő, a csúcskon­ferencia házigazdája nyitotta még. Beszédében a konfe­rencia jelentőségét méltatva leszögezte, hogy az QPEC- államok népeik elidegeníthe­tetlen jogának tekintik saját természeti erőforrásaik bir­toklását és nyersanyagaik árának meghatározását. Hoz­záfűzte ugyanakkor, hogy nem zárkóznak ei az egyen­rangú felek dialógusa elől. Közölte, hogy a kőolajexpor­táló államok elvben hozzá­járultak egy olyan típusú nemzetközi konferencia ösz- szehívásához, amelyet Fran­ciaország javasolt, a nyugati világ gazdaságát sújtó prob­lémák megoldási lehetőségei­nek felkatutására. Ennek a találkozónak azonban ■— hangoztatta az algériai ál­lamfő — nem szabad leszű­külnie csak az olajjal kap­A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló de­legációk csütörtökön tartot­ták hatvanadik plenáris ülé­süket a bécsi Hofburgban. Ezúttal Jiri Meisner nagy­követ. a csehszlovák küldött­ség helyettes vezetője elnö­költ és Tadeusz Strulak nagykövet, a lengyel dele­gáció vezetője szólalt fel. Az ülés után rendezett sajtótájékoztatón a lengyel küldöttség szóvivője elmon­dotta, hogy Strulak nagykö­vet felszólalásában általános értékelést adott a tárgyalá­sokról. Hangsúlyozta a szo­cialista országok érdekeltsé­gét az érdemleges javas la­ehilei fasizmus sárba tipor­ta ugyan az emberi jogokat, de védelmébe vette a burzso­ázia gazdasági kiváltságait, s véget vetett a szocialista alakulásnak. A tények azt bizonyítják, hogy az emberi jogok vé­delmezőinek szerepében tet­szelgő nagy burzsoá sajtó néhány amerikai társa­ság összerabolt gaz­dagságának megcsapolását sokkal jelentősebbnek tar­totta, mint több eZer ember meggyilkolását, mint a demkoratikus rendszer megsemmisítését, mint a parlament felosztását, mint valamennyi politikai párt betiltását Hová tűntek hirtelen a hí­res amerikai lapokból az emberi jogok lovagjai? Hol az amerikai sajtó függet­lensége, a sajtóé, amely ál­lítólag nem függ az amr- kai monopóliumoktól ? És mi van a lelkiismeretével? Ne keressük a választ ezek- a kérdésekre a New York Times hasábjain! Nem talál­juk, mint ahogy nem talál­juk ott a beszámolót a chi­lei katonai junta bűncse­lekményeit kivizsgáló nem­zetközi bizottság munkájá­ról sem. Mint ahogy nem ta­láljuk ott a chilei fasizmus bűncselekményeiről szóló híreket sem. G. Borovik (APN—KS) esolatos problémákra, hanem meg kell vizsgáim a a nyers­anyaggal és a fejlődéssel összefüggő egész probléma­komplexust, azt a témakört, amely a harmadik világ or­szágait elsősorban érinti. A konferencia elnökének beszéde után á venezuelai államfő, majd Nigéria kép­viselője kapott szót. Utánuk Abdusszalam Dzsallud líbiai miniszterelnök, a líbiai de­legáció vezetője szólalt fél. A gaboni államfő és az iraki alelnök rövid felszólalása után Reza Pahlavi iráni sah kapott szót. A konferencia záróaktusaként ismét Bume- dien elnök emelkedett szó­lásra és a részvevők telkes tapsviharától kísérve jelen­tette be, hogy a konferencia alkalmat teremtett Irán és Irak több éve tartó viszá­lyának rendezésére is. Az iráni sah és Szaddam Husz- gzein iraki alelnök — Bume­dien elnök közvetítésével — a csúcsértekezlet első és második napján is több órán át tanácskozott négyszem­közt ég megállapodott egy­mással a vitás problémák rendezésében. Az ülés berekesztése után nyilvánosságra hozták az államfők értekezletén elfo­gadott ünnepélyes dekorá­ciót, amely a szervezet alap­elveit foglalja össze. tokban és emlékeztetett a négy szocialista ország ál­tal korábban beterjesztett egyezménytervezetre, amely Közép-Európa szóban forgó térségében több mint 15 szá­zalékos csökkentést irányoz elő az 1975—77-es években. A csehszlovák, NDK, szov­jet és lengyel delegációk ja­vaslata számos új, jelentős megfontolást tartalmaz, ame­lyeknek elő kellene mozdí- taniok a kölcsönösen elfo­gadható megoldásokat Ezek a megfontolások figyelembe veszik a nyugati álláspont bizonyos elemeit is — hang­súlyozta a lengyel szóvivő. A legközelebbi nlenárií ülést március 13-án rende­zik. HaderőcsSkkentés Plenáris ülés Bécsben OPEC-zárőülés FEKETE GYULA: REGENT 46.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom